P. Marian Józsi
Kínában könnyebb a léleknyerés, úgy hallom. Mert az emberek eljönnek utána a gyülekezetbe. Első hívásra is eljönnek. Év végén egy léleknyerés során azt kérdezte egy kínai diák: „Hogyan láthatom Istent? Szeretném látni Istent!” Gondolkoztam ezen, mert sokféle választ tudunk adni. Igazából azt találtam, hogy Jézuson keresztül.
Egy új üzenetsorozaton dolgozunk, aminek a címe: Nézz Jézusra! Nézzünk Jézusra! Jézust több helyre lehet tenni, de Jézus igazi helye az a középpont. Ő kell, hogy legyen a középpont. Ő kell, hogy legyen a gyülekezetünk középpontja. Szeretnék viszont kicsit személyesebb lenni: Jézus kell, hogy legyen az életem középpontja. Jézus az életem középpontja. Zsid 12:2-ben ott a felhívás: Szegezzük a szemünket Jézusra! Szegezd rá a szemeidet! Mi a szem? Egy érzékszerv. Ő a középpont. Tartsd a szemeidet Jézuson!
Ha belegondolsz, tudod, hogy az életünk során minden a szemünket akarja. Minden a szemünkre pályázik. Amikor Keresztelő János nézett, és meglátta Jézust, mit mondott? „Nézzétek, Isten Báránya! Nézzetek Rá!” Figyeljetek! Őrá kell figyelni! Őt kell követni, mert Ő a középpont! Ő az, Aki meg tudja oldani a helyzeteteket.
A buszra, amivel idejöttem, felszállt egy hölgy, a busz végébe sietett – én is ott ültem –, és be volt törve a feje. Látszott, hogy meg van verve. Remegett. Ilyen világban élünk, és ezt teszi a világ. És mi a mi felelősségünk? Ahogy Jézusra nézünk, mi szólunk egymásnak: „Figyelj! Látod Jézust?” Nézzük Jézust! Tartsuk a szemünket Jézuson! Lássuk az Urat!
Itt a gyülekezetben az Íráson keresztül keressük együtt! Miért vagyunk itt most? Miért vagyunk itt a gyülekezetben? Azért, mert Őt keressük. Ez az alkalom Jézusról szól. Az életünk Jézusról szól. Megtalálni Őt, imádni Őt, megköszönni azt, amit Ő tett. Az Úrvacsorán keresztül. Jézus vére, Jézus teste – ez nagyon komoly dolog. Megtudni, hogy mit kíván tőlünk.
Jézusra nézni, és semmi másra. Csak Rá nézni, és elfordulni minden mástól! Jézusra nézni, és nem a világra, és ne a világba. Jézusra nézni, és ne a pozíciónkra, a sikereinkre, a pozíciónkra a gyülekezetben.
Történt most egy csoda a gyülekezetünkkel Kínában. Egy éve imádkoztunk azért, hogy kivegyenek egy falat. Mert volt egy nyolcvan fős terem, ami már két hónappal a gyülekezet kezdése után megtelt, és volt mögötte még egy terem, ahova betettünk ötven széket, és az is szépen megtelt. Az egyik imánk az volt, hogy tűnjön el az elválasztó fal, és karácsonyi ajándék az volt, hogy kivették a falat.
Ez nagyon megijesztett engem, mert úgymond másmilyen lett a gyülekezet. Mert tele van a gyülekezet, és nagyon sok az ember, és nagyon sok a kihívás. Nagyon könnyű lenne magunkra nézni és az emberekre nézni, de mekkora igazság ez, hogy ha Jézusra nézünk, nem számít! Mert Jézus számít, és az Ő akarata számít az életünkben. Őrá nézni, és nem a problémáinkra! Őrá nézni, és Tőle elfogadni!
Szeretném mondani, hogy igaz az, hogy ott lehetsz a missziós mezőn. Ott lehetsz! Adjatok a misszionáriusainknak! Adjatok azoknak, akik ennek a gyülekezetnek a részei, és Jézusra néznek. Együtt nézzünk Jézusra! Együtt nézzünk Őrá, és lássuk a kegyelmét! Lássuk az Ő csodálatos kegyelmét! Tényleg csodálatos.
