Isten pillanatai & Szellemben járni a nehézség helyett

2013 április 17. szerda  18:30

P. Vreeland

Az Ószövetségben nagyon tetszik Jákob. Elindul egy útra és találkozik Istennel. Ismerős történet? Veled megtörtént? Sokszor indulunk útnak, és Isten egy pillanatban találkozik velünk. Talán észre sem veszed, de te is ugyanolyan vagy, mint Jákob. Én sem vagyok más, mint Jákob. Felfedeztem, hogy kicsoda Isten. Nem tudom, hogy igazából én ki vagyok, de Ő megtalál. Lehet, hogy te sem tudod, hogy ki vagy, amikor Ő megtalál, de igazából Isten egyetlenegy pillanat alatt megtalál minket. Azért, mert Ő pásztor.

A mi Istenünk pásztor, és keresi az elveszett juhokat. Keresi azokat a juhokat, akik eltévedtek, Mát 18. Az csodálatos, hogy Jákob megtalálta Istent. Látja, hogyan mennek fel és ereszkednek le az angyalok, és tudja, hogy Isten ott van azon a helyen, ahol ő van. Mit tesz? Fog ott egy követ, oltárként oszlopot állít és olajjal leönti, 1Móz 28:18. Ez egy kép számunkra, ami megmutatja, hogy mit tesz Isten értünk, ugyanis mi élő köveknek hívattatunk, 1Pét 2:5.

Jákob fogott egy követ, ami a feje alatt volt, olajjal leöntötte, és elnevezte a helyet. Volt egy hely, ahol Istennel találkozott. Aztán később Isten odamegy hozzá, amikor valami újat leplez le neki éppen, akkor emlékezteti őt, hogy ez volt az a hely, Béthel, ahol Istennel találkozott.

Ezek a pillanatok lehetőségek. A pillanatok meghívások arra, hogy valami újat fedezzünk fel Isten jellemével kapcsolatban. Teljes alázatban és gyengeségben meglátjuk, ahogy Isten mozdul nagyon komoly módon. Amikor Pál az efézusiaknak írt, beszélt egy rejtélyről, ami lelepleződött előtte. Ezt mi kegyelemnek hívjuk. Pál a kegyelemnek ezt a rejtélyét leplezi le az emberek előtt.

Ki ez az ember? Ismerte a törvényt. A törvénnyel kapcsolatban mindenben engedelmes volt. Mégis Pálnak szüksége volt egy pillanatra. Egy pillanatra az időben, és egy kijelentésre Jézus Krisztustól. „Ki az, aki szól hozzám?” „Jézus, Akit te üldözöl.”

Azt veszem észre, ahogy te is, hogy Isten pillanatokat tartogat nekünk. Akár itt, akár máshol, aki megsebzett, megtört, aki szenved, aki visszautasítást érez, aki meg van támadva, akit vádolnak, aki mindenféle hatalmasságokkal küzd, aki sötétségben él, és fájdalmai, sebei vannak, akinek nincsen páncélja, akinek nincsen pajzsa, akinek nincs módja, hogy megvédje magát, ennek az elveszett embernek, mint Jákobnak is, szüksége van egy pillanatra.

Akkor valaki jön Jézus Krisztus képviseletében telve Szent Szellemmel és Isten szeretetével. 1Pét 1:22 akinek van egy szándéka. A Biblia ezt buzgó szeretetnek hívja, de olyan szeretet, aminek van szándéka. A szándék onnan jön, hogy a szív megtisztult Krisztusnak való engedelmességben és ezért letette az életét. A szándék nem az, hogy mi magunk legyünk valakik, hanem hogy edények legyünk Isten hihetetlen szeretetének leleplezésére. Megtérünk és soha többé el nem veszünk.

