Isten visszavisz a romjainkhoz, hogy újat építsen & Felkentek vagyunk az életre

2015 július 22. szerda  18:30

 

P. Kornél

P. Elshannal osztozunk a mai üzeneten. Mondhatunk-e ilyet, hogy fél üzenet? Van-e ilyen, hogy fél üzenet? Van olyan, hogy fél keresztény? Van olyan, hogy fél hit? Nincs! Van olyan, hogy fél ember? Nincs! Az halott ember. Mi pedig egész emberek vagyunk, úgyhogy két egész üzenet fog elhangozni. Az én gondolatom éppen aktuális: Elegem van a fél életből!

Haggeus könyvében – megtalálod, ha van egész Bibliád, nem csak egy fél, szeretjük az Újszövetséget, de szeretjük az egész Bibliát – van egy érdekes rész. Lényege, hogy ott a zsidó nép, nem voltak tökéletesek, és Isten fenyítette őket. Úgy tette, hogy elvitte őket arról a földről, amit kaptak örökségül. Hetven év múlva visszavitte a maradékot. Ők nagyon buzgók voltak – Ezsdrás, Nehémiás, Zerubbábel… –, de leállt a munka.

Talán te is voltál így, hogy lazítottál. Mi baja Istennek azzal, hogy ha lazítunk?  Hallgattam egy üzenetet, és az volt benne, hogy az ördög vadászik a szabadidőnkre. Tudja, hogy mire vagyunk elhívva, tudja jól, hogy milyen rövid időnk van. Már évezredek óta létezik, nézi a hatezer éves történelmet, és most éppen te vagy soron. Van gyakorlata. Mi tanulni akarunk. Fontos az életed? Tudjuk jól, hogy egyszer élünk, tudjuk, hogy igaz, amit csinálunk, tudjuk, hogy a Biblia igaz. Mindig ezt mondom a feleségemnek, és főleg magamnak, hogy nem akarom elszúrni. Tanulni akarok. Isten tanított egy nagy dolgot, és ezt szeretném átadni.

Hallgattam délelőtt p. Christ, és tegnap este is (a konferencián). Sokat beszélt Mózesről. Aztán most olvastam Haggeus könyvét. Tudod, milyen jó, amikor tele van irkálva a Bibliád? Vannak benne széljegyzetek. Ha megkérnek, hogy prédikálj, akkor egyből tudsz prédikálni. Úgyhogy kinyitottam ennél a könyvnél, és arra gondoltam, hogy Mózes élete hasonlított annak a generációnak az életére, akiket Isten visszavitt a fogságból.

Aztán hasonlít a mi életünkre. Lehet, hogy azt mondod: Még nem, mert nem tudom, hogy miről beszélsz! Stand-by (készenléti, takarékos) módban üzemelsz. Isten majd gondoskodik! Erről volt szó, hogy Ő használ összetöretést, használ különleges dolgokat az életünkben, hogy felébresszen az álomból. Ez érted van. Felébredsz, ahogy én is felébredtem egyszer. Keresztény voltam, missziós vezető, és egyszer Isten felébresztett egy üzeneten keresztül.

Mózes hol lett elhívva? A pusztában. Utána Isten hova vitte őt vissza? Visszavitte Egyiptomba. Tudod, hova? A bukásai helyére. Oda, ahol nyomorultul elbukott. Aztán nézzük meg a zsidókat! Hova vitte vissza őket Isten Babilonból? Adhatott volna nekik új helyet? Adhatott volna? Abszolút! Övé az egész világ. Visszavitte őket ugyanoda, ahol elbuktak.

Vannak keresztények, akik azt mondják: Azt sem tudom, miről beszél. Mert nem tudjuk, mi az, hogy bukás. Nem tudjuk, mi az, amikor nyomorultak vagyunk. Ha tudod jól, hogy miről beszélek, akkor tudsz követni engem. Az első nagyon fontos dolog, hogy Isten használja az összetört életet. Szereti. P. Love mondta egyszer: Amíg a világ eszeveszetten azon dolgozik, hogy összerakja az életedet, és úgy tűnik, hogy minden rendben van, addig Isten éppen azon dolgozik, hogy szétszedje az életedet.

