Jézus, Aki másként szenvedett – Márk 15

2012 december 12. szerda  18:30

Márk 15:22-38 És vivék őt a Golgotha nevű helyre, amely megmagyarázva annyi, mint: koponya helye. 23És mirhás bort adnak vala neki inni; de ő nem fogadá el. 24És megfeszítvén őt, eloszták az ő ruháit, sorsot vetvén azokra, ki mit kapjon. 25Vala pedig három óra, mikor megfeszíték őt. 26Az ő kárhoztatásának oka pedig így vala fölébe felírva: A zsidók királya. 27Két rablót is megfeszítének vele, egyet jobb és egyet bal keze felől. 28És beteljesedett az írás, amely [azt] mondja: És a bűnösök közé számláltaték.  29Az arra menők pedig szidalmazzák vala őt, fejüket hajtogatván és mondván: Hah! aki lerontod a templomot, és három nap alatt fölépíted; 30Szabadítsd meg magadat, és szállj le a keresztről!  31Hasonlóképpen pedig a főpapok is, csúfolódván egymás között, az írástudókkal együtt mondják vala: Másokat megtartott, magát nem bírja megtartani. 32A Krisztus, az Izrael királya, szálljon le most a keresztről, hogy lássuk és higgyünk. Akiket vele feszítettek meg, azok is szidalmazzák vala őt. 33Mikor pedig hat óra lőn, sötétség támada az egész földön kilenc óráig. 34És kilenc órakor fennszóval kiálta Jézus mondván: Elói, Elói! Lamma Sabaktáni? ami megmagyarázva annyi, mint: Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet? 35Némelyek pedig meghallván ezt az ott állók közül, mondának: Íme Illést hívja. 36Egy ember pedig odafutamodék és egy szivacsot megtöltvén ecettel és azt nádszálra tűzvén, inni ada neki, mondván: Hagyjátok el, lássuk, ha eljő-e Illés, hogy levegye őt. 37Jézus pedig nagy fennszóval kiáltván kibocsátá lelkét. 38És a templom kárpitja fölétől aljáig ketté hasada.

Az elmúlt hónapokban, ahogy végigmentünk Márk evangéliumán, végignéztük Jézus földi életét, szolgálatát. Amit láttunk, az lenyűgöző. Jézus másféleképpen élt, mint bárki más.

Például, tett csodákat – Márk 6-ban néztük ezt –, és az emberek azt kérdezték:

Mát 8:27b Kicsoda ez, hogy mind a szelek, mind a tenger engednek neki.

Csodákat tett, a természet engedelmeskedett Neki. Aztán egy másik helyen csodálkoztak az emberek, amikor gyógyított. Ahogy a gadarai megszállott visszatért a Tízvárosba, Márk 5:20, akkor ámuldoztak azon, amit Jézus tett az életében.

Más volt az élete, csodák vették körül. Ez érdekes dolog, mert Izrael történelmében – mivel ők Isten választott népe, így voltak náluk próféták – történtek már csodák. Nem legendák, hanem valóban történtek dolgok. Aztán jött Jézus és csodákat tett. Másféleképpen élt. Azt mondhatták Őrá, hogy próféta, egy csodatevő Istentől, egy gyógyító Istentől, valaki, aki megszabadított néhány embert.

Volt még egy dolog: a válaszai, ahogy tanított. Másképp élte az életét. Nemcsak a csodái mások, hanem a tanítása, az, ahogy Ő kommunikált. Márk 12-ben arról beszélt: Adjátok meg ami a Császáré, a Császárnak, és ami az Istené, az Istennek.; és mindenki elámult. Mit lehet erre mondani? Micsoda válasz ez? Még senki ilyen választ nem adott. Az emberek ámuldoztak, csodálkoztak, elámultak rajta.

