P. Farkas Laci
Néhány szó a Kháriszról. Egy nagyon izgalmas féléven vagyunk túl, majdnem. Sokat csinált Isten az iskolánkban. A legutóbbi a támogatói nap volt. Csodálatos volt! Tényleg nagyon áldott volt! Sokféleképpen megtisztelt bennünket Isten. Hadd mondjak erről egy bizonyságot!
Az egyik fiú az iskolából megbetegedett, és nem tudott ott lenni, de el tudott jönni az apukája és a testvére, aki még nem jár hozzánk, de jó ideje már zene gondolkodik. Most eljött, és annyira tetszett neki az, amit itt látott, amit itt kapott, hogy után írtak egy e-mailt a szülei: Mi az a legrövidebb idő, hogy kezdhet a fiú a Kháriszban? Halleluja!
Korábban volt egy nyílt napunk, amikor több család is meglátogatott minket. Két családról nem tudtunk, miután elmentek, de a múlt héten Isten visszahozta őket. Ott is az apuka azt kérdezte, hogy mi az a legrövidebb idő, hogy jöhetnek. Úgyhogy január első hetét úgy kezdjük majd, hogy három új diákunk van. Dicsőség Istennek!
Kérjük, továbbra is imádkozzatok értünk új gyerekekért. Szükség lenne ebben az évben még tíz-tizenöt gyermekre, hogy az iskolánk működhessen továbbra is, illetve imádkozzunk a tanárokért. Amikor volt a támogatói nap, akkor reggel két tanárnő, akik teljes odaadással benne voltak, megbetegedett. Úgyhogy tartsuk őket imában továbbra is. Köszönöm, hogy részt vesztek az iskolában. Gyertek bármelyik hétköznap. Minden délelőtt van imaalkalom.
—
Nem tudom, te hogy vagy ezzel, de én egy ideje már szeretem a Karácsonyt. Nem mindig volt így, de most már több okból is nagyon szeretem. Az egyik az, hogy megmutatja a lényeget. Ugyanakkor megmutatja azt is, hogy mi a lényegtelen. Valaki azt mondta a filozófiáról, hogy az olyan, mint amikor egy vak ember egy sötét szobában egy fekete macskát keresne. 🙂 Igazán hiábavaló.
Hála Istennek, hogy a kereszténység nem erről szól. Nagyon tetszik, hogy Jézusnak a születése kézzelfoghatóvá tette azt, amit az ember keres. Az ember keres valakit, aki egy közülünk, de mégis több. Ez Jézus Krisztus, Aki Emberré lett, de Ő Isten. Azt gondolom, hogy ez ámulatba ejtő már önmagában is. Azt mondhatnánk, hogy az Ő születése a legcsodálatosabb esemény volt.
Nagyon érdekes, hogy ha megkérdeznénk: Lehet-e valami ennél fontosabb esemény?; akkor mi azt mondanánk: „Nem! Hogyan lehetne?” Viszont, ha megnézed Luk 2-t, akkor azt látod, hogy van egy másik esemény, ami beárnyékolja ezt. Mi lehet fontosabb annál, amit Isten tesz? „Kitalálhatjuk. Az, amit az ember tesz. Általában az a fontosabb, amit az ember tesz.” Ezt látjuk Luk 2-ben:
Luk 2:1 Történt pedig azokban a napokban, hogy Augustus császár rendeletet adott ki, hogy az egész lakott földön összeírást tartsanak.
Luk 2:3 Mindenki elment azért az összeírásra, ki-ki a maga városába.
Mi a fontosabb esemény? Hát ez. Mi ez az őrület, amiről minden szól? A népszámlálás. Az az esemény, amikor egy ember fitogtatja a hatalmát, és minden arról szól: ez az én kezemben van. Mi lehet fontosabb annál, amit Isten tesz? „Az, amit az ember tesz.” Valóban? Annyira jó, hogy megvan nekünk az Írás, mert elmondja nekünk:
Péld 21:1 Olyan az ÚR kezében a király szíve, mint a vízfolyás, oda irányítja, ahová akarja.