Isten visszavisz minket oda, ahol hibáztunk. Furcsa, nem? Tudjuk, ismerjük ezt, hogy minden újjá lett, de milyen az az élet, amikor mindig elrohanunk, és nem szembesülünk azzal, amit tettünk? Szerintem ott nem lesz növekedés. Lehet? Ez furcsa. Sőt tudod, mit gondolok? Növekedni fogunk, csak nem éppen a jóban. Sőt lehet, hogy a kegyelmet rossz dolgokra fogjuk használni. Lehet?

A mai gondolat az, hogy összetör Isten, néha úgy érezzük, hogy elvisz fogságba, aztán feléledünk, és nem mozdul semmi az életünkben. Nem mozdul a keresztény életünk, mert a romokon élünk. Éltél már a romjaidon? Ott éltek a zsidók. Visszamentek, ott volt a templom félig készen. Mivel foglalkoztak? A saját házukkal, a saját életükkel. Ez az üzenet neked szól és nekem szól.

Mennyire fontos, hogy néha meglássuk az életünkben, hogy Isten műve növekszik az életünkben! Isten műve! Mert – ahogy mondtam – egy életünk van, és nem akarok fél hitet, nem akarok üres életet. Krisztus megváltott. Krisztus odaadta Magát teljesen értem. Akkor lehet, hogy eljön az idő, hogy én is teljesen odaadjam az életemet Őérte. Ezért van az, hogy sok ember rohangál mindenhova, sokan gyülekezetről gyülekezetre, pásztortól pásztorhoz, baráttól baráthoz, és soha nem hajlandó szembenézni azzal, amit tett.

Isten azonban visszahívta Mózest Egyiptomba. Lehet, hogy amint ment vissza, emlékezett: Itt öltem meg az egyiptomit. Isten nem kárhoztat. Nem azért visz minket vissza valahova. Egyszer azt mondja: nem élhetsz így tovább, hogy kárhoztasson. Mert az igazi nagy dolgok akkor történnek, amikor a szívem mélyén rájövök, hogy szükségem van egy új életre. Tanultam a szüleim bukásából, tanulok másnak a bukásából, de a legtöbbet a saját bukásomból tanulom. Annak semmi értelme, hogy mindig elrohanok előle.

Visszavitte a zsidókat is a templom romjaihoz. A régi helyén felelősséget vállalni. Fájdalmas? Dönthetsz, hogy futsz, vagy azt mondod: Uram, mit kell ilyenkor csinálni? Elfelejtünk bocsánatot kérni. Mondhatom: Nagyobb kegyelmi hívő vagyok, azt csinálok, amit akarok. Viszont nem erről szól a keresztény élet. Hanem arról, hogy Isten azt akarja, hogy lássam, milyen vagyok Nélküle. Utána ez kitermeli, megmutatja, hogy mennyire jó Vele élni. Ez megtörtént velem, és még meg is fog történni velem. A házasság, a kapcsolataink – ezek hoznak létre megtörtséget.

Mózes megtört, a zsidók megtörtek. Amikor visszamentek a romok helyére, azt mondták: Újra felépítjük. Ugyanabból a kőből visszaépítették a templomot. Azt mondta Isten: A második ház dicsősége nagyobb lesz, mint az elsőé volt. Amikor felelősséget vállalsz dolgokért, mindig nagyobb lesz Isten dicsősége. Hidd el nekem! Nagyon sok területről beszélhetnénk. Amikor nem vállalsz minden területen felelősséget az életedben, vagyis nem Istennel mész vissza arra a helyre, akkor nagyon pici életed lesz. Nagyon egyedül leszel. A végén egyedül maradsz.

Viszont amikor képes vagy így élni: „Uram, építkezz az életemben. Csináljuk együtt. Mutasd meg, hogy kell! Mutasd meg, hol rontottam el!” Ez a pedagógia, nem? Én úgy tanultam meg autót szerelni, hogy tudtam jól, hol rontottam el, mi a baj. Amikor elromlik, valami kidobjuk? Nem! Ha valaki beszól nekem, akkor többé nem szólok hozzá? Vagy ha én szólok be neki? Nem! Isten tanítani akar minket.

