Isten munkája bennünk

2010 augusztus 15. vasárnap  10:30

 P. Jim

Néhány különböző történetre gondoltam a Bibliából. Lenne egy kérdésem: láttatok-e már olyat az életben, amikor odatartanak egy répát a ló elé, a ló megindul, és amikor elveszik a répát, megáll? Érdekes. Ha valami elég közel van a lóhoz, azt megpróbálja elérni. Ha túl messze van, akkor semmi nem történik. Az ördög is ezt teszi velünk.

Az első történt 1Móz 3-ban, amikor ott a lehetőség, hogy olyanok legyünk, mint Isten. Ismerjük a jót és a gonoszt, ahogy Isten is teszi. Igazából ez mégsem volt igaz. A gonoszról tanultak tapasztalatilag, de ott volt előttük a lehetőség: „Ha eszel a gyümölcsből, …, csak ennyi kell hozzá.” Éva ránézett a gyümölcsre és elgondolkozott. Aztán megkínálta a férjét, és evett ő is. Megnyilatkoztak a szemeik. Megkapták, amit reméltek, de az nem az volt, amit szerettek volna.

A másik Bálám története. Odamentek hozzá az emberek és mondták: „Tudjuk, hogy jó hírneved van, akit te megáldasz, áldott lesz, akit megátkozol, átkozott lesz. Szeretnénk összebarátkozni veled és kifejezni a tiszteletünket.” Bálák a történet végén azt mondja: „Megpróbáltalak tisztességben részesíteni téged, de Isten visszatartotta tőled ezt a tisztességet. Pedig ott volt. Pár szót megváltoztatsz és a tiéd lehetett volna. Neked azonban Istenre kellett hallgatnod.”

Aztán Ruth könyvében van egy csodálatos történet a megváltásról. Isten foglalkozik újrahasznosítással. Eszünkbe juthat Hóseás, akinek vissza kellett vásárolnia a feleségét. Bizonyság volt arra nézve, hogy Isten visszavásárol minket a bűneinkből. Ruthnak meghal a férje és itt egy másik férfi, aki feleségül veheti. Viszont a zsidó jogrendszer szerint van valaki, akié a kiváltság elsődlegesen.

Ruth 4:2-4  2Ekkor ő maga mellé vett tíz férfiút a város vénei közül és monda: Üljetek ide! És azok leülének.  3És ő monda a legközelebbi rokonnak: Azt a darab szántóföldet, mely a mi atyánkfiáé, Eliméleké volt, eladja Naómi, a ki haza jött a Moáb mezejéről.  4Én pedig gondoltam, hogy füledbe juttatom, mondván: Vedd meg az itt ülők előtt és az én népemnek vénei előtt. Ha megváltod: váltsd meg; és ha nem váltod meg: jelentsd ki előttem, hogy tudjam; mert rajtad kívül nincs, a ki megváltaná, és én vagyok utánad. És az monda: Én megváltom.

„Itt a lehetőség közvetlenül előttem. Odajött hozzám és én most ugrok arra rá.”

Ruth 4:5-6  5És monda Boáz: A mely napon megveszed a szántóföldet Naómi kezéből, akkor a Moábita Ruthtól, a megholtnak feleségétől veszed meg, hogy nevet támaszsz a megholtnak, az ő örökségében.  6A legközelebbi rokon pedig monda: Nem válthatom meg magamnak, hogy el ne veszessem a magam örökségét; váltsd meg te magadnak az én rokoni részemet, mert én nem válthatom meg.

Került valamibe az ügylet. Jött a lehetőség, de volt elvárás is. Ez így van minden áldással, amit kapunk. Még akkor is, amikor „csak” a hűség, ami megköveteltetik. Isten áldásainak sáfárai vagyunk. Sok lehetőség jön az utunkba, de ezekkel ott vannak az elvárások és a követelmények. Az ember próbál érvelni, ésszerűen dönteni: „Mibe kerül ez nekem? Megvehetném a földet? Tudom, hogy gyarapítaná a vagyonomat. Azonban Ruth felől nem vagyok biztos. Úgy gondolom, hogy az csökkentené a jövedelmem, jövőbeli lehetőségeket venne el tőlem.

