Jézus tegnap, ma és örökké ugyanaz! & Isten próbába csomagolt áldásai

2011 november 23. szerda  18:30

P. Knight

Zsid 13:1-8 – csodálatos írásrész a keresztények számára!

Zsid 13:8 Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz.

Örülsz ennek? Olyan Istenünk van, Aki soha nem változik! Örökkévaló Megváltónk és megváltásunk van, ami a miénk, és senki nem veheti el ezt tőlünk. Még mi magunk sem!

Nem sok stabil dolog van ma – például az egyháztörvény Magyarországon –, de Jézus tegnap és ma és mindörökké ugyanaz. Lehet, hogy a munkánk sem stabil, de Jézus tegnap és ma és mindörökké ugyanaz. Lehet, hogy az egészségünk nem jó, de Jézus tegnap és ma és mindörökké ugyanaz.

A Zsidókhoz írt levél írója ad nekünk egy-két jó tanácsot.

Zsid 13:1 A testvéri szeretet maradjon meg.

Azért, mert igaz, hogy nagy lehet a testvéri szeretet, de annyira nem stabil. Jézus viszont tegnap és ma és mindörökké ugyanaz, és emiatt a testvéri szeretet maradjon meg.

Zsid 13:3 Emlékezzetek meg a foglyokról, …

Ez nem csak azokra vonatkozik, akik börtönben vannak, hanem azokra is, akiket az élet zárt börtönbe. Azokra, akik keresgélnek valami olyat, amit nem találhatnak meg, és emiatt foglyok; vagy a saját vágyaiknak a rabjai, vagy a saját döntéseiknek a foglyai. Talán a rossz döntéseik foglyai. Az író azt mondja: emlékezzetek meg róluk!

Zsid 13:3 … mintha fogolytársak volnátok, és a gyötrődőkről, mint akik magatok is testben vagytok.

Mert ha Krisztus nem lett volna, akkor mi is foglyok lennénk, de Jézus tegnap és ma és mindörökké ugyanaz.

Zsid 13:7 Emlékezzetek meg elöljáróitokról, akik Isten beszédét hirdették nektek, figyeljetek életük végére, és kövessétek hitüket!

Kövessétek hitüket az ő életük végére figyelve, ahogyan élnek, mert Jézus tegnap és ma és mindörökké ugyanaz. Bár a világban ma az egyházak változnak, a prédikáció is változik, egyre modernebb lesz a korral, de Jézus tegnap és ma és mindörökké ugyanaz.

Számomra ezek a szavak ma annyira bátorítóak! Harmincöt éven keresztül számunkra Jézus mindig is annyira drága volt, és annyira közel vonzott minket Magához. Annyira stabil volt az életemben. Voltak völgyek és hegyek az életemben, de mindig ott volt a Megváltó, Akibe kapaszkodhattunk, mert Jézus Krisztus tegnap és ma és mindörökké ugyanaz.

P. Duló Attila

1Móz 32:26 És mondta: Bocsáss el engem, mert feljött a hajnal. Jákób ezt felelte: Nem bocsátlak el, míg meg nem áldasz engem.

Azt látjuk, hogy Jákób egész éjjel tusakodott az Úrral. Aztán amikor jött a hajnal, akkor azt mondta az Úr: „Na jó, mennem kell. Engedj el!” Jákób azt mondta: „Nem engedlek el!  Nem engedlek el addig, amíg meg nem áldasz.” Jákóbnak szüksége volt áldásra. Jákóbnak szüksége volt Isten áldására, és azt mondta: „Foglak addig, amíg meg nem áldasz. Nem foglak elengedni.”

Így vagyunk ezzel mi is, hogy szükségünk van Isten áldására. Szükségünk van az áldásra. Az áldás – én úgy gondolom, de a tévedés jogát fenntartom – az egyik legsűrűbben használt szó a keresztények szótárában. „Uram, áldd meg a munkámat! Uram, áldd meg az egészségemet! Uram, áldd meg az anyagi helyzetemet! Uram, áldd meg a családomat! Uram, áldd meg az életemet!”

Nap mint nap többször használjuk mi hívők ezt a szót. „Uram, áldj meg! Uram, áldj meg minket! Uram, áldj meg minket… (valamiben)!” Nagyon sűrűn használt szó ez. Nagyon gyakran fohászkodunk Istenhez az áldásaiért. Ez teljesen természetes dolog. Természetes, hogy kérjünk Istennek az áldását az életünkre, az egészségünkre, az anyagi helyzetünkre. Ez teljesen természetes dolog.

