P. Jim
Egy egyszerű gondolatot szeretnék megosztani. Két Igerészt fogok hozzá használni. Luk 15-ben Jézus elmond néhány történetet azért, hogy egy elképzelésre, egy gondolatra adjon példát. Mindegyik történet különböző részeket ad hozzá a nagy történethez. Először beszél az elveszett érméről. Milyen nagy az öröme az asszonynak, amikor megtalálja!
Aztán az elveszett fiúról van egy történet.
Luk 15:11 … Egy embernek vala két fia;
Ismerjük a tékozló fiú történetét. A fő gondolat az, hogy mennyire boldog az atya, amikor a fiú visszatér. Amikor a pénzérméről olvasunk, akkor nem tudjuk meg a pénzérméről, hogy milyen volt a történet, mert nem igazán tudjuk magunkat azonosítani egy pénzérmével. Lehet, magamra gondolok úgy, mint egy gyémántra, de mint pénzérme? 🙂 Sokszor én vagyok az elveszett fiú.
Luk 15:14a Minekutána pedig mindent elköltött,…
Sokfajta módon alkalmazhatjuk ezt a történetet. Például: amikor elért a természeti képességei végére,…
Ezután egy helyi gazdához csatlakozik, és annak a disznóit legelteti.
Luk 15:17 Mikor aztán magába szállt, monda: Az én atyámnak mily sok bérese bővölködik kenyérben, én pedig éhen halok meg!
Zsolt 116:5-7 Az Úr kegyelmes és igaz, és a mi Istenünk irgalmas. Az Úr megőrzi az alázatosokat; én ügyefogyott voltam és megszabadított engem. Térj meg én lelkem a te nyugodalmadba, mert az Úr jól tett teveled.
A tékozló fiú magába szállt. Visszatért ahhoz, aki igazán volt. Pedig a zsoltáros azt mondja a lelkének: „Térj meg én lelkem”.
A világ nagyon bonyolult. Ha a világban akarsz játszani, akkor a világ szabályai szerint kell játszanod bizonyos mértékig. Ez kifáraszt bennünket, mert mi már nem ezek vagyunk többé. Ha voltál már Törökországban és a Nagy Bazárban próbáltál vásárolni valamit – az USA-ban az a szokás, hogy az árcédula rajta van az árun, és annyit kell érte fizetni –, a bazárban két-háromszoros árat mondanak, aztán lehet alkudni, amíg a megfelelő árat eléritek. Én nem tudok alkudni. Engem annyira fáraszt, hogy ilyen rendszerben működjek.
Amikor Isten kegyelmében működöm, akkor pedig felfrissülök. Néha olyan terheket cipelek, amik nem is az én terheim kellene, hogy legyenek. Azt mondta Jézus: vegyétek magatokra az Én igámat, mert az Én igám könnyű. A bevezetőm lényege az, hogy az életünket összpontosítsuk újra a keresztre. Mert amikor – akár a vihar közepén is – összpontosítunk arra, akkor nem veszünk el.
A tékozló fiú próbált magáról gondot viselni, de képtelen volt rá. Zsolt 116 csodálatos zsoltár. Ez a helyzet tényleg, ha Isten tervében működöm, akkor nyugalmam van. Ez a nyugalom segít abban, hogy sokkal többet tudjak elvégezni, mint amit tudnék a természeti képességeimben. Az Úr nyugalma nem arról szól, hogy feldobom a lábam az asztalra, vagy lefekszem aludni, hanem az, hogy az Ő tervében működöm, az Ő képességeivel.
P. Kende
Zsolt 119:33 Taníts meg, Uram; Zsolt 119:34 adj megértést; Zsolt 119:35 vezérelj engem; Zsolt 119:36 hajtsd a szívemet; Zsolt 119:37 fordítsd el a szemeimet; Zsolt 119:38 teljesítsd ígéreteidet; Zsolt 119:39 fordítsd el tőlem a gyalázatot. Ez hét fontos dolog hihetetlen listája. Lehet, hogy egyszer P. Brian is prédikált erről.
A gondolat ez, hogy amint megnézem ezt a zsoltárban, azt mondhatom: nem hagysz Istenre túl sok dolgot? Nem vagy kissé passzív, amikor mindezeket kéred Tőled? „Te tedd meg, ezt tedd meg, azt tedd meg, én pedig itt fogok ülni és nem csinálok semmit.” – nem így van kicsit? Zsolt 119:40-ből látjuk, hogy ilyen szív van emögött:
Zsolt 119:40 Íme, kívánkozom a te határozataid után; éltess engem a te igazságod által.