Éva evett a gyümölcsből. Várhatott volna még egy napot. Beszélhetett volna az Úrral arról, hogy volt egy érdekes beszélgetése a kígyóval. Bálámot nem igazán érdekelte Isten áldása. Később harcolt Izrael gyermekei ellen. Itt van viszont ez az ember, aki azt mondja: túl nagy a kockázat. Boáz legyen a tiéd a pálya, minden a rendelkezésedre áll. Boáz megtette. Megveszi a szántóföldet és feleségül veszi Ruth-ot, a moábitát. Az olyan ország volt, akinek a lakóival nem lehetett kapcsolatod. Azt mondta mégis: tudom, hogy ez a helyes dolog. Boáz Dávid nagyapja, Izrael legnagyobb királyáé. Boáz kapcsolatban van a leszármazás alapján Jézus Krisztussal is, a királyok királyával. Tudta, hogy ez a helyes döntés. Tudta, hogy kerül neki valamibe.

Van az orrunk előtt egy répa, érzed az illatát, jól néz ki, bölccsé tesz, nagyon finom, de tönkreteszi a jövőd. A zsoltáríró azt mondta: Isten áldása tesz gazdaggá, és az nem jár szomorúsággal. Sok áldás van a világban, ami nagyon gazdaggá tehet, de azt meg kell nézni, hogy mennyi bánat jár vele, megéri-e? Istennel nincs ott a szomorúság.

P. Kende

Ezért kellett Istennek megmentenie minket, mert addig tetszik a répa, amíg azt hiszem, hogy nem kerül semmibe. „Addig szeretem a feleségem, amíg úgy tűnik, hogy nem kerül semmibe.” Olyan a természetünk. Így kezeljük a dolgokat.

Fontos történet. Egy repülőgép felszállásra készül. Az utasok hallják az üzenetet: „Hölgyeim és Uraim! Ez a világ első teljesen automatizált járata. Ez azt jelenti, hogy nincs pilótánk, mindent gépek irányítanak. Csak szeretnénk megnyugtatni önöket, hogy a kemény mérnöki munka és a többszörös túlbiztosítás eredményeként bizonyos, hogy semmi nem romolhat el … romolhat el … romolhat el … 🙂

Mindjárt kiderül, miért meséltem ezt el.

Jel 20:6 Boldog és szent, a kinek része van az első feltámadásban: ezeken nincs hatalma a második halálnak; hanem lesznek az Istennek és a Krisztusnak papjai, és uralkodnak ő vele ezer esztendeig.

1Kor 6:3 Nem tudjátok-é, hogy angyalokat fogunk ítélni, nemhogy életszükségre való dolgokat?

„Uralkodnak Ővele 1000 évig.” „Angyalokat fogtok ítélni.” Zsolt 8-ban mondja: igazából az angyalok felettünk vannak most, de Isten azt mondja, egy nap ítélni fogjuk őket. Ahogy olvasom, azt mondanám: miről beszélsz? Kicsit visszahőkölök: hogy érted ezt? Túl nagy falat. Olvasom ezt a részt 6 vagy 10 évesen, lehet, el tudnám képzelni. Észrevetted? A gyerekek el tudják képzelni, elhiszik, hogy egy nap, ő majd szupermen lesz. El tudja hinni, hogy egy nap képes lesz egy köpennyel röpködni (és kívül fogja hordani az alsónadrágját :-)).

Aztán felnőttünk és megtanultunk valami fontosat. Megpróbálok repülni, és mindig lent végzem, fájó orral azt mondom: ez nem megy, nem működik. Ez az érdekes ebben a viccben, hogy az ember azt mondja: mindent összeraktam, minden működik, csak nézz körül.

Megvan az érzésem, hogy semmi nem működik. Viszont közben azt mondom: egyre jobban mennek a dolgok – minden bizonyíték ellenére. Tanulunk ebből valamit: magunkra nézünk, és azt mondjuk: biztos a pásztorról szól, ő ítél angyalokat, én nem. Uralkodni 1000 évig – biztos valami szentről szól, de nem rólam. Hogyan lehetne? A hibáim, a gyengeségeim … Hogyan lehetne?

