Isten úgy szerette a világot

2011 március 16. szerda  18:30

P. Kende

Azon gondolkodtam, hogy mennyi ember egyik napról a másikra él. Mintha koldusok lennének. Mindig keresik azt, hogy hol lehet kapni valamit. Mindig alamizsnát keresnek. Látunk ilyen embereket az Igében. Ján 9-ben a vakon született embert, Apcsel 3-ban születésétől fogva nyomorék embert. A lényeg az, hogy számukra ez adott volt. Így születtek és ezt nem tudták megváltoztatni.

Vannak mások, akik így élnek egyik napról a másikra a körülmények miatt. Azért, mert elveszítettek valamit, vagy történt valami az életükben.

Ha beszélsz koldusokkal az utcán, ezt találhatod, hogy nagyon könnyű odajutni. Mindenféle emberrel – iskolázott emberrel, gazdaggal, szegénnyel, egyszerűvel, bonyolult emberekkel – megtörténik a körülmények miatt.

Néhányan saját választásukból élnek így. Néhányan koldulnak, mert így könnyű a megélhetés. Ha az ember jól csinálja, akkor el lehet így éldegélni. Ezt ismerjük a gyülekezeteinkben is, mert az ilyen emberek előszeretettel jönnek ide. Azért, mert tudják, hogy itt kaphatnak valamit. Ez igaz, tényleg kapnak. Ezt az utolsó kategóriát illetően az ÚR azt mondja:

Eféz 4:28 … hanem inkább munkálkodjék, cselekedvén az ő kezeivel azt, ami jó, hogy legyen mit adnia a szűkölködőnek.

Ezen gondolkoztam, hogy Isten azt szeretné, hogy a koldusok adakozók legyenek.

Ján 9-ben az ember visszakapta a látását. Isten terve az volt a számára, hogy adakozó legyen. Ad egy üzenetet a farizeusoknak:

Ján 9:30-3330Bizony csodálatos az, hogy ti nem tudjátok honnan való, és az én szemeimet megnyitotta. 31Pedig tudjuk, hogy az Isten nem hallgatja meg a bűnösöket; hanem ha valaki istenfélő, és az ő akaratát cselekszi, azt hallgatja meg. 32Öröktől fogva nem hallaték, hogy vakon szülöttnek szemeit valaki megnyitotta volna. 33Ha ez nem Istentől volna, semmit sem cselekedhetnék.

A koldus ad egy üzenetet a farizeusoknak. Isten teljesen átfordította az életét, és ez a koldus el kezd adni. Ugyanez történik Apcsel 3:11-ben: amikor az ember meggyógyult, kapaszkodott az apostolokba. Úgyhogy az emberek meghallgatták. Ez a meggyógyult ember hitelessé tette az apostolokat és az emberek meghallgatták az apostolok üzenetét.

Amikor megszülettünk, koldusok voltunk. Ez egy adott dolog volt számunkra, pontosan úgy, mint a vakon vagy a nyomorékon született embernek. Arra vágytunk, hogy valaki szeretet mutasson felénk, törődjön velünk. Koldusként születtünk. Szükségben lévők, üresek voltunk. Préd 3:11 olyan emberek voltunk, akik olyasmi után tapogatóznak, amit soha nem érhetnek el, soha nem ragadhatnak meg. Igazából az örökkévalóság, az örökkévaló szeretet után éheztünk. Az örök életre voltunk éhesek. Olyanfajta megelégedés után tapogatóztunk, ami nem száll el pár nap után.

Koldusok voltunk. Ez amiatt volt, hogy régebben úgy próbáltuk magunkat megigazítani, hogy próbáltuk bebizonyítani másoknak, hogy értékesek vagyunk. Bár mi magunk sem hittük el. Hatalmas szerepet játszottunk és izmokat építettünk, vagy éppen egy portfóliót, vagy karriert; vagy diplomákat halmoztunk fel. Mindenkinek megpróbáltuk megmutatni.

Koldultunk értéket mástól, és azt mondtuk: nézd, milyen értékes vagyok. Ez volt a célja, mert koldus voltam. Amikor egy kapcsolatban voltam valakivel, akkor próbáltam annál több szeretetet kicsikarni, mint amit én adok, hogy az egyensúly valahogy felém dőljön. Azért, mert koldus voltam. Vágytam valamire minden nap. „Adj valamit, ami még egy napra elegendő!”

