Márk 10.
Márk 12:34 … És többé senki sem meri vala őt megkérdezni.
Többé nem mer kérdezni Tőle senki semmit, mert mindenki meg vannak lepődve azon, hogy milyen válaszokat ad. Ebben a fejezetben sok kérdést tesznek föl Jézusnak, de szerintem még több az, amit nem kérdeznek meg Tőle. A fejezet első része:
Márk 10:2-6 És a farizeusok hozzámenvén megkérdezék tőle, ha szabad-e férjnek feleségét elbocsátani, kísértvén őt. Ő pedig felelvén, monda nekik: Mit parancsolt néktek Mózes? Ők pedig mondának: Mózes megengedte, hogy válólevelet írjunk, és elváljunk. És Jézus felelvén, monda nekik: A ti szívetek keménysége miatt írta néktek ezt a parancsolatot; De a teremtés kezdete óta férfiúvá és asszonnyá teremté őket az Isten.
Márk 10:9 Annak okáért amit az Isten egybe szerkesztett, ember el ne válassza.
Ezért nem hiszünk a válásban. Nyilvánvalóan, lehet oka a válásnak (a hűtlenség lehet), de valami más okból – azért mert nem kedvelem; nem olyan, mint gondoltam; nem vagyok olyan boldog benne, mint szerettem volna lenni – nem hiszünk benne. Isten azt mondja nekünk, hogy nem ez a terv, 1Kor 7:10-11. Ez nem népszerű üzenet, de én annyira hálás vagyok, hogy egy nőt szeretek az életem során. Annyira hálás vagyok, hogy a Bibliából kaptam ezt a tanítást. Ez nagyszerű szerintem, de a világ nem értene egyet ezzel.
Én annyira élvezem! Miért? Nem kell hazudnom az egyiknek a másikról, az életem sokkal egyszerűbb így. Nem kell azt hazudnom annak a lánynak, hogy meg kell ölnünk a gyerekünket, nem születhet meg. Nem kell idegen nők képeit bámulnom, mert van egy valódi, élő nő otthon, aki szeret engem. Nagyszerű dolog szerintem. A saját gyermekemet felnevelhetem.
Szerintem ez nagyszerű, de a világ nem kíváncsi erre. Senki nem akarja ezt a választ, ezt a megoldást. Pedig milyen könnyű megállítani a szexuális úton terjedő betegségeket! Egyszerűen csak ne szeretkezz a házasság előtt. Ilyen egyszerű! Ha mindketten így csináljátok, soha nem lesz bajotok. Ilyen egyszerű. A világ azt mondja, hogy ez elképzelhetetlen.
Azonban nem ez a lényeg abban, amit mondani akarok. Észrevetted-e, hogy mit mond Jézus? Azt kérdezik Tőle: szabad-e elválni?; és Jézus azt feleli nekik: a ti szívetek keménysége. „Mi köze van a szív keménységének ahhoz, hogy szabad-e elválni? Most szabad elválni vagy sem? Nem arról beszéltünk, hogy mi van a szívem állapotával! Senki nem kérdezett Téged a szívem állapotáról.” Ez ebben az első részben a kérdés, amit nem tesznek föl.
Észrevetted, hogy senki nem jön Jézushoz ezzel: „Mester, mi a baj velem? Mester, miért van, hogy a kompromisszumot keresem ahelyett, hogy Isten szentségét keresném? Mester, miért van az, hogy könnyebben megyek a széles úton, mint a keskeny úton? Mester, miért van az, hogy …?” Senki nem kérdezi ezt Tőle. Amikor válaszol, akkor Márk 12:34-ben senki nem meri Őt kérdezni még tovább. Mindenki meg van ijedve, mert a válasz nem a kérdésre válaszolt, hanem mélyen megérintette az embert.
Nagyon sokszor így kérdezünk. Felteszem a kérdést: „Mi van?”; és azt várom, hogy te válaszolj erre a kérdésre. Jézus viszont csak egyszerűen átnyúlt a kérdőjelen, és megragadta az embert. Azt mondta: a szíved keménysége miatt kérdezel ilyen hülyeségeket; és senki nem merte többet megkérdezni. Persze, mert túl közel jött. „Bármelyikkel közületek szívesen beszélek bárkiről, de énrólam nem szívesen.” Nyilván. Viszont – ez a gyönyörű benne – nekünk van egy másféle kapcsolatunk az Úrral.
