P. Barry
Az ajtóra gondoltam, 1Kor 16:9. Majdnem az összes üzenetről lemaradtam, úgyhogy lehet, már hallottátok, amit mondani akarok.
Nagy hatékony ajtóra gondoltam. Emlékszem, amikor az egyik misszionáriusunk itt lakott, mindig szerette fényképezni az ajtókat. Csodás ajtókat lehet találni Magyarországon. A legtöbb fából van, ami ugye halott. Bocsánat, ha kiábrándítottalak, az ajtó nem fog növekedni. 🙂 Ránézünk egy ajtóra, és csodáljuk. Lehet az csodálatos ajtó, és semmi nincs mögötte, nem nyílik semmire.
Ám lehet igazán csúnya is egy ajtó, és amikor megnyitod, bámulatos dolog van mögötte. Nagyon szeretem a kereszténységgel kapcsolatban, hogy attól lesznek csodálatosak az ajtóink, hogy ellenállás van. Csak mi hívők választunk úgy, hogy így élünk. Mert amikor a hívő lát egy ellenséget, akkor először is, felismeri azt, hogy szüksége van arra, hogy éber legyen, józan legyen, és vigyázzon, odafigyeljen. Mert nagyon is valós az ellenségünk.
Mi az ellenségnek a célja? Az, hogy ellenünk álljon, és lelassítson, hogy ne tudjunk mozgásban lenni. Emlékszem, amikor fiatal misszionárius voltam – a múlt héten 🙂 – p. Schallerrel beszélgettem, és próbáltam megfogni, hogy mi az, amire Isten elhívott bennünket. Röviden hadd mondjam el, hogy Prágába tartottam, hogy csatlakozzak az ottani csapathoz, aztán Magyarországon kötöttem ki. Emlékszem, hogy arról beszélgettünk: Hogyan lehetséges, hogy ez ilyen gyorsan megváltozott? Azt válaszolta: Azért, mert mozgásban vagy, és amikor egy autó a hegyről lefelé megy, akkor nem nehéz kormányozni. Viszont nagyon sokszor ülünk az autóban a házunk előtt, és próbáljuk kormányozni. Ez nem annyira könnyű! 🙂
Nagyon tetszik nekem ez: ahhoz, hogy eljussunk oda, ahova szeretnénk, vagy ahova mennünk kell – p. Mattit ismételgetem kissé szabadon 🙂 –, oda kell mennünk. Ez nagyon mély, tudom. 🙂 Nem igaz ez mégis? Azt mondjuk: Arra várok, hogy Isten mozdítson engem. Lehet, hogy nagyon sokáig kell ott várnod, hogy Isten mozdítson téged, azért, mert ott az ellenség, aki próbál ellene állni annak, hogy mozgásban legyél. Az az ellenség. Nekünk azonban annyival csodálatosabb dolgunk van, amihez az szükséges, hogy kilépjünk hitben! Nem csak hogy irányt ad, hanem nagyon gyorsan lehet másik irányba vezetni bennünket.
Arra az elvre gondoltam, hogy Isten Igéje odavezet bennünket az Ige Istenéhez. Ez olyan csodálatos elv! Arra gondolok, hogy hány olyan ember van, aki vágyik Isten békességére, és nagyon frusztrált azért, mert nem találja. Próbálkozik megtalálni, de Isten békessége a minden békesség Istenétől jön. Általában az életünkben nagy szükségünk van Isten Igéjére. Azért van szükségünk Isten Igéjére, hogy megtaláljuk Isten hangját. Szükségem van arra, hogy halljam Isten hangját.
Amikor megyek az autópályán, a navigációs berendezés figyelmeztet, mielőtt el kell kanyarodnom. Vagy ha p. Shane-nel megyek, mutat: Ott kellett volna bekanyarodni! Az utolsó missziós utunk igen nagy buli volt együtt, de most nálam van a mikrofon. 🙂
Isten hangja. Van ellenállás Isten hangjával szemben. Az egyiknek az a célja, hogy megállítson bennünket, a másik hangnak az a célja, hogy ösztönözzön bennünket. Az egyik hang hazudik, a másik hang pedig életet ad.
