P. Kende
Egy értelemben én is arról szeretnék beszélni, hogy Ő nem jött le a keresztről – ahogy a dal is mondta.
Ján 20:1 A hét első napján pedig, kora reggel, amikor még sötét volt, a magdalai Mária odament a sírhoz, és látta, hogy a követ elvették a sírról.
Amikor Neh 3-ban megnézzük a fal építést, akkor azt látjuk, hogy mindenkinek megvolt a helye. Ez nagyszerű. Mindenki tudta, hol kell dolgoznia. Megvolt, hogy ki építi ezt a kaput, megvolt, hogy ki építi ezt a falat, ki a másikat, ez a család itt dolgozott, a következő amott… mindenkinek megvolt nagyon világosan a helye. Mindannyian tudták, hol kell állniuk a falon, és tudták, hol kell lenniük.
A gyülekezetünkben valószínűleg vannak emberek, akik nem annyira biztosak abban, hogy ide tartoznak, aztán vannak olyanok, akik tudják, hogy ide tartoznak, de nem biztosak abban, hogy hol kéne állniuk a falon, mit kéne csinálniuk, hol van a helyük, mi lenne a szolgálatuk. Aztán vannak emberek, akik tudják, hogy ez a gyülekezetük, és nagyon is tudják, hogy mi a szolgálatuk, és azt is csinálják. Ezek közül a hívők közül ki az, aki leginkább Krisztusban van? Persze ez cseles kérdés, mert ha hívők, akkor mind teljesen Krisztusban vannak. Függetlenül attól, hogy mennyit látnak ebből, és mennyire járnak ebben.
Nyilvánvalóan van különbség közöttük. Nem lehet azt mondani, hogy minden ugyanolyan. Úgy értem: Mennyire tartozom én Krisztushoz? Ha a szívemben nem vagyok biztos abban, hogy Őhozzá tartozom, vagy nem tudom a helyemet, vagy nem vagyok annyira elkötelezett Őfelőle, akkor nyilvánvalóan a szívemben nem leszek olyan erős bizonyossággal, hogy én tényleg Hozzá tartozom, és tényleg az Övé vagyok. Lehet, hogy én nem vagyok olyan biztos ebben hívőként. Amikor viszont megnézzük 1Pét 4:19-et, akkor azt látjuk, hogy Ő a Teremtő, és Ő azt mondja nekünk, hogy bízzuk Rá magunkat. Mert Ő hűséges Teremtő, minden szenvedésben, minden kihívásban bízzuk Rá magunkat. Miért? Azért, mert Isten teljesen elkötelezett felém.
Isten teljesen elkötelezett feléd. Gyönyörűen látjuk ezt, amikor Jézus azt mondja a tanítványainak:
Mát 20:18 Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfia átadatik a főpapoknak és írástudóknak, majd halálra ítélik,
Aztán mit csinált, miután tudta, hogy keresztre feszítik Őt? Luk 9:51 Ő eltökélten Jeruzsálem felé fordította az arcát. Nem minden fordítás írja le ezt így, de a görögben azt olvassuk, hogy Ő az arcát eltökélten arra fordította. Ez az, amiről beszélünk. Mert Ő nem szenvedni akart, hanem meg akart menteni minket. Ő Jeruzsálembe ment, de miért? Érted és értem. Ő arra fordult, de igazából a jutalomra nézett, a válaszra nézett, az áldásra nézett a kereszt és a feltámadás másik oldalán, Zsid 12. Ő ránk nézett.
Amikor ott volt a kereszten, akkor Mát 27:39-40-ben azt olvassuk, hogy a járókelők gúnyolták Őt, a 41. versben: a főpapok, az írástudók, és a nép vénjei gúnyolták Őt. Aztán a rablók, a gazemberek, akiket megfeszítettek körülötte, azok is gúnyolták Őt. Aztán a 46. versben azt olvassuk, hogy Isten hátat fordított Neki. Ám Krisztus ott maradt a kereszten. Miért? Azért, mert Isten teljesen elkötelezett feléd.
Mennyire elkötelezett Isten felénk? Mennyire elkötelezett Krisztus felénk? A válasz az, hogy teljesen. Teljesen! Akár úgy vagy, hogy nagyon tudod, hol a helyed, hogy meg vagy elégedve a szolgálatodban, akár bizonytalan vagy afelől, hogy hol kéne szolgálnod, akár van helyi gyülekezeted, akár nincs, Ő teljesen elkötelezett feléd, ha hívő vagy.
