Pál imáját látjuk itt:
Eféz 1:16-18 nem szűnök meg hálát adni értetek imádságaimban, megemlékezve rólatok, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus Istene, a dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és a kijelentés Szellemét, hogy őt megismerjétek; és világosítsa meg szívetek szemeit, hogy megtudjátok, milyen reménységre hívott el, és milyen gazdag az ő örökségének dicsősége a szentek között,
Ebben az írásrészben nagyon sok erőteljes építő gondolat van, de igazán erre a részre szeretnék összpontosítani: adja meg nektek a bölcsesség és a kijelentés Szellemét, hogy Őt megismerjétek; és világosítsa meg szívetek – értelmetek – szemeit. Ezekben a versekben egy olyan elv látszik, amit könnyű elmulasztani.
— Bölcsesség
A bölcsesség az első, amiért Pál imádkozott. Pál imádkozott azért, hogy ezeknek a hívőknek legyen bölcsességük. A bölcsességet mi rendszerint úgy határozzuk meg: nem csak tudni valamit, hanem alkalmazni is azt, tudni élni azzal, tudni használni azt. Ebben az értelemben mindenkor tanulhatunk. Még akkor is, ha van ismeretem, ha van bölcsességem.
Tehát tudom használni azt a bölcsességet egy bizonyos területen, de utána belépek másik területre, Isten bevisz engem új területre, és azon az új területen még meg kell tanulni, hogy hogyan éljek azzal az igazsággal, amit már megkaptam. Ilyen értelemben az egész hívő életemben folyton tanulnom kell. Mert az emberek, akik körülvesznek – akiket az imént üdvözöltél, akikkel elolvastad ezeket a verseket, és akikkel beszélgettél ezekről a versekről – nem „egy kaptafára készülnek”.
Ha valaki újonnan bejön a gyülekezetbe, akkor vannak egyszerű módszerek – szangvinikus, melankolikus, flegmatikus, kolerikus; nő vagy férfi –, amikkel kategorizáljuk őket. Szeretnénk, ha ilyen egyszerű lenne, de nem az. Valahányszor Isten új embert hoz be az életedbe, valahányszor új környezetbe visz téged, valahányszor új szolgálatot, új napot, új évet ad neked, akkor van tanulnivalód. Lehet, hogy van ismereted, de meg kell tanulni alkalmazni azt, túlmenni az ismereten, és eljutni a bölcsességre egy új területen egy új napon egy új helyzetben egy új emberrel.
Fontos, hogy számba vegyük ezt. Mert elveszhetek az ismeretemben, és aztán mindenkinek a képét az ismeretemhez igazítom. Ami azt fogja jelenteni, hogy nem lesznek kapcsolataim. Mert az ismeretem lesz az, ami megszűr mindent, és valójában sosem találkozom a másik emberrel. Isten ments, hogy ez legyen az életünk! Ez nagyon sivár élet.
Nagyon sivár élet az, amiben nem kell tanulnom, amiben nem kell növekedni, amiben megragadtam valamiben, amit jól tudok, mert azt már teljesnek hiszem. Nem hiszem, hogy a bölcsesség olyasvalami, ami statikusan megvan változás nélkül. A bölcsesség olyasvalami, amiben növekedhetek. Nem véletlen, hogy Pál imádkozott az efézusiakért abban, hogy legyen bölcsességük. Ezt Isten kell, hogy adja nekem. Mert ha az Ő kegyelme, irgalma nincs velem azon a napon, akkor hogyan lehetnék olyan biztonságban, hogy el merjem hagyni a biztonságos ismeretemet azért, hogy újat tanuljak.
— Kijelentés, apokalüpszisz.
Azt jelenti, hogy amikor kimegyek a konyhába, és ott rotyog valami a lábosban, belenézek, hogy mi van benne, és a feleségem mögöttem: „Rizs! Miért nyitottad ki?!” 🙂 Ez az apokalüpszisz, belenézni valamibe. Azért jó kifejezés erre, mert ha nem emelném meg a fedelet, vagy ha a feleségem nem mondja meg, nem tudnám meg. Valaminek történnie kell, hogy megtudjam, ami vagy az, hogy ki van takarva, vagy az, hogy kommunikálva van, és ez mindkettő kijelentés.
