Jézus, Aki nem volt hajlandó csendben beolvadni a háttérbe – Márk 16

2012 december 19. szerda  18:30

P. Gál Tiborc

2Kor 3:17 Az Úr pedig a Szellem; és ahol az Úrnak Szelleme, ott a szabadság.

Gal 5:1  Annakokáért a szabadságban, melyre minket Krisztus megszabadított, álljatok meg

A szabadság valami, amiben meg kell állnunk. Te meg tudsz állni? A Szellemben való állás más, mint a fizikai állás, de hasonló. Gondolkoztál-e már azon, hogy mit jelent a szabadság? Valaki, aki nincs korlátozva. El tudod képzelni magad korlátok nélkül? Nem tudjuk elképzelni. Olyan korlátokat állítunk magunk elé, amiről nem is tudunk. Néha tudod, hogy valamit miért nem teszel? Vagy éppen miért teszel? Néha nem is tudjuk, nem? Korlátozzuk magunkat.

Van egy rész az Írásban, hogy az Úrnak hatalmas kezét a zsidók lefogták. El tudod ezt képzelni, hogy az Úrnak az örökkévaló, mindenható kezét lefogjuk? Az által, hogy a félelmeink miatt korlátozzuk saját magunkat, és aztán ezzel az Urat.

Kárhoztat téged ez az üzenet? Nem kell, hogy ez az üzenet kárhoztasson. Tudtad ezt? Jézus Krisztusban nincs semmi kárhoztatás. Megpróbálom összekapcsolni ezt a gondolatot ezzel a verssel. 1Ján 4-ben azt mondja, hogy az a tökéletes szeretet, hogyha bizodalmunk van az ítélet napjához. Ez a tökéletes szeretet mit csinál? Elűzi a félelmet.

Ez által a szeretet által szabadok lehetünk, és megállhatunk ebben a szabadságban, amit ez a szeretet ad. El tudod képzelni? Ez a félelem nélküli élet. Szabad élet, amikor nem a saját kis énemben élek, nem a saját képességeimben élek, hanem az Úrban élek, és ott megszűnik minden. Nem számít az, hogy a másik szegény vagy gazdag. Megszűnik az, hogy valaki szeretetreméltó-e vagy sem. Megértjük Krisztusban azt, hogy az nem is szeretet, ha csak azt szeretjük, aki minket is szeret.

Tehát kívánok neked nagy szabadságot! Keresd az Úr Szellemét, mert ahol az Úrnak a Szelleme, ott nincsenek korlátaink.

P. Kende

Márk 16:1-6 Mikor pedig elmúlt a szombat, Mária Magdaléna, és Mária a Jakab [anyja], és Salomé, drága keneteket vásárlának, hogy elmenvén, megkenjék őt.  2És korán reggel, a hétnek első napján a sírbolthoz menének napfelköltekor.  3És mondják vala maguk között: Kicsoda hengeríti el nékünk a követ a sírbolt szájáról? 4És odatekintvén, láták, hogy a kő el van hengerítve; mert felette nagy vala. 5És bemenvén a sírboltba, látának egy ifjút ülni jobb felől, fehér ruhába öltözve; és megfélemlének. 6Az pedig monda nékik: Ne féljetek. A Názáreti Jézust keresitek, aki megfeszíttetett;…

A Názáreti Jézust keresitek, aki megfeszíttetett … Erre gondoltam, hogy a társadalom, amiben élünk, a hagyományok, a történelem, a kultúra szeretne nekünk helyet szabni. Szeretne a Bibliában hívő kereszténynek egy bizonyos helyet mutatni: te ide tartozol.

Látjuk ezt a Bibliában az ApCsel-ben sokszor, a történelemben, halljuk, amikor beszélgetünk emberekkel az utcákon, olvassuk  a hírekben, hogy a társadalmunk szeretné megmondani nekünk, hogy kik vagyunk, hova tartozunk. „Szélsőséges vagy! Radikális vagy! Vallási fanatikus vagy. Fura vagy, ijesztő vagy, ha keresztény vagy. Ha komolyan veszed ezt, akkor veszélyes vagy. Ez fura dolog. Veszélyes vagy, ha komolyan veszed ezt. Ijesztő.”

