P. Bendegúz
Luk 2:25 És ímé vala Jeruzsálemben egy ember, a kinek neve Simeon volt, és ez az ember igaz és istenfélő vala, a ki várta az Izráel vigasztalását, és a Szent Szellem vala ő rajta.
Van itt egy felsorolás Simeonnal kapcsolatban. Ez a felsorolás nekem arról beszél, hogy ez az ember ismerte Istent, igaz volt, istenfélő, és Isten Szelleme is jelen volt az életében. Ebben a versben igazából két személyt látunk, az egyik Simeon, a másik pedig Isten. Ez a kettő van a te életedben: te és Isten; és ennek a mélysége, ahogy együtt jártok, ahogy megvan a szeretetkapcsolat nap mint nap, ahogy Isten szeret téged. Isten szeret téged. Nem elméletileg, hanem nap mint nap az életedben. Ezt onnan tudod, hogy járásod van Ővele.
Luk 2:26 És kijelentetett néki a Szent Szellem által, hogy addig halált nem lát, a míg meg nem látja az Úrnak Krisztusát.
Isten kincset adott neki, különleges kincset adott számára, és ő várta Messiást. Ő tudta, hogy mit jelent ez. Nagy várakozás volt a szívében Isten felé, és Isten azt mondta: Meg fogod látni! Amikor van várakozás a szívedben, Isten azt mondja, hogy meg fogod látni. Biztos vagyok abban, hogy ez hihetetlen öröm volt az ő szívében, és várta azt a napot. Isten hűséges volt, mert beszélt hozzá a kellő pillanatban. Lehet, hogy vannak olyan időszakok, amikor Isten nem beszél. Amikor viszont eljön a pillanat, amikor szükséges, akkor Isten beszélni fog.
Luk 2:27-32 És ő a Szellem indításából a templomba méne, és mikor a gyermek Jézust bevivék szülői, hogy ő érette a törvény szokása szerint cselekedjenek, Akkor ő karjaiba vevé őt, és áldá az Istent, és monda: Mostan bocsátod el, Uram, a te szolgádat, a te beszéded szerint, békességben: Mert látták az én szemeim a te üdvösségedet, A melyet készítettél minden népeknek szeme láttára; Világosságul a pogányok megvilágosítására, és a te népednek, az Izráelnek dicsőségére.
Ott van Simeon és a kezébe veszi a világ Megváltóját. Lehet, hogy vannak ott más emberek is, de ő igazán Istenhez beszél, merthogy ez az egész történet, amit itt látunk, az Isten és őközötte van. Ott van Isten és ő az ő belső emberében, az ő belső szobájában, Mát 6:6. Ami több mint egy szoba, az ott az ő belső élete.
Isten ott volt az életében, Isten vezette őt, és megvolt a teljes biztonság. Teljes biztonsága volt! Itt nem arról beszél, hogy békességgel megy el ebből a világból? Itt élt Istennel, Isten adott neki különleges dolgokat, és békessége és biztonsága volt azzal kapcsolatban, hogy Istenhez megy. Ezek a legnagyobb dolgok az életünkben, hogy Isten itt van az életünkben, beszél hozzánk, és aztán pedig békességgel megyünk Hozzá a maga idején, amikor azt mondhatjuk, hogy eljött az idő.
A minap olvastam egy cikket egy gyülekezetről. Minden vasárnap összejönnek, énekelnek, van szeretetvendégség, van szolgálat, szeretik egymást, bátorítják egymást, és valaki prédikál egy bátorító üzenetet, ami segíti az életüket. Csupán egy probléma van velük. A probléma az, hogy ateisták. Körülbelül két éve jött létre ez a gyülekezet, és rájöttek, hogy ők nagyon élvezik azt, hogy gyülekezetet csinálnak, csak egyáltalán nem hisznek Istenben. A lelküket azonban táplálja ez.
Isten mentsen minket attól, hogy ugyanezt csináljuk! Isten mentsen attól, hogy az életem ennyi legyen, hogy keresztény vagyok, de ennek csak gyakorlati és lelki oldala van, és nincs az életemben Istennek a személyessége, nincs a Szent Szellem vezetése és ez a belső szoba Istennel.
Luk 19:10 – ez olyan vers, amit megjegyezhetnénk! – Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, a mi elveszett.
Azért jött, hogy megkeresse, és megtartsa azt, ami elveszett. Mi ez, ami elveszett? Ez én vagyok. Mert én el vagyok veszve. Ő azonban azért jött, hogy megkeressen engem, és azért, hogy megtartson engem. Nem azért jött, hogy lelkigyakorlat legyen benne, hanem azért, hogy megkeressen és velem maradjon örökre, és hogy kapcsolatom legyen Vele. Ámen.
P. Jim
Egy tudós békákat vizsgált. Azt mondta: Ugorj!; és a béka ugrott. Aztán levágta az egyik lábát, megint mondta: Ugorj!; és a béka ugrott. Ezt feljegyezte. Aztán levágta még egy lábát, és mondta: Ugorj!; és a béka ugrott. Megint feljegyezte. Levágott még egy lábat, és azt mondta: Ugorj!; és a béka ugrott. Feljegyezte ezt is. Levágta a béka utolsó lábát is, és mondta: Ugorj!, de nem történt semmi. Erre feljegyezte: Miután levágtam mind a négy lábát, a béka megsüketült. 🙂
Különböző elképzelésekről gondolkodtam, és ezek összejöttek az elmémben.
