1Pét 2:19-20 Mert az kedves dolog, ha valaki Istenről való meggyőződéséért tűr el valamilyen sérelmet, igazságtalanul szenvedve. Mert milyen dicsőség az, ha vétkeztek, és ezért tűritek el a verést? De ha jót cselekedve szenvedtek és tűrtök, ez kedves dolog Istennél.
Olyasvalamiről szeretnék beszélni, ami az első számú közellenség, és a pszichológusok azt állítják, ha ettől megszabadulnánk, valamennyien sokkal boldogabbak lennénk. Emiatt gyűlöljük magunkat, emiatt gyűlöljük egymást, ez okozza a haragot és a sok pusztulást. Ez Ádám bűnének az eredménye. A pszichológusok már több száz éve tanulmányozzák, de Isten már több ezer évvel ezelőtt is szólt róla.
1Móz 3-ban látjuk, ahogy megszületett. Amikor Ádám és Éva ettek a jó és gonosz tudásának fájáról, abban a pillanatban megismerték a jót és a gonoszt, és megszületett a lelkiismeretük. Attól pillanattól fogva az életük megváltozott. Többé már nem voltak teljesek, többé már nem szerették önmagukat, és nem is tudták Istent szolgálni tiszta szívből. Mert a lelkiismeret bűntudatot eredményez, szégyent és félelmet. A bűntudat vádaskodást eredményezett, a szégyen önmagunk takargatását, a félelem pedig rejtőzködést. Az ember elveszítette az irányát. Korábban Isten felé tartott, Istentől várt, és azután volt az egymással való kapcsolat. Amikor azonban megszületett a lelkiismerete, akkor tönkrement az Istennel való kapcsolata és az Évával való kapcsolata is.
Sok házassági tanácsot adok. Egy problémás házasság középpontjában lehet látni egy bírót. Ez a bíró egy mérce szerint ítél, amit minden ember megkapott a műveltségéből, a tapasztalatából, a génállományából és a kultúrájából. Mindenki kapott egy mércét. Ez a törvényünkké lesz. Ez az a törvény, ami által ítélünk. Úgy éljük az életünket, hogy próbáljuk megelégíteni a lelkiismeretünket.
Amikor Ádám és Éva elbuktak, akkor ők vétkeztek Isten objektív mércéje ellen. Megszegték az Ő törvényét, ami Isten lelkiismerete. Hiszen Neki is van lelkiismerete. Tulajdonképpen Isten Maga mondta azt: Íme, az ember olyan lett, mint közülünk egy, mivel tudja, hogy mi a jó, és mi a rossz. Isten lelkiismerete ellen vétettek, és ennek következménye a harag, az ítélet és a büntetés.
Ádám és Éva – az ember, mi nem vagyunk Isten, úgyhogy nagy bajban vagyunk, mert bírókká lettünk, de nem tudunk igazán, helyesen ítélni. Bírók lettünk, de játszunk a bizonyítékokkal. Kicsit erre, kicsit arra fordítjuk, és próbáljuk megigazítani magunkat, kárhoztatni ezzel másokat; vagy felmagasztalunk valaki mást, és önmagunkat kárhoztatjuk.
3Móz 16-ban látjuk az engesztelés napját. Ez a Yom Kippur, ami idén szeptember 22-re esett. Ez évente egyszer történt. A főpap bement a templomba egy bika vérével, amit önmagáért áldozott, és egy kecske vérével, amit a nép bűneiért vitt oda, és hétszer meghintette az irgalom székét a vérrel. Az irgalom széke Isten lelkiismeretének a képe, és ott van benne a törvény.
A bikáknak és bakoknak a vére évente egyszer rá lesz hintve az irgalom székére. Amíg kinn vannak az emberek gyászolva és bűneiket megbánva, a főpap vért hint az irgalom székére. Azt a vért Isten azért adta, hogy engesztelés legyen a bűnért. Az engesztelés azt jelenti: kibékíteni, elvenni a haragot.