Amikor erre gondolunk Márk 16-ban, akkor látjuk a kereszténységnek egy jelentős tényezőjét az elmúlt kétezer évből: nagyon sokan keresik Jézust, Aki megfeszíttetett.  Kicsit olyan, mint egy bokszmeccs. „Ééés a földön van! Vége! 1…2…3…4, Jézus meghalt! Jézus megfeszíttetett!…8…9…10…Kész! Vége! KO! Jézus készen van.” Nagyon sokan keresik Jézust, Aki megfeszíttetett. Így aztán könnyű a kereszténységre, a te éltedre rászabni egy értéket. „Tudod, te olyan fura vagy! Ez csak olyan …”

Jó példa:

Ezék 33:30 És te, embernek fia, néped fiai beszélgetnek felőled … Jertek, kérlek, és halljátok: micsoda beszéd az, amely az Úrtól jő ki?

„Hallgassuk meg, ez olyan jól hangzik!” –, és érdekli őket? Nem.

Ezék 33:31-32  És eljőnek hozzád, …És ímé, te olyan vagy nékik, mint valamely szerelmeskedő ének, szép hangú, s mint valamely jó hegedűs; csak hallják beszédidet, de nem cselekszik azokat.

Eljönnek hozzád, Ezékiel, meghallgatnak téged, de nem érdekli őket. Kíváncsiak. „Meg lehet hallgatni ezt a hülyeséget is. Biztos nem rosszabb, mint a brazil sorozat. Meg lehet hallgatni. Nem probléma végül is kibírom. Gyerünk, Ezékiel! Mondd el nekünk, mit szól az Úr.” Aztán utána beszélnek egymással: „Jaj, hallod mit mondott a próféta?! Képzeld, …”; és csak röhögnek egyet rajta, mint egy jó viccen.

Vagy azt mondják: „Ó, milyen szépen fogalmazott a próféta! Ó, milyen szépen beszélt! Ó, milyen érdekes kifejezéseket használt! Tényleg, milyen nagyszerű!” –, és beillesztik az egészet a saját rendszerükbe valahova. Azt mondja Ezék 33:31 végén: szívök pedig nyereség után jár. Megvan a saját tervük, megvan a saját irányuk. Fogják Ezékielt, az elképesztő prófétát, akit Isten annyira használt, és szépen bedugják a saját rendszerükbe: „Szépen beillesz ide, Ezékiel. Tökéletes hely neked, ülj le. Jó lesz itt neked.”

Emberek gondolkodnak így, és a társadalmunk nézhet így ránk: hát, amit ti mondotok, ez valami szórakoztató, ez arról szól. „Ez itt egy angol nyelvlecke – mert van angol fordítás –, vagy valami elavult dolog. Valami régi dologról beszéltek!” Viszont újra meg újra – és ez a Krisztus üzenetének a csodálatos hatalma – ezt látjuk a történelemben, hogy Isten Igéje talál egy hajlandó szívet, és aztán bejut oda, és aztán szárba szökken, és aztán gyümölcsöt terem, sokat.

Kol 1:5-6 … az evangélium:  Mely eljutott hozzátok, miképpen az egész világra is, és gyümölcsöt terem, úgy mint nálatok is a naptól fogva, melyen hallottátok …

Az evangélium gyümölcsöt terem, Isten Igéje gyümölcsöt terem az ember életében. Miért? Azért, mert Isten Igéje az emberi szívnek lett írva, és az emberi szív nem más, sem a történelemben, sem a földgolyón, soha és sehol. Mindig ugyanolyan, soha nem más. Az emberek ugyanolyanok, ugyanazokon a vicceken nevetnek, alapvetően ugyanolyan a lelkük struktúrája, ugyanazokkal a gondokkal küzdünk, ugyanaz a bűntudatunk, ugyanazok a félelmeink, ugyanaz a szenvedés mindenkinél.

Úgyhogy Isten Igéje beszél mindenkihez és gyümölcsöt teremhet bárkinél, ahogy Márk 4:8 mondja: harminc, hatvan, száz annyit. Harmincszor annyi gyümölcsöt, hatvanszor annyi gyümölcsöt, százszor annyi gyümölcsöt teremhet egy ember életében. Mélyen átformálhatja az életünket, mert Isten Igéje, minden szívhez szól.

Azonban ennek a világnak a fejedelme Sátán, Eféz 2:2. Ő azt szeretné, ha a hívő elhinné, hogy van egy helye ebben a világban. Szeretné, ha a hívő elhinné: „Te csak egy normális srác vagy. Van ez a fura szokásod, hogy kicsit gyakran jársz gyülekezetbe istentiszteletre, de ha elég okosan csinálod, ne félj, senki nem veszi észre.” Vagy: „Te nagyszerű lány vagy. Van ez a fura hobbit, hogy olvasod ezt a Könyvet, de ha nem veszed túl komolyan, ígérem, nem lesz bajod.”

