Isten közelsége & Jézus azért jött, hogy tudhassuk, mi vár ránk…

2012 szeptember 16. vasárnap  10:30

Haszmann Iván

Könnyű arra gondolni, hogy itt van velünk Jézus. Mát 5-ben Jézus ott volt a tanítványokkal a megdicsőülés hegyén. Mondhatjuk: ott kellett, hogy legyen. Luk 5-ben a csodálatos halfogásnál is ott volt. Mondhatjuk: persze, hogy ott volt Jézus. Mát 8-ban a tanítványok a háborgó tengeren voltak, és Jézus ott is velük volt. Mát 9-ben egy asztalnál ült a vámszedőkkel és bűnösökkel. Még sok példát megnézhetnénk arra, hogy hol volt ott Jézus.

Ján 21-ben Péter mondja a többi tanítványnak: „Menjünk vissza halászni! Végeztünk. Végleg feladtuk.” Jézus azonban ott volt, még akkor is, ha nem látták a tanítványok. Ján 8-ban odavisznek egy házasságtörésen kapott nőt Jézus elé, hogy ítéletet mondjon felette a törvény szerint. Jézust akarták így tőrbe csalni. Jézus azt mondta: az vesse rá az első követ, aki még soha nem vétkezett.

Ján 8:9  Azok pedig ezt hallván és a lelkiismeret által vádoltatván, egymásután kimenének a vénektől kezdve mind az utolsóig; és egyedül Jézus maradt vala és az asszony a középen állva.

Ez nem csak olyan, mint amikor állítanak rólad valami hazugságot, hanem rajtakaptak téged. Érezted-e már így, hogy rajtakaptak? Csokit loptál és maszatos a szád. 🙂

Jézus ott van az asszonnyal. Zsolt 139:8 Jézus ott van mindenütt. Nem tudsz elbújni Ő előle. Ő mindent tud rólad. Viszont nem azért van veled, hogy kárhoztasson vagy elmarasztaljon, hanem: Ján 10:10 Ő azért van velünk, hogy életünk legyen és bővölködjünk. Jézus azért van veled, hogy megszabadítson, vagy megszólítson. Ő meg akar érinteni téged, és bővölködő életet akar adni neked.

Pasha Posrednikov

Eféz 1:7  Akiben van a mi váltságunk az Ő vére által, a bűnöknek bocsánata az Ő kegyelmének gazdagsága szerint.

A kegyelemről gondolkodtam. Tudjuk, hogy mi az. Az, amikor úgy kapunk, hogy nem érdemeljük meg. Mint az asszony, akit rajtakaptak Ján 8-ban. Jézus telve volt kegyelemmel és irgalommal. Jézus azt mondta neki: nem kárhoztatlak. Nem azt kapta Jézustól, amit megérdemelt volna.

Az ajándékokról gondolkodtam. Van, amiért megdolgozunk, és megkapom azt, amit ígértek nekem azért cserébe. Azt mondhatom: igen, ezt megérdemeltem, ez az enyém, saját erőmmel, saját izzadtságommal dolgoztam meg érte. Lehetek erre büszke, és örömöm lehet benne. Viszont velünk ez másként van. Isten kegyelmet ad nekünk, valamit, amire nem számítottunk. Nem én dolgoztam érte, nem érdemeltem meg. Meglep és hálás vagyok érte. Ez a kegyelem.

Isten tökéletes, bűntelen, szent, és mindent megérdemel. Mi pedig semmit nem érdemlünk. A kegyelem pedig számunkra van, nem Isten számára. Mert Ő mindent megérdemel. Semmi nincs, amit ne érdemelne meg. Mi azonban nem érdemeltük meg, mégis Ő a kegyelmet értünk adta. Lehet ez bármi.

2Pét 3:18 növekedjünk a kegyelemben. Hogyan növekszem a kegyelemben? Kicsi dolgokat látok az életemben. Inkább elfogadok valamit, amit nem érdemlek meg, és hálás vagyok érte, minthogy megkapjam azt, amit érdemlek, és utána panaszkodjak róla, hogy nem elég. Inkább szeretnék úgy kapni, hogy azt mondom utána: „Én erre nem vagyok méltó, és csodálatos, hogy az enyém. Köszönöm, én ezt nem érdemeltem meg.” Inkább, minthogy kapjak valamit, amiért megdolgoztam, de közben panaszkodom, hogy nem elég.

