Jeremiás szíve – Szívünkre venni az Igét

2011 május 22. vasárnap  10:30

Balogh Szabi

Zsolt 62:12-13 (MBT) 12Szólott egyszer az Isten, és ezt a két dolgot értettem meg: Istennél van az erő; 13nálad van, URam, a szeretet. Te megfizetsz mindenkinek tettei szerint.

2Pét 3:17 (MBT)  17Ti tehát szeretteim, mivel előre tudjátok ezt, vigyázzatok, hogy az elvetemültek tévelygései el ne sodorjanak, és saját biztos meggyőződéseteket el ne veszítsétek.

Arról szeretnék beszélni, amit ez a Zsoltár itt írt: Istennél van az erő, Istennél van a szeretet. Van még egy harmadik dolog: megfizet mindenkinek tettei szerint. Nekem ez azt mondja, hogy Istennél van az ítélet.

Péter pedig arról ír: mivel ti, Isten gyermekei ezt előre tudjátok, vigyázzatok. Mire vigyázzatok? Nála van az erő, a szeretet, az ítélet. Ha ezt a három dolgot megértettük, akkor csak engedjük, hogy Isten Isten legyen.

Mit jelenthet ez az életünkben? Ha van bármi dolog az életemben – magamról beszélek, mert nálatok biztos nincs ilyen –, ha van bármilyen terület, ahol azt gondolom, hogy én vagyok isten, ahol azt gondolom, hogy nálam van az erőm, ahol azt gondolom, hogy nálam van a szeretet, ahol azt gondolom, hogy nálam van az ítélet, akkor nem engedtem meg Istennek, hogy Isten legyen.

Miért fontos ez? Azért, mert ez azt jelenti, ha nem Isten tökéletes akarata szerint élem az életemet – ami az, hogy Istennek megengedem, hogy Isten legyen mindenütt –, akkor valami kevesebbel meg fogok elégedni azon a területen, mint amit Isten adhatna nekem. Miért fontos, hogy ezt ne tegyem? Miért intés ez a Bibliában? Azért, mert ha így éled az életed, akkor előbb vagy utóbb el fogsz fáradni, betonfalba fogsz ütközni, meg fogsz keseredni, hamis elvárásod lesz, a természetiben fogsz bízni, azt fogod kérdezni: én nyomorult ember, kicsoda szabadít meg …?, Róm 7:24. Azt gondolod, jobb lett volna, ha meg sem térsz.

Isten azonban azt mondja: „Nem, nem! Ez így rendben van.” Ő a szeretet. Ő szeret téged feltétel nélkül, úgy, ahogy vagy. Csak engedd, hogy Isten Isten legyen az életedben! Ha ezzel gondod van, akkor az ördög – Ján 10:10 aki azért jött, hogy öljön, pusztítson és raboljon; Jel 12:10 aki becsap, aki rágalmaz szüntelenül, éjjel és nappal – vagy el fog ámítani, vagy el fog nyomni. Viszont az, amiben Isten igaz – Ő hűséges, szerető, türelmes, nem tolakodik –, az mindaz, amiről a valódi élet szól: az igazság.

Nem használok most konkrét alkalmazást, de ha neked szól az üzenet, akkor remélem, hogy veszed.

Ján 16:6-tól Jézus mondja: meg fogtok szomorodni, mert Én elmegyek, de elküldöm nektek a Szent Szellemet, aki meg fogja mutatni, hogy mi a bűn, az igazság és az ítélet. Ez miért fontos?

Mi az a dolog, amit én emberként ne tudnék elrontani? Az elképzeléseink honnan jönnek? A természeti felfogásom, a tapasztalatom, a megítélésem, tanult szokásaim, emlékek fájdalma, öröme, egy kivetítés, vagy annak az eredménye, egy szokás – sok minden lehet az életünkben. Ha elfogadtuk, hogy Isten Isten, Nála van az erő, a szeretet, az ítélet, akkor csak engedjük át az életünket. Azért, hogy ne egy alacsonyabb szinten éljük, ahol azt mondjuk: inkább meg sem tértem volna; hanem menjünk túl, éljünk az örömben, ahol látom azt, hogy Istennél van az erő, a szeretet és az ítélet. Hadd legyen ez a dicsőséges örömöm az életben.

