Jézus, Aki ugyanaz bennünk, mint mikor itt járt – Márk 14

2012 november 28. szerda  18:30

Márk 13. fejezete következne, de a végső időkről nem most akarnék beszélni. Valószínűleg vasárnap reggel erről lesz szó, de ki tudja. 🙂

Márk 14-ben fogunk megnézni néhány dolgot. Néhány nagyszerű dolog történik itt.

Márk 14:3  Mikor pedig Bethániában a poklos Simon házánál vala, amint asztalhoz üle, egy asszony méne oda, akinél alabástrom edény vala valódi és igen drága nárdus olajjal; és eltörvén az alabástrom edényt kitölté azt az ő fejére.

Ez Mária volt – ami nem sokat jelent, mert volt jó néhány Mária –, de amennyire értjük, ő Lázár és Márta testvére volt. Nagyon hálás volt Jézusnak. Ők tehetősebb család voltak. Itt hálát ad Jézusnak. Nyilván, mert feltámasztotta a testvérét, annyira szerették őt, és ismerték egymást.

Mária adott, áldozatot hozott örömmel és szabadsággal. Valami nagyon jelentőset kiöntött Jézusra. Valami igazán drágát, nem kis dolgot. Nem az volt, hogy bement a sufniba, és aztán nézett valamit, aminek már úgyis lejárt a szavatossága. „Mit csináljak ezzel? Felhasználom Jézus szolgálatára.” Nem így, hanem a legdrágábbat adta. Valami nagyon drágát használt, örömmel hozta és adta Jézusnak. Nem kért érte semmit cserébe.

Nem tudom, hogy látod-e ezt, de ez annyira nagy példa nekünk: odaadni az Úrnak valami drágát, valami fontosat. Például a fiatalságodat: én az Urat fogom szolgálni a fiatalságomban. Vagy azt mondod: „A gyerekem a Tiéd, Uram! Uram, ez a pénz a Tiéd!” Valami drágát odaadni Neki. Elengedni valamit, ami fontos és azt mondani: Uram, ez a Tiéd; és nem várni érte semmit.

Mária miután kitöltötte, nem állt ott és várt: legalább köszönd meg, mondj valamit! Nem, hanem csak kitöltötte, és aztán nem eszelt rajta. Hálás volt és azt mondta: köszönöm, hogy csinálhattam. Már emlegettem előző alkalommal is, Mária nagyszerű!

Annyira hálás vagyok értetek, mert itt olyan sokan teszitek ezt az időtökkel, a pénzetekkel, az energiátokkal, a hűségetekkel, az imáitokkal, a szolgálatotokkal. Ez annyira nagyszerű, csodálatos!

Hívőkre gondolok, akik szolgáltak, szolgálnak régóta. Akiknek a szolgálatát esetleg csak akkor vesszük észre, amikor becsúszik egy hiba. Egyikük sem áll az ajtóban az istentisztelet végén, hogy hátha valaki megköszöni neki. Ez annyira különleges, annyira más, annyira egyedi, annyira nem ismert természetileg a szívünkben.

Van azonban egy másik program is, ami üzemel közben. Mária kitölti Jézusra ezt a kenetet, és közben a háttérben zajlik egy sunyi kis program. Nem ez a témánk most, de kicsit azért megemlítem. Ján 12-ben van ugyanez a történet – onnan tudjuk, hogy ez az asszony Mária volt – és ott leírja, hogy Júdás haragudott ezért az egészért, neki ez értelmetlen pazarlás volt. Itt, Márk 14-ben látjuk, hogy a többi tanítvány is vele tartott ebben a dologban, egyetértettek vele és követték őt. Egymás között háborogtak: hát ez pazarlás, micsoda hiábavaló ostobaság! Mennek ebbe az irányba.

Júdásnak a szíve nem volt rendben, tudjuk, de a többi tanítványokat Júdás magával ragadta. Miért fontos ez? Vigyázz a gyülekezetben! Embereknek vannak véleményeik másokról, ám te ne csatlakozz a kis táborukhoz! Nem éri meg, amikor ítélkezel, amikor valakinek a pártjára állsz, amikor valaki negatív és nyomatod vele ezt a dolgot. Ne csináld! Tudod, miért? Mert azt látjuk itt:

Márk 14:6  Jézus pedig monda: Hagyjatok békét neki; miért bántjátok őt? jó dolgot cselekedett én velem.

