Bartha András
Rövid, de fontos üzenet az életedről.
Istennek az a vágya, hogy megismerd Őt.
Apcsel 17:24-25 Az Isten, aki teremtette a világot és mindazt, ami abban van, mivelhogy ő mennynek és földnek ura, kézzel csinált templomokban nem lakik. Sem embereknek kezeitől nem tiszteltetik, mintha valami nélkül szűkölködnék, holott ő ád mindeneknek életet, leheletet és mindent;
Isten sokkal hatalmasabb, mint azt elképzeled. Felfoghatatlan az Ő dicsősége, az Ő szeretete, az Ő szentsége. A mindenható Isten és a teremtés közt akkora nagy különbség van, olyan hihetetlen nagy a szakadék! Ő ad neked életet. Ő adja a lázadó embereknek az életet. Ő adja a Sátánnak az életet, hogy Őellene lázadhasson. Ez nem egy olyan csata, ami épphogy Isten oldalán áll. Sokkal-sokkal nagyobb Isten.
Isten nem szorul a segítségünkre. Őt szolgáljuk, de igazából nincs fontos részünk ebben a tervben. Annyira kicsik vagyunk! Ő az, Aki ezt elkezdte, az Ő ötlete volt, Ő fogja be is fejezni. Mi nagyon picik vagyunk. Ez a mi kiváltságunk, hogy belevett a tervbe minket. Nekünk ott sem kéne lennünk, de azt akarta, hogy lássuk, hogy közben formáljon minket, hogy megmutassa az Ő dicsőségét.
Túl sokat képzelünk magunkról. Én biztos, de szerintem te is. Annyira nincs nagy részed Isten tervében. Ha holnaptól senki sem menne evangelizálni, üres lenne a gyülekezet, akkor a kövek hirdetnék az evangéliumot. A kereszténység nem a keresztényekről szól, hanem a keresztények Istenéről. Az életed nem rólad szól, az életed Istenről szól.
Ez az Isten sokkal nagyobb, mint egy pici zsebisten, amit elképzelünk néha. Mi a bálványimádás? Az, amikor mást képzelsz Istenről, mint ami Ő. Ha mást képzelsz Istenről, mint aki Ő valójában, az bálványimádás. Isten azt szeretné, hogy legyen helyes istenismereted. Hós 7:13-14 azt mondja a zsidóknak: „Ti lázadtok Énellenem, de ha megtértél volna, ha kérted volna, Én megszabadítottalak volna téged.”
Azt mondja Isten: „A hozzád való viszonyulásom soha nem fog megváltozni. Bármit csinálsz, vagy bármit nem csinálsz, Jézus örökre elbánt a bűnöddel. Kivette a képből. Miért nézel a gyengeségedre? Mit nézel a hibáidra? A múltad nem számít, félre van tolva. Nézz a hitnek fejedelmére és a bevégzőjére!” A keresztény életünket úgy éljük, hogy nem önmagunkra tekintünk, hanem Istenre. Azt mondta Ábrahámnak Isten: megáldalak téged, és áldássá teszlek.
Te vagy az áldás, nem pedig az, amit teszel. Ha tudnád, hogy mennyire értékes vagy! Mennyire értékes vagy Isten szemében, ha teszel valamit, ha nem, ha elrontod, ha nem. Te vagy maga az áldás. Ha látnánk, hogy mekkora biztonságban vagyunk Isten kezeiben, bátrabban mernénk hitben lépni!
Az Atya elment és a Fiának keresett jegyajándékot a házasságára. Azt mondta: „Én nem szúrom ki a szemét holmi bóvlival. Én a legdrágábbat fogom adni, mert csak egy esküvője van az Én Fiamnak.” Tudod, mit talált? Téged! Téged adott az Ő saját Fiának, érted?
„Istennek mi vagyunk az ajándék?” Húzódj közel Istenhez! Ismerd meg! Elmélkedj az Ő jelleméről, az Ő természetéről. Keresd Őt először!
Dán 11:32b az Istenét ismerő nép felbátorodik és cselekeszik.
P. Kende
Nem szeretem, amikor a bevezetőben elmondják az üzenetemet. 🙂 Azt még kevésbé, amikor a felajánlásban is ezt teszik. 🙂 Viszont igazából örülök, hogy Istennek egy üzenete van a számunkra. Ez tényleg nagyszerű!
