P. Bende
János 1. levele elején leírja ezt a rendkívüli dolgot, hogy Isten emberré lett. Isten valóságos és láthatjuk Őt.
1Ján 1:5 Ez pedig az az üzenet, amelyet tőle hallottunk, és hirdetünk nektek, …
Hogyan folytatnád ezután?
1Ján 1:5 … hogy Isten világosság, és nincs benne semmi sötétség.
Azt mondja: Ez az, amit hallottunk Tőle, és hirdetjük nektek. Olyan sok van ebben! Annyi minden van ebben, hogy Isten a Világosság, és nincs Őbenne semmi sötétség. Ő a világosság birodalmában van, és annak az Ura. Nincs Benne semmi, ami a sötétségből lenne. Nincs benne gonoszság, Jób 34:12. Nincs olyan, hogy Isten rosszat akarna neked.
Akarná-e Isten azt, hogy valaki pokolra jusson? Minden nap elámulok ezen, hogy vannak emberek, akik ezt hiszik, hogy Isten igazából arra teremtett embereket, hogy a pokolra menjenek. Pedig 1Tim 2:4-ben azt mondja, hogy Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság ismeretére. 1Ján 2:2-ben azt mondja, hogy Ő mindenkiért meghalt, miértünk és az egész világért.
Látod-e ebben a világosságot? Amiben nincs semmi sötétség, az biztos, hogy teljes. Nincs benne olyan, ami az emberi bűnös természet része, mint például a személyválogatás, vagy a változás, a kiszámíthatatlanság… Éppen ezért, mert nincs Benne semmi sötétség, csak világosság, nincs Benne önérdek.
Nincs Benne önérdek! Ezért összeegyeztethetetlen lenne az Ő személyével, hogy bármit, amit cselekszik, ne ingyenesen tegye. Mert ingyenesen cselekszik. Nagy árat fizet, nagy árat fizetett, de amit cselekedett miértünk, az ingyenes, és nincs semmi, amit várna érte. Nincs Benne semmi, ami a sötétségből lenne, hanem teljesen világosság. Ezért bízhatok Benne. Nincs szeplő az Ő szeretetén. Mert teljes az Ő szeretete. Hiánytalan. Végtelen. Nincs Benne semmi, ami sötétség lenne.
Emlékszem, egyszer evangelizáltunk Debrecenben, és egymás után találkoztam azokkal az emberekkel, akik azt mondták: „Jézus? Ő az, Aki rosszat akart nekem.” Nem! Mert nincs Benne semmi sötétség! Semmi sötétség! A legjobbat akarja neked. Az Ő életét akarja neked. A te biztonságodat akarja. A te tökéletességedet akarja. Azt szeretné, hogy a sziklán állj. Nincs Benne semmi sötétség.
Nincs Benne semmi rossz. Luk 2:14-ben azt mondja, hogy Isten jóakarata megjelent az embernek. Aztán látjuk Ef 1:5-ben, hogy a jókedvéből – ez ugyanaz a görög szó – cselekszik mindent értünk. Ez csodálatos! Ő a mi Istenünk! Nem vádolhatom semmivel, és senki sem vádolhatja semmivel, mert nincs Benne az, ami bármilyen erkölcsi mérce szerint, bármilyen emberi ítélet szerint, bármi szerint bármi rossz lenne Benne. Nincs.
És Ő téged szeret. Halleluja!
P. Kende
Olvasni fogunk az Igéből. 1Tim 4:13-ban Pál azt mondta nekünk, hogy figyeljünk az intésre, az olvasásra és a tanításra. Reméljük, ezt a hármat fogjuk most tenni.