A kijelentés nagyon szükséges a hívő életemben. Miért? Azért, mert ha van munkád – tegyük fel, hogy van (bocsánat, ha nincs!) –, akkor arra a kérdésre: Miről szól az életem?; a következőket gondolnád: „Alszom nyolc órát, dolgozom 8-10 órát. Marad 6-8 óra, amikor bevásárolok, számlákat fizetek, felesleges dolgokat csinálok, és van valahol egy blokk, ami Istenről szól.” Ha meg akarjuk mérni, hogy ez naponta mennyi, akkor ennek mérőszáma tizedesvesszővel kezdődik. Akkor azt mondhatod: „Az életem a munkáról szól. Az életem az alvásról szól. …”
Ha hívő vagy, akkor tévedsz. Ezért van szükség kijelentésre. Mert ha csak az alapján mérem fel a dolgokat, ahogy kinéznek, akkor bajban vagyok. Nem mérhetem így az életem. Viszont ahhoz, hogy ne így mérjem az életem, a szolgálatom, kell másik forrás. Kell valami, ami tényleg nagyobb dolog, mint mindezek. Az a mérőszám – nagyon pozitívan gondolva naponta kb. ötven percem van Istenre, és akkor ez a tizedesvessző után nyolcassal kezdődne – hogyan lehetne jelentősebb, mint az összes többi? Istennek kell kijelentenie nekem azt, hogy milyen értéke van az életemnek. Őneki kell megmondania, hogy miről szól az életem. Csak annak a kijelentésnek az alapján mérhetem fel igazán, hogy miről szól minden az életemben. Mert ha csak azt nézem, amit látok, akkor bajban vagyok. Mi alapján élem az életem? Az alapján, amit teszek, vagy a kijelentés alapján? Annyira szükségem van arra, hogy kapjam a kijelentést!
Másik példa. A Bibliaiskola miről szól? Azt mondhatnád: 90%-ban valaki beszél folyamatosan, 5%-ban vizsgák, 5%-ban közösség. Miről szól a bibliaiskola? Ha félsz a vizsgáktól, akkor az az 5% is feketére festi minden napodat a Bibliaiskolában. Mi a hiba? Az, hogy nem kijelentés alapján élem az életem. Nem annak alapján, ahol Isten kommunikál felém arról, hogy mi az értékem, mi a haszna ennek az egésznek, mi a célja az életemben mindazzal, amit csinál, mi az értéke, hova vezet a jövőm, mi az, amit szeretne beépíteni az életembe.
Kell kijelentés, hogy ne aszerint éljem az életem, amit csinálok, hanem a kijelentés szerint. Aztán minden, amit csinálok, beleillik a kijelentés keretébe.
— Megvilágosodás
„világosítsa meg szívetek – értelmetek – szemeit” A Tanok áttekintése órán a Szent Szellem szolgálatáról beszéltünk mostanság. 1Kor 2. a Szent Szellemnek van egy ilyen szolgálata felénk. 1Kor 2:9 megláttatja velünk, amit szem nem látott. Ez az, ami történik, nekünk 1Kor 2:16 megvan Krisztus elméje. Ez a Szent Szellem munkája, hogy kommunikálja Krisztus elméjének, ami bennünk van, mindazokat, amiket Isten szeretne átadni nekünk, és meglátunk dolgokat Isten akaratában. Ezt nevezhetjük úgy, hogy látás, elhívás, érzékenység.
Egy másik szó, amit használhatnánk rá, az a teher, minthogy valakinek terhe van valamelyik országért, vagy az alkoholistákért. Honnan, hogyan? Talán hibás, de könnyű arra elmenni, hogy az, amire képesnek érzem magam. „Tanárnak tanultam, ezek szerint terhem van a gyermekek felé. Mert tudom, hogy ezt tudom kezelni.” A másik az, hogy honnan, milyen helyzetből jövök: „A férjem gazember volt, ezért terhem van az elvált asszonyok felé.” Ám nem ezek, hanem a Szent Szellem az, Aki megnyitja a szemünket arra, hogy mi Istennek a terve, mi Istennek az akarata. Ez az Ő terve az életünkben.