Vagyis Isten megengedi, hogy események megtörténjenek, miközben az Ő eseményei nem állnak meg. Ez nagyon tetszik nekem. Mert Istent nem zavarja az, hogy az Ő eseményei árnyékban történjenek meg. Ez nagyon jó válasz azoknak, akik csak úgy tudják elképzelni az életet, hogy minden ideális, akik mindig tudják azt, hogy minek kell történnie, vagy hogyan kellene történnie az eseményeknek. Azt gondolom, hogy ezek az emberek még Istent is szeretnék lebeszélni arról, hogy valami fontosat tegyen. Mert ha tovább olvasod Luk 2-t, akkor ott azt találod:
Luk 2:7 megszülte elsőszülött fiát, és bepólyálva a jászolba fektette, mert nem volt számukra hely a vendégfogadó háznál.
Istent nem zavarta, hogy nem ideális a környezet egy szülésre. Mihez hasonlít ez? Ahhoz hasonlít, amikor egy ember megtér és újjászületik. Azt gondolom, hogy láttuk ezt már sokszor, hogy a helyzet nem néz ki túl jól. Általában nincs nagy lila köd, de helyette van sok fájdalom, van könny és van megtörtség.
Ha a helyszínt vagy a környezetet néznénk, ahol az emberek megtérnek, akkor azt mondanánk rá: ez nem ideális. Viszont itt egy kérdés: Akkor ki menne el a kórházakba, ki menne el az elmegyógyintézetekbe, vagy ki menne el egy hajléktalanszállóra, hogy beszéljen olyan emberekkel, akik nem ideális környezetben élnek? Tetszik, hogy Istent ez egyáltalán nem zavarja. Ahogy nem zavarta az sem, hogy a Fia megszülessen emberként egy jászolban, ahogy nem zavarja, hogy egy ember egy nem ideális környezetben tér meg.
Ézs 9:6 Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk, és az uralom az ő vállán lesz. Így nevezik: Csodálatos Tanácsadó, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme!
Tetszik nagyon ez a vers. Mert nem ír a környezetről, nem ír azokról az állapotokról, de ír egy Személyről, ír arról, hogy Ő milyen. Ahogy olvassuk, rendkívüli. Ez Róla, Jézus Krisztusról szól. Ilyen a Karácsony, Róla szól, és arról, hogy Ő legyen a fontos. Máriának, Józsefnek, a bölcseknek, a pásztoroknak Ő volt a fontos, és nem engedték, hogy a lényegtelen elvonja a figyelmet a lényegesről.
Vigyáznunk kell egy módon nekünk is, mert ebben a világban annyi esemény van! A világ is felkapja a Karácsonyt, és másfajta eseménnyé teszi. Viszont ez Isten eseménye, az Ő cselekedeteiről szól. Préd 7:13 azt mondja: Tekints erre! Úgyhogy ezekben a napokban tekintsünk erre!
P. Kende
Zsid 4:14 Mivel tehát nagy főpapunk van, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Isten Fia, ragaszkodjunk hitvallásunkhoz.
1Thessz 4:16-18 Mert maga az Úr fog leszállni a mennyből riadóval, főangyal szózatával és Isten harsonájával, és feltámadnak először azok, akik Krisztusban meghaltak, azután mi, akik élünk, akik megmaradtunk, velük együtt elragadtatunk a felhőkben az Úrral való találkozásra a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk. Azért hát vigasztaljátok egymást ezekkel a beszédekkel.
Az első versben azt olvassuk, hogy Jézus a Főpapunk, Aki áthatolt az egeken, egy értelemben áttört az egeken, bement a mennybe. Ebben nagy bátorítás van, ami az, hogy van egy hang értünk a mennyben. A legmagasabb szinten képviseltetve vagyunk.
Az emberi történelem során az emberiség javarészének nagyon kicsi beleszólása volt abba, hogy mi történik vele. Általában nem dönthették el, hol éljenek – azt a földesúr döntötte el –, kivel házasodjanak – azt a család döntötte el –, mikor menjenek háborúzni – azt a király döntötte el –, és nagyon sokaknak nem volt joguk az életükhöz sem. Annyi rabszolga volt a nagy birodalmak során, annyi jobbágy, annyi ember, akinek nem volt joga semmihez!