Nem tudom, hogy észrevetted-e, de amióta megtértünk, mi másként beszélünk Vele. Nem úgy kérdezünk, hogy felrajzoljuk a kérdőjelet, és próbáljuk távol tartani Jézust magunktól a kérdőjellel. „Látod, milyen okos kérdést tettem fel? Adj rá egy okos választ!” Hanem azt mondjuk Neki: „Uram, Itt a céltábla. Lőj! Mondd, mi van! Beszélj nekem arról, ami bajom van! Beszélj nekem a büszkeségemről! Beszélj nekem a visszahúzódásomról! Beszélj nekem a kétségemről! Beszélj nekem a haragomról! Igazíts ki engem a megszokottságomban! Kérlek Téged!”
Zsolt 139:24 lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak – hamisságnak – valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján!
Ez a kérésünk hívőkként. Mi másként beszélünk az Úrral. Másként kérünk Tőle. Mást kérdezünk. A farizeusok, nem kérdezték a kompromisszumról, ami a szívükben volt. Nem kérdezték a mély problémáról. „Miért van az, hogy tudom a törvényt, de közben megalkuszom a saját életemben? Miért van az, hogy fogom a törvényt és számon kérem a másiktól? Követelem tőle, hogy csinálja, de az én életemben miért van az, hogy inkább mégis a széles úton megyek?” Senki nem kérdezi Őt erről. Ez kimarad a kérdések közül.
Márk 10:13-14 Ekkor gyermekeket hozának hozzá, hogy illesse meg őket; a tanítványok pedig feddik vala azokat, akik hozák. Jézus pedig ezt látván, haragra gerjede és monda nekik: Engedjétek hozzám jőni a gyermekeket és ne tiltsátok el őket; mert ilyeneké az Istennek országa.
„Mit képzelsz? Azt gondolod, hogy a Mesternek van ideje ilyen kis haszontalanokra? Ezekre az értéktelen kölykökre?” Mit látunk azonban? A 14. versben azt olvassuk, hogy Jézus haragra gerjedt – a görögben ez azt jelenti, hogy nagyon mérges volt, nagyon haragudott –, és azt mondja: „Állj! Neked nem ez az elhívásod. Neked nem ez a részed.”
Figyelj, hívő! Amikor én Jézusnak a testőre leszek, és nem engedek senkit Hozzá, akkor azt mondja: mit csinálsz?! Ján 12:32 Nem tudtad, hogy Én azért jöttem el, hogy mindeneket Magamhoz vonzzak? „Én nem azért váltottalak meg téged, hogy elzárd a jó hírt másoktól, hanem szeretném, ha a jó hír ott lenne mindenki között. Hé, Péter, András! Én azt akartam, hogy ti fogjátok azokat a gyerekeket, és hozzátok oda Hozzám őket. Pont fordítva, nem távol kéne tartani őket! Nem ez a dolgotok! Nem értitek?”
Ezért vagyunk hálásak a vasárnapi iskoláért, az óvodáért, a gyerekvigyázásért, az iskoláinkért. Azért, mert azon igyekszünk, az van a szívünkön, hogy a gyerekek mehessenek az Úrhoz. Az van a szívünkön, hogy megtalálják Őt.
Van itt azonban valami, ami magától értetődőnek tűnik a tanítványoknak. Nem úgy volt, hogy hozták a gyerekeket, aztán a tanítványok odamentek Jézushoz: „Jézus, gyerekeket akarnak hozni. Ez jó ötlet vagy sem?” Hanem ők tudták, hogy ez így nem jó. Tudták, hogy ez így nincs rendben. Nem is kérdezik meg. „Ezek a kis egyszerű izék nem fontosak!”