— Megértés
Megértés a Szellem szolgálata alatt, ami fontos különbségtétel. 1Kor 2:13 szellemieket szellemiekkel hasonlítván. Ez is olyan, ami nagyobb kell, hogy legyen, mint hogy meg tudok tanulni valamit lexikálisan, vagy hogy logikailag összepasszol valami, hogy többet tanulok.
Miért van erre szükségem? Mert mindazt, amit csinálunk – Bibliaiskola, vizsgák, istentiszteletek, éneklés, prédikáció, adakozás, szolgálatok, léleknyerés –, lehet a Szent Szellem nélkül értelmezni. Simán lehet! „Billy Graham összejövetele az tömegpszichózis. Az istentisztelet valójában csak erkölcsi klub. A prédikáció valójában csak erkölcsi útmutatás. …”
Tehát mindaz, amiről Pál beszél, annak a Szent Szellemben kell lennie. A Szent Szellemnek kell elvégeznie az életünkben. Ha Ő nem végzi el, akkor nem az történik, aminek történnie kéne. Simán lehetséges mindent, amit csinálunk – a missziók, az ima… –, megmagyarázni természetileg. Isten ments, hogy Sátán le tudjon rángatni téged oda. Ezért imádkozott Pál annyira az Efézusiakért. Ezért van szükségünk arra, hogy imádkozzunk egymásért ebben. Mert annyira könnyen lehetséges, hogy Sátán lerángat minket a természeti szintre, ahol a félreértéseink megrabolnak minket.
Az egyik ilyen a régi bűnös természet, amiben nagy félreértés van a keresztények között abban: Hogyan szabadulhatok meg a régi bűnös természetemtől? A válasz 1Ján 3:2-ben van. Csak egy probléma van ezzel, az, hogy jövő idejű, és nem mi határozzuk meg, hogy mikor lesz meg. Van azonban ilyen gondolatunk: Hogyan tudnám agyoncsapni a régi bűnös természetemet? Van néhány dolog, amivel próbálkozunk, amiből most háromról beszélnék.
1) „Halálra adom azáltal, hogy kiéheztetem.” Ami azt jelenti: Addig nem csinálom, amit akar, amíg meg nem döglik. „Addig tartóztatom meg magam valami fontostól, amíg a régi bűnös természetem megdöglik.” Ez nagyon népszerű. Nagyon sok hívő azért böjtöl, hogy azzal kivégezze a régi bűnös természetét. Ez azonban nem fog megtörténni. A remete az erdő mélyén a faodúban – ahol él a nyomorult – a vacak ruhájában, és amint eszi a gyökereket, ugyanazokkal a kívánságmintákkal küszködik, mint amivel mi. Hiába tartóztatja meg magát mindentől, hiába nem megy be bevásárlóközpontokba… Hiába!
Ez nem fogja megoldani, nem ez a válaszunk. Ez azonban félreértés. Mert nagyon sok hívőnek nincs meg a kijelentés, nincs meg a megvilágosodás, nincs meg a Szellem általi megértés, nincs meg az a bölcsesség. Ezért módszereket alkalmaznak.
2) Belefojtjuk a régi bűnös természetet a jóba. „Hajrá, gyerünk! Erős a régi természetünk, imádkozzunk többet, amíg belefullad. Menjünk több istentiszteletre! Menjünk több bibliatanulmányra! Menjünk több bibliaórára! Járjunk folyamatosan bibliaórára, és az majd megfojtja a régi bűnös természetet! Annyi jót fogok csinálni, míg végül belefullad.” Nagyon sokan csinálják ezt, de ez nem válasz.
Emlékszem, hogy amikor megtértem, néztem valakire: „Már tíz éve hívő! De jó neki! Már nincsenek kísértései! Neki már könnyű hitben járni. Neki már nincsenek küzdelmei a régi gyengeségeivel. Mennyire szeretnék már én is ott lenni, ahol ő van!” Aztán kiderült, hogy ahova én képzeletben tettem őt, ott ő nem volt. Amikor eljutottam oda tíz-tizenöt-húsz év hit után, rájöttem, hogy a régi bűnös természet még mindig ugyanolyan elvetemült, mint volt. Nem kérdés. Sőt, most jobban utálom, mint valaha.