Ha hívő vagy, Ő soha nem gondolja meg Magát veled kapcsolatban. Oly annyira, hogy azt olvassuk 1Ján 2:1-ben, hogy Jézus közbenjár értünk azért, hogy Sátán ne tudja megváltoztatni az Atya gondolkodását felőlünk. Sátán viszi a vádjait, és Jézus ott van – Zsid 7:25 –, hogy közbenjárjon értünk, és azt mondja: „Én fizettem érte! Le van rendezve, az ő bűne el van intézve.”
Zakariás könyvében olvasunk erről. Zak 3-ban ott van a főpap, és Jósuán piszkos ruhák vannak, ami a bűnről szól. Ő elbukott, elrontotta. Azt olvassuk, hogy ott áll Sátán a jobbján, és vádolja őt. Jósua elfogadja ezt, de Isten nem. Jézus közbeszól: Dorgáljon meg téged az Úr, Sátán. Miért? Mert Ő a mi szószólónk. Mert Ő teljesen lekötelezett felénk.
Tulajdonképpen nem lehet ezt másként mondani, mint Róm 8:38-39-ben: semmi nem választhat el minket az Isten szeretetétől, ami van a mi Urunk, Jézus Krisztusban. Isten teljes mértékben, visszafordíthatatlanul elkötelezett melletted. Teljesen!
Ez olyan, amit lehet, hogy mi nem élünk meg. Ma délután Isten beszélt nekem erről még az evangelizáció előtt, hogy lehet, hogy én ezt nem élem meg. Tudod, miért? Mert valószínűleg én nem vagyok annyira elkötelezett Őfelé, mint amennyire Ő elkötelezett felém. Őt ez nem zavarja. Ő ettől még ugyanolyan elkötelezett, de minket ez megkárosít. Mert elveszítjük a bizonyosságunkat, a bátorságunkat.
Hadd mondjak egy illusztrációt. Ha tolvaj lennék, ha gazember lennék, akkor mindenkiben gazembert sejtenék, mindenkiben tolvajt sejtenék. Tegyük fel, hogy van valaki, aki gerinces ember, de én ezt nem tudnám felismerni, mert nem tudnám, milyen az. Nem tudnám meglátni benne, hogy ő gerinces, hogy ő nem tolvaj, mert én az vagyok. Úgyhogy, amikor rám néz, akkor biztos lennék benne, hogy azt nézi, merről nyílik a zsebem. Nem tudnék másként gondolkodni róla.
Ugyanígy vagyok én is Istennel. Mivel nekem problémáim vannak az elkötelezettséggel, azért nehezen látom, hogy Ő mennyire elkötelezett felém. Nehezen ismerem fel. Viszont ez az egyetlen korlátja, csak az én szívem, mert Ő teljesen elkötelezett felém.
Ebbe a kapcsolatba – ahol látjuk és értjük, hogy Ő mennyire elkötelezett felénk – hitbeli döntésekkel lépünk bele. Kérlek, most ne ilyenekre gondolj, hogy megállítani a napot, vízen járni… Amikor a hitbeli döntésekről beszélek, akkor gondolj ilyen szavakra, mint: megbocsájtás, újrakezdés, felállás, hűség… mindazok a kicsi dolgok, amikre nem szeretünk sokat gondolni: hitbeli döntést hozni egy bukás után arról, hogy felállok; hitben elfogadni a megbocsájtás, miután tettem valamit a másik ellen, és ő megbocsájt nekem; hitben elkezdeni újra beszélgetni azzal az emberrel.
„Nem, nem! Istennek tűzjátéknak kell lenni! Ősrobbanásnak! Valami nagy dolognak!” – mondhatná valaki. Dávid király jól teljesített a legnagyobb próbatételeiben, aztán amikor otthon ült, akkor mindent elrontott. Isten mindkettőben ott van, a nagy dolgokban és a kicsi dolgokban. 1Kir 20:28 Ő a hegyek Istene, de Ő a völgyek Istene is. Ő a nagy dolgok Istene, amikor nem tudom, hogy túlélem-e, és aztán a kis dolgok Istene, amikor nem tudom, hogy fel tudok-e kelni, amikor hétfő reggel csörög az óra.
Kis dolgok és nagy dolgok – valahol el kell kezdeni! Szeretnélek bátorítani, hogy kezdd ott, ahol senki nem látja. Amiről beszél Mát 6:6, menj be a te belső szobádba és imádkozz, ahol senki nem lát. Tudod, mit? Ha teszed ezt tíz évig minden nap, biztos lehetsz benne, hogy tíz év múlva olyan gondolataid, olyan szereteted, olyan mélységed, olyan bizonyosságod lesz Istentől, olyan szíved lesz Vele, ami lenyűgöző. Mert hitben jársz Vele.