Éppen azon gondolkodtam, hogy Jézus hogyan megy oda a bénához a medence mellett, aki nem tud járni. Lehet, hogy te is most béna vagy abban az értelemben, hogy nem tudsz úgy járni, ahogy a keresztényeknek kellene járniuk. Mindnyájunknak különböző elképzelése van arról, hogy a keresztényeknek hogyan kellene járniuk. Krisztusnak az volt a szándéka, hogy meggyógyítsa ezt az embert. Azt kérdezi az embertől: Miért nem mentél be a vízbe, a tóba? „Mert nincs senkim, aki bevigyen.”

Néha az egyetlen, amit tehetünk, az, hogy nem mondunk semmit, hanem csak élünk egy életet, amivel vizet adunk a szomjazóknak. Vizet! „Ha adsz egy pohár hideg vizet egy tanítvány nevében, akkor azt Velem tetted.” Nem várjuk azt, hogy az emberek megtalálják a vizet, hanem felvesszük őket. Felvesszük őket, és behelyezzük őket a vízbe. Látjuk őket isteni nézőpontból, és egyből úgy látjuk őket, mint akik meggyógyultak és tiszták. Nem azt akarjuk kikutatni, hogy mi a baj, nem a problémát akarjuk megoldani, hanem behelyezzük őket a vízbe, és aztán kijönnek és járnak.

Az Isten szerint valóságnak van egy rejtélye. Krisztust rengeteg módon leplezzük le, és Krisztus lelepleződésének legnagyszerűbb módja az, amikor Ő leplezi le saját Magát rajtunk keresztül. Pál azt mondja: az élet számomra Krisztus. Nem próbálta megoldani a rejtélyt, hogy hogyan bogozza ki az emberek életét, Ő csak Istennel foglalkozott és beszélt, gyengeségből szólt.

Ahogy öregszem, annál jobban értem, hogy nem a szavaim a lényeg, hanem Krisztus szeretete. Pál is erre a rejtélyre jött rá. Eféz 3:16-ban azt mondja, hogy az Ő vágya az, hogy megerősödjünk a belső emberben. Sok módon próbáljuk ezt. Eféz 4:1-ben azt mondja Pál, hogy az elhívásunk szerint járjunk. Az elhívásunkban, a mi pillanatunkban éljünk. Isten mindig hűségesen emlékeztet erre a pillanatra az életünkben, amikor megtaláltuk Őt.

Mindig érzékenyek leszünk arra, hogy akik kinn vannak, azoknak vagy szüksége van erre a pillanatra, vagy már megvolt az első ilyen pillanatuk, és olyanok vagyunk, mint Jákob, amikor másodszor találkozott Istennel, és emlékeztetjük őket az első találkozásukra Istennel. Akkor nem arról beszélünk, hogy mi a baj, nem arról beszélünk, hogy mit kellene tenniük, vagy hogy mi a megtapasztalásuk, hanem Krisztust éljük előttük, és kijelentjük, hogy egyek vagyunk.

Ha odamegyünk valakihez, sose felejtsük el, hogy mi is kegyelemből megváltott bűnösök vagyunk, és egy hajóban evezünk. Ebben a hajóban van Jézus. Bárhová is megyünk, lesznek viharok, de ti el vagytok hívva, hogy béketeremtők legyetek. Ez jelenthet megbékéltetést emberek számára, de azt hiszem, ez ennél mélyebb. Jézus úgy jön hozzánk, mint Akinek békéje van. Ezért mi békét hozunk. Mi nem megpróbáljuk létrehozni, hanem mi csak szeretjük az embereket ott, ahol vannak.

Isten jelenléte bennünk egyből lecsendesíti a vihart, és közösségünk van egymással anélkül, hogy bármit beszélnénk a problémákról. Nem csodálatos ez? Azon a helyen, ahova Isten helyez minket, Krisztus élete lelepleződik. Ez olyan lelepleződés, ami túlmegy minden természetin.