Az ellenség szeretné, ha csak része lennénk a képnek, szeretné, ha beolvadnánk a háttérbe. Mert ha meg tudja magyarázni neked, hogy ez az egész nem annyira más, hogy ez nem annyira valós, hogy ez nem annyira erőteljes, hogy  ez nem annyira élő, hogy ez nem annyira mára szól, hogy ez nem mély az életedben, akkor ez a 15 fejezet, és ez, a 16. jelentéktelen lesz az életedben. Ez nem fog számítani.

Nem örökké valóan jelentéktelen lesz – mert az örökkévalóságban fontos lesz, mert hívő vagy –, de most, ahogy éled az életedet, ez jelentéktelen lesz. Ez az, amit szeretne, hogy elfogadd: te egy erőtlen, szokásos, átlagos személy vagy, ahol semmi jelentős nem történik annak ellenére, hogy a Szent Szellem lenyűgöző munkát végzett az életedben.

Gondolj csak bele ebbe! 1Kor 6:11 három dolgot mond: megtisztított, megszentelt, megigazított. A bűnről, az Istennel való kapcsolatunkról szól ez. Arról, hogy mit végzett el Isten bennünk. Mélységesen mély munkát: megmosott, megszentelt, megigazított. Hívő vagy Jézusban? Ha igen, akkor Ő ezt elvégezte benned, ez megvan az életedben.

Róma 8:16 örökbe vagy fogadva. Az Atya Isten örökbefogadott téged, ha hívő vagy Jézusban. Mennyire nagy dolog ez? Úgy értem, biztos van, aki nem bánta volna, hogy a világ leggazdagabb embere örökbe fogadja, de gondolj bele: Isten örökbe fogadott téged! Honnan tudjuk ezt? Ugyanabban a versben mondja: onnan, hogy a bennünk lévő Szent Szellem bizonyságot tesz nekünk erről.

A Szent Szellem bejött az életedbe, amikor hittél Jézusban, ott van az életedben, veled él, veled megy végig. Az ellenség azt mondja: semmi különös, semmi különös, pont olyan, mint bárki más, épp olyan vagy, mint mindenki más. Nem csak a világnak mondja, amikor elmennek a gyülekezet ajtaja előtt, hogy nincs itt semmi látnivaló; hanem neked is ezt mondja, amikor belenézel a tükörbe, amikor azon gondolkodsz: ki vagyok én; akkor azt mondja: semmi különös!

Szeretné, ha elhinnék ezt. Valóban így van? Csak gondolj bele! Zsid 2:14 Ő megszabadított minket a halál félelmétől. Mekkora dolog az! Nem sok nagyobb dolog van ennél az ember életében. Ján 11:26 még hozzáteszi: aki hisz énbennem, az soha meg nem hal. Meghalok? Egy értelemben igen, fizikailag, de igazán nem. A halál olyan lesz, hogy átlépek a másik oldalra, az Ő jelenlétébe. Ha megtörténik, nem halok meg igazán. Mekkora mély munkája van Istennek az életünkben!

Az ellenség azt mondja: „Nyugi, nyugi! Ne pattogj! Nem komoly dolog ez, nem izgalmas ez! Nem kell komolyan venni. Hagyjuk az örömöt. Hagyjuk…!” Juhéj! Már megint vasárnap van! Nem csak azért örülök, hogy szünnap, hanem minden héten egy napot arra emlékezhetek: ma van, hogy Jézus feltámadt! „Csitt, csak legyél normális, nyugodj le kicsit. Csendesebben! Nem kell ez!”

Csak annyi kell, hogy benyeljem ezt a hazugságot: az imáim nem számítanak, nincs kapcsolatom Vele, olyan vagyok, mint előtte, nem történt mély munka az életemben. Mi történik? Szépen meglassulok, szépen lehűlök szobahőmérsékletre, szépen úgy élem az életem, hogy semmi különleges nincs abban, hogy hívő vagyok Krisztusban. Viszont ott volt a feltámadás reggele, és úgy folytatódik:

Márk 16:6 …föltámadott, nincsen itt; …

„Ha a megfeszített Krisztust keresitek, föltámadott, nincs itt.” A feltámadás reggelén Jézus nem volt hajlandó beleolvadni a háttérbe. Ott van Izsák sírja, József sírja, Dávid sírja, Jézus sírja, aztán Péter sírja, János sírja. Nem! Jézus sírja nincs ott, ott hiány van. Gondolj ebbe bele – ha a korai keresztény hagyományt megnézed –, ha Jézusnak lett volna egy sírja, akkor mekkora zarándokutakat szerveztek volna, nem?

