Jézus, a Mennyei Ember, Aki teljesen a földön járt – Márk 9

2012 november 7. szerda  18:30

Márk 9. fejezete erről szól:

Ján 3:13 És senki sem ment fel a mennybe, hanemha az, aki a mennyből szállott alá, az embernek Fia, aki a mennyben van.

„aki a mennyben van” – ez jelen idő. Jézus miközben itt van a Földön, azt mondja Magáról: Én a mennyben vagyok most, miközben itt vagyok, ott is vagyok. Ez olyasvalami, amire mi nem nagyon vagyunk képesek. 🙂 Bár próbáljuk elérni mindenféle technológián keresztül, hogy „itt is legyek, ott is legyek”, de hiába nézed az istentiszteletet az interneten, attól még nem vagy jelen. 🙂 Hiába beszélgetek valakivel telefonon, még nem vagyok ott vele.

Jézus Isten. Ő itt volt a Földön, és azt mondta Magáról ugyanabban az időben: Én a mennyben vagyok; Ján 3:13. Van egy elképzelés: ahhoz, hogy az életed mennyei legyen, hogy egy igazi mennyei ember legyél, ahhoz nagyon elvontnak kell lenned, a szentek mások, másféle emberek. Amikor Pál és a többiek írták az újszövetségi leveleket, akkor így beszéltek minden hívőhöz: te szent vagy, ti szentek vagytok. Nagyon bátran, nagyon szabadon írták: te szent vagy, ti szentek vagytok. Majdhogynem nehezünkre esik elfogadnunk ezt, mert hát elbukom, merthát hibázom, és azt mondom: hogy lennék én szent? Isten viszont azt mondja: „Az vagy, Jézus Krisztus miatt. Te mennyei ember vagy, ha újjászülettél Jézus Krisztusban. Nem kell elvonttá lenned.”

Jézus eljött, itt élt a Földön és azt mondta: Én nem vagyok elveszett ember, nem vagyok visszahúzódó ember, nem vagyok képtelen arra, hogy itt éljek; hanem megmutatta nekünk, hogy Ő itt élt teljes mértékben. Sok kapcsolata volt sok-sok emberrel, ellenségekkel, barátokkal, közömbösökkel. Mindenféle emberekkel volt kapcsolata. Használta ezt a világot.

Itt élt benne, fizetett dolgokért, vásárolt dolgokat, de egész végig teljesen nyilvánvalóan a mennyet képviselte itt a Földön. Ő egész végig a mennyet képviselte a Földön. Ez nagyon fontos nekünk, mert ez rólunk is szól igazából.

(A Csia Lajos féle Újszövetség tükörfordítás a görögből. Kicsit fura, de nagyon precíz.)

Márk 9:1-8 (Csia) 1Azt is mondta nekik: “Bizony azt mondom nektek, hogy az itt állók között vannak olyanok, akik halált nem kóstolnak addig, amíg meg nem látják Isten királyságát, amint hatalommal elérkezik!” 2Hat nap múltán Jézus magához vette Pétert, Jakabot és Jánost. Külön magukban felvitte őket egy igen magas hegyre és ott a szemük láttára más alakot öltött. 3A köpenye csillogó lett, nagyon fehér, hogy kallós (fehérítő) nem képes a Földön úgy megfehéríteni valamit. 4Utóbb láthatóvá lett nekik Illés Mózessel együtt és azok Jézussal beszélgettek. 5Ekkor megszólalt Péter és ezt mondta Jézusnak: “Rabbi, kellemes nekünk itt lennünk! Majd készítünk három sátrat, neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet.” 6Nem tudta ugyanis mit beszél, a félelem tudniillik megrémítette őket. 7Aztán felhő támadt s az beárnyékolta őket, a felhőből pedig szózat hangzott ki: “Ő az én szeretett Fiam! Rá hallgassatok!” 8De mikor hirtelen körültekintettek, többé senkit sem láttak, csak Jézust, ő volt egyedül velük.

(Aztán még a 9-10. vers is erről szól.) Itt élünk, ezen a Földön. Ez a természeti valóság, amit ismerünk mindnyájan, de létezik természetfeletti valóság, mi hisszük. A kettő viszont nincs összekapcsolva. Az, hogy mi történik ott, azt innen nem lehet tudni. Nem látunk bele, nem tudjuk megtapintani, megérinteni. Nem tudunk belemászni és kimászni belőle. Az természetfeletti. Felette van, egy értelemben nem elérhető a számunkra. Ezt mindenki tudja.

