P. Kornél
Arra gondoltam, ahogy jöttünk, hogy ez a gyülekezet az anyahajónk. A II. világháborúban, amikor felszállt egy repülőgép róla, sokszor azért imádkoztak, hogy ne csak a repülő, hanem az anyahajó is túlélje. Milyen volt az, hogy mire visszatértek, csak füstölgő romok maradtak utána? A repülőnek fontos volt az anyahajó, mert az is elpusztul vele. Amikor visszajövünk ide, mindig erre gondolok, hogy leszállunk. Milyen jó hazajönni! Úgy nézünk rátok, hogy ti küldtetek ki minket, soha nem éreztük magunkat egyedül a gyülekezetalapításban. Köszönjük a részeteket!
Kint, Sepsiszentgyörgyön az elmúlt két-három alkalommal mindegyik üzenetben elmondtam, hogy az új emberek része legalább akkora, mint a miénk. Ők is gyülekezetalapítók azzal, hogy ott vannak, hogy túlélik ezt az időt, ezt az egy-két évet, hogy megmaradnak, nem mondják azt: mások elmentek, mi is elmegyünk. Nagy átjáró ház van.
Ez nektek is üzenet, mert a gyülekezet mindig alapítja magát, mindig megújul. Soha nincs olyan, hogy most befejeztük. Nektek ugyanakkora részetek van itt. Ezért a gyülekezet egy élő organizmus.
Nagyon tetszik a konferencia témája. Lehet, soha nem volt ennyire aktuális, hogy újra és újra átértékeljük, megnézzük, mit jelent nekünk a gyülekezet. Neked mit jelent a gyülekezet? Tudsz-e úgy gondolkozni, mint Péter apostol Ján 6 végén: nincs más opció, ez a helyem. Csel 14 végén Pál visszatért az első missziós útjáról:
Csel 14:27 Mikor pedig megérkeztek és a gyülekezetet egybehívták, elbeszélék, mily nagy dolgokat cselekedett az Isten ő velük, és hogy a pogányoknak kaput nyitott a hitre.
Pál megértett valamit, én is meg szeretném érteni. Isten megy előttünk, nagyon nagy erőt helyeztünk néha a dolgokba, sokat küzdöttünk, költöztünk, de a végén csak megértjük, hogy az egész gyülekezet az emberekről szól. Nem szabad ebből nagy ügyet csinálni, hogy néha csak néhány emberről szól. Isten kaput nyit, hitet ad, ez az Ő munkája. A mi részünk, hogy elfogadjuk. A Filadelfiai gyülekezetről is Jel 3-ban János apostol ezt írja, hogy Isten kaput nyit. Ha kinyitja, akkor nekünk csak az a dolgunk, hogy bemenjünk. Ez történik Sepsiszentgyörgyön, úgyhogy folytatjuk.
Nagyon jó hazajönni. Jön a tavasz végre, kinn hideg volt. Ez talán az üzenet, hogy engedjük meg Istennek, hogy újraértékelje a dolgokat bennünk: egy barátságot, a pásztorainkat, a gyülekezetet, és hogy mi a misszió.
Egyre nagyobb a sötétség. Ezt csak az veszi észre, aki a világosságban jár. A vak teljesen vak. Csak Isten Igéje képes minket megvilágosítani a Szent Szellemen keresztül. Járjunk ebben, a tanban, mert egyre nagyobb a sötétség. Nem csak kinn, hanem a szívemben is lehet egyre nagyobb a sötétség. Megvakulhatunk. Megkeményedhet a szívünk. Zsid 2 elején azt mondja, hogy törődnünk kell az üzenettel. Mennünk kell előre.
Készíts nagy helyet a konferenciára a szívedben, ne legyél megszokott! Isten nagy dolgokat tartogat.
P. Kende
Hálás vagyok azért, ami történik a gyülekezetben: a szeretet, a szolgálat, az alázat, a hűség, a segítők, akik segítenek a felajánlásban, ültetésben, az evangelizációk, pl. Csepelen, …; és még csak egy emberről beszéltem. Nem érnénk a végére, ha mindenkiről beszélnék. Hála Istennek ezért!
Van egy üzenetem. 🙂 Arra gondoltam, hogy amiben a társadalmunk bátorít bennünket, az mind olyan dolog, amit meg lehet számolni, meg lehet mérni. Ennek van egy furcsa következménye, amiről szeretnék beszélni.