Az elképzelhetetlenül hatalmas Isten így döntött, hogy szeret bennünket. Amikor Istenre gondolok, eszembe jut ez a kifejezés: fenség vagy magasztosság.
Királyokkal kapcsolatban használjuk ezt a szót a Földön. Ha egy nagy királyra gondolunk keleten, akinek nagy hatalma van, aki élet és halál ura, akinek a tulajdonában van az ország, akkor a tróntermében mit találsz? Aranyat, zenét, díszítést, gazdagságot, és minden tökéletes kell, hogy legyen. Mindenkinek mosolyognia kell, mindenki legyen jó kedvű, aki ott van a király jelenlétében.
A fenség másik oldala például a fáraók és az eszelős építmények, amiket felhúzattak. A piramisok, a szfinx, … , hatalmas városok hihetetlen munkával, rengeteg erőfeszítéssel, mert ők fenségesek; vagy a síremlékek, mint a Taj Mahal, a formái, szépsége, a kimunkálás, a kert, és minden, ami ott van, az gyönyörű, fenséges.
Viszont Jel 4-ben is látunk valami fenségest. Ez a menny. Így kezdődik, hogy János azt mondja:
Jel 4:1 Ezek után látám, és ímé egy megnyílt ajtó vala a mennyben, és az első szó, amelyet mint egy velem beszélő trombitának szavát hallék, ezt mondja vala: Jöjj fel ide, …
Istennek az a szándéka, hogy megmutasson nekünk dolgokat, kijelentsen nekünk dolgokat, amiket amúgy nem ismernénk, amúgy nem láthatnánk. Megengedi nekünk, hogy János szemein keresztül benézzünk a mennybe.
Ha megnézzük ezt a helyet, lenyűgöző. A dolgok elrendezése, vagy amit dekorációnak neveznénk, az nem arra szolgál, hogy Isten gazdagságát fitogtassa, hanem van egy üzenete, van egy mondandója a számunkra. Van egy szolgálati célja mindennek. Van jelentősége annak, hogy ki hol áll, ki hol ül, ki van jelen.
Jel 4:3-ban a díszítés ragyogó fényből van, színes. Olyan, amiről nem tudjuk pontosan, hogy mi az, de János leírta. Olyasvalami, amit nem tudunk megfogni. A szolgálók, akik itt vannak, azok különleges teremtmények, egyediek. Angyalok szolgálnak ezen a helyen.
Vannak olyan rejtélyek, amik el vannak rejtve mindenkinek a szeme elől, aki a teremtésben él. Ott a Könyv a pecséttel és senki nem nyithatja ki. A világegyetemben vagy a mennyben az angyalok között senki. Miért? Mert ez fenséges, más módon, mint ahogy az emberi uralkodóknál. Ennek jelentősége, tartalma van. Megdöbbentő módon üzenete van, ami azt jelenti, hogy ebben szeretet van, alázat és szolgálat. Istennél a fenség nem áll távol az alázattól és a szolgálatra való hajlandóságtól, ami lenyűgöző.
Egység van. Jel 5:11-14 mindenki egyetért. Egy emberi uralkodó udvarában mindig vannak pártok, lobbyk, önérdekek, célok, ambíciók, törekvések, de itt egység van dicséretben, imádatban, szentségben, szeretetben, áldásban, hálaadásban. Ez elképesztő!
Aztán ezen a helyen ki van fejezve az evangélium, Jel 4:6-7. Isten tróntermében ki van fejezve, ott a négy evangélium. Ez nagyon nyilvánvaló. Van igazi hála, Jel 4:9. Hálaadás. Örökkön örökké. Örömmel. Nagy öröm van ezen a helyen.
Ez olyan fenség, ami messze túlmegy mindenen, amit el tudnánk képzelni itt a Földön, amivel találkozhatnánk, amit megérthetnénk. Amikor olvasom ezt, akkor lenyűgöz. Azért nyűgöz le, mert olvastam az evangéliumokat. (Remélem, olvasod a Bibliát, mert minket úgy hívnak: Biblia Szól. Ha azonban csukva van, akkor csak szeretne szólni. Nem lehet érteni, amit mondana. Nyisd ki a bibliádat, olvasd a bibliádat, különben a Biblia beszél, de nem segít.)
Mát 3:13-15 Akkor eljöve Jézus Galileából a Jordán mellé Jánoshoz, hogy megkeresztelkedjék ő általa. János azonban visszatartja vala őt, mondván: Nékem kell általad megkeresztelkednem, és te jössz én hozzám? Jézus pedig felelvén, monda néki: Engedj most, mert így illik nékünk minden igazságot betöltenünk. Ekkor engede néki.