Itt élünk a természeti valóságban, és nem tudunk abba belenyúlni. Nincs kapcsolat a kettő között, de Krisztusban – és ez különleges dolog – megláttunk valamit. Ebben a nyolc versben Krisztus bemutatja, hogy lehet a menny a Földön. A mennyei nagyon nyilvánvaló lehet. Megmutatta a dicsőségét, mintha levett volna egy kabátot, és látszott volna az a ragyogás, ami Őbenne van, mintha az a dicsőség – az a fény, az az öröm, az a szabadság –, ami Őbenne van, az nyilvánvalóvá lett volna előttük.

Igaz, hogy Péter össze volt zavarodva, de valamit nagyon jól tudott: jó itt nekünk. Ez nagyon fontos. Amikor a menny kinyilvánul a Földön, akkor az olyan hely, ahol nagyon jó lennünk. Ott áldás lenni. Igaz erre vágyunk, amikor eljövünk az istentiszteletre. Igazán erre vágyunk, amikor imádkozunk, amikor kinyitjuk a bibliánkat, vagy amikor szolgálunk. Valójában ezt keressük, ezt éhezzük.

Ez a csodálatos felismerésünk Krisztusban, hogy a kettő – a természetfeletti és a természeti – nagyon is összekapcsolódik. Ez annyira nyilvánvaló. Eddig a legnyilvánvalóbb Jézus Krisztusban, az Istenemberben, Aki eljött közénk. Aztán egy nap majd még nyilvánvalóbb lesz. Jel 20:4-ben beszél a mennyei Jeruzsálemről, ami itt lesz közöttünk. Nyilvánvaló lesz az ezeréves királyságban. Amikor Krisztus ezer évig fog uralkodni a Földön, akkor nagyon nyilvánvaló lesz, hogy mennyei össze van kapcsolva a földivel. Nem ez a témánk azonban.

Van itt egy látszólagos ellentmondás, egy paradoxon: a természetfeletti és a természeti az távol áll egymástól, de igazából mégis összekapcsolódik. A keresztény felismeri, hogy a kettő nem áll távol egymástól. Mert amikor Krisztus itt járt közöttünk a Földön, ugyanakkor jelen volt a mennyben is, és azt mondta: „Nincs különbség, a kettő egy értelemben egy, Én mindkettőben ott vagyok. Ha hiszel Bennem, akkor te is.”

Eféz 2:6 mennyei helyeken ülünk. Az lenne rá a válaszod nagyon korrektül: nem én itt ülök a … utca … szám alatt. Ugyanakkor te Krisztusban van, és a mennyben is jelen vagy. Te nem tapasztalod ezt meg, de ugyanakkor ez valós.

Nagyon fontos nekünk, fel kell ismerjük, hogy ez az élet többről szól. Többről szól ugyanúgy, mint amikor van egy kivetítés az életünkben, van egy gyűlölet a szívünkben, akkor azt mondjuk: hé, ez lehet, hogy démoni, lehet, hogy ez szellemi, lehet, hogy ez több mint az én szívem gonoszsága. Ugyanígy felismerni azt, hogy az egész életünk több mint a természeti. Ez a mennynek a kijelentése a Földön. A nagy kérdés: mennyire irányítjuk mi a mennyet? A mi válaszunk az, hogy igazából nem irányítjuk.

Vicc. Egy lány ül a repülőgépen, ami nagyon rázkódik repülés közben. A lány már kék-zöld kezd lenni. Odafordul a lelkészhez maga mellett: “Atyám, nem tudna beszélni a Főnökével, hogy legyen vége ennek?” Az így válaszol: “Sajnálom, nem a menedzsment, hanem a marketing-részlegben dolgozom.” 🙂

Van egy ilyen elképzelésünk: nekem hatalmam van a menny fölött. Van is ilyen tanítás a kereszténységben: valld meg, és a tiéd! Biztonság kedvéért egyszer kipróbáltam, de nem lett álomautóm. 🙂 Nem hiszek ebben, hogy én irányítom a mennyet; hogy én irányítom azt, ami a mennyben történik; hogy én irányítom azt, ahogy Isten kifejezi Magát a Földön; hogy a megvallásom az, ami összesen számít. Van, aki azt mondja: a hitednek teremtő ereje van, én nem hiszek ebben.