P. Kende

Hallottam egy történetet régebben. Egy hívőről szólt, aki egy cár előtt állt. Az uralkodó azt kérdezte: miért kellene hinnem Krisztusban? A hívő kis gondolkodás után azt mondta: a zsidók.

Az uralkodó azt mondta: egy okot adj nekem; és a hívő válasza ez volt: a zsidók. Ez nagyon érdekes válasz, bölcs hívő volt. „Nézd meg Izrael történelmét és letagadhatatlan, hogy Isten keze belenyúl a történelembe.” Olyan dolgot vett elő a király számára, ami neki is érthető, megismerhető volt. Ez nagy bölcsességről tesz bizonyságot. Ahogy elmondta ezt, biztos vagyok benne, hogy annak hatása is volt.

Ma Izrael történelmének egy szomorú részét látjuk Jeremiás könyvében. Ez egy különleges könyv, sok fájdalommal, sok szenvedéssel, sok kihívással, de sok örömmel is. Ha megnézzük Jeremiás szolgálatát, az hosszú volt. Júda utolsó 5-6 királyának idejében szolgált. A két királyság közül az északi, Izrael már elvitetett fogságba a bálványimádásaik, az Istenhez való hűtlenségük miatt. Júda azonban még mindig ott volt.

Még létező királyság volt, de ők is igazából Isten nélkül jártak, éltek, holott voltak jó királyaik. Az emberek szívét azonban nem érintette meg az üzenet, a szolgálat. Jeremiásnak ebben a közegben kellett szolgálnia, és el kellett mondania, hogy jön az ítélet, a csapás Júdára, Izrael maradékára. Utána majd Isten megint gondoskodik róluk, de először jön a csapás.

Ahogy megnézzük ezt a könyvet, megint egy olyan prófétát látunk, aki nem volt nagyon hajlandó:

Jer 1:6 És mondék: Ah, ah Uram Isten! Ímé, én nem tudok beszélni; hiszen ifjú vagyok én!

„Nekem nincs tekintélyem, nincs jelentőségem, ki vagyok én?” Nincs meg ez a benyomásunk néha? Ugyan, ki vagyok én, hogy megszólaljak egy fontos ember előtt Krisztusról, hogy beszéljek valakivel, aki nálam okosabb, jobb képű, nagyobb tapasztalattal bír? Kinek beszélhetnék Krisztusról? Viszont Isten elhívta Jeremiást. Isten azt feleli: nem mond, hogy ifjú vagy.

Egy értelemben azt mondja neki: Jeremiás, ne legyél már annyira tele magaddal! Ez az, ami történik velünk. „Istenem, én nem tudok Veled járni.”  – mondjuk. Isten erre azt feleli: „Nem hiszed, hogy Én elég hatalmas vagyok, ha te úgy döntesz, hogy Velem jársz, akkor erőt adok, megsegítlek, hitet adok, vezetni foglak?! Ne légy annyira tele magaddal!”

Egy értelemben ez kicsit fájdalmas. Azért, mert megvan, amit kedvelek, amit hiszem, hogy meg tudok csinálni, és megvan, amit nem kedvelek, és amit nem hiszem, hogy meg tudok csinálni. A Biblia tele van ezzel a történettel, hogy Isten újra meg újra azt mondja nekünk: „Én belehelyezek valamit az életedbe, és az letagadhatatlan lesz. Egyértelmű lesz, hogy az Én munkám az.”

Jer 1:9 … Ímé, az én igéimet adom a te szádba!

Aztán azt mondja: nagy hatalmat adok neked a szolgálatra. Ez mindig nagy bátorítás a szívünknek, mert megvan az a kételyünk: vajon képes vagyok-e erre, tudok-e ebben járni? Úgy hiszem, hogy hívők olykor, amikor elbukunk, akkor annyira elkeserít a bukásunk, hogy azt mondjuk: „Ennek semmi értelme. Minek próbálkozzak, úgyis elbukom megint? Minek igyekezzek? Istennek megint csak csalódás leszek. Miért próbálkoznék továbbmenni?” Volt már a szívedben ez a gondolat? 🙂 Isten viszont azt mondja: gyere tovább Velem! „Menjünk tovább!”