Volt még egy dolog, amiben másként élt. Voltak csodái, másként tanított, és az emberek mondhatták, hogy próféta, de aztán volt még valami. Ján 4:27-ben azt olvassuk, hogy a kútnál ül, és egy asszonnyal beszélget. Ráadásul egy kánaánita asszonnyal. Ráadásul egy rossz hírű kánaánita asszonnyal. Ez nem úgy volt, mint ma, hogy csak úgy lehet beszélgetni férfiaknak nőkkel. A zsidók nem beszéltek a szamáriaiakkal. Különösen egy ilyen nővel nem beszélt senki, aki adott magára. Jézus egy értelemben – és az emberek ámuldoztak ezen – illetlen volt. Illetlenül csinálta a dolgokat néha.

Nem csinálta a dolgokat csak azért, mert mindenki úgy csinálta. Luk 11:38-ban a farizeus elámul, hogy Jézus miért nem mosta meg a kezét előtte. (Remélem, hogy a vasárnapi iskolában nem tanítjuk ezt a gyerekeinknek, mert különben rosszul értelmeznék a dolgot.) Azok a szokások, amik nekik megvoltak, az Jézusnak nem volt érdekes. Ő járt az Úrral, és volt egy nagyon erős valósága Istennek az Ő életében. Más volt azonban.

Más volt. Más volt a tanítása, csodákat tett, és bizonyos helyzetekben felrúgta a konvenciókat. Egyszerűen nem csinálta azt, amit mindenki csinált volna, hanem másként tette a dolgokat és megbántott embereket. Azért, mert Isten akaratában járt.

Aztán hozzáteszi, egy értelemben így mondja: ti mind ámuldoztok ezen, annyira el vagytok ámulva, annyira le vagytok nyűgözve, annyira nagy dolgok ezek nektek, de mit szóltok ehhez:

Ján 5:20  Mert az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat neki, amiket ő maga cselekszik; és ezeknél nagyobb dolgokat is mutat majd neki, hogy ti csodálkozzatok.

Mutat nekik egy igazán nagy dolgot, és ez a kereszt.  A kereszt. Az Atya azt mondta a Fiúnak: „Itt az idő, a kereszt jön. Meghalsz a világ bűneiért, megfizetsz mindnyájukért.” Ez az a mag a hitünkben, ami nincs meg sehol másutt.  A kereszt, a személyes áldozat a megoldás a bűnökre, és ennek a valósága.

Azt mondhatta volna valaki Jézus idejében: ez egy próféta, ez egy tanító, ez egy gyógyító, ez egy jó ember – amivel mindig lealacsonyítják manapság az Urat, erről cikkeznek Karácsonykor és Húsvétkor, hogy jó tanító, próféta, stb. –, de aztán jött a kereszt, és ez az, amire a világ nem akar nézni. Ez az, amire senki nem akar figyelni.

Ez az, amit senki nem akar észrevenni, mert ez a kereszt azt mondja, hogy Ő valaki más, Ő nem egy próféta úgy, mint a többi próféta. Ő a próféta, Akit megígért Mózes annak idején (erről is volt már szó), de Ő másféle próféta. Igen, Ő egy tanító, de másféle tanító. Gyógyító, de másféle gyógyító. Ő másféle valaki. Annyira nem akarnak ránézni erre a dologra, hogy kimagyarázzák.

Mindig vannak ezek a cikkek, hogy Jézus csak tetszhalott volt. 🙂 Az iszlámban az a magyarázat, hogy valahogyan Jézus ki lett cserélve Júdással, és Júdás halt meg a kereszten. Mert a kereszttel nem akarnak szembenézni. Mert a kereszt azt mondja, hogy Jézus volt Isten Báránya, Ő az áldozat.

Ebben a 14 fejezetben, amit Márk evangéliumából átnéztünk, azt találtuk, hogy Jézus más, Jézus más, Jézus más… Jézus az egyetlen, aki így válaszol. Jézus az egyetlen, aki felemeli az embert. Erről beszéltünk végig: Jézus, az egyetlen, Aki … Egy értelemben ma is erről beszélünk. Jézus az, Aki úgy szenvedett, mint senki más. Ez fontos. Az Ő szenvedésének értelme volt.