Miért olyan érdekes ez? 1Móz 3-ban amikor a bűn belépett – folytatva az előző üzenetet –, akkor nagyobb következménye lett, mint hittük volna. Amikor az ember vétkezett, evett arról a fáról, 1Móz 3:6, akkor sok minden történt egyetlen pillanat alatt. Voltak olyanok, amik egyértelműek. A bűntudat, szégyen, énközpontúság – 1Móz 3:7 megnyíltak a szemeik és azonnal észrevették, hogy meztelenek. Ez belső dolog, amivel küzdünk: bűntudat, szégyen, énközpontúság.

Viszont nem csak ez lett az eredménye, hanem több is: kapcsolat. Az ember kapcsolata a házastársával. Azonnal vádaskodás lett közöttük. „Az ő hibája, az ő hibája.” Az ember kapcsolata Istennel: azonnal elrejtőztek előle. Lelki, kapcsolati változás; és nem csak ez, hanem addig a föld áldott volt, működött, ahogy kell. Úgy tűnt, minden rendben van. Isten rábízta a földet az emberre. Azt mondta az embernek: legyen az a tiéd, uralkodjál rajta, gondoskodjál róla, foglalkozz vele, ez a föld a tiéd. Mivel az ember elbukott, ezért az egész királysága a bűn hatalma alá került. Ezt látjuk ma az állatvilágban is. Ezt látjuk a halállal, az öléssel; mindennel, ami benne van. Ez a bűn hatása az egész földre.

Az áldottság többé nincs meg. Látunk szép dolgokat, Isten ujjlenyomata itt-ott rajta van, de a bűn hatással volt rá. Miért fontos nekünk ez? Azért, mert visszahat ránk. Ebben a környezetben élünk. Ahogy élünk, belefutunk újra és újra, hogy a dolog nincs rendben. Itt van az a hatása a bűnnek, amiről most beszélni akarok.

Előtte hadd mondjam: Éva evett a gyümölcsből, és azonnal hatással volt rá, de egyből adott a férjének, és rá is hatással volt azonnal. Amint ettek belőle, egyből hatással volt az egész földre. Nem játszhatunk a bűnnel; nem gondolhatod, hogy uralni tudod; nem képzelheted, hogy tudod kezelni a dolgot, hogy be tudod szorítani. Mindig több hatással lesz, mint hisszük. A környezetünkre, szeretteinkre, az egész világra. Nem játszhatunk a bűnnel.

Van az a hatás, amiről beszélni akarok: az ember a bűn miatt azt találja, hogy porból vétettem és porrá leszek.

Zsolt 44:26 Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk.

Olyan benyomásom van, ahogy itt élem az életem, hogy felkeltem a porból egy kis időre, és utána ugyanoda visszafekszem és kész vége, meg van a folytonos benyomásom. Ez nagy hatással van a ránk, a céljainkra. Ez az, amit mondani akarok: mi a célom? A bűn, beszél nekem erről. Azt mondja: a por. „Mennyire izgatott vagyok!” A bűn azt mondja: „Hadd meséljek a célodról! Igazából semmi maradandó. Az a célod, hogy legyen egy nagyobb TV-d. Az a célod, hogy küzdj, de úgysem fog sikerülni.” A bűn a célomat letette. Ennyi a célom? Tényleg? Tudjuk, hogy ezzel van valami baj. Ösztönösen tudjuk, hogy ennél többre lettünk kitalálva. Érezzük, hogy ez nem elég. Többre van szükség! Újra és újra beleszaladunk ebbe.

JSir 1:20 Lásd meg Uram, hogy szorongattatom, belső részeim megháborodtak; elfordult bennem az én szívem, mert bizony pártot ütöttem; künn fegyver pusztít, benn [minden] olyan, mint a halál!

Nem csak az zavar, hogy odakinn nem működnek a dolgok, hanem azt találom, hogy idebenn sincs rendben. A szívem egyetért a zűrzavarral odakint. Az irányultságom olyan, mint mindenki másé. Nem különbözöm, és épp olyan vagyok, semmi nem változik. Azt mondom: hogy lehetséges ez? Hogy lehet, hogy ilyen vagyok? Azt hiszem, nem ilyennek kellene lennem. A bűn azonban azt mondja: „Hajtsd le a fejed! Ott van a célod, az a piszok ott. Oda tartozol, az a helyed. Az állampolgárságod a por. Olyan vagy.”