Mit mond a társadalom, miért éri meg harcolni? A nagy pénzekért, a milliós fizetésű állásért, vagy az üzletért, amiből nagy jövedelem lenne; jó parti legyen a házasságod, sok szoba legyen, sok autó és minden más. Ha mindezek megvannak, még mindig van egy nagy problémád. Ez az, hogy a fontos dolgok közül rengeteg a nem megszámlálható kategóriába tartozik.
Másként, felírhatunk egy egyenletet: nagy menő, jövedelmező állás + nagyszerű házastárs + szép és okos gyerekek = boldog, megelégedett élet. Amikor mindezek meg vannak, akkor meglepődünk, hogy a boldog, megelégedett élet még mindig nincs meg. Amiben a világ bátorít bennünket, azok nem adják meg azt, amire szükségünk van. A megszámlálható dolgok nem elégítenek meg.
Amikor rájövök, hogy a válasz nincs meg, hogy nem kapom meg belőle, amit reméltem, holott mindent összeszedtem, akkor elkezdek hozzáadni valamit. Megpróbálok több pénzt keresni. Beíratom a gyerekemet még egy vívóleckére, még egy nyelvleckére, és akkor attól majd rendben lesz az életem.
A probléma azonban mélyebb ennél. Azért, mert ezek a dolgok, amiket meg lehet számlálni és ki lehet pipálni, nem olyanok, amik megelégíthetnek, mert nem adnak nekem kapcsolatot. Egy értelemben arra gondolok, amiről P. Kornél is beszélt, hogy lehetne a gyülekezetünk úgy, hogy bejössz egyedül, leülsz egyedül egy csomó ember közé, mint a buszon, itt vagy, kimész egyedül és nincs kapcsolódásod senkivel.
Úgy is kinézhetne a gyülekezet, hogy nem az emberekről szól, hanem a pénzről. Vagy arról, hogy elegen vagyunk-e? Szólhatna valami másról, és akkor ez lenne a hiba, hogy nem lenne kapcsolódásom továbbra sem.
Igazán arról beszélek, hogy szuper, hogy van egy nagyszerű fiam, de ha nincs kapcsolatom vele, akkor hogyan elégítené meg a szívemet? Nem a kapcsolat nem mérhetően megszámlálható, nem lehet kipipálni, hogy kész vagyok vele. Nagyszerű feleségem van, pipa. Viszont, ha így gondolkodom, akkor hamarosan nem lesz nagyszerű feleségem, mert ez nem így működik, hogy kipipálom, megvan és elégedett vagyok. Nem, ez a kapcsolatról szól.
Vigyázzunk ezzel, mert ha az egyenlet így néz ki a szívemben, mint az előbb, akkor nagy veszélyben vagyok.
Luk 12:34 vigyázz, mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is. Nem fordítva mondja, hogy ahol a szíved van, ott a kincsed. Amit drágának tartasz, amit nagyra értékelsz, oda fogod tenni a szíved. Minden motivációd onnan fog indulni. Ez a gond azzal az emberrel, aki bele van bolondulva a pénzbe. Az összes motivációja abból indul ki. Ha ez a legdrágább, akkor Isten mentsen!
Ha csak arról szól a házasságom, hogy idejövünk és mosolygunk, akkor az egész üres, mert ez többről kell, hogy szóljon. Olyasvalamiről, amit nem lehet megmérni. Hova teszem az értéket az életemben? Mi a kincsem? Amit kincsnek mondok, amit szeretek, amiért mélyen odavagyok, oda fogom tenni a szívem. Aztán onnan jönnek a motivációim és még inkább abba az irányba megyek.
Mi a gond ezzel? Ha például a barátságom valakivel egy munkakapcsolat, vagy egy hivatalos kapcsolat, vagy egy vallásos kapcsolat, akkor az a probléma, hogy nincs igazi kapcsolat. Itt ülünk egymás mellett, de mindketten egyedül vagyunk. Nincs kapcsolódás. Itt van egy mély hiba, mert így nem elégíti meg a szívemet, így nem ad örömet, így nem ad felszabadulást, nem hoz növekedést az életembe. Valami többre van szükségem.