Isten kegyelme több mint elég számomra. Láthatjuk ezt az életünk apró részleteiben, és lehetünk hálásak.

Farkas Laci

Isten szeretetén gondolkodtam. Nincs építőbb dolog annál, mint amikor Istenről gondolkodunk.

A napokban én is beszélgettem emberekkel az utcán. Ez kicsit olyan, mint amikor azt kérdezik az emberektől: mi jut eszedbe Istenről? Az egyik meglepő az, hogy amikor emberek Istenről gondolkodnak velünk, akkor ez által ők is felépülnek, legalábbis áldottan érzik magukat. A másik az, hogy mi is felépülünk. Az egyik ilyen beszélgetésben ezen gondolkoztam, hogy milyen Isten szeretete.

1Ján 4:16  És mi megismertük és elhittük az Istennek irántunk való szeretetét. Az Isten szeretet; és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és az Isten is ő benne.

Tetszik, ahogy mondja János apostol, hogy mi megismertük és elhittük Isten irántunk való szeretetét. Ez a szeretet megismerhető. Ez nem az a szeretet, amiről itt beszél:

Péld 27:5 Jobb a nyilvánvaló dorgálás a titkos szeretetnél.

Ez nem egy titkos szeretet. Ez nem olyan szeretet, ami csak néhány embernek hozzáférhető. Ha valóban csak ilyen lenne, akkor az nem szeretet, mert  sok mást kizár. Hanem ez az a szeretet, amire az embernek a legjobban szüksége van. Mégis mindenki számára elérhető és ingyenes.

Megáldott, ahogy beszélgettem egy 74 éves bácsival, aki nagyon tapasztalt ember. Megkérdeztem tőle, hogy ha ennyi mindent megélt, találkozott-e Istennel, érezte-e Isten jelenlétét valaha? Nagyon meglepődtem a válaszán, mert azt mondta, hogy egyszer az életében igen. Vett egy hosszú vascsövet, aminek a végén betondarab volt, elhajította és kétszáz méterre repült. Utána egész nap próbálgatta dobálni, de csak nyolcvan méterre sikerült. „Azóta is gondolkodom, hogy ez hogyan lehetséges.”

Én pedig azon gondolkoztam: hogyan kapcsolódik ez Istenhez? A feleségem fejtette meg végül. Azt mondta: ez az egyetlen dolog az életében, amire ő nem volt képes, de valaki más igen. Ez megmagyarázhatatlan volt számára.

A beszélgetés végén megkérdeztem, hogy imádkozhatok-e vele. Átgondolta, imádkoztunk és akkor ott volt Isten jelenléte. A bácsit kirázta a hideg, majdhogynem potyogtak a könnyei, és annyira hálás volt. Jó volt látni, hogy Isten szeretete nyilvánvaló.

1Ján 4:9  Az által lett nyilvánvalóvá az Isten szeretete bennünk, hogy az ő egyszülött Fiát elküldte az Isten e világra, hogy éljünk általa.

Annyira jó volt elmondani ennek a bácsinak: Isten jelenléte, szeretete azáltal lett nyilvánvalóvá, hogy elküldte a Fiát önért is. Értünk is. Azért, hogy éljünk általa. Annyira jó így gondolni mindannyinkra, hogy Isten szeretete nyilvánvaló.

