Isten mindig tiszta lappal indít & Részünk Isten Igéjében

2012 április 15. vasárnap  10:30

P. Rick Knight

Isten nagy neve. Őneki hatalmas neve van. Az Ő neve mindenekfelett való név. Milyen hatalmas a mi Istenünk!

Arra gondolok, hogy nekünk megvan ez a hatalmas név. Ha valakinek nagy neve van, az azt jelenti, hogy nagy a hírneve, így gondolunk erre. Ha egy személy az, akinek mondja magát, és azt teszi, amit mond, hogy tenni fog, akkor ez a személy nagy személlyé válik a szemeinkben, mert egyébként tudjuk, hogy egyikünk sem ilyen. Néhányan jobbak vagyunk másoknál ebben, de olyasvalakinek lenni, aki mindig megbízható, és mindig azt teszi, amit mond, hogy tenni fog, aki mindig a világosságban működik, ez nagyon ritka.

Ez annyira ritka, hogy csupán egy személy felel meg ennek, akinek hatalmas neve van, és Ő pedig Isten. Isten az egyetlen megbízható személy. Mi próbáljuk megőrizni a jó hírnevünket, és persze ez tiszteletreméltó és ezt kell tennünk, de a legjobb képességeink szerint is csupán azok vagyunk, akik kegyelem által vagyunk. Növekszünk ebben, de addig, amíg az örökkévalóságnak ezen az oldalán vagyunk, csak növekedni tudunk ebben.

Istennek nem kell, hogy megőrizze az Ő hírnevét. Mert az Ő neve az, hogy ÉN VAGYOK. Ő a VAGYOK. Tudjuk, hogy ez mit jelent. Azt mondja Isten: „Az Én nevem az, Aki Én vagyok. Azt akarod tudni, hogy ki vagyok? A nevem az, hogy VAGYOK. VAGYOK, AKI VAGYOK. Én vagyok Isten.” Nekem az a nevem, hogy Richárd. Nem hiszem, hogy Magyarországon túl sok embernek lenne ez a neve. Néhány ember ilyen névvel hatalmas dolgot cselekedett, de nem tudom, hogy én mennyire jól teljesítettem. Isten neve az, hogy ISTEN. 1Ján 4: 8 Isten Szeretet, és Ő a hatalmas VAGYOK, Aki a Szeretet.

Mi a várakozásunk Istentől? Mi a várakozásom Istentől? Sokszor azt várom, hogy majd haragos lesz. Néha azt várom, hogy csalódottá válik. Nem mindig azt várom, hogy Ő szeret, de ezt kell, hogy tegyem. Ez kell, hogy legyen a várakozásom Istentől mindenkor.

Izrael gyermekei panaszkodtak, mert elegük volt már a bírákból, és királyt akartak. Isten nem örült ennek, amit kértek. Nem akart nekik királyt adni. Sámuel által meg voltak fedve emiatt. Ez nagyon fontos vers:

1Sám 12:19 És monda az egész nép Sámuelnek: Könyörögj szolgáidért az Úrhoz, a te Istenedhez, hogy meg ne haljunk, mert minden bűneinket csak öregbítettük azzal a bűnnel, hogy királyt kértünk magunknak.

Érezted már ezt a meggyőződést? Amikor eljött az a pont: „Jaj, ne! Most még ez is hozzáadódott a bűneim listájához. Mennyire messze megy el Isten, hogy ezt megengedi nekem?” Annyira szeretem Sámuel válaszát, ami a korokhoz is szól.

1Sám 12:20-22  És monda Sámuel a népnek: Ne féljetek! Ha már mind e gonoszságot véghez vittétek, most ne távozzatok el az Úrtól, hanem az Úrnak szolgáljatok teljes szívetekből.  Ne térjetek el a hiábavalóságok után, amelyek nem használnak, meg sem szabadíthatnak, mert hiábavalóságok azok. Mert nem hagyja el az Úr az ő népét, az ő nagy nevéért; …

Ő nem fog elhagyni minket, mert nem teheti azt, hogy elhagy bennünket. Isten Szeretet.

1Sám 12:22 … mert tetszett az Úrnak, hogy titeket a maga népévé válasszon.