Akkor a pap, miután a vért az irgalom székére hintette, ami a bűnért való engesztelésről beszél, kimegy és fog egy második kecskét, a kezét ráteszi, így jelképesen a nép minden bűnét arra a kecskére helyezi. Aztán azt a kecskebakot kiküldik a pusztaságba.
Ez a két dolog jelképezi azt, amit Jézus Krisztus elvégzett értünk. Az egyik az, hogy Ő megelégítette Isten igazságosságát a kereszthalálával, és bemutatta ott az Ő vérét. A második az, hogy megtisztította a bűneinktől Isten elméjét. A mi bűneinket elküldte a pusztába, ahol senki nem találhatja meg azokat, és így az Úr azt hirdeti, hogy Ő az Úr, és Ő megbocsátotta a mi hamisságainkat, eltörölte azokat, mint a felleget, és többé nem emlékszik a mi bűneinkre.
Úgyhogy, ha most arra gondolsz, hogy mi van Isten elméjében feléd, ha már elfogadtad Jézus Krisztust Megváltódnak, akkor ebben a valóságban élsz, hogy a bűneidet Isten nem csak megbocsátotta neked, hanem el is vette. Zsolt 103:12 Amilyen távol van napkelet napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk vétkeinket. Isten lelkiismeretét megtisztította a vér. Isten elméje egyáltalán nem gondol a mi bűnünkre.
Most azonban itt van az ember, te és én, és mi van a mi lelkiismeretünkkel? Zsid 10. elmondja nekünk, hogy Isten akarata az volt, hogy Jézus Krisztus eljöjjön, és testet öltsön. Ennek a testnek egy oka volt.
Zsid 10:5 Azért e világba jövetelekor így szól: Áldozatot és ajándékot nem akartál, de testet alkottál nekem,
Zsid 10:7 Ő azért jött, hogy Isten akaratát cselekedje. Aztán újra:
Zsid 10:9 azután így szólt: Íme, itt vagyok, hogy cselekedjem a te akaratodat. Eltörli az elsőt, hogy helyébe állítsa a másodikat.
Az első: „Adom nektek a törvényemet, és ha vétetek ellene, akkor meghaltok. Odaadom nektek a törvényemet, és ha betartjátok, akkor áldottak lesztek.” A második ez: Az Én Fiamat adom nektek, és ha hisztek Őbenne, éltek, ha nem, akkor meghaltok. Ez könnyűvé teszi az üdvösséget. Vannak emberek, akik ezt olcsónak nevezték, de nem az. Mert Isten egyszülött Fiának a vére volt az ár. Könnyű viszont a számunkra, mert Ő fizette meg az árat.
János azt mondta: Ebben van a szeretet. Nem abban, hogy mi szeretjük Istent, Aki leginkább méltó a szeretetre, hanem abban, hogy Isten szeretett minket, akik a legkevésbé vagyunk méltóak a szeretetre. Abban van a szeretet, hogy az, Aki a leginkább méltó a szeretetre, ahelyett, hogy megkövetelte volna a szeretetet Maga iránt, szerette azt, aki méltatlan arra. Ez Isten szíve felénk. Ezért küldte el az Ő Fiát.
A pszichológusok küzdenek a lelkiismerettel. Bárcsak kicsit könnyebbé tehetnék a dolgunkat! Jézus viszont eljött, hogy megtisztítsa a lelkiismeretünket.
Most Jézus Krisztus a mi főpapunk.
Zsid 10:16-18 Ez az a szövetség, amelyet kötök velük ama napok után – azt mondja az Úr –, törvényemet a szívükbe adom, és elméjükbe írom be azokat, bűneikről és álnokságaikról többé meg nem emlékezem. Ahol pedig bűnbocsánat van, ott nincs többé bűnért való áldozat.
