Ebben a versben van legalább három dolog, ami fontos a számunkra most:
2Móz 4:10 És monda Mózes az Úrnak: Kérlek, Uram, nem vagyok én ékesenszóló sem tegnaptól, sem tegnap előttől fogva, sem azóta, hogy szólottál a te szolgáddal; mert én nehéz ajkú és nehéz nyelvű vagyok.
Ez Mózes első próbálkozása arra, hogy visszautasítsa Isten elhívását. Sokan hiszik azt, hogy Mózes valószínűleg dadogott, nehezen beszélt. Elég erőteljes ez a kijelentés: nem vagyok ékesszóló. „Nem vagyok képes erre. Nem vagy képes arra, amit tőlem akarsz, Uram.”
Azt gondolom, hogy a mai társadalom az oktatáson és a médián keresztül nagyon erőteljesen azt próbálja belénk oltani, hogy kik nem vagyunk. „Vannak sztárok, és te nem vagy sztár! Vannak géniuszok, te nyilvánvalóan nem vagy az. Vannak szép emberek, és nem is kell mondani, hogy te nem vagy az.” Azt mondják el, hogy ki nem vagy. Vagy esetleg úgy mondják, hogy minek kellene lenned, ennek és annak kéne lenned. Ezt tanuljuk, hogy kik nem vagyunk.
Nagyos sokszor lehet látni az Ószövetségben, sőt még az Újban is, hogy amikor Isten azt mondja egy személynek: van egy tervem az életeddel; akkor Péter azt feleli: Uram, én ezt nem tudom megtenni; Mózes is azt mondja: én nem vagyok képes; Gedeon válasza: én nem az vagyok, akire Te gondolsz. Jer 1-ben Jeremiás azt mondja: „Hogy tehetném ezt meg? Én csak egy gyermek vagyok. Túl fiatal vagyok én ehhez. Hogy tudnálak én Téged szolgálni, Uram? Én nem az vagyok, akit Te keresel.”
Íme, a gondolat: „Nem vagyok jó ebben. Bárcsak jó lennék!” Ez a csapda az, amit a világ ügyesen belénk helyezett. „Hölgyek! Nem vagytok tökéletesen szépek, de annak kéne lennetek. Meg kell próbálnotok! Férfiak! Ti nem vagytok szupermenek, de annak kéne lennetek.” – ezt kapjuk a világtól folyamatosan.
Amikor bejössz a gyülekezetbe, az Ellenség szeretné, ha így gondolkodnál: „Ha ide bejössz, akkor mindenben részt kell venned. Mindenné lenned kell! Például, imaharcosnak kell lenned! Azonnal ugrálnak a hegyek ide-oda, mert te imádkozol. Nyilvánvalóan ismerned kell az összes verset a Bibliában. Azokat is, amik esetleg még lehetnének benne. Olyannak kell lenned, aki harminc perc leforgása alatt egy teljesen mély Jehova-tanúját meg tudja téríteni. Legalábbis ilyennek kéne lenned. Ezt mind kell, hogy legyen neked. Segítened kell mindenkin! Nagyszerű tanárnak kell lenned.” Ilyen az Úr szíve irántunk?
1Kor 12:11 a Szent Szellem adja az ajándékokat mindenkinek, ahogyan Neki tetszik. Neked nem adta azt az ajándékot, amit a másiknak, vagy a harmadiknak, vagy a többinek adott. „És akkor mi van?” Ez nem baj. Ez Isten akarata. Isten akarata az életedben nem az, hogy te legyél minden, hanem hogy mi Krisztus Testében legyünk, a gyülekezetben, és abban aktívak legyünk. Szolgáljunk a gyülekezetben, ott tanuljunk, és szeressük egymást. Ezen a helyen nagyon élvezem a saját ajándékomat, és másokét is. Szeretem ezt. Ez Krisztus Teste.
Viszont az Ellenség azt akarja, hogy így gondolkodjunk: ilyennek és olyannak kéne lenned, nem vagy olyan, de annak kéne lenned. Ez az, amikor a hiány motivál valamit a szívünkben. Van egy rettentő üresség bennem és: „Keresztény vagyok, de többnek kellene lennem. Valamit adnom kell önmagamból.” Ez a látszólagos üresség, ez a hiány hajt előre: „Ha ilyen és olyan lennék, akkor megkaptam volna azt a munkát. Ha olyan lennék, akkor hozzám jött volna feleségül.”