Azt a hibát szoktunk azonban elkövetni, hogy azt hisszük, Istennek az áldás csak az, amit mi annak képzelünk. Ha egészséges vagyok, akkor áldott vagyok, de ha utolér egy betegség, akkor már nem érzem magam áldottnak. Ha jól mennek a dolgaim, akkor áldott vagyok. „Uram, köszönöm, hogy megáldottál!” Ám ha az életemben nehézségek vannak, akkor rögtön megkérdőjelezem az áldott voltomat. Akkor rögtön azt kérdezem: Lehet, hogy már nem is vagyok áldott?!

Van egy koncepciónk, van egy elképzelésünk arról, hogy szerintünk mi az áldás, szerintünk mi az, hogy meg vagyok áldva: „Akkor vagyok megáldva, ha úgy történnek a dolgok, ahogy azt én szeretném, ha Isten engedelmes nekem, szót fogad nekem, és az történik, amit kérek Tőle. Uram, add meg ezt, add meg azt, add meg amazt! Ha mindezt megteszi, akkor áldott vagyok. Van egy rendes, szófogadó Istenem. Ha nem teszi meg, akkor nem érzem magam áldottnak. Mert ez az engedetlen Isten nem azt csinálja, amit én mondok Neki!”

Többnyire úgy gondoljuk, hogy az áldásnak mindig jó dolognak kell lenni. Bizonyos értelemben ez igaz is, hogy jó dolognak kell lenni. Viszont úgy gondoljuk, hogy az áldásnak az első pillanattól kezdve az utolsó pillanatig valami nagyon jó dolognak kell lennie. Nézzük meg viszont, hogy mit mond az Írás. József azt mondja:

1Móz 50:20 Ti rosszat gondoltatok felőlem, de Isten úgy gondolta, hogy jóra fordítja azt, hogy úgy cselekedjék, amint ma van, hogy sok nép életét megtartsa.

Isten meg akarta áldani Józsefet, és Józsefen keresztül a fél világot, hogy amikor ott volt az a hét nyomorúságos, szűk esztendő, akkor József táplálja a fél világot. Isten meg akarta áldani Józsefet.  A kérdésem csak az, hogy vajon József, amikor a kútban volt, akkor hogyan gondolkodott erről?

Amikor a fivérei meg akarták ölni, és bedobták a kútba, akkor vajon József a kút mélyén azt mondta: „Isten elkezdett áldani. Jaj, de jó! Elkezdődött az áldás.” Nem valószínű, hogy így élte meg. Pedig Istennek már megvolt az áldása? Isten már eldöntötte, hogy megáldja Józsefet és rajta keresztül a fél világot? Hát persze! Persze, hogy megvolt.

Sokszor úgy van ez, hogy Isten áldásai nehézségekbe vannak csomagolva. Egy kis nehézségbe van becsomagolva. Aztán mi a félidőnél már rögtön végeredményt mondunk. Elkezdődik egy folyamat az életemben, és aztán félidőnél azt mondom: „Ez borzasztó! Nem lehet igaz! Hogy történhetett meg ez velem?” Közben lehet, hogy Isten az életem egyik legnagyobb áldását készíti elő. Csak nem úgy készül, nem úgy néz ki, ahogyan azt én elképzelem.

Nézd meg a zsidókat! 2Móz 5-ben Mózesék bementek a fáraóhoz, és elkérték a zsidókat, hogy engedje őket szabadon. Természetesen a fáraó nem engedte őket szabadon, de tett valamit a fáraó. Mit csinált? Megnehezítette a zsidóknak a helyzetét. Azt mondta: „Mától kezdve nincs szalma. Magatoknak kell gyűjtenetek a szalmát, de ugyanannyi vályogot kell vetnetek, mint amit eddig csináltatok. A teljesítmény ugyanannyi, de sokkal több munkát kell végeznetek.”

Nemhogy áldásnak nem nézett ki a dolog, de egyenesen úgy tűnt, mintha meg lettek volna átkozva. Amikor a zsidó munkafelügyelők meglátták Mózest, akkor ezt mondták neki:

2Móz 5:21 Nézzen rátok az ÚR, és ítéljen meg titeket, akik rossz hírbe kevertetek minket a fáraó előtt és a szolgái előtt, mert fegyvert adtatok a kezükbe, hogy megöljenek minket.