Az Ő szenvedésének értelme volt. Ő nem úgy szenvedett, mint bárki más. Az a szenvedés, amin mi keresztülmegyünk, amiben nyomorgunk, ami nehéz nekünk, abban ez a nagy fájdalom, hogy Isten rátett egy átkot az emberre, amikor az ember elbukott 1Móz 3-ban. Milyen átok az? Minek az átka az? A hiábavalóság átka.

Minden hiábavaló. Lehet, hogy elszenveded a dolgot, de igazából nem ér semmit. Lehet, hogy gyúrsz, és kemény vagy, mint a vídia, de egyszer ötven éves leszel, és a muszklid „integető izom”-má változik. 🙂 Az egész hiábavaló. Azt mondod: ezért dolgoztam rajta annyit? A hölgyek kenik magukra a kencéket, de eljön a pont, amikor nagy szemcséjű gletten alul semmi nem segít. :-), és akkor azt mondod: hiába volt az egész.

Krisztus halála a kereszten egy csoda az életünkben. Ez azt mondja nekünk: nem úgy van, a dolognak értelme van. A hiábavalóság átka fel lett emelve. A szolgálat, amit teszel a gyülekezetben – Zsid 6:10 Isten hűséges és nem feledkezik meg a te szeretetednek a munkálkodásáról –, a küzdelmed, a szereteted, a hűséged, a fegyelmed, az önfegyelmed nem hiábavaló. Ezt Krisztus hozta be az életünkbe a kereszten, amikor azt mondta nekünk: Én itt szenvedek, de ennek értelme van, ennek tartalma van, ennek jelentősége van. Ez nem mellékes. „Ez az, ami megkülönböztet Engem mindenki mástól. Az Atya mutat Nekem egy nagyobb cselekedetet, és amikor majd látjátok, akkor mind elámultok.” Ez történt.

Jézus felment a keresztre, és mind elámultak. Még a tanítványok is, de nem jó értelemben. Azt mondták: „Mi pedig azt hittük, hogy Ő a Messiás. Egész végig azt hittük, hogy Ő a Messiás. Aztán felszegezték a keresztre, és még mindig szorítottunk egy kicsit. Ám aztán meghalt, és akkor megértettük, hogy hülyék voltunk, hogy nem gondolkodtunk jól. Nem értjük, mert három éven keresztül olyan valós volt. Annyira élő volt. A szívünk gerjedezett bennünk, ahogy beszélt hozzánk. Égett a szívünk, ahogy beszélt hozzánk. Nem értjük, de nyilvánvalóan nem volt igazunk, mert mindenki, aki a fán függ, az átkozott.” Ez volt a törvény: akit fára akasztanak, az átkozott. Egy próféta, még inkább a Messiás, az nem lehet átkozott semmiképpen.

A Fiú azt mondta – Ján 5:20 – az Atya mutat Nekem egy olyan munkát, hogy mindannyian elámultok. Ez történt.  Jézus másként élt, és meg vagyunk lepve, hogy másként halt meg? Nyilván nem lepődünk meg rajta, de Jézus másként halt meg. Ez különleges dolog.

Csak nagyon röviden szeretném ezt megnézni. Kicsit úgy vagyok vele, hogy jön a Karácsony, karácsonyi üzeneteket kellene mondanom. „Pásztor! Beszélhetnél nekem inkább a barikáról és hasonlókról ott az istállóban. Az angyalokról és a juhászokról… Valami kellemes üzenet kellene!” Figyelj! A Karácsonynak – hogy Jézus eljött, megszületett – annak ez az üzenete. Annak a kereszt az üzenete.

Emlékszem, csináltunk egy karácsonyi előadást a Bazilikai lépcsőin. Nagyszerű történet volt. Ott volt a jászol, ott volt a születés, az angyalkórus. Gábriel prédikált egyet és benne volt a keresztre feszítés. Egy rokon azt mondta utána: itt a karácsonyi történet, de nektek bele kellett tennetek a keresztet, mi? Annyira mérges volt ránk! Elraboltuk a bulit.