P. Kende

2Tim 1:9-10-en gondolkoztam, amikor bejöttem. Amit előttem mondtak, azok alapján már nem is kell beszélnem róla. 🙂

Két vers Isten munkájának a különlegességéről az életünkben:

2Tim 1:9-10  Aki megtartott minket és hívott szent hívással, nem a mi cselekedeteink szerint, hanem az ő saját végezése és kegyelme szerint, mely adatott nékünk Krisztus Jézusban örök időknek előtte, Megjelentetett pedig most a mi Megtartónknak, Jézus Krisztusnak megjelenése által, aki eltörölte a halált, világosságra hozta pedig az életet és halhatatlanságot az evangélium által,

Ez az üzenet, hogy Isten ilyen kegyelmesen, ennyire másként adott nekünk dolgokat. Nem úgy, mint a világ – fizetségért és esetleg utóbb elveszíthető módon –, hanem ajándékba. Az Írás úgy mondja, hogy kegyelemből, és nem elveszíthető módon, hanem a miénk örökké. Ez annyira dicsőséges! Ez annyira más, mint ahogy mi adunk és gondolkodunk.

Először is megmentett minket. Ez az első, ami történt a Vele való kapcsolatunkban. Természetszerűleg azt gondolnám: jó sok munka, jó sok igyekezet. Isten először éveken át tanulmányoz: ha megfelelsz Nekem, akkor meg vagy mentve. Ehelyett az első dolog a kapcsolatunkban, hogy megmentett minket, üdvösséget adott nekünk. Elképesztő gondolat, hogy Ő ezzel kezdené. A legnagyobb dolgot teszi előre.

Aztán azt mondja: hívott minket, elhívott; ami azt jelenti, hogy egy célt adott nekünk. Új célt adott szent elhívással. Ami azt jelenti-e, hogy Isten azt mondja: van egy célom; aztán ránéz egy hívőre és azt mondja: ezzel az anyaggal az Én célomban talán 70%-ot érhetünk el; úgyhogy elhív egy kompromisszumos (tudom, hogy nem tudod megcsinálni, amit Én szeretnék) elhívással? Nem így történt.

Isten azt mondja: „Szent hívással hívlak el, az Én természetem szerinti hívással hívlak el, Én az Én akaratom szerint hívlak el. Valami nagyobbra, mint ami a te életedben lehetséges, valami nagyobbra, mint amire a te képességed teret ad. Elhívlak téged szent elhívással.”

Aztán azt mondja, hogy nem a cselekedeteink szerint. Megmentett minket nem a cselekedeteink szerint. Annyira nyilvánvaló az Írásban. Nem tudom, hogy lehet a kereszténység olyan nagy részében ezt félreérteni. Nem a cselekedeteink szerint mentett meg minket, hanem az Ő egy cselekedete szerint, a kereszt munkája szerint. Nem a mi cselekedeteink szerint hívott el. Nem aszerint, hogy jól teljesítettem-e vagy sem, hanem azt mondja: Nekem van egy tökéletes akaratom az életedre, gyere Velem.

Még azt is hozzáteszi: a világ kezdete előtt. Örök időknek előtte. A korok előtt. Akkor már eldöntötte ezt. Olyan érdekes, éljük az életünket, eltelt 20 év, azt hisszük felnőttünk, eltelik 40-60 év, azt gondolod, mindent láttál. Isten azt mondja: „Van egy különleges mondandóm. Az Én tervem veled az örök idők előtt kezdődött, Én számot vetettem veled akkor.” Már akkor azt mondta: el akarom hívni, meg akarom menteni, új cél, új tartalmat akarok neki adni, be akarom vezetni valami frissbe.

1Tim 9:10 Amikor Krisztus eljött, akkor megmutatta mindezt, napvilágra hozta. Mintha addig rejtett lett volna, de megvolt, és amikor eljött, azt mondta: Isten öröktől fogva ismer téged, tudta, ki leszel. Nyilvánvalóvá tette nekünk.

Aztán eltörölte a halált. Micsoda gondolat! „Úgy tudom, hogy vannak sírok még mindig.” Arról beszél, hogy amit Krisztus tett, annyival nagyobb, mint a halál! Az örök élet ez, hogy ez az élet nem ér véget. A fizika élet igen, de én továbbmegyek Ővele. Ő eltörölte a halált. Olyan nagy dolgot hozott: életet és halhatatlanságot hozott napvilágra! Úgy örülök, hogy megkülönbözteti a kettőt. Mert azt mondja: örökkévalóság, halhatatlanság, elég jól hangzanak; de aztán azt is mondja: élet, most. Neked van életed most Istennel. Nem várjuk azt az életet, ami majd egyszer eljön, hanem most élet itt, Ővele.