Ez a Jézus, akinek az a fenség, amiről az előbb olvastunk Jel 4 és 5-ben, az a közösség az otthona örökkön-örökké, ugyanez a fenséges – Ő, Akinek a nevét le nem írnám nagybetű nélkül, nyílván nem használnám szitokszóban –, ugyanez a Jézus alávetette Magát egy emberi rítusnak. Igen, tudom, Fil 2:6-7 Jézus megüresítette, kiürítette Magát. Félretette a jogát arra, hogy Ő Isten legyen.
Félretette a jogát – mondok egy példát. Van pénzem, vehetnék valamit, de valamiért nem akarom megtenni, úgyhogy otthon hagyom a pénzt, és úgy megyek el a boltba. Csak sétálgatok. Van pénzem? Igen, van. Az enyém? Igen. Használni fogom? Nem. Otthon hagytam direkt, céllal. Egy értelemben – minden példa sántít, persze ez is – Jézus ezt tette, és emberré lett. Ő Isten.
Ő a mindenekfelett való Isten. Nincs kérdés. Azok a címei, amiket ismerünk, azt jelentik, hogy Isten. Ő Isten Fia, Ő Istenből való Isten. Aztán ember Fia. Ő a Messiás mi értünk. Ettől még Ő Isten. Félretette értünk, és így született meg. Aztán itt élt és továbbment abban, hogy felvállalta a magaláztatást. Erről olvasunk Fil 2-ben.
Erre gondoltam, hogy odajött Keresztelő Jánoshoz, és azt mondta neki: János, Én alávetem Magam a te szolgálatodnak. Alávetette Magát egy emberi kéznek. János rátehette a kezét, és bemeríthette a Jordánba. Jézus alávetette Magát ennek. Egy bűnös ember kezének, aki kegyelemből lett megmentve. Mekkora csoda ez? Mennyire hatalmas ez? Ha belegondolunk a kontrasztba: a fenség és aztán ez a fajta alázat.
Miért tette ezt? Miért mondta? „Engedj most, mert így illik nékünk minden igazságot betöltenünk.” Jézusnak nem a bűnei bocsánatára kellett megkeresztelkedni, nyílván, hanem azért, mert Ő a közbenjáró ember és Isten között. Ő az, Aki odaállhat, és azt mondhatja: Én ide tartozom, az ember és Isten közé.
Ahogy Jób mondta: bárcsak lenne közbenjáró közöttünk, aki odaállhatna, és rátehetné egyik kezét Istenre, a másik kezét rám, és aztán közel húzhatna minket egymáshoz. Közbenjáró – erre a válasz Jézus. Ő a Közbenjáró. Ahhoz, hogy ezt megtehesse, a szolgálatának a kezdetén volt a bemerítkezés. Ez volt a jele, hogy Ő most megkezdi a szolgálatát. Jézus felvállalta a helyét a bűnösök között, közted és köztem. Jézus beült közénk, egy lett közülünk.
Később Mát 20:22-ben szintén erről beszél. Azt mondja a keresztről, hogy az az Ő megkeresztelkedése, az Ő bemerítkezése. Ez csodálatos! Mert egy dolog azt mondani: nagyon szeretlek; egy másik dolog cselekedni a szeretet alapján. Ahogy azt minden házasember tudja, olyan könnyű állni az esküvőn, fogni a kezét a másiknak, őrülten szerelmesnek lenni, és azt mondani: szeretni foglak egész életemben, mindig, és vezetni foglak, segíteni foglak, tisztelni; és tényleg komolyan gondolni. Aztán milyen annak alapján cselekedni? Az egy másik kérdés. Az egész más kérdés. 🙂 Nagyszerű, csodálatos!
Jézus eljött és szeretett bennünket, de aztán cselekedett is ennek alapján. Azt mondta Jánosnak: tedd Rám a kezed, és meríts be Engem, és megkezdem a szolgálatomat. Cselekedett és élte azt, amiről beszélt.
Emlékszel-e arra az üzenetre, hogy mikor tudok valamit? (2012.01.11. P. Kende: Isten kegyelme igazán) Nem, amikor hallom, nem, amikor …, hanem amikor élem. Igaz? Akkor tudom azt a dolgot. Jézus így volt. Krisztus alávetette Magát Jánosnak, hihetetlen alázattal. Annyira nagy alázattal, hogy János visszakérdezett: „Te merítkezel be énáltalam? Ne már! Ezt nem lehet.” Ennek van egy fontos üzenete a számunkra. Krisztus alázata vezet bennünket is alázatban.
