Az egyház történelmén gondolkodtam … megdöbbentető, hogy mennyire kiváltságos időket élünk! Megvan a szabadságunk a prédikálásra, megvan a szabadságunk arra, hogy összegyűljünk, hogy együtt legyünk, megvan a szabadságunk arra, hogy legyen Bibliánk egy, kettő… akárhány, megvan a szabadságunk, hogy lelkeket nyerjünk.
Tegnap prédikáltunk Pakson, és az egyik tinédzser mesélt nekem egy történetet. Ahogy vonaton utazott, találkozott egy muzulmán családdal, ahol a három gyermek közük az egyik valahogy rájött, hogy ő keresztény. Félrevonta őt, mert beszélgetni akart vele. Megkérdezte, hogy van-e Bibliája, és aztán nagyszerű beszélgetésük volt. Aztán a muzulmán lány beleolvasott a Bibliába, mert neki nem lehet. Titokban kell tartania, hogy hívő, mert úgy tudja, a családja ezért megölné.
Micsoda kiváltság, amink van nekünk ebben az időben!
Olyan kiváltságaink vannak, amit nem sokan kaptak meg a történelem folyamán. Mindezek a szabadságjogaink megvannak, mégis könnyű nyafogni problémák miatt. Viszont mennyire nagyszerű, amink van! Mekkora kiváltság a szabadságunk, amink van!
Sokan gondolkodnak azonban úgy, mint Ezékiás a következő történetben. 2Kir 20:17-18 Isten elmondja Ezékiás királynak: „Bolondságot csináltál, jön a baj, a gyerekeidre is, azoknak a gyerekeire is, el lesz pusztítva az ország. A te ostobaságod miatt.” 2Kir 20:19-ben Ezékiás azt mondja: Ez rendben van, amíg az én napjaimban békesség van! Mi a baj ezzel a kijelentéssel? Az, hogy ő a király. Ő a király, neki törődnie kéne az országgal. Ugyanígy mi is. Mi Krisztuséi vagyunk, de könnyen mondjuk – tudom, mert én könnyen mondom – „Amíg az én időmben rend, nyugalom és békesség van, minek aggódjak?” Van ilyen hajlam a szívemben, és mindnyájunk szívében, hogy nem azt mondom: Nézd, milyen nagy lehetőségeim vannak!; hanem azt mondom inkább: Tulajdonképpen nekem elég ez a kicsi, ami van. Ez pedig probléma, hiszen én Krisztusé vagyok, nekem jogom van járni abban a szabadságban, amit kaptam, és abban a csodában, amiben élünk ebben az időben itt 2015-ben.
Tudod, mit? Persze lehet nézni az aktuális napnak a fenyegetéseit. Tudod, mi a vicces benne? Tíz év múlva a legtöbb ezek közül nevetséges lesz. Komolyan! Visszanézel, visszanéztek, és a gyermeked azt fogja mondani: „Haha! Tényleg, ti ezen aggódtatok?” Az aggodalmaid csak egy nevetséges apróságnak fognak tűnni neki. Nyilván! Mert ezt mutatja a történelem. Annyi ijesztő dolog volt, aztán nem történt meg, elmúlt. Még azokkal a fenyegetésekkel is, amelyekben van némi igazság, felmerül a kérdés: Mire nézek? A lehetőségre Istennel, és az felszabadít, hogy tegyek valamit, ami örökkévaló? Ján 15:4 megmaradok Krisztusban és teszek valamit, ami örökkévaló, vagy pedig a fenyegetésre nézek, és az megkötöz engem, és nem tudok semmit tenni, és félek lépni?
Micsoda kiváltságos helyen élünk!
Lenyűgöző, ahol élünk. Néhány órát vezetsz bármelyik irányba, és hét országba eljuthatsz. Sőt – bár ennek azért nem feltétlen örülünk –, legtöbb szomszédos országban kezdhetsz egy magyar nyelvű gyülekezetet, ha nem akarsz megtanulni más nyelven. Ha még ez sem lenne elég, akkor Isten idehozta az egész világot, egészen konkrétan ott vannak a Keletinél mind. Ennek sem örül persze mindenki, de ezzel azt akarom mondani, hogy a lehetőség a kezünk ügyében van: a szabadságjogaink, az emberek körülöttünk, a helyzetek, amik megvannak nekünk. Vannak új gyülekezeteink Gödöllőn, Debrecenben, Pécsett, talán Kecskeméten is. Azt akarom mondani, hogy ezekre a helyekre ellátogathatsz, megáldaná az ottaniakat. Az imáid jelentenek valamit. Lehet, hogy Isten többre is hív téged. Lehet, Ő azt mondja, legyél csapattag valamelyik helyen ezek közül. Ki tudja?