Fil 2:13 mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően.
Isten az, Aki munkálkodik bennünk. Nemrég hallottam egy üzenetet a rádióban. (Az egyik kis előnye annak, hogy ismét az USA-ban élek, az, hogy néha értem, hogy mit mond a rádió. A legnagyobb része úgyis szemét, és nem akarod érteni.) Hallottam egy üzenetet Ravi Zakarias-tól, és erről az elvről beszélt. Felkavarta a szívemet. Azt mondta: Ha úgy hirdetsz valamit, hogy nincs ott a jelenlét, az túl elvont. Tehát hirdetni az Igét Isten jelenléte nélkül, ez elvont.
Isten két csodálatos gyógymódot adott nekünk. Odaadta a gyógymódot a bűnre, és ez a halott fa, amin az élő Megváltónk függött, és kiontotta az Ő drága vérét. Ez hatalmas csere volt, hogy Ő, Aki élő, meghalt, eltemették, és aztán feltámadt, és mi, akik halottak voltunk, bementünk a sírba, feltámadtunk, és most élünk Jézus Krisztus vére által. Ez csodálatos gyógymód!
Amikor az iskolában a vasárnapi iskolás korú gyermekekkel beszélek, és megkérdezem tőlük: Mi az, amit Jézus elvégzett értünk, akkor azt felelik: Megváltott bennünket. Van-e másik oldala is ennek a gyógymódnak? Ez nem más, mint ami a bűn kötelékével kapcsolatos. Másfajta életet élünk azért, mert Ő az, Aki munkálja bennünk mind az akarást, mind a cselekvést, a véghezvitelt az Ő tetszése szerint.
Tehát van valami, ami nagyobb az ellenállásnál, amivel szembe kell néznünk, és ez a Golgotának a szeretete. Istennek a kegyelme tanít bennünket arra, hogy hogyan tagadjuk meg az istentelenséget. Isten kegyelme ellenáll az ellenség életének. Annyira hálás vagyok, hogy Ő nekünk adja az elméjét, nekünk adja az Ő Igéjét, odaadja nekünk az Ő Szellemét, és az Ő hangját, és aztán mindenegyes ajtó lehetőség. Különösen azok, amiknél ott az ellenség és az ellenállás.
Azzal szeretném befejezni, hogy hívőkként nem kell többé félnünk az ellenségtől. Valaki azt kérdezte tőlem: És te mit mondasz az ördögnek? Azt feleltem: „Semmit! Nem fecsérelem erre az időmet.” Mert nincs mit mondanom. Minden, amit el kellett mondani, egyszer és mindenkorra el lett mondva. Csak kicsi nyomás fejemre! Kicsit elváltozik az arcom a nyomásban. Nem ismeri a gondolataimat. Látja az arcomat, de a gondolataimat nem ismeri. Ahogy az ördög ránéz az arcomra, nem számít, hogy mi folyik a fejemben – úgyis Isten tudja csak azt, hogy mi folyik a fejemben –, nem adom meg neki azt az elégtételt, hogy bármi mást lásson az arcomon, csak Krisztust akarom tükrözni. Azért, mert Isten az, aki munkálja az akarást, és a képességet ahhoz, hogy azt véghez tudjuk vinni, és az Ő nagy kegyelme szerint teszi ezt.
Úgyhogy halljuk Isten hangját, és van ellenállás. Józsué és Káleb hallották ezt a hangot. Voltak óriások a földön? Azt hiszem, hogy igen. Ők azonban azt mondták: „Semmiség! Menjünk be, mert ott a mézzel és tejjel folyó föld.” Nem érdekel bennünket az ellenállás, nem érdekel bennünket az ellenség, hanem a gondoskodás. Isten kegyelme érdekel bennünket, és az, Aki gondoskodik. Ez az, ami a miénk a mai napon. Elképesztő, csodálatos ajtó van előttünk, és ez sikeres ajtó – még akkor is, ha ott az ellenség – Isten kegyelme miatt.