Ha az ember így éli az életét, hogy ez + ez + ez = az, és a megszámlálható kategóriában gondolkodom, akkor soha nem elégedik meg a szívem. Mindig keresek valamit, amihez kapcsolódhatok, amit megragadhatok: na, végre, ide tartozom. 1Kor 6:16 aki a paráznához ragasztja magát – kapcsolódik –, az eggyé lesz vele.
Az ember annyira vágyik a kapcsolódásra, hogy bármire hajlandó: egy üres szexuális kapcsolat, vagy elfogadom valakinek a tekintélyét felettem, akiét nem kellene, alávetem magam valakinek, akinek nem kéne, aztán menetelek a sorban. Mint Hitler idejében. Miért álltak annyian mögé? Azért, mert amire társadalom bátorítja az embert, abban nincs igazi kapcsolódás. Mivel nincs kapcsolódás, ezért nincs megelégedettség. Az ember többet keres, és bármit hajlandó elfogadni. Még Hitlert is hajlandóak voltak elfogadni.
Lehet, azt hisszük, hogy mi annyival jobbak vagyunk náluk? Semmivel. A szívünk ugyanolyan. Ha nem olyan dolgokkal töltöm meg a szívem, amik megelégítenek, akkor a vége az lesz, hogy bármit beveszek, bármihez odaragasztom magam, bármibe beleegyezem csak azért, hogy úgy érezzem, tartozok valahová.
Pedig egyetlen hely van ahova érdemes tartozni. 1Kor 6:17 aki az Úrhoz ragasztja magát, az egy Szellem Ővele. Ez a jó hír. Tartozunk valahova mi, hívők, ahol valóban valami jelentős történik az életünkben.
Még egy módon. A problémánk nem a megszerzett dolgok mennyiségében van. A problémám nem abban van, hogy mennyire jól érzem magam az életemben, mennyit szórakozom, nem abban van, hogy mennyien mondják nekem, hogy fontos vagyok, hanem abban, hogy van-e igazi kapcsolódásom, és hogy valami méltóhoz kapcsolódom-e. Ha nem valaki méltóhoz kapcsolódom – mert egy személytelen dologhoz nem tudok kapcsolódni –, akkor mindegy mennyit szórakozom, mindegy mennyien mondják, hogy fontos vagyok, hogy mennyi dolgot gyűjtöttem magamnak, még mindig nem leszek megelégedett. Nem tudom azt mondani: békességem van, szabadságom van, elégedett vagyok.
Ha azonban megvan a kapcsolódás, akkor mindent odaraksz hozzá és minden gyönyörű. Akkor nagyszerűek a barátságaim, akkor nagyszerű, hogy vannak dolgaim, hálás tudok lenni bármiért. Beszélgettem egy hívővel és mesélte nekem: olyan hihetetlen, körülnézek és azt mondom, hogy köszönöm, Uram, hogy van az a kép, az asztal, a TV. Hogy lehet, hogy mindenért hálás vagyok? Ez a válasz: ha meg van a kapcsolódásom azzal a személlyel, aki méltó, akkor értékelni tudok mindent. Az nagyszerű az életemben.
Három méltó dologról szeretnék beszélni, amiben kapcsolódunk az Úrhoz:
1. Isten beszéde, az Ige. Az Igén keresztül kapcsolódom az Úrhoz. Ez valós kapcsolódás. Ez nem egy emberi definíció, nem egy emberi megértés, hanem mélyebb, nagyobb, hatalmasabb, tisztább, örömtelibb, szabadabb, kihívóbb és több vezetést ad nekem. Ján 17:17 szenteld meg őket, a Te Igéd igazság, ami által megszenteled őket. Jézus így imádkozott értünk, az Atya megszentel minket az Igével. Az Ige beszél hozzánk és ez méltó dolog az életünkben. Kapcsolódhatok hozzá.
Ha új vagy a gyülekezetünkben, szeretnélek bátorítani. Ahogy múlnak az évek, növekedni fogsz a megértésedben, ha olvasod a Bibliádat. Legyen terved rá. Fél év alatt, két év alatt, olvasd végig a Bibliádat. Nem a program a lényeg, hanem az számít, hogy olvasod és találkozz vele minden nap. Legyen közösséged a Bibliáddal minden nap. Ez valami csodálatos.
