Jézus közel húzódik hozzánk

2016 március 6. vasárnap  10:30

Üdvözlet a feleségemtől és a philadelphiai gyülekezettől! Valóban csodálatos és nagyon felkent volt a konferencia. Az istentisztelet előtt is beszélgettem néhány emberrel, és egyik testvérünk Németországból azt mondta, hogy ez egy szent hely. Valóban az. Nagyon áldott alkalmak voltak. Úgy gondolom, hogy Isten nagyszerű munkát kezdett el valahányunk életében ezen a konferencián. Valami újat kezdett, és folytatni is fogja.

Emlékszem, évekkel ezelőtt nyári konferencián voltam Kaposváron. P. Schaller is ott volt. Annyira hatalmas idő volt az! Utána egy pizzériába mentünk. A helyiség tömve volt. „P. Schaller! Ez annyira csodálatos alkalom! Annyira felkent!” Erre egy nagyon érdekes dolgot jegyzett meg, amit soha nem fogok elfelejteni: Amikor veled van egy csoport ember, akik nehéz döntéseket hoztak Jézus Krisztusért az életükben, és történtek velük dolgok a keresztért, az egy felkent csoport, és az az esemény felkent esemény lesz.

Úgy gondolom, hogy ez a gyülekezet annyira készen áll arra, hogy befogadja az Igét! Annyi ima elimádkozva, annyi felkészülés, akkora várakozás mindenegyes üzenet előtt! Úgy gondolom, hogy ha csak elolvasnám Ján 3:16-ot itt, akkora hatalommal bírna, hogy akár le is ülhetnék utána.

1Móz 3:9-10 Az ÚR Isten pedig hívta az embert, és azt mondta neki: Hol vagy? Ő így felelt: Szavadat hallottam a kertben, és megijedtem, mivel mezítelen vagyok, és elrejtőztem.

Amikor erről az írásrészről gondolkodunk, a szégyenre, a félelemre gondolunk, és arra, hogy az mit okoz. Aztán látjuk a megoldást is Isten tervében a bukott ember számára.

Én személyesen erről az írásrészről elmélkedtem a héten:

Ján 1:43-46 Másnap Galileába akart menni Jézus, és találkozott Fülöppel, és azt mondta neki: Kövess engem! Fülöp pedig Bétsaidából, András és Péter városából való volt. Fülöp találkozott Nátánaéllel, és azt mondta neki: Megtaláltuk a názáreti Jézust, József fiát, akiről Mózes írt a törvényben, és akiről a próféták is írtak. Erre Nátánaél azt mondta neki: Názáretből támadhat-e valami jó? …

Most egy kicsit gondolkodjunk Nátánaélről. Ebben az esetben valószínűleg erkölcsös szkeptikus volt. Mert Názáret nem volt igazán csodálatos hely. Tulajdonképpen Ján 7-ben felteszik a kérdést: „Jöhet-e bármi jó Názáretből? Hiszen soha nem származott onnan próféta.” Az Ószövetség soha nem utalt Názáretre. Politikailag egy kisváros volt, talán ha százötvenen éltek ott, és a zsidó kultúrkörben nagyon rossz híre volt. Názáretet úgy emlegették, ahol olyan emberek élnek, akik szimpatizálnak az elnyomó hatalommal, a rómaiakkal.

Názáret nem volt kifinomult hely, nem volt kulturális központ, hanem rossz hely volt igazán. Nagyon rossz hely. Így aztán Nátánaél kicsit szkeptikusan, talán még cinikusan is azt kérdezte: Jöhet-e bármi jó Názáretből? Itt van Nátánaél, aki cinikus egy módon. Emlékszünk, a cinizmus a keserűség pszichológiája, a szarkazmus a humora. Nátánaél életében voltak megoldandó dolgok.

Ján 1:46 … Fülöp így válaszolt: Jöjj és lásd meg!

Igazán ez a legjobb, amit egy szkeptikusnak, egy cinikusnak mondhatunk: Jöjj és lásd meg!

