Isteni biztosítás & Ne félj, veled vagyok, Én vagyok Istened

2015 március 11. szerda  18:30

P. Bartha Attila

Ézs 42:8 Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak.

Tegnap este olvastam egy verset, és a következő vers jutott eszembe arról. Nabukodonozornak volt egy látomása az aranyfejű szoborról, ami a birodalmakat képviseli.

Dán 2:45 Minthogy láttad, hogy a hegyről kő szakad le vala kéz érintése nélkül, és szétzúzá a vasat, rezet, cserepet, ezüstöt és aranyat: a nagy Isten azt jelentette meg a királynak, a mi majd ezután lészen; és igaz az álom, és bizonyos annak értelme.

Róm 4:17b azokat, a melyek nincsenek, előszólítja mint meglevőket.

Annyira érdekes, hogy Isten nem adja át az Ő dicsőségét senki másnak. Azt mondja: „Az Én munkám nem emberi erő által fog elvégeztetni. Az Én munkámat nem lehet megmérni emberi érzékszervekkel. Előhívom a láthatatlanokat, mint láthatókat.” Hirtelen a semmiből, kéz érintése nélkül lezúzza a birodalmakat. Azt mondja: A világ az Én dicsőségemről szól, nem adom senki másnak.

Azt mondja: Bevonlak téged az Én munkámba. Isten nem azt mondja: Tedd meg a munkát Én helyettem!; de azt sem mondja: Megteszem nélküled.; vagy: Megteszem helyetted. 1Kor 3:9 mi az Ő munkatársai vagyunk. Ahogy hitből hitbe élünk, megláthatjuk az Ő dicsőségét. Megláthatjuk az Ő jellemét. Láthatjuk a láthatatlant. Zsid 11:27 Mózes hit által látta a láthatatlant. Ami természetileg nekünk nem lehetséges.

Nem tudjuk megmérni Isten munkáját természetileg. Viszont Ő bevon minket ebbe a munkába. 2Kor 3:18-ban azt mondja: Amint fedetlen arccal szemlélsz Engem, dicsőségről dicsőségre elváltozol. Ő azt mondja, hogy nem adja a dicsőségét senkinek, de az, aki szabadon áll Ő előtte, az dicsőségről dicsőségre elváltozik. Bevon minket az Ő dicsőségébe. 2Pét 1:4 Isteni természet részeseivé lettünk, de ez nem tőlünk van, hanem egyedül Őtőle.

Régen én ipari alpinista voltam. Kötélen csüngtem. Van abban egy alapvető szabály, van egy cél, az, hogy minden emberi tényezőt kizárjanak, mert akkor biztonságos az a munka. Úgyhogy minimum kétszeres biztosítás kell. Tehát ha mindent megfelelően teszel, akkor nagyon kicsi a valószínűsége, hogy baj ér.

Erről tegnap este az jutott eszembe, hogy Isten is így van velünk. 🙂 Ki szeretné zárni az emberi tényezőt az életedből. Nyilván egy értelemben nem lehetséges. Ezekre a szellemi biztosítékokra gondoltam, ami az alpinista esetében egy zuhanás gátló vagy egy ereszkedőgép lenne. Erről három dolog jutott eszembe.

1) Ján 2-ben azt mondja Jézus, hogy nem bízta Magát az emberekre, mert tudta, hogy mi van bennük. Viszont Ján 14-ben azt mondja: Elküldöm a Vigasztalót, és bennetek marad örökre. Ef 1:13 amikor megtértél, a Szent Szellem beléd költözött. Aggódsz-e azon, hogy esetleg elvéted Isten akaratát az életedben? Másképp teszem fel inkább a kérdést: Szeretnél Isten akaratában élni? Volt-e valaha pici „hátha eltévesztem” félelmed? Ján 16:13 a Szent Szellem, Aki benned lakozik, Ő fog elvezetni téged minden igazságra. 1Ján 2:27 Ő tanít téged.

Mutass a Bibliából valakit, aki Isten akaratát szerette volna követni, de nem tudta, mert nem ismerte, hogy mi az. Ha a vágyad megvan, Isten vezetni fog. Nem neked kell rájönni, a Szellem vezet téged. A Szellem vezetni fog téged.

2) Aztán a másik, az az Ige az életünkben. Zsid 4:12 ez élő és ható, hogy elválassza az ízeket és velőket egymástól. Jak 1-ben azt mondja, hogy ez képes megtartani a lelkedet. Előfordul a keresztény életünkben, hogy küszködünk a gyengeségeinkkel. Nem a te faladatod – értsd jól! – legyőzni ezt. Az Ige elvégzi azt a munkát a szívedben, csak fogadd el szelídséggel az Igét. Az Ige elvégzi ezt az életedben.