Jánosnak alá kellett vetnie magát Isten akaratának, és azt kellett mondania: rendben, akkor bemerítem a Megváltómat! Micsoda elképzelés! Micsoda alázat! Mint ahogy Mária azt mondta: itt vagyok én, az Úrnak a szolgálója. Aztán világra hozta a Megváltót. Ez hogy lehet? Ez alázatról szól. Krisztus alázata alázatban vezet bennünket.
Olyan könnyű nagyképűnek lenni egészen addig, amíg Krisztus szeretete el nem kezd égni bennem. Olyan könnyű hangoztatni a jogaimat és azt mondani: „Nekem jogom van ehhez, nekem jár ez. Miért nem kapom ezt meg?” Olyan könnyű felfuvalkodni, előadni, hogy ki vagyok, és nagy szavakat használni, tettetni és eljátszani addig, amíg a Szellem azt nem mondja bennem csendesen: „Mi van a kereszttel? Mi van Krisztus életével benned? Mit szólnál, ha nem a büszkeségedről szólna, hanem a Szent Szellem életéről?”
Mát 16:16-ban Péter azt mondta: Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia. Aztán azt is mondta Mát 16:22-ben: nem mehetsz a keresztre! Ez nem történhet meg Veled!” Péternek volt kijelentése Krisztus személyéről, de nem volt kijelentése Krisztus munkájáról. Krisztus szeretné, ha tudnád, ki Ő.
Lehet, úgy vagy, hogy nem ismered Jézus Krisztust. Hallottál Róla – „Tudom! Jézus Krisztus, kereszt. Karácsony, aztán történt valami a nyuszi idején is.” –, de soha nem bíztad Rá magad. Soha nem mondtad Neki: „Én nem tudok elég jó lenni, ments meg engem! Én nem felelek meg a mennyre, de szeretnék oda jutni.” Ha akarod, csak annyit kell mondani Neki: „Jézus, én meg akarlak ismerni Téged! Rád bízom magam. Kérlek, ments meg engem!” Jézus szeretné, ha tudnád, hogy ki Ő.
Nem csak ez, hanem szeretne továbbvinni mindannyinkat. Hívők! Szeretné, ha tudnánk, hogy mi az Ő munkája. Szeretné, ha tudnánk, hogy mi az Ő célja. Ennek a lényege a kereszt. Tovább akar vezetni minket. Ezért van annyi szolgálatunk a gyülekezetben. Azért, hogy minden hívőnek legyen lehetősége részt venni abban, amit Krisztus csinál, 1Kor 3:9.
Ez az első gondolat, hogy a magasztos Isten vezet bennünket. Hajlandó volt idejönni és alávetni Magát azért, hogy vezessen bennünket alázatban.
Mát 4:1-3 Akkor Jézus viteték a Szellemtől a pusztába, hogy megkisértessék az ördögtől. És mikor negyven nap és negyven éjjel bőjtölt vala, végre megéhezék. És hozzámenvén a kisértő, monda néki: Ha Isten fia vagy, mondd, hogy e kövek változzanak kenyerekké.
Ugyanez a fenséges Jézus – Aki annyira hatalmas, Aki olyan, hogy mivel Ő ott van a mennybe, ezért ott nem lesz szükség Napra, se világításra, és nem lesz éjszaka soha, mert az Ő dicsősége beragyogja az egészet – ugyanez a hatalmas Jézus ideteszi Magát az ellenség jelenlétébe. Ideteszi Magát egy mocskos lény jelenlétébe, aki az Ő ellentéte minden módon, aki önző, aki lázadó, aki tiszteletlen, aki kegyetlen, aki hazug.
Egy elképesztő kijelentés Istenről:
Zsolt 113:5-6 Kicsoda hasonló az Úrhoz, a mi Istenünkhöz, aki a magasságban lakozik? Aki magát megalázva, tekint szét mennyen és földön
Milyen Istenünk van? Olyan Istenünk, Akinek még ahhoz is meg kell alázkodnia, hogy egyáltalán a mennyre nézzen. Úgy értem, hogy ott vannak a szent és tökéletes angyalok, akik soha nem buktak el, akik tiszták, akik dicsőségesek. Isten, ha rájuk néz, még ahhoz is alázat kell. Gondold el, amikor a Földre néz, és amikor ránk néz, és aztán itt van Sátánnak a jelenlétében. Micsoda alázat, amit bevállalt!