P. Scibelli
Kínából P. Samuel beszélt tegnap erről a versről, és nagyon megragadt a fejemben:
Róm 8:31 Mit mondjunk tehát erre? …
Arról beszél, amit Róm 8:28-30-ban olvasunk. Mit mondjunk tehát ezekre? A ha szó nincs ott. Az 56. zsoltárból idéz, hogy bizonyos tény az, hogy Isten velem van.
Róm 8:31-32 … Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk? Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?
A római gyülekezet környezetében a császárimádat mindenütt ott volt, és az emberiség történelmében valaha elkövetett legszörnyűbb erkölcstelenségek. A keresztényeknek katakombákban kellett élniük. Ez Róma városán kívül volt, 4 mérföldre attól. Az emberek a homokdombokba barlangokat ástak, négy szint lépcsőkkel, az imádat helyeivel.
Azt mondják, hogy négy millió embert temettek el a katakombákban. Mivel nem voltak hajlandóak tömjénezni a császárnak, ezért mindent rájuk kentek, ami csak az országban történt. Ha megverték a hadsereget valahol, akkor az a keresztények hibája volt. Ha a Tiberis kiáradt, akkor az a keresztények hibája volt. Ha valami nagy betegség volt, akkor a keresztényeket okolták. Elképesztően ellenséges környezetben kellett élniük. Pál írt egy levelet ennek a gyülekezetnek, ami talán száz százötven emberből állt. Nagyon tetszik nekem, hogy volt látásuk az egész világra, Róm 1:5-8, Róm 1:15. Lenyűgöző! Milyen nagyszerű ígéret ez!
Aki nem kímélte – a szó nem csak azt jelenti, hogy feladni, hanem átadni. A Fiút feladta az Atya, de nem csak feladta, hanem átadta. Odaadta a bűnösök kezébe, és ennek a világnak a kezébe, ami később elutasította Őt. Ő, Aki a Saját Fiát nem kímélte, Ővele együtt hogyne ajándékozna nekünk mindent. Mindent! Itt van egy nagyon érdekes görög szó, ami azt jelenti, hogy Isten hajlandó és öröme van abban, hogy feladja, átadja, és nekünk adjon mindent. Ő hajlandó erre. Időnként mi hajlandóak vagyunk dolgokra, de annyira azért nem élvezzük. Hajlandóak vagyunk, de azért nem mindig élvezetes. Ő hajlandó és öröme van benne. Milyen lenyűgöző vers ez!
Ma reggel a feltétel nélküli kegyelemről gondolkodtam, a feltétel nélküli kegyelem elégséges voltáról. Isten ad, és mi hívőkként elfogadunk Tőle. Remélhetőleg kapunk Tőle, időnként nem kapunk Tőle, de Isten ad. Ez a minden kegyelem Istene. Mert Isten úgy szerette ezt a világot, hogy adott, és mi elfogadjuk. Mi, mint hívők, adunk az embereknek. Vannak, akik elfogadják, és vannak, akik nem.
Azon gondolkodtam, hogy ha még nem is fogadnak el tőlünk, Isten ad, én elfogadom, én átadom másnak, ő pedig nem fogadja el, de Isten elfogadja, amikor ő nem. Azt hiszem, hogy ez lenyűgöző. ApCsel 13:2 szolgáltak az Úrnak. Hallottuk ezt a verset p. Mattitól: Amikor megcselekedted ezt akár eggyel is a legkisebbek közül, akkor Velem tetted meg. Függetlenül a választól.
A feleségem mondott nekem valamit, ami nagyon érdekes. Azt mondta: „Annak az embernek a családodban azért szolgálsz, hogy valamit nyerj ebből? Azért szolgálsz felé, hogy megtérjen?” Ez érdekesen hangzik! „Azért szolgálsz felé, hogy eljöjjön a gyülekezetbe, vagy azért szolgálsz felé, mert Isten ilyen?” Isten szolgál. Ő ad, Ő szeret, Ő irgalmas, akkor is, amikor nincs válasz. Mert Istent nem változtathatja meg az én válaszom.