Ám ha jött valaki hatalmas, amikor jött a fiatalember a sok pénzével és a hatalmával, akkor nem mondják a tanítványok, hogy a Mester foglalt, hanem: persze, menj csak, ilyen emberekre szükségünk van. A hatalom nyilvánvalóan hasznosabb, jelentősebb, mint az egyszerűség. Többször látjuk ezt, hogy a tanítványok úgy gondolják, hogy a gazdagság hasznosabb Isten szolgálatában, mint a szegénység. Mi az érdekes ebben? Az, hogy az Úr szolgálata nem ezekben van. Nem a gazdagságban, nem a szegénységben van, nem hatalomban vagy gyengeségben van, hanem a szívben, amely követni akarja Őt. Az Úr azt mondja: „Engem ez érdekel. Lehet, nincs sok pénzed…”
Sajnálod-e, hogy nincs sok pénzed? Én sajnálom, örülnék, ha több pénzem lenne. Viszont arra gondoltam a minap, hogy annyi ember van, akinek sok pénze van, és semmi értelmeset nem csinál vele az Úrért. Úgyhogy nem ez számít igazán. Mi számít? A szív, amely azt mondja: menni akarok Ő utána.
A tanítványok azonban így mérték a dolgokat: „Van vagy nincs neki? Sok van vagy kevés? Értékes vagy értéktelen? Te már idős vagy, te már nem vagy hasznos Neki.” Lehetne így mérni, de Jézus azt mondja: „Állj! Mit csináltok?” Nagyon dühös volt. Nagyon haragudott rájuk. Azt mondta: engedjétek őket Hozzám jönni! Aztán felvette és megáldotta őket. Imádkozott értük és komolyan vette a dolgot. Ő nem így gondolkodott róla.
Hasonló rész van a 26-27. versben. Azt mondja nekik Jézus, hogy a gazdag embernek nehézsége van bemenni a mennybe. Hogy érti ezt? Ha elolvasod, nyilvánvaló, hogy az, aki a gazdagságával szeretne bejutni Isten országába, annak problémája van. Aki a gazdagsága útján szeretne bejutni, ez nem működik. Amikor ezt mondja Jézus nekik, akkor elámulnak: akkor kicsoda üdvözülhet? Mert a gazdag ember tudott nagy áldozatot hozni, nyilván.
Amikor áldoztak a bűnökért, vagy hálaáldozatot mutattak be, akkor a gazdag ember nagy állatot hozott. Ha lehetett volna, elefántot hozott volna, de azt nem lehetett a törvény szerint. Mutatták: nézd, én ezt tudom hozni minden családtagomért. A tanítványok azt mondják: „Ő biztos jobban rendben van Istennel, mint én. Én galambot hoztam. Ennyi. Nekem ennyire telt.” Jézus azt mondja: ez nem erről szól.
Zsolt 34:19 Közel van az Úr a megtört szívekhez, és megsegíti a sebhedt lelkeket.
Mit jelent ez? A megtört szív számít Neki. Az a szív, aki követni akarja Őt, akiben alázat van, aki utána akar menni. Viszont a tanítványok tudják, hogy ki érdemli meg az áldást és ki nem. Jézus meg azt mondja: „Nem. Ha valaki jönni akar, akkor jöjjön. Én azért jöttem el, hogy mindeneket vonjak Magamhoz. Senki nem jöhet Hozzám, ha az Én Atyám nem hozza őt Hozzám.”
Azt mondja nekik: „Figyeljetek! Annyira megvannak az előítéleteitek, annyira tudjátok, hogy mi a helyes és mi nem Isten akaratában. Még csak nem is a megfelelő dologról beszéltek.”
Azt mondjuk: én annyira tudom az utat! Gondolkodtál már ezen? Biztos vagyok benne, hogy belefutottál már, hogy Isten egy rejtély. Nem tudjuk kiókumlálni. Egyszerűen nem vagyunk képesek rá. Azt mondjuk: „Én tudom az utat! Én tudom, merre kell menni! Én tudom, minek van értelme! Én tudom, hogy kell ezt csinálni. Én tudom. Én értem a kereszténységet. Én tudom, hogy kell élni. Én látom, hogy mit tesz meg velem Isten és mit nem.” Józsué 3:4 ez olyan út, amin még nem jártál.