Jeremiás könyve azért olyan érdekes, mert Jeremiás elkeseredett időnként. Azt mondta: „Istenem, én ezt nem tudom csinálni. Én ebben nem vagyok képes tovább menni. Hogyan mehetnék tovább ebben? Hogyan hihetném, hogy terved van velem? Hogyan gondolhatnám?” Aztán mégis továbbment. Ez lenyűgöző. Valóban Isten munkája miatt van.

Ha megnézzük ezt a könyvet, lenyűgöz minket, hogy Jeremiás mennyire őszinte volt Istennel. Az egyik ok az, amiért nem hiszem, hogy a Biblia emberi tákolmány, hogy látjuk ezeknek a prófétáknak, nagyszerű hívőknek a gyengeségét, kétségét, sőt akár Isten felé érzett haragját.

Jer 20:7-8 Rávettél Uram engem és rávétettem, megragadtál engem és legyőztél! Nevetségessé lettem minden időre, mindenki csúfol engemet; Mert a hányszor csak szólok, kiáltozom; így kiáltok: erőszak és romlás! Mert az Úr szava mindenkori gyalázatomra és csúfságomra lett nékem.

„Rávettél Uram” itt azt jelenti: becsaptál engem. Jeremiás tévedett. Napjainkban olvassuk a prédikációit, próféciáit, és nem nevetünk rajta. Azért, mert amit Isten rajta keresztül mondott, az megtörtént, pontosan úgy. Amit Isten adott neki, az valóra vált. A történelemben le van írva. Egyértelmű.

Akkor Jeremiás ránézett erre: „Ah, mindig én mondom a rossz dolgokat. Mindig azt kell kiabálnom, hogy erőszak és romlás! Valakinek szülinapja van, vagy most házasodott, de nekem azt kell mondanom, hogy erőszak és romlás. Ah, Istenem, becsaptál. Nevetségessé tettél.” Tényleg?! Az igazság az, hogy nem. Jeremiásnak hatalmas szolgálata volt, jelentős volt, amit mondott. Kellett hallaniuk, amit mondott, mert Isten beszélni akart hozzájuk.

Ez bátorító gondolat, hogy a legnagyobb visszacsúszásunkban, bukásunkban Isten szólni akar hozzánk. Akkor is beszélni akar hozzánk. Miért volt ez Jeremiásnak olyan nehéz? Miért olyan nehéz nekünk is időnként, amikor látunk dolgokat a társadalmunkban; amikor halljuk, hogy több abortusz van évről-évre, amikor emberek azt mondják, hogy minek megházasodni, vagy amikor azt kérdezik, hogy mi a baj a homoszexualitással, miért lenne az bűn? Amikor halljuk ezeket, miért érinti meg a szívünket?

Jeremiás komolyan vette Isten Igéjét. A szívéhez szólt. Jer 24:3 – ez a vers jól leírja a helyzetet. Izraelben ezekben a napokban nem volt középút, hanem valaki vagy nagyon komolyan vette Istent, vagy – a másik oldalról – nagyon utálta az egész Isten-kérdést. Nem volt a kettő között átmenet. Jer 24-ben egy példázaton keresztül mutatja be ezt a helyzetet, beszél nagyon jó fügékről és nagyon rohadt fügékről.

Miért volt ez olyan nehéz Jeremiásnak? Ha megnézed Júdát, azt látod, hogy mindenki éli az életét, mindenki vidám, „vannak problémák, de keresztülmegyünk rajta, nem gond”. Jeremiás azonban a szívére veszi Isten beszédét. Az ő szíve másféle, ezért van szomorúsága.

Van olyan szomorúság, ami nem rossz az életünkben. Amikor szomorúak vagyunk a bűn miatt, amikor látunk valakit, és tudjuk, hogy ez előbb-utóbb vissza fog ütni, és szenvedni fog miatta. Amikor látjuk, hogy előbb-utóbb tönkreteszi az életét. Ez nem rossz teher az életünkben. Ez alatt nem kell megrokkannunk, hanem arra való, hogy Istenhez forduljunk vele, ahogy Jeremiás tette, amikor keserű volt.

Jer 8:18 megvan ez a szomorúság benne, és Jer 20:18-ban is. Folytonos szomorúság, folytonos gyász van a napjaiban.

