A Biblia valós képet ad az emberről. Közelebb van, mint amit bármilyen más forrás ad, vagy bármilyen más vallás, filozófia vagy pszichológia.
Azt látjuk a Biblia elején, hogy Isten az embert döntéshozóvá alkotta. Isten az embernek adott bizonyos szabadságot. Arra is, hogy akár hátat fordítson Őneki. Az embert erkölcsi lénnyé tette, aki képes dönteni és nemet mondani Őneki. Isten az embert képessé tette arra, hogy szeressen; kapcsolati lénnyé tette. Még egy különleges dolog, hogy Isten az embert a saját képére formálta, 1Móz 9:6.
A humanizmus rossz oldala – a sötét oldala – szeretné az embert Istenné emelni. Nekünk viszont van egy jó hírünk, az, hogy Isten az embert saját képére alkotta.
Valóban van bennünk valami különleges. Nem kis istenek vagyunk, de meg van a képességünk, hogy Ővele közösségben legyünk. Ha erre gondolok, ez annyira különleges, mert arról beszél, hogy Isten mennyire vágyik a velünk való kapcsolatra. Mennyire keres minket. Mennyivel könnyebb lett volna Istennek, hogy automatákká alkosson minket! Ha egyszerűen gépekké tett volna minket!
Könnyebb lett volna úgy csinálnia minket, hogy ne legyen választásunk, csak szeressük Őt. Isten azonban pontosan ezért azt mondta, hogy nem így lesz. Ha nagyon szeretethiányos lennék, beírom a telefonomba: nagyszerű vagy és szeretetreméltó; és akkor a telefonom kiírja nekem. Ez azonban nem működik, hogy a telefonom ezt mondja, mert beleírtam. Nem mindegy, hogy a feleségem, a gyerekem vagy egy barátom mondja, vagy Isten mondja ezt. Nagyon nagy a különbség!
Isten pont ezért úgy alkotott minket, hogy akár nemet is mondhassunk Őneki. Ha annyian – rengetegen – nemet mondanak Neki, de van néhány, aki azt mondja: szeretlek, ismerlek és akarlak; az annyival jelentősebb, hatalmasabb és értékesebb. Ezért vagyunk annyira hálásak, hogy Isten ilyenné alkotott minket.
Megvan azonban ebben a fájdalom lehetősége; nekünk is, és Istennek is – meglepő módon. Ő tudta, és bevállalta.
Úgy gondolom, hogy sokszor panaszkodunk emiatt. „Miért olyan nehéz az élet? Miért van annyi baj? Miért hagynak annyian cserben? Miért történik annyira rossz?” – mondjuk ezeket.
Ha viszont nem így lenne, ha Isten az egészet egy gépies dologgá teremtette volna, akkor nem lenne értéke a kapcsolatainknak, a hitünknek, a választásunknak, vagy az Őfelé való elutasításunknak. Ha azonban Isten így alkotta meg, hogy szabaddá tett minket, hogy értékessé tett minket, ez azt is jelenti, hogy megvan benne a fájdalom, a hiba, a bukás, csalódás, elfordulás lehetősége is. Isten adott nekünk erre egy választ, amit Jézus Krisztusban látunk.
Isten válasza annyira különleges, mert annyival nagyobb annál, mint amire várhattunk volna. Nem is tudom, hogy hasonlíthatnám. Visszatérek erre a gondolatra: ilyenek vagyunk, hogy szeretnénk jelentősek lenni. Van egy másik ember, és magamról azt mondom, hogy valamiben nagyobb vagyok nála. A büszkeségemben fontos, jelentős akarok lenni.
Felemelem magam, az ambícióm, tehetségem, képességem. Használom azt, és felemelem magam magasra a másik ember fölé. Alig van különbség mindenben, ahova felteszem magam. Ha én leszek a leggazdagabb, ha én leszek a legsikeresebb a világon – szemben a másikkal –, ha én leszek a legkedveltebb ember ebben a világban, akkor is minimális a különbség.
Azonban ahova Isten emel minket, amit Ő ad Jézus Krisztusban, az olyan, mint az ég a földtől. Ez annyival nagyobb, hogy nem lehet a kettőt összehasonlítani. Ezt nem lehet felmérni, annyival hatalmasabb. Ez csodálatos. Amikor belegondolunk ebbe, akkor ez fel kell, hogy emelje a szívünket, mert minden erőlködésem, minden, amivel én próbálkozom, az valami röhejes. Minden próbálkozásom a sikerre, a nagyságra, a tökélyre vicces, ha összehasonlítom.
