Nagyon jó volt a mai közös ima. Emlékszel, p. Mikael Toll mit mondott az imanapról a Szolgálatunkban az EUROCON-on? Mennyire használta Isten az ő életében, az ő életükben azt, hogy imádkoztak, azt, hogy egy napot erre tényleg rászántak, és mennyit adott ez nekik! Hálásak vagyunk ezért a bizonyságért.
Amikor az evangéliumokat olvassuk – ezért szeretem olvasni az evangéliumokat –, akkor kicsit olyanok vagyunk, mint a gyermekek, akik tanulnak. Mert hogyan tanulnak főleg a gyermekek? Megfigyelésből, mintából, példából. Ha szülő vagy, tudod, hogyan tanulnak a gyermekeid. Példa által:
ha pl. azt mondom: „Gyerekem, tisztelj! Főleg engem, de általában is legyen tisztelet az életedben!”; de aztán nem tisztelem az ország vezetőit, az iskolaigazgatót, és nem mutatok semmi tiszteletet, amikor ügyet intézek az ügyintézők felé, a váróteremben az idősek iránt, akkor mit fog tanulni a gyermekem? A szavaimat, vagy a cselekedeteimet, a példámat? Nyilván a cselekedeteimből fog tanulni. Aztán egy nap azt fogom kérdezni: „Honnan szedte ez a gyerek ezt? Nem ezt mondtam neki.” Tényleg nem ezt hallotta tőlem, de lehet, hogy ezt látta tőlem.
Ezért jó olvasni az evangéliumokat, mert látjuk Jézus példáját, és látjuk az Ő szavait is. Az Ő cselekedetei nagyon is mutatnak nekünk valamire, vezetik a szívünket valamerre, utat adnak nekünk.
Mit látunk az evangéliumokban? Mit látunk Jézusnál az evangéliumokban? Te mit látsz Jézusnál az evangéliumokban? Tudom, hogy mik azok az szavak, amik elsőre eszünkbe jutnak – szeretet, kegyelem, hit, Isten akarata, irgalom –, de keressünk mást. Mi jön az előbbiek után? Mondj egyet!
– Kezdeményezés.
– Buli.
– …
Az egyik, amit látunk az evangéliumokban, az az, hogy Jézus beszélt. Lenyűgöző módon tudott válaszolni, lenyűgöző módon tudott beszélni. Mind éhezünk erre. Mit csinált a szavaival? Például Luk 19:9-ben Zákeus házában azt mondja: Ma lett üdvössége ennek a háznak, mert ő is Ábrahám fia. Micsoda gondolat ez! Nem tudom, hányan mondták ezt Zákeusnak. Inkább ilyesmiket mondtak neki: „Te ördögfi! Te gazember! Biztos az apád is az volt! Biztos, hogy nem római vagy?” Jézus azt mondja neki: ő is Ábrahám fia. Ugyanígy, amikor Luk 13:16-ban meggyógyítja az asszonyt szombaton. Azt mondja róla, hogy Ábrahám leánya. Itt egy asszony, akinek van egy betegsége. Volt egyfajta gondolkodás akkor. Azt gondolták: „Ha neki van ez a betegsége, akkor bizonyára bűn van az életében, ami előidézte. Bizonyára Isten okkal bünteti őt.” (Persze zárójelben ez azt is jelenti, hogy „én meg azért vagyok ilyen szép és egészséges, mert Istennek minden oka megvan rá, hogy egészséget adjon nekem.”) Jézus ehelyett azt mondja neki: Ábrahám leánya. Ahogy Jézus beszélt, épített, azonosságot kommunikált, elmondta, hogy ki vagy, szeretettel és törődéssel. Lenyűgöző!
Egy másik, amit tett a szavaival: Ján 8-ban – nem csak itt, hanem másutt is, de itt nyilvánvalóan megtette ezt – az asszony gyakorlatilag már halálra volt ítélve már akkor, amikor odahozták, egy két lábon járó … vonszolt hulla volt. Jézus mondott néhány szót: Az vesse rá az első követ… ; és ezzel kiemelte azt az asszonyt a halál gödréből. Hogyan tudott Jézus beszélni! Hogyan tudott Ő kommunikálni! Micsoda képessége volt erre!