Jer 45:3 Jaj mostan nékem, mert az Úr az én bánatomra fájdalmat adott,

Jeremiás Istenhez viszi. Istenhez viszi. Mit? Az udvarias, szépen megfogalmazott kéréseit? Nem. A szívének a fájdalmát, a megtörtségét, a nehézségét, a küzdelmét, a keserűségét, a kétségét, a reménytelenségét. „Uram, miért nem történik semmi?” Nem rossz, ha van egy teher a szívünkön a bűn miatt, a fájdalom miatt, a szenvedés miatt. Van, amin nem tudunk segíteni. Nem tudjuk megoldani a világ összes problémáját.

Nem tudom, szolgáltál-e már hajléktalan emberek felé, és haszontalan volt, mert igazán nem akar kijönni belőle. Nem érdekli a dolog, csak még egy italt akar. Ez annyira szomorú és fájdalmas. Nem mindenre tudunk megoldást ezekkel a kezekkel, ezekkel a lábakkal, ezekkel a szavakkal. Viszont mindenre van megoldásunk, ahogy Istenhez visszük a terhünket, ahogy Őt kérjük válaszért, ahogy könyörgünk, ahogy kiabálunk. „Kérlek, Uram, segíts! Kérlek, Uram, tégy csodát, ahogy nem félvállról vesszük.”

Beszélgettünk az egyik rokonunkról, egy asszonyról, aki megtért. A férje nem. Imádkozott és imádkozott, és nem talált jó gyülekezetet a városban, ahol élt. Imádkozott tovább, a lányai egyenként megtértek. Ez hosszú idő, több mint 20 év volt. Csak imádkozott, bízott az Úrban, olvasta a Bibliát, keresett egy jó közösséget. Végre most talált. Az imáinknak nagy hatalmuk van. Merjük odavinni Istenhez mindet. Mindet, nem csak az udvariasat, a szépet, a kellemeset, hanem mindet. Azért, mert Isten Isten, nem én tudok megoldani mindent.

A nép, akik között Jeremiás élt, elképesztőek voltak. Fejezetről, fejezetre látjuk ezt. Jer 2-8 bolondságot látunk, Jer 8-9 vakságot, Jer 9-ben árulást, Jer 9-10 bálványimádást, Jer 11-12 hűtlenséget, Jer 13-ban konokságot. Tele van az ország ezzel. Jeremiás itt szolgál.

Hol az építő része az üzenetnek? Itt van ez is a Bibliában, és látjuk, hogy van bátorítás benne. Ám ezek az emberek nem látják, nem értik meg.

Jer 2:36 Mit futkosol oly igen, változtatván útadat?

Ez arról szól, hogy az egész nép ideszaladt válaszért, jöttek az egyik országhoz: Egyiptom segíts nekünk, mert bajban vagyunk, kössünk szövetséget. 6 hónap múlva viszont már Asszíriával próbálnak szövetséget kötni. Aztán egy harmadikkal, egy negyedikkel…

Ez történik manapság is a társadalmainkban. Különböző filozófiák után szaladgálunk, különböző szövetségeket keresünk. Egyik a másik után, ide-oda rohangászunk, reménykedünk, de egyik sem elég igazán. Nem érdekes-e, hogy egy ember az élete során akár 3,5,7 vallást követhet? Mondják is ezt. Vannak népek, ahol azt mondják, hogy a vallás olyan, mint egy ruha, amikor fontos felveszed, és aztán leveszed. Elképesztő vakság! Hogy lehet így gondolkodni?

Hogy lehet így nézni? Úgy, hogy nincs szilárd alap a szívemben, amiről 1Kor 3:10-16 beszél erről. Jézus Krisztus az egyetlen alap, Ő a biztos alap az életünkben. Viszont ha Ő nincs meg, akkor ma jógázom, holnap agykontrollozok. Utána elmegyek egy mecsetben, utána egy zsinagógába; azután elmegyek egy keresztény templomba, utána a szcientológusokhoz, utána a mormonokhoz vagy a Jehova tanúihoz. Egyiket a másik után. Próbálkoznak, igyekeznek.