Mit tesz ez veled? Űzötté válsz. Ez űz, de lefelé az ösvényen, a teljes kiégés felé. Mózes is azt mondta: én nem vagyok ékesszóló, nem vagyok képes.
– Ki vagy te, Mózes?
– Fogalmam sincs, de azt tudom, hogy ki nem vagyok. Tudom, hogy nem vagyok ékesszóló.
– Ki vagy Mózes? Te juhász vagy?
– Nem tudom, végül is azt csinálom. Nem tudom, hogy ki vagyok, de azt tudom, hogy ki nem vagyok.
Azt akarja a világ, hogy így maradjunk. Azt akarja, hogy ebben megmaradjunk. Gondolkodj el viszont azon, hogy az Úr valami egészen mást munkál az életünkben. Mély megelégedettséget szeretne kidolgozni, és új motivációkat, mellesleg. Valami mást mond Ő nekem. Nem azt, hogy ki nem vagyok, hanem azt, hogy ki vagyok Krisztusban. Ez tanítja nekünk.
Kol 2:10 teljesek vagytok Krisztusban. 2Thess 2:12 Őbenne dicsőségetek van. A hívő dicsőséges, mert Krisztusban van. Ugye, milyen csodálatos? „Ki vagyok én? Teljes vagyok. Meg vagyok dicsőülve. El vagyok hívva. Meg vagyok szentelve. Sok minden vagyok, amit Isten végzett el az életemben, mert Őbenne vagyok.”
Róm 8:37 több vagyok, mint hódító. Felettébb diadalmas vagyok. Ez csodálatos gondolat! Nagy dicsőség az osztályrészem Őbenne. Nem hiány űzi előre az életemet. Bizonyos értelemben mondhatnánk azt is, hogy mindaz vagyok, akinek lennem kell Őbenne. Őbenne mindaz vagyok, akinek lennem kéne.
Nem csoda, hogy Gal 5:16-ban azt mondja – ezt mi is mondjuk mindig –, járjatok a Szellemben. Mert amikor a Szellemben jársz, akkor meg is tapasztalhatod azt, hogy mit jelent Őbenne lenni. Ez fontos dolog az életünkben. A világ megőrült. Az élet zűrzavar, de ne vedd fel a világ magatartását magadra, hanem járj Őbenne, élj Őbenne és Őt élvezd. Ahogy ezt teszed, egészen más gondolkodásod lesz. Ez kulcsfontosságú számunkra, mert az életünk lehetne őrület is, de ha Szellemben járok, akkor élvezem, hogy Ővele vagyok. Akkor tudjuk, hogy kik vagyunk.
Ebben a versben – 2Móz 4:10 – egy másik dolgot is látunk, hogy mit rontottam el. „Uram, nem én vagyok az!” Ebben a kijelentésben Mózes azt is mondja: „Nem én vagyok az, aki elviszi a hírt, pedig azt hittem, én vagyok Izrael szabadítója. Nem én vagyok Izrael megmentője. Nem tudom megmenteni Izraelt Egyiptomból. Elrontottam az egészet.”
Ez olyasvalami, amivel a világ magadra hagy. Mindazokkal a dolgokkal, amiket elrontottál. „Persze, nem kellett volna. Ilyen csúnyán még senki nem rontott el semmit!” Amikor elbuksz valamiben, valamit elrontasz, amikor bűnt követsz el, akkor az ördög egyből ott van, és mondja: hát, ez hihetetlen, így még senki nem rontotta el a dolgokat, mint te! Ez nem igaz.
Mind emberek vagyunk, ugyanazokon a dolgokon megyünk keresztül. Mind elrontjuk a dolgokat nagyon. Jak 3:2 mind nagyon kreatívak vagyunk ebben. Az Ellenség azt mondja: „Elrontottad, és fontos, hogy ezt tudjad. Tudnod kell mindarról, amit elrontottál. Le is írtam neked listába. Hosszú lista, ez csak a mai nap.”
Így is érezzük magunkat: a dolgok, amiket elrontottam, ez hosszú lista. Van ezzel még egy probléma, hogy nem tudom megváltoztatni, hiszen az már a múlt. Nem tudom megváltoztatni. Egy nagy zsák, amit viszek az életem során. Minden nap újabb és újabb cuccot tömök bele. Minden nap. Ennek mi az eredménye? Az, hogy szégyen lesz a szívemben. Élek szégyennel a szívemben.