Ugyanakkor nagyon el voltunk foglalva azzal, hogy olyasmit ragadjunk meg, ami soha nem lehet a miénk, és olyat csináljunk, amit soha nem tehetünk meg. Mert a szeretetet kizárólag adni lehet, elvenni nem. Értéket csak adni lehet, előállítani nem. Aztán a kegyelem belépett a képbe, újjászülettünk, és akkor minden megváltozott. A vakságunk elmúlt.

Mint Márk 10-ben Bartimeusnak. A vakságunk elmúlt. Az akadályozó körülmény eltűnt. Mostmár nem kellett koldusnak lennem. Ez nem jelenti azt, hogy onnantól minden könnyű volt. Bartimeusnak munkát kellett keresnie, ki kellett tanulnia egy szakmát. El kellet kezdenie pénzt keresni, ahogy csak tudott.

Mi is, amikor újjászülettünk, többé nem vagyunk koldusok, mint régen. Már nem adott dolog, már nem szükséges. Többé nem ejt foglyul minket ez az állapot, viszont új képességgel rendelkezünk. Képesek vagyunk adni, mert Zsolt 87:7 a forrásaink az Úrban vannak.

Ez csodálatos. Vannak forrásaim, nem vagyok többé koldus, minden napra van számomra gondoskodás. Szeretnek engem. Új forrásom van. 1Kor 2:12 új szellemmel rendelkezem. Új szellemem van.

A meglepő az, hogy választhatok továbbra is úgy, hogy koldus leszek. Nem adott dolog, nem a körülményeimtől már függ, de dönthetek úgy, hogy koldus vagyok, hogy továbbra is figyelmet koldulok. Továbbra is koldulom azt a figyelmet, amit Isten igazából nekem ad állandóan. Jelentőséget próbálok koldulni magamnak, mert nem tudom, hogy fontos vagyok. Soha nem szántam rá az időt, hogy megtanuljam, hogy növekedjek benne. Soha nem tanultam meg az elmélkedés szakmáját. Soha nem volt ima a munkám, soha nem szereztem diplomát megbocsátásból.

Lehetek szellemi koldus, aki soha nem tanul, 2Tim 3:7. Továbbra is lehetek szellemileg koldus, aki nem akar abban járni, amit megtanult, Zsid 5:12. Lehetséges, hogy hívő vagyok, megnyíltak a szemeim, elmúltak az akadályozó körülmények, nyitott ajtó áll előttem Isten felé, a forrásaim Őbenne vannak, Ő megelégíthet és felfrissíthet engem, de továbbra is úgy viselkedek, mintha koldus lennék. Mert foghatom Isten kegyelmét és nem fogadom el. Lehet, hiába veszem azt, Gal 2:21. Isten nekem adja az Ő kegyelmét, de az csak lepereg rólam. Nem is fontos, és még mindig ugyanúgy gondolkodom: csak épp mára adj eleget.

Miről beszélek? Egy szívbeli hozzáállásról. Szeretjük ezt a verset és sokat emlegetjük:

1Kor 15:10 … az ő hozzám való kegyelme nem lőn hiábavaló …

Az Ő kegyelme nem lett irántam hiábavaló, tett valamit, egy változást hozott létre bennem. Pál a szívében úgy gondolt magára, mint akinek van valamije. Nem gondolta: koldus vagyok, csak épp egy napra valót adj. Hanem arra gondolt: „Enyém Isten szeretete és kegyelme. Úgyhogy olyan szeretetem van, amiből adhatok. Olyan szeretetem van, amit kaptam és továbbadhatok.” Róm 5:3 békességem van, ami minden értelmen túlmegy, Fil 4:7. Túlmegy mindenen. Olyasmi, amit nem lehet tőlem elvenni, Jézus adta nekem. Ján 14 gazdag vagyok, és úgy döntök, hogy így élek, így gondolkodom, így járok.

Ha szeretetnénk összefoglalni: nem vagyok többé koldus. Lehet, kevés pénzem van, lehet, néha magányos vagyok, lehet, fáradt vagyok, vagy kimerült, öreg, ráncos – vannak ráncaim, már 41 éves vagyok, mint még soha korábban 🙂 –, de nem vagyok többé koldus.