Minden nap ezért van szükségem Isten Igéjére. Minden nap szükségem van az Ő vezetésére. Minden nap szükségem van az Ő bátorítására, mert ez olyan út, amin még soha nem jártam. Ha bibliaiskolába jársz egy éve, két éve, három éve: „Már ez a harmadik tél, amit a bibliaiskolában töltök. Már tudom, milyen az!” Állj! Tényleg? Nem! Ez egy új út, amin Isten vezet. Ez új dolog. Hányadszor vagyok istentiszteleten? x év alatt ötvenkettőször három = sok. Ám az Úr új úton vezet! Valamin, ami vadonatúj. Ő mást csinál. Ám ha annyira tudom, annyira mérem: te megfelelsz a mérték szerint, te hasznos vagy; akkor bajban vagyok.
Márk 10:46-48 És Jerikóba érkezének: és mikor ő és az ő tanítványai és nagy sokaság Jerikóból kimennek vala, a Timeus fia, a vak Bartimeus, ott üle az úton, koldulván. És amikor meghallá, hogy ez a názáreti Jézus, kezde kiáltani, mondván: Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam! És sokan feddik vala őt, hogy hallgasson; de ő annál jobban kiáltja vala: Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!
Annyira nagyszerű ez a kép! Megint nem kell feltenni a kérdést: „Jézus, van itt egy vak. Ide hozzuk vagy sem?” Nem kell feltenni a kérdést, mindenki tudja a helyes választ. A kutyául nem számít az ember. Nem jelent semmit. Az embernek még rendes neve sincs. A neve az, hogy Timeus fia. Ez olyan, mint egy sorozatban a statiszta. Ha megjelenik a neve a stáblistában, akkor csak ennyi: 1. ácsorgó. 🙂 Mintha azt mondanám: akárhányadik gyülekezeti tag.
Teljesen haszontalan ez az ember. Annyira tudják, hogy nincs értéke, Jézus pedig azt mondja: „Én azért jöttem el, hogy megkeressem és megmentsem az elveszetteket. Én azért jöttem el, hogy a betegeket gyógyítsam. Én azért jöttem el, hogy a gyengéknek segítsek. Én azért jöttem el, hogy a vakoknak megnyissam a szemeit. Én azért jöttem el, hogy …” Arra gondolok, hogy annyi ilyen kérdés van, amit nem teszünk fel, de fel kéne tennünk. Pedig fel kéne tennünk!
A jó hír azonban az, hogy Zsid 4:13-ban a mi Istenünk az az Isten, Akinek a szemei előtt mindenek mezítelenek. Ő előtte minden mezítelen, te is, én is, az összes indulatunk, az összes szándékunk, az összes vágyunk, az össze célunk, az összes sunyi kis tervünk a háttérben. Mindet tudja, és azt tudja mondani: hé, hagyjuk az álcát.
Átnyúl a kérdőjelen és azt mondja: „Figyelj, te számítasz Nekem, te fontos vagy Nekem. A szíved keménysége miatt kérdezel hülyeségeket.” Ezzel az Úr azt mondja: „Figyelj! Te számítasz Nekem. Én ismerlek téged. Nem vagy mellékes. Az életed nem mellékes, hanem fontos Nekem.”
Péld 20:5 Mély víz a férfiúnak elméjében a tanács; mindazáltal a bölcs ember kimeríti azt.
Isten az a bölcs, Akinek van vödre hozzá, leereszti és kimeri. Isten az a bölcs, Aki tudja a szívednek a mély tanácsait. Szerintem ezért állnak szóba Istennel olyan kevesen. Ezért van, hogy még a hívők között is sokaknak nincs imaéletük. Mert megijedünk, mert félünk ettől. Mert: mi van, ha keresztülnyúl a dolgon, és engem ragad meg?
Tudod, mi van ekkor? Az nagyszerű hír, az gyönyörű! Csodálatos, hogy megragad engem, hogy megszólít engem, hogy esetleg megráz engem és azt mondja: ébredj fel! Ez azt jelenti, hogy szeret, hogy terve van velem, hogy fontos vagyok Neki.
Márk 10:17-25. Jön Hozzá a fiatal gazdag uralkodó, és azt kérdezi Jézustól:
Márk 10:17b Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örökéletet elnyerhessem?
Felteszi a kérdését, Jézus válaszol neki, de a srác nem ért meg valami fontosat.