Viszont ez az üzenete a Karácsonynak, hogy Jézus annyira szeretett bennünket, hogy bevállalta a keresztet. Amikor Emberré lett, akkor azt mondta: „Ez az egész, mind az Enyém. Én vállalom az egészet. Elfogadom az egészet. Minden belefér: a szenvedés, a halál, minden, és ez mind rendben van.” Jézus másként halt meg.

Itt egy érdekes gondolat. Kik voltak a keresztnél? Hány tanítvány volt ott? Egy. Ő is elszaladt egy időre, de aztán valaki visszarángatta, vagy nem tudom mi történt. Vagyis nem sok tanítvány volt ott. Úgyhogy akik látták, azok nem hívők voltak és ellenséget. Tőlük hallunk valami érdekeset. Márk 15-ben Pilátus, a helytartó felteszi Neki a nagy kérdéseket: „Vádolnak Téged, halálra ítélhetlek ezért. Mit mondasz a védelmedben?”

Márk 15:5  Jézus pedig semmit sem felele, annyira hogy Pilátus elcsudálkozék.

Pilátus megszokta, hogy mit mondanak az emberek, a vádlottak előtte. „Nem én voltam, a másik volt az. Én ott sem voltam, van rá sok tanúm. Helytartó, nem igaz az egész! Helytartó, beszélhetnék veled személyesen? Itt van ennyi arany, ha elengedsz.” Megszokta ezt, hallotta az egészet, de Jézus csendben van, és Pilátus elálmélkodik, megdöbben a dolgon. Ez engem lenyűgöz.

Meglep engem, mert azt gondolnám, hogy helytartóként biztos látott már mindent, de mégsem. Ilyet még nem látott. Ezzel még nem találkozott. Jézus, Aki mindig tud választ adni mindenre, itt nem mond semmit. Azt mondja: „Ez a sötétség órája. Ez a ti időtök, de most ennek van itt az ideje, keresztülmegyek ezen. Nincs mit mondanom.” Nem mond semmit.

Pilátus elálmélkodik a dolgon, lenyűgözi a dolog: „Tényleg?! Nem mondasz semmit? Nem tudod, hogy hatalmam van?” Jézus nem sokat izgul, nem védi Magát. Azt mondja neki: ha nem kaptad volna felülről, nem lenne hatalmad; és nem védi Magát. Erről nem beszél, és Pilátus elálmélkodik. Egy hitetlen ember, gonosz és korrupt ember, de ott van, látja Jézust és elálmélkodik a dolgon.

Aztán nem csak ez. Amikor keresztre feszítik, Jézus felkiált: Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet?; Márk 15:34. Aztán Ján 19:30 szerint: Elvégeztetett!; és aztán kiadja a szellemét. Tudjuk, Jézus azt mondta Magáról: Énnekem hatalmam van letenni az életemet, és aztán hatalmam van újra felvenni azt; Ján 10:18. Amikor Ő meghalt, akkor az más volt.

Itt van egy százados:

Márk 15:39 Látván pedig a százados, aki vele átellenben áll vala, hogy ekként kiáltva bocsátá ki szellemét, monda: Bizony, ez az ember Isten Fia vala!

Itt van egy katona, ő a kivégző osztag vezetője, tehát ő már látott ilyet. Ő nem először találkozik ezzel szintén. Római katona, már elég embert feszítettek keresztre, és látott már ilyet. Viszont amikor Jézus meghalt, akkor azt mondja Lukács evangéliumában: ez az ember igaz volt. Látta a jeleket ekörül és megdöbbent, félt és azt mondta: ez az ember bizonyára Isten Fia volt. Ezek az emberek nem hívők, de ránéznek Jézus halálára és azt mondják: ez nem olyan, mint máskor.

