Kapcsolat & Szellemi vigasztalás

2012 június 10. vasárnap  18:00

P. Duló Attila

1Móz 2:18 nem jó az embernek egyedül lenni. Préd 4:9 jobb kettőnek, mint egynek. Az ember társas lény. Mi arra lettünk teremtve, hogy kapcsolatokban éljük az életünket. Ha megfigyelted, akkor minden, ami gazdagít, minden, ami hozzátesz az életedhez, minden, amire szükséged van, az kapcsolaton belül tudod megkapni.

A szeretet az egyik legnagyobb szükségünk. Azt csak kapcsolaton belül tudjuk megkapni. Tiszteletre vágyunk, azt csak kapcsolaton belül tudjuk megkapni. Jelentőségteljességre vágyunk és csak másik ember tud nekünk jelentőséget adni. Kapcsolaton belül tudunk létezni. Ez annyira fontos, hogy tudjuk, hogy kapcsolatokra lettünk teremtve!

1Kor 1:9 Hű az Isten, ki elhívott titeket az ő Fiával, a mi Urunk Jézus Krisztussal való közösségre

Mi, hívők Krisztussal való közösségre vagyunk elhívva. Arra vagyunk elhívva, hogy kapcsolatban legyünk Krisztussal. Ha értjük a kapcsolat fogalmát, ha tudjuk, mit jelent az, hogy kapcsolat, akkor ez nagyon fontos kijelentés számunkra, hogy Krisztussal való közösségre vagyunk elhívva.

A kapcsolat definíciója: az élet kölcsönös megosztása egy vagy több személy között. Mi most megosztjuk egymással az életünket, kapcsolatban vagyunk. Ez nagyon fontos. Nem tehetjük meg azt, hogy ha vége van az istentiszteletnek, akkor azt mondjuk: nem is volt ez olyan jó, csinálok helyette inkább valami mást. Nem tudjuk visszacsinálni, mert az életünket osztottuk meg egymással. Ez az idő soha többet nem hozható vissza. Ez az élet megosztása.

A kölcsönösség az, hogy mindnyájan a személyünkön túl valamit hozunk még a kapcsolatba. A mi kapcsolatunkat vegyük alapul (istentisztelet). Te a személyeden túl a figyelmedet hozod a kapcsolatba. Én a személyemen túl erre az üzenetre való felkészülésemet hozom a kapcsolatba. Ettől válik élővé a kapcsolat.

Itt jön az, hogy nem biztos, hogy mindenkivel kapcsolatban vagyok, mert ha te éppen azt számolod, hogy hány égő van kiégve a csillárban, akkor nem vagyunk kapcsolatban. Akkor egy légtérben vagyunk, de nem vagyunk közösségben, mert a kapcsolat attól válik élővé, hogy mindkét fél valami pluszt hoz a kapcsolatba.

Ezért csodálatos, hogy Krisztussal való közösségre vagyunk elhívva. Mert Ő azt szeretné egyrészt, hogy osszuk meg az életünket Ővele. És ami csodálatosabb: Ő meg akarja osztani velünk az életét, Ő közösségben akar lenni velünk. Azt szeretné, ha kölcsönösen megosztanánk az életünket. Ő hozza a kapcsolatba a mérhetetlen szeretetét, mi visszük a kapcsolatba a hitünket, a csodálatunkat, az imádatunkat, és ettől lesz egy élő, működő kapcsolat.

2Móz 25:8  És készítsenek nekem szent hajlékot, hogy ő közöttük lakozzam.

Ő vágyik erre a kapcsolatra, keresi, szeretné ezt a kapcsolatot. Luk 22:15 Jézus azt mondja: vágyva vágytam, hogy veletek töltsem el ezt a vacsorát. „Vágyva vágytam a közösségetekre!” Krisztus vágyik erre a közösségre, és azt szeretné, ha mi is vágynánk, ha mi is szeretnénk ezt a közösséget.

Kétféle módon tudjuk ezt a közösséget fenntartani. Direkt módon, amikor Máté 6 szerint bemegyek a belső szobámba, letérdelek, és van egy direkt kapcsolatom, egy direkt közösségem Krisztussal. Amikor olvassuk az Írást, amikor tanulmányozunk, akkor van egy direkt kapcsolatunk.