Jézusra nézzünk, ne a vereségeinkre! Ne is a győzelmeinkre! Mert azok is becsaphatnak. „Mert akkor vagyok erős, amikor erőtlen vagyok.” – ezt mondta Pál. Jézusra nézzünk! Százszor is Jézusra nézzünk! A világ elveszi az arcunkat Jézusról. Egy ilyen levétel után adjunk Jézusnak tízet! Ámen.
P. Kende
Előző vasárnapi istentiszteleten Jézusnak egy csodájáról beszéltünk (2017.01.01. Jézus mellett szolgálunk). Ezzel fejezte be a történetet János, aki leírta ezt az evangéliumot:
Ján 2:11 Ezt az első jelt a galileai Kánában tette Jézus, így mutatta meg dicsőségét, és tanítványai hittek benne.
Az volt a célja ennek a csodának, hogy az Ő dicsősége meglátszódjon, hogy nyilvánvalóvá legyen, hogy Jézus dicsőséges, hogy nyilvánvalóvá legyen, hogy Ő hatalmas. Igazán minden alkalom, amikor összejövünk, erről szól, hogy Jézust tegyük középre, hogy Őrá nézzünk. Akár Őróla beszélünk, akár másról a Bibliából, igazából mindig Őróla akarunk beszélni, Őt akarjuk felemelni. Mert az a célunk, hogy ez Isten dicsőségére legyen. Magyarul ezért hívjuk ezt istentiszteletnek. Isten tisztelete a lényege. Az, hogy Istent tegyük a középpontba. Minden csodának ez a funkciója, ez a célja.
„Mi van a gyógyulásommal? Nem én vagyok a fontos?” Igen, fontos vagy, de a cél Isten dicsősége. „És mi van a betegségemmel?” Isten szeretne abban is megdicsőülni. Lehet, hogy ezt kicsit nehéz hallanunk. Lehet, hogy nehéz ezt elfogadnunk. Erre valaki mondhatná azt: „Ez nem fair! Isten az én betegségemben…?” Gondolj arra az emberre Ján 9-ben, aki vakon született. Egész életében addig vak volt, és a tanítványok megkérdezték: „Kinek a bűne ez? Ő vétkezett? A szülei?” Nem! „Azért van, hogy Isten munkái nyilvánvalóvá legyenek őbenne!” – ezt mondta Jézus. Mondhatta volna ez az ember: Nem fair! Nem ezt mondta azonban, hanem hálás volt Istennek, hogy meggyógyította. Ez fontos: Isten az Isten, nem te, nem én, nem mi, nem az emberiség.
Vannak, akik szeretnék megítélni Istent. „Isten gonosz uralkodó! Nem kéne, hogy a világ ilyen legyen! Ha Isten olyan jó, akkor miért ilyen nehéz az élet?” Szeretném azt az embert, aki így gondolkodik, emlékeztetni, hogy ő nem isten: Te nem vagy isten, hanem Isten az Isten! Zak 2:13 Hallgasson minden teremtmény! Mert Ő Isten, és nincs más Isten Rajta kívül. Mellesleg Ő nem ilyenné teremtette ezt a világot, Ő tökéletessé tette. Tökéletes férfi, tökéletes nő, tökéletes szomszédok, olyannyira, hogy nem is léteztek. 🙂 Mi rontottuk el.
Mi voltunk azok, akik elrontották. Mi választottuk a bűnt. Róm 5:12 egy ember által lépett be a bűn a világba, és a bűn által a halál, és azért a halál elhatott mindenkire. Ez a helyzet, az emberiség választotta ezt. Mi választottuk az értéktelent a drága helyett, és hátrahagytuk a drágát. Mi hagytuk hátra Istent, és égettük fel a hidakat.
Isten volt az, Aki Jézusban azt mondta nekünk: Én építek nektek egy hidat, hogy visszajöhessetek, hogy megint ismerhessetek, hogy szabadok lehessetek. Ne csak a bűnre, hanem a bűntől. Ő megmutatja nekünk az Ő dicsőségét. Nem azért, hogy kitűnjön. Istennek nincs szüksége arra, hogy mi tapsoljunk. Nem tudom, hogy tudtad-e ezt, Istennek nincs szüksége arra, hogy mi tapsoljunk Neki, attól nem lesz szilárdabb a trónja. Ha mindenki azt mondja: Le Vele!; attól sem rendül meg a trónja. Mert Ő Isten.