Jézus megvédte Máriát. Ez annyira tetszik nekem! Te imádod az Urat, hozol egy áldozatot és azt mondod: „Uram, amibe kerül, megyek Veled, szolgálok Veled és bízom Benned. Hiszek. Ez lesz az életem.” Valaki azt mondja: szélsőséges vagy, ne csináld! Valaki megítél, valaki kárhoztat, és Jézus azt mondja: „Miért bántanád őt? Jó dolgot tett Velem!” Vigyázz ezzel! Az ítélkezéshez könnyű beállni a sorba. Ne csináld!

Még egy dolog. Lehet, hogy ebben a történetben Júdás látszik a törődő, együtt érző, jóindulatú srácnak – mert ő azt mondta: ezt el kellett volna adni és a pénzt a szegényeknek juttatni, mennyit segíthettünk volna ezzel! –, de ha elolvasod a történetet, akkor Jézus önzőnek látszik: ő jó dolgot tett Velem! Ám egy „egészen picit” fordítva volt a dolog. Mert Ján 12:6 Júdás nem azért mondta, mert törődött volna a szegényekkel, hanem mert nála volt az erszény és ki szokta lopkodni azt, ami benne volt. Lenyűgöző nekem, hogy Jézus rábízta a dolgot, de Ő tudta, mit csinál.

Gondolj bele ebbe, Jézus azt mondja:

1)      Márk 14:8a  Ő ami tőle telt, azt tevé:

Ő (Mária) megtette, ami rajta állt, megtette, amit tudott. Mi ez az alabástrom edény kenet? Egy értelemben semmi, ha Jézushoz mérjük. Ha Jézushoz méred az értékét, akkor ez semmi. Lehet ilyen érzésed, ahogy az Úrral jársz, ahogy szolgálsz, ahogy teszel valamit. Ismerem ezt az érzést, prédikátor vagyok, és sokszor érzem azt, hogy nem megy ez nekem. Tudod, miért? Mert ember vagyok. Mind érezzük így. Jézusnak viszont ez a válasza a kritikusok felé: ami tőle telt, azt megtette.

A tolmács tökéletesen fordít? Nem, de ami tőle telt, azt megtette. A segítők tökéletesen végzik a dolgokat? Nem, de ami tőlük telik, azt megteszik. A tanácsadó pásztor tökéletes tanácsot ad? Nem, de megtette, ami tőle telt. Ez számít. Tökéletes a férj, tökéletes az apa, tökéletes a szolga…? Annyira nagy öröm belegondolni, hogy egy értelemben ez lehet írva a fejfámra: „Megtette, ami tőle telt!”

Megtettem, ami tőlem telt. Hálás vagyok ezért, mert a megfelelő dolgot tehetjük, az Úrral járhatunk. Élhetünk ebben a korban egy világban, amely dugig van ostobasággal, sötétséggel, spiritualizmussal, okkulttal, démoni dolgokkal, paráznasággal, pornográfiával, homoszexualitással, lopással, korrupcióval, gyilkossággal, pusztítással, és hívők lehetünk.

Mekkora kiváltság, hogy azt mondhatom a kis alabástromszelencémmel: rendben, kitöltöm, Uram, ide teszem. „Van két órám vasárnap délután. Rendben, Uram! Van egy órám szerdán az istentisztelet előtt és megyek evangelizálni. A szívemen van, hogy gyerekeket tanítsak, elmegyek abba a gimnáziumba, ahol úgy tűnik, hogy nyitott ajtóink vannak.”

Azt mondom: „Ez nem túl alkalmas, én nem csinálom túl jól, én nem vagyok elég. Szerintem ennek nincs nagy értéke.” Jézus azt feleli: „Teszed, ami tőled telik. Amid van, azzal szolgálsz. Mindig lehetne arra nézni, hogy mid nincs, és nem tenni semmit, de mit szólsz ehhez? Nézz arra, amid van! Járj abban, tegyél egy hitbeli lépést, és bízz Bennem, és járj Velem.” Ha tesszük ezt, akkor csodák történnek, tényleg. Hisszük ezt, ahogy imádkozunk, ahogy kérünk gyógyulásért, ahogy imádkozunk egymásért, megtérésekért; ahogy bízunk Istenben.