Lehet közvetett is az a kapcsolat, amikor egymással vagyunk kapcsolatban, amikor egymással tartjuk a kapcsolatot. A mi kapcsolatrendszerünk szellemi kapcsolatrendszer. Mi testbe zárt szellemi lények vagyunk, és a jó közösség, a jó kapcsolat akkor jön létre, amikor a szellem tud kapcsolatban lenni a szellemmel. Amikor a te szellemed megérinti az én szellememet, ott létrejön egy jó közösség, egy jó kapcsolat. Amikor ez a szellemi közösség létrejön, akkor tulajdonképpen Krisztussal jön létre a kapcsolatunk. Így közvetett módon kapcsolatban lehetünk Krisztussal.

Annyira megáldott tegnap a koncert, hogy éppen ezt a közösséget, ezt a közvetett kapcsolatot éltük meg! Én ezt éltem meg. Ahogy egymással közösségben voltunk, ahogy Huntley-n keresztül a zenével közösségben voltunk, igazán az Úrral voltunk közösségben. Létrejött az a kapcsolat, amire keresztények mindannyian el vagyunk hívva. Ez ámulatos dolog.

Az egyik, amit nagyon szeretek ebben a gyülekezetben, hogy nagy hangsúlyt fektetünk erre a közvetett kapcsolatra Krisztussal. Az egymással való kapcsolatunk, a közösségünk a Krisztus Testében nagyon fontos. Nem véletlen, hogy ennyiféle rendezvényünk van. Nem véletlen, hogy konferencia konferenciát követ.

Már csak néhányat kell aludni, és itt az év egyik legnagyobb eseménye, a baltimore-i konferencia. A világ minden tájáról összegyűlnek a szolgálatunk hívei és pásztorai, és egy témát körüljárva közösségben vagyunk egymással, Krisztussal. A baltimore-i konferencia mindig nagy hatással volt a budapesti és vidéki szolgálatainkra.

Idén ennek nagyon nagy jelentősége van a gyülekezetünkben, mert a megszokottól eltérően ebben az évben a pásztorunkkal együtt nézhetjük itthon a közvetítéseket. P. Kendét úgy vezette idén Isten, hogy ebben a kihívásokkal teli időszakban nem megy Baltimore-ba, és habár a vidéki gyülekezetek és Baltimore összedobta volna a költségét, mégis úgy gondolta, úgy helyes, ha itthon marad.

Ez egyrészről nem annyira jó hír, mert ez leírja a gyülekezet helyzetét, de a másik oldalról annyira örömteli, mert létrejöhet ez a közösség, ez a kapcsolat. Együtt követhetjük a baltimore-i eseményeket, aztán egy-egy üzenetet a pásztorunk vezetésével ki tudunk tárgyalni. Nagyszerű, örömteli dolog. Arról nem is beszélve, hogy ez teljesen ingyen van. 🙂

Erre vagyunk elhívva, hogy legyünk közösségben direkt módon és közvetett módon, amikor egymással vagyunk közösségben. Mert Krisztussal való közösségre vagyunk elhívva. Ámen.

P. Kende

A koncerttel kapcsolatban azon gondolkodtam, hogy Isten használni akarja a mi szívünket is, mindannyinkat. Nem azért ülsz itt, hogy passzív legyél, hanem azért, hogy részt vegyél a figyelmeddel, a várakozásoddal, az imáddal, az elfogadással, azzal, ahogy veszed az Igét, ahogy válaszolsz a szívedben, ahogy áment mondasz, ahogy esetleg döntéseket hozol. Ez az a közösség, amiről P. Atti beszélt.

Ján 14:8-9 Monda neki Filep: Uram, mutasd meg nékünk az Atyát, és elég nékünk!  Monda neki Jézus: Annyi idő óta veletek vagyok, és még sem ismertél meg engem, Filep? aki engem látott, látta az Atyát; mimódon mondod azért te: Mutasd meg nékünk az Atyát?

Isten annyira közel lehet hozzám, és annyira kétségbeejtően nem veszem észre. Jöhet egy próba, jöhet egy áldás az életemben, és Isten nagyon közel van hozzám, de nem látom meg Őt benne. Nagyon is képesek vagyunk erre. Ezek tanítványok voltak, Jézussal voltak, közel Őhozzá három éven át. Hallgatták Őt, beszélgettek, együtt ettek, együtt hülyéskedtek, együtt csináltak mindent, és mégsem látták meg ezt.