Ján 7:5-32 Mert saját testvérei sem hittek benne. De Jézus azt mondta nekik: Az én időm még nem érkezett el, nektek azonban minden idő alkalmas. Titeket nem gyűlölhet a világ, de engem gyűlöl, mert én arról teszek bizonyságot, hogy cselekedetei gonoszak. Ti menjetek fel az ünnepre, én még nem megyek fel erre az ünnepre, mert az én időm még nem telt be. Ezt mondta nekik, és Galileában maradt. Amikor azonban a testvérei már elmentek, akkor ő is fölment az ünnepre, de nem nyilvánosan, hanem titokban. A zsidók pedig keresték őt az ünnepen, és kérdezgették: Hol van ő? A tömegben nagy zúgolódás támadt miatta. Némelyek azt mondták, hogy jó ember, mások pedig azt mondták, hogy nem az, hanem félrevezeti a népet. De senki sem beszélt nyilvánosan róla a zsidóktól való félelem miatt. Már az ünnep közepe volt, amikor Jézus fölment a templomba, és tanított. A zsidók csodálkozva mondták: Honnan ismeri ez az Írásokat, holott nem tanulta? Jézus pedig így válaszolt: Az én tanításom nem az enyém, hanem azé, aki küldött engem. Ha valaki cselekedni akarja az ő akaratát, megismerheti erről a tanításról, hogy Istentől van-e, vagy én magamtól szólok. Aki magától szól, az a saját dicsőségét keresi; aki annak dicsőségét keresi, aki őt elküldte, az igaz, és abban nincs hamisság. Nem Mózes adta nektek a törvényt? De közületek senki sem tartja meg a törvényt. Miért akartok engem megölni? A sokaság pedig azt mondta: Ördög van benned. Ki akar téged megölni? Jézus erre azt mondta nekik: Egy dolgot tettem, és mindnyájan csodálkoztok rajta. Mivel Mózes elrendelte nektek a körülmetélkedést – nem mintha az Mózestől való volna, hanem az atyáktól –, szombaton is körülmetélitek az embert. Ha pedig körülmetélhető az ember szombaton, hogy meg ne sértsék Mózes törvényét, ti most azért haragszotok rám, mert én egy embert teljes egészében meggyógyítottam szombaton? Ne csak látszatra ítéljetek, hanem mondjatok igazságos ítéletet! A jeruzsálemiek közül némelyek így beszéltek: Nemde ez az, akit meg akarnak ölni? És íme, nyilvánosan beszél, és semmit sem szólnak ellene. Talán bizony felismerték a főemberek, hogy ő a Krisztus? De erről tudjuk, honnan való, amikor azonban eljön a Krisztus, róla senki sem tudja, honnan való. Jézus pedig a templomban tanítva így kiáltott: Ti ismertek engem, és azt is tudjátok, honnan való vagyok, de én nem magamtól jöttem, hanem az küldött engem, aki igaz, akit ti nem ismertek. Én azonban ismerem őt, mert tőle vagyok, és ő küldött engem. Erre el akarták fogni, de senki sem vetette rá a kezét, mert még nem jött el az ő órája. A sokaság közül pedig sokan hittek benne, és azt mondták: a Krisztus, ha majd eljön, tehet-e több csodát annál, mint amennyit ő tett? Meghallották a farizeusok, hogy a sokaság ezeket suttogta felőle, és szolgákat küldtek a farizeusok és a főpapok, hogy elfogják.
Kicsit ambiciózusan megpróbáljuk most az egész fejezetet átvenni. Ezt azért merem megtenni, mert a fejezet java része egy szóval leírható. A fejezet java részére azt lehetne mondani, hogy zűrzavar. „Ő a Messiás!” „Nem, ez az ember bolond.” „Nem! Csak félrevezeti az embereket.” „Nem! Hatalmat akar.” „Nem! Ő csak népszerűséget akar.” Micsoda őrület! Ott van Jézus, és mindezek a vélemények ott vannak körülötte. Zűrzavar van. Mindenkinek más a véleménye.
Más ez ma? Nem igazán. Ugyanez van ma is. „Jézus tanító.” Mit mondott p. Bendegúz? „Jézus az, Aki rosszat akar nekem.” „Jézus társadalmi igazságtételért harcolt.” „Jézus bolond volt.” „Jézus egy próféta volt.” A kedvencem a Jézus-elmélet, miszerint nem is létezett.
Van néhány dolog erről a zűrzavarról ebben a fejezetben. Az egyik, hogy ez a fejezet egy értelemben nagyon szomorú. Tudod, miért? Az utolsó vers miatt:
Ján 7:53 És mindnyájan hazamentek.