Mát 7:7 keressetek és találtok, zörgessetek és megnyittatik. A hitem megnyitja a szememet, a hitem részessé tesz engem, a hitem követővé tesz engem. A hitem megadja a lehetőséget, hogy kérjek Istentől, de nem ad nekem arra hatalmat, hogy megfogjam Isten kezét, kicsavarjam az Ő karját és azt mondjam Neki: „Egy, kettő, mozgás, mire vársz? Ugorj úgy, ahogy én akarom!” Nem hiszem, hogy ez így történik.

Nem parancsolgathatok Istennek, de felismerem azt, hogy a természetfeletti összekapcsolódik a földivel Krisztusban, a Szent Szellemben és bennünk. Róma 8:23 a Szent Szellem bennünk. A Szellem természetfeletti dolgokról beszél. Az életünk más, mert a mennyei ki van jelentve mibennünk. Benned a menny összekapcsolódik a Földdel. Nem azért, mintha olyan nagy szám lennénk.

Nem vagyunk nagy szám, de 2Kor 4:7 azt mondja, hogy ebben a cserépedényben, ebben a „vacak szerkezetben”, bennünk kincs van: Krisztus. Ott van a természetfeletti, ott van a Szent Szellem, ott van az új élet. Amikor Krisztusban hittünk, akkor valami vadonatúj történt bennünk. A menny nagyon valós módon eljött hozzánk, belénk, közénk, és kifejeződik rajtunk keresztül. Nem azért, mert nagy szám vagyunk, hanem azért, mert Isten keresi, hogy kifejezhesse Magát ezen a Földön.

1Móz 28:16-19 Jákob felébred egy reggel és azt mondja: „Isten van ezen a helyen és én nem tudtam. Észre sem vettem. Nem is tudtam, hogy itt van. Ez a hely – Béthel – lesz az Isten háza. Ez az Ő helye.” Aztán továbbmegy onnan. Egy értelemben úgy gondolkodik: magam mögött hagytam a helyet, ahol Isten lakik; de mi nem így vagyunk. Mi másként vagyunk. Mi itt élünk ezen a Földön, és tudatában vagyunk: bárhova megyek, Isten jön velem. Persze, újra és újra ráébredek és rácsodálkozom erre: „Te jó ég! Isten velem van.”

Ezért beszélünk arról, hogy fontos a szolgálat, fontos a közösség. Nem azért mondjuk, hogy gyere az istentiszteletekre, mert nekünk ez a programunk, és ettől leszel jó keresztény; vagy azt, hogy menj szolgálni. Nem. Hanem azért, mert a szolgálatban rácsodálkozunk: Isten velem van. A közösségben rácsodálkozunk. A testvérem mond valami szellemit, ami a szívemben megérint, és azt mondom: „Tudod, hogy felkavarodott a szívem ettől? Tudod, hogy valami szellemit mondtál, ami fontos volt nekem? Tudod, hogy ez azt jelenti, hogy ugyanaz a Szent Szellem van bennünk?” ; és örvendezünk, és rácsodálkozunk.

Ugyanakkor tudjuk és felismerjük ezt, hogy a Szent Szellem velünk van, hogy a menny velünk van minden lépésünkben. Ezért nem építünk oltárokat minden helyen, ahova megyünk, mert mindennap velünk van. Túl sok munka lenne, tele lenne a környezetünk – az otthonunk, a munkahelyünk – oltárokkal, nem férnénk el. 🙂 Velünk van mindenütt, és azt mondjuk: köszönjük, Urunk!

Itt volt a színeváltozás, ahol Jézus megmutatta az Ő mennyei dicsőségét, és mond nekünk erről valamit: te ezt a mennyet képviseled itt. Nem úgy működik, hogy az ingünk alatt látszik a dicsőség, de amikor szeretünk feltétel nélkül, vagy szolgálunk érdek nélkül, vagy továbbmegyünk, nem adjuk fel a körülmények ellenére hitben, az kijelenti a mennyet ezen a Földön.

Még egy dolog. A tanítványok kérdeznek egy nagyot Tőle, mert a próféták azt mondták, hogy Illés jön el előbb és aztán a Messiás. Azt mondják a tanítványok: ha Te vagy a Messiás – nyilvánvaló, láttuk a dicsőségedet –, akkor hol van Illés?