Isten próbálkozik velünk. Sokszor látni ezt emberek életében, hogy hoz egy áldást, és az ember nem látja meg az áldásban Istent. Aztán jön a nehézség. Isten hozza a nehézséget, és abban sem látja meg Istent.

Olyan, mint amikor reggel az anya próbálja felkelteni a gyermekét az iskolához: aranyom, reggel van! „Anyu! Még öt perc.” „Reggel van már, kelj fel!” „Csak öt perc.” „Nincs öt perc, fel kell kelni!” Befordul, alszik tovább. Ilyenkor a gonosz szülő felhúzza a redőnyt, lehúzza a gyerekről a takarót. Rosszabb esetben ráönti az akváriumot a halakkal. Mi ez? Mindegyik arról szól: ébresztő!

Nem így van Isten? Olyan közel van hozzánk áldásban és kihívásban, de lehet, hogy úgy vagyunk, mint Fülöp. Azt mondja: csak Istent szeretném. „Itt vagyok. Végig itt vagyok. Az egészben.” – mondja Isten. Szükségünk van az áldásra, a kihívásra, és szükségünk van az ébresztésre.

Mi volt Isten akarata Krisztussal a Szent Szellemben? Miért jött el? Lenyűgöző vers:

Ézsa 61:2 Hogy hirdessem az Úr jókedvének esztendejét, és Istenünk bosszúállása napját; megvigasztaljak minden gyászolót;

Erre szeretnék összpontosítani: megvigasztaljak minden gyászolót. Lenyűgöz engem, hogy a Messiásnak – Aki itt volt a Szent Szellem vezetésében, az Ő kenetében – Isten akarata ez volt, hogy megvigasztaljon minden gyászolót. Ez része volt Krisztus küldetésének. Azt mondanám rá: „Nem túl kicsi dolog ez, Uram? Nem lehetne ezt ráhagyni valami pszichológusra? Nem lehetne ráhagyni valami emberre, egy jó barátra, hogy megvigasztaljuk egymást. Nem lehetne ezt ráhagyni?” Isten azt mondja: nem, ez nem mehet másként, ennek így kell lennie.

Miért? 2Kor 1:3-4 a minden vigasztalás Istene. A mi Istenünk az az Isten, Akitől minden vigasztalás jön. Ő a vigasztalás forrása, mert a vigasztalásban bátorítás van, segítés van, remény van, továbbvezetés van, és Isten az, Aki 1Pét 5:10 a minden kegyelem Istene. Tőle jönnek az áldások.

Itt azt mondja, hogy Krisztus azért jött, hogy megvigasztaljon minden gyászolót. Van egy kifejezés, Francis Schäffer, keresztény filozófus mondta, hogy a modern ember – mostmár a posztmodern ember még inkább – a kétségbeesés szintje alatt van.

Ez nem azt jelenti, hogy mindenki futkos kétségbeesetten a világban. Ez nem érzelemről szól, hanem erről a gondolatról: mivel Isten nincs a képben – mivel Isten vagy „nem létezik”, vagy „nincs közel”, vagy „nem vagyok fontos Neki”, vagy „ha fontos vagyok Neki, akkor tutira nem akarja a javamat” –, ezért az ember megszűnik kérdezni, az ember megszűnik keresni.

Az ember többé nem keresi az igazságot. Az ember többé nem keresi a célt. Az ember azt mondja: „Éljünk a mának! Bulizzunk ma, holnap úgyis meghalunk, aztán nincs semmi. Nem fontos, jelentéktelen vagyok.” Ezt jelenti a kétségbeesés szintje alatt lenni, hogy az ember már nem keres válaszokat az életére. Az ember eljutott erre a pontra.

Miután a kultúra, a korszellem sikeresen kidobta Istent a képből, ezután az ember azt mondja: „Kit kérdezzek? Megkérdezek egy gurut, egy menedzsert, a felsővonalamat. Kérdezek valakit. Bárkit. Valaki mondjon valamit!” Mindenki mást mond és a végén azt mondja: „Felesleges kérdezni. Mindenki összevissza beszél, minek hallgatnék rá?”

Ez a kétségbeesés az ember számára: „Hol a cél? Hol az igazság? Hol vannak a lényegi kérdések az életemben? Honnan tudhatom, hogy mi fehér és mi fekete?  Honnan tudhatom, hogy mi számít és mi nem? Honnan tudhatom, hogy melyik csatát érdemes megharcolni és melyiket nem?” Lehet, hogy az egész életemet végigharcolom egy területen, és aztán húsz-harminc év múlva egyszercsak rájövök, hogy az egész nem jelentett semmit, és azt mondom: „Te jó ég! Harminc évet eltoltam valami jelentéktelen dologgal! Ki mondja meg nekem?”