Mekkora kiváltság, hogy olyan gyülekezetünk lehet, ahol igazán sok a szabadság, ahol nagy az öröm, ahol tudunk nevetni, ahol tudunk komolynak lenni, és ahol tudunk sírni, ha arról van szó, ahol sok lehetőség van közösségre, ahol sok lehetőség van szolgálatra, ahol sokat halljuk a Bibliát. A héten csütörtök reggel engem annyira megáldott az üzenet a próbákról, a kihívásokról. Lenyűgöző üzenet volt. Aztán este p. Bendegúz üzenete a Bibliaiskolában! Annyi lehetőségünk van hallani! Ez gyönyörű! Kiváltság a gyülekezetünk.
—
Fil 3:1 Továbbá, testvéreim, örüljetek az Úrban. Nem esik nehezemre ugyanazokat írni, titeket viszont megerősít.
Amikor ismétlődik valami, amikor hallasz újra valamit, amikor megint hallasz valamit a gyülekezetben, amit már hallottál – hányszor hallottuk már ezt: megmaradni Krisztusban? –, mi a válaszod arra, ha újra hallod? Pál inti őket, figyelmezteti őket: „Figyeljetek! – a görögben valahogy így van – Én egy pillanatot sem habozok, amikor újra le kell írnom egy dolgot, amit már hallottatok. Én nem hezitálok ezen, mert tudom, hogy ez segít nektek, hogy ne legyetek ingatagok, hogy ne legyenek olyanok, akik könnyen meghajolnak.” Valahogy így írja le az eredeti. Miért írta ezt? Felteszem azért, mert gondjuk volt ezzel. Lehet, hogy Pál tudta, hogy nem lesz jó reakciójuk arra, hogy megint hallják, amit már mondott nekik. Azért figyelmezteti őket: Nektek ez a javatokra van, ez megszilárdít benneteket. Jó dolog ezt újra hallani. „Egyszer szólt az Úr, kétszer hallottam ugyanazt.” (Zsolt 62:12) Miért? Mert szükségem van arra, hogy újra halljam. Szükségem van arra, hogy legyen még egy bizonyság, és még egy bizonyság. Nagyon sokszor megosztok egy üzenetet, aztán hallgatom p. Schaller üzeneteit, és ott van újra, ez pedig annyira bátorít, és megerősíti a szívemben, hogy a Szellem szól hozzánk. Mind szükségünk van erre.
Aztán: Őrizkedjetek az ebektől, őrizkedjetek a gonosz munkásoktól, őrizkedjetek a megmetéltektől! Miért mondja ezt Pál? Azért, mert van egy másikfajta csapat, van egy másikfajta cél, van egy másik terv. Nem az, hogy Istennek a Gyülekezete épüljön, hanem:
Fil 3:18-19 Mert sokan járnak másképpen, akikről sokszor mondtam nektek, most pedig sírva is mondom, hogy a Krisztus keresztjének ellenségei, akiknek pusztulás a végük, a hasuk az istenük, és dicsőségük gyalázatukban van, akik a földiekkel törődnek.
Pál elmondja a Filippibelieknek: Figyeljetek, vannak emberek, akik felállnak, kommunikálnak valamit, és van egy üzenetük, van egy mondandójuk, de igazán önösek a céljaik. Ez az, ami Jézust megkülönböztette a többiektől, más tanítóktól a Maga idejében. Ő odament valakihez, és az Ő célja ez az ember volt. Az Ő célja nem az volt, hogy ezt az embert felhasználja Saját Magáért. Nem ez volt: A célom Én vagyok, ám szeretném, ha benne lennél a célom elérésében. Ez mindenki célja e világon természetileg; akármennyire jó ember is, nem számít. Jézus azonban más. Az Ő célja az az ember volt, az, hogy az az ember felnőjön, hogy az az ember több legyen, mint ami természetileg lehet. Hogy az az ember túlnőjön önmagán, hogy az az ember Istennel járhasson, hogy annak az embernek legyen mélység az életében, hogy ne a természeti határozza meg a korlátait, hanem túlmenjen azon.
