1Kor 3. A korinthusi nagyszerű gyülekezet volt, mármint Isten szemében. Más nem mondta volna ezt róluk. Csak Isten szemében azok. Így is kezdi Pál. Elmondta nekik, hogy szereti őket, hogy mennyire fontosak neki, mennyire jelentősek, mennyire értékesek. „Azonban el kell mondanom nektek valamit. Beszélnem kell nektek erről, hogy testiek vagytok.”
Ami azt jelenti, hogy nem a Szellemben jártok. Hívők vagytok, de nem az újember szerint éltek. Nincs növekedésetek Krisztusban, hanem azok maradtok, akik voltatok. Azok maradtok, akik természetileg voltatok. Habár újjászülettél, mégis a természeti indíttatásaidban élsz, mégis ugyanarra mész, mint amerre mennél, ha Krisztus nélkül élnéd az életed.
Pál itt azt mondja nekik az 1-2. versben: Mire fújjátok fel magatokat annyira, amikor testiek vagytok, amikor olyan keveset tudtok? Olyan érdekes ez, hogy meg voltak győződve, hogy ők sokat tudnak, de Pál figyelmezteti őket, 1Kor 8:2-ben azt mondja: „Ha azt hiszed, hogy tudsz valamit, azzal azt mutatod, hogy mennyire nem. Még azt sem veszed észre, hogy mennyire tudatlan vagy.” A korinthusiak így gondolkodtak: Ó, mi tudunk mindent!
Pál azt mondja nekik: „Figyeljetek! Én a legegyszerűbb dolgokról beszéltem nektek, mert nem lehetett másként. Én a legalapvetőbb dolgokat mondtam el nektek, mert nem tudtatok többet bevenni. Korinthusiak! Ne képzeljétek, hogy ti mindent tudtok! Ne gondoljátok, hogy annyira nagyszerűek vagytok. Nem megy olyan jól a dolog.” A 3. versben van egy nagyszerű figyelmeztetés:
1Kor 3:3 … mert amikor irigykedés, versengés és visszavonás van köztetek, vajjon nem testiek vagytok-é és nem ember szerint jártok-é?
Vannak bizonyos jelzések, vannak dolgok, amik kell, hogy figyelmeztessenek, észre kell venned: ezek szerint nem a Szellemben járok, miközben lehet, hogy azt hiszem, minden rendben van velem. Aztán figyelmezteti őket: amikor irigykedő viták vannak köztetek, akkor az nem testiség?
Az előző üzenetben szó volt erről (2013.07.28. de.) 1Ján 2:9-ből. Milyen könnyen teszem ezt: „Dicsérem az Urat, imádom az Urat. Köszönöm, Uram. Megváltottál, megtisztítottál. Itt a testvérem, utálom. Téged azonban dicsérlek, Uram. Viszont őt utálom, de közben áldalak Téged, Jézus.” Isten erre azt mondja: „Mit tudsz te a szeretetről? Mit tudsz a dicséretről? Te nem ismersz Engem? Hogyan ismerhetnél Engem? Ne csapd be magad!”
Pál ezt mondja nekik: „Korinthusiak, figyeljetek! Vegyétek észre, hogy baj van! Vegyétek észre, hogy nincsenek rendben a dolgok!” Néha szükségünk van erre, hogy Isten azt mondja nekünk: „Hé, ébredj föl! Ébredj föl!” A Korinthusi levélben 27 dolgot találtam, amire Pál figyelmezteti őket: „Figyeljetek! Ezzel gond van. Azzal is gond van. Azzal is.” Szükségem van erre.
Hadd mondjak ilyeneket. Ha hasonlítok – Ki a jobb pásztor itt? Én vagyok a legjobb prédikátor, vagy a másik? Nekem van a legnagyobb személyes szolgálatom, vagy neki? Én vagyok a jobb léleknyerő, vagy a másik? Engem szeret Isten jobban, vagy valaki mást? Én nevelem jobban a gyerekemet, vagy…? –, ez testi. A hasonlítás testi.
A Korinthusiakhoz írt első levélben nem beszél erről, de a másodikban előjön. Azt mondja: „Figyelj! Ha hasonlítod magad, ha méricskéled magad, akkor az már testiség. Vedd észre! Szólaljon meg benned a riasztócsengő azonnal.” Vagy például, ha nekiállok pletykálni. Ahelyett, hogy betakarnám az embert és imádkoznék érte, ahelyett kitakarom és megszégyenítem. Ez testiség.