Ha Isten nincs a képben – és nincs a képben –, akkor nincs kit kérdeznem. Ezt jelenti a kétségbeesés szintje alatt lenni. Ezért van szükség arra, hogy Krisztus legyen a vigasztalója minden gyászolónak. Mert az embernek nincs reménye Isten nélkül, nincs célja, nincsenek válaszai. Még csak olyasvalaki sincs, akinek föltehetném a kérdésemet. Csak úgy belekiabálok a semmibe: miért?!; és nincs válasz, és nem tudom, hogy honnan jöhetne a válasz.

Ján 14:18 Nem hagylak titeket árvákul – nem hagylak titeket vigasz nélkül – ; eljövök ti hozzátok.

Ján 14:17  Az igazságnak ama Szellemét: akit a világ be nem fogadhat, mert nem látja őt és nem ismeri őt; de ti ismeritek őt, mert nálatok lakik, és bennetek marad.

Ján 14:16  És én kérem az Atyát, és más vigasztalót ad néktek, hogy veletek maradjon mindörökké.

Isten azt mondja nekünk: Én akarok a vigasztalód lenni. Létezik másfajta vigasztalás? Persze! Eszem valami finomat, amit szeretek és az életem hirtelen 40%-kal jobb lesz. 🙂 Azt mondod: rövidlátó; azt felelem: férfi vagyok! 🙂 Sajnálom, ez van. Létezik fizikai vigasztalás. Például az érintés. Biztos vagyok abban, hogy egy nőnek számít, ha a férje megöleli egy nehéz pillanatban. Létezik fizikai vigasztalás.

Létezik lelki vigasztalás: egy barát vigasztaló szava, valaki, aki megért. Ezek fontosak az életünkben, de Isten azt mondja: az Én vigasztalásom a Szent Szellemtől van, ez más szintje a vigasznak. Nem lelki, nem fizikai, hanem szellemi. Harmadik szinten van. Azt mondja Isten: szeretnék szolgálni feléd ezen a szinten.

Mi történhet? Fülöp Jézus mellett van, és azt mondja Neki: mutasd meg nekem az Atyát! Jézus azt feleli: „Rendben. Nézz Rám megint. Én és az Atya egyek vagyunk. Én Isten vagyok. A Szentháromságban van az Atya, a Szent Szellem és Én. Ha bármelyikünk ott van valahol, ott vagyunk mindhárman. Fülöp, ismerd fel!”

Ugyanígy megtörténhet velem, hogy vigaszra vágyom, Isten vigasztalna engem, de én másik szinten keresem a vigaszt, és nem ismerem fel, hogy Isten vigasztal engem a Szent Szellemben, mert megszoktam a lelki szintet. Így nőttünk fel, hogy kell egy barát, aki megért, aki egyetért, aki azt mondja: neked volt igazad. Erre vágyom, és azt mondom: „Miért nem történik ez?! Itt nincs vigasztalás. Itt nincs szeretet. Ennek nincs valósága.”

Isten szellemi módon vágyik vigasztalni bennünket. Ő a minden vigasztalás Istene. Tőle jön a vigasz. Ézs 51:12 és 2Kor 7:6 Ő az Isten, Aki megvigasztal bennünket. Ez szellemi, mert Ő szellem, és Ő így vigasztal bennünket.

Zsolt 119:50  Ez vigasztalásom nyomorúságomban, mert a te beszéded megelevenít engem.

Hogyan vigasztal engem Isten a Szellemben? A hívő megtalálja azt, hogy az Ige a vigasztalója. Ez nagyon fontos, nagyon jelentős, és nagyon sok hívő ember nem találja meg ennek a valóságát.  Az egyetlen oka ennek az, hogy nem megyünk utána. Tudom, mindannyinknak van kihívásunk ebben. Mindannyiunk életében millió dolog van, ami kiszorítja a napunkból az Igét. Persze! A szívünkben sok aggály van, ami kiszorítaná az Igét; sok konfliktus, ami azt mondja: ez elvont, hagyjuk! Menjünk utána azonban. Az egyik vigaszunk, hogy az Ige gazdag a szívünkben.