Nem vagyok koldus, mert forrásom van Istenben. Erről beszélek: a hiány és a szükség hozzáállása. Az a hozzáállás, ahol azt mondom: „Légyszi, kérlek! Mondd, hogy szeretsz! Csak egy kicsit. Csak köszönj nekem, mert különben végem van.” Nem ezek vagyunk többé.

Isten mindent nekem adott. Hiszem, hogy jöhetek gyülekezetbe koldusként: csak egy kis morzsát adj, hogy egy napra kitartson, csak hogy ne haljak éhen. Luk 15 csak adj eleget arra, hogy éhen ne haljak.

Luk 15:18b-19a 18mondom néki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened. 19És nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hivattassam

Tudjuk, hogy mit szeretett volna mondani a fiú ezután: „Hadd legyek a szolgád, hadd legyek koldus minden nap. Adj egy napra valót és elleszek.” Azonban Luk 15:22-24 ezt látjuk: öljétek le a legszebb tulkot, adjátok neki a legszebb ruhát, húzzatok gyűrűt az ujjára, sarut a lábára, és ünnepeljünk. Ez az ember nem a tisztességtelenség helyét kapta, hanem a tisztességét. Tisztességet kapott, nem a koldus helyét. Emiatt a kapcsolat miatt tudhatta, hogy különleges helye van. Így vagyunk mi is.

Tanuljuk ezt meg, fogadjuk el, járjunk ebben! Ne éljünk napról napra, mert a kegyelem megváltoztatott bennünket. Már nem vagyunk koldusok, hanem fiak. Istenhez tartozunk, ez az otthonunk. Amikor imádkozunk, amikor Ővele járunk, amikor megbocsátunk, amikor igazságban járunk, amikor szentségben élünk, akkor ez az, akik vagyunk igazán. Ez nem egyik napról a másikra való lét, hanem megelégedtünk Őbenne. Ámen.

P. Schaller

Lehet, láttunk már 2000 év kereszténységet, sokan közülünk évtizedek óta éljük a keresztény életet, de olyan sok dolgot nem értünk. Ugyanakkor oly sok mindent értünk. Köszönjük Urunk.

A szellemi kommunikációról szeretnék beszélni.

Tegnap este arról beszéltünk, hogy a világ miként van megrázva. Cunami Japánban. Lehet, a te házadban, a családodban is van egy szökőár. 🙂 Az egészségünk, sok területen az életünk meg van rázva. Lehet, hogy korán az életünkben, lehet, hogy a közepén, lehet, hogy később, az életünk meg van rázva.

Ján 3:16 Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

Gondoljunk erre a versre ma! Az első rész: Isten… mert Isten… úgy szerette… Szeretek Isten jellemén elmélkedni. Szeretek ezen gondolkodni. Szeretünk arra gondolni, hogy nincs kezdete és nincs vége. Ott van mindenhol. Egy apró kis ember nem értheti meg Őt. Ő nagyobb, mint az egész világegyetem. 1Kir 8:27 az Ő megértése végtelen. Ő az az ok, amelynek nincs oka. Senki nem volt az oka Istennek. Ő a kezdet és Ő a vég. Jel 1:7 Isten.

Csodálatos, hogy gondolkodhatunk Őróla, mert az Igéjében megértjük, hogy Ő kicsoda. Az Övé minden hatalom. Néha szeretek így gondolni erre: amikor megérintek valamit, akkor Isten ott van az ujjam alatt? Ott van? Ott van-e 100%-osan az én ujjam alatt? Vagy amott van 100%-osan az ujjam alatt? Ott van-e mindenütt 100%-ig? A válasz: igen.

Ő mindenhol ott van teljesen. Nem darabokban van, nem részben itt és részben ott, hanem mindenhol. Ő Isten. Ő végtelen. Túlmegy a mi megértésünkön. Ő örökkévaló és Ő szellem. A Biblia azt mondja, hogy Isten szeretet. Ez a szeretet más, mint a miénk. Isten soha nem változik. Isten soha nem növekszik. A teológusok azt mondják, hogy Isten nem változik. Ő nem lehetőség. Ő tényleges. Ő valós. Ő soha nem növekszik, és soha nem csökken. Isten nem változik, Mal 3:6.