Mal 3:6 „Én vagyok az Úr, a te Istened, Én nem változom. Ezért nem emészttettek meg ti, Jákóbnak fiai.” Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké. Minden jó ajándék, minden tökéletes ajándék felülről száll alá, a világosság Atyjától, Akiben nincs változás. Soha el nem fordul. Istennel mindig világosság a dolog, Ő soha nem változik, és soha nem fordul el.
Úgyhogy, adok-e, és úgy adok-e, hogy választ várok? Úgy gondolom, hogy akkor az nem kegyelem. Van itt egy másik nagyszerű vers: Örömmel költök és örömmel vagyok elköltve értetek. „Bár minél inkább szeretlek benneteket, annál kevésbé szerettek engem – 2Kor 12:15 –, én örömmel teszem, hajlandóan teszem.” Hívőként annyira szabad lehetek! Nem a válasz határoz meg engem. Persze mindenki szereti, ha válaszolnak neki; persze, mind szeretjük, amikor emberek megtérnek és növekszenek, de megszűnök-e szolgálni, ha nincs válasz? A szolgálatom folyamatossága az a válaszra alapul?
Valószínűleg már elmeséltem nektek ezt a történetet. Volt egy misszionárius család, elmentek Belga- Kongóba, csatlakozott hozzájuk egy másik család is Svédországból. Amikor a missziós területre értek, a törzsfőnök azt mondta nekik: „Itt nem szolgálhattok ezzel az üzenettel. A mi országunkban nem!”
Mellesleg azt mondják, hogy amikor bemész egy faluba, meg kell szerezned a főnök egyetértését. Akkor a főnök megfelelő módon veri a dobot, és mindenkinek jönnie kell: Milyen üzenetet hoztál nekünk? Néha négy tolmács kell, mire az ő nyelvükre átfordul, amit beszélsz. Nagyon érdekes.
Az a főnök azt mondta: „Itt nem szolgálhattok! Az egyetlen dolog, ami történhet, hogy valaki hoz nektek élelmet minden nap. Ennyit megteszünk értetek.” Nagyon frusztráltak voltak, mert annyit készültek rá! Nagyon csalódottak lettek. Minden nap jött egy tizenkét éves kölyök, kenyeret tojást és halat hozott.
Idővel a misszionárius felesége szülés közben meghalt maláriában. Aztán az apa is meghalt. A másik misszionárius család magához vette a gyermeket, de ők is nagyon betegek lettek, és hazatértek. Valahogy a gyermek az USA-ba került, és ott nőtt fel, aztán megtért. A neve Aina. Lenyűgöző, mert az egyik misszionárius férfi annyira csalódott mindebben, ami történt, hogy azt mondta: „Nincs Isten! Nincs Isten!…”; és alkoholista lett.
Úgyhogy egy nap a lány – tizennyolc-tizenkilenc éves lehetett akkor – látott egy történetet Kongóról. Látott egy sírt. A fehér síron ez a név állt: Svea Flood. „Tyű! Várjunk csak egy kicsit! Van valami ezzel a névvel.” Írt az embereknek, akik a cikket írták. Aztán ők meséltek a lánynak a nagy munkáról, ami Kongóban folyik. Ő már felnőtt apa és anya nélkül, és úgy döntött, hogy odamegy.
Útközben megállt Angliában egy missziós konferencián. Volt ott egy prédikátor Belga-Kongóból, aki sok baptista gyülekezet felügyelője volt. A lány mutatta neki a cikket a fotóval a sírról, és megkérdezte: Hallottál esetleg erről a faluról? „Igen. Az egész falu újjászületett!” A lány azt kérdezte: Hogyan történt? „Kisfiú voltam, mindent nap vittem nekik halat, tojást és kenyeret, és megtértem évekkel később.” Ő lett a felügyelő százezer hívő felett!
A lány elutazott oda. Amikor megérkezett, kiderült, hogy az édesanyja az ország hőse. A repülőtértől a sírig álltak sorban a hívők. Pedig olyan volt, mintha nem lett volna válasz. Olyan volt, mintha semmi nem történne. Látás által olyan volt, mintha az egész nem működne. Továbbadunk! Tovább adunk. Isten ad, mi elfogadjuk. Mi adunk. Lehet, hogy nincs válasz, de Isten azt mondja: Ha a legkisebbek közül akár eggyel is megtetted, akkor Velem tetted meg.