Márk 10:21 Jézus pedig rátekintvén, megkedvelé őt,
Itt a tragédia. Jézus szerette ezt a srácot, de a srác jobban szerette a pénzét, és soha nem látta meg, hogy Jézus elfogadja őt. A srác azt kérdezte: hogyan nyerhetem el az örök életet? Jézus azt felelte: „El vagy fogadva. Csak azt akarom, hogy dobd el ezt az egész hóbelevancot, amit cipelsz magaddal. Azt akarom, hogy dobd el a fontosságodat, amit eddig fontosnak tartottál, és hidd el, hogy szeretlek téged, és tervem van veled. Csak dobd el és gyere Velem!”
A fel nem tett kérdés: el vagyok én fogadva? Jézus azt mondta neki: „Igen, elfogadtalak téged. Szeretlek téged.” Mellesleg, ki kérhet ilyet valakitől: dobd el az összes pénzed! Én nem merném ezt kérni valakitől, de Jézus kérheti. Ő mondhatja azt valakinek: adj fel mindent, költözz el vidékre, és alapíts gyülekezetet! Lehetséges? Lehetséges, persze, és megtörténik. Hálásak vagyunk érte. Ilyet csak az Úr kérhet, és van olyan, hogy Ő megteszi.
Amikor megteszi, akkor ne mulaszd el a lényeget a dologban. A lényeg ez: „Tervem van veled. Szeretlek téged. Hasznos vagy. Kérlek, gyere Velem. Csináljunk valamit együtt! Veled akarom csinálni ezt. Tanítani akarok neked valamit. Vezetni akarlak. Melletted akarok állni. Azt akarom, hogy amikor felemeled a kezed, akkor valójában az Én kezem legyen benne a te kezedben, hogy amikor áldást osztasz, akkor abban hatalom legyen.”
Ne mulaszd el a lényeget! Sokan elmulasztják a lényeget ebben a történetben, ahogy ez a fiatalember is. Azt hiszik, hogy a pénzről szól ez a történet, ahogy ez a srác is azt hitte, de ez a történet nem erről szól. A történet ugyanarról a megtört szívről szól, arról az alázatról, arról a keresésről: „Uram, jövök Hozzád, akarlak Téged. Elfogadsz engem?” Eféz 1:6 Én elfogadtalak téged.
Ebben a fejezetben ezt látjuk: Jézus válaszol a ki nem mondott kérdésekre. Nem nagyszerű ez? Eljövünk a gyülekezetbe, nem kérdeztünk meg senkit, de Isten beszél hozzánk nagyon konkrétan, nagyon személyesen pontosan a kérdéseinkről, és bátorít bennünket. Sokszor évekkel később rájövök: „Ah, az az üzenet erre a pillanatra szólt! Ez különleges! Köszönöm, Uram!”
Aztán a tanítványok közül ketten odajönnek Hozzá: lehetne, hogy én üljek a jobbodon, az öcsém meg a balodon a Te királyságodban? Itt is feltesznek egy kérdést, és ez az ambícióról szól. Amit nem tesznek fel, az ez: „Hogyan akarod, hogyan éljünk? Hogyan járjunk? Milyen legyen az életünk?” Jézus azt mondja: Figyelj, persze!
1Tim 3:1 Igaz ez a beszéd: Ha valaki püspökséget kíván, jó dolgot kíván.
Aki lelkipásztor akar lenni, az jó dolgot kíván. Az jó dolog, de Jézus elmagyarázza: „Figyelj, ebben van egy apró, de fontos részlet. Isten országában, ha növekszel, vezető vagy, az azt jelenti, hogy szolgálod az embereket. Fordítva működik. Nem uraskodsz rajtuk, hanem szolgálod őket. Lefelé növekszel, egy értelemben. Mindenkinek a szolgájává teszed magad.” Jézus ezt csinálta. Fil 2:7 eljött, szolgai formát vett Magára, és emberként szolgált bennünket.
Ahogy olvastuk Márk evangéliumát ezekben a hetekben szerdánként, nem ezt találtuk? Ahogy visszaemlékszünk ezekre a fejezetekre, Jézus szolgált bennünket és szolgál bennünket. Ő így gondolkodik. Mert Ő Úr és Mester. Ő a tanító és Ő az Úr. Azt mondja: „Igen, ez így működik. Én szolgállak mindannyitokat, mert Én vagyok a vezető, igazából.”