Mielőtt a világ lett volna, Ő van. Minden, ami létezik, nem lett anélkül, hogy Ő ne tette volna, Ján 1:3. Ő mindig is volt. Ez csodálatos. Isten… szeretet… úgy szerette a világot. Valószínű, hogy ezt nem tudjuk megérteni. Annyira csodálatos, hogy Isten szeretet, hogy Isten bölcs. Istennek igaza van. Isten igazságos. Nincsenek hibák Istenben. Ő tud mindent a végétől az elejéig, és annyira szerette a világot…

P. Brian azt mondta ma reggel, hogy az ördög szeretné, ha azt hinnénk, hogy Isten olyan, mint ő. Az ördög vádol. Azt akarja, hogy azt gondoljuk, Isten vádol. Amikor valaki elveszett, az ördög azt akarja, hogy azt higgyük, Istennek tetszik, hogy valaki elveszett. Amikor valaki meghal, akkor azt akarja, hogy azt higgyük, Isten örvendezik, ha valaki meghal.

Néha, amikor Istenre gondolunk, akkor rossz elképzelésünk van. Amikor valaki elveszett, Isten szereti és meg akarja találni őt. Amikor valaki haldoklik, Isten életet akar adni neki. Amikor valaki magányos, Isten közösséget akar neki adni. Amikor valakinek bűntudata van, Isten meg akar bocsátani. Amikor valaki kárhoztatja magát, kárhoztatva van, akkor Isten egy új kezdetet akar neki adni. Amikor valaki összezavarodott, valakinek öngyilkossági gondolata van, Isten akarja, hogy tudja, Ő jelen van és Ő megment.

Mert úgy szerette Isten e világot. Igazi szeretet, agapé szeretet. Tanuljuk. Nem ismerjük, de tanuljuk. Minket is nagyon érdekel, hogy mi ez az a szeretet, amivel Isten szereti a világot, amikor a világ elveszett, amikor az ember bűnös, amikor az ember nem ért egyet, amikor lázad, amikor az ember üres, amikor az ember fél, amikor nemet mond Istennek.

Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta. A görög nyelvben az egyszülött egy nagyon érdekes szó. Azt jelenti, hogy az Ő egyedi Fia, az egyedüli és egyetlen Fia. Ennek semmi köze ahhoz, hogy Ő létrejött, hanem azt jelenti, hogy Isten adta ezt a Személyt, Aki Isten. Ő eljött ebbe a világba emberként, Magára vállalta a bűneinket. Isten annyira szeretett minket, hogy nekünk adta Krisztust, hogy bárki, aki hisz…

Ez a Személy, Isten adta nekünk Krisztust, hogy bárki, aki hisz… Ez nem azt jelenti, hogy bárki, aki jól viselkedik, bárki, aki őszinte és elkötelezett, bárki, aki jó, bárki, aki jól teljesít, bárki, aki vallásos, bárki, aki összeszedi az életét, bárki, aki jól viselkedik; hanem bárki, aki hisz, el ne vesszen.

Elveszettség. Nemrégiben gondolkodtam a poklon. Jobban meg vagyok győződve, mint valaha, hogy az létezik, hogy valós, és hogy az emberek nem értik. Az emberek nem értik, hogy örökké fognak élni vagy a mennyben, vagy a pokolban. Az emberek ezt nem értik, de igaz. Élni fogunk. Élni fogunk…

Egymilliárd év múlva élni fogunk. Mert nemcsak test vagyunk, hanem szellem. Isten képére lettünk teremtve. Nem állatok vagyunk, hanem Isten képére lettünk teremtve és örökké fogunk élni. Vétkeztünk, megszegtük Isten törvényét, természetét. Mások vagyunk. Elveszettek. Ámulatos, hogy az emberek el vannak veszve. Ez is ámulatos: ki az a Személy a kereszten? Ő a papunk.