Végül azzal a gondolattal szeretném zárni, hogy mindenki vigyázzon arra, hogy milyen alapra épít. Jézus Krisztus az egyetlen alap, aminek örök értéke van. A tannak csak akkor van tekintélye és értéke az életünkben, ha Krisztusra épül, és az Ő szeretetére. Mert Isten úgy szerette a világot, hogy a tan íróját, az Élő Igét elküldte.

Amikor tant építünk e nélkül az alap nélkül, még ha kegyelemről is van szó, az lehet törvény is, és kalapáccsá, váddá válhat a kezünkben, és be is csaphat minket. Ám ha a tant Krisztusra építjük, akkor mindig a szeretet lesz a motiváció. Mindig a kegyelem lesz a szándék, mindig a megbocsájtás. Mindig más javáért, és nem a saját javamért. Nincsen önérdeke, leteszi az életét. Túlmegy a természetin, és ezáltal szellemi.

A tan azért tan, mert lelepleződik Krisztus élete. Miénk a világ legnagyszerűbb üzenete. Ha még nem vagy megtérve, akkor szükséged van erre az üzenetre. Jézus azért jött el ebbe a világba, hogy megmentse a bűnösöket. Ha meg vagy váltva, akkor is szükséged van erre az üzenetre. Jézus eljött a világba, és nem csak azért jött el, hogy megváltsa a bűnösöket, hanem azért is, hogy az elvesző hívőket helyreállítsa, hogy meggyógyítsa a sebzett hívőket, hogy életet adjon azoknak, akik a halál tapasztalatában élnek, hogy bocsánatot adjon azoknak, akik vétkeztek, hogy bűnné váljon a bűnösért.

Bárhol vagy, tudatában legyél annak, hogy lehet egy pillanatod Istennel, mert Isten erre hív minket, hogy pillanatokat teremtsünk. Semmi más szándék nem vezérel minket, mint a szeretet, és pillanatokat teremtünk. Úgy megyünk el, hogy azt sem tudjuk, hogyan történt. „Nahát! Isten megengedte, hogy ott legyek, ahol éppen valakinek az életében munkálkodott.” – és az emberek megváltoznak.

P. Kende

Annyira hálás vagyok a gyülekezetért! Mindazért, amit csinálunk, mindazért, amit imádkozunk, mindazért, amit hallunk, amit mondunk, amit együtt gondolkodunk. Az irányunkért hálás vagyok, hogy megyünk előre az Úrral személyesen, és gyülekezetként is. Annyira megáldott P. Vreeland üzenete! Pillanatokat „készítünk” egy értelemben, békességet hozunk, és másként nézünk az emberekre. Annyira megáldott ez!

Isten nagyon nyilvánvalóan adott egy üzenetet. 2Kir 4:1-7-ben azt olvassuk, hogy volt egy asszony, aki nagy bajban volt. Egy prófétának volt a felesége, és a férje meghalt. Özvegyen maradt, nem volt pénze, és jött a hitelező. Vége mindennek, ki kell költözni, és kész. „Bedőlt a jelzáloghitel, felment a svájci frank, és nem tudták fizetni.” 🙂

A lényeg az, hogy nagy bajban volt, és Elizeus azt mondta: szerezz, kérj kölcsön sok edényt, aztán zárkózz be a fiaddal, fogd a kicsi olajt, amitek van, és kezdd el önteni. Aztán öntötték. Az egyik edény megtelt, aztán egy másik edény megtelt, és újabb és újabb telt meg. Addig nem maradt abba az olaj, amíg volt edény. Addig folyt az olaj. Aztán ismerjük a történetet, eladták az olajt, és megtarthatták a helyet, ahol éltek, és rendben voltak. Szeretném, ha a történetben észrevennénk valamit.

2Móz 27. Van egy fontos rendtartás, fontos parancsolat Izrael fiainak. Ez az, hogy a Szent Hajlékban világosság kellett legyen. Volt egy olajt égető gyertyatartó.

2Móz 27:20 Te pedig parancsold meg Izrael fiainak, hogy hozzanak neked tiszta faolajat, amelyet a világításhoz sajtoltak, hogy szünet nélkül égő lámpát gyújthassanak.