Merni Istenhez fordulni és feltenni a nagy kérdéseket. Megkérdezni Őt: „Uram, mit akarsz? Hogyan legyen ez? Hogyan szeretnéd, hogy ez legyen az életemben?” Ez a hívőnek a kiváltsága. A nem hívő ember nem kérdez ilyet, mint amit olvastunk az elején a 139. zsoltárban: Uram, gyere, vizsgálj meg engem!
„Nézd meg, hogy a szívemben van-e a gonoszságnak valami útja, és pucold ki onnan, kérlek!” A nem hívő ember nem kér ilyet, de mi kérünk. Miért? Mert ez a Szellem munkája bennünk. Ez Isten Szellemének a munkája. „Uram, kérlek, próbáld meg azt, ami bennem van. Égesd ki! Égesd ki azt, ami nem a Te természeted. Én nem vágyom arra.” Isten azt mondja nekünk: figyelj, járj ebben!
Márk 10:51-52. Itt van végre egy valaki, aki azt kéri, amit kell:
Márk 10:51a És felelvén Jézus, monda neki: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled?
Sok dolog van, amit kérhetett volna. Nem lett volna könnyű valami biztonságosat kérni? „Jézus, Te nagyszerű tanító vagy, de az, hogy meggyógyíts, az lehetetlen. Úgyhogy, mi lenne, ha kérnék valamit, ami tutira menne? Szeretnék gazdag lenni, szeretném, ha hatalmam lenne és hosszú életem. És ha egészséges lehetnék nagyjából, a vakságtól eltekintve.”
Ne adjuk fel az imát nagy dolgok miatt, nehéz dolgok miatt, csak azért, mert nagynak tűnik. Ne legyünk csalódottak annyira, hogy megállunk a könyörgésben. Ne engedjük el azt, ami annyira fontos nekünk, csak azért, mert esetleg Isten nem válaszolta meg és már eltelt húsz év, és ne mondjuk azt: úgysem fog válaszolni rá. Hanem merjük kérni. Merjünk kérni!
Zsolt 2:8 kérjed Tőlem a pogányokat, Én neked adom őket. Mi kicsit másként értjük, mint ahogy ott értették. Mi a misszióra és gyülekezetalapításra gondolunk, de merjük kérni a pogányokat. Merünk-e kérni Tőle? Merünk-e imádkozni Hozzá? Merjük kérni Őt gyülekezetként, és személyesen otthon is. Merjünk Hozzá fordulni a lehetetlen dolgokért. Legyen imánk, legyen látásunk! A természetünk szerint annyiszor nem a fontos, nem a jelentős, nem a központi dolgokat, nem a lényegi dolgokat kérdezzük.
„Uram! Többre van szükségem, ha tovább akarok menni, ha valóban járni akarok ebben, ha valóban élni akarom ezt.” Honnan tudom? Onnan, hogy Jézus mindig így válaszolt. Ha nem így válaszolt volna, akkor azt hinném: rendben, ez a rendszer az, ahol felteszek egy védelmi kérdést, és Ő ad rá udvarias választ. Akkor azt hinném, hogy ez rendben van.
Jézus azonban csak széttörte az udvariasságot, átnyúlt rajta, és azt mondta: „Hozzátok ide gyerekeket! Hozzátok ide a vak embert! Azért kérdeztek hülyeséget, mert kemény a szívetek. Ami embernek lehetetlen, az Istennel lehetséges.” A szívünkhöz beszélt, és ezt teszi újra meg újra. Ne állítsuk meg Őt félúton.
Ne legyünk így, mert hívőkként ez a mi jogunk, ez a mi kiváltságunk, ez a mi uradalmunk, ez a mi területünk, ez a mi saját helyünk, ez a mi birtokunk, hogy azt mondhatjuk Istennek: „Uram, nyúlj belém! Igazítsd át a dolgokat. Tudom, hogy szeretsz. Bízom Benned. Kérlek Téged, munkálj bennem!”; és Ő megteszi. Ő megteszi. Ámen.