Aztán egy újszövetségi rész. Isten azt akarja, hogy építkezzünk. Kaptunk hozzá építőanyagot. Azt mondja Pál:

1Kor 3:10 Az Istentől nekem adott kegyelem szerint mint bölcs építőmester alapot vetettem, de más épít rá. Vigyázzon azonban mindenki, hogyan épít rá!

Ez a bémaszék. Egyszer Krisztus előtt fogunk állni. Lehet nagyon szubjektív életünk, bezárhatjuk a valóságot. Ezek a védekezési mechanizmusaink, amikor „mindenki ostoba, csak én vagyok okos”. Tudod, mi ez? Büszkeség. Az ördög imádja a büszkeséget. Sátán ebben bukott el, hogy büszke lett. Éppen ezért néha visszavisz minket oda, ahol elrontottunk valamit.

Nem tudom, kinek szólt ez az üzenet. Nagyon jó, hogy én nem tudom, hogy te mit csináltál. Nagyon jó, hogy te nem tudod, hogy én mit csináltam. Az is bűn, hogy meg kéne tenni, de nem teszem. Így van? Úgyhogy szükségünk van Istenre. Nagyon nagy szükségünk van Istenre, és őszinte életre.

Nagyon sok ember életét láttam az elmúlt hat évben a missziós mezőn. Tudod, mit láttam? Jött és ment. Szélhámosok… Láttam sok embert. Nem tudtam velük mit kezdeni, nem akartak szembenézni azzal, amit csináltak. Ennyi! Ott volt növekedés, amikor valaki szembenézett azzal, amit csinált. Tudod, mi történt ott? Kiáradt a kegyelem. Örült. Kellett neki Isten. Nem mások bűne miatt fogok növekedni, hanem a saját bűneimen és gyengeségeimen tud Isten építkezni.

Bedughatom a fejemet a homokba, mondhatom Istennek azt: „Vigyél máshova! Nem vagyok hajlandó szembenézni semmivel!” Nem! Menj vissza! Mint Mózes. Menj vissza, mint a zsidók. És a második templom dicsősége nagyobb volt, mint az elsőé. Aztán Isten használni fog. Mert azt tudod mondani másoknak: „Én tudom, honnan jössz. Tudom, mi van veled, mert én is voltam ott. Én is nyomorult vagyok, de Isten hatalmas és szent.”

Néha vissza kell fordulni. Úgy, mint amikor jöttem Romániából, és rájöttem, hogy harminc kilométert rossz irányba mentem. Megnéztem a térképet és gondolkoznom kellett. Tudod, mit nem akartam?  Visszafordulni. „Nehogy már p. Kornél visszaforduljon!” Pedig egyedül voltam. 🙂 Mentem vissza harminc kilométert. „Ez fölösleges út!” Igazából mégsem volt az. Mert kétszáz kilométernél a harminc még mindig rövidebb! 🙂 „Fél órát kibírsz, nem?”

Néha menjünk vissza emberekhez, menjünk vissza Istenhez, és rendezzük a kapcsolatot! „Uram! Hosszú lenne a lista, de nézzük meg a legdurvább dolgokat.” A Szent Szellem meg fogja mutatni a legdurvábbakat. Amit úgyis tudsz, mert ha hívő vagy, tudod, mit csinálsz. Ha pedig nem tudod, hogy mit csinálsz, akkor hívő vagy? Ott a Szent Szellem az életedben? Attól, hogy úgy viselkedünk, mint a keresztények… A keresztény élet belső növekedés – ez legyen meg bennünk! Ámen.

 

P. Elshan

Nagyszerű konferenciáról jöttünk Debrecenből. Köszönjük azoknak, akik Budapesten maradtak. Amikor valaki elmegy a háborúba, valakinek otthon kell maradnia, aztán a jutalmon megosztoznak. Azt hiszem, akik elmentek Debrecenbe, nagyon sokat kaptak, és visszajöttünk, hogy megosszuk azt, amit kaptunk.

Tetszett, amit p. Kornél mondott, és a megtörtség nagyszerű téma. Isten szeretné, hogy megtörtek legyünk. Mi nagyon sokszor nem szeretjük ezt, de Istennek van egy terve. Ő sosem tesz félre minket, amikor megtörtek vagyunk. Lehet, hogy a lakásunkban összetört dolgoktól megszabadulunk, de Isten épít bennünket, összerak bennünket, és Krisztus gyönyörű Testét alkotja belőlünk. Mi az Ő menyasszonya vagyunk, és gyönyörűek vagyunk. Ez megtörtség által történik meg.