Ez olyan, minthogy mesélte nekem valaki, hogy nem olvasta a Gyűrűk ura c. könyvet, aztán elhívták a filmre. Nézte, hogy csak mennek, mennek és mennek, és már várta, hogy történjen valami, aztán vége lett a filmnek. Mire megkérdezte: Most mi van? Azt felelték: Ez volt az első film. „Viccelsz? Mikor lesz a következő?” „Egy év múlva.” „Tessék?!” Teljesen kiakadt az ember.
Ez is ilyen, hogy mindenki hazament. Nincs pont a történet végén. Nincs megoldás a rejtélyre. Jézus egy elmosódott kép marad ezeknek az embereknek a számára.
Miért történt ez így? Ha valaki úgy jön Jézushoz, hogy magát keresi, akkor Jézust üresnek fogja találni. Mindig. Ha úgy jövök Jézushoz, hogy a magam útját akarom, akkor annyira elégedetlen leszek Vele. Mindig! Ha a Bibliát úgy nyitom ki, hogy magamat keresem, az én utamat, az én akaratomat – „Én úgy akarok élni, ahogy nekem tetszik.” –, akkor azt fogom kérdezni egy testvértől: „Miről beszélsz? Mi az, hogy a Biblia szól hozzád? Hozzám miért nem szól?”
Lehet ez az egyik oka, hogy úgy fordulok hozzá, hogy magamat keresem. Nem mindig ez az oka, de van, hogy ez az oka, hogy nem találok választ. Elmegyek bibliatanulmányra, vagy szolgálni kezdek, vagy imádkozom, és magamat keresem – a magam útját, a magam akaratát, a magam céljait, a magam álmait –, és teljesen üresnek találom az egészet: a szolgálatot, az imát, a közösséget. Van azonban egy másik hozzáállás, és ez meglehet nekünk. Ha úgy megyek Jézushoz: Nekem annyira elegem van magamból!; akkor szeretetet találok, akkor betöltekezem, akkor irányt kapok.
Ez a fejezet így végződik: Mindnyájan hazamentek. Jézus nem vált tiszta képpé számukra. Még azoknak sem, akik azt mondták: Lehet, hogy Ő a Messiás. Még nekik is homályos kép maradt Jézus. Miért? Mert azt mondták: Lehet, hogy Ő a Messiás.; de aztán volt valaki, aki azt mondta: Á, dehogyis! Könnyű volt kibillenteni őket ebből a gondolatból. Ez a különbség. Az előző fejezetben, Ján 6:69-ben olvastuk, hogy Pétert nem lehetett kimozdítani. Ő stabil volt, és azt mondta: „Mi megismertük, és elhittük, hogy Te vagy Isten Szentje, Te vagy Isten Felkentje. Megismertük és elhittük.” Nem lehetett kimozdítani.
Gal 1:6-ban Pál azt mondja: Meg vagyok döbbenve, hogy ennyire könnyű volt kilökni titeket Jézus közelségéből, követéséből. Kol 1:23-ban azt mondja – kicsit átfogalmazom –: Maradjatok meg a hitben szilárdan és rendíthetetlenül, és ne tántorodjatok el az evangélium reménységétől. Azt mondja: Ne hagyd el könnyen! Mert könnyű ilyennek lenni, mint ezek, zavarban lenni, de nem muszáj. Ha úgy jövök Jézushoz, hogy tele vagyok magammal: Na, mondj valamit!
Amikor udvarolsz egy lánynak, akkor így mész oda hozzá: „Na, szia. Örülsz, hogy itt vagyok, ugye!”? Nem így jövünk! Hanem úgy: „Elegem van. Én nem akarom ezt az életet, ezt az utat, ezt az irányt. Nem akarom azt, ami engem betölt. Elegem van magamból, köszönöm.” Ha így jövök Jézushoz, akkor Ő megtölt, Ő irányt mutat, Ő bizonyosságot ad nekem.