Miért mutatja meg az Ő dicsőségét? Azért, hogy vonjon bennünket, Ján 12:32. Jézus így mondta: Ha Én fölemeltetem e földről, mindeneket Magamhoz vonzok. Jézus megmutatta az Ő dicsőségét. Miért? Azért, hogy vonjon bennünket. Azért, hogy azt mondja nekünk: „Ebben a világban nagyon sok közönséges dolog van, de nem csak közönséges dolgok vannak. Itt vagyok Én is! Én is szólni akarok hozzád, nem csak a közönséges dolgok!” Annyira örültem, hogy p. Józsi erről beszélt!
Nem csak a közönséges dolgok követelik a figyelmünket, hogy nézzünk oda – ahogy p. Józsi mondta: elfordítják a fejünket, a szemünket –, hanem Jézus is, Aki azt mondja nekünk: „Figyelj! Itt az Én dicsőségem. Nézz Rám! Ismerj meg Engem!” Ez arról szól, hogy tudhassuk: van örökkévaló ebben a világban, van természetfeletti ebben a világban, van szent ebben a világban, van valami ebben a világban, ami tökéletes. Nem benned és bennem, hanem Isten élete, ami a miénk lehet.
Ján 2:12-15 Azután anyjával, testvéreivel és tanítványaival lement Kapernaumba, és ott maradtak néhány napig. Közel volt a zsidók húsvétja, és Jézus felment Jeruzsálembe. A templomban ott találta letelepedve az ökrök, juhok és galambok árusait és a pénzváltókat. Ekkor kötélből korbácsot csinált, és kiűzte valamennyit a templomból az ökrökkel és juhokkal együtt, a pénzváltók pénzét pedig kiszórta, és asztalaikat feldöntötte.
Itt a kérdés: Mi a probléma Jézusnak? Mit csinál? Ő azt teszi, amit kell, elbánik a problémával. Ha megkérdezted volna: Rendben van ez így a templomban?; valószínűleg mindenki azt felelte volna: „Persze, ez egy szolgáltatás! Ha áldozati állat nélkül jössz a templomba, de van pénzed, akkor megveheted, és azt kapod, amit a papok biztosan elfogadnak. Biztos elfogadják, mert nekik is van hasznuk belőle.” Jézus azt mondta, hogy ez nincs rendben. Miért?
2Móz 12:15-17 írásrészben le van írva a kovásztalan kenyerek ünnepe. Ez az ünnep hét napig tartott, és a Páska, amit mi Húsvétnak hívnánk, az ebben volt egy huszonnégy órás időszak. Az egyik, hogy ebben az időben nem volt szabad kovászt használni. Ennek az ünnepnek az volt a lényege, hogy minden kovászt ki kellett pucolni a házból. Ki kellett söpörni, ki kellett pucolni, ha volt egy tárolóban. Meg kellett szabadulni az összes kovásztól. Mindent ki kellett pucolni.
Miért? Azért, mert a kovász ebben az ünnepben a bűnnek a képe volt. Annak a képe, ahogy a bűn megront dolgokat, megerjeszt dolgokat, ahogy a bűn mássá változtat át dolgokat, és ezért ki kellett pucolniuk a kovászt teljesen. Igazán a tisztaság volt az ünnep.
A templomban tisztaságnak kellett volna lenni! Semmi bűn! Jézus bement oda, és látta ezt a problémát, hogy bejöttek oda ezek az árusok, lepaktáltak a papsággal, és hasznot termelnek Isten házában. Ezzel probléma van. Ez nem elfogadható. „Ezt mindenki így csinálja!” Jézus azt mondta: „Amíg Én itt vagyok, addig nem! Ez az Én Atyám háza, itt ez nem történhet.”