Van bennem vágy, éhség. Nem természeti éhség, nem természeti vágyakozás, hanem szellemi. Bárki, aki az Igére vágyik, az a Szellem miatt van, természetfeletti dolog. A zsoltárosban benne volt a vágy. Mivel benne volt, azt mondta: Uram, Te végezd el ezeket bennem. Mert tudta, hogy ő maga képetlen lenne erre. Erről szeretnék beszélni, hogy Isten miként vezet bennünket a hitre.
Mit látunk itt? Az első gondolat az, hogy Isten Igéje hitet rak a lelkembe. Róm 10:17 ahogy hallom Isten Igéjét, hitet teremt bennem, de csak akkor, ha Isten Igéjeként hallom. 1Thess 2:13 ha úgy hallom és fogadom el, mint Isten Igéje – nem kritizálom, nem úgy, hogy a hírvivőt nézem, nem a szókincset vizsgálgatva, nem azt számolgatva, hogy hány bibliaverset említett –, hanem azt mondom, hogy ez Isten Igéje számomra, akkor hatékony munkát végez el bennem.
1Thess 2:13 munkálkodik mélyen bennem. Róm 10:17 hitet szül a lelkemben. Ez nagyon fontos. Miért teszi ezt Isten Igéje? Azért, mert amikor Isten gondolataiként fogadom el, akkor Ézsa 55:9 nálamnál magasabb gondolatokkal vagyok közösségben. Nem az önérdekem vezérel, nem az önvédelmem, nem a saját magam őrizgetése, hanem Isten gondolatai, és evvel vagyok közösségben. Ezért tartjuk olyan drágának Isten Igéjét.
Biblia Szól gyülekezet vagyunk, mert szeretjük, amikor szól hozzánk az Ige. Azért, mert ezek Isten gondolatai. Hitet szül a lelkemben és eltekinthetek magamról. Nem kell magammal foglalkoznom, hanem Istenre tekinthetek. Ez annyira fontos!
Lehet rossz is a szívbeli hozzáállásom. Olvasok, hallgatok, hallom az üzenetet hívőként, Isten szent Igéjét olvasom, és lehetséges, hogy rossz a szívbeli hozzáállásom. Ján 5:39-ben Jézus meg van döbbenve, azt mondja: „Fiúk! Mi a csoda folyik?”
Ján 5:39 Tudakozzátok az írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, amelyek bizonyságot tesznek rólam;
„Ezek után nem akartok Hozzám jönni. Mégsem jöttök Hozzám. Az Igék mind Rám mutatnak. Nem egy, hanem húsz ujjal. Minden egyes vers Rám mutat, mégsem jöttök Hozzám! Azt mondjátok, hogy az Írások, az Írások… Itt vagyok, Én vagyok Isten Igéje.” – mondja Jézus. Ján 1:1 Én vagyok Isten Igéje. Nem úgy, ahogy a Jehova tanúi mondják, hanem Ő Isten Igéje. Ő Isten. Azt mondja: „Itt vagyok, fiúk. Olvassátok az Írásokat, és nem láttok Engem? Ez hogy lehet?”
Hogy történhet meg? Benne van a természetünkben, az emberi történelem legelejéről láthatjuk ezt. Isten azt mondja: ha szeretnél helyes kapcsolatot Velem, akkor áldozatot kell bemutatnod. Ádám és Éva megtanulták ezt. Aztán Ábel és Káin is, és mit csinált Káin? Az áldozatot tette szent dologgá, nem kapcsolatot, amire van az áldozat.
Ismerjük a természetünket. Fogunk egy prófétát, például Jeremiást. Ő minden ujjával az Úrra mutat. Aztán – persze miután meghalt – felállítjuk egy piedesztálra, és azt mondjuk: a nagy Jeremiás! Ha tudná, azt mondaná: „Mit csinálsz? Nézd az ujjaimat! Hová mutatok?” „Jeremiás! Olyan nagyszerű vagy!” Benne van ez a természetünkben, hogy ezt csináljuk.
Ez van a természetünkben. Felemelünk valamit, ami nem is kulcsfontosságú. Jézus ezt mondja nekik: „Ha tényleg megnéznétek az Írásokat, akkor megtalálnátok. Akkor azt mondanátok, hogy Ő az Úr, Ő a Messiás, Ő az, Akire vártunk egészen idáig, több száz éven át a próféták Róla beszéltek.” A bajunk az, hogy nem megyünk Őhozzá. Nem akarunk engedelmeskedni az Írásoknak, csak olvassuk azokat.