Két szó van ezekben a versekben, amiket most olvastunk. Az egyik a „megtaláltuk”, Jézus megtalálta Fülöpöt, aztán Fülöp megtalálta Nátánaélt. Amikor Isten kegyelme megtalál minket, akkor annak mindig az az eredménye, hogy meglátunk valamit. „Jöjj és lásd meg!” A görög szó, amit „lásd”-ra használ, azt jelenti: lásd és ismerd fel egyszerre. Látjuk, hogy Isten keresi Ádámot a kertben, Jézus a szolgálata során keresi Fülöpöt, megtalálja Fülöpöt, és Fülöp élete átalakul, és Fülöp megtalálja Nátánaélt, és ugyanezt mondja Nátánaélnek: Jöjj, lásd meg és tudd! Erről szólt ez a konferencia: Jöjj és lásd meg és tudd! Mit felel erre Nátánaél?

Ján 1:47 Amikor Jézus látta Nátánaélt feléje közeledni, azt mondta róla: Íme, egy igazi izraelita, akiben nincs hamisság.

Ez bámulatos! Jézus látja Nátánaélt, és ismeri őt. Van ebben valami szép, amit szeretünk. Amikor látnak minket az emberek, van egy eleve ismeretük rólunk, hogy Jézus ismer minket. Krisztus Testében nekünk is meglehet ez a felismerésünk, hogy láthatunk és ismerhetünk embereket, még mielőtt bármi információval rendelkeznénk is felőlük. Ez az isteni nézőpont, nem? Ez Jézus Krisztus elhívása az életünkben, ez Krisztus Testének az élete. Amikor bejövünk egy gyülekezetbe, amikor jövünk egy konferenciára, van egy ismeret rólunk, amiről korábban nem volt szó. Isten viszont szól a belső emberhez. Ahogy Baltimore-ban hallottunk tanítást erről, mély módon ismernek minket. A világ vágyik erre a mély ismeretre, erre a mély megértésre.

Ezután kimond valami profetikust, valami tekintéllyel bírót arról, hogy kik vagyunk. Jézus találkozott Simonnal, és azt mondja: Te Simon vagy, de igazából Péter. „Ábrám, te Ábrám vagy, de igazából Ábrahám vagy, és nem is tudod ezt magadról, hogy Ábrahám vagy.” Mert amikor találkozunk Jézus Krisztussal, akkor megváltozik a nevünk. Nem olvasunk később sokat Nátánaélről. Ján 21-ben utal még rá talán. Sok kommentátor azt gondolja, hogy Nátánaél és Bartimeus ugyanaz az ember.

Nátánaél válasza egy erkölcsös szkeptikus cinikus ember válasza. Mit mond? „Honnan ismersz engem?” Különböző módokon, hangsúllyal olvashatnánk ezt. Emlékszem megosztottam az evangéliumot valakivel, elmondtam neki: Jézus szeret téged.; és ez teljesen felizgatta az illetőt: „Honnan tudod? Egyáltalán nem ismersz!” Ilyesmit mondott Nátánaél.

Ján 1:48 Nátánaél erre azt kérdezte: Honnan ismersz engem? …

Én úgy képzelem ezt a jelenetet, hogy ő kiakadt ezen: „Tessék?! Honnan ismersz engem? Nem ismersz. Ki vagy te, hogy ezt mondod?! Te nem ismersz. Senki sem ismer engem. Megismerhetetlen vagyok. Egy sziget vagyok. Az embereknek fogalmuk sincs, hogy mi folyik éppen az életemben. Nem ismersz engem. Különben is, ki vagy Te? Te Názáretből jöttél. Beszéljünk erről.” Persze, kicsit túlzok ezzel. Mit tesz Jézus?

Ján 1:48 … Jézus így válaszolt: Mielőtt Fülöp hívott volna, láttalak téged, ahogy a fügefa alatt voltál.

Megint csak itt van ez a görög szó: láttalak; ami annyit tesz: láttalak és ismertelek. Így van ez. Ádám ott van elveszetten az Éden kertjében, Isten keresi őt. Egy léleknyerő, lelkeket keres Isten Éden kertjében, 1Móz 3-ban megkeresi Ádámot. Azt mondja: Hol vagy?

láttalak téged, ahogy a fügefa alatt voltál” Gondolkodtam efelől, hogy mi történt a fügefa alatt. Nem tudjuk igazából. Nem tudjuk, hogy mi történt ott. Vannak kommentátorok, akik azt mondják, hogy Nátánaél visszahúzódott oda, és imádkozott egy ideig. Mások azt mondják, hogy rejtőzködött ott. Talán, merthogy Ádám is rejtőzködött a fügefalevelek mögött. Igazán nem tudjuk.