P. Zolival beszélgettünk, amikor kiküldtünk két misszionáriust Sepsire. Azt mondtam: „P. Zoli, adnunk kéne nekik kis pénzt, támogatnunk kéne őket rendszeresen. Ha nem tudjuk teljesen, akkor valamennyire.” Csak imádkoztunk ezen. Persze, hogy nincs pénzünk, és persze, hogy rosszul állunk anyagilag mindannyian, meg itt a gazdasági válság és minden más is történik. Persze!

Aztán eldöntöttük, hogy adni fogunk nekik egy bizonyos összeget minden hónapban. Tudjuk, hogy nem elég, de örülünk, hogy támogathatjuk őket. Nyilván, nem mehetünk mínuszba, de nem beszéltünk erről, csak imádkoztunk érte. Aztán most mondta P. Zoli, hogy pont annyival növekedett havonta a felajánlás, amennyiről döntöttünk, hogy adunk nekik. Pontosan annyival, halleluja! Annyira hálásak vagyunk! Nem doboltuk ki, hogy ennyire van szükség, hanem hitben azt mondtuk, hogy meglépjük, és csak bízunk benne.

Miközben Mária szolgálja Jézust, miközben kitölti rá az olajt, közben zajlik egy másik program. Úgy mondhatnák, hogy miközben valaki szolgálja az Urat, közben zajlik egy másik program: közben mi a háttérben sunyin beszélgetünk, van véleményünk arról, aki szolgál, és nem tetszik nekünk ő, ennek sok oka van, csak beszélgetünk róla és nagyon egyetértünk, meg vagyunk győződve, hogy problémák vannak, és ennek nem kéne így lennie. Hadd kérdezzem, melyik fontosabb a kettő közül, melyik számít? Az ő szolgálata számít. Lehet, úgy tűnik, hogy a gonoszságnak nagy hatalma van, de az semmi Isten munkájához képest. Az nevetséges. A hazugságok, a kritika, a meg nem bocsájtott sértődések, az ellenségnek az összes munkája nem számít.

Mi a nagy történet Márk 14-ben? Lehet, úgy tűnik, hogy az árulás. Valaki biztos azt mondaná, hogy Júdás. Júdás a nagy történet, az, hogy elárulja Jézust, de nem. A nagy dolog az Mária áldozata, az, hogy Jézus megprófétálja, amit megprófétál. Jézus megmutatja nekünk az első Úrvacsorát. Az a nagy dolog, hogy Jézus imádkozik, és Péter meg van próbálva. Ezek a nagy dolgok, mert Isten munkája zajlik.

Nem azok, amit a főpapok tesznek, meg Júdás, meg a harminc ezüst, meg az árulás, meg a csók, meg az, hogy elviszik, az kicsi dolog. Az nevetséges és jelentéktelen dolog. Apró jelentéktelen dolgok, ha összeméred Isten munkájával, mert Isten munkája hatalmas, dicsőséges, erőteljes és valós. Ez annyira nagyszerű!

Van még egy jobb hírem, nézzük tovább.

2)      Márk 14:12-31-ben két dolgot látunk.

Az első az Úrvacsora. 12-17. versekben előkészítik a helyet, aztán:

Márk 14:22-24  És mikor ők evének, vévén Jézus a kenyeret, és hálákat adván, megtöré és adá nekik, mondván: Vegyétek, egyétek; ez az én testem.  És vévén a poharat, és hálákat adván, adá nekik; és ivának abból mindnyájan;  És monda nekik: Ez az én vérem, az új szövetség vére, amely sokakért kiontatik.

Jézus valami még nagyobbat mond nekik. Nemcsak ez: ha te Velem jársz, Engem szolgálsz, akkor az Enyém vagy, akkor az Én védelmem alatt állsz, akkor Én törődöm veled, akkor Én nagyra értékelem a szolgálatodat, és hálás vagyok azért, hogy megteszed, ami tőled telik; hanem mond még valamit, új értelmet ad a pászkának.

Egy értelemben ez volt az utolsó pászka, ami visszatekintett a kivonulásra és előre tekintett a Messiásra. Most ez az utolsó alkalom, és itt az első alkalom. Jézus azt mondja, hogy ennek most más tartalma van. Más értéket ad neki. Most sokkal személyesebbé válik az egész. Azt mondja: „Ez az Én testem, ez az Én vérem. Ezt te veszed. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy Én benned vagyok. Én ott vagyok az életedben. Én annyira egy vagyok veled, hogy minket nem lehet megkülönböztetni.” Lenyűgöző gondolat!