Ha megnézzük ezt a fejezetet, azt látjuk, hogy Jézus akkor is, és ma is egy tükröt tart mindnyájunk elé. Egy értelemben fel lehet mérni az embert abból, ha megkérded, és őszinte választ ad, hogy hogyan gondolkodik Jézusról. Aki túl büszke, az életét akarja élni, annak le kell húznia Jézust. Az, aki bizonytalan és gúnyolódnia kell, tökéletes célpontot talál Jézusban. Jézus egy értelemben tükör az egész társadalmunknak, és nekünk nem tetszik a tükör, mert úgy tűnik, mintha torzítana. Mi úgy érezzük, hogy el van görbülve ez a tükör, és azt mondjuk: Ez nem így van!
Igazából azonban szembe kell néznünk vele. Ki ölte meg Jézust? – mit válaszolsz erre a kérdésre? A válasz az, hogy én és te. Mi öltük meg. Ez a tükör. Ez fáj! Én öltem meg. Tényleg. Mondhatja valaki: „Ezért jöttem ma gyülekezetbe, hogy ezt halljam?” Ha belenézek ebbe a tükörbe, az segít nekem azt mondani: „Nem akarom ezt az embert, mert ez az ember csak arra volt jó, hogy megölje Jézust. Inkább a másikat akarom. Az újra vágyom!” Figyelj, ha Őt vágyom, ha így jövök Jézushoz, akkor megtalálom, amire szükségem van, megtalálom, Akire szükségem van. A fejezet java része erről szól.
Ján 7:2-10 – Ebben a részben láttuk, hogy a testvérei sem hittek Benne. Márk 3:21-ben azt olvassuk, hogy azt hitték, hogy Jézus megbolondult, és eljöttek, hogy eltávolítsák, hogy ne okozzon nekik több nyilvános szégyent. Ezekben a versekben azt látjuk, azt mondják Jézusnak: Menj az ünnepre! Gyakorlatilag megpróbálják Őt megölni. Annyira kellemetlen volt, és nem akarták, hogy Ő továbbra is kínos legyen nekik. Azt mondták: „Menj és mutasd meg Magad az ünnepen! Aztán majd ott megölnek.”
Aztán a legrosszabb indítékot tulajdonították Neki: „Te csak nyilvánosságot akarsz. Népszerűséget akarsz. Te csak a tapsot akarod.” Mennyire távol volt ez Jézustól! Az evangéliumokban legalább kilencszer mondta, miután csodát tett: „Ne mondd el senkinek! Ne beszélj erről senkinek!” Mert Ő nem hírességet keresett. Tudta, hogy az milyen üres, tudta, mennyire nem elégíti meg az embert.
Aztán azt olvassuk Ján 7:16,18,28-ban, hogy Ő azért volt itt, mert az Atya elküldte Őt. Nem Magától csinálta ezt az egészet. Nem a Saját dicsőségét kereste. El tudod képzelni, milyen lehetett így elutasítva lenni? Mi hibázunk, nálunk könnyű bizonyítani, hogy rossz indítékokkal bírunk. Még akkor is, ha nem. Még akkor is, ha nem rossz a motivációm, könnyű egy hibámra rámondani. Mindnyájan így vagyunk. Jézusnál azonban nem voltak hibák. Ő nem hibázott, mégis sikerült valahogy rábizonyítani ezt a dolgot. Ézs 53:3 megvetett és emberektől elhagyott volt, Fájdalmak Férfija és betegségeink ismerője.
Igazából ez a gondolat, hogy a Fájdalmak Férfija. Miért volt a Fájdalmak Férfija? Azért, mert elutasították. Mert hátat fordítottak Neki. Ez történt Vele végig. Amikor a kereszten volt, akkor már a tanítványai is hátat fordítottak Neki. Aztán az Ő Atyja is hátat fordított Neki. Milyen nagyszerű ez nekünk, hogy Ő volt a Fájdalmak Férfija, és nem te, és nem én. Azért volt a Fájdalmak Férfija, hogy neked és nekem ne kelljen annak lenni. Az Atya akaratában Ő volt az, Aki elszenvedte mindezt.
Aztán elküldte nekünk a Szent Szellemet. Azért, hogy nekünk ne kelljen a szentek közössége nélkül élnünk, hogy nekünk ne kelljen a testvérek szeretete nélkül élnünk. Mi nem abban a helyzetben vagyunk. Annyira hálásak vagyunk ezért!