Márk 9:11-13 (Csia) Majd kérdést intéztek hozzá: “Azt mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljönnie.” Azt felelte nekik: “Illés eljön ugyan előbb, és mindent helyreállít. Aztán – de hogy is van az embernek Fia felől megírva? Hogy sokat szenved és megvetik? Én azonban azt mondom nektek, hogy Illés is eljött már és mindazt megtették vele, amit akartak, amint írva van felőle!”

Máté evangéliuma így folytatja ezt:
Máté 17:13 Ekkor megértették a tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról szóla nékik.

A megígért Illés Keresztelő János volt. Ez fontos. Jézus foghatta Isten rejtélyeit, képes volt azokat kifejezni a Földön és megmagyarázni. Ez jelentős az életünkben. 1Kor 2:13 Isten Szellemét vettük, és ezért megértünk szellemi dolgokat. Róm 8:16 a Szellem tanulságot tesz nekünk dolgokról.

Emlékszem, megtörtént, hogy ültem egy vonat kupéjában, velem szemben egy másik férfi. Egymásra néztünk, és néhány perc után azt mondtam neki: hívő vagy, ugye? Azt felelte, igen. Tudtuk egymásról. Nem volt nagy Biblia a kezemben, hogy nyilvánvaló lett volna, hanem a Szent Szellem bizonyságot tett és felismertük. Nem mindig történik meg ez. Néha a házastársakban felmerül: hívő vagy te egyáltalán? 🙂 Ezt soha ne kérdezd meg a házastársadtól!

A Szent Szellem megmutat nekünk dolgokat. A rejtélyek nem mind rejtélyek többé. A titkok az Úréi – 5Móz 29:29 –, de vannak rejtélyek, amiket Isten leleplez nekünk, és tanít minket. Ez fontos nekünk, hogy új módon tanulunk dolgokat. Fontos dolog az életemben. Róm 12:1-2 használod-e az új elmédet? Tanulsz-e új módon gondolkodni? Tanulod-e új módon felismerni az Írást?

Ha a menny jelen van veled, akkor képes vagy rá. Akkor nem kell kijárnod a bibliaiskolát, hogy értsed a bibliádat. A bibliaiskola hasznos, fontos, de a Szent Szellem által értheted. A Szent Szellem vezet téged és ez fontos az életedben. Tanulj róla, növekedj benne és használd az új elmédet, az új szívedet.

Ez a gondolat: a menny elvont dolog, ha a mennyel gondolkodsz, akkor elvont, fura alak leszel. Márk 9:30-tól Jézus alkalmazásokat mond. Fontos, nagyon gyakorlati dolgokat mond el.

Márk 9:31 (Csia) Tanítványainak oktatásával foglalkozott ugyanis. Arról beszélt nekik, hogy az embernek Fiát át fogják adni az emberek kezébe, meg fogják ölni, de három nappal azután, hogy megölték, feltámad.

Mit mond Jézus? Azt mondja: „Figyeljetek, a kereszt rendben van, mert fel fogok támadni utána. A kereszt rendben lesz.” A tanítványok nem értették, nem ismerték fel. Jézus azt mondta nekik: a kereszt rendben van. Ugyanígy mondja nekünk ma az Újszövetség: megéri neked elengedni az életedet.

Ha a menny jelen van az életedben, akkor megéri elengedni a saját akaratodat, mert a saját akaratod helyett Isten akaratát fogod tenni. Megéri feladni a saját életedet, mert a saját életed helyett Krisztus életét élheted. A hívő tud lenni jó, tud lenni kedves, tud lenni ügyes, tud lenni aranyos, tud lenni intelligens, sok minden tud lenni, de nem tud áldás lenni magában, saját erejéből. Az csak akkor lehetséges, ha először a kereszthez megy és elengedi a saját életét: Uram, a Te életed.

Elengedi a saját akaratát, és azt mondja: „Uram, tölts be a Szellemmel! Uram, vezess engem, vigyél engem tovább! Uram, Te adj nekem valamit!” Akkor az élete áldás. Erről beszélek, amikor azt mondom, hogy a menny fejeződik ki.