Ján 11-ben meghalt Lázár. Jézus beszélget a testvéreivel. Hogyan vigasztalja Márthát? Nem így: „Minden rendben lesz. Ne aggódj, majd rendbe jön. Belefér, ez így normális.” Az azeriek mentek az idegeimre ezzel. Ők nagyon nyugodt emberek, nem sietnek sehova. Valahol vársz valakire, eltelt fél óra és még nem érkezett meg. „Hol van már?” – amire az a válasz: nem kell idegeskedni, nem kell aggódni, minden rendben lesz! Jézus nem így vigasztalt. Nem ezt mondja neki, ha nem valami mást:

Ján 11:25-26 … Én vagyok a feltámadás és az élet: aki hisz énbennem, ha meghal is, él; És aki csak él és hisz énbennem, soha meg nem hal. Hiszed-e ezt?

Látod-e, hogyan bátorítja Márthát? Úgy vigasztalja, hogy tanítja az igazságra. Isten Igéje tanít engem, igazságot szól hozzám és ez vigasztalja a lelkemet. Ez vigasztal engem, de nem azon az úton, nem azon a módon, ahogy megszoktam, hanem másik módon. Egy értelemben úgy mondhatnánk, hogy felülről a szellemem által. A szellememen keresztül. Isten szelleme szolgál felém az Igével, és vigasztal engem. Ez történik.

Róm 15:4 az Írások bizonysága által vigasztalásunk legyen. Micsoda Ige! Mennyire bátorító! Az Írás beszél nekem az igazságról, beszél nekem arról, hogy ez valós, hogy Isten közel van. Elmondja nekem, hogy Krisztus győztes. Sőt elmondja nekem, hogy Krisztus közel van hozzám. Az előbb olvastuk Ján 14:18-ból Jézus azt mondja: nem hagylak titeket vigasz nélkül, hanem eljövök hozzátok. Vigaszunk van a Vele való közösségben.

Még egy. 1Thess 3:7 azt mondja Pál: ezáltal megvigasztalódtunk, atyámfiai, minden mi szorongattatásunk közepette a ti hitetek által. A testvérem hite vigasztalást jelent nekem, de nem ezen a szinten. Nem így: kérlek, simogasd a buksim, olyan nyomorult vagyok. 🙁 Nem ezen a módon, hanem úgy, hogy a testvérem hitben jár.

A pásztor prédikál egy áldott üzenetet. Másik pásztor szolgál gyerekek és felnőttek felé igazságban. Mi történik? Az ő hitük által vigasztalódom, de nem ezen a szinten, hanem felülről. Másik módon. Ha nem tanulok erről, ha nem ismerem ezt meg, ha nem tanulom felismerni, akkor lehet, hogy megtörténik velem, hogy mellettem van, közel hozzám, de nem látom Őt. Ahogy Fülöp nem látta Jézust. Ahogy Fülöp nem látta a Szentháromságot Jézusban.

Elmulasztok valami fontosat, mert egy másik szinten keresek. Van egy természeti irányultságunk. Természetileg könnyebb. Jobban vágyunk, jobban élvezzük a lelkit és a testit; a természetit, nem a szellemit. 1Kor 15:46 először a testi és utána szellemi. Ilyenek vagyunk. Ez az alapbeállítás. Be vagyunk állítva: testi, szellemi, és ha csak enter-t ütök, akkor a testit választom. Választanom, döntenem kell, hogy a szellemit kérem, „nekem erre van szükségem!”. Az Igéhez fordulok, és azt mondom: „Uram, gyerünk, add nekem, vigasztalj engem Krisztussal való közösségben.  A testvérek közösségében. Vigasztalj engem ezen keresztül.”

Egy másik gondolat a vigaszról. Azt mondja Jézus:

Ján 16:33 Azért beszéltem ezeket néktek, hogy békességetek legyen énbennem. E világon nyomorúságtok lészen; de bízzatok: én meggyőztem a világot.

Micsoda vigasztalás! Miről szól ez? Jézus rámutat a bevégzett munkára. A bevégzett munka hatalmas vigasztalás az életünkben. Isten akarata.

Róm 8:28 Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van, mint akik az ő végzése szerint hivatalosak.

Akik az Ő elhívásában járnak, akiket Isten elhívott, akiket Isten megmentett, azoknak minden a javukra van. Amikor Krisztus győzelmére nézek, amikor Isten tervére nézek, az vigasztalást jelent nekem. Miért? Azért, mert reménységem van. Nem csak közösségem van, nem csak az Ige van az életemben, hanem reménységem is van.