Mi itt jók vagyunk ebben, hogy engedelmesek vagyunk, és a világosságban járunk. Ez nagyon hasznos kihívás számunkra. Mert a természetemben ott van, hogy olvasom Isten Igéjét és azt mondom: „Rendben, megcsinálom. Köszi, hogy mondtad, Uram. A munkád itt véget ért. Most az én munkám következik, megcsinálom. Semmi gond, akkor most nekiállok! Jó, igaz. Megcsinálom egyszerűen.”
Ezt csinálták az izraeliek. Isten megadta nekik a parancsolatokat, és az mondták: „Megcsináljuk, semmi gond. Nyugodtan dőlj hátra, pihenj! Maradj az ijesztő hegyeden! Megcsináljuk, ne aggódj egy percet sem.” – ezt mondták, és azonnal elszúrták. Mi is ilyenek vagyunk. Ez a hitnek az ellentéte.
Ez a hit ellentéte. Gyakran azt gondoljuk, hogy a passzivitás a hit ellentéte, de nem igazán. Gondolhatunk sok más dologra is, hogy talán a félelem a hit ellentéte. Bizonyos mértékig lehet, hogy igaz, de a Krisztusba vetett hit igazi ellentéte a büszkeség, az „én”. „Én vagyok! Az én képességem!” – ez a hitetlenség.
„Uram, megcsinálom a saját erőmből. Jó leszek. Figyelj engem! Figyelj, ma milyen jól fogok viselkedni. Olyan jó leszek, olyan kedves leszek mindenkihez! Bízz, bennem, Uram. Legyen hited bennem!” Ez pont a hit ellentéte. Azt akarom, hogy Ő bízzon bennem, ahelyett, hogy én bíznék Őbenne. „Uram, bízzál bennem! Erre van szükségem, hogy Te bízzál bennem.”
Mit csinál Isten? Nagyon érdekes. Azt hiszem, azért teszi ezt, mert olyan jól ismer bennünket. Azt mondja: „Rendben. Figyellek. Nagyon fogok figyelni. Na, mutasd meg, hogy kell csinálni. Mutasd meg, milyen ügyes vagy! Mutasd meg, milyen jól fel tudod nevelni a gyerekedet. Mutasd meg, hogy a semmirekellő férjed hogyan tudod szeretni. / Mutasd meg, hogyan tudod szeretni és vezetni a hitetlen feleségedet.”
Tudod, mit csinál? Hagyja, hogy eljussunk a képességeink végére. Szinte kegyetlennek tűnik számunkra, amikor benne vagyunk. „Uram, hol van a kegyelmed? Hol az irgalmad?” Isten azt mondja: „Várok a hitedre. Várom, hogy feladd. Várom, hogy végre ne rólad szóljon minden.” Amikor eljutunk a képességeink végére – csak szeretném ezt tisztába tenni, mert amikor beszélünk a keresztről, az is világos tanításnak tűnik, szép, tiszta, jól definiált elméletnek hangzik –, az soha nem egy szép elmélet, hanem mindig izzadság, küszködés. Belső küzdelem és összezavarodottság.
Isten hagyja, hogy eljussunk oda. „Uram, ezt hogy engedheted meg? Azt mondtad, hogy szeretsz!” Ő tudja, ismer minket. Tudja, hogy milyenek vagyunk. Tudja, hogy soha nem jönnék Hozzá igazából hitben, hogyha nem adom fel magamat először. Igaz-e ez velünk kapcsolatban? Csak a feleséged ilyen, vagy te is ilyen vagy? 🙂
Mindannyian ilyenek vagyunk, úgy hiszem. Isten azt mondja: „Rendben. Hagyom, hogy eljuss saját magad végére. Rendben, nem ez a tökéletes tervem, de megengedem, mert így akarod. Amikor eljutsz a magad végére, akkor Én még mindig ott leszek.”
Egy példa. Máté 16-ban Péter egy nagyszerű kijelentést tesz. Ez talán a legnagyobb kijelentés, amit az evangéliumokban tett. Azt mondja Krisztusról:
Mát 16:16 Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia.
Máté 16:18 Jézus ad neki egy ígéretet, és Péter ettől nagyon jól érzi magát a bőrében: „Igen, én mondtam ezt. Igen, én leszek a kőszikla.” Azonban nem jön rá valamire. „Fel fogom építeni”, vagyis Jézus fel fogja építeni, „az én anyaszentegyházamat”, ami Jézus gyülekezete.