Nem tudjuk, hogy mi történt Nátánaéllal a fa alatt. Jézus Krisztus azonban tudta. Megértette, hogy mi történt Nátánaéllal a fa alatt abban pillanatban, amikor Nátánaél egy problémáját gondolta át, vagy azt, hogy áldozatul esett valaminek és megsérült, vagy lehet, hogy egy hitbeli álomról elmélkedett. Bármi volt is a helyzet, Nátánaél ott volt a fa alatt, és valami fontos történt ott. Amikor Ádámra nézünk és az ő fájára és bokraira, látjuk, hogy Ádám szégyennel küszködött. Az én elképzelésem Nátánaélről az, hogy ott volt szégyen.

Jézus azt mondta, hogy az ember, akiben nincs hamisság, a bevégzett munka szemszögéből szólt. Néha, amikor különböző országokba utazom, olyan országokba, ahol háború volt előtte, polgárháború, vagy mindenféle atrocitások történtek, esetleg a világ egyik-másik része elutasítja őket, felfedezem a cinizmust a kultúrában, ami majdhogynem szégyen. Nemzeti szégyen. Lehet ezt nemzetileg is viselni. Ahogy látjuk, hogy Gedeonban is megvolt ez. Elég szegényes nemzet-önképe volt.

Ádám szégyenben volt. A bűntudat inkább arról szól, hogy mit teszünk vagy tettünk, a szégyen inkább arról, hogy kik vagyunk. Ha szégyelljük magunkat, akkor, csak úgy, mint Ádám, próbáljuk elrejteni ezt a szégyent. Amikor szégyenben vagyunk, akkor kezdünk félelemben élni, és ha félelemben élünk, akkor próbáljuk uralmunk alá hajtani a környezetünket. Ez annyira fontos!

Annyira jól tanítottak minket erről, hogy a félelem mindig arra vezet, hogy próbálok irányítani. A bűntudat szégyenhez vezet, a szégyen félelemhez, és a félelem pedig az irányításhoz. Ádám, aki a kertjének az ura volt, ezután próbál irányítani. Ahelyett, hogy rendelkezne a szellemi tekintéllyel, amelyet Isten adott neki a kert fölött, próbálja irányítani. Az emberi természet szeret irányítani, nem szereti elengedni a dolgokat, és nem hagyja, hogy Isten ismerjen és szeressen minket. Itt tartott Nátánaél is. Lehet, hogy tévedek, de így gondolom. Nátánaél ebben a helyzetben van, és most cinikussá és kiismerhetetlenné lett. Nem ismer senkit, és nem is hagyja, hogy őt megismerjék.

Tetszik, amit Timothy C. mondott, nem pontosan, de ez a lényege: Ha vágysz arra, hogy megtapasztald a kegyelmet, akkor csak egy dologra van szükséged, és ez az, hogy legyen szükséged. Szükség és semmi más. Mert ha van szükség, csak erre van szükségünk, hogy megtapasztalhassuk Isten kegyelmét. Valamelyik este hallottuk ezt, hogy ha kemény a szívünk, akkor csak annyit kell tennünk, hogy Istenhez megyünk és rendelkezésére állunk, és aztán Isten meglágyítja azt a szívet az Ő szeretetével.

Az az igazi alázat, amikor felfedezzük a szükségünket, és nem rejtegetjük azt Isten elől. Ezt úgy hívják, hogy sebezhetőek vagyunk. Amikor nem azt csináljuk, amit Nátánaél tett, és szellemileg sebezhetővé válunk a Golgota áldozati szeretete miatt. Mert amikor szükségben vagyunk, és tehetetlenek vagyunk, Zsolt 34:18, Isten könyörületessége vonzódik ehhez. Az evangéliumokban látjuk, hogy volt valami nagyon vonzó azokban az emberekben, akik szellemileg szükségben voltak.