Ha az életem végén vagyok, és nézem magam a másikhoz képest, látom, hogy valamivel nagyobb vagyok, és ujjongok, hogy sikerült. „De mi?” „Több vagyok nála, nem látod?” Kissé messzebbről nézve már nem is lehet látni a különbséget. „Ez nevetséges! Ezért küzdöttél egész életedben? Ne viccelj velem!”
Jézus Krisztus annyival fölé emel minket ennek! Istennek van egy olyan csodálatos válasza Őbenne, amit nem lehet felmérni. Istennek volt egy megoldása a mi fájdalmunkra és a problémánkra. Az emberre úgy gondolok: ne gyere túl közel hozzám, mert akkor kapsz egyet. Nagyon sok védelem van útközben. Ez a védelem a hazugságok, amikkel az ember védi magát; harag, keserűség, vagy valami más, amivel az ember fenyeget a másik felé. „Ne gyere közel!” Istennel is így vagyunk. Jézus közel jött hozzám, a védelmemen belülre. Ennyire közel jött hozzám! Ezért született.
Jézus közelebb jött hozzám, mint az én védelmeim. A hazugság egy védelem Isten ellen. „Isten távol van.” – ez hazugság. Isten bejött a védelmemen belülre. Oda, ahol már nem tudom megütni ezzel. Ő megszületett erre a földre és itt élt közöttünk. Nincs távol. Egy másik hazugság, hogy Isten nem törődik a világgal. „Csak elindította az egészet és most valahol Magában sakkozik.” Ha nem törődik, akkor miért jött el? Ő belül jött a védelmünkön, oda, ahol már nem tudjuk megütni.
Ő közelebb jött ennél. Azt mondja: „Nem érdemes ragaszkodni a hazugságaidhoz, Én ennél közelebb jöttem hozzád. Hagyd a védelmeid! Hagyd a bujkálásodat!” Vannak dolgok, amikkel visszavágunk, ilyen a harag, a keserűség. Isten közelebb jött hozzánk ennél. Felvette a haragunkat, a keserűségünket a kereszten, közeljött és azt mondta: Én jobban szeretlek, minthogy a haragod, a keserűséged Engem elfordíthatna tőled. Soha nem történhet meg. Én közelebb jöttem ennél. Ez nem érinti meg az Én szeretetem feléd.”
Még egy védelem a félelem. Védjük magunkat, ahogy félelemből beszélünk: „Isten elutasítana, én biztosan nem kellenék neki. A lelkipásztorok kellenek Neki, de én nem.” Ha úgy vagy, hogy nem vagy hívő Jézusban, Ján 6:37 Jézus azt mondja: ha valaki Énhozzám jő, azt Én bizton ki nem vetem. Bizonyos.
Jézus azt mondja: „Ha valaki Énhozzám jön, soha nem dobom ki őt. Soha nem utasítom el őt.” Mekkora válasz ez! Nekünk megvan a táv, ahova tudunk ütni, és Ő belülre jött, ahova nem tudunk ütni. Azt mondja: mondhatod, amíg akarod, beszélhetsz Nekem erről, amennyit akarsz, hogy te biztos nem kellenél Istennek, de Én megígértem, hogy aki Hozzám jön, azt soha ki nem vetem. Ez igaz hívőre és nem hívőre egyaránt. Ha Őhozzá jövünk, Ő nem fog kivetni minket soha.
Másik, amit félelemből mondunk: „Isten végül biztosan csalódna bennem. Ha el is fogadna, biztos csalódni fog bennem. Ha nem hamar, akkor később. Előbb-utóbb úgyis otthagyom a pácban. Aztán azt fogja mondani Isten, hogy tudhatta volna, hiszen Ő Mindent tudó. Csalódást fogok okozni Istennek.”
Egy példa, amikor Jézus beljebb jött az ütésnél. Csak egy név: Péter; de másokat is mondhatnék. A nagy apostol Péter, akinek a prédikálására megtértek háromezren, ötezren, de előtte megtagadta az Urat háromszor. Előtte vissza akart menni halászni. Előtte 3 éven keresztül, amíg az Úrral járt, egyfolytában sületlenségeket beszélt. Én azt mondanám: Péter, inkább figyelj; de ő mindig csak mondani akart valamit. Jézus nem adta fel vele.