1Thess 4:13 Pál használja ezt a kifejezést, és ott a halálról beszél. Azt mondja: akik meghaltak, testvéreink, akiket szerettünk, akik drágák nekünk, elveszítettük őket. Pál azt mondja: nem akarom, hogy úgy legyetek, mint azok az emberek, akiknek nincsen reménységük. „Nektek van reménységetek, úgyhogy van vigasztalásotok.”

A reményem nem az, hogy a barátom mellettem fog állni biztosan. Nem ezen a szinten van, hanem azt mondom: „Nem. Isten Igéje igaz. Isten igaz.” Zsolt 3:3 Ő az én fejem felemelője. Ő az, Aki vigasztal engem. Ő az, Aki felemel engem a kétségbeesés szintje fölé, és azt tudom mondani: „Uram, adj nekem választ, kérlek Téged. Szolgálj felém, bátoríts engem.”

Amikor jön a halál, amikor valaki meghal, akit szeretek, akkor azt mondom: „Uram, van reménységem, és tudok továbbmenni, és van célom és van irányom. Bízom Benned.” Tudod, miért?  Zsolt 38:11 amikor bajban leszek, akkor a barátom lehet, hogy nem lesz ott. Nem fog mellettem állni, lehet, hogy nem fog bátorítani. Lehet, egyszerűen csak azért, mert nem tudja. Vagy nem tudja, hogyan lehetne.

Van-e vigasztalásom? A Szent Szellemben van vigasztalásom, és ez annyira fontos nekem. Ezt a fajta vigasztalást egyedül hitben találjuk meg. Márk 5:36 jönnek és mondják az embernek: „Késő, már ne hívd Jézust. Már meghalt a lányod. Mostmár reménytelen. Már nem tudja meggyógyítani.” Azt olvassuk, hogy Jézus amint meghallotta, azonnal azt mondta az embernek: ne félj, csak higgy!

A vigasztalás, amit a Szent Szellem ad nekünk, az kizárólag hitben elérhető a számunkra. Csak hitben tudom megragadni ezt. Csak hitben tudom magamhoz ölelni, és azt mondani: „Igen, ez nekem szól. Ez az enyém.” Másként nem működik. Látás által nem fog megtörténni, logika által nem fog megtörténni. Csak hitben ragadhatom meg. Így működik.

Minket úgy hívnak, hogy hívők. Hívők vagyunk. Rendben van, hogy ezt hitben ragadhatom meg. Meg akarom ragadni. Ján 14-ben Jézus így kezdi: csak hitben van meg ez a vigasztalásotok.

 

Ján 14:1  Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem.

Hitben az enyém ez a vigasztalás, másként nem történik meg. Szeretnélek ebben bátorítani. Tanulnunk kell erről! Mert természetileg azt mondom: „Vigasztalj meg engem (ezen a szinten)! Legyél mellettem. A nap huszonnégy órájában állj mellettem. A hét minden napján állj mellettem. Támogass engem. Érts meg engem. Figyelj rám.”

Egy lelki kötődést keresek, ahelyett, hogy felismerném, hogy a testvéremnek van hite, hogy ő Istennel jár. Ha van közösségünk imában, időnként az Igében, esetleg az életről beszélgetünk időnként, akkor van egy másféle vigasz az életemben. Ne akadjunk meg valami kevesebbnél, mert Isten tartogat nekünk valami gyönyörűt és fontosat, valami különlegeset és egyedit. Valamit, amit a világ nem ismer, de mi ismerhetjük. Tanuljuk ezt.

Nemrég volt egy üzenet a passzív lélekről (2012. április 22. du. P. Kende: Elbánni lelkünk passzivitásával). Ez fontos dolog az életünkben. Zsolt 42:5 megtanulok-e beszélni a lelkemhez, és mondom-e azt: „Miért csüggedsz el bennem én lelkem? Még örvendezni fogsz Istenben. Bízz Őbenne!” Beszélek-e magamhoz? Mondom-e azt: rendben, járjunk hitben. Ha csak természetileg megyek, akkor soha nem fog megtörténni. Szükségem van rá, hogy tanuljak erről.

Tanuljunk erről! Kérjük Istent! Bízzunk Őbenne ezért! Ámen.

Kategória: Egyéb