Isten miért küldte Mózest a fáraóhoz? Azért, hogy jól kiszúrjon a zsidókkal? Nem! Meg akarta őket áldani. Meg akarta őket szabadítani. Amikor Isten kicsit később megerősíti az ígéreteit, akkor 2Móz 6-ban ilyeneket mond: megszabadítalak titeket az egyiptomi kényszermunkától, megmentelek benneteket, megáldalak benneteket, népemmé fogadlak titeket, Istenetek leszek,…

Csupa áldást ígér, és mégsem úgy néz ki a dolog, minthogyha ez egy nagy áldás lenne. Épp az ellenkezőjének néz ki, miközben Isten készíti a zsidók számára a legnagyobb áldást: kivezeti őket a rabszolgaságból, és bevezeti őket az Ígéret földjére.

Nagyon sokszor, amikor nehéz helyzetben vagyunk, akkor a félidőnél ne ítélkezzünk, ne mondjuk azt: „Ah, hogy én milyen peches vagyok! Mennyire visszafogja Isten az áldásait! Hogyan kerülhettem ebbe a helyzetbe?”; hanem csak várjuk ki a végét, mert lehet, hogy Isten az életem legnagyobb áldását készíti elő. Lehet, éppen hatalmas módon meg akar áldani, csak nem azon a módon, ahogyan azt én elképzelem. Nem pont úgy, ahogyan azt én elképzelem.

Nekem van egy koncepcióm, van egy elképzelésem, hogy mi az áldás, de Isten nagyon sokszor másképp gondolkodik az áldásról. Érdemes megnézni az ároni áldást:

4Móz 6:22-27 Azután így szólt az ÚR Mózeshez: Mondd meg Áronnak és fiainak: Így áldjátok meg Izráel fiait, ezt mondjátok nekik: „Áldjon meg téged az ÚR, és őrizzen meg téged. Világosítsa meg az arcát rajtad az ÚR, és legyen kegyelmes hozzád. Fordítsa feléd arcát az ÚR, és adjon neked békességet.” Így tegyék nevemet Izráel fiaira, hogy megáldjam őket.

Érdemes kicsit jobban megnézni ezt az áldást. Azt mondja-e: „Áldjon meg téged az Úr és adjon egy jobb TV-t. Áldjon meg téged az Úr és adjon egy csodálatos feleséget.” Nem ezekről szól! Feltűnt-e neked, hogy az ároni áldásban egyetlenegy anyagi áldás sem szerepel. Az ároni áldásban egyetlenegy olyan áldás sem szerepel, ami által a mi elképzelésünk szerint jobban élhetnénk itt a Földön. Nem szerepel benne autó, nem szerepel benne teve, nem szerepel benne semmi olyan dolog, ami a földi életemet kényelmessé tenné.

Csupa szellemi dolog: Áldjon meg téged az ÚR, és őrizzen meg téged. Mi az áldás Isten szerint? „Az, ha megőrizlek téged.” 1Pét 1:5-ben azt látjuk, hogy Isten hatalma és a Vele való közösség az, ami megőriz minket. El tudod képzelni, hogy áldott vagy akkor, ha Isten megőriz? Ha megőrzi a hitedet, ha megőriz a gonosztól, ha megőriz… áldottak vagyunk akkor? Én úgy gondolom, hogy igen.

Világosítsa meg az arcát rajtad az ÚR” Vagyis tekintsen ránk jó indulattal. Az áldás az, ha jó indulattal tekint ránk az Úr. legyen kegyelmes hozzád” Mekkora áldás az, amikor Isten könyörül rajtunk? JSir 3:22-23 az Ő irgalma mindig megújul. „Fordítsa feléd arcát az ÚR, és adjon neked békességet.” Áldás az, hogy békességet ad nekünk az Úr?

Mi lenne nagyobb áldás? Az, ha megkapnád az álomautódat, vagy az, ha békességben élhetnél? Persze, mondhatod: az, ha megkapom az álomautót és békességben élhetek. Viszont ha vagy-vagy alapon kéne választani: megkapom az álomautómat és örökös háborúság lesz az életem, vagy nem kapom meg, de békességben élhetem az életem – melyik a nagyobb áldás?