A Biblia tanít engem, például a pénzügyekről. Van egy kicsi megértésem, aztán tanít másik területről, a házasságról. Aztán tanít engem a barátságról, az időbeosztásomról. Eredetileg ezek kicsi körök, amikre tanít, de ahogy múlik az idő, ezek növekszenek, és amikor elkezdenek összeérni, ez csodálatos dolog.
Ezt úgy hívjuk, hogy bölcsesség, amikor összeérnek ezek a körök és elkezdem megérteni az élet különböző területeit, ahogy az Ige magyarázza nekem. Felismerem a kapcsolódásokat és elkezdem összekapcsolni. Mert az Ige önmagán belül kapcsolódik, és millió szállal kapcsolódik a világomhoz, és lehetséges, hogy az Ige millió szállal kapcsolódjon hozzám.
Ez viszont csak úgy történik, ha nap mint nap találkozom vele és közösségben vagyok vele. Jak 1:5 ha valakinek nincs bölcsessége, kérjen Istentől és Ő örömmel, szabadon adja. Amikor ezt kérem Istentől, hogy adjon bölcsességet, akkor Ő visszavezet az Igéjéhez, a Bibliához, és azt mondja: hadd tanítsalak erről.
Vigyázz azonban, mert a Biblia veszélyes könyv egy értelemben. Luther Márton azt mondta: a Biblia él, hozzám szól, lába van, utánam fut, keze van, megragad. Nagyszerű gondolat.
Hogy történik ez? Először érdekelni kezd a Biblia. Ahogy olvasom – ez a Szent Szellem munkája –, elkezdem érzékelni azt, hogy én akarom, hogy része legyen az életemnek. Ez az első lépésem, az első gondolatom a Bibliával. Érzékelem, hogy arra vágyom, hogy része legyen az életemnek.
Aztán felismerem, hogy micsoda gyógyító ereje van és mennyire mély az a valóság, amiről beszél. Akkor azt akarom, hogy mindenhol gyógyítson meg és egyre több helyre engedem az életemben.
Először arra gondoltam, hogy a Biblia legyen része az életemnek. Aztán miután megízleltem, azt mondom, hogy ez mindenhova jusson el, a szívem minden rejtett zugába, minden rekeszbe, minden lezárt, leláncolt ajtó mögé. Jusson el mindenhova a szívemben. Ha mindenhova eljut, akkor egészségesebb leszek.
Amint ez történik, a Könyv emberévé válok. Nem úgy van többé, hogy nekem megvan a Könyvem, hanem fordítva: én a Könyvé vagyok, a Bibliáé vagyok, oda tartozom. Nem úgy van, hogy szükség esetén előkapom és eldöngetek vele valakit, hanem a Biblia felettem van, nagyobb nálam, én vetem alá magam, én ismerem el a fontosságát. A Könyv emberévé leszek. Nem úgy van, hogy a Könyv hozzám tartozik, hanem én tartozom a Könyvhöz.
Kezdj el foglalkozni vele, ez méltó dolog. Legyen kapcsolódásod a Bibliáddal, ez legyen több mint olvasás, több, minthogy néha belenézel. Ez több, minthogy tudok két verset és azt használom folyton.
Forgatom a szívemben. Én pl. nem vagyok jó ebben, hogy tudjam a fejezet- és versszámokat. Nem emlékszem jól. Hogyan ismerem a Bibliát? Úgy, hogy olvasom és forgatom a szívemben.
A bibliaiskolában meg kellett tanulni a 95 dolgot versekkel, ami történik veled az üdvösség pillanatában. Megtanultam, tudtam egészen a vizsga végéig, és azóta nem emlékszem a versekre.
Ha forgatom az Igét a szívemben, akkor az Ige gazdag lesz a szívemben, és erre van szükségem. Tanulom? Igen. Megragad? Itt-ott. Ez számít. Ha van kapcsolódásom az Igével, akkor az hozzákapcsol engem valami méltóhoz, Isten gondolataihoz, az Ő bölcsességéhez, hogy Zsolt 86:11 a szívem egységes legyen és megelégedett, Fil 4. Elégedett vagyok, nyugalmam, békességem, szabadságom és örömem van.
Nagyszerű kapcsolódni az Igéhez.
Van másik lehetőségem is. Valakinek van véleménye az életről és én kapcsolódok ahhoz, mert a barátom, és nagyobbra értékelem a véleményét az igénél. Isten ments, mert az nem szabadít meg, az nem ad erőt, bölcsességet, növekedést. Vannak alternatívák, de a Bibliához kapcsolódni az egyik legfontosabb.