Ez volt a különbség. Péter, János, Máté, Jakab, Bartimeus és a többiek, mind ezt ismerték fel. „Hogy van ez? Neki én vagyok fontos, nem pedig az, hogy rajtam keresztül elérjen valamit.” Tudod, hogy milyen éhesek vagyunk a fontosságunkra a világunkban?! Tudod, milyen üres a világunk ebből a szempontból?! Tudod, mennyire nem kapsz semmi jelentőséget?! Annyira, hogy már annak is örülsz, ha valaki azt mondja: „Használni akarlak. Komolyan! Te hasznos lennél az én üzletemben. Hasznos lennél az én célomban, te hasznos lennél az én…”; és azt feleljük: „Tényleg? De jó! Itt vagyok!” Pedig létezik több is. Van valami, ami gyönyörű, ami nagyobb. Erről beszél Pál, hogy a mi életünk másról szól, Fil 3:20-21. Azt mondja, hogy nekünk van magasabb, valami ezen túl nyúló, valami a mennyhez kötődő. Mert a mi polgárságunk a mennyben van. Ezért Pál inti őket: Őrizkedjetek, mert vannak, akik csak érdekeltek bennetek. Lehet, hogy jól kommunikál, lehet, hogy hízelgő azzal, hogy én kellek a célhoz, de Jézusnak más üzenete van, és az ez: „Te vagy fontos nekem. Gyere, és szolgálj Velem! Te vagy fontos Nekem, és nem az, amit csinálhatsz.”
Fil 3:3 Mert mi vagyunk a körülmetéltek, akik lélekben szolgálunk Istennek, és Krisztus Jézusban dicsekszünk, és nem a testben bizakodunk.
Pál elmondja a Filippibelieknek: „Mi vagyunk az igaziak. Mi vagyunk az eredeti, az ‘originál’.” Az ellenség üzenete: „Hát, egy darabig már eljutottál, és itt az ideje, hogy nyomulj tovább. Mert ha nem, akkor soha nem fogsz elérni oda, ahol lenned kéne.” Ez az ellenség üzenete a kert óta, nem? Odament Évához, és azt mondta: „Nézd a gyümölcsöt! Isten visszatart tőled valamit. Minden nagyszerű, de azért nem tökéletes a kép. Figyeld!”; és az ember elhiszi: „Még nem vagyok ott. Ez nem elég. Nekem nincs meg minden.” Mindegyik üzenet, ami azt mondja neked: „Rendben, hittél Jézusban. Nagyszerű. Gratulálunk, de még szükséged van valamire. Még kell neked valami extra. Pedálozz! Dolgozz keményen! Mert még nem elég. Igen, megismerted Jézust, de még van valami.” Aztán bármi legyen az, teljesen mindegy, hogy mi az, keresztség, a Szellem ajándéka, a tökéletes megszentelődés… bármi, amikor hozzá van téve ehhez az üzenethez, akkor az gonosz.
„Ó, megismerted Jézust, ez nagyszerű! Mégsem teljes azonban a dolog, mert nem gyógyultál meg minden betegségedből. Még nem az igazi! Még nem mondtál le minden vagyonodról! Még nem adtad teljesen az életed az Úrnak!” Ezek az emberek azt mondták: Igen, Jézusé lettél, de most, hogy Jézusé lettél, még zsidóvá is kell válnod. Nem kell gazdaggá és sikeressé válnod ahhoz, hogy ez igazi legyen. Nem kell lemondani minden vagyonodról. Nem kell misszionáriussá válnod, hogy ez igazi legyen. Nem kell lelkipásztorrá lenned. Nem! Amikor megismered Jézust, akkor megkaptad az egészet. Már akkor a tiéd lett az egész! Hiszel Jézus Krisztusban? Ő a Megváltód? Neki adtad a szíved? Akkor te vagy az igazi „termék”, te vagy az eredeti, „Made in Heaven”. Te akkor az igazi vagy. Ez az, amit Pál mond nekik. Azt mondja: „Mi vagyunk a körülmetéltek. Mi vagyunk az igaziak. Nem ők az igaziak. Ne engedd, hogy bemeséljék, hogy ez még nem az, és neked még pedálozni kell.