Ez visszahat, és azt a listát, hogy ki nem vagyok, egyre hosszabbá teszi minden nap. „Azt gondoltam, hogy jól tudok kommunikálni, de ez után a bukás után tudom, hogy azt is levehetem a listámról. Azt reméltem, hogy jó vagyok a pénzzel, de ezt is kihúzhatom.” Egyre többet és többet tudok arról, hogy ki nem vagyok. Ezáltal el kezdem gyűlölni önmagamat a szívemben. Érdekes gondolat ez.
Mát 22:39-ben az Úr megismétli a második legnagyobb parancsolatot: szeresd felebarátodat, mint magadat. Éppen olyan, hogy most ütöttem meg a másik fickót, az Úr azt mondja: szeresd Őt ugyanúgy, mint ahogy önmagadat. Pont úgy szeretem, ahogy magamat. Gyűlölöm magamat, persze, hogy nem vagyok kedves a másikkal sem. A szégyen által képtelen leszek szeretni.
Isten annyira más! Ő nem azzal hagyott minket, hogy mivel rontottam el, hanem azt mondja: „Nézd csak, azt hagyd el, és élj ebben. Élj abban, amit Én végeztem el érted. Élj abban, amit Én tettem érted. Gondolkodj rajta, mindazokon a dolgokon, amiket Én tettem érted.” Római levéltől Júdás leveléig el van magyarázva mindaz, amit Ő elvégzett érted: hogyan tisztított meg bennünket, hogyan vitt át minket az Ő országába, hogyan fogadott minket örökbe, hogyan dicsőített meg minket, és hogy fog visszajönni értünk.
Amit Ő elvégzett, az ígéret a számomra arról, hogy mit fog még megtenni értem. Jézus azt mondta Ján 6:39-40 az volt az Atya akarata, hogy egyet se veszítsek el azokból, akiket Ő Nekem adott. Ez ígéret nekünk, hogy valóban meg is tart minket. 1Pét 1:5 az Ő hatalma megtart minket az üdvösségre. Jézus imádkozott értünk.
Hívő vagy Krisztusban? Mondhatjuk: én hívő vagyok, van szabadságom. Jézus ezt mondta Ján 17:15-ben: imádkozom értük, Atyám, hogy megtartsd őket, nem azért imádkozom, hogy kivedd őket a világból. Erre gyakran azt mondjuk: miért nem imádkoztál ezért is?; de Ő azt mondja: ezért viszont imádkozom, hogy megtartsd őket a gonosztól. Nem nagyszerű ez?
Csak gondolkozz el ezen. Van az a nagy bukás – nem tudom, hogy a te életedben az mi volt, mi a legnehezebb abban a zsákban, lehet, hogy elrontottad a családi kasszát örökre, lehet, hogy megerőszakoltak, amikor gyerek voltál, és azóta is szennyesnek érzed magad, úgy érzed, hogy te rontottál el valamit –, de Isten nem csak azt mondja: tagadd meg, csinálj úgy, mintha nem is történt volna semmi; hanem Ő azt mondja: „Ragadd meg mindkét kezeddel azt, amit Én végeztem el érted. A Bibliában ragadd meg azt. A gyülekezetben ragadd meg azt. Ragadd meg azt imában mindkét kezeddel. Ha ahhoz ragaszkodsz mindkét kezeddel, amit Én tettem érted, akkor nem marad kezed, hogy cipeld a zsákot.” Tudom, hogy ez egyszerűnek hangzik, pedig fontos.
Azt hiszem, sok hívő nem tudja, hogy micsoda erő van ebben: az imában, az Igében, a szolgálatban, a szentek közösségében. Mert nem hiszik, hogy valami, ami ennyire egyszerű, ennyire nehéz dolgot megoldhatna. Pedig így van. Isten szíve irántunk nem az, hogy mit rontottunk el, hanem az, hogy Ő mit végzett el értünk.
2Móz 4:10-ben van még egy dolog. Mózesnek van saját célja az életében. Nagyon világos célja van: el fogom kerülni, hogy mégegyszer elrontsam a dolgokat, úgyhogy semmi jelentőset ezentúl nem teszek. Elég gyengécske cél, de legalább cél. Mit gondolsz, élnek így emberek? Szerintem nagyon sok ember él így: „Annyira sokszor elrontottam már. Annyira sok kapcsolatot buktam el, annyi munkát. Én csak úgy: nem. Nem fogom ezt csinálni.”
Ez az egyik utolsó dolog, amit a társadalmunk tanít: „Sikeresnek kell lenned valamiben, ugorj! Ugorj! Magasabbra! Gyerünk, igyekezz! Csak csináld!” Ilyen a világ velünk: ugorj, még magasabbra! Nincs gond azzal, hogy ezt nekünk egész nap mondják egy egész életen keresztül. Nincs azzal gondjuk, hogy egész nap mondják.