A te lelkiismereted és az én lelkiismeretem, amikor valami ellene megy, amikor teszünk valamit, amit nem kellett volna tennünk, vagy úgy gondoljuk, hogy nem kellett volna tennünk – vagy Pál apostol beszélt a gyenge lelkiismeretről, emberek, akik úgy hiszik, hogy nem tehetnek meg bizonyos dolgokat, amiket igazán megtehetnének –, akkor a lelkiismeretünk Isten előtt elmondja nekünk, hogy mivel kell áldoznunk a bűnünkért.
„Nem mentél el gyülekezetbe. Ez nagy hiba!” Vannak emberek, akiknek a lelkiismerete komolyabban veszi a dolgokat, mint másoké. Lehet, hogy katolikusként nőttél fel vagy mormonként… vagy kommunistaként. Nem tudom, hogyan nőttél fel, de lehet nagyon kemény a lelkiismereted. Amikor valamit rosszul csinálsz, akkor a lelkiismereted rögtön mondja, hogy mit kell tenned, és azonnal elhiszed, hogy az az igazság. „Következő alkalommal el kell, hogy menjek a gyülekezetbe!” Vagy: Most kétszer annyi időt kell imádkoznom! Vagy: „Kell, hogy tegyek valamit. Többet kell adnom a felajánlásba!” Ez az, amikor a lelkiismeretünk megmondja nekünk, hogy mit kell tennünk.
Ám nem a lelkiismereted az élő Isten. Az élő Isten rajtunk kívül él, a lelkiismeretünk mércéin kívül, egészen a szeretetig. Isten azt mondja: Ha szeretsz, akkor betartod a törvényemet. Mert a törvény az semmi. Ha szeretsz, a szeretet a magasabb törvény. A szeretet mindent megváltoztat. Nincsen többé bűnökért való áldozat. Ha valami rosszat teszünk, ezért nincsen áldozat.
Nincs semmi más tennivalónk, csupán egyetlen egy: Valld meg, és Ő megbocsátja. Nem csak hogy megbocsátja azt a bűnt, hanem minden hamisságodat is megbocsátja. Megtisztított minden hamisságodból. Hiszed ezt? Amikor belépsz Isten jelenlétébe, és megbocsát neked, akkor vége mindennek? Igen. Jézus Krisztus megfizet a bűnért. Rárakja a kecskebakra, és az elmegy a pusztába, egy távoli helyre.
A probléma a papokkal az volt, hogy miután bemutatták az áldozatukat, még mindig ott volt a bűnös lelkiismeretük. Mert a bűnük megvallása nem veszi el a bűntudatunkat és a szégyenünket, hanem Krisztus vére az, ami ezt megteszi. A pszichológusok ezt soha nem fogják eltalálni. Mert ők azt gondolják, hogy a kereszténység vallás. „Csak összezavarja az embereket! Az emberek gyűlölik magukat emiatt. Az embereket fel kell, hogy szabadítsuk!” Nem értik azonban az emberi nemet. Soha nem leszünk szabadok a lelkiismeretünkben.
A szabadság egyetlen útja a kereszt által van, ahol minden bűnünkért meg lett fizetve, minden bűnünk el lett véve, és a lelkiismeretünk meg lett tisztítva. Ezt hit által kell elfogadnunk. Nem várhatsz arra, hogy a lelkiismereted egyetértsen veled. Nem várhatsz arra, hogy a lelkiismereted azt mondja: Egyetértek a Bibliával. Hanem meg kell, hogy mondjad a lelkiismeretednek: Ez Isten Igéje!
Zsid 10:19-22 Mivelhogy azért, testvéreim, bizalmunk van a szentélybe való bemenetelre Jézus vére által azon az úton, amelyet ő szentelt nekünk új és élő út gyanánt, a kárpit, azaz az ő teste által, és mivel nagy papunk van az Isten háza felett, járuljunk hozzá igaz szívvel, hitnek teljességével, …
Bátorsággal, bizodalommal – ez az, ami a papnak nem volt meg. A papoknak ez nem volt meg, ők féltek a saját lelkiismeretük miatt. Még ha vitték is a bikák vérét, amit önmagukért áldoztak, az nem volt elég ahhoz, hogy megtisztítsa a lelkiismeretüket. Viszont Jézus Krisztus miatt mi máshogy élünk. A lelkiismeretünk szorításán és kárhoztatásán kívül élünk.