Fil 3:12-14 Nem mintha már elértem volna, vagy már tökéletes lennék, hanem igyekszem, hogy megragadjam, mert engem is megragadott Krisztus Jézus. Testvéreim, én magamról nem gondolom, hogy már elértem volna, de egyet cselekszem: azokat, amelyek mögöttem vannak, elfelejtve, azoknak pedig, amelyek előttem vannak, nekifeszülve célegyenest futok Isten felülről való elhívásának jutalmáért, amely Krisztus Jézusban van.
Ez a mai üzenetünk, ez a kettősség. Mi már elértük. Teljesen el vagy fogadva, ha hívő vagy Jézus Krisztusban. Nem tudsz hozzátenni. Nem tudsz elvenni belőle. Ez a nagy kiváltságunk. Ez az, amiről beszéltem az elején, hogy nagyon nagy kiváltságunk van, hogy meg vagyunk áldva, hogy be vagyunk takarva, be vagyunk fogadva. Szeretet Isten jelenlétében – ez a miénk! Mindenünk megvan, amiről valaha álmodhattunk volna, és még annál több is. Akkor Isten azt mondja nekünk: „Van még! Akarod?” „Uram, miről beszélsz? Annyi mindent kaptam!” Van egy 95 pontos listánk arról, hogy mennyi minden történt velünk akkor, amikor újjászülettünk. 95 dolog! Te jó ég! Amikor imádkoztam Jézushoz, hogy jöjjön be a szívembe, hogy mentsen meg engem, akkor értettem egy fél dolgot. Talán a felét értettem az első pontnak, Ő meg annyit, de annyit adott nekem! Az üzenetünk az, hogy Isten ad nekünk sokkal többet, és aztán hozzáteszi: Szeretnék adni még neked! „Rendben, Uram! Köszönöm, nagyon kedves vagy. Inkább csak kiegészítem az életem picivel abból, amit adni akarsz nekem, jó?”
Úgy volt, hogy én is megyek Afrikába a missziós útra, úgyhogy kaptam nyolcféle oltást. Tudod, hogyan működik: kapsz egy kicsit a betegségből, éppen annyit és olyan gyengét, hogy ne betegedj meg. Azért kapod, hogy a szervezeted megtanulja, hogyan kell legyőzni. A te kereszténységed lehet ugyanilyen. Az én kereszténységem lehet ugyanilyen. Eljövök, valamennyit veszek, éppen hogy csak eleget, „Épp csak annyit kell, ami mára elég lesz! Köszönöm, annyi elég.”; és megtanulom, hogyan ne essek bele nagyon. Azt hiszem, hogy bölcsen egyensúlyozok az életemben, de valójában éppen most játszik ki engem az Ellenség. Valójában a gonosz szívem már kijátszott engem. Júdást játszották ki ilyen módon. Zak 11-12. harminc ezüstért eladják a Messiást, és aztán az, aki eladja Őt harminc ezüstért, az csalódott lesz. Ötszáz évvel előbb, hogy megszületne Jézus, le van írva. Szerinted miért fogadta el Júdás a harminc ezüstről szóló ajánlatot?
Fil 3:15 Akik tehát tökéletesek, azoknak így kell gondolkozniuk, de ha ti valamiben másként gondolkoztok, Isten azt is ki fogja jelenteni nektek.
Szerintem itt a válasz erre kérdésre: hogy Isten Szelleme szól hozzánk. 1Ján 2:20 a Szent Szellem tanít bennünket. Ő az a kenet, Aki beszél nekünk, Aki kijelent dolgokat. Lehet azonban, hogy megyek valamerre, és a Szent Szellem azt mondja: „Hé! Állj meg!”; én mégis megyek tovább, nem állok meg. Szerintem Júdással ez volt a probléma, hogy Júdás nem állt meg meggondolni, hogy mennyire különleges kiváltságban volt része azzal, hogy Jézus elhívta őt, hogy mennyire különleges időkben élt. A bizonyságban most hallottuk: Bárcsak akkor élhettem volna! Mi látjuk, hogy az különleges idő volt, de Júdás nem látta ezt, mert nem állt meg. Ezért nem ismerte fel, hogy mennyire különleges Jézus Személye. Nem ismerte fel, hogy mennyire egyedi Ő. Júdás nem értette meg, hogy mennyire megmagyarázhatatlanul fel lett emelve azzal, hogy Jézus elhívta őt.