Nyilvánvalóvá tette. Annyira bátorítja a szívem! Ahogy gondolkoztam erről, arra gondoltam, hogy mi van új ebben a világban. Az előző üzenetben (2012. 09.12.) beszéltünk erről Márk 2-ben. Tim 1:9-10 erről beszél, hogy Krisztus mit hozott, ami új, mitől más Ő, és mitől más az életed, ha Őbenne hiszel? Mi van új ebben a világban?

Minap néztem egy boltban Dawkins könyveit egy boltban. Ő gyűlöli a kereszténységet, és ír ellene. Arra gondoltam egyrészt, hogy mennyire nem érdekel, hogy elolvassam. Miért? Nem azért, mert bedugom a fejem a homokba, hanem azért, mert olvastam mástól, de úgysem mond semmi újat. Ismerem a hazugságokat, a gúnyolódást, a kritikát, amit felhoz. Őszintén: pontosan tudom, mert olvastam.

Éltem húsz évet Krisztus nélkül, és csak ilyet olvastam. Azóta is, ha beleolvasok egy ilyen könyvbe, ugyanazt a hitetlenséget, rövidlátást, büszkeséget, haragot látom. Nincs különbség. Ha megnézed a világot, nem találsz benne semmi újat. Minden politikus mindig ugyanazt csinálja, minden állam ugyanabba az irányba megy. Ugyanazt történik megint és megint.

Ámulattal nézted a nagyit, aki azt mondta: ezek a mai fiatalok…; ma te vagy a nagyi és te mondod: ezek a mai fiatalok…! Ugyanaz a dolog nemzedékről nemzedékre, országról országra. Jézus valami mást hozott és mást hoz nap mint nap. Ez annyira dicsőséges, annyira nagyszerű!

Mát 7:29 Jézusról azt mondják, hogy tekintéllyel tanít, nem úgy, mint az írástudók. Ők tanítottak egy módon, Jézus egy másik módon. Ez nagyon tetszik nekem, hogy Ő újat hozott, Ő másként tanított. Még egy: nem csak tekintéllyel, hanem precizitással, pontossággal. Nem mismásolta el a dolgokat, hanem pontossággal tanított.

Vannak ezek a „híres próféták” a világban, a jövendőmondók. Bármelyik New Age újságban olvashatsz róluk. Egyszer beleolvastam az egyiknek a könyvébe és csak nevettem, annyira vicces volt. Ködös, elmosódott kifejezések, amit még az én nagyon korlátolt történelmi ismereteim alapján is vagy nyolc emberre rá lehet húzni könnyen. Tele van ezzel.

Jézus beszél és pontossággal teszi. Az ószövetségi próféták megragadható részletekről beszélnek. Aztán meg lehet cáfolni őket, ha nem válnak valóra. A nagy dolog viszont az, hogy valóra váltak így is. Jézus tekintéllyel beszél, részletesen, pontosan és szeretettel. Szeretettel beszél. Isten azt mondja nekünk: te tudhatod pontosan, hogy mi fog történni veled.

Isten nem elrejti előlünk a dolgokat, hanem szeretné, ha tudnánk. Ezért tanítunk tanokat, beszélünk a kegyelemről és sok bibliaverssel elmagyarázunk dolgokat részletesen. Miért? Mert szükségem lesz rá. Jönni fog a próbatétel, a kihívás.

Beszélgettem testvérekkel és többen mondták: „Beszéltél valamiről, és ott volt utána az életemben a próbatétel. Annyira hálás vagyok, hogy hallottam, fel voltam készítve.” Ez fontos nekünk, mert valami ködös elmosódott izé nem fog választ adni a szükségemben. Látogatóban voltam az intenzíven osztályon egyik éjjel. Beszélgettünk és kérdeztem: mi van, ha az Úr hazavisz most? Azt mondta a hölgy: igazán békém van, tulajdonképpen nem lenne rossz. Tudom, nem a halálra vágyik, és nem is olyan, aki könnyen feladja. Miért tudja ezt mondani mégis?