„Ne féljetek, hanem erősödjön a szívetek! Bűnösök vagytok. Gonoszok vagytok. Vétkeztetek, de ne forduljatok el attól, hogy Istent követitek! Hanem teljes szívből kövessétek Őt!” Ez az egyetlen reményünk a mai világban, hogy az Urat kövessük. Mert úgy születtünk, hogy követők legyünk.

Az a legnagyobb vezető, aki először követővé válik. Mi mindannyian követők vagyunk. Ha megszűnünk Istent követni, akkor el fogunk kezdeni valami mást követni. Ne fordulj el attól, hogy Istent követed! Mert ez tetszett Neki, hogy az Ő népévé tegyen bennünket. Ámen.

P. Kende

Mát 13:3-9 …Ímé kiméne a magvető vetni,  És amikor ő vet vala, némely mag az útfélre esék; és eljövén a madarak, elkapdosák azt.  Némely pedig a köves helyre esék, ahol nem sok földje vala; és hamar kikele, mivelhogy nem vala mélyen a földben.  De mikor a nap felkelt, elsüle; és mivelhogy gyökere nem vala, elszáradott.  Némely pedig a tövisek közé esék, és a tövisek felnevekedvén, megfojták azt.  Némely pedig a jó földbe esék, és gyümölcsöt terme, némely száz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig harminc annyit.  Akinek van füle a hallásra, hallja.

Amikor nézzük ezt a példázatot, nagyon hálásak vagyunk a tanítványok értetlenségéért, mert így visszakérdeztek és Jézus elmagyarázta nekik. Örülünk, hogy nem tettek úgy, mintha értették volna, hanem visszakérdeztek. Jézus elmagyarázta nekik, Mát 13:19-től olvashatjuk ezt. Gondolkodjunk ezen, és engedjük, hogy a Szent Szellem birizgálja a szívünket, ahogy Neki tetszik.

Mát 13:19 arról szól, amikor a mag az útfélre esik. Jézus azt mondja erről:

Mát 13:19 Ha valaki hallja az igét a mennyeknek országáról és nem érti, eljő a gonosz és elkapja azt, ami annak szívébe vettetett vala. Ez az, amely az útfélre esett.

Ez a gondolat engem szíven üt, mert itt azt mondja, hogy aki nem érti. A kifejezés erre a görögben a szüniémi, ami azt jelenti, hogy egy helyre küldeni, összeküldeni, összerakni dolgokat, összekapcsolni. Van olyan szív, amely nem tekinti elég értékesnek az Isten Igéjét ahhoz, hogy elrakja, hogy összerakja, hogy összehasonlítsa, hogy viszonyítsa, hogy minősítse, hogy leellenőrizze, hogy megmérje, hogy forgassa. Nem tartja méltónak arra, hogy így nézzen rá.

Lenyűgöző számomra ApCsel 2. Nagyon szeretjük ezt a fejezetet, hamarosan jön a Pünkösd, és emlékezni fogunk arra, amikor megszületett az egyház. Hogy született az egyház? Nem egy hivatalos irattal, nem emberek egyezségével, nem politikai döntésre – hála Istennek –, hanem a Szent Szellem kitöltésével. A Szent Szellem eljött belénk, a hívőkbe.

Eljött a Szent Szellem. Ez nem kis dolog, hanem hatalmas, hogy Isten itt él bennünk, az egyszerű hívőkben. Ez lenyűgöző. Amikor ez megtörtént, akkor ApCsel 2-ben az lenyűgöző volt. Ott voltak ezek a hívők, tanulatlan emberek és aztán nekiálltak prédikálni az evangéliumot idegen nyelveken. Olyan nyelveken, amiket nem beszéltek, de valós, értelmes emberi nyelveken. Így beszéltek és az emberek hallották.

Más országokból azt mondták: ezek Galileabeliek. Ma így mondanánk: „Ezek falusi parasztok, nem? Hogyhogy beszélik a mi nyelvünket? Ezek tanulatlan, műveletlen népek. Hogyhogy beszélik a nyelvünket?” Ez a Szent Szellem munkája volt. Ez is lenyűgöző, de Isten szeretete miatt értem ezt. Viszont a leglenyűgözőbb számomra az:

ApCsel 2:13  Mások pedig csúfolódva mondának: Édes bortól részegedtek meg.