Az Ő gyülekezete, Ő építi fel az Ő gyülekezetét. Nem én építem az én gyülekezetemet, csak oda tartozom. Így az én gyülekezetem, de igazából az Övé. Ő építi. Péternek ez nem esett le. Nem jött rá. Jézus pedig azt mondja neki: „Én építem ezt. Bízz Bennem, Péter. Ne aggódj emiatt. Csak dobd félre természetit, járj az igazságban. Járj Velem a Szellemben.” Ebben jár Péter? Nem igazán. Megfogja Jézust, és azt mondja:
Máté 16:22b Mentsen Isten, Uram! Nem eshetik ez meg te véled.
Megfeddi Jézust. Hogyan teheti ezt meg? Igazából nem teheti. Péter azt mondja: „Na, Jézus, most Te bízz bennem. Most Te vesd a hitedet belém, mert én jobban tudom, hogy minek kell történnie. A kereszt nem jó. A kereszt ötlete szóba sem kerülhet. Ha én benne vagyok itt a dolgokban, akkor a kereszt kiesik a képből.” Jézus azt mondja: nagyon félreérted a dolgokat.
Mi történik? Jézus megengedi, hogy eljusson a saját végére. Péter melegedik a tűznél, és azt mondja: nem ismerem azt a férfit, nem ismerem azt az embert. Aztán esküszik, hogy nem ismeri azt az Embert. Jézus ránéz, és Péternek vége. Eljutott saját maga végére. Elvesztette az összes önbizalmát, és akkor történik meg, akkor jön a csodálatos rész, a gyönyörű rész.
Ján 21:15-17 Jézus utána megy, beszélt vele a motivációjáról, és azt mondta neki: „Péter, felépítem a gyülekezetemet rajtad, és meg fog történni. Te leszel a kősziklája, egy apostol. Meg fog történni.” Péter: „Biztos, hogy nem. Tutira nem. Ez nem fog megtörténni.” Jézus azt mondja: „Igen, meg fog történni. Csak menj és csináld! Ne aggódj miatta.” Visszamegy Péterhez és újra megkérdezi.
Amikor Péter eljutott saját maga végére, akkor lép be Jézus a képbe, és azt mondja: „Figyelj, most készen vagy. Most készen vagy, hogy építkezzek. Készen vagy, hogy tanítsak rajtad keresztül. Most készen vagy, hogy szeressek rajtad keresztül. Most készen vagy, hogy vezessek embereket rajtad keresztül. Csak tegyél mindent félre, felejtsd el az elutasítottságot, a félelmet, azt, ahogy elszúrtad, hogy megbántottál. Csak tegyél félre mindent, és bízz Bennem. Ha ezt megteszed, akkor rád építem az egyházamat, és hitben fogsz járni. Akkor hitben fogsz járni.”
Ma ez az üzenetünk, hogy Isten hitre vezet bennünket. Nekünk adja az Igéjét. Azt mondja: „Ebben bízzatok, higgyetek Bennem. Ebben a képben nem te vagy a nagyszerű. Nem vagy olyan fontos.” Ez tetszik nekem: nem vagyok olyan fontos a képben. Ez Jézus gyülekezete. Ő építi a gyülekezetet, és ezért nagyon hálás vagyok. Biztos vagyok benne, hogy te is.
Van szolgálatod? Igen. Aktívak vagyunk? Igen. A zsoltáros azt mondja: Uram, tedd meg ezt értem, tedd meg értem azt,… Hétszer mondja: tedd meg ezt. Miért? „Mert Rád vágyakozom. Aktív vagyok a hitemben.” Passzív volt? Nem. Imádkozik. Nem azt próbálja elkerülni, hogy tennie kelljen valamit, hanem keményen megy az Úr után.
Az Úr visszament Péterhez, és folyamatosan kérdezgette. Ez a kérdés neked is. Van egy kapcsolatod, van egy házasságod. Fiatal vagy. Nem tudod, az életed hová tart. Vagy idősebb vagy, és nem tudod, merre tart az életed. Ez is lehetséges. Jézus odamegy hozzád ma és azt mondja: „Mi lenne, ha bíznál Bennem? Mi lenne, ha teljesen bíznál Bennem? Legyen hited. Ne saját magadban.” Néhányan azt mondanák: ez a passzivitás.