Teheted a környékeden. A feleségem szeret sütni, aztán elviszi a környéken élőknek. Azt mondja, hogy ez a süti-szolgálat. Így beszélget a szomszédokkal. Minap láttam, amint beszélgetett valakivel, bementem a házba, egy óra múlva kinéztem, és láttam, hogy még mindig ott beszélget. Csak szolgál az emberek felé. Használja ezeket a kis süti-eszközöket. Nagyon jól süt! Lesznek emberek, akik nem felelnek? Persze. Nyilván.
Lesznek emberek, akik felelnek, lesznek, akik nem. Tizenkét évig dolgoztam egy börtönben, és nagyon kevés a válasz. Ezt őszintén mondhatom. Tizenkét év alatt talán egy tanítvány volt. Ott voltam azokban a börtönökben éjjel-nappal tizenkét éven át, és Isten tanított engem: „Szolgálj! Szolgálj, és adj, és adj… Adj válasz nélkül.” Választ szeretnél? Lehet, hogy úgy látszik, mintha lenne, de aztán semmi nem történik.
Feltétlen kegyelem – ilyen Isten. Ő egyszerűen csak ad. Úgy értem, ha megmondtad volna Krisztusnak: Az embereknek, akik felé szolgálsz, talán a fél-egy százalékuk válaszol.; gondolod, hogy ez megállította volna Őt? Szerinted megváltozott volna? Szerinted megállt volna azért, mert nincs válasz? Van másfajta kegyelem is, amiről szoktak beszélni. Ez a kegyelem csak akkor ad, amikor választ remél. Ha nincs válasz, akkor megváltozik.
William Chalmers Burns Kínába költözött, és hét év alatt nem volt egy lélek sem. Készen állt visszatérni Angliába, készen állt feladni, és Isten adott neki egy verset: Luk 5:5 Evezz ki a mélyre, és engedd le fogásra a hálódat! Arra gondolt: Még egyszer!; és maradt. Valami történt. Tanult valamit Jézus Krisztusról, hogy az Ő teljességéből vettünk kegyelmet kegyelemért.
Isten szüntelenül ad kegyelmet kegyelemre, kegyelmet kegyelem után. Ő az adakozó Isten. Nem számít igazából, hogy ki válaszol. Időnként azt mondjuk: Annak az embernek sikeres szolgálata van. Igazából a válaszra, az eredményekre alapozod a véleményedet. Viszont Isten az, Aki adja az eredményeket.
Isten képes embereket elhívni. Merlin Grove misszionárius volt Szomáliában. Nem tudom, hogy tudsz-e valamit Szomáliáról. Ott volt a feleségével és éveken át semmi nem történt. Egy nap a feleség hallotta, hogy odakint kiabál, kiment. Épp egy fanatikus muzulmán pap halálra szurkálta. Odaszaladt a férjéhez, és őt is megszúrta a fickó. Az asszony összeesett a homokban, és Isten ott adott neki egy látást a szomáliaiakért, mesélte később. Maradt, és még húsz éven át szolgált az emberek felé.
„Semmi nem történik! Semmi nem történik.”
„Engem eladtak Egyiptomban. Most mit csináltam? Volt egy látásom egy Atyáról, Aki szeret engem. A saját testvéreim adtak el.” Volt valaha problémád az életben? Gondolj erre a problémára. Tizenhét éves, eladták az izmaelieknek, és Egyiptomba viszik, és egyedül van. Isten azonban vele van! Mi lenne a hozzáállásom a srácok felé? Tudjuk, hogyan gondolkodnánk! 🙂 József szerette őket. Nem annak alapján válaszolt nekik, nem az volt a hozzájuk való kapcsolata, hogy mit tettek vele.