Isten itt szellemi áldásokat ígér. Nem anyagi áldásokat ígér. Olyan áldásokat ígér, amire valójában szükségünk van. Nagy magabiztossággal odamegyünk Istenhez és nagy magabiztossággal elmondjuk Neki, hogy most mire van szükségünk. „Uram, nekem most egy álomautóra van szükségem! Áldj meg, és adj egy ilyet!” Biztos, hogy erre van szükségem? Tudjuk egyáltalán, hogy mire van szükségünk?

Én le merném fogadni, hogy a többségünk nem tudja, hogy valójában mire van szüksége. A többségünk nem tudja, hogy mire van szüksége. Ha kétezer évvel ezelőtt Izrael magasságában, Jeruzsálem környékén csináltak volna egy közvélemény kutatást, vagy leíratták volna az emberekkel, hogy mire van szükségük, akkor vajon milyen válaszokat kaptak volna?

–          Nekem szükségem van egy új tevére.

–          Nekem szükségem van még egy feleségre.

–          Nekem szükségem lenne juhokra, mert ez az áldozati rendszer eléggé leamortizálta az állatállományomat.

Ilyesmi válaszok lettek volna. Hányan írták volna azt: nekem Megváltóra van szükségem! Hányan írták volna ezt? Azt gondolom, hogy nem sokan. Márpedig a valódi szüksége minden embernek a megváltás. Az, hogy legyen Megváltó – erre volt igazán szükségük. Ha ma közvélemény kutatást végeznének a keresztények között, milyen válaszokat kapnánk, hogy mire van szükségük?

–          Szükségem van egy új autóra.

–          Szükségem van egy új mosogatógépre.

Sorolnánk azokat a dolgokat, amikről mi úgy véljük, hogy könnyebbé teszi a földi életünket. Ezeket tekintenénk szükségnek.  Hányan írnák bele őszintén, tiszta szívvel: nekem Krisztusra van szükségem! „Nekem csak Krisztusra van szükségem!” Pedig ha megvan Krisztus, akkor megvan mindened. Valójában tényleg csak erre van szükségünk. Mert ha megvan Krisztus, akkor megvan mindenünk.

Igazából azonban nem tudjuk, hogy mire van szükség. Olyan dolgokat kérünk, ami lehet, hogy nem is a javamat szolgálja, hanem éppen a káromra van. Isten viszont azokat az áldásokat adja nekünk, amikre igazándiból szükségünk van.

(Muszáj itt egy kicsit megállni. Ezt úgy hívják a homiletikában, hogy kiegyenlítés. Egyensúlyban kell lennie az üzenetednek, ne billenjen el sem erre, sem arra.)

Ha bárki úgy érzi, hogy arról beszélek, nem kell kérni anyagi dolgokat, hogy probléma az, ha kérsz egy új autót, akkor csak szeretnélek megnyugtatni: egyáltalán nem erről beszélek. Persze, ha vágysz egy új autóra, naná, hogy kérd Istentől. Ő bátorít arra: kérjetek és adatik! Hogyha szükséged van, ha éppen beteg vagy, és gyógyulásra van szükséged, bátran menj Istenhez és kérd. Neki van erre ígérete: Én vagyok a gyógyítód. Ha bármire szükségünk van, kérjük!

Én arról próbálok beszélni, hogy nem kizárólagosan az az áldás, amit mi annak hiszünk. Isten egy más módon is meg tud minket áldani, nem csak a természeti síkon. Hanem azt mondja Isten: „Persze, tudom, hogy neked ezekre a dolgokra szükséged van, Én ezzel tisztában vagyok, de az igazi áldás az, amikor ezen felül olyan dolgokat adok neked, amikre valójában szükséged van. Nem csak ebben a világban, hanem az örökkévalóságban is.”

Olyan áldásokat akar adni nekünk, amit vinni tudunk magunkkal az örökkévalóságba. Mi tagadás, vágyom egy új autóra, de ha most Isten odaadná a világ legszebb, legmodernebb, legdrágább autóját, azt sem tudnám vinni magammal az örökkévalóságba. Nem tudnám magammal vinni. Hogy bosszankodnék! Megkapnám az autót, másnap hazavisz az Úr, és az pedig itt marad. Isten olyan áldásokat akar adni, amit vinni tudunk az örökkévalóságba.

Eféz 1:3 Áldott az Isten, a mi Urunk, Jézus Krisztus Atyja, aki megáldott minket minden szellemi áldással a mennyekben, a Krisztusban.

Áldott a mi Urunk, Jézus Krisztus Istene és Atyja, Aki megáldott minket mennyei világának minden szellemi áldásával a Krisztusban.