Amikor a gyülekezetemben az üzeneteket elkezdem megválogatni – melyiknek engedelmeskedem, melyiknek nem, melyiket fogadom el, melyiket nem –, ez testiség. Észre kell vennem. Meg kell szólalni a riasztócsengőnek a fejemben: „Hé! Valami baj van. Uram, segíts! Uram, segíts, állíts engem helyre!”
1Kor 3:3-10 szakaszban Pál mond valamit, ami nagyon fontos, ami szerintem a mai üzenet lényege. Néhány hete beszéltünk erről [2013.07.10. P. Kende: A gyülekezet egysége és dicsősége (I. Korinthus 1.)], hogy a gyülekezet egyik oldala az egyik prédikátor prédikálását kedveli, a másik oldal a másik prédikátorét – Szégyelljétek magatokat! Senki nem szeret engem? 🙂 –, és ez megy a gyülekezetben.
Hadd mondjak egy másikat. Az egyik pásztor és a felesége veszekednek, és a gyülekezetben vannak, akik a feleség pártján állnak, lehet, a nők, és vannak, akik a pásztor oldalán állnak, lehet, a férfiak. Megtörténhet, láttam ezt gyülekezetben. Egy üzleti kapcsolat rosszul sült el, és aztán a gyülekezetben egy nagy csapat az egyik fél pártjára állt, a másik nagy csapat pedig a másik fél pártjára állt. Ezek megoszlások közöttünk.
Pál azt mondja nekik: „Figyeljetek! Ez tényleg így működik? Kicsoda Pál? Kicsoda Apollós?”
Kik a prédikátorok? Kik a pásztorok? Nem ez számít! Nem ez érdekes. Nem ez az, ami jelentős. Ezek csak szolgák, az Úr adja őket a gyülekezetnek, és hálásak vagyunk, hogy Isten használ embereket. Ezek csak szolgák, akik jönnek, és aztán egy nap megyünk. Egy nap Isten elküld a missziós mezőre, vagy meghalok, és akkor nem én leszek a pásztor. Akkor mi van? Semmi. Isten ugyanaz, és Isten az, Aki dolgozik közöttünk.
Pál azt mondja nekik:
1Kor 3:6-7 Én plántáltam, Apollós öntözött; de az Isten adja vala a növekedést. Azért sem aki plántál, nem valami, sem aki öntöz; hanem a növekedést adó Isten.
Ő számít igazán. Ő az, Aki számít. Voltak hívők, akik amikor a pásztor elköltözött, akkor abbahagyták az Istennel járást. Az nehéz volt, amikor a pásztor elköltözött. Először, amikor P. Matti elköltözött, nehéz volt. Aztán amikor P. Schaller elköltözött, az is nehéz volt. Aztán P. Brian elköltözött, jó nehéz volt az is sokunknak. Akkor mit csinálunk? Ezek szolgák, és Isten az, Aki a növekedést adja.
Úgyhogy hálásak vagyunk ezekért az emberekért, és a többiekért, akik vezetők, akik pásztorok. Hálásak vagyunk értük, ők szolgák, és Isten használja őket. A hitem nem tőlük függ. Pál erről beszél a korinthusi gyülekezetnek: „Figyeljetek! Ez nem erről szól. A növekedést adó Isten az, Aki számít.” Ez az, ami számít.
Értékesek? Igen. A 8. versben: van jutalmuk az ő munkájuk szerint. Mert Isten munkatársai mindannyian, és a többiek is a gyülekezetben mindannyian. Vezetsz szolgálatot, vagy sem – mind Isten munkatársai vagyunk, és jutalmunk lesz emiatt. A lényeg azonban Isten munkája.
Lehet, én látom a szolgálatot, amit valamelyikünk végez, aztán azt mondom: „Hát ez meg mi? Mit ér ez? Mit számít ez? A szórólap tele van nyelvtani hibákkal,… stb. Mit ér az egész?”; és minden részletet kritizálok, minden hibáról megjegyzést teszek. Még az is lehet, hogy igazam van ezekben, de itt a kérdés: Mi van mélyebben? A válasz az, hogy Isten dolgozik.