Nem csak, hogy megvolt az áldozat, nem csak a vér az ajtófélfán és az megvéd engem attól, hogy bejöjjön a halál angyala, hanem az, hogy Jézus bennem van, Ő része az életemnek és Ő mélyen velem van. Ő annyira személyes velem, hogy semmi nem választhatja Őt el. Semmi nem választhat el minket. Jézus ezt ígérte. Ján 14:17-ben Jézus azt mondta: a Szent Szellem veletek van és bennetek lesz. „Benne leszek az életetekben. Másként nem lehet leírni, minthogy bennetek vagyok, Én annyira benne vagyok az életetekben.” Ez még jobb.

Van aztán egy másik oldala ennek a résznek. Beszél arról, hogy megtagadják Őt. Meg fogják tagadni Őt, Márk 14:27-31. Jézus azt mondja nekik: „Meg fogtok tagadni Engem, tudom. Tudom, hogy meg fogtok tagadni Engem.” Ez érdekes gondolat. Könnyen mondanád-e: soha, Uram! Persze, hogy nem akarom megtagadni az Urat. Nem készülök rá, nem tervezem, nem ez az irányom, ne ezt szeretném csinálni.

Jézus azt mondja nekik: „Figyeljetek, tudom, hogy fog ez menni. Meg fogtok tagadni Engem, de ennek ellenére Én adom Magam értetek. Tudom, hogy megtagadtok, de még mindig szeretlek titeket. Tudom, hogy megtagadtok, mégis ti vagytok az Én tanítványaim. Mégis titeket tanítalak. Mégis nektek mondom el a mély dolgokat. Nektek beszélek a gyülekezetről a felső szobában. Nektek beszélek az eljövendő korokról. Nektek adom a Szent Szellemet.”

Mielőtt azt mondaná nekik, hogy meg fogják tagadni Őt, azelőtt azt mondja: „Figyelj, Én benned vagyok. Itt az Úrvacsora. Vedd az Úrvacsorát. Vedd ezt a kenyeret, ez az Én testem. Vedd ezt a poharat, ez az Én vérem. Én benned vagyok. Meg fogsz tagadni Engem.” Mielőtt azonban ezt mondaná, azt mondja: „Mi annyira egyek vagyunk! Annyira elválaszthatatlanok. Annyira egy ez a dolog, hogy tudom, mi fog történni. Mégis akarom, hogy értsed a fontosabb igazságot.”

2Tim 2:13 alapján „Még ha te hitetlenkedsz is, Én hű maradok, Magamat meg nem tagadhatom. Bízz Bennem, Én nem fogom megtagadni Magam. Én nem fogok megváltozni, Én az vagyok, aki vagyok. És figyelj, ha Én benned vagyok, akkor még, ha hitetlenkedsz is, Én nem tudlak megtagadni, mert Magamat benned nem tudom megtagadni. Magamat benned nem tudom megtagadni.” Ne tagadjuk meg Őt!

Persze, nem ez a tervünk, de amikor elbukunk, Ő annyira velünk van, annyira egy az életünkkel. Hisszük ezt? Tudjuk ezt? Felismerjük ezt? Jézus benned van, a dicsőség reménysége. Ő az az Isten, Akire azt mondja a Zsolt 103:3: Aki megbocsájtja minden bűnödet és meggyógyítja minden betegségedet. Ő benned van. Ő ott van az életedben. Csak gondolj erre, hogy mennyire csodálatos ez. Mennyire csodálatos ez! Van hitünk ebben? Bízunk benne?

Egy kérdés: a bukásomban van-e hitem? Mit mondott Péternek? Péter azt mondta: én soha nem tagadlak meg Téged! Ebben a részben nem írja le, de Luk 22:31 Jézus azt mondja neki: „Amikor majd újra megtérsz, amikor visszatérsz Hozzám, akkor majd megerősíted te a testvéreidet. Te, aki a legszégyenletesebben megtagadsz Engem. Imádkoztam érted. A te visszatérésed, a te helyreállásod fontosabb Nekem, mint a te képzeletbeli erőd arra, hogy megmaradj Mellettem.” Érted ezt a gondolatot? Jézus azt mondja: imádkoztam érted, ki ne hagyjon a hited.