Mert Zsid 2:15 Krisztus megszabadított minket a halál félelmétől. Viszont ha csak felszínesen ismerem a bibliámat, akkor nem biztos, hogy elég lesz nekem, amikor sok minden próbálja szétszakítani a házasságomat. Akkor lehet, hogy nem lesz elég. Többre van szükségem, tanra, részletekre, konkrét válaszokra.

Krisztus úgy tanított, úgy jött el, hogy megmutatta, Isten akarata ez, hogy mi pontosan értsük, tudjuk, hogy ne legyen kétségünk, hogy mi következik az életünkben, hová tartunk, mi az örökkévalóság, mi a célunk a világban, hogyan éljünk, hogyan járjunk. Egy életen át tanulhatunk róla és nem érünk vissza ugyanoda. Mindig van mélyebb és több. Valami, ami nem ennek a világnak az unalmas folyása szerint van, hanem valami más.

Próbáltam visszaemlékezni, hogy milyen volt a Krisztus előtti napjaimban, milyen volt, amikor gondoltam a halálra. Volt az a ködös reményem, hogy talán van valami utána is. Halvány remény, hogy lehetek kísértet vagy angyal, valami ködös izé. Tele van a világ ezzel. Az Igében viszont valami nagyon mást látunk. Azt mondja nekünk: feltámadás, fizikai feltámadás. Nem valami szellemi izé. Ez az egyik legcsodálatosabb dolog Krisztussal kapcsolatban.

Amikor itt volt, akkor azt tanította, hogy fel fog támadni a harmadik napon fizikailag. Ha csaló lett volna, ha csak hamukál összevissza, akkor azt mondta volna: és aztán feltámadok szellemi értelemben. Mert akkor megcáfolhatatlan, akkor mindig lehetne magyarázni. Ehelyett azt mondta: harmadnapra feltámadok. Fizikailag. Amit nagyon könnyen meg lehetett volna cáfolni, csak elő kellett volna venni a hullát, kitenni nyilvánosan. Nem voltak azonban képesek erre.

Előtte, Isten akaratában bebiztosították, hogy ne lehessen azt hazudni, hogy a tanítványok ellopták a holttestet. Őrséget állítottak, mindent megcsináltak, hogy a testet ne lehessen ellopni, és harmadnapra a test nem volt sehol. Aztán a tanítványok kiálltak és mondták: feltámadt.

Az összes ellensége, aki pozícióban volt, egyik sem mondott egy dolgot: nem igaz, itt a holttest. Minden mást mondtak: ne tanítsátok, ne mondjátok; megfenyegették őket, megverették őket, de nem tudták megcáfolni. Ez óriási bizonyítéka a hitünknek. Belegondoltál, hogy mit jelent a feltámadás a testben?

Jézus nem valami ködös, meghatározatlan dolgot hozott, hanem valamit, ami nagyon konkrét.

1Kor 15:20 Ámde Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjük lőn azoknak, kik elaludtak.

1Kor 15:23-24 Mindenki pedig a maga rendje szerint. Első zsenge a Krisztus; azután akik a Krisztuséi, az ő eljövetelekor. Aztán a vég, mikor átadja az országot az Istennek és Atyának; amikor eltöröl minden birodalmat és minden hatalmat és erőt.

Itt három különböző feltámadásról beszél. Ez is egy nagyon részletesen kifejtett tanítás a Bibliában. Nincs benne kérdőjel. Krisztus, az Övéi, és aztán mindenki más.  Ez különleges, világos a Bibliában. Annyira bátorítja a szívemet! Annyira megragad engem, hogy Jézus nem bizonytalanul tanított. Pál nem bizonytalanul tanított. Péter, János, Márk, Lukács nem összevissza beszéltek, hanem nagyon konkrétan, precízen. Olyan dologról, ami megismerhető, megragadható. Persze, a hitünknek van rejtély-oldala, de Isten nem valami logikátlan dologra hívott minket.