Valóságban a passzivitás a hit nagy ellensége, mert a hit egy aktív gyakorlás. Passzív emberek vagyunk a hitben? Nem. Nagyon aktívak vagyunk. Ez nagyon fontos számunkra. Jézus azt mondja: „Gyere az Igémhez, és fogj a szavamon. Mondd azt: igen, Uram, bízom abban, amit mondtál, és így fogok élni. Ne legyél annyira bonyolult!”
Annyira bonyolultak tudunk lenni! Van ez a nagyon népszerű pszichológia az önképről: jól kéne érezned magad a bőrödben, önbizalomtól kéne duzzadnod, és ettől lesz majd az életed jobb. Nincsen bizonyíték arra, hogy ez ad az életedhez. Egy dolgot azonban tesz, még bonyolultabbakká tesz bennünket, mert magunkról gondolkozunk megint.
Emlékszem egy testvérre. Volt egy újságja, mielőtt megtért, aminek az volt a címe: Ismerd meg magad! Ez P. Bogdanov. Aztán megtért, és azt mondta: „Kit érdekel, hogy megismerjem magam? Krisztust szeretném megismerni.” Nagyon tetszik ez a gondolat, mert nagyon egyszerű gondolat. Tudod, Isten kit használ? Nem a nagyon bonyolult természetű embereket, nem azt, akinek annyi dolog van, amit felajánlhat a társadalomnak.
1Sám 16 elküldi Isai házához Sámuelt. Jön Sámuel, és fel kell kennie a királyt. Ott az elsőszülött, aki termetes. A próféta azt mondja: biztos, hogy ő a következő király. Isten azt mondja: megvetem őt, mert a szíve nincs rendben; 1Sám 16:7. „Következő? Következő? …” Egyik sem a király. Sámuel azt kérdezi: „Rossz helyre jöttem? Van még fiad?” Isai gondolkodik: „Van valaki, aki őrzi a juhokat. Ő a kis senki a házban. Kisfiú.” „Hozzátok!”
Sámuel ránéz. Nézi a fiatal kis nyomoroncot, a senkit. Isten azt mondja: ő az! Sámuel azt feleli: nem úgy néz ki, mint az előző király. Isten azt mondja: „Igen, ez volt a lényege a dolognak. Nem szeretném, hogy olyan legyen, mit az előző király. Ez az Én emberem. Neki van hite. Egyszerű. Nem bonyolult ember.” Lehet, csak tizenhat éves.
Gondolj bele! A világ azt mondja a tizenéveseinknek: „Itt az idő, hogy magaddal foglalkozz! Lázadj! Gondolj hülyeségeket! Nem kell, hogy valami jelentőségteljessel foglalkozz, vagy gondolkozz ilyenen.” Dávid viszont elég nagyszerű dolgokat tett ilyen idős korában. Lehetséges. Sokan mások is a Bibliában fiatalok. Nem voltak képtelenek, hanem nagyon is képesek voltak. (Most nem erről beszélünk.)
Dávid nagyon egyszerű volt. A büdös juhokat őrizte, nagyon egyszerű dolga volt. Játszott a hárfáján. Itt-ott elnáspángolt egy medvét. Senki nem tudott róla. Lehet, hogy a testvérei nem is hitték el neki. Valószínűleg, mert nem volt ilyen szívük, hogy értékeljék. Isten viszont azt mondta róla: ő az! Sámuel azt kérdezi: és mi a különleges vele kapcsolatban? Isten: „Semmi. Ő az Én emberem. Bízik Bennem. Hisz Bennem.”
Sámuel tanul egy leckét: engedd meg Istennek, hogy elég legyen. Ez a mi életünkben is ott van. Annyira okosak vagyunk. Olyan sok dolgot tudunk, és olyan sok tervünk van, de néha nem tapasztalunk meg győzelmet, mert túl bonyolultak vagyunk. Nincs egyszerű hitünk.
Góliát csúfolja, gúnyolja Izraelt és Istent, és senki nem mondja azt, hogy ez helytelen, ez nem jó. A munkahelyeden valaki azt mondja: „A homoszexuális házasság rendben lévő kéne, hogy legyen. Mi a baj azzal?” Nincs senki, hogy azt mondja: szerintem ez nem helyes. Vagy valaki azt mondja: el kéne vetetnem a gyermekem; és nincs senki, aki azt mondja: ezt nem kéne megtenned. Miért? A hit miatt.