Valaki, aki csak magával foglakozik, meglát egy embert, aki szükségben van, azt megpróbálja a szüksége által manipulálni, hogy saját magának az értékét növelje. Istennek nincsenek ilyen narcisztikus vonásai. Isten nem vadássza a szükségben lévő embereket, hogy aztán manipulálhassa őket, hanem Ő a megtört szívűeket keresi, és közel húzódik hozzájuk. Közel húzódik Ádámhoz a kertben. Ez csodálatos!

Isten közeledik Ádámhoz a kertben. Jézus elküldi Fülöpöt Nátánaélhoz a kertben, Isten közeledik hozzánk, amikor készen állunk arra, hogy bedobjuk a törülközőt. Amikor úgy gondoljuk, hogy nincs meg nekünk az, amire szükségünk lenne, Ő közel jön hozzánk, és látja a szükséget. Könyörületes volt feléjük, csak úgy, mint Izraellel is a visszacsúszásukban. Ez annyira drága!

Nátánaél azt mondja, miután hallja, hogy Jézus a fügefáról beszél: „Rabbi, Rabbi, Tanító! Te vagy az Isten Fia! Te vagy Izrael Királya!” Micsoda hangnem váltás! Abban a pillanatban, amint találkozunk Krisztussal egy konferencián, egy beszélgetésben, az imaidőnk alatt, vagy amikor megnyitjuk az Igét. Jézus Krisztus találkozik velünk, ahogy a damaszkuszi úton vagyunk, amikor menekülünk Isten akarata elől, mint Illés tette. Ő találkozik velünk a hegyen az Ő szelíd, halk hangjával.

Amikor találkozunk Jézus Krisztussal, akkor van egy új nevünk. Kapunk egy új nevet, és Isten más módon ismer minket. Szellemileg ismer. Ez annyira gyönyörű! Mert hogyan történik ez? Hogyan lehetséges, hogy Jézus Krisztus olyan csodálatos, olyan hatalmas módon tud azonosulni veled és velem? Három dolog:

1) Ő az életében teljes mértékben társult az emberi fájdalommal, Zsid 4:15-16. Felvállalta a velünk való kapcsolatot. Maga az, hogy Ő hajlandó volt azonosulni az emberi lényekkel, már ez elveszi a bűntudat egy fokát.

Vedd észre, hogy az ördög nem tudja felismerni Isten könyörületességét. Egyszerűen nem tudja megérteni Isten könyörületességét. Mert az ördög az ördög, és nem ismerheti az alázatot, mert ő büszke. És mivel büszke, az ördög nem tudja felfogni a kegyelmet sem, nem tudja felfogni a hitet, és nem tudja felfogni a könyörületességet sem. Úgyhogy, amikor Ádám és Éva elbuktak a kertben, az ördög azt mondta: „Ennyi! Kész, vége. Ennek vége.” Elvégezte a munkáját az emberrel. „Kész, vége! Az embernek annyi!” Mert az ördög úgy néz Istenre, mint magára, és azt mondja: „Isten biztosan büszke, mert én is büszke vagyok. Isten biztosan arrogáns, mert én is az vagyok. Isten biztosan ítélkező, és nem könyörül, mert én is ilyen lennék.”

Luciferben, Sátánban, nincs belső kijelentés Isten természetéről. Úgyhogy mi történt? Az örökkévaló múltban, amikor Isten megtartotta a stratégiai tanácsát az emberiség jövőjével kapcsolatban, és arról beszélt, hogy az ember el fog bukni, Jézus azt mondta: Én elmegyek.; akkor az ördög nem is bírta felfogni ezt. Amikor Jézus Krisztus eljött Betlehembe, mint a Megváltó, Aki keresi az övéit, az ördögnek fogalma sem volt arról, hogy mi következett el. Mert az ördög soha nem képzelte volna, hogy Isten eljön emberi testben. „Micsoda? Isten eljön a bűnös test hasonlatosságában? Viccelsz velem? Mi van?!” Egyszerűen csak nem bírta felfogni, megérteni ezt.