Amikor belegondolunk, hogy most gyakorlatilag a bűn maga beszél Jézushoz. Egy személy, aki a bűn, mert Ján 8:44-ben azt olvassuk, hogy ő a hazugság atyja. Ő a forrása az Isten elleni lázadásnak. Mi ez, ami itt történik? Sátán hívogatja Jézust, úgy mondjuk, hogy kísérti Őt.
Sátán nem hülye, ő bolond. Nagy különbség van a kettő között. Ő nem egy botladozó, ostoba gyerek, aki rácsap az ujjára a kalapáccsal, aki a fázist fogja meg véletlenül. Ő nem ez, ő nem hülye. Ő intelligens, ő okos, ő logikus, ő buzgó, csak van egy apró problémája, hogy nem a valóságban él. Ezt nevezzük őrültségnek, hogy nem a valóságban él. Ő egy hazugságban él, és ezért a hazugság atyja.
Miért mondom ezt? Azért, mert ha hazugságban élsz, Ézsa 44:20, akkor az soha nem elégít meg, nem fogsz jól lakni tőle. Egy hazugság soha nem elégít meg. Becsapod önmagad, és végül tönkretesz. Ha abban élsz, hogy neked jár ez, vagy jár az, ez hazugság. Ne élj ebben! Nem érdemlünk semmit. Sajnálom, hogy rossz híreket kell mondanom. Nem érdemlünk semmit, a poklot érdemeltük volna. Az, hogy Isten szeret bennünket, az hogy van egy jó napunk az életben, az kegyelemből van. Az, hogy Isten egyszer beszél hozzánk, az már kegyelemből van, az már túlmegy minden határon.
Egy másik. Az ember alapvetően jó – ez is hazugság. Ha ebben akarsz élni, ez soha nem elégít meg téged, be fog csapni, félrevezet, tönkre tesz. Ha materialista akarsz lenni, ha le akarod tagadni, hogy van természetfeletti, soha nem fog megelégíteni. P. Barry beszélt erről ma reggel, nagyszerű üzenet volt. Ha azt akarod hinni, hogy a csillagokban van megírva, ha asztrológiát olvasol, ha jóshoz jársz, ez hazugság, ami tönkretetszi az életed.
Most hallottam egy nagy cégről – médiakereskedelmi cég –, ahol küldik az alkalmazottaikat továbbképzésre. Hova? Asztrológushoz küldik tréningre a vezetőket. Azt akarod mondani nekem, hogy Sátán nem valós? Nyugodtan mondd, amíg akarod, de egy hazugság felzabálja a házasságodat, tönkreteszi a gyerekeidet, tönkreteszi az érvelési képességedet, az egész lelkedet. Ne élj hazugságban, mert igazán egy hazugság az Sátánnak a meséje.
Miért támadja Sátán Őt? Mert úgy gondolja: „Jézus most az én területemen van, abban a világban, amit én uralok hódítás jogán. Itt van, ráadásul most nem csak Isten, hanem ember is, amit nem értek, de egy ártatlan embert már sikerült elbuktatnom.” Sátán ezt reméli. Ha belegondolunk, hogy Jézus beletette Magát ebbe, és bevállalta ezt, ez egy értelemben elképesztően megalázó. Miért tette ezt?
Zsid 2:18 mivel Ő Maga is megkísértetett, ezért tud közbenjárni értünk. Azért, mert tudja, hogy milyen a bűnnek a hívogatása. Tudja, hogy a bűnnek van vonzása a számodra, ajánl valamit, ami tetszene, képes megmozdítani. Ő tudja milyen az éhség, és akkor azt mondja valaki: megoldhatnád a problémádat saját erődből. Isten azt mondta: át akarom élni ezt teérted, keresztül akarok menni rajta, azért, hogy közbenjárhassak érted, hogy értsem, hogy tudjam, milyen. Micsoda? Ez elképesztő!