Ezt mondanám neked is. „Pásztor, te nem tudod, hogy én milyen vagyok.” Ó, dehogynem, én is olyan vagyok. Isten azt mondja: „Én ennél közelebb jöttem hozzád. Ez nem érintheti meg a kapcsolatunkat. Én belül jöttem a te védelmeden. Ne gyere ezzel Nekem! Merjél bízni! Merjél Rám támaszkodni! Merjél közel jönni Hozzám.”
2Kir 18-ban van egy találó történet. Asszíria királya elküldte a hadvezérét, hogy hódítsa meg Júdát. Erre gondoltam, hogy az ellenség jön és megpróbál megállítani minket, szeretné elvenni a hitünket, szabadságunkat, az örömünket, a bizalmunkat. Hoz egy csalódást, hoz valamit, amitől kiakadunk, és azt mondja: „Add fel! Itt az idő. Elég volt Add fel most! Itt a vége.”
Rabsaké, asszír sereg a vezetője beszél és kommunikál. Annyira olyan szíve ennek a fickónak, mint Sátánnak, hogy az elképesztő. Tökéletes példa. Ez annyira ismerős nekünk! 1Pét 5:8 az ellenség, mint ordító oroszlán körbejár, keresvén, hogy kit nyeljen el. Sátán mindig kommunikál. Neki mindig van mondanivalója. Ő mindig igyekszik leállítani a hívő járását. Ő mindig szeretné azt mondain: állj, ez nem mehet sehová!
Nézzünk meg néhány dolgot, amit ez az ember, Rabsaké mond:
2Kir 18:19 … Micsoda bizodalom ez, a melyben te bizakodtál?
Sokszor felteszik nekünk ezt a kérdést: „Miben bízol? Gondolod, hogy annyival jobb vagy, mint én?”
Amikor egy hívő azt mondja: tudom, hogy én a mennybe megyek, Isten elfogadott engem. „Miért azt gondolod, annyival jobb vagy, mint én?” Erre van válaszom, mert 1Pét 3:15 arra tanít, hogy legyünk készen választ adni szelídséggel erre a kérdésre, hogy milyen bizalmunk van. A bizalmunk ebben van: Jézus Krisztus közelebb jött hozzám. Ha nem jött volna olyan közel, akkor biztos távol tartom, de Ő közelebb jött hozzám. Olyan közel, hogy belül jött a védelmi rendszeremen, a tagadásomon, a félelmemen, a keserűségemen. Ez a válaszom erre a kérdésre.
Ahogy ez az ember, Rabsaké 2Kir 18:20-ban beszél, az alapjában véve olyan, mint az első támadás a hitünk ellen: „Adj nekem részletes magyarázatot arról, hogy miért működne ez az egész, és hagyjuk ki Istent a képből! Adj nekem egy pszichológiai-, filozófiai-, gazdasági-, matematikai-, logikai- és tudományos magyarázatot, … , bármilyen magyarázatot, de Istent hagyjuk ki a dologból.”
A válaszunk az, hogy úgy nem működne, de így igen, mert Isten benne van.
Ez a támadás újra és újra megjelenik. Amikor Isten elhívott bibliaiskolába – nagyon jól emlékszem, sok mindent otthagytam –, sokan kérdezték: hogy fog ez működni? Nem volt jó válaszom, én is izgultam, hát még anyukám. Viszont megvolt a bizalmam, hogy Isten tudja. Nem haltam éhen. Nem sült el rosszul. Isten adott egy csodálatos feleséget is!
Ez általános kérdés: adj egy választ hit nélkül, miért kellene, hogy működjön a hitben járás. Erre nincs jó válasz. Ne gondolkodj így! Ne fogadd el! Nem így kell válaszolni rá, hanem: „Azért, mert nekem van hitem. Azért, mert nekem van Istenem. Azért, mert Ő valós. Azért, mert Ő közelebb van hozzám, hogysem te azt el tudnád hinni. Azét, mert Ő jóval inkább a barátom, mint te azt el mernéd képzelni.”
Van egy másik:
2Kir 18:25 Vajjon az Úr tudta nélkül jöttem-é fel?
Azt mondja igazán: Isten parancsolta nekem, hogy elpusztítsam Jeruzsálemet, Júdeát és mindent. Pofátlanul hazudik! Ezt halljuk szintén. Az ellenség azt mondja: itt a vég, ebből nincs felállás. Valahányszor elbuksz, bűnbe esel, akkor az ellenség ott van mindig, hogy azt mondja: „Ez az, amiből nincs felkelés. Ez az, ahol most lenn maradsz. Számolok tízig, és utána már fel se kelj! Kész vagy? Tíz.” Ennyire fair. 🙂
Ez történik, és az ellenség azt mondja: „Add fel! Ne menj tovább! Ne csináld! Felesleges. Én Isten akaratából vagyok itt. Isten mondta, hogy neked véged.”