A kereszténység mégis igazán virágzott ezekben az időkben. Miért? Azért, mert a keresztények felismerték, hogy nekik van egy hangjuk a mennyben, van ott valaki, Aki szól értük Isten előtt, hogy az életük végső soron nem elfeledett, és nem arról szól, hogy ők jelentéktelenek, és nem is arról szól, hogy senki nem törődik velük. Mert 1Tim 2:5-ben azt olvassuk, hogy van egy közbenjáró ember és Isten között, Jézus Krisztus, Aki Ember és Isten. Ez elképesztő gondolat.
Ma sokkal nagyobb szabadságunk van annál, mint amit látunk a történelem folyamán. Hála Istennek ezért. Viszont ma is vannak hazugságok, amelyek igazán oda vezetnek, hogy megint rabságban legyünk, hogy elveszítsük ezeket a szabadságainkat, amik egyébként drágák nekünk. Például az az ígéret: Biztonságot adok neked, ha feladod a szabadságod. Biztonságot adok neked, ha irányíthatom az életed. Ez az ígéret megvan a társadalmunkban Európában, és a világunkban mindenütt. A másik a multikulturalizmus – amivel televan Euróba –, ami óriási szabadságot ad. Jól hangzik, de beenged olyan vallásokat, amik aztán nem fognak szabadságot adni senkinek.
Igazából ezért olyan fontos nekünk, hogy felismerjük, hogy ne legyenek illúzióink Európával, azzal, hogy hova megy a világunk. A legnagyobb, a legfontosabb dolog felismernünk, hogy van egy hangunk a mennyben, hogy Jézus a mi főpapunk áthatolt az egeken azért, hogy Isten előtt szóljon a mi érdekünkben. Ő a mi közbenjárónk. Ő a mi szószólónk, 1Ján 2.
Igazából azt gondolom, hogy ez az egyik nagy ok, amiért emberek Magyarországon elveszítik az örömüket, ez az oka szerintem, amiért sokan elmennek, mert úgy érzik, hogy őket csak félrerúgják az útból, félvállról veszik, nem hallgatják meg. Figyelj, keresztény, ne legyél reménytelen! Miért? Azért, mert nekünk nem politikai megoldásra van szükségünk.
Amire nekünk szükségünk, az nem újra és újra egy jobb vezető vagy nagyobbat ígérő vezető az országnak, nem jobb képviseletre van szükségünk, hanem fel kell ismernünk ezt, hogy van szószólónk a mennyben, hogy van képviseletünk a mennyben, és ebben éljünk. Fel kell ismerni, hogy mit jelent az, hogy van egy főpapunk.
Hadd egyensúlyozzam ki. Szavazz, amikor eljön az ideje, persze, legyél felelős, fejezd ki a véleményed, ahogy a társadalom megengedi, nyilván, de a vigasztalásunk nem onnan jön. Hanem innen jön, hogy Zsid 4:14 nekünk van egy főpapunk a mennyben, és ez a bizalmunk. Ez a bizodalmunk.
Ebben a versben látunk valamit, ami meglepő: Jézus áthatolt az egeken. Erről szeretnék beszélni. Ő egy értelemben széttépett valamit, amit nem lehetett széttépni: az eget. Átment rajta. Ez olyasvalami, amire mi nem lettünk volna képesek, de igazából ez volt az Ő egész szolgálata. Igazán az egész szolgálata erről szólt, hogy Ő áttört dolgokon, amiken nem lehetett áttörni. Ő áttört rajtuk. Keresztültört rajtuk. Nem állt meg, hanem áttört dolgokon.
A Karácsony igazán az erről szóló megemlékezésünk, ami nyilván lehetetlen lett volna. Isten átlépett egy olyan határvonalat, amit senki nem tudott volna elképzelni. Annyira nem, hogy az Ő népe, Izrael, akik várták a Messiást, egyszerűen nem tudták felismerni Őt annak, Aki volt. Miért? Mert ez annyira megdöbbentő gondolat!