Isten dolgozik emberek életében. Ha én összekeverem a kettőt, az ember szolgálatát és az Isten mély munkáját, akkor elkövetem a hibát, hogy megítélem Isten munkáját, és nem törődöm vele. Mert nem tetszik a szolgáló személyisége, vagy a döntései, vagy a prédikálása, vagy az, hogy nem tud nem prédikálni.
Nézz körül a gyülekezetben, hány szuper-keresztényt látsz magad körül? Olyat, aki bárkit meg tud téríteni, bárkit tanítvánnyá tud tenni néhány perc alatt. Ha Richard Dawkins találkozna vele, holnap már az is imaharcos lenne. 🙂 Nem így működik azonban. Isten mély munkája nagyobb annál, mint amit látunk. Lehet, hogy akit látsz magad körül, az átlagos fickó, átlagos nő. Ránézel, átlagos emberek, de mi van Isten munkájával? A válasz az, hogy zajlik. Halad előre.
Arra gondoltam, amikor 2Sám 23-ban Dávidnak volt az a három vitéze, akik engedély nélküli eltávozásra mentek. Elhagyták a tábort. Arra gondoltam, ha Dávid rájön: „Hol vannak ezek? Szükség lenne rájuk a csatához. Hova mentek? Mit csinálnak? Megléptek. Biztos megszöktek.” Aztán visszajönnek, és hozták a vizet az ellenség táborán túlról, 2Sám 23:16.
Ha ránézel először, lehet, hogy nem tűnik nagyszerűnek, de ott zajlott a szeretetnek a munkája. Ezek a vitézek szeretetből cselekedtek, és elvégeztek valamit. Ez az, ami történik, Isten munkája zajlik, még akkor is, ha nem veszem észre. Még akkor is, ha nem tetszik valami.
1Kor 3:6-ban azt mondja, hogy van növekedés. Zsolt 115:1 az Övé minden dicsőség ezért. Miért? Ugyanezért, mint ami itt is le van írva. Zsolt 127:1-2 hiába dolgoznak az építők, ha Isten nem építi a házat. Isten építi az Ő házát. Isten építi az Ő gyülekezetét. Ez az, amit látunk, és ez az, ami annyira jelentős.
1Kor 3:10a … mint bölcs építőmester, fundamentomot vetettem,
Ez az, ami annyira számít. Péld 10:25 a gonosz, mint a szélvész, jön és eltűnik. Jön, tesz valami kárt, és aztán eltűnik, de az igaznak alapja van. Az igaznak örökkévaló alapja van. Ez az, ahol látjuk, hogy mi az alap.
1Kor 3:11 Mert más fundamentomot senki nem vethet azon kívül, amely vettetett, mely a Jézus Krisztus.
Az alap Jézus Krisztus, és zajlik Isten munkája. Mintha valahol metrót építenének. Annyit látsz belőle, hogy nagy gépek lemennek a föld alá, aztán semmit. Nem látsz semmit, és azt mondod: semmi nem történik. Így van azonban a hívőkkel is. Lehet, hogy egy hívőn nem látszik semmi, de merünk-e bízni? Merünk-e imádkozni a több-ben? Abban, amit Isten végez. Isten munkájában.
Pál ezzel a hanggal beszél a korinthusiakhoz. Annyira ostobák voltak, annyi szakadás volt közöttük! Annyira harcolni akartak folyton egymással! Annyira könnyen vitatkoztak, annyira könnyen irigykedtek! Annyira ostobán kezelték a dolgokat a gyülekezetben, de Pál így beszél hozzájuk: „Figyeljetek! Én tudom, hogy Istennek a mély munkája zajlik bennetek.”
Ha én ott lettem volna, amikor írja ezt a levelet, én azt mondtam volna: „Pál, kiről beszélsz? Miről beszélsz? Bolondozol velem? Még nem ébredtél fel, vagy talán ittál valamit, Pál? Miről beszélsz? Az, amit mondasz, nem létezik.” Pál azt mondja, hogy igen, létezik, ez valós. Ez mélyebb, ez igazi, ez Isten munkája, ez letagadhatatlan, és megváltoztathatatlan, és Isten be fogja fejezni.