Még egy kérdés, ami itt felmerülhet: Nem csapta be őket Jézus, amikor a testvéreinek azt mondta: „Én most még nem megyek fel az ünnepre.”? A válasz az, hogy nem igazán. Miért? Mert még nem volt itt az ideje, hogy menjen. Ján 3:8-ban azt olvastuk, hogy aki a Szellemtől született, az olyan, mint a szél. Nem tudod, honnan jön, nem tudod, hová megy, de mozgásban van, tart valahova, van iránya, a természeti ember viszont nem tudja felmérni.
Azt hiszem, hogy ez nekünk is egy példa. Lehet, hogy ebben a pillanatban nem tudom, de a következő pillanatban a Szent Szellem mond nekem valamit, az Úr vezet engem. Lehet, hogy az utolsó pillanatban mondja. Tulajdonképpen ezt mondta nekik: A ti időtök mindig itt van. Igazán azt mondta ezzel: „Figyeljetek! Ti a saját akaratotokban éltek, de Én az Én Atyám akaratában élek. Én engedelmeskedem Valakinek. Ti azt csináljátok, amit akartok. Van valaki felettetek? Nincs. Nekem van!”
Egy értelemben nem ez az, amit tanulunk Krisztustól, ahogy követjük Őt? Nem ez az életünk iskolája? Változik a kép, az elején minden csak én, és tartok arrafelé, hogy nem én. Ján 21:18-ban Jézus azt mondja Péternek: Egy nap majd nem oda mész, ahova te akarsz, hanem visznek téged. Tudjuk, miről szól ez a vers, ugyanakkor ez igaz az életünkre. Ez az a változás, hogy a Szent Szellem vezet minket dolgokon keresztül. Könnyűeken, nehezeken, áldottakon, örömtelieken keresztül vezet minket, és azt mondjuk: „Köszönöm, Uram. Uram, a Te akaratod legyen meg. Uram, bízom Benned!” Amikor ezt megteszem, akkor másik fajta életet élek. Akkor a természeti ember nem tud felmérni engem. Tulajdonképpen én sem tudom felmérni magamat. Ez fontos nekünk. Nem te vagy a bíró mások élete felett. Van egy jó hírem: nem te vagy a bíró a magad élete felett sem. Ez jó hír!
Azt mondtuk: zűrzavar. Igazán csak kettő vélemény van, amelyik tiszta. Tulajdonképpen csak kettő csoport tudja jól, hogy mit akar. Az egyiket itt látjuk:
Ján 7:1 Jézus … nem akart Júdeába menni, mert ott a zsidók meg akarták ölni.
(Amikor itt azt írja, hogy zsidók, akkor a zsidó vezetőségről beszél.) Ez ott van az egész fejezetben. Beszél erről a 7. versben, aztán 19-24-ig, 30., 32., 44. versben. Tehát meg akarták Őt ölni. Ez volt az egyik világos vélemény. A zűrzavar közepette volt egy tiszta hang: Meg kéne ölni! El kéne intézni! Aztán a 20. versben a sokaság visszakérdez: „Hova gondolsz? Ki akar megölni Téged?” Egy-másfél évvel korábban – Ján 5:9,16 – meggyógyította az embert szombaton, és meg akarták ölni emiatt. Persze, hogy meg akarták ölni! Csak a tömeg még nem tudta, hogy arra fognak szavazni, hogy Neki meg kell halnia. A démonok már tudták, hogy mi a terv. A vezetőség már tudta, mi a terv.
Ez az, amiről beszélünk, amikor azt mondják: Ó, mi nem utálunk titeket, de muszáj elvenni az egyházi státuszotokat. Amikor Közép-Ázsiában volt az istentiszteletünk, és meglátogatott minket a titkosrendőrség, nekem az volt az utolsó istentiszteletem abban az országban. Aztán egy vonaton találtam magam kifelé az országból, azzal, hogy nem is fogok visszamenni többet. Ők meg voltak győződve arról, hogy mi vagyunk a bűnözők, mi vagyunk rosszindulatúak.