3) Még egy, ahogy próbáljuk szelídítgetni, az a megváltoztatás, az az erkölcs. P. Schaller a régi bűnös természetre mindig Jób 41. fejezetét használja illusztrációnak. Ott van a leviatán (behemót, víziló), amiről annyit tudunk, hogy nagyon nagy állat, és nem hasonlít semmire, amit ismerünk. Azt mondja róla: Talán kifogod horoggal? Képzeld el, amint ülsz a csónakban, bedobod a horgot, megmozdul a zsinór, és „Kapás van! Azt a mindenit! Bálna…” Ám ezt nem fogod tudni kihúzni. Ha van eszed, elvágod gyorsan a zsinórt.
Azért használja ezt a példát p. Schaller, mert ugyanilyen a régi bűnös természet. Nem vagy képes vezetgetni, szelídítgetni, igazítgatni, uralni. Lehetetlen! Ahogy megy előre az életed, azt látod, hogy a régi bűnös természet még mindig megvan lehetőségként, bármikor beléphet, és mindig szeretne belépni. Ha beengeded, akkor ott csak pusztulás lesz, és tönkreteszi azt, amit az Úrral építenél.
Mi a válaszunk? Jézus, a kereszt. Nem a jóság, nem az, hogy többet tenni, nem az, hogy többet imádkozni, nem az, hogy visszatartom magam valamitől. Nem ezek a válaszaink, hanem tanulni a keresztről, arról, hogy mit jelent, amikor a Szent Szellem betölt minket.
A másik ilyen – amiről nemrég volt szó a Tanok áttekintése tanulmányainkban, és örülök, hogy van lehetőségem beszélni az ezzel kapcsolatos félreértésről – a megszentelődés. Mert megtérek, és ez Krisztus munkája. Ő az, Aki megmentett, Ő az, Aki megfizetett a keresztnél, Ő az, Aki elvégezte a munkát. Amikor hiszek Őbenne, akkor Isten valóban megújít engem, valóban megváltoztat mindent. „Akkor most jön az én részem, az én munkám.” Van itt azonban egy nagyon fontos dolog, az, hogy nem így működik.
Hanem Róm 8:29-30 ez is Isten munkája. Ha megtértünk, akkor Ő az, Aki megdicsőít, Ő az, Aki elvégzi bennünk ezt a munkát. Kétség nélkül! Ez nagyon fontos. Mert olyan könnyű izzadságban élni! Olyan könnyű teljesítménykényszerben élni a keresztény életet! Olyan könnyű csak rohanni és dolgozni és többet tenni! „Még és még!” Hol a békesség, ami a Szellem gyümölcse lenne? Hol van a nyugalom, hol van a megpihenés, amiről Mát 11. végén Jézus beszélt, amit megígért azoknak, akik felveszik az Ő igáját? Hanem csak a munka, csak az erőlködés.
Tehát a kereszt az, amire szükségünk van. Úgyhogy azt mondtuk az egyik előző órán, hogy egyetlen felelősségünk van igazán hívőkként: betöltekezni a Szent Szellemmel. Ez az egyetlen felelősségünk igazán hívőkként, hogy a Szellemben járjunk. Persze, mondhatnád: „Ebben benne van minden. Jó, jó, akkor csak csináljam, amit a Biblia mond, ez ilyen egyszerű.” Nem, nem ezt mondom. Kérlek, vedd észre a különbséget!
A különbség abban van, hogy mondhatnánk azt, hogy csináld, és aztán annak lesz egy eredménye. Viszont a másik oldalról nézzük: a kereszt. Értsd meg a keresztet. Kérd Istent ezért a kijelentésért! Kérd Istent, hogy nyissa meg a szemedet erre, hogy mit jelent ez: a keresztnél élni, a Szellemben járni. Aztán persze, hogy csinálunk dolgokat, persze, hogy élünk, de nincs izzadságszaga. Nem az én munkám, nem az én nagyszerűségem, nem az én képességem vagy alkalmatlanságom, hanem az Ő munkája az életemben.