Amikor Jézus meghalt a kereszten, földrengés volt és a kárpit föntről lefelé kettéhasadt, az mit jelképezett? Azt, hogy nem egy ember, hanem bármelyik ember bemehet mostmár Istennek Magának, az élő és szent Istennek a jelenlétébe. Nem a saját érdemei által, hanem valaki másnak az érdemei által. Az alapján, amit Jézus Krisztus elvégzett értünk.
A keresztényeknek olyan lehetőségük van, ami senki másnak nincsen meg. Bátran mehetünk közvetlenül Istennek a jelenlétébe. Ott Ő tisztelettel bánik velünk. Tisztákként kezel minket, a gyermekeiként, és egy szó sem esik a mi bűneinkről. Isten nem rólad beszél, hanem az Ő Fiáról és terólad Őbenne. Isten Őróla akar veled beszélni, és nem mindazokról a dolgokról, amiket rosszul tettünk, hanem mindazokról a dolgokról, amiket Jézus Krisztus elvégzett értünk.
Amikor elfogadjuk ezt hitben, és Isten Igéjétől a szeretet felrobban a szívünkben, az belülről kifelé változtat meg minket. Megváltoztat minket, átváltoztat. Minél jobban látjuk Őt, annál jobban megváltozunk. Nem azért, mert a lelkiismeretünk megmondja nekünk ezt, és úgy tudjuk, hogy ha nem tesszük meg, akkor majd megbüntetnek.
Amikor valaki bűnt követ el ellenünk, akkor megbocsátunk neki, felszabadítjuk őt. Nem hagyjuk, hogy a lelkiismeretük kötelékekbe zárja őket, és elmondja, hogy mi mindent kell tenniük ahhoz, hogy rendbe hozzák a dolgot, hanem szabaddá tesszük őket. Ezt tette értünk Krisztus. Húzódjunk közel Hozzá igaz szívvel, hitnek teljességével.
Nem kell rejtőzködnünk. Nem kell takargatnunk magunkat, mert a mi Megváltónk az Úr. Megmutathatjuk Neki, hogy kik vagyunk valójában, lehetünk mezítelenek Őelőtte. Tiszta őszinte szívvel. Nem kell játékokat játszanunk, nem kell képmutatásban élnünk, nem kell próbálkozni és remélni, hogy az hátha elég lesz. Egyszerűen lehetünk azok, akik vagyunk. Mert ezért halt meg Jézus. Érted és értem.
Zsid 10:22-23 … mint akiknek a szívük tiszta a gonosz lelkiismerettől, és testük meg van mosva tiszta vízzel. …
Mennyire csodálatos, amikor halljuk Isten Igéjét! Az Ő Igéjének a tiszta vize. Egyetértünk. Azt mondjuk: Igen, én Isten oldalán állok. Nem azt jelenti ez, hogy én meg tudom tenni. Ez csak azt jelenti, hogy meg akarom tenni. Ettől nem leszünk képmutatók, hanem őszinték leszünk. „Uram, én hiszek, de segíts az én hitetlenségemen.” Ez az őszinteség az élő Isten előtt.
Zsid 9:14 arról beszél, hogy a lelkiismeretünk megtisztul a holt cselekedetektől, hogy az élő Istennek szolgáljunk.
Aztán Krisztus Testének a csodálatos élete.
Zsid 10:23 … Ragaszkodjunk a reménység hitvallásához tántoríthatatlanul, mert hű az, aki ígéretet tett.
Nemrég egy hölgy a dunaújvárosi gyülekezetből hazament az Úrhoz. Mégis volt öröm a szomorúság közepette. Mert hű az, Aki ígéretet tett.