Róm 3:23 mindnyájan vétkeztünk. Nincs olyan ember, aki ne vétkezett volna. Mindnyájan szűkölködünk, mindnyájan hiányában vagyunk Isten dicsőségének. Kicsit olyan, mint hegesztőszemüvegben nézni a tájat. Kicsit olyan, hogy nézem, nézem, de nem látom, valaki pedig azt mondja: Mennyire gyönyörű! Mire azt felelem: „Nem tudom. Nekem fekete. Nem látok semmit.” A bűnöm eltakarja előlem Istennek a dicsőségét. Isten leleplezni nekem az Ő dicsőségét, szeretné megmutatni nekem az Ő szeretetét, de a bűn olyan, mint egy hegesztőszemüveg. „Gyönyörű!” – mondja valaki, én pedig, csak azért, mert nem akarok ostobának látszani, bólogatok: Igen, nagyon gyönyörű! Viszont igazán nem látom, mert a bűn eltakarja előlem.
Jézus bánt a dologgal. Milyen módon! Azt olvassuk, hogy ott találta őket, szépen kiment, kötelet vett a kezébe, megfonta, korbácsot csinált belőle. Miután készen volt azzal, visszament, és intézkedett. Miért mondom ezt így? Azért, mert bánt a bűnnel, ami a templomban volt, ahogy bánni kell a bűnnel. Keményen, de ugyanakkor volt benne kiszámítottság. Nem az volt, hogy bement, és haragjában hirtelen nekik ugrott, hanem kiment, megfonta a kötélből a korbácsot, ezzel időt töltött, aztán visszament, és nem hagyta annyiban.
Azt gondolom, hogy ez egy értelemben gyönyörű, és nekünk egy lecke. Merthogy nem arról volt szó, hogy csak haragja volt, hanem átgondolta, és azt mondta: Így fogom csinálni! Nekünk is az életünkben bánnunk kell dolgokkal. Azon gondolkodtam, hogy Jézus bement, szétcsapott közöttük, felborította az asztalokat. Azt mondta a következő versben a galambárusoknak: „Vigyétek ezeket innen! Ne tegyétek az Én Atyám házát vásárcsarnokká! Azon gondolkodom, hogy amikor Jézus elment, meddig tartott, amíg visszatelepültek. Mert utána még egyszer ki kellett pucolnia a templomot.
Arra gondolok, hogy ez az életemben is így van. Jézus bejön, kipucol dolgokat, és azok szeretnének visszatelepülni. Gondolom, egyetértesz ezzel. Megtörténik. Visszatelepednek dolgok az életünkbe, és ez nem öröm. Tanulnom kell bánni ezzel. 2Kor 10:5-6 nem adhatok helyet ennek. Róm 8:12-ben azt olvassuk: nem vagyok adósa a régi bűnös természetemnek. A régi bűnös természetem folyton azt mondogatja: „Ó, ezekkel nincs semmi baj! Hadd hozzam vissza ezeket az életedbe!” Azt olvassuk ott: Nem vagyok adósa. Nem tartozom neki semmivel. Nincs tartozásom ebben. Nem kell azt mondanom: „Igen, ezt mindenki így csinálja. Ó, igen, ezt én is mindig így csináltam!” Nem! Róm 13:14-ben azt olvassuk: Öltözzétek fel a Jézus Krisztust, és ne adjatok helyet a régi bűnös természetnek.
P. Schaller használta sokszor a következő illusztrációt, ami annyira jó. Annak idején, amikor lement a tengerpartra, a fia Justin kérlelte: Apa, mehetek veled? „Jöhetsz, de nem fogunk úszni. Arra nincs időnk. Nem tudunk bemenni a vízbe. Csak leszaladok, hogy megcsináljak valamit.” „Jó, jó! Rendben van!” Amikor végzett, kereste a fiát, és nagy’ nehezen megtalálta, mert persze már a tengerből jött ki a fia, és azt mondta: Apa, nem tudtam ellenállni. Mire p. Schaller azt felelte: Rendben, hogy nem tudtál ellenállni, de hogyhogy hoztál fürdőnadrágot? 🙂 Ilyen ez a vers.
Miért adnék helyet a régi bűnös természetemnek? Miért kínálnék lehetőséget neki? Miért tenném magam arra a helyre, ahol tudom, hogy elbukhatok? Ha gondom van az itallal, miért mennék kocsmába? Ha gondom van a pornográfiával, miért kattintgatnék éjszaka összevissza honlapokra egyedül? Nem kell ehhez nagy bölcsesség, de bánni kell vele. Azt kell mondani: „Nem! Ennek nincs helye az életemben. A bűn nem fér el az életemben.”