Mielőtt megtértem volna, amikor Jézusról hallottam, akkor általában ezt volt nehéz elhinni, a felfelé irányt, hogy Ő átment az egeken, hogy Ő feltámadt, hogy Ő él, hogy Ő a mennybe ment. Ezt volt nehéz elhinni. Miután megtértem, és elkezdtem olvasni a Bibliát, azután a másik irány lett a megdöbbentő. Mi a csudáért jött volna Ő el? Hogyan jöhetett el Isten az emberek közé? Ez a lefelé irány. Mert ez volt az első áttörés, hogy Isten emberré lett.
Fil 2:5-től olvasunk erről, ahol azt látjuk, hogy Pál inti a hívőket akkor, és most is, hogy ugyanaz az indulat legyen bennünk, mint ami Jézusban volt. Ő Istennel egyenlő volt.
Fil 2:6-7a aki amikor Isten formájában volt, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy Istennel egyenlő, hanem önmagát megüresítette,
Nehéz elképzelnünk azt, hogy Ő emberré lett, hogy a korlátlan korlátozottá lett, hogy az, Aki mindenható, képes félretenni ezt, és nem élni ezzel, Emberként egyszerű emberi erővel, Istenben való hittel végigmenni az életen. Ezt nekünk nagyon nehéz elképzelni. Főleg azért, mert soha nem voltunk még a bőrünkön kívül.
Úgy értem, még soha nem voltam semmi más, mint ember. Nyilván, csak ezt ismerem. Olyan, mintha azt mondanám: Gondolkodj kicsit arról, hogy milyen lenne, ha nem lenne idő. Semmilyen ötleted nincs erre, hiába is próbálkozol, ne tölts ezzel időt hiába. Sose voltunk még az időn kívül, hogyan lehetne? Egyszerűen bele vagyunk merítve, képtelenek vagyunk tudni azt, hogy milyen ezen kívül.
Ugyanígy nem tudjuk elképzelni, hogy milyen volt Jézusnak emberré lenni. Ez azonban óriási áttörés volt. Jézus nagyon sok határt átszakított, amit szerintünk lehetetlen: Isten emberré lesz úgy, hogy közben Isten marad. Ez hogyan lehetséges? Ezt nem tudjuk elmondani, nem tudjuk elképzelni. Tudunk róla álmodozni, le tudjuk írni, mindenféle meghatározásaink vannak rá – nemsokára a Tanok áttekintése II. órán erről lesz szó –, de igazából nem értjük. Mert Isten áttört egy határon.
Nem értjük, de valós, és megtörtént. Jézus eljött közénk, és Ő átlépte ezt az átléphetetlen választóvonalat. Jézus szétszakított valamit, azt az elképzelést, hogy Isten távol van, hogy Isten magasztos, mi pedig mocskosak vagyunk, és a kettő nem jöhet közel egymáshoz, Ő nem jöhet el hozzánk. Jézus ezt törte át. Lenyűgöző volt.
Amikor itt élt, újra és újra ez volt az, amivel piszkálták. „Miért vagy bűnösök között? Miért vagy az adószedőkkel? Miért vagy a prostituáltakkal? Miért vagy a részegesekkel? Miért vagy a halászokkal, a közönséges emberekkel? Te tanító vagy, nem? Te azt gondolod, hogy próféta vagy, nem? Akkor nem itt kéne lenned a művelt, kifinomult emberekkel ezen a szinten?”
Jézus azt mondja: „Ne nevetess! Ha tudnád, hogy Én mit hagytam ott azért, hogy ember legyek, akkor ez a lépés semmi. Ez a lépés semmi, hogy Én megmentem a házasságtörő nőt, hogy Én meggyógyítom a bűnöst, hogy Én megmentem a bűnöst, hogy Én Magamra veszem a bűnöket. Ezért jöttem, hogy áttörjek ezeken a falakon.”
Aztán van még valami, amit Jézus szétszakított Mát 27-ben. Biztos gondoltál már erre, ahogy most beszélünk erről.
Mát 27:51a És íme, a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt.
Miről szól ez nekünk, hogy a templom kárpitja kettészakadt? Nem lehetett csak úgy bárkinek bemenni Isten szentélyébe. Tilos volt. Volt előtte egy vastag kárpit azért, hogy nyilvánvaló legyen: Oda nem mehetsz be! Amikor Jézus elvégezte a munkát a kereszten, akkor a kárpit kettészakadt. Ez jelent valamit nekünk, mégpedig azt, hogy Isten megnyitotta az ajtót, hogy bemehetünk a szentélybe.