Beszélt a feltámadásról és az ítéletről. Az ítélet, ami következik az életünkben. Egy nap mindannyian Isten előtt állunk kétség nélkül. A hívők örömre – ez nagyon világos és egyértelmű –, azok pedig, akiknek a neve nincs beírva az élet könyvébe, azok megkapják, amit megérdemelnek, Jel 20:12-15. Az nem lesz elég nekik. Ez sem elmosódott dolog, hanem egyértelmű.

Ezt úgy hívjuk, hogy a Nagy fehér trón ítélete. Ott állnak az emberek, és megnézik, hogy benne van-e az élet könyvében a neve – ez a hitről szól, aki Krisztusban van, annak a neve be van írva az élet könyvébe, ami a Bárányé, Jel 21:27 –, de akiknek a neve nincs benne, Jel 20:12 ezek meg lesznek ítélve azokból, amik a könyvekbe vannak írva, az ő cselekedeteik szerint.

Ők a cselekedeteik szerint lesznek megítélve. Isten mentsen, hogy ez így legyen bárkivel. Ezek a cselekedetek olyanok lesznek, mint egy zsák kő az úszónak, csak lehúzzák az embert. Ha nem vagy hívő Krisztusban, azt mondhatod: én elég jó, elég rendes ember vagyok. Megkérdezném azonban: tökéletes vagy? Szinte biztos vagyok benne, ha őszinte vagy, azt mondod: nem vagyok az. Isten tökéletes.

Ézs 64:5 jól leírja ezt. Hogy tudná magát megtisztítani egy piszkos ember? Egy embert bedobok egy medencényi sárba, és aztán azt mondom: kijöhetsz, amikor lepucoltad magad. „Kösz! Hogy fog megtörténni? Szükségem lenne valami tiszta dologra, hogy lepucoljam magam, de itt csak sár van. Mit csináljak? Ez nem elég. Bármennyit dörzsölöm magam, még mindig sáros vagyok. Nem változik a dolog.” Ézs 64:5 ezt írja le.

Az ember nem tudja magát így megtisztítani. Hogy tudná valaki, aki nem tiszta, tisztává tenni magát valamivel, ami szintén nem tiszta? Ilyen Krisztus nélkül. Szükségünk volt valami újra, valaki újra, aki megtisztít. Ez Jézus. Ő valami újat hozott be, és azt mondja: „Nem ítélet, hanem megmenekülés. Nem ítélet, hanem szabadság. Nem ítélet, hanem szeretet. Gyere Énhozzám és Én megmentelek téged.” Ez annyira fontos, és nem egy ködös dolog az ítélettel kapcsolatban.

Olvastam egy cikket amerikaiakról. Ez érdekes, mert belőlük nem hiányzik az önbizalom. Körbekérdezték őket: ha meghalsz, mi történik? „Megyek a mennybe.” Ezt mondta 60-70%-uk. „Miért mész oda?” A válasz ez volt: „Majd megoldom. Én meg tudok mindent oldani, nem gond.”

Van egy rossz hírem: ez nem lesz elég, ez nem fog átvinni a dolgon, ez nem fog bejuttatni, ez nem elég senkinek. Ez az egyik ködös gondolat, mert arról szól, hogy az USA-ban sincs keresztény tanítás. Sem gyerekkorban, sem felnőttkorban nincs konkrét tanítás az Írásból. Nálunk sincs. Ezért megmaradunk a ködös gondolatok szintjén. Ezért hiszek a bibliaiskolában, mert egy rendszeres, pontos, tani alapot ad az életünknek. Ezért olyan fontos mindannyinknak.

Arról beszélek, hogy Krisztus frisset hozott. Valami egészen mást, valami pontosat hozott, hogy tudhassuk, mi következik, mi vár ránk; tudhassuk, hogy miről szól az élet; hogy tudhassuk, Isten hogyan gondolkozik rólunk, minek van értéke és mi értéktelen; hogy tudhassuk, mi az értékünk és tudhassuk, mennyire szeret Isten. Ámen.

Kategória: Egyéb