Amikor én így vagyok, akkor én is ilyen vagyok, hogy csak megyek az életemben, és úgy gondolkodom róla: „Így van rendjén. Persze, hogy Isten elhívott.”; és nem állok meg értékelni, nem állok meg gyönyörködni, nem állok meg hálát adni. Igazán éppen ezt mondta Pál az elején: Továbbá, testvéreim, örüljetek az Úrban. Ez a gyönyörűség. Megállni és azt mondani: „Hogyan lehet, Uram, hogy Te törődtél velem, hogy Te gondoltál rám, hogy Te elhívtál engem? Mekkora kiváltságom van!” 2Sám 7:18 Dávid az mondja: „Uram! Hogy lehet, hogy Te kiválasztottál engem?” Ismertem ilyen embereket a gyülekezetben, akik megtanultak hálát adni, felismerni, gyönyörködni abban, ami számít. Ismertem a másikfajta embert is a gyülekezetben nagy ajándékokkal, esetleg pozícióval is a gyülekezetben, és aztán egy alkalmas időben beváltotta ezt „harminc ezüstre”. A megfelelő időben beváltotta az ajándékát, akivé Isten tette, karrierre, némi pénzre… valami ilyesmire.
Fil 3:16-17 Csakhogy amire eljutottunk, aszerint járjunk. Legyetek követőim, testvéreim, és figyeljetek azokra, akik úgy járnak, ahogy mi példát adtunk nektek.
Mi az a példa, amiről Pál beszél? Ne érts félre: 1Thess 4:11-12 az ő példája szerint semmi gond nincs azzal, ha az ember komolyan dolgozik, és gondoskodik másokról ahelyett, hogy csak fogyasztó lenne. Azt akarom mondani, hogy Isten meg akar téged áldani abban a városban, amiben élsz, és ezen keresztül szeretné használni ezt az életedben.
Isten meg akar áldani téged abban a gyülekezetben, amelybe elhívott téged. (Az Alapok kurzuson beszéltünk arról, hogy milyen fontos az a gyülekezet, ahova elhívott minket Isten. Volt egy férfi, akihez a Szent Szellem szólt erről, és azt mondta nekünk: „Én egy másik gyülekezetbe vagyok elhívva. Csak fennakadtam minden apró ostobaságon. Köszönöm, hogy tanítottátok nekem ezt.” Aztán visszament a gyülekezetébe. Nagyon hálás vagyok ezért, mert hiszem, hogy Isten elhív minket egy gyülekezetbe, és meg akar abban áldani minket.)
Isten meg akar áldani téged ezekben az időkben, amikben élünk. Sokan látják a konfliktusokat, a háborúkat, a próféciákat, Izrael helyzetét, és megrémülnek rajta, ám Isten megáldani akar téged ezen az időszakon keresztül, amiben élünk. Ő adni akar neked. Neki ez a célja. Elfogadom az Ő egész áldását? Vagy amit Jézus mondott Ján 5:35-ben Jánosról: ő világosság volt, és egy ideig hajlandóak voltatok örvendezni az Ő világosságában. „Amikor viszont valami nehezet mondott – ezt már hozzáadom a vershez –, akkor már nem tetszett nektek.” Isten ments, hogy a kereszténységem ilyen legyen, hogy amíg könnyű, addig hajlandó vagyok örvendezni benne, amíg mindenki nevet, addig örömmel jövök, mert nevetni akarok! Mi van, ha itt a sírás ideje? „Ó, nem! Akkor már nem!” Figyelj azonban, az élet sokszor ettől lesz mélyebb!