Aztán a 11-15. szakasz nagyszerű rész a jutalmakról. Ha megnézed, azt mondja: van egy alap, amit nem lehet megváltoztatni. Ez az alap Jézus Krisztus, ez a mi üdvösségünk. Ez a mi megváltásunk munkája. Ezt nem lehet megváltoztatni. Ám az, hogy hogyan építesz erre az alapra, ez a te dolgod:
1Kor 3:12-13 Ha pedig valaki aranyat, ezüstöt, drágaköveket, fát, szénát, pozdorját épít rá erre a fundamentomra; Kinek-kinek munkája nyilván lészen: …
Mit mond Pál? „Építsd magasabbra! Építs sokat. A méret számít. Az számít, hogy mekkorára építed, hogy milyen nagy lesz az építmény.” Nem! Egyszer sem beszél méretről, egyszer sem beszél mennyiségről. Egész végig azt mondja, hogy a dolognak a minősége számít. A minőség számít. Mi a minőség?
Szerinted mi a minőség Isten szemében? A válasz az: ami hitből van, és ami szeretetből van. Ez az, ami Istent érdekli igazán. Ez az, ami számít Neki. Isten nem azt ítéli meg, hogy mekkora lesz a munka, nem azt ítéli meg, hogy a gyülekezet kevés vagy sok tagot számlál-e. Nem az számít Neki, hogy mekkorák a számok, hanem a szeretet, a hit, az élet, amit élünk. Azt mondja Pál: ez az, ami számít. Meg lesz próbálva egy nap. Igazán az alap számít. Nem létezik más alap.
Persze, próbáltak mások is alapozni. Ám ez a gondjuk igazán: a buddhizmusban nincs alap, az iszlámban nincs alap, a sámánizmusban, ebben a régi jó magyar piszokban sincs alap igazán. Krisztus az igazi alap, és építek Rá. Egy nap Isten meg fogja vizsgálni, és azt mondja: „Figyelj! Nézzük meg, hogy milyen a minősége.”
Van itt egy jó hír azonban. Ha a munka megmarad, ha olyan a minősége – 14. vers –, akkor jutalmat kapsz, de ha megég a munkád, akkor elveszítetted a munkádat, te azonban megmenekülsz. Te megmenekülsz. Ezt úgy hívjuk, hogy a hívőnek az ítélete. Viszont ez nem a hívő ítélete igazán, hanem ez a hívő cselekedeteinek az ítélete. Ez az, ami számít igazán.
Pál ezzel fejezi be ezt a fejezetet, 16-23. vers: „Figyelj! Te Isten temploma vagy.” Ha hívő vagy, akkor mondhatod ezt: én Isten temploma vagyok! Ha hívő vagy Krisztusban, akkor te Isten temploma vagy. Aztán gyülekezetként Isten temploma vagyunk. Pál azt mondja: „Figyelj! Ezzel jár valami. Ha ez a test Isten temploma, akkor kezeljük szentként. Ha a gyülekezet Isten temploma, akkor kezeljük szentként, ne pedig közönségesként.” Mit mondunk? Akkor legyen alázatunk! Akkor cselekedjünk alázatosan, mert sokat veszíthetünk rajta.
1Kor 3:17 Ha valaki az Isten templomát megrontja, megrontja azt az Isten. Mert az Istennek temploma szent, ezek vagytok ti.
Itt van ez a kifejezés a görögben phtheiró, ami azt jelenti: romlottá tenni, elpusztítani valamit. Ez a gondolat igazán: Figyelj, van felelősségem ezért a templomért, és Isten komolyan veszi, hogy mit csinálok vele. Nem a testünk a lényeg, de az, amit csinálok, az számít: ha szeméttel táplálom magam, ha azzal foglalom el magam.
Például, ha horrorfilmeket nézek, ha pornóoldalakat nézek, ha pletykalapokat olvasok, ha szappanopera sorozatokat nézek. Ezek nagyon buták, de tudom, hogy ráakadhat az ember. Tudom, hogy rá lehet akadni, és figyelj oda magadra. Mert ha szeméttel táplálod magad, akkor hogyan változna el az elmém Krisztus szerint? Akkor hogyan lépnék túl magamon? Akkor csak élek abban, aki vagyok. Isten azt mondja: nem erre vagyunk elhívva.