Gúnyolódtak és azt mondták: „Ezek be vannak rúgva. Ezek csak hablatyolnak, nem tudják, mit csinálnak.” Ez a lenyűgöző a számomra, hogy ott lehet egy hívő, akinek az életében Isten Szent Szelleme van, akinek a szívében Isten Igéje van, akinek a gondolataiban meggyőződések vannak, és a keresztnél hoz döntéseket, és valaki ránéz, és azt mondja: „Mi ez? Ugyan már! Jelentéktelen. Ez nevetséges. Mit csinálsz az életeddel? Miért nem csinálsz valami fontosat vele?!”

Nekem ez a lenyűgöző, hogy lehet egy szív, amely ránéz erre, és nem azt mondja: „Különös. Ez más, mint a többi. Hogyan lehet valaki más, mint a többi? Miért más, mint a többi? Mi történt vele? Hol fordult ez meg?” Nem próbálja meg összerakni és gondolkodni rajta, hogy mi van ezzel, hanem csak megveti.

Az előző alkalommal a legbátorítóbb üzenetet hallottam – 2012.04.11. P. Kende: Az egyetlen Ige, amire valaha szükség volt –, legalábbis az én szívemnek a legbátorítóbb volt azok közül, amit valaha személyesen hallottam. Elképesztő volt, annyira bátorított, annyira felépítette a szívemet! A kérdés ez: Lehet-e valakinek gondatlan szíve, és lehetséges-e, hogy valaki nem néz bele ebbe és lemarad róla? Nagyon is, és nagyon sokról marad le, mert kihagy valamit. Ezért mondja – időnként emlegetem ezt – Luk 8:18 vigyázzatok, miként hallotok! Figyelj oda, hogyan hallgatsz!

Tudod-e, milyen könnyű úgy lenni, hogy tetszik az üzenet, amíg támogatja azt, amit én gondolok? Szerintem tudod. Ha több mint egy hónapja hallgatod az üzeneteket, biztos hallottál olyat, ami nem tetszett. Nagyon könnyű azt mondani: igen, ámen; de mi van, ha az üzenet mond valamit, ami megérint mélyen? Mélyen belenyúl az életembe, és akkor nem olyan könnyű. Akkor nem olyan könnyű azt mondani: vigyázz, miként hallasz!

Emlékszem egy hölgyre, aki a Vörösmarty téri istentiszteleteken csapódott hozzánk. Ott talált minket. Beszélgettem vele. Ahogy beszélgettünk, felismertem, hogy a gondolkodásában mennyire merev, mennyire egy irányban gondolkodik. Hívő, de nagyon megvan a véleménye mindenről. Emlékszem az üzenetre, amikor tudtam, hogy most Isten valamit neki mond, egy értelemben kicsit kihívja.

Isten ezt csinálja velünk, hogy egy kicsit a fejünk fölé céloz. Nem nagyon, csak egy kicsit, és azt mondja: növekedj; és növekedés lesz az életedben. Akkor el fog találni, és akkor hasznos lesz és áldás lesz. Emlékszem erre a hölgyre, hogy öt perccel utána felkelt, elment, és aztán soha többet nem jött a közelünkbe. Biztos vagyok benne – sajnos –, ha így gondolkodik, akkor nem talál egyetlen helyet sem, ahol otthon érezhetné magát hívők között.

Az ellenség keres, kutat. Az ellenség valaki, aki elkap dolgokat. Az ellenség rabló. Az ellenség szeretné elvenni. Ha van valami ok, ami miatt nem ragadod meg az Igét, akkor az ellenség megragadja azt neked, és elveszi azt neked. Ha van valami büszkeség az szívemben, ahogy hallgatom az Igét, akkor az ellenség annyira tudja, hogy hogyan kell bánni velem, mert ő büszke és ő tudja, ő érti ezt. Tudja, és azt mondja: na, most meg tudlak szólítani. Tudja, hogyan csaljon ki minket abból, ami növekedést hozna nekünk Isten akaratában.

Az Atya Isten akarata, hogy megértsük az Ő gondolatait. Lenyűgöző. Ha nem így lenne, akkor nem kaptuk volna a Bibliát. Ha nem így lenne, akkor nem kaptuk volna az Ő Fiát, Aki Ján 1:14 megmutatja nekünk Őt. Ha nem így lenne, akkor nem kaptuk volna a Szent Szellemet – 1Kor 2:13 –, Aki leleplezi nekünk ezeket. Az Atya meg akarja nekünk mutatni az Ő gondolatait. Az Atya vetni akar az életünkbe. Az Atya növekedést keres, Ján 15:1-ben azt mondja: Ő a szőlőműves. Ő az, Aki művelei a szőlőt, Aki növekedést keres.  Ő az, Aki dolgozik rajtunk. Ő növekedést akar nálunk. Az Atya vet az életünkbe.