Még egy. Márk 15:44-ben amikor jön József, hogy elvigye a holttestet, akkor Pilátus csodálkozik, hogy már meghalt. Mert rendesen a kereszten az emberek elszenvedtek két-három napot is rettenetes kínok között. Jézus azonban nem hiába volt azon a kereszten. Jézus nem valaki másnak a kezében volt azon a kereszten, hanem az Atyával járt azon a helyen is.

Tudod, mit csinált azon a kereszten? Még egy dolog, ami különleges. Nekünk mennyivel különlegesebb ez? Gondolj bele, ott voltak ezek a nem hívő emberek – Pilátus, a százados, a gazemberek Őmellette a kereszten, akik látták szenvedni Őt, az egyik megfordult a szívében és azt mondta: ez valami más!; és megtért – látják ezek a nem hívő emberek, és elálmélkodnak rajta. Mennyivel inkább mi?

Gondolj csak erre, hogy milyen jelentősége van a keresztnek? Mit tett értünk? Mit zárt le nekünk?  A kereszt elintézte a bűnt. A kereszt kivette a hiábavalóságot az életünkből! Amikor szenvedek, akkor annak van értéke. Nem jelentéktelen. Isten szeret engem, és számon tartja a keresztet.

Összeszámoltam harminc próféciát, amiket betöltött a Zsoltárokból, Zakariás könyvéből, Mikeás könyvéből, Ézsaiás könyvéből, Ámós könyvéből, amikor ott volt a kereszten. Harminc prófécia. Ezzel Jézus nem tudott mit csinálni, Ő csak ott függött. A többségéhez nem volt köze, de ott volt a kereszten és betöltötte a próféciákat. Nem csak a próféciákat, hanem a mi legmélyebb vágyunkat is. Azt, hogy ennek az egésznek értelme legyen, haszna legyen.

Fejezzük be ezzel a lenyűgöző verssel, az Ő életéről van szó:

Zsid 2:9 Azt azonban látjuk, hogy Jézus, aki egy kevés időre kisebbé tétetett az angyaloknál, a halál elszenvedéséért dicsőséggel és tisztességgel koronáztatott meg, hogy az Isten kegyelméből mindenkiért megízlelje a halált.

Megkóstolja, beleegyen a halálba – ezt mondja a görögben.  Mindenki helyett egyen belőle – ez lenyűgöző gondolat nekünk. Jó illusztráció erre: a világ legjobb bulija megy, de te nem tudod megvenni rá a jegyet. Jézus megvette neked a jegyet rá, és azt mondja: ezzel bemehetsz, senki nem mehet be, de te bemehetsz.

Sokszor gondolok erre a halállal kapcsolatban: miért ízlelte meg Jézus a halált? Azért, hogy nekünk ne kelljen. Azért, hogy nekünk ne kelljen teljesen részesülnünk a halálból. Nem tudom, hogy érted-e, amit mondok: Ő evett ebből. Mi történik egy emberrel, aki nem hisz Krisztusban? Él, él … és aztán elér a halála napjához. Ez a fizikai halál. Belekóstol ebbe, és aztán egy örökkévalóságon keresztül csak halált eszik. Örökkön örökké.

Soha nem ér véget. Nincsenek évmilliók, nincsenek évmilliárdok. Csak a halál, magány, üresség, szégyen, gyűlölet, harag, bezártság. Az egész csak halál, csak halál, csak halál,… Az emberek így mondják elkeseredésükben: ez itt a pokol, ez az élet pokol. Mi azt mondjuk: ha nem hiszel Jézusban, akkor ez a legközelebbi, ahogy valaha jutsz a mennyhez, aztán innentől csak rosszabb lesz.