2. A másik, amihez kapcsolódunk: Krisztus Teste. Annak idején Baltimore-ban ültünk a bibliaiskolában, a gyülekezetben, és volt egy életünk Istennel. Ez az élet azonban, nem kapcsolódott egymáshoz, mert nem növekedtünk. Még nem nőttünk annyira.
A mai nap más az életünkben, mert az életünk nőtt és átfedi a másikat. Van egy kapcsolatunk, hordozzuk egymást imában.
Így van ez mindnyájunkkal a gyülekezetben. Növekszik az életünk, egyre nagyobb átfedés van, egyre inkább értjük, egyre inkább megragadjuk. Krisztus Testében egyre több kapcsolódás van. Eféz 4:16 Akiből az egész test növekedik, szép renddel egyberakatván és egybeszerkesztetvén az Ő segedelmének minden kapcsaival, és minden egyes tag munkálkodik ezen, aztán az egész fölépül szeretetben.
Krisztus Testében kapcsolódunk egymáshoz, és amint kapcsolódunk egymáshoz, kapcsolódunk az Úrhoz. A gyülekezet az a hely, ahol megtapasztalom a látást, ahol arról beszélünk, hogy vannak üres helyek, ezeknek tele kellene lenniük. Nem a számok miatt. Nem azért, mert a pásztor úgy van, hogy ennyi ember + egyházi státusz + elég pénz = nyugodtan alszunk. Nem ezért, hanem mert ez az üzenet annyi embert megszabadíthatna, ez olyan sok házasságot megmenthetne, annyi gyereknek adhatna egészséges felnövekedést, ez annyi mindent adhatna embereknek, hogy itt a székeknek tele kéne lenniük.
Itt hallom azt, hogy meghívhatnék valakit, hogy behozhatnék valakit Isten munkájába és azt mondhatnám valakinek: „Gyere, hallgasd, amit én hallgatok. Lehet, nincs mindig vigyor az arcomon, mert nem minden nap tökéletes, de van egy Istenem és van kapcsolódásom.” Krisztus Teste az a hely, ahol bátorodom ebben. Krisztus Teste az a hely, ahol kapcsolódom Isten vigasztalásához, 2Kor 1:4. Ez az a hely, ahol kapcsolódom a bátorításhoz, a vezetéshez, a látáshoz. Ez az a hely, ahol azt hallom, hogy lehetnének új gyülekezeteink Magyarországon, és imádkozunk érte. Merjünk bízni benne!
Lehet ez az a hely, ahol Isten elhív Gödöllőre, vagy Sepsiszentgyörgyre. Lehetséges. Ez az a hely, ahol kapcsolódhatok egy élőbb, kihívóbb és frissebb módon Isten látásához, irányához, a küldetéshez. Ez nagyszerű hely, de ne mulaszd el azt, hogy ez valós dolog legyen a számodra.
Megtörténhet, hogy a barátommal együtt jövünk be, leülünk, meghallgatjuk az üzenetet és együtt megyünk el. Persze, ez nagyszerű, hogy van egy hívő barátom, de mi van a többiekkel? Isten nem tartogat neked még valamit a Krisztus Testében? Lehet, valaki más is bátorítást jelentene neked a Krisztus Testében.
Megtörténhet, hogy Isten hozzáad valamit az életedhez máson keresztül. Ne mulaszd el a Krisztust Testéhez való kapcsolódást azáltal, hogy tétlenné válsz a hitedben, hogy kihagyod az istentiszteleteket, azáltal, hogy megkeseredsz, hogy testi vagy a gyülekezetben. Sátán mindig dolgozik a gyülekezet ellen, mindig van egy megosztó munkája a gyülekezetben. Ne engedd, hogy ez megtörténjen.
Időnként kénytelenek vagyunk valakinek azt mondani: ne gyere a gyülekezetbe. Mi nem rendőrök vagyunk, nem kémkedünk, nem kutatunk és – mivel eleget beszélünk erről – nem halljuk a pletykákat sem, amiket ti hallotok. Hozzánk nem jönnek oda pletykákkal. Isten viszont odatesz elénk egy-egy esetet és kénytelenek vagyunk bánni vele. Azt mondjuk: nem jöhetsz a gyülekezetbe, mert kárt tennél; mert az ember tolvaj, szoknyapecér, hazug vagy kicsal az emberektől pénzt. Sok minden történhet.