Amint olvassuk az evangéliumokat, mennyire felkavaró, vezérlő, hívogató a számunkra ez, nem? Látjuk, hogy Ő mond néhány szót, és új azonosságot ad egy embernek. Mond néhány szót, és az, akinek halottnak kéne lenni, az élhet, van reménye, és tart valahova. Új élettel járhat, és másként kommunikálhat. Lenyűgöző, ahogy tudott beszélni!
Még egy. Amikor Ő beszélt, akkor az ellenségei rájöttek, hogy jobb, ha ők csöndben maradnak.
Mát 22:46 Erre senki sem tudott felelni neki egyetlenegy szót sem. Attól a naptól fogva nem is mert kérdezni tőle többé senki semmit.
Úgy tudott válaszolni, hogy az ellenségei csendben maradtak. Rájöttek arra, hogy jobb, ha nem beszélnek, jobb, ha nem mondanak semmit. Jobb, ha ők nem beszélnek, mert abból csak ők jönnek ki rosszul. Lenyűgöző! Ahogy olvassuk, látjuk ezt, és tanulunk másként beszélni, tanulunk másként kommunikálni. Amikor egy gyermek tanul kommunikálni, tanulja a szavakat, amiket hall, tanulja, hogy mit mondjon, és azután tanulja meg az értelmét. Ismétel. Otthon megtanulja azt mondani, hogy ámen, de nem tudja mit jelent, és utóbb telik meg tartalommal. Mi is így vagyunk. Nézzük ezeket a szavakat, és vágyunk arra, hogy így tudjunk kommunikálni. Vágyunk arra, hogy legyen egy szavunk Istentől, hogy legyenek meg azok a szavak, amik választ adnak, hogy az ellenség csendben maradjon, hogy felépíthessünk valakit úgy, ahogy Jézus tette, hogy megmenthessünk valakit úgy, ahogy Jézus tette, egy szóval.
Péld 25:11 a helyén mondott Ige, szó olyan, mint az aranyalma ezüsttányéron. Azok rendkívüli értékkel és megmentő erővel bírnak. Ez nagyszerű! „Uram, add nekem ezeket a szavakat!” – ez a vágy rendben van, ám igazán a szavaknál valami többre van szükségem. 2Kir-ban látunk egy példát. Azok az emberek kaptak egy kijelentést Istentől, és tudták, hogy mi fog történni. Ezek próféták voltak, és tudták, hogy Illés majd elragadtatik. Odamentek a tanítványához, Elizeushoz, és mondták neki: Tudod-e, hogy az ÚR ma elragadja uradat mellőled?; 2Kir 2:3. Megvolt nekik az igazság. Tudták, hogy mi fog történni, és tényleg úgy lett, ahogy mondták.
Viszont mit csináltak ezzel? Csak okoskodtak vele ok nélkül. Nem volt semmi célja, csak dicsekedtek – bőcsködtek 🙂 „Én tudom ám, hogy mi lesz! Mindenki engem nézzen, én tudom, mi fog történni.” Mire van szüksége Elizeusnak? Hát, nem erre. Így is felelt: „Én is tudom, hallgassatok!”; 2Kir 2:3. „Tudjátok az igazságot, de az, ahogy használjátok, nem bátorító, hanem inkább elbátortalanít. Az nem azt mondja, hogy legyek hűséges, és menjek tovább.” „Elizeus! Elmegy az urad, és nem tehetsz ellene semmit! Na, most mi lesz veled?!” Semmi bátorítás, semmi építés, semmi szolgálat. Ezek a próféták tudták az igazságot, igazuk volt, tudták, mi fog történni, de az, ahogy használták, ostobaság volt. Nem volt semmi szeretetteli benne. Valójában a vége csak az lett, hogy jó példák lettek nekünk arra, hogy hogyan ne csináljuk. Milyen az, amikor Isten embere vagy, kaptál Istentől egy kijelentést, de nem vagy betöltve a Szellemmel, nem vagy felkenve, nem vagy vezetve a Szellemtől?