Ez a vers annyira leírja azt a kultúrát, aminek nincs alapja. Csak kapkodnak valami után, amit meg lehetne ragadni, amire rá lehetne állni. Mit mond nekik Isten? Jer 4-ben látjuk a kihívást:

Jer 4:22 olyanok mint a bolond gyermekek.

Jer 4:3 Mert ezt mondja az Úr Júda és Jeruzsálem férfiainak: Szántsatok magatoknak új ugart, és ne vessetek tövisek közé!

Arról szól ez, hogy ne keverjük. Ne mondjuk azt: „Igen, ez a kereszténység dolog fontos nekem, amikor épp itt vagyok, mert itt ezt várják el tőlem. Ha viszont elmegyek innen, akkor valami más a fontos.” Itt azonban azt mondja: szántsd fel a szíved, az egészet. Ez kihívás mindannyiunknak, mert Isten azt mondja nekünk 4:11-ben: „Ne ragaszkodj a régi, hiábavaló gondolataidhoz! Merd elengedni őket!”

Amikor Isten Igéje jön, akkor ne kavarjuk be valami régivel. Ne mondjuk azt: tényleg, a gurum is mondott valami ilyet. „Ja, tényleg. Az üzleti tréningen is ezt mondták, akkor biztos igaz.” Ne mondjuk ezt, hanem merjük azt mondani: „Nekem Isten beszédére van szükségem, ennek van ereje az életemben, ez számít. Ennek van egyedüli hatalma. Ha valami nem fér meg vele, ha valami ugyanazt a hatalmat követeli az életemben, akkor azt kidobom. Nincs rá szükségem. Az Igére van szükségem, nem a régi gondolataimra.”

Egy értelemben ez kihívás, van benne nehézség. Mert elengedni egy régit, ami meg van gyökerezve bennem, nem könnyű. Beszélgettem egy rokonommal, érdekes volt. Mindig meg volt győződve, hogy csúnya volt. Láttam néhány régi fotóját és mondtam neki: „Miről beszélsz? Olyan szép voltál!”

Nehéz elengedni a régi gondolatainkat. Isten azt mondja: „Én az Igéimet adom a te szádba, valami nagyobbat végzek az életedben. Használlak téged. Haszna van, célja van jelenleg. Ebben az időben.”

Magyarországnak mire van szüksége? Arra, hogy az IMF elengedje a hitelünket? Az nem lenne rossz, persze! 🙂 Igazán nem erre, hanem Magyarországnak hívőkre, gyülekezetekre van szüksége országszerte. Magyarországnak a kegyelem üzenetére van szüksége, ami azt mondja: lehetsz gyenge, de Isten hatalmas az életedben; az üzenetre, ami azt mondja, hogy Isten már elvégezte az életedben, és nincs kérdés. Isten azt mondja: járj Velem.

Isten olyan, hogy mindent megpróbál az életben velünk kapcsolatban. Jer 5-ben erről beszél. Azt mondja: nagy nehézséget hozott az életükbe, de nem tértek meg, Jer 5:3. Aztán nagy gazdagságot hozott az életükbe – Jer 5:7 –, akkor sem tértek meg. Isten megpróbálkozott mind a gazdagokkal, mind a szegényekkel. Jer 5:4 megpróbálkozott a szegényekkel, nem volt kíváncsiak Őrá. Aztán próbálkozott a hatalmasokkal, azokat sem érdekelte.

Isten minden módon keres bennünket. Isten minden módon meg akar érinteni minket, de ha a szívemben nem vagyok kész arra, hogy azt mondjam: Uram, a Te Igédre van szükségem; akkor nem fog megtörténni. Jer 5 végén azt mondja: a próféták hamisan prófétálnak, és a papok tetszésük szerint hatalmaskodnak, és az én népem így szereti! Tetszik nekik, mert azt mondják: ezt értem. „A próféta ugyanazt csinálja, mint a zöldséges a sarkon: megpróbál lehúzni rólam pénzt. Értem. Ez az a rendszer, amit ismerek. Ez rendben van, ez működik.” Miről szól ez?

Jeremiás azt mondja: „Valami nagyobb kell az embereknek, ami nem ugyanabban a rendszerben zajlik. Jézus Krisztusra van szükségük, Aki valaki más, valami mást ad, nem felszínesen beszél.” Jer 6:14 – ezt annyit halljuk manapság, tele van a média vele, tele van vele minden szépségverseny:

Jer 6:14 És hazugsággal gyógyítgatják az én népem leányának romlását, mondván: Békesség, békesség, és nincs békesség!