3) Aztán a harmadik a gyülekezet, a személyes növekedés helye. Ef 4:16 ahogy mindenki a saját részét beleteszi a gyülekezetbe, így épül fel a test. Zsid 10:25 ne hagyd el az összegyülekezésed helyét. Jak 1:21 fogadd el szelídséggel a beoltott Igét. Ef 5:18 legyél betöltekezve a Szellemmel. Engedd meg, hogy Isten végezze az Ő munkáját az életedben és rajtad keresztül.

Könnyen megtörténik, hogy megoltom a Szellemet, 1Thess 5:19, nem adok Neki hatalmat az életemben. Könnyen lehet, hogy mással töltöm meg a szívemet, nem az Igével, és elhagyhatom a gyülekezetet. Isten azonban ezeket adta arra, hogy ne te végezd a munkát, hogy ne a te dicsőségedről szóljon az életed, hanem az Övéről. Ez olyan munka, amit emberi kéz nem érint. Istentől ered. Viszont dicsőségről dicsőségre elváltozol benne. Övé a munka, Övé a dicsőség. Ámen.

 

P. Barry

Kiváltság az Úr házában lenni, és megérteni azt, hogy természetileg igazából nem lenne jogunk arra, hogy itt legyünk. Viszont Isten kegyelméből itt vagyunk.

Azok a helyek, ahova Isten elvisz minket, csodálatosak. Pirgi Ománban van. Lefogadom, hogy amikor kisfiúként a falujában élt, és a porban játszadozott az autókkal – tudjuk, hogy azt csinálta 🙂 –, akkor meg sem fordult a fejében, hogy majd egyszer Ománban fog élni misszionáriusként. Amikor én játszottam az én poromban az autókkal – hatalmas gyár közelében éltünk, és később kiderült, hogy az a por nem volt túl egészséges –, el nem tudtam volna képzelni, hogy majd távoli helyeken együtt fogjuk megosztani az evangéliumot.

Meg vagyok győződve Isten hűségéről. Semmi mást nem tudsz kiszedni belőlem, csak azt, hogy Isten hűséges. Mert láttam Isten hűségét, és teljes szívvel bizonyságot tehetek arról, hogy ismerem Isten hűségét. Meg vagyok győződve arról, hogy nincs igaz egy sem, hogy mindnyájan szűkölködünk Isten dicsősége nélkül, és a bűnünk zsoldja a halál, és megérdemeljük a poklot. Isten mégis elképesztő könyörülettel és szeretettel tekint ránk, és megadja nekünk a lehetőséget, hogy Isten fiainak neveztessünk, és kifejezte a leghatalmasabb szeretetet azzal, hogy az életét adta értünk. Ma sokkal inkább meg vagyok győződve arról, mint valaha, hogy ez így van.

Voltál már valaha nehéz helyzetben? Éppen ma is abban vagy? Volt már, hogy zűrzavarban találtad magad? Mit csinálunk, amikor ilyen helyzetben vagyunk? Sokszor valakihez fordulunk, és tőle várjuk a választ. Én általában kezembe veszem a telefont, hogy felhívjak valakit, de általában az illető nincs a vonal túl oldalán. Akkor a gyülekezetben keresgélek, elmegyek az alkalom utáni beszélgetésre, hogy ott találkozzak p. Schaller-rel. Ám éppen nincs a városba. 🙂 „Na, jó! Akkor megyek a barátomhoz, p. Brian-hez.” Valahol máshol van. „Istenem! Hát senkivel sem beszélhetek erről?!” Isten azt kérdezi: „Valóban? Már vártalak.” Ja! Már értem. 🙂

Isten vágyik arra, hogy szóljunk Hozzá. Azért, hogy – ami sokkal fontosabb – Ő is szólhasson hozzánk. Hallanunk kell Isten hangját személyesen. Hallanunk kell azt a Vigasztalót, Akiről hallottunk, Aki elvezet minket minden igazságra.

A támadás ma az ellen irányul, hogy meghalljuk Isten hangját. A világban lévő összes zavaró tényezőnek, ami körülvesz minket, az a célja, hogy megakadályozza, hogy meghalljuk Isten halk szelíd hangját. Hallanunk kell Isten hangját! Akkora kiváltság, hogy olyan pulpitusunk van, ami Isten Igéjéből szól, és – ahogy a konferencia alatt hallottuk – így megismerhetjük az Igének az Istenét!