Olvastad-e Mózes 5 könyvét? Olvastad-e Isten Igéjét és láttad-e, hogy az írásokban egy teljes képpel bírunk az emberről, hogy bűnös; és a vérről és a papról. Látjuk az írásokban. Ki írta ezt? Isten. Isten írta a Bibliát. Honnan jött Ábrahám, Izsák, Jákob, Dávid, Salamon, Keresztelő János, Jézus Krisztus? Isten tervében voltak. Isten azt mondta: úgy szerettem a világot, hogy egyszülött Fiamat adtam, hogy bárki, aki hisz, el ne vesszen. Ne menjen a pokolba, ne legyen elveszett, hanem újonnan szülessen. Ján 3 a szellemtől szülessen.

Újonnan született. A nevünk ott van az Élet könyvében. Egy új élet, új család, új kapcsolatok, új kommunikáció. Ilyen a közösségünk, hogy új kommunikációnk van. Megértünk dolgokat a Sz.Sz. által. Azt mondjuk: igen, értem, hiszem. Értem, hogy az ember több mint hús és vér, az ember szellem. Aki Istent imádja, szellemben kell, hogy imádja; és nem veszik el, hanem örök élete kell, hogy legyen.

Mikor van örök életünk? Mikor kapjuk meg? Abban a pillanatban, amikor hittünk. Itt van most. Ez a mi kommunikációnk velejárója. Ez, ahogy beszélünk, ahogy hallgatunk, ez örök élet. Leleplezi Jézus Krisztust, Isten ajándékát. Ez az életünk most. A testünkben élünk, de igazából új teremtések vagyunk. Isten az Atyánk és azt mondjuk: Abba, apa! Közösségünk van és kommunikációnk.

Isten azt mondja:

–          Hallasz engem a szívedben? Kövess Engem! Higgy Nekem! Bízz Bennem!

A szívünkben azt feleljük:

–          Ámen. Igen, Uram. Hiszek neked. Mit hallgassak? Mit akarsz nekem mondani?

–          Akarom, hogy minden Ige által élj, ami a számból származik.

–          Lehetséges ez?

–          Ha a Szellemtől születtél, ami a szellemtől van, szellem az, ami a testtől született, test az. Most képes vagy a Szellem által élni, most a Szellemben imádkozol, hit által jársz. Megmutatom. Vezetlek szeretetben és békességben.

Azt mondjuk egymásnak a szívünkben: szeretünk. Nem gondolkodunk semmi más dologban, mint hogy Isten a mi Atyánk. Jézus azt mondta: legyetek olyanok, mint Én az Atyám a mennyben. Milyen Ő? Ő szeretet, Ő képes, Ő vigasz, Ő békesség, Ő lehetőség. Ő az út, Ő az igazság, Ő az ajtó, Ő a mi gondoskodásunk. Most Isten gyermekei vagyunk és élünk a Szent Szellemmel, és beszélhetünk Istennel, és egymással Istenben és szeretetben. Ez nem csak szavakkal való kommunikáció, hanem a szívben. Tiszta szívben.

Amikor azt mondjuk: szeretlek, lehet, természeti módon hangzik. Nem mondjuk ezeket a szavakat, de a hitünkben könnyű mondani. Azért, mert egy szívből jön, a szeretet szívéből. Ez egy új nyelv. Ezek szeretetvendégségek. Ez Isten szeretete.

Aztán vannak tevékenységeink, amelyeket a szeretet motivál. Van egy hozzáállásunk. Egy testvérrel voltam, aki nagyon beteg, de a szemei tiszták, és van hite. Ismeri Istent. Egy nap meglátja Istent. Van reménye, közössége, örök élete, miközben ebben a testben él. Mert Isten úgy szerette a világot. Ez a szeretet eljött hozzánk. Ez az új életünk.

Tűnődöm, hogy mennyit tudok megbocsátani. Tényleg, tűnődöm, hogy mennyit tudunk megbocsájtani. Ha valaki megbánt, meg tudok-e neki bocsátani. Mennyiszer? Jézus azt mondta: úgy bocsássunk meg, ahogy Isten bocsát meg. Hetvenszer hétszer. Szeressünk. Isten úgy szerette a világot, hogy elküldte Krisztust. Krisztus bennünk van.

Amikor 20 évvel ezelőtt Magyarországra jöttünk, találkoztunk egy magyar emberrel egy templomban. Szibériában élt a Szovjetunióban, és 20 év után visszatért Magyarországra. Azt mondta, hogy Krisztus valós. Tiszta szelleme volt és csodálatos hozzáállása. Azt mondta: „Hiányzott az országom. Elvittek, börtönben voltam Szibériában, de most itt vagyok. Haza akartam jönni. Annyi békességem volt, Isten megáldott és Krisztust szolgálta felém.” Elámultam, mert a kommunikáció több mint szavak: a mi szellemünk, ami a szívünkben van, amit hiszünk.