Nem ezzel van tele minden? „Legyen béke! Legyen béke!” Aztán azzal fejezi be: és nincs békesség. Ez a nagy gyógyítás, ez a nagy megoldás. Ugyanez Jer 8:11-ben: békesség, békesség, de nincs békesség. Azért, mert az emberi szívbe egyedül Jézus Krisztus hozhat békességet. Ő az egyetlen, Aki megoldja a bűnünket, a bűntudatunkat, félelmünket, szégyenünket. Ő az egyetlen, Aki megbocsátásra tud tanítani.

Ő az egyetlen, Aki alapot ad az életünknek, amin valóban érdemes állnunk. Ha ez nincs meg, akkor mim van? Olyan leszek, mint ezek az emberek. Valaki azt mondja: békesség, békesség; és azt válaszolom: igen, békesség, békesség; de közben a szívemben dúl a háború, mert gyűlölöm a szomszédomat, vagy haragszom a főnökömre. Tele vagyok háborúval és: békesség, békesség!; de belül, a szívemben nincs semmi békesség.

Péld 14:13 Nevetés közben is fáj a szív

Elmegyek, megnézek egy komédiást, vagy meghallgatok valakit, aki megnevettet, de belül ott a fájdalom. Minap a sztrádán láttunk nagy, gyönyörű, csilivili amerikai autókat, cowboy kalapban ültek bennük a srácok. Belegondoltam, lehetek így, beülök az autómba, ami akkora, mint egy ház, annyit eszik, mint egy hadsereg, van pénzem, semmi gond, nagy mosoly az arcomon, de békesség van-e a szívemben? Nincs baj az autóval, de van-e békesség a szívemben? Ez számít.

Valóban ott van-e ez, vagy nem? Valóban van-e gyógyulás? Jer 8:20-22 Isten kesereg Júda állapotán:

Jer 8:20-22 20Elmúlt az aratás, elvégződött a nyár, és mi nem szabadultunk meg!  21Az én népem leányának romlása miatt megromlottam, szomorkodom, iszonyat fogott el engem! 22Nincsen-é balzsamolaj Gileádban? Nincsen-é ott orvos? Miért nem gyógyíttatott meg az én népem leánya?

A szenvedés, fájdalom, reménytelenség fájdalmas. Mennyivel inkább az, ha a gyógyulás ott van a kezünkben; mennyivel inkább, ha megoldás közel van; mennyivel inkább, ha ott van valaki mellettem, aki elmondhatná nekem, aki beszélhetne erről. Isten Szelleme ezt mondja: „Talán nincs balzsam Gileádban? Nincs gyógyír? Nincs megoldás?” Persze, hogy van. Annyira közel van. Ott van, és az embereknek erre van szükségük. Miért nincs akkor szabadulás?

Erre van szükség a világunkban, ezért kell hallaniuk Jézus Krisztusról. Lehet, időnként úgy érzem: már megint Jézusról kell beszélnem? Jeremiás is beszélt róla, aztán így érezte magát. Az embereknek azonban hallaniuk kellett és Jeremiás beszélt Róla. Beszéljünk Róla mi is, mert van gyógyírünk, és ez a jó hír!

Van válaszunk: térj vissza. Ne a valláshoz, ne a formákhoz, ne a ceremóniákhoz, ne a mondókákhoz, hanem Jer 2:13 térj vissza az élő vizek forrásához, ahhoz a kúthoz, amelyben víz van. Ez Jézus Krisztus. János evangéliumában beszél erről: Én vagyok az élet vize. Ján 7,8 „Gyertek Hozzám! Igyatok! Gyógyuljatok! Erre van szükségetek. Én vagyok a válasz.”

Ha megnézzük Jeremiás könyvét, annyi bátorítás van benne. Néhány vers, nagyszerű ígéretek:

Jer 32:39 És adok nékik egy szívet és egy útat, hogy mindenkor engem féljenek, hogy jól legyen dolguk, nékik és az ő fiaiknak ő utánok.