Mellesleg, könnyű az emberek véleményét megtudni dolgokról, nem? Ha mindenkit a környezetünkben megkérdeznénk, hogy mi a véleménye egy adott témáról, mit gondolsz, hány különböző vélemény lenne? Sok! Nagyon sok! Lennének, akik egyetértenének, vagy valamennyire egyet értenének, de az is lehet, hogy nem.

Azt gondolom, hogy ezért széles az út, ami a pusztulásra vezet, Mát 7:13, mert annyi vélemény van, annyi elképzelés, annyi helyettes igazság, annyi hangos hang, és annyi vonzó meghívás… de csak egy halk szelíd hang van és egy szoros kapu. Viszont ez az életre vezet. Széles az az út, ami a pusztulásra visz. Van olyan út, ami helyesnek tűnik az ember szemében, de a vége pusztulás, halál.

Mondhatja valaki: „Meg vagyok győződve erről a véleményről. Meg vagyok győződve arról az elképzelésről.” Vagy mondhatom: Semmit sem ismerek úgy, ahogy ismernem kellene, de ismerem Istent, és Őbenne megbízom.

A vasárnap esti üzenetek (2015.03.08. du. p. Brian: Nincs nagyobb Jézusnál & p. Schaller: Légy sós, ne poros!) annyira nagyszerűek voltak! Úgy élveztem, hogy hallhattam p. Brian üzenetét. Nem azért mondom ezt, mert ő a főnököm :-), hanem azért mondom, mert igaz. (Egyébként is Andy a főnököm.) Viszont szeretem azt hallani: Ha meg akarok maradni az elégedetlenségben, akkor csak kövessem az embereket.

Baltimore-ban az irodám falán van egy kis kép, amit p. Schallertől kaptam. Ez a két kapu Mát 7:13-ból, és magyarul van. Igazából a diákok folyton azt kérdezik tőlem: Az ott mit mond?; és akkor megoszthatom velük a magyar nyelvből azt a „hatalmas” gazdagságot, amivel bírok. 🙂 Nagyon érdekesek mindazok a helyek, amik a széles úton a széles kapu után vannak. A keskeny utat azonban nagyon kevesen találják meg. A széles úton az emberek táncolnak, letérnek az útról, hogy kicsit szórakozzanak, mennek a kocsmába, keresik a megelégedettséget, de a végén lángok vannak. Aztán a keskeny út a szoros kapuval egy egyszerű ösvény, ami telve van ígéretekkel, épüléssel, szentséggel, örömmel, békességgel, tartalommal. A másik oldalon pedig ott a vágyakozás, az üresség és a szomorúság.

Szembekerülünk nehézségekkel a keskeny úton? Persze, teljes mértékben, de van gondoskodásunk is arra. Isten az, Aki meg tud elégíteni. Ha elégedetlen akarsz lenni, akkor kövesd az embereket. Ha elégedett akarsz lenni, ha teljes akarsz lenni, akkor kövesd Istent. Őbenne vagyunk beteljesedve. Gondoljunk ezekre a dolgokra!

Ézs 41:10 Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened; …

„Ne félj, mert Én veled vagyok, ne aggódj, mert Én vagyok a te Istened.” Gondoljunk bele, hogy mit jelent ez? Mit jelent az, hogy ne féljünk. Volt valaha valami az életedben, amitől mindig is féltél? Néha az emberek egész életükben félnek.

Eszembe jutott egy kép, egy vasárnapi iskolás tanító beszélt erről egyszer. Mielőtt az ördögöt a tűz tavába vetik, ránézünk, és azt fogjuk mondani: Ez volt az, aki becsapta az egész világot? „Te nyamvadt, csak járattad a szádat! Nem tudtad megfejteni, hogy mi van a fejemben, mégis úgy hazudtál, mintha tudnád. Aki féltékenységet, dühöt szórt közöttünk, az te voltál? Te nyavalyás…” Mi azonban félelemben élünk.

Szeretem ezt az ígéretet: Ne csüggedj el! Mit jelent ez? Ne nézegessétek egymást aggódva, és ne búslakodjatok. Ami azt jelenti, hogy ne nézegessétek egymást ilyen módon: Most mit fogunk csinálni?!