Hála Istennek, a Zsidókhoz írt levél írója írt erről. Úgyhogy mindenféle okoskodásokat és tagadásokat félretéve, tudhatjuk azt, hogy ez valóban erről szól. Zsid 10:19-22 – erről szól, hogy megnyílt az út, hogy bemenjünk a szentélybe. Jézus széttépte a kárpitot. Ez azonban csak egy jelkép volt, mert nem ez a valódi lényeg. Hanem az, hogy Isten szeretettel fogadhat valamennyinket. Annyira csodálatos ez! Jézus vére miatt mehetünk Ő elé.
Televan ezzel az Újszövetségünk. Zsid 4:16-ban azt mondja: Fussunk bátran segítségért a szükség idején. Mit csinálunk a szükség idején? Fogjuk a fejünket? „Ajjaj, annyi baj van! Olyan egyedül vagyok! Olyan magányosnak érzem magam!”; és behúzódunk a sarokba, és depressziósak leszünk? Ki ne lenne depressziós a sarokban? Közben ott van ez a vers. Közben ott van Jézusnak a munkája, hogy Ő szétszakította az akadályt. Megnyitotta az utat, hogy bemehessünk az Atya elé. Mert Ő a mi közbenjárónk, igaz?
Nincs más pap. Senki nem áll az útban. Nincs senki, akinek azt mondhatnám: Kérlek, menj Istenhez, és imádkozz értem, mert az én imámat úgysem hallja annyira, mint a tiédet. Kérhetjük egymást: Imádkozz értem! Persze, de nem azért, mert ő olyan szent, hogy őt jobban hallaná Isten, hanem azért, mert a testvérem, és támogathat engem.
Az imáink nem olyanok, hogy a testvérem beszélni akar Istenhez, és akkor itt vagyok én, a pap, és: „Na, mondd el az imádat! Majd én elmondom Neki.” Nem! Hanem a mi imáink olyanok: „Menj oda Istenhez! Ő szeretettel vár téged.” Ilyenek a mi imáink. És olyanok a mi imáink:
– Emeljük fel a kezünket, és dicsérjük az Urat!
– De én gyenge vagyok!
– Nem baj! Hadd segítsek! – és „emelem a kezét”.
Ilyenek az imáink egymásért. Miért? Azért, mert az ajtó nyitva van. Mert bemehetek Isten jelenlétébe, és te is. Mindannyian. Ez az új szövetség, hogy nekünk van egy közbenjárónk, Jézus. Ő pedig széttépte a kárpitot, és azt mondta: „Menj be! Az Én nevemben menj az Atya elé. Mondd azt: Jézus miatt itt vagyok! Jézus miatt jogom van itt lenni.” Senki nem állíthat meg Jézus miatt, az Ő vére miatt. Az Ő munkája miatt. Ezt jelenti, hogy a kárpitot szétszakította Jézus.
A gyülekezetben ez azt is jelenti – erről is olvasunk, hála Istennek! –, hogy nincs rabszolga vagy szabad. Ami azt jelenti, hogy bármilyen társadalmi helyzetben is legyél, igazából a gyülekezetben nincs különbség. Mind egy helyen állunk. Azt mondja: Nincs zsidó, nincs görög, azaz pogány. Ami azt jelenti, hogy az a különbség, ami az Ószövetségben megvolt zsidó és pogány között, a gyülekezetben az nem valós.
Aztán még egy, azt mondja: nincs férfi, nincs nő. „Micsoda?” Mit jelent ez? Ez azt jelenti, hogy mindannyian tanítványok vagyunk, hogy mindannyian követjük az Urat. Mind mehetünk Őhozzá. Szét lett szakítva a kárpit. Be lehet menni, Gal 3:28. Ha nem hiszed, olvasd el!
Mit jelent azonban ez? Gondolod, hogy a többi probléma, amik megosztanak minket, azok tényleg számítanak? Ha az ennyire nagy dolgok, amik minket elválasztanak, azok nem számítanak semmit, akkor a mi kis dolgaink elválaszthatnak tényleg? Valóban? Joga van?