Márk 9:33-37. A tanítványok a szokásos dologról beszélgetnek egymás között :-): „Ki a nagyobb? Én vagy te? Szerintem, én vagyok az.” Nevetünk ezen, de mégis megtörténik ez: „Kinek van nagyobb ajándéka? Neked vagy nekem? Kinek van nagyobb szolgálata? Kinek van nagyobb gyülekezete? Kinek van még mindig egyháza? … Kinek van ez? Kinek van az?” Könnyen megtörténik, és Jézus azt mondja nekik: ha valaki nagy akar lenni köztetek – ha te vagy a fontos, ha te vagy a nagy, ha te vagy a vezető –, akkor szolgáld a másikat.

A vezetőnek ez a része, hogy szolgálja a másikat. Amikor a segítők azt mondják neked: kérlek, ne hangoskodj, ülj le hátul; akkor szolgálnak bennünket, azért, hogy ne legyen összezavarva az istentisztelet és a többség tudjon figyelni. Nem fontoskodnak, hanem meg lettek kérve erre. Ők szolgálnak minket. Hála Istennek értük, hogy bevállalják a testi reakciókat is, amit kapnak érte.

Ugyanezt mondja Fil 2:3-ban: szolgáljátok egymást! Az ambíció nincs rendben. Ha a menny veled van, akkor az, hogy a másiknak fölé akarsz nyomulni, az nem működik. A világ ambíciója nem működik, az nem fér bele.

Elővesz egy gyereket, és azt mondja: tessék olyanná válni, mint ez a gyerek, Márk 9:37. Manapság a gyerekről más jut eszünkbe, mint nekik. Mi fura dolgokat gondolunk, mint például ártatlanság, ami a gyerekben nem sok van. Pontosan olyan kevés, mint benned és bennem.

Mi volt a kép akkor? A gyereknek nem volt nagy értéke, nem tudott dolgozni még, foglalkozni kellett vele – persze, szerette az ember, de … –, másrészt nem biztos, hogy megérte a következő évet. Nem volt nagy értékük, ahogy gondolkodtak róla. Azt mondta nekik Jézus: „Nincs nagy értéked. Ne gondolj magadra, ne fújd fel magad. Ne mondd azt: én, én, én… én vagyok itt a topon, én vagyok az, aki számít.” Jézus azt mondta: ne csináld ezt, hanem tekintsd magad így, mint Fil 2:3; gondolkodj így.

Ha végignéznénk Márk 9:50-ig, akkor újra és újra ezt látjuk, hogy Jézus azt mondja nekik: a menny jelen van veled, ne vedd félvállról a dolgokat, ne vedd közönségesen.

Márk 9:38-40 az egységről beszél. Az egység nagyon fontos dolog. Azt mondja Jézus: ismerjétek fel a szellemeket!; 1Ján 4:1-2. Ne legyen megoszlás köztetek! Márk 9:41-42. Péld 6:19 a gonosz ember, aki háborúságot szerez az atyafiak között – az angol azt mondja: megoszlást vet, mintha valaki magot vetne a földbe –, háborúságot, széthúzást szerez. Vannak emberek, akik ezt csinálják. Vannak emberek, akik ezzel foglalkoznak.

Jézus azt mondja: „Ha a menny jelen van az életedben, akkor ez nem fér bele az életedbe. Akkor nem megítélsz. Akkor nem a különbséget keresed, akkor nem a megoszlást keresed.” Olyan könnyű látni a hibát, olyan könnyű látni a különbséget, olyan könnyű széthúzni. Annyira természetszerű lenne többfelé húzni, mint ahányan vagyunk. Annyira egyszerű lenne. Az a csoda, hogy együtt vagyunk, hogy egy közösségben vagyunk. Ez a mennyei az életünkben.

Márk 9:43-48 az üdvösség értékéről beszél. Fontos, hogy népszerűtlen dologról beszél, a pokolról. A pokol nem olyasvalami, amit az emberek szeretnek hallani. Nem szeretnék elhinni, hogy valós, de az Írásban nagyon nyilvánvaló. Márk 9:44-ben mondja, és megismétli újra és újra.

Márk 9:46 (Csia) ahol nem pusztul el a férgük, és a tűz nem alszik el.

Szenvedésről, gyötrelemről és állandóságról beszél: pokol. Jézus sokat beszélt róla. Azt hiszem, hogy háromszor annyit, mint a mennyről. Jel 14:11 örökkön örökké tartó szenvedés. Jel 19:20 be van oda vetve a hamis próféta és az Antikrisztus. Jel 20:10-ben ezer évvel később még mindig ott vannak ugyanúgy. A pokol nem a megsemmisülés helye, hanem az örök gyötrelem helye.