Nem említené Lukács ezt az ApCsel-ben, vagy Pál a leveleiben, vagy azt, hogy meglátogatta Jézus sírját? Nem teszi azonban, nem beszél róla, mert nem volt. Eltemették, de feltámadt. A sír nem fontos hely, hanem az a fontos, hogy feltámadt. A kereszténységben ez a nagy csoda az elmúlt kétezer évben, hogy csökönyösen nem volt hajlandó beleolvadni a háttérbe, a képbe. Egyszerűen nem volt erre hajlandó.

Mi van velünk, hívőkkel? Tudod, mi történhet velem nagyon könnyen? Az, hogy elfogadom, amit hallok, elfogadom a hazugságot, hogy tényleg radikális komolyan venni ezt a Könyvet, hogy szélsőséges például imádkozni, vagy meghívni valakit az istentiszteletre, vagy komolyan venni, amit hallok, vagy alávetni magam az igazságnak, vagy elkötelezettnek lenni a testvérek felé, a közösség felé. „Az egy fura dolog. Nem!” Megtehetem, hogy elfogadom a hazugságot, csak szép csendesen beleolvadok a háttérbe, és olyan leszek, mint mindenki más.

1Kir 22-ben van egy érdekes szakasz.  Abban a királyságban nem sok embere van Istennek, de egy volt. Amikor kénytelenek hívni őt, hogy ő is mondjon valamit, akkor:

1Kir 22:13 A követ pedig, aki elment volt, hogy elhívja Mikeást, szóla néki, mondván: Ímé a próféták egyenlő akarattal jót jövendölnek a királynak: szólj, kérlek, te is úgy, mint azok közül egy, és jövendölj jót.

„Hé, Mikeás! Mind értjük, hogy ez miről szól. Amit csinálsz, az egy szolgáltatás. Csak egy szolgáltatást nyújtasz a királynak. Ha meg akar támadni valakit, akkor hívja a prófétákat, és a próféták csatlakoznak a szűnni nem akaró ütemes vastapshoz: „Éljen, éljen! – Csak mondják, amit kell. – Éljen a király! Jó döntés. Igen, támadjuk meg őket. – Mikeás, ez a dolgod.” „Tényleg?” – és Mikeásnak komoly problémái vannak ezzel, mert ő nem illik bele abba a képbe.

Mikeás nem része a képletnek. Ő valóban Isten embere, elmondja nekik, hogy mi fog történni és az nem jó hír. Azt nem akarták hallani.  A király meg is mondta előre: van még egy próféta, de őt nem akarom hallani, mert sosem azt mondja, amit hallani akarok. Pedig igaz, amit mond, de az kit érdekel. Az, hogy igazat mond-e, az kit érdekel? „Nem azt mondja, amit hallani akarok.”

„Hé, lelkipásztorok! Remélem, tudjátok, hogy mit kell mondani egy temetésen!” „Jó ember volt! Minden rendben lesz valahogyan!” – biztos ezt kell mondani. Nem! Az evangéliumot prédikáljuk. Azokhoz az emberekhez beszélünk, akik még élnek, aki még döntést hozhatnak. Ezért fontosak a temetések. Honnan tudod, hogy ki fog megtérni a temetéseden? Lehet, hogy az, akiért egész életedben imádkoztál.

„Tudod, hogy mit kell mondanod! Csak mondd azt, hogy az abortusz rendben van. Csak mondd azt, hogy a házastársad hibája az egész. Tudod, keresztény, csak beszélj így! Megvan a helyed az egészben.” Mi az ellenség szándéka? Mi az egésznek a motivációja? „Csak illeszkedj be! Ne légy más.” Az ellenség szándéka, hogy ne légy bizonysága Krisztusnak; hogy ne legyen igazi, égő szeretet, amelyik cselekedni is hajlandó, mint 1Ján 3:18-ban.

Az ellenség azt szeretné, hogy ne legyen meggyőződés, ne legyen igazság, ami megkérdőjelezhetetlen; hogy legyél olyan, mint a többiek. „Csak olvasgasd a kis könyvedet. Jó, járj a fura népek közé. Jó, mormolj valami fura imát. Tégy úgy, mint mindenki más. Légy olyan, mint mindenki más! Beszélj úgy, mint mindenki más. Káromkodj úgy, mint mindenki más. Legyen olyan az életed.”