„Csinálnod kell! – mondják. – Ha elég keményen dolgozol, akkor talán még sikerül is. Legalább kétszázad százalék esélyed van :-(, de azért dolgozz rajta. Lehet, hogy te leszel a szerencsés, aki majd sikerrel jár.” Elképesztő, hogy ha így élek, hogy attól félek, hogy mit rontottam el, és szétszakít az, hogy mit rontottam el, és mit kéne elérnem, akkor ez az őrületbe kerget.
Azon gondolkoztam, hogy az emberek nem tudják felmérni, hogy milyen nehéz dolgok vannak az életükben. Nem tudják felmérni, hogy valami nehéz, vagy nem az. Ha vannak ilyen dolgok az életedben: kinek kéne lennem, ki nem vagyok, cipelem mindazt, amit elrontottam a múltban, és megpróbálok ugrani, de nem működik, de próbálom; akkor az nagy kudarcélményt hagy benned.
Láttam olyan embert, aki eszi a spagettit, összekeni az ingét, és éktelen káromkodásba kezd. Ha kisípolnák, amit mond, akkor az folyamatos sípolás lenne. „Mi a tragédia, ki halt meg? Elvesztettünk egy háborút? Mi történt?” Lehet, mi is ilyenek vagyunk. Tudod, mi a probléma? Ha valaki kemoterápián megy keresztül, vagy a gyermeke haldoklik, ez a probléma. Az, ha kilyukad a gumi, tényleg ekkora nagy baj?
Meg is értem, ha az életem televan zűrzavarral, amit én produkáltam benne, és megpróbálok sikerrel járni a jövőben valahogy, de valahol belül tudom, hogy valószínűleg még sokkal több zűrzavart fogok támasztani, és így élek, akkor a dolgok nehézzé válnak. Akkor a legkisebb dolog is tragédiává válik. „Elvesztettem ezer forintot, te jó ég! Ez hogyan lehetséges? Ez borzasztó. Isten biztosan gyűlöl engem.” Tényleg? Az élet ilyen? Azt gondolom, ezért annyira fontos, hogy Isten mit akar adni nekünk.
1Ján 5:5 ki az, aki legyőzte a világot? Az a személy, aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia. Nem nagyszerű ez? Isten hozzád beszél éppen, és azt mondja: tudod, ki az, aki legyőzi a világot? „Persze, hogyne tudnám! A világ egyik leggazdagabb embere, aki üzleti mágnás, a világ legnagyobb része az ő tulajdonában van. Ő van a csúcson, nem? Vagy valamelyik sejk, akinek az olajkutak birtokában vannak Közép-Keleten. Igen, ő legyőzte a világot.”
Isten azt mondja nekünk: „Nem, nem! Egy pillanat! Te vagy az. Kegyelem által sikeres vagy abban, hogy legyőzted a világot. Te legyőzted a világot.” „Mikor is történt? Észre sem vettem.” Igen, így van. Amikor hittél Krisztusban, akkor legyőzted a világot. Te győztes vagy Sátán összes terve ellen, ami ott volt, csak azért, hogy megakadályozzon téged abban, hogy Krisztushoz jöjj.
Isten azt mondja nekünk, hogy a legnagyobb részét már el is végeztük. Ami most jön, az ehhez képest már jelentéktelen. Ahhoz a győzelemhez képest bármi, amit teszünk, az semmiség. A nagy győzelmet megszereztük Krisztusban. Mi vagyunk Isten gyermekei. Nem a mi érdemünk által, hanem Őáltala, Akiben hiszünk.
Ez olyan, mint amikor az iskolában dolgozatot írtunk. Emlékszem, volt egy tárgy, amiben jó voltam, ki tudja, miért. A többiben nem annyira, sőt volt, amit utáltam. Rettegtem tőle. Mostmár nem így van. Ez olyan, mint amikor írtam a dolgozatot ebből az utált tárgyból, befejeztem, és rájöttem, hogy kitűnő lett. Aztán az a teszt jön már csak, amit ismerek, szeretek, és akkor az már nem gond. Az életünk valami ilyesmi.
A legnagyobb dolgozatot már megírtuk Krisztusban. Ez már elvégeztetett. Elfogadott minket a Szerelmesben, Eféz 1:6. Elfogadott minket Krisztusban Isten. Csak mondd ki azt a gondolatot: elfogadott engem a Szerelmesben. Mondd ezt a lelkednek. Nagyon fontos ez nekünk. Mert a világ ezzel akar magadra hagyni: „Hopp! Ugorj! Gyorsabban, magasabbra!” A világ ebben akar minket hagyni, és azt mondja: ha sikerrel jársz, akkor majd hagylak.