Sokszor arra gondolok, hogy ha Jób életére nézünk, azon sápítozunk mennyit veszített. Gondoltál-e már erre, hogy Isten megőrizte őt végig? Terve volt vele és áldása volt számára. Ez a válaszom az ellenségnek. Amikor beteg vagyok, akkor nem úgy imádkozom: „Na, jó, feladom! Biztos meghalok. Itt a vég.” Dehogyis! Miért imádkoznék így? Nem is kellene imádkozni, ha így gondolom.
Hanem azért imádkozom: „Uram! Érints meg! Gyógyíts meg! Tarts meg! Szeretnék még Veled járni! Kérlek Téged!” Amikor bajban vagyok: Uram, szeretnék felállni! Amikor hülye vagyok: Uram, szeretnék helyreállni! Amikor mérges vagyok: Uram, segíts megbocsátani! Az ellenség azt mondja: itt a vége. Ez egy támadás, nem kell elfogadnod.
1Kir 18:31 nagyon érdekes vers: ne hallgassatok a saját királyotokra, hanem Asszíria királyára, neki jobb terve van. Ők a zsidó nép, Isten népe ebben az időben. Van egy királyuk, aki igazából Isten szerinti király. Ő védelem az életükön, mert ő az, aki azt mondja: imádjuk az Urat, ez a helyes irány. Ő hadsereget állít fel, és így tovább, ő a védelmük nagyon komoly értelemben.
Az ellenség viszont azt mondja: „Lépj ki a védelmed alól, a betakarásod alól. Lépj ki az esernyő alól, amit Ezékiás király képvisel. Nekem van egy jobb ötletem.” A jobb ötlet olyan, mintha fenn lennél a toronyban, és az ellenség azt mondja: nézd, milyen magas helyen lehetsz. Újra és újra ezt mondja.
2Ján 10, 3Ján 9 az apostoli tanítás védelem az életünkön. Mindig vannak emberek, akik összevisszaságokat tanítanak azért, hogy kivegyenek a tanításból, a védelemből. Azt mondják: „Mindig csak a Biblia? Tudok valami izgalmasabbat. Olvasd ezt a könyvet! Olvasd Énok könyvét, Judit könyvét! Ez is majdnem a Biblia. Gyere ki az apostoli tanítás alól!”
2Tim 4:10 a gyülekezet védelem, betakarás. Az ellenség azt mondja: ne legyen közösséged, gyere ki a védelmedből! Ezért mondja Zsid 10:25: ne szűnjetek meg közösségben lenni, összejönni! Gal 1:7 az evangélium betakarás, védelem.
A legfontosabb – Zsid 9:14 – Krisztus vére védelem, betakarás az életünkben. Valahányszor az ellenség azt mondja:
– Emlékszel a bűnödre?
– Melyikre is?
– Amit a múlt héten követtél el.
– Azt már megbántam.
– Azért azt ott van még!
Ezzel azt mondja az ellenség: gyere ki a vér betakarása alól. Ostoba lennél, ha kijönnél. Miért mondanád, hogy a Krisztus vére nem elég, hogy Isten megbocsátása nem teljes? Miért mondanám, hogy Krisztus vére nem rendezte le közöttünk a dolgot? Az ellenség ki akar hívni a betakarás alól.
2Kir 18:33 te is pont olyan vagy, mint mindenki más, téged is ugyanúgy el lehet pusztítani. Ne hidd el! Az Írás azt mondja: te szent vagy, szeretett vagy. Ha Jézus Krisztusban hívő vagy, akkor Isten szeme fénye vagy. Akkor te drága vagy Neki, Ő nem feledkezik meg rólad. Az életed és a halálod Őelőtte vannak. Ő törődik, foglalkozik veled. Nem mondd, hogy olyan vagy, mint a többi! Nem. 1Kor 15:10 Isten mondja meg, hogy ki vagy. Ő azt mondja, hogy te különleges vagy. Mi a válasz, amikor jön a kihívás, a támadás, az ellenség?
2Kir 19:1 Mikor pedig ezeket hallotta Ezékiás király, megszaggatta az ő ruháit, és zsákba öltözék, és bement az Úr házába.