Ne engedd, hogy ez az üzenet rossz irányba vigye a gondolataidat! Ne kárhoztasd magad, hanem ismerd fel ezt, hogy az Atya szeretettel vet az életünkbe. Ez az Ő kegyelme, hogy Ő kezdeményez felénk újra meg újra. Ő vet és keres bennünket. A mi részünk olyan kicsiny: csak elfogadni ezt, megragadni, összerakni a dolgokat. Nem gondatlanul kezelni, hanem megragadni ezt a dolgot, hogy Isten keres bennünket.

Amikor evangelizálunk, amikor valakinek beszélünk az Úrról, annyiszor hallom az utcán az emberektől ezt: ha majd Isten eljön és megmutatja Magát, akkor hiszek Benne! Helytelen válasz! Nem igaz! Nem igaz, mert Isten eljött és megmutatta Magát. Hiszel Benne? „Nem.” Isten eljött és megmutatta Magát, benne van a történelemben. Nemcsak a Bibliánkban, hanem a történelemben. Ha nem hiszed, hogy Jézus élt, akkor ugyanennyi erővel ne hidd, hogy Napóleon élt, mert arra sincs több bizonyíték.

Isten eljött. A kérdés nem az, hogy eljött-e, hanem az, hogy milyen a szívem, hagyom-e, hogy félreessen a dolog, hogy jelentéktelen legyen.

Egy másik dolog, amit hallok sokat: „Hát igen, a halál! Onnan még senki nem jött vissza, úgyhogy nem tudhatjuk, mi van ott.” Tévedés! Nem igaz. Jézus visszajött. Feltámadt a halálból. Húsvétkor ezt ünnepeltük. A társadalmunk azonban ilyen, mint Mát 13:4. A társadalmunk hagyta, hogy az útfélre essen az örömhír. Európa olyan, mint egy nemtörődöm szív, amelyik hagyja, hogy az üzenet az útfélre essen. Aztán odaesik, aztán nem marad ott, hanem jön az ellenség és elveszi. A kultúránkban a Húsvét a nyusziról, a hímes tojásról, a sonkáról, a tormáról, a tojásról, a barkáról, a locsolkodásról, … szól.

A társadalmunk nem értékelte nagyra a feltámadás örömhírét – 1Kor 15:58 a halál le lett győzve! –, és jött az ellenség, és szépen kivette az életünkből, a kultúránkból az örömhírt. Adott helyette nekünk valami mást – valami cukit, valami poént, valami jelentéktelent, valami ürest –, aztán azt mondjuk: jaj, de cuki nyuszi! Mi van a halállal? A nyuszi megválaszolja a dolgot? Hiába szapora, az is megdöglik egy nap. 🙂 Nem fog választ adni nekem, nyilván. Ez történik a társadalmunkkal és az emberekkel, hogy nem értékeljük. Isten mentsen, hogy így legyen, mert az Atya kezdeményez, veti a magot.

Mekkora kegyelem ez?! Olyan sokan képzelik, hogy Isten távol van, és nem törődik. Rengetegen képzelik ezt, hogy távol van, és nem érdekeljük. Annyian képzelik, de miért? Tudom, ha én lennék Isten, biztos ilyen lennék. Szórakoznék valamit magamban. „Miért akarnék törődni valakivel, akinek problémái vannak, amikor nekem nincsenek? Miért venném magamra valakinek a gondját, amikor nekem egy gondom sincs? Miért csinálnám?” Tudjuk, hogy mi ilyenek lennénk, de Isten – halleluja – nem ilyen.

Ő veti a magot szeretettel. Kezdeményez, folyton kezdeményez, folyton nyit, és szeretetben teszi, ahogy P. Rick beszélt róla. Szeretetben kezdeményez felénk újra meg újra, és nincs kétség, hogy megteszi-e. Nem kárhoztatással.

Mát 13:5-höz:

Máté 13:20-21  Amely pedig a köves helyre esett, ez az, aki hallja az igét, és mindjárt örömmel fogadja;  De nincs gyökere benne, hanem csak ideig való; mihelyt pedig nyomorgatás vagy üldözés támad az ige miatt, azonnal megbotránkozik.