Szeretnék megosztani egy gondolatot, ami kapcsolódik a megtörtséghez is, és ugyanakkor az építéshez is. Egyszer p. Schaller beszélt erről, és ez az alázatról szól. Nincs senki olyan alázatos, mint a mi Urunk, Ő hívott bennünket, hogy Tőle tanuljunk. Ő nagyszerű tanár, tanít bennünket alázatosnak lenni. Azt mondta p. Schaller, hogy Isten alázatosságának négy szintje, négy állapota van.

1) Zsolt 113:5 Kicsoda hasonló az ÚRhoz, a mi Istenünkhöz, aki a magasságban lakozik?

Nincs olyan, mint a mi Urunk. Ő nagyon magasan van! Ő mindenható. Minden ismerete megvan. Ő magasan van.

Zsolt 113:6 Aki magát megalázva tekint szét mennyen és földön,

A mi Istenünk tökéletes. Nincs semmi szüksége. Nagyon magas pozícióban van. Élvezi a mennyet. Az angyalok körülötte vannak. Imádják Őt. Azt mondják: Szent, szent, szent, mindenható Isten. Ugyanakkor Isten megalázta Magát. Onnan, a mennyből lenézett ránk. Rád nézett. Ránézett az emberiségre, és a mi borzalmas helyzetünkre, az emberekre, akik elveszettek, akik a bűneikben vannak, akik el vannak választva a szentségtől. Ennek ellenére Isten gondolt ránk. Ennek ellenére Ő szeretett bennünket örökkévaló szeretettel. Aztán Ő lenézett. Ez Isten alázatos voltának az első szintje. Amikor nem hagy minket figyelmen kívül. Hanem van valamije a számunkra, ami különleges.

2) Aztán János evangéliumában a verseket nagyon jól ismerünk mindannyian. Nemcsak hogy lenézett ránk a mennyből, hanem abban is megalázta Magát, hogy olyanná lett, mint mi.

Ján 1:1 Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige.

Ján 1:14 Az Ige testté lett, és közöttünk lakozott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, aki teljes volt kegyelemmel és igazsággal.

Isten emberré lett, azonosult mivelünk. Viszont Ő bűn nélkül való volt. Ennek ellenére, hogy Ő tökéletes volt, megalázta Magát, hogy eljöjjön a mi helyünkre, a mi házunkba, a mi helyzetünkbe, arra a helyre, amire mi azt mondtuk: Ez akkora csapás, amivel én már nem tudok semmit sem kezdeni. Ahogy a zsidó emberek a Római Birodalom alatt éltek, akkor Isten lejött és Emberré lett. Ez Isten alázatos voltának a második szintje.

Azt mondhatnánk: „Ez rendben van, még mindig tökéletes ember, nincsenek szükségei, mint nekünk, Ő mindenható, bármit megtehet. Emberré lett, mit tesz ez?”

3) Ján 13-ban azt mondja, Isten megalázta Magát, lehajolt és megmosta a tanítványainak a lábait annak ellenére, hogy Ő tökéletes Ember volt. Ő megalázta Magát annyira, hogy a mi szolgánkká lett. Ahogy ma is hallottuk, szolgává tette Magát miértünk. Ő nem úgy tekintett Magára, mint aki magasabb, nagyobb minálunk. Nem azért jött, hogy szolgáljanak Neki, hanem azért, hogy Ő szolgáljon bennünket. Ez Isten alázatos voltának a harmadik szintje.

4) Fil 2:5-7 Az az indulat legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban is volt, aki amikor Isten formájában volt, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy Istennel egyenlő, hanem önmagát megüresítette, szolgai formát vett fel, és hasonló lett az emberekhez.

Ez Isten alázatának a negyedik szintje:

Fil 2:8 És amikor emberi formában volt, megalázta magát, engedelmes volt halálig, mégpedig a kereszthaláláig.