Én veled vagyok, Én vagyok Istened.” Ezek a legcsodálatosabb szavak, amiket valaha is hallhatunk: ÉN VAGYOK. Ez nem időleges, nem átmeneti, nem hamisítvány. Ez nem olyan meggyőződés, amit a nap végén összehajtogatunk, és berakunk a zsebünkbe, hanem ez az „ÉN VAGYOK. Én veled vagyok.” Helyettesítsd be neved: „Én veled vagyok, … (a neved).” Hacsak azt mondta volna: Ne félj!; akkor erőtlenek lennénk. „Ne félj!” „Rendben, Uram, de félek.” Ő azt mondja: Ne félj, mert Én veled vagyok. Ez teljesen megváltoztat mindent, hogy Ő velünk van.

Ne csüggedj el, mert Én vagyok Istened.” „Azt hittem, hogy a kényelem az én Istenem. Azt gondoltam, hogy ha kényelemben érezhetném magam, akkor minden rendben lenne. Bárcsak lenne biztonságom, és fontosságom valamiből!” A jelentőségem és a biztonságom azért van, mert Ő az én Istenem.

Ézs 41:10 megerősítelek, sőt megsegítlek, és igazságom jobbjával támogatlak.

Ezek az ígéretek. Tudom, hogy itt az Úr Izraelhez szólt, akik bajban voltak. Támadva voltak, elvitték őket a helyükről, és nagy felfordulásban éltek, de ezek az elvek számunkra is igazak ma: Ő az, Aki megtámogat minket az Ő jobbjával, ez az Ő igazsága. Ez Isten igazsága. Mi azt mondjuk: Uram, nem tudom, mit csináljak! Jer 33:3 „Hívj Engem segítségül! Kiálts Hozzám és Én válaszolok. Én válaszolok.”

Aztán olyan dolgokat mond nekünk, amikről nem is tudunk. Csak képzeld el, bemegyünk a belső szobába, a térdünkre esünk, leborulunk, és könyörgünk Istennek válaszokért, és Ő válaszol. Aztán újra kijövünk, és megváltoztunk. Mi történt? Bementem Isten jelenlétébe, szóltam Hozzá, és Ő válaszolt nekem. Ő válaszolt! Az volt a válasza: „Bízz Bennem, Én veled vagyok. Isten vagyok. Az Én kezem igaz.”

A ’70-es években az USA-ban indult egy képregény valamelyik vasárnapi újságban. Az egyik lányalak mindig felemelte a focilabdát, és a címszereplőnek azt mondta:

– Gyerünk, csak rúgj bele! (Tojás alakú amerikai focilabda.) Tartom neked, bele tudsz rúgni.

– Nem! Emlékszem, mi történt legutóbb, amikor ezt csináltad.

– Nem, nem! Csak rúgjad gyorsan, nagyszerű lesz!

– Legutóbb is felkaptad a labdát, és hanyatt vágódtam.

– Most minden rendben lesz, ne aggódj! Készen állsz? Gyerünk! Egy, kettő, három…

Persze, hogy megint felkapta a labdát, és kedvencünk hanyatt vágódott. Mennyire ostobának tűnik, nem? Meg vagyok győződve, mivel a szerző hívő volt, hogy amikor a mennybe érünk, ez a figura bele fog rúgni abba labdába. El fogja találni, és felkiált: Sikerült!

Ilyen az, amikor valami másba vetjük a bizalmunkat és nem Istenbe. Nincs semmi becsületesség, és újra és újra behúznak a csőbe ugyanazzal a trükkel. Bízhatunk szekerekben, lovakban, bízhatunk átmeneti dolgokban, mert erősnek tűnnek, bízhatunk a pénzben – túl nagy bizalmunk nincs, de azt a pénzbe is vethetjük –, és máris hanyatt találhatjuk magunkat, mint egy teknősbéka. „Már megint minek csináltam ezt?”

Vagy: nem félünk, mert Ő Isten. Onnan van a só, Istentől. Kijövünk az imaszobából, és Ő megérintett minket valamivel, ami maradandó, megérintett minket valamivel, ami megelégít. A Vigasztaló valóban megvigasztal. Jób három barátja nem vigasztalta meg őt. Csak elemezgették, kritizálták, és valószínűleg mindeközben magukat pedig vállon veregették, hogy ők mennyire okosak.

Jonadáb milyen tanácsot adott Amnonnak? Amnon azt mondta: „Teljesen elemészt engem a vágy. Együtt akarok lenni azzal a nővel.” Ahelyett, hogy azt mondta volna neki: „Te megőrültél! Felfogod, hogy mit mondtál? Menekülj! Hagyj itt mindent! Utasítsd el ezt az egészet!”; ehelyett azt mondta: „Hazudj! Csapj be másokat.” Amnon megkapta, amire vágyott. Időlegesen. Aztán azt azonnal keserűség követte.