Isten tökéletesen tudja, hogy mire van szükségünk, és Ő megáldott minket a mennyei világának minden szellemi áldásával. Ő már megáldott minket. Érted ezt? Mi már áldottak vagyunk. A megtérésünk pillanatától élvezhetjük ezt az áldást. Azt, hogy meg vagyunk áldva. Ezek olyan áldások, az Ő mennyei világának szellemi áldásai, amiket nem is kell kérnünk Istentől, mert már megvannak.

Már meg vagyunk áldva! Már a miénk. Már élvezhetjük. Ez pontosan olyan, mint amikor Józsuénak nem kellett kérnie az Ígéret földjét. Az már az övé volt. Csak be kellett menniük, birtokba kellett venniük. Már az övék volt. Ugyanígy, Istennek a szellemi áldásai már a miénk. Nem kell kérni, már a miénk. Már meg vagyunk áldva minden szellemi áldással. Ez elképesztő!

Ezt fel nem fogjuk, hogy milyen hihetetlen kincsünk van! Fel nem fogjuk, mert felfoghatatlanul gazdagok vagyunk! Fel nem fogjuk, hogy mennyi mindenünk van! Nekünk nem kell kérnünk, hogy válasszon ki Magának, mert Ő már kiválasztott Magának az örökkévaló múltban, Eféz 1:4. Nekünk ezt nem kell kérnünk.

Nekünk nem kell kérni, hogy fogadjon örökbe, mert Ő már az Ő jókedvében örökbefogadott, Eféz 1:5. Nem kell kérnünk, hogy váltson meg. Nem kell kérnünk, hogy bocsásson meg nekünk, mert Ő már megtette ezt. Jézus vére miatt Ő már ezt rég megtette, Eféz 1:7. Nem kell kérnünk. Miénk ez az áldás. Meg vagyunk áldva. Olyan áldásaink vannak, amik örökkévalóak. Tudjuk magunkkal vinni az örökkévalóságba, ami nem ideig-óráig tart, nem ehhez a földi élethez köt, hanem oda fölfelé. Ámulatos ez!

Nem kell kérnünk azt, hogy a fiai legyünk, mert már a fiai vagyunk. Nem kell kérnünk azt: Uram, egy picikét odacsücsülhetek Te melléd? Nem! Mert mennyei helyekre vagyunk ültetve. Nem kell kérnünk, ez már a miénk. El sem vehetik tőlünk! Milyen gazdagok vagyunk!

Amikor úgy gondolkodom, hogy csak az az áldás, amit én annak gondolok, ha valami anyagival megáld, akkor csak gondoljunk arra, hogy mi mindenünk van Krisztusban. Milyen hihetetlenül gazdagok vagyunk Krisztusban! Ezt a gazdagságot, amivel rendelkezünk, ezt emberi szavakkal el nem tudjuk mondani. Már meg vagyunk áldva! Már meg vagyunk áldva minden szellemi áldással.

Ha értenék a keresztények – és ebbe beleértem magamat is –, ha valójában megértenénk, hogy milyen gazdagok vagyunk Krisztusban, ha valójában megértené a kereszténység, hogy mi mindent kaptunk Istentől, hogy a mennyei világának az összes áldása a miénk, mindenünk megvan ahhoz, hogy egy kiteljesedett, örömteli életet éljünk, akkor én hiszem, hogy egyetlenegy keresztény nem maradna otthon.

Minden keresztény kinn lenne az utcán, és elmondaná azt, hogy mink van. Mennének az emberekhez és kiáltanák: „Hé, figyelj! Tudod, mi van nekem Krisztusban? A mennyei világának az összes áldása megvan. Gyere, neked is meg kell legyen ez!” Ámulatba ejtő, hogy ennyire gazdagok vagyunk! Ennyire gazdagok vagyunk, és ez a miénk.

Gondolj erre, hogy az Ő mennyei világának minden szellemi áldásával rendelkezel! Ámen.

Urunk! Köszönjük, hogy megáldottál minket, és köszönjük, hogy itt vagy az életünkben, és köszönjük, hogy folyamatosan munkálkodsz. Urunk, magasztalunk Téged, dicsérünk. Köszönjük Jézus, hogy elvégezted az a munkát, aminek következtében az Atya megáldhat minket Tebenned, Urunk. Köszönjük. Dicsérünk Téged. Magasztalunk.

Ámen.

Kategória: Egyéb