Ez hitbeli kérdés, hogy mondom-e az igazságot. Egy fiú és egy lány, akik nem házasok, együtt élnek, és senki nem mondja: „Várjatok egy picit! Ez nem helyes. Lehetne jobb! Lehetne nagyszerű. Miért nem köztelezitek el magatokat a másiknak? Miért nem jártok az igazságban, a világosságban? Legyen hited, hogy Neki van egy jobb terve.” 1Kor 1:19 – jó hír számunkra – Isten elérhető, rendelkezésre álló embereket keres. Csak ezt keresi. Nem a bölcseket és az erőseket, hanem téged és engem. Minket, egyszerű embereket keres. Azt mondja: csak bízz Bennem, járj Velem így!
2Krón 16:9 az Úr szemei körbejárnak a Földön, és azt keresi, hogy ki az, aki bízna Benne. Valaki, akinek tökéletes szíve van Őfelé. Isten keres. Isten nem hősöket keres, hanem olyan embereket, akik át akarják adni Neki az irányítást.
1Sám 22:1-2 Dávid bement a barlangba. A barlang elég béna hely lakásnak. 🙂 Azt olvassuk, hogy amíg a barlangban volt, mindenféle emberek jöttek hozzá. Embereket hozott hozzá Isten, akik melléálltak, akik követték, embereket, akik hithősökké váltak, embereket, akik bátor harcosok lettek.
Amikor jöttek, akkor mik voltak? Adósok, bajban voltak, szerencsétlenek voltak. Elrontották az életüket. Rossz papírokat írtak alá, kezeskedtek valakinek, aki nem tudott fizetni, és emiatt elveszítették a házukat, mindenüket. Dávidhoz mennek, és nincs semmijük. Képtelenek. Isten azt mondja: „Rendben. Elértél saját magad végére? Akkor gyere Hozzám! Kérlek, gyere Hozzám.”
Ha nem vagy hívő, akkor Jézus azt mondja neked: gyere Hozzám! Ne várj a végéig, hanem gyere Hozzám most. Ha hívő vagy, Jézus azt mondja: nem kell végig küszködnöd és szenvedned az életben. Ezért tanítunk a keresztről sokat. Mert kereszt arról szól, hogy ma dönthetek, hogy Benne bízom, ahelyett, hogy végigküszködném az életemet, és eljutnék saját magam végére. Isten azt mondja: gyere Hozzám. Ez tetszik.
Ezért fontos, hogy itt vagyunk gyülekezetként 2012-ben, 2013-ban, 2014-ben,… Ha az Úr késlekedik, akkor abban bízom, hogy a következő generációban is itt leszünk, és prédikáljuk ugyanezt az üzenetet, ugyanezzel a szívvel, ugyanezzel a Szent Szellemmel, ugyanezzel a tűzzel. Miért? Gondoljatok erre a személyre, aki eljut saját maga végére, nincs ereje, készen áll, hogy feladja, készen áll, hogy az életét is feladja. Milyen sokan vannak így, akiknek nincs egy „Dávid”-juk, akihez el tudnának menekülni!
Mennyire sokan vannak ebben a világban, akinek az ajtaján senki nem kopog az utolsó pillanatban, és nem mondja: ne akaszd fel magad, hanem bízz Krisztusban! Ezért szeretem annyira, hogy itt vagyunk ma Magyarországon, mert az üres vallás jelen van, de az nem segít az embereken. A vallás nem segít az embereken. Ezért van egy üzenetünk, és ezért vagy annyira fontos a társadalomban, mert ez Isten szíve.
Ézsa 25:4 Isten menedékünk a viharban, Ő rejtekhely, védelem. Ez Isten. Ő szeretne a védelmezője lenni annak, aki eljutott saját képességeinek a végére. Ő elérhető. Ugyanakkor Ézs 32:2 Ő azt szeretné, ha mi is ilyen rejtekhelyekké lennénk. Azt szeretné, ha lennénk azoknak az embereknek a számára, akik eljutottak önmaguk végére. Milyen szörnyű, amikor nincs Dávid, nincs gyülekezet, nincs búvóhely, egy védelem, ahová el lehet bújni, ahol újra lehet kezdeni, és Istennel újra lehet építeni az életünket hit által!
Isten Igéje vezet a hitre. Az önmagamba vetett bizalom nem működik, az a hit ellentéte. Ne legyünk bonyolultak. Legyenek egyszerű hitbeli imádságaink. Legyen egyszerű hitbeli szolgálatunk. Legyenek egyszerű hitbeli gondolataink, és tegyünk hitbeli egyszerű lépéseket. Ámen.