Ezt szeretném mondani, hogy annyi lehetőségünk van Krisztussal ebben a világban, ebben az időben, ebben a városban, ebben az országban! Ugyanakkor megvan a lehetősége, hogy nem ez magas célom van, mint Pálnak, hanem a lehető legalacsonyabb szinten találom meg az egyensúlyomat. Azon a szinten találom meg az egyensúlyomat, amire nem vagyok elhívva, például a személyiségtípusok szintjén. „Mi szangvinikusak mind itt üljünk! Az összes flegmatikus pedig üljön a másik szektorban, és nézzen egykedvűen. Én ugyan nem akarok azokkal együtt lenni! A melankolikusok meg csak maradjanak hátul.” Aztán ez a kapcsolat köztünk, erről szól a barátságunk, hogy mindketten elváltunk, vagy arról, hogy mindketten kaptunk egy pofont kisgyermekként, ez mély nyomokat hagyott az életünkben, és ez a közösségünk alapja. Isten ments, hogy ezen a szinten találjam meg az egyensúlyomat, hogy milyen nyelveket beszélek, hogy mi a kultúrám! Ahelyett, ahogy Pál mondta Fil 3:8-9-ben: mindent kárnak ítélek, hogy Krisztust megismerjem. Ez másik szint. Ez az, amire el vagyunk hívva.
Nem hajcsárok vagyunk. Nem akarunk űzni senkit, nem ez a célunk. Nem vagyunk eszementek. Ha odajössz hozzánk, és azt mondod: Pásztor, eladom minden vagyonomat, és behozom a pénzt!; akkor valószínűleg megpróbálunk lebeszélni. Mert látni akarjuk, tényleg Istentől van-e, vagy puszta szubjektív ostobaság-e? Fontos elmondanom – 1Pét 5:3 nem uraskodunk, lelkipásztorok, vezetők. Lehet az a benyomásod, hogy sokat vár tőled a gyülekezet, mert sokat teszünk, sokfélét csinálunk, rengeteg szolgálatunk van. P. Graham két gyülekezet lelkipásztora, három gyermek édesapja, a GGIS-nek is ő lelkipásztora. Annyi mindent csinál, aztán ránézel, és azt mondod: Ó, én sose tudnék olyan lenni, mint ő! Kérlek, ne gondolkodj így! Ez a mi üzenetünk, hogy bárhol tartasz az életedben, van lehetőséged egy lépést tenni előre az Úrral. Lehet, hogy ez az, hogy felveszel egy órát a Bibliaiskolában, lehet, hogy az, hogy elkezded olvasni a Bibliádat minden reggel, kihagyás nélkül. Lehet az, hogy elkezdesz az imáidban áldani valakit, ahelyett, hogy arra kérnéd az Urat, hogy csapja agyon végre. 🙂 Lehet, hogy annak van itt az ideje, hogy beadd a gyermeked a KHARISZ-ba. Lehet, annak van itt az ideje, hogy kezdj felkészülni arra, hogy felszenteljenek lelkipásztornak.
Kérlek, ne így gondolkodj, mikor ránézel valamelyik pásztorra, valamelyik szolgálóra, hogy: Sose tudnék olyan lenni, mint ő! Mert nem így működik, hanem úgy, hogy teszek egy lépést, aztán még egyet, aztán még egyet, aztán még egyet… Aztán valahol útközben egyszer csak azt látod, hogy te is úgy szaladsz, mint az az ember szalad az Úr után. Egyszer csak azt találom, hogy futok a szívemben, az életemben Isten után. Nagyon más – nem ilyennek vagy olyannak kell lennem, hanem futok Istennel! Hadd bátorítsalak ebben! Ha fiatal felnőtt vagy, legyél fiatal felnőtt Istenért. Ha nyugdíjas vagy, legyél olyan nyugdíjas, aki telve van minden nap a Szent Szellemmel. Annyira lehetséges! Ha szakember vagy, akkor legyél olyan szakember, akinek a szíve telve van Isten országának a céljaival. Ha üzletember vagy, akkor legyél üzletember Jézusért. Jogod van rá! Ha házas vagy, ha egyedülálló vagy, akkor legyél olyan, aki mossa a testvérek lábait. Úgyis ott van a szívedben. Ha tizenéves vagy, akkor legyél tizenéves Istenért. Semmi okod várni.
Az egyik oldalról, befutottunk, megérkeztünk, minden a miénk. A másik oldalról, Isten mégis azt mondja: „Mindenen túl, amit elképzelhettél volna, azon túl szeretnék adni neked, azon túl szeretnélek megáldani. Jössz Velem?”
Ámen.