A templomban mindig égnie kellett ennek a fénynek. Ez sok dologról szól nekünk. Isten jelenlétéről szól. Amikor nézzük Jelenések könyvében, hogy hogyan lesz a mennyben, akkor azt látjuk, hogy ott nem lesz Nap sem, Hold sem, csillagok sem. Nem lesz templom. Miért? Mert Isten jelenléte ott lesz, betölti az egész helyet, és az Ő dicsősége mindent eláraszt. A templomban viszont szünet nélkül égnie kellett ennek a lámpásnak.

Ez fontos dolog, hogy Istennek megvolt ez a szándéka, hogy mindig égjen ez a lámpa. A zsidók történelmében ez többször kialudt sajnos. Most sincs templom, úgyhogy most sem ég ez a lámpa. Viszont van ebben egy fontos üzenet nekünk, és az ez, hogy Istennek van egy szándéka velünk. Egy értelemben ez nagyon egyszerű.

Nagyon sok dolgot találhatunk, amit csinálhatunk keresztényként. Nagyon sok célt tűzhetünk ki magunknak. Nagyon sok irányban mehetünk az Úrral, de van egy nagy kérdés: Mi van az olajjal az életedben? Mi az olaj? Márk 6:13 a gyógyítással kapcsolódik össze az olaj. Volt, hogy az olaj gyógyításra szolgált.

Aztán itt a világosságról beszél. Ézs 61-ben – ez nagyszerű vers – azt mondja, hogy Isten szeretne nekünk ékességet adni a hamu helyett, az örömnek a kenetét – ez a kenet szó az olaj – a gyász helyett, és a dicsőségnek palástját a csüggedt szellem helyett. Ez Isten akarata velünk. Miről szól ez nekünk? A Szent Szellemről szól nekünk. A Szent Szellem jelenlétéről, az Ő munkájáról az életünkben.

Nagyon sok dolgot csinálhatok a kereszténységemben, de az egész nem sokat ér, hogyha nem a Szent Szellem vezet. Prédikálhatok igazán okos üzenetet jó illusztrációkkal, jól összerakott szavakkal, kifejezésekkel, jelképekkel, helyes teológiával, és ez rendben van, de ha nem a Szent Szellem vezetne minket az üzenetben, akkor mi értéke lenne? Okos embert bárhol hallhatok. Elmehetek bármelyik egyetemre, biztos van egy-kettő. Más helyekre is, ott is van egy-kettő, de nem erre vágyunk.

Többre vágyunk: gyógyulásra, világosságra, definícióra személyesen Istentől. Örömre vágyunk. Arra van szükségünk, hogy Isten Szelleme vezessen bennünket Isten gondolataiban,  a mindennapokban az életünkben, a kapcsolatainkban. Sok irányba mehetek, sok utat választhatok, sokféle helyen lehetek igazán ebben a világban a szolgálatokban, ahol látom magam, de az egyetlen dolog, ami számít: a Szent Szellem vezetése, jelenléte, szolgálata, Ő ott van az életemben, és Ő munkál rajtam keresztül.

Zakariásnak a 4. fejezetben volt egy kijelentése Istentől, látott valamit, amit nem értett. Ott volt a gyertyatartó, ez a lámpa, amiről beszéltem, és folyamatosan égett. Ott volt mellette két olajfa, és azokból folyamatosan áradt az olaj a gyertyatartóba. Zak 4:11-12-ben Zakariás felteszi ezt a kérdést: „Mik ezek?  Magyarázd el nekem. Kik ezek? Mik ezek?” Isten azt feleli: ők felkentek, ők Isten szolgálói.