Hadd mondjam el még egy módon ezt az utolsó gondolatot!
Róm 6:12-13 Ne uralkodjék tehát a bűn a ti halandó testetekben, ne engedjetek kívánságainak! Ne adjátok oda tagjaitokat a gonoszság fegyvereiként a bűnnek, hanem adjátok oda magatokat Istennek, mint akik a halálból életre keltetek, és adjátok tagjaitokat az igazság fegyvereiként Istennek!
Akkor azt mondod: „Na, ugye mondtam! Arról beszélsz csak, hogy legyek engedelmes, csináljam a helyes dolgokat. Csak azt mondod, hogy csináljam azt, amit kell, és akkor majd jó lesz.” Ezek a versek azonban innen következnek:
Róm 6:6-8 Mert tudjuk, hogy a mi ó emberünk ővele megfeszíttetett, hogy megerőtlenedjék a bűnnek teste, hogy többé ne szolgáljunk a bűnnek. Mert aki meghalt, az megszabadult a bűntől. Ha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy élni is fogunk ővele.
Ezek a versek elmondják azt, ami a kijelentésnek a lényege: Krisztus, az Ő keresztje az életemben az, ami elvégzi a dolgot. Vannak hívők, akik rohangálnak egyik helyről a másikra, egyik nagy élménytől a másikig, rohannak egyik nagy eseménytől a másikig. „Jaj, de jó volt a konferencia!” Igen, tényleg jó volt! „Addig szenvedni fogok, amíg nem jön a következő.”
Mit szólsz azonban ehhez, hogy járjunk abban a kijelentésben ma: Meghaltam Krisztussal, és új életem van Őbenne, amit túlmegy rajtam, továbbmegy, mint én tudnék menni. Járhatok és élhetek ebben az újban. Ha ebben járok, akkor utána valóban van engedelmességem, adom a testemet Istennek áldozatul, és azt mondom: Ez a Tiéd! Ezt jelenti az, hogy járok a Szellemben, hogy Ő vezet engem, hogy Ő mutatja az utamat, hogy Ő irányít. Ez az élet az, amiről beszélünk.
Ha viszont nincs kijelentésem, ha a Szent Szellem nem beszél nekem erről, akkor ez az egész csak bőcsködés, üres okoskodás lesz. Akkor ez csak nagyképűsködés. Akkor természetileg megmagyarázom. Miért? Mert hiányzik a kijelentés. Ha hiányzik, akkor soha nem növök túl azon, amik a saját korlátaim és a saját gyengeségeim.
Isten ments, hogy úgy menjünk végig a bibliaiskola évein, hogy ez nem történik meg. Pál imádkozott ezért. Imádkozz ezért! Nem csak magadnak, a többieknek is, a gyülekezetért is, hogy emberek meglássák ezt a saját életükben, a munkahelyükre nézve, a közüzemi számláikra nézve, a szolgálatukra nézve, a pénzügyeikre nézve, a házasságukra nézve, a gyermeknevelésükre nézve.
Legyen imánk erre, mert ha ez nem történik meg Istentől, akkor mindig ezekben a félreértésekben fogunk élni, és mindig dolgozni, küszködni, igyekezni fogunk: „Na, még egy kicsi! Na, még egy kicsi!… Már mindjárt majdnem meghal! Mindjárt majdnem szent leszek! Még egy kicsi, és már tényleg szent leszek!” 🙂 Aztán egyszer csak este az ágyadban rád törnek az idióta gondolatok, félelem, szexualitás, gyűlölet, aggodalom… „Ah, pedig már majdnem szent voltam!” A válasz az, hogy nem.
Az egyik oldalról már az vagy, a másik oldalról pedig a régi bűnös természet mindig ugyanannyira aktuális lehetőség. Minél jobban erősítgeted magad, annál több erőt adsz annak, amikor uralmon lesz. Úgyhogy csak nem szabad hagyni, hogy uralmon legyen, hogy vezesse az életünket. Ehhez viszont másik forrásra, a kijelentésre van szükségünk. Ámen.