Élhetett volna örökké, mint Ember, és szolgálhatott volna bennünket úgy, hogy közben semmire sincs szüksége, és nincs semmi fájdalom, semmi szenvedés.  Ez a vers azonban azt mondja, hogy Ő megalázta Magát, és szembenézett az igazi halállal. Ez a mi Istenünk megtörtsége, alázatossága. Nem csak átlagos halála volt.

Amikor még az édesapám köztünk élt azt mondta: „Amikor majd meghalok, remélem, békés halállal megyek el. Remélem, hogy egyszer csak elalszom, és sosem ébredek fel, és aztán megjelenek Isten jelenlétében.” Gyönyörű halál. Végül autóbalesetben halt meg. Valószínűleg öt-tíz percig megtapasztalt valamiféle fájdalmat, de az is lehet, hogy semmiféle fájdalomban nem volt része, ahogy az a sokk érte. Nagyon gyorsan történt, nem is vette észre. Aztán ott volt az a borzalmas helyzet, ami ennek ellenére dicsőséges helyzet volt, mert abban a pillanatban az ő szelleme Isten jelenlétébe került.

Viszont a mi Istenünk keresztre lett feszítve. Halál a kereszten. A fájdalom legmagasabb formáját tapasztalta meg. Nem érdemelte meg ezt. Ez nem az Ő helye volt. Ez az én helyem volt, ez a mi helyünk volt, de Isten megalázta Magát, és valamit akart vele mondani nekünk. Ott halt meg a kereszten helyettünk. Azért, hogy nekünk életünk lehessen. Ez elképesztő! Nincs Őhozzá hasonló Isten sehol. Megtanuljuk szeretni a mi Istenünket, mert Ő szeretett bennünket először.

A konferencián hallottunk erről az édes illatról, a gyönyörű illatról, amely Őbelőle áradt ki. Mi vagyunk az Ő illata. Ján 12-ben és más helyeken az evangéliumokban is leírja, hogy Mária egy különleges kenetet hozott. Nagyon drága és gyönyörű kenetet hozott, összetörte ennek az edényét, és a kenettel megkente Jézust. Nagyon jól ismerjük ezt a történetet a Bibliából.

Amikor olvassuk ezt a történetet az evangéliumokban, akkor látjuk, hogy Jézus azt mondja: ne bántsátok ezt az asszonyt! Ezt azoknak mondta, akik panaszkodtak, akiknek ilyesféle gondolatuk volt: Ó, ha tudná, hogy ki ez! Azok az emberek nem ismerték Jézust, nem ismerték az Ő alázatát. Azt mondta nekik: ő az Én halálom miatt kent fel Engem. Emlékezzünk erre, hogy Mária ezzel a különleges kenettel Jézust az Ő halálára kente fel miérettünk.

Aztán néhány fejezettel később Jézus keresztre lett feszítve, aztán az Ő testét sírba helyezték olyan helyre, ami a halottak számára volt. Mária és más asszonyok, akik nagyon szerették Jézust, és Vele voltak egy időszakban, hallották, ahogy Ő azt mondta: A keresztre fogok menni, meg fogok ott halni, és aztán lesz feltámadás. Hallották ezt, de Ján 20-ban ennek ellenére, miután látták az ő Uruknak a halálát a kereszten, kenetet készítettek különböző fűszerekkel, olajjal, és a különleges illatszerekkel mentek a sírhoz, hogy felkenjék az Ő holttestét. Ez az üzenet, hogy Neki nem volt szüksége erre a kenetre, mert Mária már megkente Őt a halála miatt.

Amikor egy személy meghal, azért, hogy a holttestéhez menjünk, és a tiszteletünket tegyük az ő élete iránt, az emberek ilyen olajokat tesznek a holttestre, hogy ne legyen szaga, hanem jó illat jöjjön a testtől. Azért, hogy közel lehessen menni a holttesthez. Ezért tette ezt Mária és a többi asszony. Szerettek volna szolgálni az ő Istenüknek, de az ő halott Istenüknek az ő vallásuk alapján. Azt gondolták, hogy az ő Istenük halott.