„Ti gonoszra szántátok, de Isten jóra fordította.” Azért, hogy sok életet megmentsen. Gondolkodtál valaha azon, hogy miért kellett 1Móz 45-ben elmondani, és aztán 1Móz 50-ben újra? 1Móz 50. tizenhét évvel később volt. Tudod, mit gondoltak a fivérei? „Csak azért bocsájtottál meg nekünk, mert atyánk még élt. Most, hogy atyánk meghalt, most visszakapjuk, tudjuk.” József azonban sírt. Azt mondta: „Talán Isten helyén állok én? Szeretlek benneteket. Ez nem arra van alapozva, akik vagytok, vagy amit tesztek.” Ez Istennek a feltétel nélküli kegyelme.
Isten szereti az ellenségeit. Imádkozik azokért, akik üldözik Őt. Volt egy pásztor, akinek nagyon nehéz volt a házassága, és ez sok mindent félrevitt vele kapcsolatban. Nagyon dühös lett Istenre. Amikor egy ember dühös Istenre, akkor – mit gondolsz – kin tölti ki? Valakin, aki Istent képviseli. Sokszor ez a baj az emberekkel.
Dühös lett az ember Istenre. Aztán kezdett jönni a gyülekezethez. Várta, hogy az emberek kijöjjenek, és borzasztó dolgokat mondott neki. Egyszer, amikor prédikáltam, bejött az istentiszteletre, és kezdett mindenféle módon szidni engem. Isten azt mondta nekem: „Maradj csendben! Ne szólj most semmit.” A régi bűnös természetem nagyon szeretett volna egy-két dolgot csinálni a nyakával, efelől nincs kétség. 🙂 Két éven át ment ez.
Egy nap kopogtattak az ajtón, ő volt az. Azt mondta: „P. Scibelli! Isten megbocsátott nekem, te megbocsátanál?” Azt feleltem: Senkit nem vettem fel a helyedre, nem töltöttem be a helyedet. Most mennek éppen látogatni, csatlakozz hozzájuk!” Aztán Isten azt mondta nekem: Adj neki egy évi fizetést visszamenőleg. „Tessék?!” Ő azt mondta: Gondoskodj az emberről!
Nemrég volt egy ember, akinek baja volt velem – van néhány a világban erre-arra, és ez rendben is van 🙂 –, kórházba ment, és kidobták, mert nem volt pénze, pedig komoly vérbetegsége volt. A Szent Szellem azt mondta nekem: Fizesd ki a kórházi számláját (kétezer dollár) egy jobb kórházban. Amikor ott voltam januárban, találkoztam az ember családjával, és arról beszéltek, hogy teljes fordulat történt az életben.
Egyszerűen csak adunk. Adunk, amikor van válasz, és adunk, amikor nincs válasz. „Jákób, szeretlek. Izrael, nem válaszolsz, de te az Én népem vagy, és szeretlek téged. Kegyelmet adtam neked, szövetséged van velem. Melletted állok. Megvigasztallak a nehézségedben, rendelkezésedre állok. Nem számít, hogy felelsz-e vagy sem. A te válaszadásod hiánya Engem nem változtat meg.” Ez annyira lenyűgöző! Ezt nem is tudjuk felfogni.
A feleségem azt mondja: nem válaszoltam egyáltalán. Amikor a feleségem megtért, én túlságosan be voltam szennyezve betegségekkel, narkóval. Beszélt hozzám, és azt válaszoltam: „Beszélj valaki mással! Beszélj a fivéremmel, ő keresztény!” Ám a feleségem egyszerűen csak szeretett engem. Fura dolgok zajlottak a házban. Furcsa népek jártak hozzánk: bűnözők, őrültek… Feleségem ott volt a pici Lindával, és csak szolgált felém, rendelkezésemre állt, és szeretett engem, amikor nem volt semmi válaszom. „Mi folyik itt? Mi van? Hogyan lehet ilyen, amikor én olyan vagyok, amilyen vagyok? Jobban értékelném, ha háborúzna velem, vagy belém lőne, valami olyat csinálna, ami magamhoz térít.”