Jézus ránéz egy emberre, és megérti, és szól a szívükhöz. Nagyon jó tanácsadó volt, mert eljutott a szívekig. Ő ilyen ma is, hogy Isten a szívünkhöz szól. Ő felszabadít minket, megbocsát nekünk, szeret minket, azt mondja: kövess Engem, és mi ezt tesszük.

Egy történettel szeretném befejezni. Nem láttam ezt korábban. Van három történet, ami nagyon hasonló. Mózesról szól. Az első, amikor Mózes felnőtt és 40 éves volt. Látott egy egyiptomi mestert, aki egy zsidót vert. Mózes jobbra nézet és balra, és megölte az egyiptomit, és eltemette a homokba.

A második: látott két zsidó embert, amint vitatkoztak. Megkérdezte: ti miért vitatkoztok? Beleavatkozott szavakkal: hagyjátok abba.  Az első történetben nem voltak szavak, hanem erőszak volt, megölte az egyiptomit. A másodikban szavak voltak. A harmadik egy kútnál történt, ahol asszonyok voltak, akik inni adtak a juhoknak. Jöttek pásztorok, és Mózes megvédte a hét nőt, segítette őket.

Úgy tűnik, hogy Mózes erőteljes ember. Erőszakos volt, voltak szavai és könyörületes is volt. Amikor viszont Istennel találkozott évekkel később az égő csipkebokornál, Isten megváltoztatta az életét. 40 éve alatt vezetőként nem látod jelen ezeket a dolgokat. Nem erőszakos, nincsenek szavai, van könyörületessége. Ő egy másik ember. Nem szimpatizál, hanem igaz, igazságos, Isten szerint való, szellemi. Nem próbál békét kötni szavakkal, hanem imádó. Az élete egy más szinten van. Megváltozott. Isteni kommunikátorrá vált. Ugyanezt szándékolja Isten a gyülekezet számára.

A gyülekezet más. Most Japánban a lakosság 3%-a keresztény. Nem keresztény ország, hanem buddhista, sintoista, és minden más, ami ott van. Dél-Korea 80% keresztény. Száz évvel ezelőtt Korea olyan volt, mint Japán. Ez az imánk, hogy Japánban is megtörténjen ez. Tudjuk, hogy Isten úgy szerette a Japánokat, hogy az egyszülött Fiát adta, hogy bárki, aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Aztán a koreaiak, és a magyarok, és mindannyian ugyanezzel a szívvel bírjunk, a szeretet szívével. Hogy lehetséges ez?

Nem erőszak által, nem ilyen szavak által, nem szimpátia által, hanem valami mélyebb által. Isten Maga, Ő szól, Ő küld munkásokat, Ő szolgál. Az utolsó napokban tanít minket, megállunk, és azt mondjuk: Urunk, és nem mozdulunk meg. Rendíthetetlenek vagyunk. Mások vagyunk. Megállunk mozdíthatatlanul. A szeretetet soha el nem fogy, a szeretet eljött, a szeretet van, Isten a szeretet. Isten bennünk van. Imádkozunk a szívünkben: Istenem – ez szellemi kommunikáció. Ezt mondjuk a szívünkben: Uram, nem a mi módunkon.

Mózes azt mondja lehetetlen. Isten azt mondja: veled megyek. „Én nem mehetek, hacsak velem nem jössz – feleli Mózes –, és Veled lesz a békességem.” Ugyanez a minőségű élet van nekünk is. Látod? Aki a saját Fiának nem kedvezett, ad-e nekünk új életet? Új kalandot, új célt, új kapcsolatot, új kommunikációt. Istentől van, és csak hit által van.

Hit által élünk. Hit által történik. Hit által járunk. Imádkozunk hit által. Az Igét hit által olvassuk. Szeretjük egymást hit által. Összejövünk hit által. Imádkozunk, hogy Isten mozduljon Japánban, Líbiában, minden más területén a Földnek, mert hit által élünk.

Kategória: Egyéb