Hadd mondjak még egyet, amit Jézus elszakított!
Ján 17:21 hogy mindnyájan egyek legyenek, Atyám, mint te énbennem, és én tebenned, ők pedig mibennünk, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél engem.
Jézus, Őbenne vagyunk és az Atyában, és Ők mibennünk – ez lenyűgöző gondolat. Ez a „legszaggatósabb” része az egésznek. 🙂 Mert Isten Emberré lett. Nem gondoltuk volna, átszakított jó néhány elképzelésünket, de azt még el tudom képzelni. Mert Ő Isten, Ő bármit meg tud tenni. Azután kinyitotta az ajtót Istenhez. Ez sem semmi. Ezt sem gondoltam volna. Én nem gondoltam volna, hogy nekem személyesen jogom van menni Istenhez, de Ő azt mondta, hogy igen, úgyhogy el tudom fogadni.
Viszont itt van még egy elképesztő gondolat, az, hogy Őbenne vagyunk, hogy mi Jézusban vagyunk, hogy mi benne vagyunk Istenben. Ez nem álom! Lenyűgöző, hogy mi benne vagyunk Istenben, Ef 2:5-7, Kolossé levél… Isten bevett minket. Befogadott minket, és Őbenne vagyunk. Az Újszövetségben sokat olvasunk erről. Van nagyon sok kép. Ő a Fej, mi vagyunk a test, vagyis egy vagyunk. Ő a vőlegény, mi a mennyasszony, és egy nap egyek leszünk, ahogy össze is tartozunk.
A humanizmus azt keresi, hogyan emelje fel az embert, de igazából soha nem emelheti olyan magasra, ahova Isten emeli az embert. Mert Isten befogadott bennünket. Isten ezt is átszakította. Azt mondja nekünk, hogy isteni természet részeseivé lettünk. Ez nem azért van, mert olyan fantasztikusan jók vagyunk, hanem azért, mert elfogadtuk Jézust, mert Őrá bíztuk az életünket.
Ő nem csak eljött hozzánk. Nem csak megnyitotta az ajtót, hanem be is fogadott minket, be is vett bennünket. Bevett minket! Nagyon valós értelemben részévé tett minket annak a közösségnek, ami megvan Őközte és az Atya között. Ami eléggé elképesztő gondolat. Ám ez a valóság, amit kommunikál felénk újra és újra az Újszövetség.
Fejezzük be azzal, amivel kezdtük. Azt olvassuk 1Thess 4-ben, hogy egy nap jön az elragadtatás. Ha tanulmányozod a végső időket, annak a tanát – ami szintén része lesz a Tanok áttekintése II-nek –, akkor azt látod, hogy a világ tart valamerre. A nagy egyesülési folyamat nem véletlen. Olyasvalami, amit a keresztények már nagyon régóta mondanak, hogy lesz.
Ez a világ most mire vár? Egy vezetőre. Egy igazán jó vezetőre, aki karizmatikus, nagyon-nagyon eltökélt, nagyon bölcs, nagyon tudja, hogyan kell csinálni a dolgokat. Olyan vezetőre, aki kihúzza a világot a csávából, és meg is kapják. Mi úgy hívjuk, hogy Antikrisztus, de a világ másképp fogja hívni. Nem baj. Mi ismerjük a természetét, még ha nem is tudjuk, hogy ki az. Van azonban egy jó hírünk. Az, hogy mielőtt hatalomra lép, azelőtt jön ez a rész, amit olvasunk 1Thess 4-ben: eljön Jézus és kivesz minket innen és elragad bennünket.
Azt kérdezheted: „Pásztor! Miféle karácsonyi üzenet ez?” Azt felelem, hogy ez a leginkább karácsonyi üzenet, amit kapsz ebben az időszakban. 🙂 Gondolj bele ebbe: mit csinált Jézus, amikor megszületett? Nem csak kis aranyos csecsemő volt a jászolban, nem erről szólt a történet, hanem arról, hogy Isten átszakította azt, amit nem vártunk volna. Emberré lett Isten. „Mi? Miért?” Azért, hogy minket bevehessen. Egy értelemben ez a kérdés: Hogyan jöhetne el Jézus? Nem tudom, ismerős-e, amit itt olvasunk:
2Pét 3:3-4 Mindenekelőtt tudjátok meg, hogy az utolsó napokban csúfolódók jönnek, akik saját kívánságaik szerint járnak, és gúnyosan kérdezgetik: Hol van az ő eljövetelének ígérete? Mert mióta az atyák elhunytak, minden úgy marad a teremtés kezdetétől fogva.