Dicsőség az Úrnak! Miért? Azért, mert igazán ez a védelmem. Az ÚR annyira közel van hozzám! Az Úr jóval közelebb van hozzám, mint hittem volna, Ő jobban szeret engem. Ő sokkal inkább a szívén viseli a sorsomat, mint én. Jobban törődik velem és jelentősebb vagyok Őneki. Ezért Őt keresem. Amikor jön a támadás, akkor Őhozzá húzódom közel.
Hogyan mész az ellenséggel szembe? A válasz: harcolhatnál egész nap ellene, de nem így működik, hanem erősítsd meg a kapcsolatod az Úrral. Erősítsd meg a kapcsolatodat az Úrral! – ez a válaszod.
Harcolhatsz egész nap az ellenség ellen. Lehet, feltűnt, ezért van az, hogy nem beszélünk annyit démonokról. Miért nem beszélünk erről többet? Még az ellenségről is viszonylag keveset. Miért? Mert az Úrról akarunk beszélni. Ha az Úrhoz közel húzódom, akkor nem leszek-e védelem alatt? Nem fog-e Ő megvédeni? A betakarás képe az, mintha a szárnyai alá venne. Odavesz engem és ott véd engem. Erre van szükségem.
Harcolhatok egész nap az ellenség ellen, de csak kifáradok, megkeseredek és kiégek. Nem ez az utam, hanem Istenhez húzódom közel, és az ellenség elmenekül, Jak 4:7. Ez a válaszunk. Ha Őhozzá közel húzódunk, akkor nem fogunk csalódni.
Ha van egy barátom, és például van közöttünk egy hazugság, akkor két módon mehetek ennek neki. Odajöhetek hozzá és elmagyarázhatom neki, hogy a hazugság miért nem igaz, a hazugsággal mi a baj. Kielemezhetem, végigrághatom – ez az egyik módja. Lehet, hogy működik, lehet, hogy nem. Mit szólsz azonban ehhez? Kommunikálunk a barátommal az életről, a hitről, a szeretetről, a fontos dolgokról. Mi történik? A hazugság pedig összemegy kicsire, és megint ott a barátom és a barátságunk. Az a dolog csak összement és semmivé lett. Nem is nagyon érintettük meg. Erről beszélek.
A gyülekezetben mindig vannak dolgok, amin megbántódhatok. Valaki nem hívott fel, vagy valaki bár ne hívott volna fel. Valaki megpróbált lenyúlni, pénzt kérni, megpróbált belecsalogatni valami svindlibe.
A gyülekezetben mindig vannak dolgok, amin megbántódhatok. Valaki nem hívott fel, vagy valaki bár ne hívott volna fel. Valaki megpróbált pénzt kérni tőlem, valaki megpróbált belecsalogatni egy svindlibe. Milyen gyülekezet ez? Élő. 🙂 Vannak benne problémás emberek is, nem a tökéleteseknek vagyunk itt.
Hogy bánunk vele? Úgy hogy közel kerülök Krisztus Testéhez. Ez nem egy-két embert jelent, vagy egy klikket, hanem megyek tovább. Közösségben vagyunk és találok kapcsolatokat. Ha nem ilyen személyiséged, ne aggódj, csak beszélj valakivel az üzenetről. A hazugság, a csalódás, keserűség, össze fog menni.
Ez van a házasságban is. Olyan hálás vagyok a feleségemért, mert sok mindent tanított nekem. Az egyik dolog az volt, hogy volt valami baj a házasságunkban. Én rendes férfiemberként fogtam a problémát, feldaraboltam, kielemeztem. Megvolt a rengeteg pontom, a még több alpontjával. Miért ez a helyes, miért az a …
Valahol a felénél tartottam még csak, úgyhogy nagyon zavart, amikor félbeszakított, mert még lett volna jó néhány, és azt mondta: nem lehet, hogy csak átölelsz, és azt mondod, hogy szeretsz? „Az mit oldana meg?” A helyes válasz: mindent. Aztán nem mondta ezt, csak úgy nézett rám. 🙂 Persze, hogy szeretem, csak fiúból vagyok!
Tanultam valamit. Ezt igazából, hogy rágódhatunk a problémán, és hatalmas marad, vagy erősíthetjük a kapcsolatot, és aztán a probléma felszívódik. Ennyi az egész!
Amit mondani akarok: húzódjunk közel az Úrhoz! Annyival nagyobb, mint amit az én erőfeszítésem adhat nekem, és annyival nagyszerűbb megoldás, mint amit én találhatok. Ámen.