„Tudom, hogy el fogsz bukni, de azt akarom, hogy felállj utána és továbbmenj. Bízz Bennem!” Mersz bízni az Úrban? Ismerjük a próbákat? Persze. Vannak kihívásaink? Persze! Vannak bukásaink? Persze! Tudunk-e helyreállni? Tanulunk-e felállni? Tanulunk-e továbbmenni az Úrral? Tanulunk-e bízni Őbenne?

Tanuljuk-e azt mondani: „Rendben, Uram, egy új nap és a Te irgalmad mindem reggel új és járok Veled. A mai napon van hitem.” Ott van az a szellem, amelyik azt mondja: „Hé! Emlékszel a tegnapi napodra? Emlékszel a mocsokra? Emlékszel, mi történt? Mit csináltál tegnap? Mit csináltál az elmúlt órában? Szégyelld magad!”

Isten azt mondja nekünk: „Én imádkoztam, hogy ki ne hagyjon a hited! Gyere tovább Velem!” Merünk-e bízni Benne? Merjük-e azt mondani: „Uram, szükségem van Rád! Érints meg! Vigasztalj meg! Uram, építs fel! Uram, válaszolj a kérdésemre! Uram, annyira gyenge vagyok. Szét vagyok csúszva, kérlek, rakj össze! Uram, annyira száraz vagyok. Kérlek, Téged, vigyél engem tovább! Adj nekem életet! Még egy, Uram! Szükségem van a gyógyításodra!” Van hitünk?

3)      Márk 14:34-42 Jézus imádkozik.

Azt mondja, hogy szomorú az Ő lelke mindhalálig. Azt mondja: imádkozzatok Velem!; de már nem bírnak Vele imádkozni. Érdekes, hogy Jézus imádkozik, küzd, szenved és komolyan veszi. Ahogy olvastam, ez annyira megáldott, annyira különleges nekem, hogy Jézus is birkózott imában. Nem tudom, hogy te teszed-e ezt.

Remélem, hogy ez nem marad ki az életedből, hogy annyira szeretsz valakit, annyira vágysz az Úrtól valamire, annyira kérsz valamit, hogy birkózol imában, küzdesz. Annyira fontos ez! Mert az imánk nem lehet felszínes dolog. Valami többről kell, hogy szóljon. Az ellenség kikér bennünket, azt mondja: őt szeretném, őt szeretném,…

Többen arra kértek, hogy azért imádkozzak: semmi ne állíthasson meg az Úrral, szeretnék Vele végigmenni az életemben! Miért kérjük ezt az imát? Azért kérjük ezt az imát, mert tudjuk, hogy mennyire valós, hogy az ellenség kikér bennünket.

A múlt heti konferenciára gondolok, annyira áldott volt. Mit gondolok ilyenkor? Tudom, hogy az ellenség meg fogja támadni. Mit jelent ez? Tartsuk imában! Imádkozzunk érte! Vegyük komolyan! Legyen ima a szívünkön!

Ha Jézusnak tusakodnia kellett imában, ha Őneki birkóznia kellett valamiért, ha Neki azt kellett mondania: Atyám, kérlek, vedd el ezt a poharat, ha lehet, de ne az Én akaratom, ha a Tiéd…” Ha Őneki meg kellett ezzel birkóznia, akkor mennyivel inkább nekünk! Szeretnék bátorítani mindenkit ebben: ne mulaszd ezt el!

Jézus a legnagyobb megpróbáltatásban tudta, hogy az Atya el fogja hagyni, tudta, hogy mit fog elszenvedni. Nem hiszem, hogy a haláltól félt – Ján 10:17-18-ban világos, hogy nem félt tőle –, de nem hiszem, hogy nagy örömmel várta a szenvedést, és a másik az, hogy az Atya elfordult Tőle, de vedd észre, hogy nem szaladt el. Nem menekült el. Ott volt a kertben. Tudod, mennyibe került volna? Egy néhány perces séta fel a dombon az Olajfák hegyére, és aztán kész. Aztán csak kimegy, és utána senki nem találja meg. Olyan könnyű lett volna.

Olyan könnyű feladni, de szeretnélek bátorítani, hogy ne állj meg az imában, ne állj meg a szolgálatban, ne állj meg a szeretetben. Ez a Jézus, Aki nem adta fel, Ő bennünk van. Ő benned van. Ez a Jézus benned van! Nagyszerű, nem? Ez a Jézus benned van. Lenyűgözi a szívemet. Ámen.

Kategória: Egyéb