Isten ezt tette a szívemre, hogy egyszerűen bátorítsalak benneteket:
1) Isten teljes mértékben elkötelezett melletted.
2) Tanulj erről! Ismerd meg! Hozz hitbeli döntéseket!
3) Ha elveszítetted – régen biztos voltál benne, hogy Isten annyira elkötelezett melletted, de ma már nem vagy biztos ebben –, akkor gondolj a következőre. Ján 21:15-17 amikor Péter nem volt annyira biztos benne, hogy Jézushoz tartozik még mindig, és biztos volt abban, hogy nincs szolgálata már, akkor Krisztus utánament, és megmutatta neki. Azt mondta: „Gyere vissza! Tegyél lépéseket hitben! Szolgálj tovább!” Megmutatta neki, hogy Ő teljes mértékben elkötelezett felé. Ez a csoda az életünkben, hogy tudhatom, és lehet bizonyosságom.
Ján 7:17-ben Jézus azt mondta: Ha valaki tenni akarja az Én Atyám akaratát, akkor tudni fogja. Így vagyunk mi is. Ha hitben járok, lépéseket teszek nap mint nap, akkor megértem, hogy Ő mennyire elkötelezett mellettem.
Aztán az, amivel kezdtük, amikor Ján 20:1-ben Mária kiment a sírhoz, akkor mennyire volt elkötelezett Jézus mellett? Elképesztő! Jézus meghalt, és mégis ő csak elkötelezett volt. Ez így történik az életünkben. Hozol egy döntést, aztán még egyet, aztán még egyet. Aztán tanulod ezt, hogy Isten sokkal-sokkal elkötelezettebb felénk, mint mi valaha remélni mertük volna. Ámen.
P. Brian
Hála Istennek Krisztus elkötelezettségéért! Ez annyival jobb, mint a mi elkötelezettségünk Őmellette.
Ef 3:13-19 Kérlek tehát benneteket, ne csüggedjetek el az értetek viselt nyomorúságaim miatt, amelyek a ti dicsőségetekre vannak. Ezért meghajtom térdemet az Atya előtt, akiről neveztetik minden nemzetség mennyen és földön, hogy adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy hatalmasan megerősödjetek az ő Szelleme által a belső emberben, hogy Krisztus lakjon hit által a szívetekben a szeretetben meggyökerezve és megalapozva, hogy képesek legyetek megérteni minden szenttel együtt, hogy mi a szélesség, hosszúság, magasság és mélység, és megismerjétek Krisztus minden ismeretet felülhaladó szeretetét, hogy így beteljesedjetek az Isten egész teljességéig.
Pál itt az efézusi gyülekezetért imádkozik. Azt kérdezhetnéd: „Miért imádkozna így? Miért lenne az az imája, hogy a gyülekezet képes legyen elfogadni Isten szeretetét, hogy megértsék Isten szeretetét, és meggyökerezzenek abban, és megerősödjenek a belső emberükben? Miért imádkozna ezekért?” Azért imádkozott mindezért, mert ezek a dolgok természetileg nem történnek meg.
Ezek nem olyan dolgok, amik természetileg megtörténnek. Ezek természetfeletti dolgok, és ezt ő értette. Úgyhogy imádkozott a gyülekezetért, hogy képesek legyenek elfogadni Isten szeretetét. Mert lehetünk hívők úgy, hogy nem ismerjük Isten szeretetét. Ismerhetjük az elménkkel, érthetjük az elménkkel, de mégis lehetséges, hogy nincs ott a belső emberünkben.
A belső ember az a lényünk, az, aki valójában vagyok, szeretve vagyok, engem szeretnek. Ez mélyebb, mint bármi, amit tehetnék, bármi, amit mondhatnék, bármi, amivel rendelkezhetnék. Ez azonban természetileg nem történik meg.
Sok keresztény frusztrált. Mert megtanuljuk a kegyelmi üzenetet, de valamiért úgy látszik, hogy nem működik. „Nincs örömöm. Nincs mély belső békességem.” Ez miért van? Róm 7-ben Pál azt mondta: „Hálát adok Istennek Jézus Krisztusban, hogy az elmémmel Isten törvényének szolgálok. Viszont a testemmel a bűn törvényének.”