Tanulnunk kell! Persze, vágyunk tanulni, hogy hogyan kommunikáljunk úgy, mint Jézus. Mire van szükségem ehhez? Ef 6:19-20-ban Pál azt mondta az efézusiaknak: Kérlek, imádkozzatok értem, hogy adassék szó a számba, hogy tudjak beszélni, hogy úgy tudjam megismertetni az evangéliumot, ahogy kell. Ez az, amire szükségünk van. Meg kell tanulnunk úgy beszélni, hogy sok ima legyen mögötte. Mert szükségem van arra, hogy a Szent Szellem vezessen engem bele dolgokba, és tartson engem távol bizonyos dolgoktól.
Ezek a próféták a helyes dolgot mondták, de nem a megfelelő helyen, nem a megfelelő időben, és igazából cél nélkül, szeretet nélkül, építés nélkül. Annyira igazuk volt, de a helyes reakció az volt: „Hallgassatok el! Nem akarom hallani ezt, nem érdekel.”
Jézus szavai nem elképesztő ékesszólás szavai voltak. Szőlőről, birkákról, ajtóról beszélt. Rendkívül mély, örökkévaló, felfoghatatlan dolgokról a legegyszerűbb szavakkal beszélt. Egyszerű szavakkal tette, elképesztő módon. Nekünk sem arra van szükségünk, hogy ékesszólóak legyünk. Nem arra van szükségünk, hogy a szavaink rímbe legyenek szedve. Nem arra van szükségünk, hogy olyan lenyűgöző szókinccsel kommunikáljunk, ahogy még soha senki, hanem mélyebbre van szükségünk. Lehet, hogy nagy a szókincsed, lehet, hogy nem vagy tanult, vagy lehet, hogy az vagy, lehet, hogy hat nyelven beszélsz, nem tudom, de nem ez az érdekes. Ami érdekes, az az, hogy mi van mögötte. Jézus nem azért beszélt olyan lenyűgözően, mert sokat tudott. Nem azért volt lenyűgöző, amit mondott, mert sokat tudott. 1Kor 8:1 az ismeret nem ad hozzá.
Az Úr Szellemére van szükségem a szavaimban. Ha van ima a szavaim mögött, akkor az az erő lesz a szavaimban, ami Jézusnak megvolt. Mert lenyűgöző módon Jézus megmentett minket, és ugyanaz az Atyánk, mint Neki. Ugyanaz a tekintély, ugyanaz a szeretet, ugyanaz az építés, ugyanaz a bátorítás lehet a szavaink mögött, mint ami Neki megvolt, megvan. Ezt így írja le:
Ézs 50:4 Az én Uram, az ÚR olyan nyelvet adott nekem, hogy beszédemmel erősíteni tudjam a megfáradtat; minden reggel fölébreszt, serkenti fülemet, hogy hallgassam, miként a tanítványok.
„Tanítvány vagyok. Uram, tanítsd nekem a Te szavaidat, még inkább, hogy egy hullámhosszon legyek a Te Szellemeddel, és abból tudjak beszélni szeretettel és élettel. Ne csak igaz legyen, amit mondok, hanem megmentő, megszabadító, és felépítő is.” Milyen jó lenne, nem?! Pl. egy ellenőrnek tudnál mondani valamit Jézustól, és az megváltoztatná az életét ott helyben!
Emlékszem, a GGIS-ben – akkor, ezerkilencszázvalamikor még GGCA – történt. Jött valaki tűzvédelmi felülvizsgálatot tartani. Találkoztak vele az iskola felelős emberei, aztán beszélgetni kezdtek, és az ember rövid idő múlva már sírva mesélte az életét. Isten szavai igazán megérintették az életét ott helyben. Annyira hálás volt! A végén azt mondta, ah köszönöm, biztos minden rendben, aláírt, és kész volt az ügy. Aztán p. Brian azt mondta: Annyira nem tudtam, hogyan fogjuk megkapni ezt az engedélyt!