Feltétlen kegyelem – ez Isten. Neki ez a kegyelme az asszony felé a kútnál, ugyanezt tartogatja az asszonynak Ján 8-ban, Luk 7-ben. Ugyanezt tartogatja Jónásnak, amikor rossz irányba tart, Ézsaiásnak, amikor ő azt mondja, hogy tisztátalan és alkalmatlan. Ugyanezt tartogatja Ábrahámnak, amikor a feleségéről azt hazudja, hogy a húga. Lenyűgöző Istennek a feltétel nélküli kegyelme.
„Péter! Te kegyelmet kaptál. Kegyelmet adtam neked. Amikor megtagadsz Engem.” A tizenkettőre gondoltam. Volt közöttük egy, aki megtagadta, volt köztük egy az ördögtől, volt köztük egy kételkedő, és volt kilenc, akik otthagyták. Micsoda csapat! Micsoda férfiak! 🙂 Tamás a kételkedő, Júdás, az ördög, Péter az, aki megtagadta, a maradék pedig csak elszaladt. „Ez a gyülekezeted. Ez az! Itt vannak a tanítványaid.” Lenyűgöző!
Ő egyszerűen csak adott. Adott továbbra is. Ez a minden kegyelem Istene. Ez a bővölködő kegyelem Istene, 2Kor 4:15-18. Ez az, Aki azt mondta: Az Én kegyelmem elég neked, és az Én erőm erőtlenségben végeztetik el. Figyeld, amint az emberek megváltoznak! Csak nézd! Nyugat-Afrikában sok olyan megtért muzulmánunk van, aki ma lelkipásztor. Tudod, miért? Mert kegyelmet adsz neki, kegyelmet adsz neki… Kegyelmet a bálványimádónak! Adj nekik kegyelmet. Ez lenyűgöző. Csak figyeld, hogy mi lesz az eredménye.
„Kell valaki, aki válaszol nekem!” Nem! Ha nem teszi, akkor Krisztusnak szolgálsz. Mi lehet nagyobb ennél? Mi lehet nagyobb annál, hogy Magának Jézusnak szolgálsz? ApCsel 13:2 szolgálj az Úrnak. Ő ad, én elfogadom, én kezdeményezek, ő nem felel, és Isten fogadja el az én szolgálatomat. Isten Magához veszi az én szolgálatomat. Én és Isten. Ezért szabad vagyok. Szabad vagyok, függetlenül attól, hogy van-e válasz.
Láttam embereket évekkel később. „Mi prédikátorok vagyunk. Szeretnénk, ha most történne valami! Most azonnal, következő héten, következő héten… Na, jó, adok Neked három hónapot.” Mit szólsz negyven évhez? Vagy húsz évhez? Jákób – huszonnyolc év. Isten azonban szerette Jákóbot, és Isten szolgált Jákób felé. Isten kegyelmet ad nekem, amikor felelek, és akkor is, amikor nem felelek. Ő mindig a rendelkezésemre áll.
Pál tizennégy apostoli levelet írt, és mindegyik így kezdődik: Kegyelem nektek!; és mindegyik úgy végződik: Kegyelem legyen veletek! Az utolsó szavai a Bibliánknak: Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindnyájatokkal, ámen. Pálnak a kezdetektől, ApCsel 9-től 2Tim 4-ig kegyelem volt. János 1-től 2Pét 3:18-ig Péter számára is kegyelem volt. Mát 4-től Jel 22-ig Jánosnak kegyelem volt. 2Móz 1-től 5Móz 33-ig a minden kegyelem Istene Mózes számára. Aztán Ruth számára, Ráhábnak, a prófétáknak, a királyoknak, Dávidnak… Isten kegyelme feltétel nélküli kegyelem. Változhatatlan és feltétlen.
Az Ő teljességéből vettünk mindnyájan kegyelmet kegyelemre, és Ő folyamatosan ad. Ő kitartóan ad, és ad…
Atyánk köszönjük Neked a feltétel nélküli kegyelmet. Köszönjük, hogy ma szabadok lehetünk, mert Te hajlandó vagy, és örömöd van abban, hogy szabadon, ingyen nekünk adj mindent. Köszönjük, Istenünk!
Ámen.