Úgyhogy a hívők nem a test miatt fogadhatnak el szeretetben. Babár hívő vagyok, ami velem történik, amit a hústestem érez, amit a hústestem gondol, ahogy a hústestem értelmezi az életet, mégsem érzem úgy, hogy szeret Isten. Hívő vagyok, de úgy érzem, hogy el vagyok választva Istentől. Miközben tudjuk 1Kor 2:6-ból, hogy Krisztus elméjét adta nekünk. A saját elméjét!
Róm 8:2 mert az élet szellemének törvénye Jézus Krisztusban megszabadított téged a bűn és a halál törvényétől.
Ez tény. Az élet szellemének törvénye megszabadított a bűn és halál törvényétől.
Róm 8:3-5 Mert ami a törvénynek lehetetlen volt, mivel erőtlen volt a test miatt, azt tette meg Isten, amikor a bűn miatt elküldte az ő Fiát a bűnös testhez hasonló formában, és elítélte a bűnt a testben, hogy a törvény igazsága beteljesüljön bennünk, akik nem test szerint járunk, hanem a Szellem szerint. Mert a test szerintiek a testiekre törekednek, …
Ez a test eltereli az elmét. Akik test szerint élnek, a testiekre törekednek – ez a csapda, ez az akadály. Az én hústestem, az én saját értelmezésem, a saját életem, az, amit érzek, az megakadályozza, hogy megtapasztaljam Istent az életemben. Nem azt mondom, hogy amit érzel, az nem valós, de azt mondom, hogy amit érzel, és amit ez létrehoz, az a hústest elméje.
Róm 8:5-6 … a Szellem szerintiek pedig a Szellem dolgaira. Mert a test szerinti gondolkozás halál, a Szellem szerinti gondolkozás pedig élet és békesség.
Ha szeretnél egy jó listát arról, hogy a szeretetnek milyen akadályai vannak, azt 1Kor 13-ban megtalálhatod. Mert Pál felsorolja mindazokat a dolgokat, amiket a hústestben tehetünk Isten nélkül, mindazokat a dolgokat, amikről azt gondoljuk, hogy tennünk kéne. A lényegről azonban lemaradunk. Amikor a hústest Istent akarja szolgálni, akkor mindig cselekedetekbe torkollik, aztán megítéli azokat a cselekedeteket, és soha de soha nem tapasztalja meg Isten szeretetét. Mert csak egy módon lehet azt megtapasztalni, az Ő Szellemén keresztül.
Mit mond nekünk az Ő Szelleme? Azt mondja: Krisztust megfeszítették, eltemették, feltámadott, az Atya jobbján ül, és kiárasztja az Ő szeretetét a mi szívünkbe, Róm 5:5. Úgyhogy, ha nyelveken szólok, esetleg angyalok nyelvén is, ha ajándékaim vannak, ha képességeim vannak, ha minden titkot értek is, a hústestünk miatt nem értjük meg.
Ez nem elképesztő, hogy érthetem Isten szeretetét úgy, hogy soha nem is tapasztalom meg, hogy teológiailag érthetem úgy, hogy soha nem is érint meg, amikor pedig Isten az Ő elméjét adta nekünk, a Szent Szellemét, a szent elméjét, hogy megérthessük az Ő szeretetét? Még akkor sem, ha minden ismerettel rendelkezem is – bibliai ismeret, biológiai ismeret… mindazok, amiket az iskolában megtanulunk –, ha csodákat is tudok tenni a hitemmel! Ez rendkívüli! Valaki idejöhet, imádkozhat emberekért, azok meggyógyulhatnak, és mégsem tud semmit Isten szeretetéről. Ez elképesztő, hogy élhetem úgy a keresztény életem, hogy lemaradok a lényegről!
A lényeg az, hogy Isten személyesen szeret engem. „Ha a vagyonomat a szegényeknek adom, és a testemet tűzre adom…” – ezek a hústest kísérletei. Olyan dolgok, amiket magamra erőltetek. „Mert Isten az, Aki elvárja ezeket.” Lehet, hogy Isten hív arra, hogy ezen vagy azon a területen hitben járj, de akkor azok nem cselekedetek, hanem gyümölcsök, Isten élete bennünk.