Erre vágyunk, igaz? Mármint nem csak arra, hogy megszabaduljunk a bajból, hanem arra, hogy annak az embernek az élete meg legyen érintve, és Isten munkálkodjon az életében! Ehhez többre van szükségem. Nem csak szavakra, hanem a Szellemre. Ezért olyan értékes egy imanap.
Kérlek, hogy tegyél bizonyos napokat imanappá az életedben. Egy értelemben nem olyan nehéz. Nem tudom, mit csinálsz először reggel. Olvasod a Bibliádat? Vagy mérgelődsz az előző nap hibáin, vagy aggódsz az aznapi problémák miatt? Ha az utóbbi, akkor egyszerűen egy nap szándékosan cseréld le imára! Aztán utazás közben egyszerűen gondolj emberekre, imádkozz. Aztán menj tovább a napban, és tedd ugyanezt! Isten adni fog neked. Nem csak válaszokat, hanem szabadító szavakat, építő szavakat, szeretetteli szavakat.
Még egy, amit látunk. Jézus hatalommal járt, tett és élt. Luk 4:14 Jézus pedig a Szellem erejével visszatért Galileába. Ez mit jelentett? Azt, hogy csodák történtek, hogy voltak gyógyulások, hogy lenyűgöző volt. Lehetett látni, hogy Isten hatalma Vele van. Ez letagadhatatlan volt. Lenyűgöző dolgok történtek körülötte. Ettől híre lett. Jézus híres lett. Az emberek tudták, hogy ki Ő. „Jézus a gyógyító, Jézus a…” Volt híre. Mit csinált ezzel a hírrel? Nem gyűjtött érte pénzt, nem gyűjtött érte tapsot, hanem visszament a Szellem hatalmával Galileába, és Luk 4:15 tanított a zsinagógáikban. Mit csinált? Használta Isten hatalmának a megjelenését arra, hogy szolgáljon, hogy befektessen, hogy tanítson, hogy törődjön velük. Mi történt? Mindenki dicsérte, mindenki elámult. Ez gyönyörű volt. Szolgálatra használta.
Mi szintén úgy vagyunk. Látjuk az evangéliumokban, hogy Jézusnak hatalma volt. Aztán azt mondom: Én is akarom ezt! Fiúk! Gyerekkorodban akartál-e igazi pisztolyt? Nekem ez magától értetődő volt. Vágyunk a hatalomra, ami Jézusnak megvolt, de tudnánk-e bánni vele? Tudnánk, hogy mire való? Tudnánk-e arra használni, amire való? „Ó, hát persze, hogy tudom, hogyan kell használni! Csakis a helyes módon használnám!”
Azt is mondjuk: „Uram, adj nekem egy lottó ötöst! Annyi jót tehetnék azzal a pénzzel!” Aztán látjuk, a hívő imádkozik, Isten megadja neki a gazdagságot, és aztán az a gazdagság elviszi az Úr akaratától – ok, hála Istennek nem mindenki, de általánosságban így megy. Elképesztő ezt látni! Óriási próba ez az ember életében. Tudom-e, hogyan bánjak azzal, ha tényleg hatalmat kapok? Nem tételezhetem fel, hogy biztosan tudom azt.
A tanítványok mit mondtak? Látták a csodákat, látták Isten munkáját, és mit mondtak? Luk 9:54 Uram, akarod, hogy tüzet hívjak le rájuk az égből, és pusztítsa el őket? „Nem lehetne valakire tüzet lehívni ma? Úgy szeretném látni! Illésnek lehetett, nekünk miért nem lehet?” Lehet nagy hatalmam, esetleg, de nem a megfelelő szellem. Ezt mondta nekik Jézus: „Az, amit ti mondtok, nem attól a Szellemtől van, Akivel szolgálunk. Nem a Szent Szellemtől van. Ti nem tudjátok, de ti a Szent Szellemből való szolgálóknak vagytok elhívva. Ez nem az a szellem, amit ti képviseltek.”