Miről szól ez? Van egy démoni munka Isten munkája ellen. Itt, Ján 7-ben Krisztus ellen, de igazából látjuk, hogy Isten munkája ellen. Jóindulatú emberek, jó szándékú emberek, jóakaratú emberek démoni célt szolgálnak. Ezt látjuk itt, Isten munkája ellen is zajlik ez. Mindenütt a világon. Zajlik a gyülekezetünk ellen. Biztos vagyok abban, hogy Magyarország ellen is van egy démoni munka. Van egy rossz hírem: személyesen ellened is zajlik démoni munka.
Miért? Azért, mert meg vagyok győződve róla, hogy hatalmasan tudna használni magyar embereket, akár Magyarországot az Ő tervében, és téged is, és a gyülekezetet is. Ezért szeretné az ellenség látni, hogy a szívek zárva legyenek az utcán, amikor evangelizálunk. Miért? Mert fél attól, hogy segíteni fogunk házasságokon, fél attól, hogy normális gyerekeket nevelünk fel, fél attól, hogy misszionáriusok fognak kimenni, és fél attól, hogy lesznek gyülekezeteink minden megyében Magyarországon. Pontosan tudja, hogy ez mennyire lehetséges.
Pontosan tudja, hogy neked, a te életednek hatásod lehet ebben az országban, ebben a világban. Óriási hatásod lehet. Úgyhogy szeretne megölni, de Istené vagy, úgyhogy legalább szeretné elvenni a hatásodat ebben a világban, hogy ne csinálj semmi rosszat az ellenség munkája ellen. „Legyél keresztény, jól van! De ne szólj bele a dolgokba! Az nem helyes. Azt nem lehet.” 2Kor 2:11 Sátánnak van egy terve veled kapcsolatban. Amit ajánl, az jól néz ki, az hívogató, de a célja ugyanaz: szeretné megölni a hitben járásodat. Egyszerű eszközöket használ.
Emlékszem egy történetre. Megkérdezte valaki Sátántól: Mi a leghasznosabb eszközöd Isten munkája ellen? Sátán elővett egy fadarabot, és megmutatta: Ez! „Ez?” „Igen! Ez egy ék. Fogom, és beteszem közéjük. Eltávolítom őket egymástól.” Egyszerű eszköz. Nem így dolgozik Sátán? Zűrzavart látunk ebben a fejezetben. Nem ezt csinálja? 1Móz 3:1,4 – megkérdőjelezi a nyilvánvalót: „Tényleg azt mondta Isten? Biztos, hogy úgy mondta Isten? Éppen úgy van, ahogy Isten mondta?”
Megkérdőjelezi a nyilvánvalót, ahogy embereknek azt mondja: Biztos, hogy férfi vagy? Ami azért eléggé nyilvánvaló. Így dolgozik. És nem csak a világban, hanem nálunk is. Amit tudtam biztosra még egy hete, azt ne tudjam ma. Amit tudtam egy éve, arról ne legyek meggyőződve ma. Amit megtanultam a bibliaiskolában, vagy az Igéből, amint tanulmányoztam, azt feladjam. Megkérdőjelezni a nyilvánvalót. Egyszerű eszközök. Zsid 2:15-ben félelem, vagy Jak 1:14-ben kívánság – ezek egyszerű, de erőteljes eszközök.
Figyelj! Nekünk is van egy egyszerű, de erőteljes eszközünk, erőteljes válaszunk. Azt mondtam, hogy csak kettő hang van, ami tisztán szól ebben a fejezetben a zűrzavar felett. Az egyik ez a hang: Öljük meg! A másik valójában Jézus hangja, ugyanakkor azoké, akik követik Őt. „Kövessük Őt! Legyünk közel Hozzá!” Ez nem néz ki túl fényesen.
Annak, hogy öljük meg, nem az lenne-e az ellentéte: „Tegyük Őt királlyá!”? Isten nekünk nem ezt adta. Isten nekünk mást adott. Azt mondta, hogy járjunk Vele. Azt mondta, hogy lakozzunk Őbenne. Azt mondta, hogy legyünk közösségben Vele. „Uram! Miért ilyen keveset vársz tőlem?” „Csak bízz Bennem! Gyere Velem! Járj Velem! Hallgass! Merj figyelni. Merj lassítani eléggé ahhoz, hogy meghalld a hangomat! Aztán majd meglátod, együtt óriási dolgokat fogunk csinálni.” Viszont ez onnan indul, hogy azt mondod: Követlek, Jézus! Ez az, ami számít.