Krisztus megváltása nagyon fontos, hinni Őbenne, új életet nyerni. Őrá bízni magad nagyon fontos, mert mindannyian elveszettnek születtünk. Ha nem vagy hívő Jézusban, akkor bízd Rá magad, mert a pokol valós dolog. Nem az a kérdés, hogy örökké élünk-e, hanem az a kérdés, hogy hol, és te döntöd el.

Miről szólnak ezek a versek? Arról, hogy ha a menny jelen van az életünkben, akkor másként élünk, akkor másként kezelünk embereket, akkor másként gondolkodunk. Ezért olyan fontos felismernünk ezt, hogy a menny jelen van az életünkben, hogy Isten jelenléte velünk van, hogy hordozzuk magunkkal, és ebben járunk.

Márk 9:17-24. Az ember itt szeretné, ha Jézus meggyógyítaná a gyermekét. Azt mondja Jézusnak: ha képes vagy, akkor kérlek, hogy gyógyítsd őt meg!

Márk 9:23-24 (Csia) Jézus ezt felelte neki: “Ami azt illeti: ha képes vagy, hát minden lehetséges a hívőnek!” A gyermek atyja hirtelen felkiáltott: “Hiszek – mondta -, segíts hitetlenségemen!”

Ukrajnában P. Schaller azt mondta: a kétség nem rossz dolog, mert hitre vagyunk elhívva. Ha nem lenne kétség, akkor nem lenne hit sem, mert akkor nem kételkednénk.  Ez érdekes gondolat volt, mert arról szól, hogy Isten nagyobb, mint a kételyem, és én Őhozzá jövök hit által.

Azt próbálom mondani, hogy a hitünk kapcsol minket össze a mennyeivel. A hitünk kapcsol össze minket a mennyeivel a kétségünk jelenlétében is. Ez fontos, mert hívők megijednek, amikor kétséggel találkoznak, vagy amikor nagy kételyük van. Nagyon komoly kételyük lehet: hogyan engedhette meg Isten? Vagy: „Tényleg úgy van-e?” Vagy elérkezel egy olyan időszakba, hogy szellemi nyomás van rajtad, vagy hitetlenség, vagy támadás, vagy hazugság ellened, vagy valaki pletykál ellened a gyülekezetben – Isten ments!

Megtörténhet, és aztán kételkedsz. A hit azonban a kétely idejére lett kitalálva, nyilván. Nem úgy van, hogy a kételyem nagy és a hitem kicsi, a hitem nem elég a kételyemre, úgyhogy feladom, hanem a kételyem nagy és a hitem kicsi, de én döntöm el, hogy melyikben élek a kettő között. Ha én a kicsi hitemben élek, akkor azt találom, hogy a kicsi hitem jóval nagyobb, mint a nagy kételyem, és érdemes így élni.

Igazán úgy hiszem, hogy ez nagyon fontos ebben a fejezetben, Márk 9-ben. A hitünk kapcsol össze minket a mennyeivel, mert nem a hatalmunk, nem az erőnk kapcsol össze minket a mennyeivel, hanem a hitünk. Nem a tökéletességünk kapcsol össze a mennyeivel, nem a kiváló szolgálatunk, nem a nagyságunk, nem a sokévi hűségünk.

Amikor valaki megtér, hitre jut Krisztusban, akkor neki azonnal, egy pillanat alatt megvan ez a kapcsolata a mennyeivel. Miért? Mert a hite kapcsolja össze őt a mennyeivel. Nem az érettsége, nem a tapasztalata, nem a bizonyságai, nem az ismert bibliaversek száma, hanem a hite.

Szeretnélek bátorítani abban, hogy imádkozzunk hittel az iskoláinkért, imádkozzunk hittel egymásért. Mindenkinek szüksége van imára. Imádkozzunk hitben! Legyen látásunk hitben. Elérhetjük Magyarországot a bevégzett munka üzenetével? Meg vagyok győződve róla, hogy igen. Lehet-e tele a terem az istentiszteleten? Nem a számok miatt, hanem az emberek miatt. Nagyon is!

Imádkozzunk! Keressük az Urat! Keressük az embereket, mert azért vagyunk itt. Azért vagyunk itt, hogy kijelentsük a mennyet, hogy kifejezzük a mennyet, ami jelen van minálunk! Ámen.

Kategória: Egyéb