Tavaly vettünk egy kis fát. Élnie kéne. Elültettük a kertben, meglocsoltuk. Aztán jött a meleg. Egészen mostanáig próbálom életre kelteni, nagyon csökönyös vagyok. 🙂 Mi volt a helyzet ezzel? A föld jó volt, de annak a kis fának a gyökerei – és erről szól ez a rész – nem voltak elég kifejlettek, eléggé szerteágazóak. Nem voltak elég fejlettek. Aztán jött a nagy hőség pont akkor. Nem bírta ki ezt.

Lehet, hogy valaki hallja a kegyelem üzenetét, hall Krisztusról. Ez nagy öröm. Vagy mi, akik hívők vagyunk, hallunk egy üzenetet, megérinti a szívünket, felkavar bennünket, egyetértünk vele, a szívünk alázatos, és azt mondjuk: köszönöm, Uram; de az ellenségnek sok eszköze van. 2Kor 2:11 mert nem vagyunk tudatlanok az ő szándékai felől; a görögben azt mondja, hogy a stratégiái felől, az eltervezett munkái felől. Nem vagyunk tudatlanok efelől. Tudjuk, hogyan van.

Az egyik dolog, amit próbál elérni, hogy ne kapcsolódjon az, amit hallottunk. Mert ha hallok valamit, és nem kapcsolódik sehova – még ha tetszik is –, nem fog megmaradni. Én így tanultam sokat iskoláskoromban. Jött egy vizsga, volt előtte egy húszperces szünet, „benyaltam”, de nem kapcsolódott sehova. Nem volt alapja, nem tartott sehova. Mi történt? Megírtam a dolgozatot, olyan lett, amilyen lett, és néhány perc múlva azt sem tudtam, hogy miről szólt. Azért, mert nem kapcsolódott semmihez.

Erről szól ez a rész, hogy nincs kapcsolat. Hallok egy üzenetet – például: 2012.04.08. P. Kende: Isten erejéből teremjünk jó cselekedetet! –, élvezem a kihívást, de összekötöm-e a valósággal? Hallok egy hatalmas üzenetet, hallom Isten kegyelmét, de keresem-e a lehetőségeket? Például hallottam azt az üzenetet, és van-e egy ima a szívemben, van-e egy keresés az életemben? Mondom-e azt: „Uram, adnál nekem ilyen cselekedeteket? Kérlek! Szeretnék ebben járni. Megmutatnád, hogyan csináljam?” – és keresem a módját.

Keresem a kapcsolódást. Arra a kapcsolódásra gondolok, ami a szívünkön belül van. Szemléltető példa legyen egy mikrofonállvány, ami két fő részből áll. Annak van egy alapja, ami nehéz, hogy megtartsa a rudat, és ne boruljon el. Ha a rudat kitekerem, és csak éppen ráteszem, mi fog történni? Lehet, hogy megáll kicsit, de ha valami meglöki, akkor bizonyos, hogy el fog dőlni, mert nincs, ami tartsa.

Ha így vagyok a szívemben, hogy hallok valamit, de nem kapcsolom máshoz, nem kötöm össze dolgokkal, azzal, amit tudok, azzal, amit gondolok, azzal, amit kommunikálok, azzal, amit élek, azzal, amit cselekszem, akkor hogyan lenne hatalma az életemben? Hogyan maradna meg? Naná, hogy ki fog száradni!

Az fog történni egy nap, hogy jönni fog egy próba, meg leszek támadva. Ha nincsen összekötve valamivel az életemben, ha nem kapaszkodom valamibe, akkor az a dolog el fog tolni engem, de ha van kötődésem valamihez, akkor lehetséges, hogy azt tudom mondani: „Itt állok, és nem megyek sehová, mert ez az én helyem. Isten ide hívott el, ideállított engem.” Ez kihívás egy értelemben, de bátorítás is.

A Biblia sokat beszél magról, növényekről növekedésről. Először is van egy jó hírem a számodra: Mát 13:24 te jó növény vagy jó magból. Ha hívő vagy Jézus Krisztusban, akkor te jó magból jó növény vagy. Lehet, aggódsz, lehet, néha kiakadsz, lehet, úgy érzed néha, hogy nem jók a gyümölcsök, ne tedd. Te jó magból, jó növény vagy.