Még volt egy kérdés, amit feltettek, Ján 7:14-18,45-51. A kérdés ez volt: Hol tanulta ezeket Jézus? Egy értelemben lejáratni próbálták Őt. Azt próbálják mondani: „Ez az ember nem tudja, hogy mit beszél. Nem járt a megfelelő iskolákba.” Mi kicsit másként nézünk erre. Tényleg hol tanulta? Honnan tanulta? Mert úgy beszélt, mint senki más.
Olvassuk a fejezetben, hogy katonákat küldtek Őérte. Mentek elfogni, Jézus váltott velük néhány szót, és a katonák visszamentek üres kézzel a feletteseikhez. Azt kérdezték tőlük: „Hol van? Nem találtátok meg?” „De, megtaláltuk.” „Akkor miért nem hoztátok el?” „Még senki nem beszélt így, mint ez az ember.” Gyakorlatilag ugyanazt mondták, mint amit Péter mondott Ján 6-ban: Nála vannak az örök élet beszédei. Csak ők nem tudták ezt így mondani.
Hányszor fordult elő veled, hogy jött a rendőr letartóztatni, aztán úgy beszéltél, hogy az ember azt mondta: „Köszönöm. Olyan hálás vagyok!”; és elment anélkül, hogy tett volna valamit? Velünk nem jellemző, de Jézus esetében ez történt. Egy értelemben úgy vagyok, ahogy nézem ezt: Nem járhatnék én is ebbe az iskolába? A jó hír az, hogy lehet. Te is járhatsz abba az iskolába, ahol Jézus tanulta ezt, és én is. Ézs 50:4 Az én Uram, az ÚR felserkenti a fülemet minden reggel, olyanná teszi a fülemet, mint a tanítványoké.
P. Stevens is így tanulta, aki a Szolgálatunkat alapította. Így lett mély az Igében. Isten szólt hozzá, megelevenítette a hallását. Ez az, amiről itt Jézus bizonyságot tesz: nem ennek a világnak az elvárható képzése, hanem az Atya tanítása. És abból rendkívüli mélység volt az életében.
Ez neked, és nekem is megvan. 1Ján 2:20,27-ben azt olvassuk, hogy megvan neked a Szent Szellem, Aki tanít téged. A bibliaiskola nagyszerű, együtt vagyunk, olvassuk az Igét, és gondolkodunk róla. Ám mindnyájunknak hallanunk kell Őtőle! Az az év, amikor abbahagyom a hallást Istentől, az lesz az az év, amikor a szellemi apátia beüt az életembe. Persze, gyere bibliaiskolába, megvan annak a haszna. Igen, hallgass üzeneteket, bevégzett munka, kegyelem irányult, Krisztus központú gyülekezeteket. Persze, gyere gyülekezetbe is, ugyanakkor hallj Tőle. Azért járunk bibliaiskolába, hogy tanuljunk hallani Istentől. Ez a célja. Ez az értéke. Minden, amit tanulunk, errefelé próbál vinni minket. Ez a haszna.
Hogyan működik ez? Ész 50-ben azt olvassuk, hogy Jézus úgy kezdte a napot, hogy először hallott az Atyától, és utána ment, és csinálta, amit kellett. Olyan sokszor van az életemben, hogy először válaszolok, azután hallom Istent. Amire azt mondom: Jaj! Amikor azt mondja az Írás, hogy keressétek először Isten országát, akkor az miről beszél? Beszél prioritásokról, persze. Mit teszek előre az életembe? Ugyanakkor a másik oldala: Merj imádkozni mielőtt választ adsz, mielőtt döntést hozol. Merj odafigyelni az Atyára. Merj várni az Atyára.
Figyelj, ez a válasz. Sátánnak egyszerű eszközei vannak ellenünk, és ez a mi egyszerű válaszunk, hogy keressük először az Atyát, és aztán mindaz, amit az ellenség próbál, az jelentéktelenné töpörödik. Nincs súlya. Nem tud elvonni. Ehhez azonban keresnem kell az Atyát.