Annyira szerették Őt! „Ennek ellenére menjünk, és tegyük a tiszteletünket. Emlékezzünk az Ő életére! Emlékezzünk arra, hogy mit tett értünk.” „Mária! A te Istened halott? Nem emlékszel, hogy mit mondott?” Velünk is sokszor megtörténik. Annyira megszokottak leszünk Isten Igéjével. Isten beszél annyira tisztán! Nem csak egyszer, hanem többször is beszél, de valahogy nem halljuk. Úgy teszünk, mintha a mi Istenünk halott volna. „Azért, mert emlékszem, hogy csináltam előtte, jövök és szolgálok Neki.”

Úgyhogy Jézus találkozik Máriával. Nagyon érdekes, hogy úgy hitte, ez a Személy a kertész. A kertész, aki a gyönyörű kertjével, a gyönyörű virágokkal foglalkozott. Nem vette észre, hogy Jézus az, mígnem meghallotta az Ő hangját, a jó pásztor hangját, az Urának a hangját. Tudod, a mi Istenünk hűséges, Ő ismeri a mi korlátainkat, ismeri a kapacitásunkat. Ő nem vádol bennünket, Ő szeret bennünket. Ő meg lett kenve a halálára, és ennek ellenére Ő minket megken az életre.

2Kor 1:20-21 Mert Isten valamennyi ígérete őbenne lett igenné, és őbenne lett ámenné az Isten dicsőségére miáltalunk. Isten az, aki minket veletek együtt Krisztusban megerősít és felken.

Ő megken minket az életre, és ahogy hallottuk a debreceni konferencián sokszor, most hordozzuk ezt az illatot. Krisztus ismeretének a jó illata vagyunk. Tudjuk, hogy Kinek hittünk, és tudjuk, hogy Ő szeret bennünket. Ő megmentett bennünket, és szabaddá tett minket a vallástól, a saját elképzeléseinktől, a saját gondolatainktól, és Krisztus elméjét adta nekünk.

Nemrég Isztambulban a konferencián p. Schaller azt mondta, hogy abban a versben, ahol Pál azt mondja, hogy nekünk Krisztus elméje van meg, nem azt mondta: nekem Krisztus elméje, gondolatai vannak meg; hanem: minekünk! Nekünk, mint Krisztus Testének együtt van meg ez a lehetőségünk, hogy meglehet Krisztus elméje. Nem vagyunk magunkra maradva egyénenként.

Sokan vagyunk, de Krisztus Testében egyek vagyunk. Egyek vagyunk, de aztán különböző tagjai vannak az Ő Testének. Amikor együtt vagyunk, amikor Isten kertjében vagyunk, a mi Kertészünk jelenlétében, akkor megvan nekünk Krisztus elméje. Akkor nem vagyunk magunkra hagyatva, hanem együtt megyünk, amikor maradunk valahol, akkor együtt maradunk ott.

Józsué és Káleb mondhatná: „Nekünk van hitünk, és hallottuk, amit Isten mondott nekünk, és az Ő ígéretei igen és ámen. Isten népe vagy, mégsem hiszel? Akkor maradj negyven évig a pusztában, de mi megyünk.” Nem így történt. Ők maradtak, és szenvedtek Isten népével negyven évig. Sokan máshogy gondolkoztak. Néhányan féltek, másoknak más érzelmeik és gondolataik voltak. Józsué és Káleb azonban maradtak.

Azt mondhatnánk, hogy ott maradtak Krisztus Testében, nem hagyták ott Krisztus gondolatait azt gondolván: „Mi jobban tudjuk! Nekünk több hitünk van. Mi bátrabbak vagyunk. Na, mi megyünk! Azért, mert hiszünk.” Nem. Hanem szenvedtek, megalázták magunkat, visszatértek Isten népéhez, és negyven évig együtt éltek. Aztán eljött Isten ideje, és Józsué és Káleb bementek az Ígéret földjére, arra a földre, amit Isten megígért nekik.

Úgyhogy a „kertész” azt mondja Máriának: „Eljöttél, hogy a te halott Istenednek szolgálj? Menj a testvéreimhez! Menj Krisztus Testéhez! Menj az emberekhez, és mondd nekik azt, amit neked már többször elmondtam: Ő feltámadt, Ő él, az én Megváltóm él, és Ő köztünk van.” Ő a mi fejünk. Ő törődik velünk. Ő szeret bennünket. Ő egy alázatos szolga. Ő meghalt értünk, és ennek ellenére Ő felkent bennünket az életre!

Ámen.

Kategória: Egyéb