A jó mag romolhatatlan, 1Pét 1:23. Ez azt jelenti, hogy a minősége olyan, hogy nem mehet tönkre. Ha hittél Jézus Krisztusban, akkor az, ami nő a szívedben, az elpusztíthatatlan. Azt nem lehet szétszedni. Amikor elfogadod Isten drága Igéjét, amikor veszed Isten drága Igéjét, amikor hallod azt, akkor Isten rád bízza azt. Akkor azt mondja: „Te döntesz felőle. Mit csinálsz ezzel? Ez a tiéd. Ez a te részed.”

Például, az nem szabály nálunk, hogy jegyzetelj az istentiszteleten. Attól nem leszel jó Biblia Szólos, hogy jegyzetelsz. Vannak, akiknek hosszú listájuk van arról, hogy milyen a jó Biblia Szólos, és úgy érzik, hogy nem teljesítik. Csak szeretném elmondani, hogy a honlapunkon ne keresd, nincs fönn ez a lista. Én azonban szeretek jegyzetelni, mert ez segít felelősnek lennem az Igével, segít figyelni.

Ha csak hallok, akkor kb. 10 %-ára emlékszem, és arra is rövid ideig. Ha jegyzetelek, azzal meg tudom ezt duplázni vagy triplázni, és később visszatérhetek hozzá, és nekiállhatok kérődzni rajta.  Elmélkedem rajta, rágódom rajta, forgatom a szívemben, és azt mondom: milyen jó gondolat! Miért csinálom? Azért, mert össze akarom rakni a dolgot. Komolyan akarom venni.

Miről beszélek? Arról, hogy Krisztus az, Aki minket Istenhez kapcsol, Aki nem maradt a mennyben, hanem nagyon közel jött hozzánk. Ő az, Aki elhozta nekünk a kapcsolatot. Fil 2 Ő az, Aki leereszkedett közénk, Ő az, Aki egy lett velünk, Ő az, Aki a kapcsolatot hozta az életünkbe Istennel. Ez nem távoli, nem idegen, hanem Ő a kapcsolatot hozta, és erre bátorít bennünket. Azt mondja nekünk: figyelj, te is erre vagy elhívva.

Ne értsük félre, nem a hívő és hívő közötti kapcsolatról beszélek először, hanem hogy a szívünkben összekapcsolunk dolgokat, gondolatokat, ahogy kommunikálunk. Hallok egy üzenetet Isten szeretetéről, nekiállok-e a szívemben így beszélni, így gondolkodni: „Isten szeret engem. Miért csinálok valamit? Azért, mert Isten szeret engem. Miért bocsájtok meg a másiknak? Mert Isten szeret engem és szereti őt. Miért megyek tovább az úton? Mert Isten szeret engem. Mert Isten úgy szeretett engem …”

Ha nem kötöm össze, ha nem kezdem kapcsolni, akkor el fog szállni. Jézus Krisztus ezért jött el, hogy egység legyen a szívemben, a gondolataimban, Zsolt 86:11. Egység legyen a szívemben először, aztán nehéz engem kivenni az egymás közötti kapcsolatokból. Ha viszont az egység a szívemben nem történik meg először, akkor a közöttünk lévő kapcsolat nem lesz túl valós. Ha a szívemben valóban van munkája Istennek, ahol ott van Istennek a beszéde, akkor utána magától értetődik, hogy van kapcsolatunk, amit nehéz széttépni, ami fontos, ami drága.

Mát 13:22 Amely pedig a tövisek közé esett, ez az, aki hallja az igét, de e világnak gondja és a gazdagságnak csalárdsága elfojtja az igét, és gyümölcsöt nem terem.

Az ellenségnek sok stratégiája van. Tudod-e, mi történik két perccel az után, hogy valakinek adtál egy szórólapot? Kap egy telefonhívást, valami nagy probléma lesz, és eldobja a traktátust vagy elfelejti. Mi történik, amikor valakivel beszélgetsz az evangéliumról, és pont odaértek, hogy imádkozna? Megérkezik a barátja vagy a barátnője, vagy hívják telefonon. Mindig ez történik. Elképesztő! Mindig van egy zavaró tényező. Az ellenségnek van egy terve. Több dolog van az életünkben, ami természetfeletti, mint ahogy hinnénk.