Az ördög annyira vak volt a testet öltés felől, egyszerűen csak teljesen ledöbbent. Tudjuk ezt, mert Heródes és az egész udvartartása csak tűnődtek azon, hogy hol ez a Király. A sátáni királyságból senki sem tudta, hogy hol volt Ő, és még csak arról sem volt fogalmuk, hogy Ő jön. Mert az ördög képtelen az alázatra vagy a könyörületességre.

2) Amikor Jézus megszületett, akkor Ő felvállalta a velünk való társaságot, és mivel Ő a bűnös test hasonlatosságában jött el, Róm 8:3, ezért Ő társult velünk is, és a bűnünkkel is. Ez azt mondja nekünk ma, hogy amikor Jézus itt járt a Földön, akkor Ő megtapasztalt minden kísértést, ami valaha egy emberi lénnyel megtörténhet. Ezek mind megtalálták Őt. Mindenegyes bűn, amit csak el tudsz képzelni ezen a bolygón, azzal támadták Jézust, mégis Ő bűntelen maradt. Tudod, mi ennek a versnek a gyönyörű része? Az, hogy Ő megkísértetett, és Ő nincs távol a mi erőtlenségünk, gyengeségünk érzésétől.

Tehát amikor te és én meg vagyunk kísértve, és érezzük a kísértés fájdalmát, a keserűségnek, a sértődöttségnek a fájdalmát, azt a fájdalmat, amivel az ördög támadja az embert, akkor vigasztalást találunk abban, hogy Jézust is támadta ezzel, és Ő érezte ezt az erőtlenséget. Ezért Ő a Csodálatos Tanácsos és Csodálatos Vigasztaló.

3) Végezetül, azt gondolom, hogy Nátánaél az uralma alá hajtott kis világában, esetleg a cinizmusában, esetleg a szkeptikusságában, a nemzeti büszkeségében és az erkölcsi szarkazmusában találkozott Jézus Krisztussal, Jézus Krisztus teljesen megismerte őt, és ez Nátánaélben szabadságot teremtett az ő falaitól és irányításától. Nátánaél annyira elámult, hogy elkezdte imádni Krisztust, mert az imádat az, amikor nem öntudatosságban élünk. Amikor imádatban élünk, az irányításban sem élünk. Hanem az az istentudatosság, Krisztus-tudatosság.

Ján 1:50 Jézus így válaszolt: Mivel azt mondtam neked, hogy láttalak a fügefa alatt, hiszel? …

„Hiszel?” A válasz: „Igen! Teljes mértékben. Igen, Jézus. Van hitem, van képességem arra, hogy bízzak Benned, mert Te megismertél engem a fügefa alatti megtapasztalásomban.” Ézs 63. Ő megismeri a lelkünket a nyomorúságban. Ez bámulatos. Ki más ismer minket, amikor ott vagyunk magunkban a lakásban, és arra gondolunk: Te jó ég!; és sötétség zár körbe minket? Ő ismer minket, és közel húzódik hozzánk. Közel húzódik a szükséghez.

Ádám, Nátánaél próbálták elrejteni a szellemi szükségüket különböző dolgokkal. Ez a büszkeség. Ezt teszi a leviatán (Régi Károli). A büszkeség pikkelyei lepattannak. Amikor takargatjuk a szégyenünket és a félelmünket, akkor igazából azt a személyt takargatjuk, akinek szüksége van Isten szeretetére és kegyelmére. Tudjuk ezt. Tudjuk, hogy Ő azonosult velünk, hogy Ő könyörületes. Halljuk, amint Jézus azt mondja: Azt gondolod, hogy ez nagyszerű, ez különleges?

Ján 1:50 … Nagyobbakat látsz majd ezeknél.

Megint csak itt találjuk ezt a görög szót: látsz; azaz látni fogod és tudni fogod.

Azt gondolom, hogy ez fog történni ebben az évben Magyarországon. Annyira csodálatos! Olyan izgalmas hallani Pécsről! Annyira izgalmas, ami itt történik, és a Balkánon. Mert láttunk és minket is láttak és ismernek, és nincsen kárhoztatás. Aki ismeri a szíveket, Ő nem kárhoztat minket. Ebből olyan nagy biztonságot meríthetünk! Ámen.

Kategória: Egyéb