Van ebben egy fontos üzenet. Zakariás idejében volt Ezsdrás, volt Zorobábel. Megvoltak azok, akik Istent képviselték, aztán a pap, és a világi vezető Izraelben, aki kormányozta a zsidó kolóniát, ami újra ott volt Jeruzsálemben, és Isten azt mondja: Én használok embereket. Olyan, mintha Isten azt mondaná Zakariásnak: „Nem tudod? Egy értelemben te.” Gondolj bele ebbe, hogy ez te vagy egy értelemben.

Mert nyilván Ezsdrás csak egy ember volt, nem ő a kegyelem forrása, nem ő a Szent Szellem forrása, de Isten használta őt, és rajta keresztül Izrael áldott volt. Rajta keresztül Izrael felkavarodott arra, hogy megismerjék újra a Bibliát, hogy megismerjék újra az Írásokat. Aztán Zorobábel, Nehémiás, és mondhatunk másokat: Mózes és Áron. Ott voltak, és Isten rajtuk keresztül megáldotta Izraelt. Isten ugyanezt csinálta újra és újra. Jézus és a Szent Szellem, Aki Vele volt.

Ez történik a mi életünkben. Ján 14:17 Jézus azt mondta a Szent Szellemről: Aki veletek van és bennetek lesz. Aztán ApCsel 2-ben ez történt velünk, hogy a Szent Szellem beköltözött az életünkbe. Isten azt mondja: „Nem tudod? Te vagy az egy értelemben, a Szent Szellem benned van, és Én használni akarlak, hogy áldás legyél, hogy a világosság forrása legyél. Én használni akarlak, hogy gyógyulás jöjjön emberek életébe rajtad keresztül, a te szolgálatodon keresztül, a te átadott életeden keresztül, a te letett életeden keresztül.”

Tudom, annyi követelmény van rajtunk! P. Schaller beszélt erről az egyik üzenetében. „Elmentem meglátogatni valakit a gyülekezetből. Bekopogtattam, nem nyitottak ajtót. Aztán beszélgettem vele a gyülekezetben utóbb. Mondtam neki: voltam nálatok, bekopogtattam, de nem voltál otthon. Az ember azt felelte: otthon voltam, Pásztor, de nem nyitottam ajtót, mert azt hittem, a főbérlő jön a bérleti díjért.” 🙂 A gondolat ebben az, hogy vajon hányan nem nyitnak ajtót, amikor beszélnénk nekik az evangéliumról, azért, mert azt hiszik, hogy a bérleti díjért jöttünk. Azt hiszik, hogy Isten követelni jött, nem pedig adni. Azt hiszik, hogy Isten azért jött, hogy újabb terhet tegyen rájuk.

Hívőként te is lehetsz így, hogy elhiszed, hogy Isten terhet akar rád tenni. „Légy tökéletes férj! Légy tökéletes szolgálatvezető! Légy tökéletes munkaerő, mert jó bizonyság kell, hogy légy Krisztusért. Légy tökéletes apa! Légy tökéletes gyülekezetvezető pásztor! Légy tökéletes tanácsadó!…” Hány teher kerül ránk, ha elhisszük és elfogadjuk, hogy Isten arról beszél nekünk, hogy mivel tartozunk Neki?

Gondolj bele ebbe, hogy a világ hány dolgot tesz ránk! Mivel tartozol, amikor elbuksz hívőként. „Ah! Egy hívőtől nem ezt vártam volna!… Persze, alig vártam, hogy elbukj! Alig vártam, hogy azt mondhassam, hogy nem ezt vártam tőled!” Hány terhet rak ránk a világ, hogy mit kell csinálnod, hogy jó keresztény légy, hogy jó bizonyság légy? Hány teher kerül ránk? Mennyi mindenről hisszük el, hogy tartozunk? Róm 13:8 azt mondja Pál: ne tartozzatok senkinek, hanem azzal, hogy egymást szeressétek. Ez a tartozásunk.