Ez az, amit Jézus csinált igazán. Luk 2-ben amikor hazafelé ment a családja, és nem találták Őt a karavánban, akkor visszamentek megkeresni Jeruzsálembe, és megtalálták a templomban. Azt kérdezték: „Miért csináltad ezt? Annyit aggódtunk!” Mire azt felelte: „Miért kerestetek Engem? Hát nem tudjátok, hogy Nekem az Én Atyám dolgaival kell foglalkoznom?”; Luk 2:49. Ján 2-ben ez a templom az Atyja háza volt. Jézus azt mondta: „Nincs kérdés, ezzel bánni kell. Nekem az Én Atyám házával kell foglalatoskodnom. Ki kell pucolnom.” Egy kicsit korábban, úgy ezer évvel azelőtt volt egy ilyen prófécia Őróla:
Zsolt 69:9 (10) Mert a házad iránti féltő szeretet emészt engem, a téged gyalázók gyalázásai hullanak reám.
Jézus azt mondta: „Itt nem lesz kovász. Kipucolom. Ez az Én Atyám háza, és itt nincsen helye ennek.” Buzgóság volt a szívében. Tűz volt a szívében. Ahogy olvassuk ezt a történetet, szerintem ez az egyik legfontosabb a számunkra. Nem hiszem, hogy az a dolgunk, hogy korbáccsal szaladgáljunk körbe-körbe, és csapkodjunk mindenkit, de ez nagyon jelentős: A Te házad, és az azért való buzgóság felemészt engem.
Van-e buzgóság az életemben? Van-e szív a dologban? Mindnyájunknak szükségünk van erre. Nem olyan, hogy Jézustól ne kérhetnénk ezt, hogy ne mondhatnánk azt: „Uram, nem akarok középszerű kereszténységet! Nem akarok átlagos keresztény lenni, hanem szeretnék tüzet az életembe! Szeretnék szeretettel szolgálni! Szeretnék tenni Érted! Szeretnék járni Veled! Ha a bűn megint visszapakol az életembe, akkor szeretném újra kihajigálni azt onnan. Mert nincs helye.”
Nyilván, akiknek hasznuk volt ebből az árusításból, megkérdezték Tőle: „Milyen jogon teszed ezt? Mutass nekünk egy csodát! Bizonyítsd be, hogy erre jogod van!” Ján 2:18-22-ig erről van szó.
Ján 2:19 Jézus így válaszolt nekik: Romboljátok le ezt a templomot, és három nap alatt felépítem.
Saját Magáról beszélt. Azt mondta: Pusztítsatok el, és három nap múlva feltámadok! Ez történt meg később.
Van egy nagyon érdekes dolog, amikor leírja a kovásztalan kenyerek ünnepét Mózes 2. könyvében. Az, hogy nem volt szabad dolgozniuk. Nem volt szabad dolgozni az ünnep alatt. Milyen érdekes ez! Jézus azt mondja: „Én végzem el a munkát. Én bánok el a bűnnel. Én pucolom ki a házat. Én nem hagyom, hogy a bűn közénk álljon. Én nem hagyom, hogy az Én Atyám dicsőségét eltakarja a bűn. Én fogok elbánni vele, ti nem dolgozhattok ezen! Nektek nincs munkátok ebben. Ez az Én munkám, ezt Én fogom elvégezni.” Ez az, amit tett.
Ezt csinálta Ján 2-ben, és később a kereszten ugyanezt csinálta. Nem hagyott minket dolgozni. Nem engedte meg, hogy mi építsünk hidat, vagy tornyot, vagy létrát, vagy ki tudja mit Istenhez, hanem azt mondta: „Én vagyok az, Aki ezt elvégzem. Engem emészt ez a buzgóság. Bennem van meg ez a tűz. Én vagyok az, Aki meg tudom tenni ezt értetek.”
Kol 2:14 Eltörölte az ellenünk szóló rendelkezéseivel minket terhelő adóslevelet, félretette az útból, és odaszegezte a keresztfára.