Honnan látszik ez? Van hatalmam, és: „Alig várom, hogy használjam! De jó lenne használni valakin ezt a hatalmat!” Ez nem az a szív! Ez türelmetlenség, és pusztítóan van használva a tekintély ahelyett, hogy kiigazítóan lenne használva. Nyilván nem volt szeretet ebben a gondolatban.
Megint csak azt akarom mondani, hogy vágyunk a hatalomra, egyetértek imádkozzunk is: „Urunk, hozz gyógyulásokat! Urunk, tegyél csodákat köztünk. Adj nekünk áldott szolgálatot Debrecenben, Miskolcon, isteni találkozásokat, épülő gyülekezetet Pécsett, Istennek a munkáját a szívünkben és közöttünk. Hadd lássuk a munkádat!” Persze! Ez rendben van. Nyilván! Imádkozzunk ezért! Ugyanakkor szükségem van a helyes Szellemre, mielőtt megkapnám azt a tekintélyt, azt a hatalmat. Szükségem van Isten vezetésére, hogy tudjam, milyen, amikor Isten vezet engem, és milyen az, amikor csak én akarok látni valamit: „Uram, lehetne?!” Ez más!
Hatalom. Például Dávid használta a hatalmát lenyűgöző módon. 2Sám 9-ben azt kérdezte: Él-e még valaki Saul házából, hogy könyörületességet mutathassak irányában? Használta a hatalmát, és odahozatta Méfibósetet, a sántát. Ráadásul az előző király leszármazottja volt! Dávid azt mondta: A hatalmam által helyet adok neked. Dávid erre használta a hatalmát. Ez teszi a gyülekezet. Amikor kiküldünk valakit, akkor ezt mondjuk: „Van tekintélyünk. Kiküldünk téged, szeretünk téged, támogatunk téged.” Amikor imádkozunk gyerekekért, családokért, akkor azt mondjuk: Veletek vagyunk! Tekintélyünk van együtt imában, és használjuk azt.
Pál azt mondta a korinthusi gyülekezetnek 2Kor 10:8 és 13:10-ben: „Én kaptam erőt, kaptam tekintélyt, de építésre, és nem pusztításra. Nem arra, hogy lerontsam Isten munkáját, hanem arra, hogy építsem.” Ezért mondja nekünk Ef 5-ben: „Ne legyen mocskos beszéd közöttünk! Hanem kegyelmes legyen a beszéd.” Miért? Azért, mert ez a szív van mögötte. Azért, mert ez a szellem van mögötte. Ha a megfelelő Szellem és a megfelelő szív van mögötte, akkor van bizonyos hatalom benne az építésre.
Mire használta Jézus a hatalmát, mielőtt felment az Atyjához? Azt mondta neked és nekem: „Nekem adatott minden hatalom Földön és égen, és azért elküldelek titeket. Ezzel a hatalommal elküldelek titeket. Az evangéliummal elküldelek titeket.” Akárhányszor kommunikálod az evangéliumot, Istennek ez a hatalma van veled. Azt hiszem, ez a gondolat benne: Igen, vágyjuk a hatalmat, de igazán a bölcsességre vágyjunk, ami mögötte van!; Jak 1:5.
Végül még egy, amit látunk Jézusnál. Milyen elképesztően rövid idő alatt mennyi mindent végzett el! Három rövid év alatt. Nagyon tudatában volt az idejének. Ján 7:6-8-ban: az Én időm. Tudta, minek van itt az ideje. Itt van az ideje a csendes növekedésnek – itt van az ideje szolgálatnak – itt van az ideje a keresztnek. Néhány hónap alatt többet végzett el, mint amit bármelyikünk remélhet egy egész élet alatt. Ugyanakkor, miközben az egész világot megmentette, talált időt arra, hogy imádkozzon – rengeteg időt talált rá tulajdonképpen, Luk 6:12 –, talált időt arra, hogy foglalkozzon gyerekekkel, Mát 19:14-ban azt mondta: Engedjétek Hozzám a gyerekeket! Miközben a kereszten volt, volt ideje beszélni azzal a gonosztevővel, aki Mellette haldoklott. Nem tűnt zaklatottnak emiatt: „Olyan kevés időm van! Nem érek rá semmire.”