Jer 32:27 Ímé, én az Úr, Istene vagyok minden testnek, vajjon van-é valami lehetetlen nékem?

Jer 29:11 Mert én tudom az én gondolatimat, a melyeket én felőletek gondolok, azt mondja az Úr; békességnek és nem háborúságnak gondolata, hogy kivánatos véget adjak néktek.

Tele van ilyenekkel Jeremiás könyve. Jer 30:17 meggyógyítom a sebeid, 31:3 örökkévaló szeretettel szerettelek téged, 31:13 a gyászukat örömre fordítom, 33:3 kiálts hozzám és Én megfelelek. Tele van bátorítással a könyv, de ők nem látták.

Miért nem látták a bátorítást? Ez az, ami megtörténhet velem is, ha nem veszem a szívemre, amikor Isten Igéje komolyan beszél velem; ha nem veszem a szívemre, amikor kihívó; ha nem veszem a szívemre, amikor rámutat valamire az életemben, aminek nem örülök: ott egy probléma, szántsd fel, bánj el vele. Ha nem veszem komolyan, akkor nem fogom látni a természetfeletti bátorítást sem, amivel tele van Isten Igéje, akkor az sem lesz valós, személyes; akkor az sem érint meg engem. Akkor nem marad más, mint a szokások, a kultúrám, a beidegződéseim, a dolgok, amiket csinálok.

Jer 10:3 a népek szokásai mind hiábavalóságok. Miért? Nem szépek a népdalok? Nem szépek a népviseletek? Nem működnek a rendszereink, amiket építünk? A szociális, a pénzügyi – na, jó, nem mindegyik :-); van, amelyik igen, van, ami nem. Itt viszont azt mondja: hiábavalóak, mert nem tud egyik sem békességet hozni a szívembe, nem tudom biztonságot adni nekem, nem tud biztosítani arról, hogy az életem több mint a rutin; hogy az életem több mint a bukás, a szenvedés, a fájdalom; vagy mint a siker és az én igyekezetem, hogy fenntartsam.

Tegnap voltunk egy polgári temetésen. Arra gondoltam, annyira nem fair mindenkivel szemben. Nem fair azok felé, akik hallgatják, sem azok felé, akinek beszélnie kell. Mi reménységet tud ő adni? Nem hisz semmiben. „Az ember meghalt, kész.” Csomószor hallottam abban a mondókában: nincs remény, vége, de azért ne keseregjünk. Kösz. Nagyon tetszik. Nem fair, hogy neki kell beszélnie és nem tud reményt adni. Krisztus nélkül milyen reményt adnak a népek szokásai?

A másik hihetetlen az, hogy mennyire személytelen volt. Ezért örülök, hogy egy gyülekezetben vagyok, mert aki majd eltemet, az ismerni fog, és személyes lesz, mert tartozom valahová.

Még egy, hogy nem vezetett sehová. Ha az Ige komoly az életemben, akkor Krisztus valóság is erős az életemben, akkor van miről beszélnem, van reménységem, lehet személyességem, lehet irányom. Ez annyira fontos. Nem véletlen, hogy Isten olyan nagyra értékeli az Igéjét.

Érdekes történet Jeremiásból. Jer 36-ban a király dühös, mert Jeremiás rossz dolgokat mond a királyságnak. Úgyhogy összevagdossa a könyvet, amit írt. Az egészet apró darabokra, és bedobja a tűzbe. Mi történik utána? Isten azt mondja: Jeremiás, vegyél magad mellé egy írástudót, és lediktálom az egészet. Ez annyira tetszik, mert arról szól, hogy az Ige megbonthatatlan, a Biblia elpusztíthatatlan. Olyasvalami, amit Isten megőriz a számunkra. Az ÚR azt mondta Mát 5:18-ban, hogy ebből nem fog elmúlni semmi.

Arról van ma szó, hogy vegyük a szívünkre. Igen, az ad egy terhet, de az imára vezet bennünket. Személyesen visz minket valahová. Az embereknek erre van szükségük. Merjük hinni, merjük megragadni, merjünk járni benne és merjük azt mondani: „Van gyógyír, van orvosság! Gyere, tanulj Istentől és Ő felépíti az életed, és Isten megváltoztat mindent.” Ámen.

Kategória: Egyéb