Ez itt van körülöttünk folyton: „Hogy lehetne feltámadás? Hogy lehetne elragadtatás? Hogyan lehetne, hogy Isten befogad téged? Hogy lehetne örök élet? Hogy lehetne természetfeletti?” Ez a fajta gúnyolódás semmit nem jelent! Olvasd tovább a fejezetet! Saját döntésük az, hogy nem tudják ezt.
Ha megnézed Jézus szolgálatát, az Ő eljövetelét, látod, ahogy átszakította ezt a határt, aztán amikor itt volt, folyton áttört a határokon. Emlékszel? Amikor megérintette leprás, Ő azt mondta: Akarom, tisztulj meg! Miért nagy dolog ez? Mert a leprást nem érinted meg. A leprást senki nem érinti meg. Törvény is volt erre, tilos volt megérintetni a leprást. Jézus azonban áttörte ezt a határt is. Átlépte ezt is, és azt mondta: „Nem! Én meggyógyítom.” Ugyanígy tesz veled is, és velem is. Mi azt mondjuk: „Ááá, lehetetlen! Soha nem történhet meg!” Ő azonban megérint bennünket. Ő megérint bennünket, és áttör a határon. Újra meg újra ezt teszi.
Úgyhogy amikor az elragadtatásra gondolunk, akkor ez nem olyan meglepő. Egy értelemben, naná, hogy ezt fogja tenni. Mert eddig is ezt csinálta. Eddig is áttörte a határokat. Miért vannak missziók a kereszténységben? Ugyanezért. Mert Jézusnak az élete ilyen, hogy áttöri a határokat.
Ahogy misszionáriusok mentek Kínába, Indiába, Burmába, Afrikába, Dél-Amerikába… mindenféle helyekre, azt kérdezték az emberek: „Miért mennél oda? Nagyon sok dolog van az utadban, veszélyes hajóút, valószínűleg halál, betegségek, más kultúra. Itthon kényelmes lehetne az életed, ott nem lesz az, miért mennél?” Azért, mert Jézus élete ilyen. Ő áttör akadályokon. Ezt csinálta egészen végig, és ezt csinálja most, és ezt fogja csinálni az elragadtatáskor is. Semmi meglepetés! Az elragadtatás nem meglepő gondolat, hanem magától értetődő azoknak, akik felismerik, hogy milyen Istenünk van.
A feltámadást is gúnyolják. 1Kor 15:35-37 és 42-44-ben azt mondja: elvettetik romlandóságban, feltámad romolhatatlanságban. Azt mondják: Hogyan lehetne feltámadás? A válaszunkhoz csak egy gondolat. Zsolt 139:16-ban azt mondja: a Te könyvedben fel van írva minden énrólam. Mi az, amit tanultunk az elmúlt húsz-harminc évben az életről? Azt, hogy a legfontosabb dolog benne az információ.
A legjelentősebb dolog az életben az információ. Abból áll az élet. Információ alapján épülünk fel. A Zsoltárokban ez benne van, hogy Isten minden információt feljegyez rólad. Úgyhogy a feltámadás nem nagy ügy, mert az információról szól, arról, aki vagy, arról, ahogy fel vagy építve.
Mennyei Atyánk! Köszönjük Neked ezt a csodát, hogy Jézus áttört az egeken; egyszer azért, hogy eljöjjön hozzánk, és egyszer azért, hogy bevigye a vért a mennybe a mi javunkra, hogy megszerezze a megbocsájtás jogát, hogy mindannyian mehessünk Hozzád, hogy mindannyian elfogadottak lehessünk Teelőtted, akik rábízzuk magunkat Jézusra. Köszönjük Istenünk. Áldunk Téged ezért, és dicsérünk.
Ámen.