Azt mondod: Uram gondban vagyok, kinn is fegyver pusztít, és idebenn is minden olyan, mint a halál. Ésa 6:5-ben Ésaiás arról beszél Istennek, jaj nekem, mert tisztátalan ajkú emberek között lakom, és én is ilyen vagyok pontosan. Ez a valami meg akarja határozni a gondolkodásomat. Ez a valami mutat nekem valahová: ott fogod végezni, úgyis odalenn végzed!

1Kir 19-ben Illés mondta: „Nem vagyok jobb, mint az atyáim. Pont olyan vagyok, mint ők. Hogy lehet ez?” Küzdünk ezzel, ennek az eredményeként, a bűn hatására olyan célokat állítunk fel, mint: vehessek magamnak egy hajót, nagyobb autót, megházasodjak, az életszínvonalam minden évben jobb legyen kicsit. Nincs baj ezekkel, csak azt mondom, ha ez a Célod, akkor az „egy élet, amiben elhittem, amit a bűn mondott az értékemről”. Hittem a bűnnek, amikor beszélt hozzám. Nem erről szól. Van viszont egy gondom: nézz rám, mi másra vagyok én jó?

Igazán azt akarom mondani, hogy a céljainkat, a szívünket rossz helyre irányítjuk. Mi hívők is. Odaköt minket annyi minden, és elhiszem, hogy soha nem fogok repülni, uralkodni; elhiszem, hogy soha nem lesz olyan nagy tekintélyem, hogy angyalok felett ítéljek. Elhiszem, hogy alkalmatlan vagyok, hogy képtelen vagyok. „Ülj le, húzódj vissza, maradj csendben!”, és én csak azt mondom: jó, jó. Lehet, hogy odakinn nagy céljaim vannak, gyárakat vásárolok, nagy döntéseket hozok sok 1000 ember életéről, de közben olyan ember vagyok, aki elhitte, amit a bűn mondott az életéről, a céljairól, a lehetőségeiről Istennel. Valójában a szemem odalenn van és így gondolkodom. Nem is merek ugrani, mert tudom, mi lesz a vége. Nem lépek hitben, mert tudom mi lesz a vége.

Ezért olyan fontos a Biblia az életünkben, mert felemeli a szemünket a földhöz ragadt gondolkodásunkról Istenhez. Tudod, mi történik velünk könnyen? A szívünkben nagyon szűkek leszünk. A szívünkben olyanok leszünk, mintha egy kicsi faluban élnénk, és az egész világ nem létezik. Csak így gondolkozom: élem a pici életem innen oda, onnan ide, meg van az öt kapcsolatom emberekkel, és itt a vége. Isten azt mondja nekünk: „Engedd meg Nekem, hogy bezsúfoljam az egész világot a szívedbe. Engedd meg, hogy bezsúfoljam az Én szeretetemet a szívedbe.” „Hogyan lehetne az? Lehetetlen! Tudom, mennyire alkalmatlan vagyok. Mindig van egy hiba, amire nem számítottam, még akkor is, amikor jót akarok csinálni nagy ritkán. Akkor is elrontom. Hogyan lehetne ez?”

Isten azt mondja nekünk: „Figyelj, láss Velem! Ismerj többet, legyen nagyobb a szíved, a gondolkodásod, tudd meg Tőlem: ki vagy te!” A három dolog, ami miatt máshogy látjuk az életet:

  1. Szent Szellem. Az Efézusi levélhez kapcsolódó sorozatunkban arról beszélünk, hogy a mennyeiekben vagyunk, miközben itt vagyunk; és itt vagyunk, miközben a mennyeiekben vagyunk. A Sz.Sz. által látjuk, hogy a mennyben vagyunk, de csak Őáltala látjuk ezt, mert Isten szívében vagyunk, az Ő akaratában vagyunk, Krisztusban vagyunk. Ezért a mennyben vagyunk. Mennyire más ez, mint hogy ide tartozom a porba, innen jöttem és ide megyek. Ehelyett Jézus azt mondta: Ján 13:3 az atyától jöttem és oda megyek vissza. Nem a porból jöttem és oda megyek vissza. Nem a véletlenből jöttem és a semmibe megyek. Nem egy lepkéből reinkarnálódtam, és megyek tovább egy tehénbe. Hanem Istentől jöttem és Istenhez megyek!
    Ám ha nincs a Sz.Sz. szolgálata felénk, akkor hiszek a bűnnek. Az a pici, gonosz hangja a bűnnek nagy hang lesz, és elhiszem, és azt mondom: nem mehetek sehova, úgyse jelent semmit az életem, nem fog számítani, bármennyit ugrálok. Sőt minél többet ugrálok, annál jobban fáj.
  2. A Biblia felemeli a szívünket. Isten azt mondja nekünk: az Én természetemmel bírsz. Hogy lehet ez? Isten azt mondja: felemellek téged.
  3. Ezt találtuk a gyülekezetünkben. Isten azt mondja nekünk: az egész világ, Ján 3:16. Isten úgy szerette ezt a világot, az egészet; neked és nekem mondja: ez a tiéd, az enyém, miénk. Merj Velem nézni, Velem látni, Én másképp látlak téged. Újra és újra belefutunk ebben a Bibliánkban. Sok helyen ez nem hangsúlyos üzenet, de nekünk az: Isten nem változtatja meg a céljait. Újra és újra ezt látjuk: Ésa 41:14 Isten mondja Izraelnek: nem fogom meggondolni magam felőletek. Jer 3:14 nem fogom meggondolni magam, házas vagyok veletek. Ezért létezik még mindig és újra Izrael. Nem azért mert hűségesek voltak Istenhez, hanem mert Isten hűséges hozzájuk.

Nem csak velük, hanem Péld 4:18 az igazak útja olyan, mint a nappali világosság, egyre ragyogóbb a teljes délig. Ez egy másik kép neked terólad, neked a céljaidról, neked az életedről, neked a te jövődről, neked arról, hogy mit tartogat neked Isten. Nem azt mondja: porból vettelek és porrá leszel, húzd ki valahogy, majd lehetsz nyugdíjas a mennyben. Hanem azt mondja: tartogatok neked valami nagyszerűt, gyönyörűt; higgy nekem, nagyobb dolgot tartogatok neked, mint gondolnád.

Nem olyan az életed, hogy felkelsz egy kis időre és aztán visszafekszel a semmibe. Hanem Isten azt mondja: Én nem gondoltam meg magam az emberrel kapcsolatban. Róm 11:29 az Ő ajándékai és elhívásai megbánthatatlanok. Ha azonban az Ige nincs ott az életemben, a Sz.Sz. nem beszél hozzám, ha nincs szolgálat a gyülekezetben, akkor nem látom ennek a valóságát, és hiszek a gonosz hangnak, ami azt mondja: senki vagy.

Pál elhitte ezt Fil 3:19: „Nekem van egy nagy elhívásom, egy odafel való elhívásom és semmi nem változtathatja meg. Isten elhívott engem.” Mersz-e hinni Istennel? Mered-e hinni, hogy többet tartogat neked, mint egy fájdalommentes utat a semmibe? Merjünk hinni! Merjünk járni ebben! Isten nagyobbat tartogat nekünk, mint hinnénk. Tudom, hogy ha Vele járok, akkor használni fog engem. Mindig is ez volt az akarata az emberre nézve. Az egyik dolog, ami megállít, hogy elhisszük, amit a bűn mond. Engedjük meg, hogy az Ige felkavarjon minket, szolgáljon felénk! Ne álljunk meg, hanem engedjük be Isten Igéjét az életünkbe. Jer 23:29 olyan, mint a sziklazúzó pöröly: nagyon erős az életemben. Ha beengedem, akkor meg fogja rázni a dolgokat, és azt mondom egy nap: te jó ég.

Ezért hiszünk a bibliaiskolában. Hisszük, hogy fontos. Azért, mert a szemem olyan könnyen odaragad a porhoz, és jó okom van rá, hogy odaragadjon. Isten azonban azt mondja: „Nem, nem! Ha elmondanám neked, hogy mire alkottalak, el sem hinnéd. Bízz Bennem, járj Velem és meglátod!” Ámen.

Kategória: Egyéb