Álljon itt egy egyszerű következtetés. Amikor Isten előtt állunk, akik valójában vagyunk, mindenféle álarc és rejtőzés nélkül Őelőtte állunk, tudjuk-e, hogy mennyire szeret minket az Atyánk? Annyira szeret minket! Bűnt követtünk el, fellázadtunk, eltávolodtunk Tőle, nem akartuk Őt, és Ő annyira szeretett minket, hogy utánunk jött. Ő keresettnek nevez minket, és nem elhagyatottnak. Mert szeret minket. Ő szeret minket! Annyi akadály van a szívünkben, de Pál imádkozott. Imádkozott, hogy képesek legyünk.
Olvassuk el mégegyszer a verseket az Efézusi levélben! Ef 3:16-ban azért imádkozik, hogy Isten adja meg dicsősége gazdagsága szerint, hogy hatalmasan megerősödjünk az Ő Szelleme által abban, akik valójában vagyunk a belső emberben. Megerősödjünk abban, akik vagyunk. Kérdezheted: Ez azt jelenti, hogy megerősödöm abban, amit teszek? Én azt mondanám, hogy elsősorban nem erről szól. A cselekvés mindig a lénynek a terménye, de Ő azt szeretné, hogy abban erősödjünk meg, akik vagyunk, hogy Krisztus lakjon a szívünkben, és meggyökerezzünk, megalapozódjunk a szeretetben, és Ef 3:18-19 képesek legyünk megérteni minden szenttel együtt, hogy mi a szélessége, hosszúsága, magassága és mélysége, és megismerjük Krisztus minden ismeretet felülhaladó szeretetét. Hogyha a szeretet eléri a lényünket, akkor szeretetté válunk, és mi is szeretünk. Viszont nem úgy: Szeretni akarlak!; hanem úgy, hogy engem Isten szeret.
Láthatod, hogy miért olyan dicsőséges hely a gyülekezet. Mert amikor értjük Isten szeretetét, ami túlmegy a birtokláson, a cselekvésen és a megértésen, és eléri a lényünket, akkor ragyogunk egymásnak. Ahogy egymással bánunk, az nagyon más, mint ahogy a világban teszik. Mert a lénnyel kezdünk, nem a cselekvéssel. Ez elképesztő! Amikor egymásra nézünk, lényeket látunk, embereket, akik Jézus Krisztusban teremttettek teljessé, és egy test tagjai vagyunk valójában.
Amikor ez megtörténik, akkor nem az a legfontosabb dolog, ahogy az emberek bánnak velünk, hanem a szeretet a legfontosabb. Az, ahogy egy ember beszél velem, vagy valaki rólam gondolkozik, az nem olyan fontos. A fontos az, hogy szeressem azt az embert. Az sokkal fontosabb mindennél! Mert ha képes vagyok szeretni azt az embert, akkor lehet, hogy ez segít majd neki megérteni, hogy Isten mit gondol róla. Mert ha én úgy bánnék vele, ahogy ő bánik velem, akkor a hústest gondolkodásában élek, és ott halál van.
Ez megtörténik a gyülekezetben, meghalnak a kapcsolataink, tönkremennek a hústest miatt. Isten azonban szeretetre hívott minket, hogy szeretve legyünk Ő általa. Ha elítélsz embereket azért, ahogy veled bánnak, garantálom, hogy így fogsz gondolkodni Istenről te is, hogy Ő is így bánik veled, hogy Isten is elítél téged az alapján, ahogy viselkedsz, ahogy bánsz másokkal. Ez azonban nem igaz.
Ő a szeretet tökéletes törvénye alapján bánik veled, az élet szellemének törvénye által. Ez a legmagasabb törvény a világegyetemben. Emiatt repülni tudunk a hústestnél sokkal magasabban, ahogy az aerodinamika törvényei erősebbek, mint a gravitáció törvénye. Krisztussal ülhetünk mennyei helyeken a fivéreinkkel és nővéreinkkel, és nézhetünk erre a világra könyörületességgel és ugyanazzal a szeretettel.
Atyánk! Köszönjük a Te szeretetedet felénk, a mély szeretetet, azt, hogy békességünk lehet ebben a szeretetben, hogy békességünk, örömünk lehet a szereteted miatt. Nem akarjuk megítélni a helyzeteinket, embereket, és magunkat sem. Mert a kereszted elbánt ezekkel a dolgokkal. És habár bajunk esik és gondjaink vannak a hústestünkben, Rád nézünk, arra, Aki szeretett minket örökkévaló szeretettel. Ez a szeretet von miket. Urunk, köszönjük, hogy elfogadhatjuk a Te Szellemed által ezt a szeretetet, és Te elmondod, kik vagyunk. Köszönjük, Atyánk!
Ámen.