Miért mondom ezt? Kívántad már, hogy több órád legyen egy nap, mint a huszonnégy? Én is. 🙂 Hadd adjam a következő tanácsot! Nagyon egyszerű tanács az Igéből. Jézus nem azért végzett el annyit, mert rengeteg ideje volt, hanem azért, mert buzgó szíve volt.
Zsolt 69:9a (10a) Mert a házad iránti féltő szeretet emészt engem
Szerintem a sok időnél többet ér a buzgó szív. Tudod, miért? Mert a buzgó szív a kicsi időben is megtalálja a lehetőséget a szolgálatra, az értékre, a befektetésre. Pál megfedte a korinthusiakat. Szeretnéd-e, ha a Korinthusiakhoz írt 1. levél neked íródott volna? Hálás vagyok, hogy az nem nekünk lett írva, hogy inkább csak olvashatunk róla. Mit csináltak aztán? 2Kor 7:11-ben azt olvassuk, hogy buzgóságuk volt, és helyreálltak. Még az intésben, a kijavításban is megtalálták Isten akaratát, és helyreálltak. Aztán buzgólkodtak az Úrért, és elképesztő dolgokat csináltak, és megváltoztatták a szívüket.
Lehet, hogy Isten kénytelen adni nekem egy atyai nyaklevest, mert szükségem van rá, de ha buzgó a szívem, akkor még ebben is meg fogom találni az okot a hálára! Ha viszont nem buzgó a szívem, akkor Isten elhalmozhat engem, csak adhat, és adhat nekem, és még, és még adhat, és úgy leszek a tespedt szívemmel: „Mhm, köszi! Van még valami?” Ez más szív. A buzgó szív viszont megtalálja a nyavalyás helyzetben is, a betegségben is az okot a hálára.
Amy Carmichael elment misszióba Indiába, és úgy emlékszem nagyon rövid idő múlva lebénult betegség következtében. Mit csinált ezután? Óriási, lenyűgöző hatása volt! Miért? Mert buzgó szíve volt. Ez a kérdés, és nem az, hogy mennyi időm van. Nem az a kérdés, hogy ráérek-e, nem az, hogy sok erőforrásom van-e, nem az, hogy hány diplomám van, vagy nincs, vagy mit értem el, és mit nem, hanem az, hogy megvan-e ez a buzgóság a szívemben. Kol 4:13-ban is látunk egy testvért, akinek buzgóság volt a szívében, és rendkívüli szolgálata volt.
Hadd bátorítsalak ebben! Vágyunk a szavakra, amik építenek, nyilván. Akarjuk Jézus szavait. Vágyunk a hatalomra, a tekintélyre, hogy megállíthassuk az ellenséget valakinek az életében – nyilván. Vágyunk arra, hogy tehessük ezeket sok időben, ám a válasz az mögötte van, az a Szellemben van, az az imában van, az a buzgó szívben van, az a szeretetben van. Ott a válasz. Ezért Jer 15:16-ban: „Ha szavaid rám találtak, eledelemmé váltak. Szavaid örömömre váltak nekem és szívem vigasságára. Mert a Te nevedről neveznek, ó, URam, Seregek Istene!” Ján 6:63 a Szellem elevenít meg. Jer 23:29 „Nem olyan-e az Én szavam, mint a tűz – így szól az ÚR – vagy mint a sziklazúzó pöröly?”
Ezért van szükségünk az Igére, ezért van szükségünk az Úr Szellemének a vezetésére, ezért van szükségünk imára. Mert olvassuk az evangéliumokat, és mit látunk? Amit látok, az felkavarja a szívem. Jézust látom, és azt mondom: Bárcsak ilyen életem lehetne! Újra és újra megvan ez a vágy. A Szellemben, az Ő vezetésében ez megvan nekünk. Ez megvan nekünk!
Ámen.