Emlékszem, egyszer Nagykanizsán evangelizáltunk. Nagykanizsa a szülővárosom. Nagy élmény volt ott evangelizálni. Úgy is lehetne hívni: Nagyapátia. 🙂 Ha az utcán szolgáltunk, – ilyet még nem láttam – soha senkit nem érdekelt semmi. Máshol, ha prédikálunk az utcán, egy-két ember megáll. „Miről beszél ez a fickó? Mi az a könyv a kezében? Mit akar?” Nagykanizsán karnyújtásnyira mentek el előttem az emberek, és mintha szellő sem rebbenne, semmi! Mintha hangtompító lenne a számon. Nagyon vicces volt.

Egyszer azonban pantomimeztünk. Nem tudom, mi történt – talán a légkör nem volt kész ránk –, egyszercsak összejött harminc ember. Néztünk mindannyian. „Évek után mi történt? Hóha! Az emberek csak jönnek.” Figyeltek. Válaszoltak. Ott maradtak. „Na, majd ha kimegyünk prédikálni, akkor mennek el.” – gondoltam.

Kinyitottuk a Bibliát, és még mindig maradtak. Prédikáltuk az evangéliumot, és még mindig maradtak. Odaértünk az imához, abban a pillanatban egy Trabant nekiment a fának kb. száz méterrel arrébb. Azonnal mindenki zutty, ott termett. „Na, rendben!” Az ellenségnek van egy terve. Mindig van egy terve.

Mi történt most Húsvétkor azzal a hétszáz emberrel, akik látták az evangéliumot? Biztosíthatlak, hogy egyből volt valami más, ami elvette a figyelmét. Ha meghívtál valakit, akkor ez a mi részünk, hogy ha tudjuk ezt, akkor utána megyünk, beszélünk vele. Megkérdezzük: „Hogyan tetszett? Mit gondoltál?” Beszélgetni vele erről. Megkérdezni, hogy mi az akadálya, hogy higgyen? Biztosíthatlak, hogy azonnal volt valami.

Mi történik azonnal az után, hogy egy hívő hoz egy hitbeli lépést? Azonnal lesz valami ellenkezés. Ahogy eldöntöd, hogy csinálsz valamit hitben, akkor jön a lesérülés, akkor jön a pénzügyi balhé, akkor jön a tavaszi fáradtság, akkor leszel szerelmes valakibe, akkor történik valami azonnal. Garantáltan! Biztos lehetsz benne. Az ellenségnek sok eszköze van. Azonnal van egy ellenálló erő.

Miről beszélünk? A világ szeretné megtölteni az életed izével, cuccal. Szeretné megtölteni az életed. Ha elég ideig vannak ott azok a dolgok – lehetnek jó dolgok –, akkor elhisszük, hogy ezek szerves részei az életünknek. Merjük feltenni a kérdést: „Ez a dolog tényleg életet hoz létre? Az életemben növekedést ad nekem? Szükségem van rá ahhoz, hogy gondoskodjak magamról? Tényleg? Valóban kell ez nekem?”

Miért mondom ezt? Azért, mert annyi minden van a világunkban, ami a semlegesség látszatával jön, de igazából egy tövis. Amikor az Úr beszélt a tövisről, akkor nem arra gondolt, hogy szúrós, nem ez volt a lényeg, hanem az, hogy a tövis felnő és kiszorítja a haszonnövényt. Elhasználja a tápanyagot, elhasználja a vizet, eltakarja a napot, elveszi az energiát.  A tövis felnő gyorsan, és kiszorítja a másikat.

Sok ember van, aki része lehetne a gyülekezetnek, aki itt lehetne ma, aki hallhatná az üzenetet, aki járhatna az Úrral ezerrel, de egyszerűen csak túlságosan elfoglalta az élet, aztán abbahagyta. Ez a sorrendje a dolgoknak: először abbahagyta a szolgálatot, aztán többet nem jött el egy beszélgetésre sem, aztán elkezdte az interneten nézni, mert túl fáradt volt, aztán csak meghallgatta néha a felvételeket, aztán már csak a lejegyzetelt anyagot olvasta el, aztán semmi. Semmi. Eljön néha Karácsonykor, Húsvétkor és azt mondja: „Ez az én gyülekezetem. Ha van gyülekezetem, akkor ez az.” Ha így vagy, akkor szeretünk téged, de nem kell ilyen messzire lenned. Ha a közvetítések és a jegyzetek a kényelemről szólnak, és nem a szükségről, akkor rosszul használsz valami gyönyörűt, valami nagyszerűt, valamit, amiért hálásak vagyunk. Ezt azért mondom, mert szeretlek mindannyitokat.