21. vers. Visszatérünk ahhoz, amit mondtam az elején: senki ne dicsekedjék emberekkel! „Engem ez a pásztor tanított. Úgyhogy én jobb vagyok, mint ti. Egem még P. Stevens is tanított, úgyhogy ti nem tudtok semmit.” Pál itt azt mondja:
1Kor 3:21b Mert minden a tiétek.
Ami azt jelenti, hogy azt mondhatod: „Pál apostol az enyém. Pál apostol az én tanítóm. Billy Graham az én testvérem. Ajándék az én gyülekezetemnek.” Miért? Mert azt mondja: minden a tiétek. Pál, Apollós, Péter,… a világ, az élet, mind a tiéd.
Volt egy vicces történet. Volt nálunk egy ember, Péternek hívták, a Csókolom Péter. Értelmi fogyatékos volt. Egyszer hallotta ezt az üzenetet, P. Brian prédikálta: Jézus kifizette az árat. Aztán bement a fodrászhoz, levágatta a haját, kérték a fizetséget, erre ő: Jézus mindent kifizetett. Elment enni valahova, és: Jézus mindent kifizetett. 🙂 Nyilván ehhez értelmi fogyatékosnak kell lenni.
Minden a tiétek! Igazán azt mondhatjuk, hogy Krisztusban minden a miénk. Semmi nem véletlen. Minden a javunkra van. Semmi nincs a kárhoztatásunkra. Igazán minden a miénk. Minden tanító az enyém. Mindaz, ami történik, az én javamra van Isten akaratában. Miért? Azért, mert mélyebb munka zajlik.
Lehet, hogy én testiséget látok, de a 11. versben ott egy alap, ami lehet, hogy nem nyilvánvaló, de Krisztus meghalt érte, és megmentette őt. Bizonytalanságot látok, de a 15. versben van egy abszolút bizonyossága az üdvösségnek. Lehet, hogy olvasom az Igét, és nem kavarodik fel a szívem, de Isten valami mélyebbet ír a szívembe éppen. Ebben bátorítanálak, hogy ne állj meg a felszínnél. Lásd meg a mélyebbet!
Amikor valami megosztana engem a testvéremmel, akkor nézzünk a mélyebbre, ami összeköt minket, ami ad nekünk, ami felépít bennünket. Lássuk meg Isten munkáját. Vagy amikor csalódom egy hívőben. Ha új hívő vagy a gyülekezetben, lehet, hogy el vagy ámulva, hogy itt mindenki tökéletes, akkor mondanám: hogy itt nem minden tökéletes, és nem mindenki tökéletes.
Én a legkevésbé, de vedd észre, hogy Istennek zajlik egy mélyebb munkája, és ezért túlléphetünk a csalódásainkon, túlléphetünk azon, hogy vannak hibák, túlléphetünk azon, hogy két nyelven kell hallgatni az üzenetet, túlléphetünk azon, hogy nagyon meleg van a teremben, stb. Miért? Azért, mert Istennek zajlik egy mélyebb munkája.
Megyek evangelizálni, beszélgetek több emberrel, egyiknek sincs nagy eredménye, a következő héten ugyanez, utána következő héten ugyanez, sok éven át ugyanez. „Minek evangelizálnék? Semmi nem történik.” Tényleg? „Imádkozom, és nem látom a választ, és imádkozom, és nem látom a választ, és imádkozom …” „Kinyitom a bibliámat és nincsen az, amiről mindenki beszél: az Ige úgy szólt hozzám, Isten beszélt hozzám, a Biblia rám ugrott és megragadott, és…semmi, csak olvasom, és semmi nem történik. Másnap is, és másnapi is…”
Merünk-e bízni Isten mélyebb munkájában? Ha igen, akkor menjünk tovább hitben! Menjünk tovább hitben, és építsünk aranyat, ezüstöt, drágakövet arra az alapra, és Isten nagyra értékeli a hitünket és a Benne való bizalmunkat. Mert az Ő mélyebb munkája nem nyilvánvaló. „A gépek lementek a föld alá” és semmi nem történt, de egy nap nyilvánvaló lesz. Egy nap nyilvánvaló lesz! Ámen.
Isten hozott Korinthusban – lökött szórólap