Egy embereknek vannak bűnei. Mit kell ezzel tenni? Van itt valami, ami érdekes. Ez az adóslevél. Rajta vannak az illető bűnei, és ez terheli őt, ez elválasztja őt Istentől. Jézus mit tett? Mi a megoldás? Hogy lehet ettől megszabadulni? A válasz az volt, hogy Jézus fogta, és a Magáévá tette. Magára vette. Ezek az Ő bűnei voltak akkor, nem az illető bűnei. A tied sem a tied, hanem az Övé. Ő Magára vette ezeket a bűnöket.
Aztán, amikor felment a keresztre, és meg volt feszítve, akkor miért volt ez fontos? Azért, hogy ez a levél meghalhasson. Hogyan tud ez meghalni? A válasz az: Ahhoz, hogy az ember élhessen, de ez meghaljon, ahhoz valaki másnak kellett hordoznia azt. Ez az, amit Jézus tett. Ugyanúgy, mint Ján 2-ben. Ugyanez történt.
Mi dolga volt az embernek ebben? Nem dolgozhatott ebben! Nem tudta volna megcsinálni. Nem tudta volna elvégezni, de Jézus Magára vette. Amikor Ő meghalt a kereszten, akkor Vele együtt meghalt az adóslevél is. Erről olvasunk itt: Eltörölte az ellenünk szóló rendelkezéseivel minket terhelő adóslevelet, félretette az útból, és odaszegezte a keresztfára.
Kol 1:20 és hogy általa békéltessen meg mindent magával úgy a földön, mint a mennyben, békességet szerezve keresztjének vére által.
Valaki mondhatja: Én láttam ezt az embert vétkezni! Jézus azt feleli: „Nézd csak! Látod? Nem látsz itt semmit! Mert meghaltam érte. Mert fizettem érte. Mert Magamra vettem, és elintéztem. Ez nem a te munkád. Én vagyok az, Aki kipucolom a házat. Én vagyok az, Aki elrendeztem ezt. Én vagyok, Aki elvégeztem a munkát. Én vagyok, Aki megcsináltam a megváltást. Nincs más!”
Ez történt Jézussal. Megkorbácsolták, a keresztre szegezték, meghalt, és három nap múlva újjáépítette a Templomot – feltámadt. Ez igazán a nagy üzenetünk. A munka nem a miénk. Nem nekünk kell csodát tenni. Még szerencse! Nem nekünk kell nagyobbnak lenni önmagunknál. Még szerencse! Mert én éppen akkora vagyok, mint én. Nem nekünk kell messzebb menni, mint ameddig tudunk menni. Hála Istennek, mert mi nem mennénk messzebb, de Jézus! Ő az, Aki elvégezte értünk, és Ő az, aki messzebb megy bennünk, és Ő az, Aki továbbszeret bennünk, és Ő az, aki nagyobb életet él bennünk. És Őmiatta van meg a szabadságunk!
Ján 2. végén: amikor Jeruzsálemben volt a Páska során, sokan hittek az Ő nevében. Mert látták az Ő csodáit. Lehet, hogy még nem vagy hívő Jézusban, hinnél Benne? Itt a te döntésed ideje, higgy Őbenne! Ő meghalt érted a kereszten, feltámadt a halálból. A te bűneid is fel voltak írva arra az adóslevélre, amiről olvastunk. Azt is elintézte, az is törölve van. Az is félre van téve az útból. Nincs semmi, ami távol tartana téged Istentől, csak a te döntésed.
Ha még nem ismered Őt, hívd Őt az életedbe. Bízd Rá az életed! Szólítsd meg Őt, mondd azt Neki egyszerű szavakkal a szívedből: „Jézus, vágyom Rád, szeretnélek megismerni Téged. Kérlek, gyere az életembe! Legyél az én Megváltóm is. Ments meg engem! Adj nekem szabadságot, tisztíts meg a bűneimtől. Adj nekem új életet, egy új szívet, új kezdetet! Jézus, hiszek Benned, ments meg engem!”
Ha életedben először imádkoztál így, ha most hívtad Őt először a szívedbe, ha most Őrá bíztad magad, akkor ez életed legnagyobb döntése, és Isten válaszol rá. Ha megtetted, küldj nekünk egy e-mailt (iroda@nullbibliaszol.hu), hadd örüljünk veled ebben!
Ámen.