Még egy. Tanítani akart bennünket, hogy hogyan bánjunk el vele. Ezt látjuk, nem? Hogyan bánunk el a kísértéssel? Mát 4:1 a Szent Szellem vezetése ott van. Jézust a Szent Szellem vezette ezen a helyen is. Ha nincs a Szent Szellem vezetése, akkor nem vagyok képes. Ha nincs az Ő hatalma, ha nincs az Ő jelenléte, ha nincs az Ő betöltése, hogyan állhatnék ellene a kísértésnek? Persze, hogy nem fog menni. A meggyőződéseim nem elegendőek, a tudásom nem ér semmit. Szükségem van a Szent Szellem betöltésére.
Aztán a Szent Szellem betöltése és vezetése mellett Mát 4:4,7,10 azt mondja Jézus: meg van írva. Újra és újra ezt mondja. Az Ige, Isten Igéje – ez a válasz. Mát 4:4 Isten Igéje beszél elkötelezettséggel. Mát 4:7 Isten Igéje beszél egyensúllyal. Mát 4:10 Isten Igéje beszél bölcsességgel. Így válaszol. Isten tanítana bennünket, ez az Ő szíve vágya, Zsolt 119:133 is.
Jézus beletette Magát a bűnnel telt világba értünk.
Mát 4:18 Mikor pedig a galileai tenger mellett jár vala Jézus, láta két testvért, Simont, akit Péternek neveznek, és Andrást az ő testvérét, amint a tengerbe hálót vetnek vala; mert halászok valának. És monda nékik: Kövessetek engem
Ugyanaz a Jézus, Akinek angyalok szolgálnak, Mát 4:11, itt halászokat választ ki a tanítványainak, a követőinek. Halászokat! Nem tudom, mit mondhatnék. Lehet, belenézel a tükörbe egy nap: „Jézus hibázott, én nem vagyok elég. Én nem felelek meg. Én nem vagyok elég jó.” Azok halászok, elég jó vagy! Minden rendben van. Nem azon múlik, hogy milyen jó vagy. Nem azon múlik, hogy mennyire felelsz meg. Egyszerűen csak nem erről szól.
Ha Jézus olyan messziről eljött érted …? Mondom másképp. Ha átúsztam volna az Atlanti óceánt, végiggyalogoltam volna Európát, akkor számítana-e nekem egy lépés távolság? Nem számít! Ugyan, mi az ennyi után? Ugyanígy van Jézus. Az a fenség, ahonnan Ő jön, ahonnan Ő érint meg bennünket, az a tisztaság, ahonnan Ő jött el hozzánk, az a hatalom, amiből Ő jött el közénk, onnan jövet nem számít, hogy te mennyire vagy zseniális, vagy tompa; mennyire van jó napod, vagy mennyire van nyavalyás napod; mennyire vagy gazdag, vagy szegény; mennyire vagy vidám, vagy nyomott. Nem számít!
Ő szeret téged, Ő közel jött hozzád. Ez a távolság, amit mi olyan nagynak látunk magunk között, az nevetséges Isten előtt. Az annyira semmi. 1Kor 1:26-28. Isten be akart vonni bennünket. Nem csak vezetett bennünket, nem csak tanított bennünket, hanem be akart vonni bennünket abba, amit Ő csinál. (Ezt is elmondták már az előttem beszélők.)
Olyan ez, mint amikor az apa csinál valamit, meg tudja csinálni egy óra alatt, de bevonja a fiát, azért, mert együtt másfél óra alatt tudják megcsinálni. A lényeg nem az, hogy mennyi idő alatt van meg, hanem az, hogy együtt csinálják. Ugyanígy von be Isten bennünket, megvan a célja az egésszel. Ez Eféz 1:6 az nem a teljesítményünkben rejlik, hanem az Ő kiválasztásában, az Ő szeretetében.
A hatalmas Isten, a felséges Isten, a fenséges Isten eljött közénk, és ez mutat nekünk valamit. Mi van, ami túl alacsonyrendű a számunkra, hívőknek? Ki van, aki túl nagy bűnös, hogy ne imádkoznánk érte? Ki van, aki akkora ellenség, hogy ne hinnénk abban, hogy Isten meg tudja fordítani, és a barátunkká tenni? Ha Ő megtette ezt, akkor ez nekünk annyira kicsiny dolog.
Ne éljünk ennek a világnak a szíve szerint, amely azt hiszi, hogy a fenség, a dicsőség csak arról szól, hogy csak megyek fölfelé, fölfelé, …, hanem ismerjük meg Istennek a szívét a mindennapokban, a munkánkban, a szolgálatunkban, az életünkben, a családunkban, a barátainkkal ezen a módon. Ámen.