Jézus – Zsid 2:9 – megízlelte helyettünk a halált. Úgyhogy, ami velünk történik, az egy másik történet. Élünk, belépünk a halálba, de kicsit olyan, mintha kezdenék beleharapni, és aztán hopp, a másik oldalon vagyok, és életet ízlelek már, nem a halált ízlelem. Mert a halál valahogy olyan nekünk, mint egy függöny, és belépünk az örökkévalóságba, az örök életbe. Nekünk ezért úgy van, hogy mi itt vagyunk a legközelebb a pokolhoz. Ennél közelebb már soha nem leszünk hozzá, mert Jézus megízlelte a halált értünk.

Az a kereszt másféle szenvedés, mert értékes szenvedés. Gondolj erre, hogy Krisztus mit mutatott nekünk és mit adott nekünk.

Azt mondjuk Gal 6-ban: egymás terhét hordozzátok. Amikor felveszem az én testvéremet, viszem őt valahova és azt mondom: utálom, nem akarom. Ennek azonban haszna van, jelentősége van: a testvérem, Krisztus munkája a kereszten őbenne, az elvégzett munka, az, amit Isten megnyitott neki, az nincs hiába. Nem mellékes. Ahogy Pál mondta, nem valami sarokban történtek ezek a dolgok.

A karácsonyi koncert nem lesz reklámozva a médiában, nem lesz nagy csinnadratta, nem gazdagszik meg belőle a gyülekezet, de nem mellékes, nem jelentéktelen. Az istentiszteletünk, a közösségünk, az imáink nem hiábavalóak, nem mellékes. A terhek, a szolgálat, az imák, a szeretet, a látás nem kicsi dolog.

Krisztus keresztje erről beszél nekünk, hogy Ő ott mindannyinkat hordozott. Amit ott megnyitott nekünk, nem is tudjuk, hogy az mit végez el. Nem is tudjuk, hogy az mit csinál, nem is tudjuk, hogy az mit ér el, és ez lenyűgöző. Ez csodálatos. Másként éljük az életünket, mert Jézus másként élt és másként halt, másként szenvedett, és aztán – a következő alkalommal erről fogunk beszélni – feltámadott, és ez is különleges. Ámen.

Mennyei Atyánk! Köszönjük Neked a Te Fiad csodáját. Nem csak azt, hogy Ő hajlandó volt eljönni, Te hajlandó voltál odaadni Őt. Nem csak távolról szerettél bennünket, hanem közelről.

Úr Jézus, köszönjük Neked, hogy annyira közel jöttél a bűnhöz. Magadra vetted, ami elképesztő nekünk. Hogy teheti a tiszta ezt a tisztátalanért? Hogyan lehetne Szent a kereszten? Hogyan halhatna meg a Szent bűnösként? Hogy lehetne? Urunk, Te megtetted. Köszönjük Neked, hálásak vagyunk és dicsőítünk Téged. Áldunk Téged, Jézus. Köszönjük azt, amit mutattál nekünk. Hűség Neked.

Mennyei Atyánk! Mi, hívők kérünk Téged, vezess minket ennek a valóságában. Imádkozunk, Urunk, hogy meglehessen ez az öröm a szívünkben, ez a felkavarodás, ez a szabadság, ez a vidámság. Ez, Uram, amit a kereszted hoz az életünkbe, nem hiábavaló, mert céllal van.

Atyám, Te hívtál el bennünket a Te aratásodba ezekben az években. Atyám, Te nyitsz előttünk ajtókat. Szent Szellem Te adsz nekünk ajándékokat, Te teremsz gyümölcsöket az életünkben, és ennek örök értéke van. Jézus a Te tested a Krisztus Teste egy örökkévaló dolog. A bátorítás, ami itt történik, a szeretet, a közösség, ami itt zajlik és az otthonainkban, az nem mellékes, nem hiábavaló, hanem jelentős és hasznos. Fontos és épülést hoz az életünkbe.

Áldunk Téged, Urunk. Csak hadd járjunk ebben a hét minden napján, az egész karácsonyi időszakban, és aztán az egész következő évben, Urunk. Kérünk Téged, vezess bennünket mindenben, Jézus nevében! Ámen.

Kategória: Egyéb