Isten azt mondja: nem, már elvégeztem, kegyelemből a tiéd. A világ szeretné, ha lenne bennünk elvárás önmagunk iránt: nekem képesnek kéne lennem megcsinálni ezt, gyerünk, meg kell, hogy tudjam tenni.
Másrészről viszont a kereszténységben a várakozásunk az Úrtól van. Azt mondjuk: Uram, kérlek, tedd meg ezt, végezd el ezt bennem és általam. Ha teszek valamit, ha szolgálok, akkor tényleg hiszem, hogy az az Úrnak a műve. Ez nagy szabadság és öröm.
Mert ha elvárásom magamtól vagy mástól van, akkor annak van követelőző oldala. Ez magányhoz vezet, úgyhogy önmagamat elemésztem. Akkor önmagammal vagyok elfoglalva. Viszont ha a várakozásom az Úrtól van, – Zsolt 62:6 – akkor az más, akkor ennek van egy személyes oldala. Mert ha elvárásom van a másiktól, akkor az követelőzés, de ha a várakozásom Istentől van, akkor én szabad maradok arra, hogy legyen kapcsolatom a testvéremmel, mert ő nem tartozik nekem semmivel. Ez a személyes része a dolognak. Ebben hatalom van.
Mit is mondok? Ezért ennyire fontos nekünk a Könyv. Nem csak azért, hogy lengessük a gyülekezetben: az én bibliám nagyobb; hanem hogy ez a szívünkben legyen, és átrágjuk magunkat rajta napról napra. Ezért olyan fontos számunkra az ima. Ezért olyan fontos a közösség, és ezért vagyunk itt egy forró nyári napon is.
Ez megváltoztatja az életünket. Azért, mert amit Isten ad, abban azt tanítja, hogy ki vagyok, megmondja, hogy mit végzett el értem, és megmondja: kegyelemből sikerrel is jártál. Ez megváltoztat dolgokat. Teszünk dolgokat, de nem azért, mert menekülünk a valamitől, hanem azért, mert odaszaladunk valakihez. Nagy a különbség. Egy menekült vagy egy atléta nagy különbség. Valaki, aki épp megszökött a börtönből, és megpróbál elbújni a rendőrség elől, ő is sprintel, vagy pedig az olimpián egy atléta, aki szintén sprintel, de nagy a különbség kettőjük között. Ez mi vagyunk.
Isten azt mondja: „Más az életed. Nem a hibáidtól szaladsz el mostmár, vagy a gyengeségeidtől, vagy mindazoktól, amiket elrontottál, hanem Énhozzám futsz.” Ez a mi kapcsolatunk, Fil 3:14 törekszem Krisztusért, szeretném megragadni Krisztust, ez az én célom.
Nem azért vagyunk azok, akik vagyunk, mert elbuktunk, vagy mert sikerrel jártunk, hanem azért, amit Ő elvégzett értünk. Éljünk ebben! Álljunk meg ebben. Ne hagyjuk ezt elveszni. Mert a világ meg fogja próbálni újra és újra elmondani: te nem az vagy, nem vagy jó férj / feleség, nem vagy jó szülő, még csak nem is vagy szülő. „Te egy senki vagy! Nincs karriered. Nincs jó autód. Te egy hibahalmaz vagy.” Ne dőlj be ennek!
Ragadd meg mindkét kezeddel azt, amit Isten nekünk adott. Tudom, hogy ez belekerül valamibe. Nem pénzbe feltétlenül, de például az időmbe reggelente, hogy megnyissam a Könyvet, és egy erőfeszítésbe. Amikor a testvérem rálép a lábamra szándékosan – ő élvezi nagyon, végre fájdalmat okozhat –, akkor erőfeszítés megbocsátani neki, és erőfeszítés, hogy megint odamenjek hozzá, imádkozzak érte és szeressem őt.
Erőfeszítés odamenni hozzá, és szeretni őt, és törődni vele. Erőfeszítés visszajönni a gyülekezetbe, amikor valaki megbántott, vagy rosszul bánt velem, vagy csalt. Megtörténik. Tegyük mégis. Ne éljünk másként, mert a másik élet televan terhekkel, önutálattal, hiánnyal. Magány van ott. Ez nem a mi életünk. Ámen.