Volt egy kisebb szívrohamom. Kicsi. A feleségem azt mondja, hogy nincsen kicsi szívroham. Az orvos viszont azt mondta, hogy ez csak kicsi volt. Hálás vagyok érte, mert nem szeretnék nagyot :-), ha nem muszáj. Annyira nagyszerű tudni, hogy a mennybe megyek, ha meghalok!
Viszont ott vagy az ágyon, az ágyad mellett a műszer… és ott a fájdalom, a szorítás a mellkasodban. Azt kérdezed: „Uram, hogy lesz ez? Látlak már ma este? Hogy lesz? Lesz egy komolyabb szívrohamom, és rögtön ott leszek a mennyben? Aztán, ha újraélesztenek, visszajövök? Szeretném kipróbálni, ha tehetném. Azt hiszem, ez jobb, mint porhavon síelni. 🙂 Vagy egyszerűen csak vége lesz az egésznek egy utolsó nagy lélegzettel?” A bizonyosságunk gyönyörű. Ennyire közel vagyunk Istenhez. Ő annyira gondoskodott rólunk! Nem vetjük a hitvallásunkat, amikor bajba kerülünk.
Zsid 10:24 Legyen gondunk arra, hogy egymást buzdítsuk a szeretetre és a jó cselekedetekre,
Ez fertőzővé válik. Egymást buzdítjuk a szeretetre. Provokáljuk egymást erre. Bocsássunk meg! Osszuk meg a hitünket! Imádkozzunk valakiért, akit szeretünk. Mindez Isten jelenlétében, mert mi Őbenne vagyunk, Ő pedig mibennünk.
Zsid 10:25 nem hagyva el összejöveteleinket, ahogyan szokásuk némelyeknek, hanem intve egymást annyival inkább, mivel látjátok, hogy közeledik az a nap.
Így az istentisztelet különleges hellyé válik. Ez az a hely, ahol együtt vagyunk a testvéreinkkel. Ahol valamennyien hiszünk Krisztusban, ahol meg tudjuk osztani az Ő szeretetét és megbocsátását egymással mindenféle dorgálás és ellenállás nélkül. A szeretet árad az egyik embertől a másikhoz. Mert az élő Istennel voltunk.
Végezetül. Isten a legnagyobb szerelmes. Ő úgy szerette – ez a legnagyobb motiváció – a világot – ez a legnagyobb díj –, hogy Ő elküldte – ez a legnagyobb bőkezűség – az egyszülött Fiát – Aki a legnagyobb ajándék –, hogy bárki – ez a legnagyobb lehetőség –, aki hisz Őbenne – ez a legnagyobb döntés –, ne vesszen el – ez a legnagyobb tragédia –, hanem örök élete legyen – ez a legnagyobb helyzet. Ámen.
Atyánk! Soha nem tudtuk volna ezeket a gondolatokat gondolni, ha Te nem mondta volna el ezeket nekünk. Köszönjük a Te Szent Szellemedet, Aki a Te szeretetedet kitölti a szívünkbe.
Lehet, hogy még soha nem engedted be Jézus Krisztust az életedbe. Az Ő szeretete szorongat téged, de rajtad áll, hogy beengeded-e. Mondj el egy imát a szívedben: „Mennyei Atyám! Tudom, hogy bűnös vagyok, de most elfogadom a Te megbocsátásodat. Kérlek, vedd el a bűnömet, add nekem a Te Szent Szellemedet. A Te gyermekeddé akarok lenni. Személyesen akarlak ismerni Téged. Az örök élet bizonyosságát akarom.” Ha meghoztad ezt a döntést, elmondtad ezt az imát, a hitedet Ő belé vetetted, nincsen nagyobb öröm, mint amikor a lelkiismereted megtisztul a bűnödtől. Ez valós és igaz. Ezért jött el Jézus Krisztus.
Ámen.