Persze, nem ezekről szól az életem, de az ellenség azt mondja: „Semmi nem történt. Pont olyan vagy, mint voltál megtérésed előtt. Csak egy kicsit öregebb, de pont olyan vagy. Semmi nem változott.” Ha benyelem ezt a hazugságot, akkor megállok. Érted? Ezt szeretné az ellenség, hogy az emberek körülnéznek az életükben: „A hülye szomszédom, a hülye ellenőr, a hülye közterület felügyelő, a hülye rendőr, a hülye politikus, a hülye keresztény, a hülye tanár, te is csak egy vagy mind közül, nincs különbség.  Pont olyan vagy, mint a többi. Csak egy fura alak vagy, és semmi más.”

Istennek nem ez a terve. Ez a csodálatos üzenet az évszázadok során újra meg újra csak felütötte a fejét. Eltakarták hagyományokkal, eltakarták hazugságokkal, eltakarták közönnyel, eltakarták idegen nyelvekkel – latinul volt meg, a saját nyelveden nem lehetett –, és aztán kész. Újra meg újra felütötte a fejét. Újra meg újra az üzenet megszólított egy szívet és valaki lángra lobbant. Luther prédikált, Husz János, Wycliffe és a többiek csinálták a munkájukat. Itt, Magyarországon is újra meg újra megtörtént ez a történelmünk során. Nagyon fontos ez az életünkben személyesen, mert olyan könnyen megtörténik.

Hadd mondjak egy példát. 2Sám 6:7-10 Dávid szeretné a frigyládát visszahozni, mert az előző király nem törődött vele. A frigyláda Isten jelenlétének a jelképe, az ő idejükben az volt az imádatnak a helye. Dávid szerette volna ezt visszahozni, mert neki fontos volt Isten jelenléte. Viszont történt valami: nem úgy hozták a ládát, ahogy az le volt írva a törvényben. Úgyhogy történt egy baleset, és valaki meghalt.

Dávid ettől megrémült: hogyan jöjjön ez az én házamba? Úgyhogy eltették valahova, Obed Edom nevű ember házába betették. Ott volt a frigyláda, a szövetség ládája. Megtörténik ez az életemben: kívül leszek. „Van egy elvárásom. Mi fog most történni? Ez és ez fog történni.” – aztán nem az történik. Miért? Mert Isten nagyobb. Isten cserbenhagyott? Nem! Isten nagyobb. Isten tudja, hogy mit csinál, de nem az én elvárásaim szerint.

Mégis olyan könnyen mondom azt: itt a Könyv, akkor ezt becsukjuk, bedobjuk valahova! Ott van valahol és részévé vált a háttérnek. Bemegyek a szobámba, a könyvespolcon sorakoznak a regények, lexikonok és köztük ott a Biblia. Csak része a képnek. Néha lehet, hogy előveszem, de nem vetem magam alá neki. Nem mondom azt: ezt akarom, Uram, taníts engem, Uram, vigyél tovább. Nem mondom azt hitben: szeretnék továbblépni.

Pedig figyelj! Te a megfeszített Jézus keresed. Ő nincs itt, feltámadt! Ő él, ez a dolog valós, ez a dolog élő, és nem dughatom el. Ez nagyobb annál, sem hogy eldughatnám. Viszont az én csalódásom megállíthat engem ebben.

Mózes a másik példa. A nagy bukása után – miután meg akarta csinálni, amiről tudta, hogy Isten elhívta, de nem úgy csinálta, ahogy Isten tervezte, gyilkos lett és aztán menekülnie kellett – aztán megtörténhetne vele, hogy beolvad a háttérbe. Ott van a pusztaságban és terepszínű hívő lesz. Olyan hívő lesz, aki pontosan beleillik a környezetébe: kicsi gondolatokkal, kicsi reményekkel, kicsi hittel, és többnyire sok birkával. Ennyi. „Mózes, ez az életed innentől kezdve.”

Hosszú ideig ez volt. Aztán 2Móz 3-ban Isten azt mondja: „Nem ez az életed, Én többre hívtalak el téged. Menj vissza Egyiptomba, és ez alkalommal gyere ki rendesen. Az egész néped kihozva, mert erre hívtalak el.” Természetszerűleg, csak – ahogy P. Borci mondaná – megtümmednék :-), csak punnyadnék és kész, nincs tovább.