Egy értelemben így mondhatnám másként, hogy Isten azt mondja nekünk: ezzel tartozol, hogy az olaj átáradjon rajtad. Te ezzel tartozol: járj a Szent Szellemben. Ennyi az egész: járj a Szent Szellemben. Ilyen egyszerű. „Mindig azt mondod, hogy szolgálni kell! Azt mondod mindig, hogy a Bibliát kell olvasni! Azt mondod mindig, hogy ezzel tartozom, hogy azzal tartozom!” Nem, nem ezt mondjuk. Azt mondjuk: járj a Szent Szellemben!

3Móz 8-ban azt mondja az olajról, hogy az kenetre való olaj, a szolgálatra való olaj. Fogták Áront és felkenték őt: fülcimpa, hüvelykujj, nagy lábujj. Fölkenték őket. Mire?  A szolgálatra. A Szent Szellem a szolgálat szelleme. Járj a Szent Szellemben, és Isten ajtókat fog nyitni neked a szolgálatra. Járj a Szent Szellemben, és Isten ajtókat fog nyitni emberekkel.

Viszont ha magamra nézek, akkor ebből nincs semmi, akkor nem találom az örömöt, akkor nem találom a szabadságot, akkor nem találom a dicsőség palástját. Olyan érdekes! Ha keresem magamnak a dicsőség palástját, akkor nem fogom megtalálni. Viszont, ha járok a Szent Szellemben, Istennek ez a vágya, hogy rám tegye, hogy nekem adja, hogy vezessen ebben, és azt mondja: „Szeretnélek odaállítani, és te leszel a világosság forrása egy sötét helyen. Szeretnélek odaállítani, és csak támogasd azt az embert, szeresd, bátorítsd. Aztán gyógyulás lesz az életében egy idő után. Bízz Bennem ebben a dologban! Merj Velem járni ebben.”

Micsoda gondolat – 2Móz 27:20 –, hogy szünet nélkül égjen a lámpa a templomban. Szünet nélkül égjen, ez Isten vágya az életünkben, hogy a Szent Szellem mindenkor nyilvánvaló legyen, hogy egy természetfeletti bölcsesség mindenkor itt legyen.

Emlékszem, P. Matti hallgatta a keresztény rádióadásokat Azerbajdzsánban, és azt mondta: „Félelmetes volt hallani, egyik adás a másik után: Na, tisztának kéne lenni! Igyekezni kell! Na, húzz bele jobban! Na, mire vársz? Legyél motiváltabb! Na, mire vársz?!” Egyik sem beszélt arról: járjunk a Szellemben, személyes tűz, személyes kapcsolat, megtalálni Istennek az életét egyszerű módon: „Uram! Tölts be engem! Uram, nekem Rád van szükségem. Uram, én nem vagyok elég. Én nem vagyok erre kíváncsi, aki én vagyok. Nem erre van szükségem.”

Hogyan történik ez az életünkben? Hogyan jön ez a kenet? Jézusról azt mondja, ami egy értelemben intés és figyelmeztetés is mindannyinknak, de hasznos úgy hiszem:

Zsid 1:9 Szertetted az igazságot, és gyűlölted a gonoszságot, ezért kent fel téged Isten a te Istened az öröm olajával társaid fölé.

Ez az, ami történt Jézussal. Szerette az igazságot, gyűlölte a hamisságot. Ez fontos dolog az életünkben, hogy szeretem az igazságot. Ezért vannak olyan dolgok, amiket meggyűlölök. Nem vagyok kíváncsi rájuk tovább, nem akarom, hogy az életemben legyen. Amikor megtértem, akkor lettek dolgok, amiket kidobáltam: Buddha szobor, néhány könyv. Aztán utóbb még egy-két könyv. Aztán egy-két bakelit lemezt is kidobtam. Miért? Tartozom ezzel? Nem! Azért, mert szeretem az igazságot, és ezért gyűlölök valami mást. A Szellemben járva lesznek dolgok, amik nem férnek be.