Találhatunk átmenetileg örömöt emberekben, de elkerülhetetlen, hogy aztán fájdalom, csalódás legyen a történet vége. Viszont Isten minden ígérete igen és ámen. Mi másért gyűlnénk össze? Hallottuk az imént Zsid 10:25-ből: Ne hagyjátok el a magatok összegyülekezését, hanem annál is inkább tegyétek, mert a napok gonoszak.

Miért tesszük ezt? Azért, hogy itt ücsöröghessünk, és a legújabb pletykákat megbeszélhessük? Vagy azért, hogy egymást vállon veregethessük, hogy mennyire nagyszerűek vagyunk? Vagy azért, hogy hallhassuk Isten hangját a pulpitustól, egymástól, a beszélgetésekben, egy csodálatos dalból, a szentek szolgálatából. Mindezekben mi az, ami közös? Ez: Ne félj, veled vagyok! Megelégedettség, ami abból fakad, hogy tudjuk: Ő az Isten. Teljes béke, ami abból ered, hogy Ő azt mondja nekünk: Én megerősítelek, megsegítelek, támogatlak téged.

Mindenhol megtaláljuk ezt a Bibliában. Látjuk Isten embereit, akik korábban gyenge, törékeny emberek voltak, és még mindig gyengék és törékenyek. Ám gondoljunk a koldusra az Ékes kapunál ApCsel 3-ban, aki csak kéregetett, hogy legyen valami, amiből tengetheti az életét. Ez viszont csak időleges dolog volt, és nem tartott soká, újra és újra kérnie kellett. Péter és János rászegezte a tekintetét, amint kért tőlük, és azt mondták: Pénzünk nincs számodra, de amink van, az örökkön örökké fog tartani. Megérintették, meggyógyították, és beszaladt a templomba, arra helyre, ami előtt ült, és vágyott rá, hogy bejuthasson oda. Végre valódi megelégedettséget talált.

A leprások, akik meggyógyultak, elszaladtak a városba. Az egyik futás közben egyszercsak megállt, visszafordult, és leborult az Úr lábai előtt: „Köszönöm! Köszönöm, hogy Te megérintettél, meggyógyítottál engem!” Ilyen a szívünk, nem? Ő megérintett minket, és nem akarunk megszokottak lenni ezzel. Meggyógyított bennünket, úgyhogy nem akarunk elszaladni a gyógyulásunk helyétől. Megszabadított minket. Kihozott a rabságból, hogy beléphessünk az Ő szeretett Fiának országába és megtapasztaljunk valamit, amit soha azelőtt nem tapasztaltunk meg.

A csodálatos ezzel az, hogy holnap reggel még mindig ugyanolyan megelégítő lesz, mint amilyen ma, és a következő nap is, és a következő nap is… Örömünk és békességünk lesz. Lesznek nehézségeink, de nem a nehézség lesz az istenünk, hanem Isten lesz az Istenünk a nehézségek közepette. Keresni fogjuk a természeti megoldásokat is, valamennyit kapunk is belőle, de aztán csalódunk. Isten azt mondja: „Kelj fel! Csináljuk újra helyesen.” Lehet, hogy egy nap hétszer is elesünk, mert a rosszat választjuk, de mindig felkelünk, és azt mondjuk: „Ó, Istenem, annyira bolond voltam! Bocsáss meg nekem.” Ő azt kérdezi: „Miért? Ez az első alkalom, hogy ez megtörtént.”

Ő velünk van, és nem félünk. Ő mellettünk van, Ő a mi Istenünk. Segítségül hívjuk Őt, Ő válaszol, és mond nekünk olyan dolgokat, amikről nem is tudtunk. Azt gondoltuk, hogy kapunk majd egy kis ennivalót, de ehelyett Ő meggyógyít minket. Nagyon kicsi volt a várakozásunk, de Isten messze fellette és még azon is túl adott nekünk, mint amit mi el tudtunk képzelni. Annyival nagyobbat adott nekünk! Azt mondjuk: Köszönöm, Uram! Nem akarok megszokott lenni ezzel. Köszönöm, Uram.

Már csak néhány napom van itt a Földön, nem tudom, hogy mennyi. Kevés, ha az örökkévalósághoz mérem. Mit fogok kezdeni ezzel a néhány nappal? Jób barátja leszek, és kritizálok? Csalódom? Vagy leborulok, és azt mondom: Uram, köszönöm a gyógyulásomat, és hagyom, hogy mások is meglássák Isten dicsőségét, ahogy kiárad rajtam keresztül az Ő jobbjának a csodálatos hűsége miatt. Ámen.

Kategória: Egyéb