A következő történik. Fogtok-e tőlünk erről hallani? Nem, mert nem akarjuk az embert azonosítani a bűnével, és lehetőséget akarunk adni neki arra, hogy helyreálljon és visszajöjjön. A kérdés az, hogy rendben van-e annak az embernek a szíve? Ha nincs, akkor megkeresi a barátait a gyülekezetben és elmondja nekik az ő oldalát, és azt, hogy törvénykező gyülekezet vagyunk.
Kérdés az, hogy hova teszed a bizalmadat? Kiben fogsz bízni? Mit fogsz mondani? Mit fogsz gondolni? Ha megengeded, hogy Sátán beletegye a magot a szívedbe attól az embertől, akkor annak a végeredménye az lesz, hogy ez elválaszt téged a gyülekezettől. Egy nap azt mondod majd: ki tudja miért, az üzenetek nem szólnak hozzám. Könnyen lehet, hogy ez az oka: beengedtél egy aljas hazugságot, egy mocskos rágalmat, amit nem fogunk viszonozni, mert nem fogunk így gondolkozni és így beszélni emberekről.
Hova döntesz? Mit csinálsz? Hova engedsz be dolgokat?
A kapcsolódás a gyülekezethez nagyon fontos dolog az életünkben.
3. Csel 19:23 az út. Az út, amin járunk. A magyar úgy fordítja: az ÚR útja. A görögben nincs ott, hogy az Úr útja, hanem: az út.
Ha új vagy az ÚR útján, akkor lehet, hogy először zűrzavarosnak tűnik. „Annyi minden van a kereszténységben! Annyi dologról beszéltek. Beszéltek dicséretről, imáról, aztán beszéltek Isten Igéjéről, aztán Krisztus Testéről, aztán a közösségről, a szolgálatról, a hitben járásról. Annyi minden van!” Ezek mind egyenként épülnek az életedben. Ha nem hanyagolod el egyiket sem, akkor gyönyörű dologgá épülnek fel az életedben, mert ezek is összekapcsolódnak.
Volt idő, amikor azt gondoltam: most szolgálok, most olvasom a bibliámat, most imádkozom, most dolgozom, most a piacon vásárolok, most beszélgetek a barátommal.
Tudod mire jöttem rá? Isten összekapcsolja őket. Ezek nem megszámlálható, összeadható tényezők, amik egy emberi logikában kiadják a végeredményt, hanem összekapcsolódnak mind. Amikor a barátommal beszélgetek, akkor könnyen jön az ima, akkor is az Igében gondolkodom. Amikor a piacon vagyok, akkor is a kapcsolódást keresem az emberrel, akivel beszélek, mert ki tudja, hogy az Úr nyitna-e egy ajtót, amit nem láttam eddig. Amikor imádkozom, akkor is ott a dicséret a szívemben és nincs elválasztva. Amikor dicsérek, akkor is gondolkodom az Igén. A dolgok összekapcsolódnak és egy az egész az Úr akaratában.
Járok az egyetlen úton, amit az Úr adott nekem. Ahogy járok ezen, összekapcsol valami nagyon jelentőssel. Ez a tapasztalati járás az Úrral. Megerősít engem abban, hogy amiről tanulok, amiben növekszem, az igaz és élő.
Miért van békességem, szabadságom és nyugalmam? Azért, mert van kapcsolódásom az Úrhoz az Igén keresztül, a Krisztus Testén keresztül és az úton keresztül, amiben járok. Aztán megvan a növekedésem.
1Kor 10:10 hogy lesz egységünk? Hogyan szólunk, gondolkodunk egyként? Így, hogy felsoroljuk a tényezőket? „Három ima egy nap + 1 bibliaolvasás + 1 szolgálat + 1 bátorító telefon + … = jó keresztény.”
Lehet, ezt keresed, de szeretnélek bátorítani. A Biblia több ennél. Az egy rejtély. Krisztus Teste több ennél. Az rejtély. Az út, amin járunk, több ennél. Az rejtély. Találjuk meg! Az egyetlen mód, ahogy megtalálhatjuk, az, hogy kapcsolódunk a szívünkben. Ámen.