Van egy érdekes példa: Neh 13:7-ben Eljásib, aki az Isten házának gondnoka volt. Egy helyiséget kiüríttetett ott, és megengedte Tóbijjának, hogy beköltözzön oda. Ha elolvasod a Nehémiás könyvét, akkor kiderül Tóbijjáról, hogy ő ellenség volt, de valamiért Eljásib barátságban volt vele és beengedte oda őt. Azt mondta Nehémiás: „Tessék? Mire való az a helyiség?”

Neh 10-ben azt mondja, hogy azok a kamrák arra valók, hogy Izrael fiai behozzák oda mindazt, amire szükség van Isten házában. Az az a hely, ahova be kell hoznom az olajt, hogy éghessen a lámpás. Viszont ha Tóbijjá lakik ott, ő esténként ott bulizik a haverjaival, akkor hova teszem az olajt? Ez fontos figyelmeztetés nekünk.

Mit engedek be a szívembe? Mit engedek be az életembe? Kit engedek be oda? Beengedem-e a büszkeséget, irigységet, gyűlöletet, hazugságot, világi ambíciót, a világi kommunikációt, valami tisztátalan dolgot? Mit fog jelenteni? Nem lesz helye az olajnak.  Isten azt mondja nekünk: „Figyelj! Ez nagyon egyszerű. Én nagyon egyszerű dologra hívtalak el téged. Nekem célom van veled. Szeretném megmutatni Magam rajtad keresztül. Szeretném, hogyha Velem járnál, és növekednél velem. Ahogy növekszel Velem, egyre nyilvánvalóbb leszek rajtad keresztül. Ez egyszerű dolgokról szól, szeretetről, hitről, örömről, szabadságról.” A legegyszerűbb dolgokról, és a legcsodálatosabb dolgokról, amiket a Szent Szellemben találunk meg.

Isten azt mondja nekünk: „Figyelj! Én nem akarom, hogy kifogyjon az olaj. Én nem akarom, hogy ez a végére érjen.” Úgyhogy, mit mondott az asszonynak az elején?

2Kir 4:3 Menj el, kérj minden szomszédodtól üres edényeket, de ne keveset.

Ez igazán nagyon egyszerűen csak erről szól: „Mennyit adok Istennek az életemből? Mit engedek meg a Szent Szellemnek, hogy megérintsen?” Minél többet engedek, annál több az olaj. Minél többet engedek, annál teljesebb ez a dolog az életemben. Minél inkább meg merek nyílni, minél inkább el merem fogadni az Ő szolgálatát, minél inkább megtanulom rábízni magam az Ő vezetésére, annál nyilvánvalóbban látszik a csoda.

A világnak nem kedves emberekre van szüksége elsősorban. A világnak nem jó emberekre van szüksége, hanem szellemi emberekre van szüksége. A világnak szellemi emberekre van szüksége, mert ez az, ami nem történik meg sehol másutt. Ez az, amit csak Isten tehet meg értünk. Ez az, amit csak a Szent Szellem végezhet el értünk. Lehetünk kedvesek, jók, adakozók, törődők, segítőkészek, udvariasak akár a Szent Szellem nélkül is, de ha mindez a Szent Szellem betöltésével van meg, akkor egészen más dologról beszélünk.

Ezért nem személyiségfejlesztésről beszélünk. Ezért nem motivációs előadásokat tartunk, hanem azt mondjuk: „Figyelj! Fordulj Istenhez. Kérd a Szent Szellemet. Engedd Neki, bízz Benne. Támaszkodj Rá lépésről lépésre. Szükséged van arra az olajra újra meg újra.”

Istennek az a vágya, hogy az a lámpás mindig világítson. Istennek az a vágya, hogy az az öröm mindig itt legyen. Istennek az a vágya, hogy a gyógyulás mindig közel legyen, mert van közel valaki, aki imádkozik a Szent Szellemben, és erre vagyunk elhívva. Erre van szüksége a hazánknak, erre van szüksége a városunknak, erre van szüksége a szomszédjainknak. Ez az, ami kell minden embernek, ahogy nekünk is. Ámen.

Kategória: Egyéb