Te döntöd el, hogy ki tölti meg az életed és mivel. Ha megengeded, akkor a világ meg fogja tölteni az életedet cuccal, izével, semleges dolgokkal, amikkel semmi baj nincs. Ezekkel semmi baj nincs. Nem tudom azt mondani, hogy baj van vele, de ha kiszorítja az életedből azt, amit Isten akarna, akkor ez nem Isten akarata az életedben. Szeretnélek bátorítani, hogy hozz döntéseket, töltsd meg az életed az Úrral. Merd azt mondani: szeretném, ha ez gyümölcsöt teremne az életemben.

Keresztény életünknek a nagyszerű része a gyümölcstermés. A Szent Szellem, a harmadik isteni Személy vágyik betölteni minket. Nem csak bennünket, hanem szeretné megtölteni az életünket élettel. Szeretné megtölteni az életünket az Ő életével. Szeretné megtölteni az életünket azokkal a dolgokkal, amik áldást hoznak nekünk. Ez a szíve vágya.

Az Atya vet, a Fiú a kapcsolatokra bátorít bennünket. A Szent Szellem meg akarja tölteni az életünket. Ebben akarlak bátorítani, hogy merd elfogadni ezt. Merd azt mondani: „Én akarom megtölteni az életemet az Úrral. Az Úrral szeretném megtölteni. Azokkal, amiket Ő szeretne látni az életemben.” Ez az örömünk.

Hívőként nem feltétlenül az a buli, amikor vetünk, és amikor öntözünk, én az aratásért vagyok oda. Én az aratást szeretem, én ilyen vagyok. Lehet, azt mondod, nem vagyok eléggé szellemi, sajnálom. Jó a vetés, az öntözés, a gyomlálás – ez mind jó, haszna van, tudom –, de ha választhatok… Emlékszem nagyapám házánál volt kis kert, nem volt benne semmi jó, kivéve egy sárgabarackfát. Az öcsém meg én felköltöztünk a fára, és órákon át csak ettük és ettük.

Gyümölcs – erre vágyunk. Ha nem én döntöm el, hogy mivel töltöm meg az életemet, ha nem kapcsolom a dolgokat, ha nem teszem őket egy helyre, akkor hogyan lenne gyümölcse Isten munkájának az életemben? Hogyan történne meg? A buli az, amikor Gal 5:22-ben azt mondja, hogy a Szellem gyümölcse

–          Szeretet – mennyire nagyszerű, amikor szeretet van az életemben, a szívemben és nem harag?! Amikor nem keserűség, nem félelem van ott, hanem szeretet. Gyümölcsként. Nem úgy, hogy izzadok és dolgozom rajta, hanem egyszer csak ott van. Szeretet van az életemben, milyen nagyszerű!

–          Öröm – ki ne akarna örömet?

–          Békesség – ki ne vágyna a gyümölcsre?

–          Béketűrés – ki tudod bírni a dolgot, ami közöttetek van. Nincs megoldás, és azt mondod: rendben, béketűrő tudok lenni.

–          Jóság – egy kezdeményezés.

–          Hűség – állhatatosnak lenni ahhoz, ami helyes.

–          Szelídség – ha változtatni akar rajtam Isten, akkor lehet változtatni rajtam.

–          Mértékletesség.

Ha belegondolsz ezekbe, ki ne akarná a gyümölcsöt. Van azonban egy részem ebben, amit Isten nekem adott, és azt mondja: az Én kegyelmem nagy feléd, Én mindig kezdeményezek, Én mindig vetek. Nem így van, hogy Isten mindig vet az életünkben? Annyira élvezem, amikor olyasvalakivel beszélgetek, akinek mindig van egy bizonysága. Ezt nagyon szeretem, mert ez azt jelenti, hogy Isten vet az életében, és ő nagyra értékeli azt, összefogja azt. Van válaszunk a szívünkben.

Isten kegyelme nagy felénk. Mi válaszolunk rá és aztán gyümölcsöt terem. Ámen.

Kategória: Egyéb