P. Stevens írta ezt a könyvet: Találkozni Istennel minden reggel. Nem véletlenül írta. Azért, mert ő is olvasta ezt a verset Ézs 50-ben. Szükségünk van rá. Mert a zűrzavar mindig ott van körülöttünk, de Jézus megígérte a 17. versben: Ha megvan ez a vágyad, hogy cselekedni akarod az Atya akaratát, akkor érteni fogod, amit mondok. Akkor be tudod fogadni az üzenetet. Akkor fel fogod ismerni: Isten szólt hozzánk, Isten beszélt hozzám. Ha a fejemet akarom tömni tudással, akkor soha nem leszek biztos.
Nagyon sok nagy tudású ember, aki esetleg még a Bibliát is tanítja, ugyanolyan összezavarodott, mint ezek a népek a 7. fejezetben. Mert csak tanítani akarják. Mert csak ismerni akarják, de nem akarnak járni benne. Ez a különbség. Amikor a szívemben járni akarok benne, amikor követni akarom Őt, és hajlandó vagyok egyszerűen azt mondani: Én Jézus követője vagyok.; akkor minden megváltozik. Nem az kell, hogy én vagyok a szuper tanítvány, nem is az, hogy nekem ilyen vagy olyan ajándékom van. Nem ez kell, hanem: Én Jézus követője vagyok.
Csak ez a két hang van. Az egyik: Öljük meg! Mellesleg ugyanazok mondják ezt, akik nem sokkal korábban királlyá akarták tenni. A másik hang: „Követlek Jézus! Nem én döntöm el, hogy hogyan mennek a dolgok. Követlek Jézus!”
A 37-39. versekben Jézus azt mondja a Szent Szellemmel kapcsolatban: Ha valaki szomjazik, jöjjön és igyék! Mit látunk itt? Nincs rejtőzködés. Jézus igazából nem rejtőzködik. Azt mondja: „Itt vagyok, ez az üzenetem. Ha valaki szomjas, jöjjön, és igyon. Nekem van mit adnom.” Micsoda kontraszt ez. Azok, akik össze vannak zavarodva – Ján 7:13 –, nem beszéltek nyíltan, mert féltek.
A világunk tele van ezzel. Bármiről lehet beszélgetni az emberekkel. Lehet beszélni terrorról, el lehet mesélni a szülésedet, lehet beszélni szexről, lehet beszélni bármilyen rosszról, bármiről, kivéve Jézust. Amikor az utcán azt mondod nyilvánosan, hogy Jézus, elpirulsz. Legalábbis ezt várják tőled. „Nem szégyelled magad?!” Jézus itt azt mondja: „Nem! Nincs mit szégyellni. Aki szomjas, jöjjön Hozzám, és igyon.”
Ez a másik hang, ami azt mondja: „Én tudom, miért vagyok itt. Én tudom, mi a célom. Tudom, mi van a szívemben. Tudom, mi az értékem, és el is mondom neked. Ha Engem követsz, akkor nem lesz bizonytalanság, nem lesz zűrzavar, nem lesz félelem, hanem több tartalmad lesz, semhogy fel tudnád használni. Lesz elég, hogy másoknak is adj belőle.” Ez az, amit p. Bendegúz mondott – azt hiszem –, hogy Jézus Világosság, és nincs Benne sötétség. Ő a bizonyosság, és Benne nincs zűrzavar. Ez a másik hang.
Ezért olyan fontos, hogy mi menjünk az Atyához újra és újra, hogy Őt keressük először személyesen. Mert amikor Őt keresem először, akkor ezt a biztos hangot találom. Lehet, hogy zűrzavar van körülöttem, de ha hallom ezt a biztos hangot…
Gondolj bele! Amikor egy hajó el van veszve a tengeren, hány világítótorony kell, hogy tudja, hova kell menni? Mindenhol sötét van, csak valahol van egy világítótorony. Az elég. Mi is így vagyunk. Keresni az Atyát, hallani Tőle. Mi Ő miatta vagyunk itt. Mellesleg nagyszerű itt lenni az Ő nevében.
Ámen.