Figyelj! Jézus feltámadott! Ez a jó hír Márk 16-ban. Lehet, hogy nem azt történt, amit elvártam, lehet, hogy a hívő életem nem az a sikermenet, amire számítottam, lehet, hogy elbuktam nagyon – mint Mózes, aki gyilkos lett –, de nem jelenti azt, hogy be kell olvadnom a dologba, hogy olyanná kell válnom, mint az egész, hogy olyannak kell lennem, hogy el kell fogadnom: nem történt semmi különös. Épp ez a hatalmas a hitünkben.

Ha Róm 11:29-ben Isten azt mondta, hogy az Ő ajándékai és az én elhívásom megbánhatatlanok, akkor ez nem fog megváltozni. Az Ő ígéretei feléd nem változnak. Az ajándéka a számodra nem változik, pusztán azért, mert eltoltad, mert elbuktál, mert nem az történt, amit reméltél, nem az lettél, aki gondoltad, hogy leszel. Nem jelenti, hogy meg kell állnod. Nem jelenti, hogy a Szent Szellem nem végzett valós munkát az életedben.

Még egy példa. 1Móz 50-ben József meghalt. Természetszerűleg úgy gondolnánk: amikor meghaltam, bizonyára mostmár része leszek a háttérnek. Nem! Ez fontos. Amikor Pál apostolra gondolunk, Ő nem olyan ember, mint mindenki más. Az ő élete még mindig beszél. Jézus élete beszél hozzánk. János apostol élete beszél hozzánk.

Vannak kevésbé ismert emberek: Polycarpus, az egyik korai keresztény mártír, vagy Krizosztom János, az egyik legnagyobb prédikátor, aki valaha élt. Az életük beszél hozzánk. Valami különleges történt az életükben. Nem olyanok, mint mindenki más. Nem illenek bele a háttérképbe. Ha statisztikailag nézed, akkor ezt nem ismered fel, de ha megnézed a történelmet, akkor látod benne: átlag, átlag,…, Isten munkája, átlag, átlag,… Isten munkája. Melyik lesz az életem?

József azt mondta a leszármazottainak: „Figyeljetek! Ha én meghalok, eltemettek, de amikor elmentek innen – mert hiszem, hogy Isten ki fog vinni titeket Egyiptomból –, akkor fogjátok a csontjaimat és viszitek. Ne hagyjatok engem itt, én nem ide tartozom. Én nem vagyok része a háttérnek. Nem vagyok része ennek a képletnek, nem tartozom Egyiptomhoz. Itt élek, itt futottam be a karrieremet, igen, így működik, de ez nem az én otthonom. Az én otthonom az, amit Isten megígért nekem.” 2Móz 13-ban azt írja, hogy fogták József csontjait és vitték, mert József nagyon megeskette őket.

Ezt szeretném mondani, hogy ne érts egyet. A világ mondhatja annyiféle módon: nincs itt semmi látnivaló, tessék oszolni. Amikor a koncertünk van: „Nincs itt semmi látnivaló!” Amikor istentiszteletünk van: „Nincs itt semmi látnivaló!” Amikor összejövünk egy istentiszteleten nyáron az Erzsébet téren: „Nincs itt semmi látnivaló!” Amikor pantomimezünk: „Nincs itt semmi látnivaló!” Rendben. A légkör mondhatja ezt, a társadalmunk mondhatja ezt, a hatalom mondhatja ezt: „Nincs itt semmi látnivaló! Ti csak egy egyesület vagytok.” –, de mit hiszünk mi a szívünkben? Nem nyelhetjük be ezt.

Személyesen nem nyelhetem ezt le. A légkör tele van ezzel. ApCsel 17:6-ban azt mondják, amikor jönnek az apostolok: „Íme, megjöttek ezek, akik felforgatják a világot. Ezek az országháborítók, akik fejére állítják a világot.” Jönnek az apostolok, beszélnének a jó hírről, de van egyből egy bevezető. A bevezető így hangzik: itt vannak ezek, akik pusztítanak, akik felborítják a békét, akik a társadalom ellenségei. Rendben. Aki gyűlöli ezt az üzenetet, az gondolkodhat így, de mi ne higgyük el azt, hogy nem történt semmi, mert valami hatalmas történt: Krisztus feltámadott. Ez nem kérdés.

Ez valóság, Ő él. Ezt találtuk meg. Ne olvadjunk be a háttérbe, mert Jézus sem volt hajlandó beolvadni a háttérbe. Nincs Jézus sírja a térképen. Nem mehetsz el megnézni. Jézus sírját nem találod, mert nincs. Ámen.

Kategória: Egyéb