Róm 8:31a Mit mondunk azért ezekre?
Azon gondolkodtam, hogy olyan sok rész van az Igében, amire gondolhatnánk, és mondhatnánk rá valamit. Róm 8-ban Pál beszélt valamiről, és azt itt már befejezte.
Róm 8:28 Tudjuk pedig, hogy azoknak, a kik Istent szeretik, minden javokra van, mint a kik az ő végzése szerint hivatalosak.
Néha megszokottak vagyunk ezzel a résszel, de így is mondhatnánk: Mi látjuk az érzékszerveinkkel, hogy mindenegyes részlet együtt munkálkodik a kiválóságra. Isten feltétel nélküli szeretete miatt meg vagyunk hívva, és ki vagyunk választva Isten célja szerint. Nem akarjuk félreérteni Istent. Az által vagyunk kiválasztva, hogy elfogadtuk az Ő szeretetét.
Róm 8:29-ben arról beszél, hogy a Fia képmásához hasonlatosak legyünk. Róm 8:29-30-ban öt lépés van Isten tervében, és ezek mind a múltban vannak. Azok, akik Isten választjuk, belépünk egy rendszerbe. Istent választjuk, és utána Ő teszi meg ezt az öt dolgot. Ez az Ő elméjében van eldöntve. „Azoknak, akik Engem választanak, ez az öt lépés meglesz.” Ennek az öt lépésnek a vége az, hogy megdicsőülünk.
Isten elméjében ez már megtörtént. Mert ez bizonyos dolog. Az által, hogy Isten gyermekeivé válunk, belépünk az örökkévalóságba. Megdicsőülve. Ez a szó azt jelenti, hogy egy személynek a méltósága nyilvánvalóvá lesz. Nem tudom, hogy bennem mennyi méltóság van, és ha valami dicsőséges, azt csak ki kell nyilatkoztatni, de Isten munkája bennem az, ami dicsőséges. Isten tervének része az, hogy mi szem előtt vagyunk.
Ez a 28. versben is látszik, hogy szem előtt vagyunk. Ez az Ő célja. Ezt a dicsőségét Ő földi cserépedényekben jelenti ki. Mit mondjuk tehát ezekre? Róm 8:28 Mi vagyunk azok, akik szeretik Istent. Róm 8:30 mi vagyunk azok, akiket meg fog dicsőíteni. Mi vagyunk azok, akiket meg is fog dicsőíteni. Tehát ezek a versek rólunk szólnak. Ezért mit mondjuk ezekre?
Simeon nagyszerű ember. Az egész élete összejött ott a templomban, és ez kitört belőle, mint egy forrás. „Itt van nekem az ígéret. Most elfogadtam az ígéretnek a beteljesedését.” Amikor elolvassuk ezt a részt Róm 8-ban, ez csodálatos. Pál folytatja ezt. Róm 8:31-ben azt kérdezi: Ki lehet ellenünk? Róm 8:32-ben Isten odaadta értünk az Ő Fiát, az ellenségei voltunk, nem kértük Őt, de Ő megtette ezt, és most az Ő gyermekei vagyunk. Mit tartana Ő vissza tőlünk?
Vannak olyanok, akik azt mondják: Isten megbocsát neked, hogy kereszténnyé válhass, de amikor már keresztény vagy… Ez a vers azonban nem erről beszél. Hanem azt mondja, amikor még nem voltunk a gyermekei, már akkor ennyi mindent adott nekünk. Most, hogy elbukom újra és újra, akkor Ő ki fog engem dobni? Túl sokat fektetett belém, mostmár együtt maradunk, összeragadtunk. Istennek az a terve, hogy ha túl sokszor elbukom, akkor Magával visz a mennybe.
Róm 8:33 e mögött az az elgondolás, hogy mi az Ő kedvencei vagyunk. Ő szeret minket. Az Ószövetségben mi vagyunk az Ő szeme fénye. Lehet, néha nem így érezzük. Amikor elbukom, akkor nem érzem magam annyira különlegesnek, mert a bukásomon gondolkodom. Felemelem igazából, és különböző oldalakról megvizsgálom. „Ó, kopaszodom!” Különböző dolgokat látok. Ám nem ez a célunk, hanem az, hogy Krisztust felemeljük. Ő tart fenn minket, és Ő szeret engem.
Tanár vagyok, és nincsenek kedvenc diákjaim. Többen itt vannak most a diákjaim közül, úgyhogy nincsenek kedvenceim! 🙂 Amikor viszont a házi feladataikat javítom, akkor nagyon óvatosnak kell lennem. Vannak olyanok, akikét nagyon egyszerű kijavítani. Mert ha mégis elkövet egy kicsi hibát, akkor lehet, hogy az nem érdekel annyira, mert jól csinálja a dolgokat. Másokét nem annyira könnyű kijavítani, mert elég gyakran saját válaszokat találnak, és nagyon sok energiába telik, hogy eldöntsem, az helyes-e vagy sem. Lehet, hogy az egyiknél elfogadom, a másiknál pedig nem. Nem szabad ezt tennem.
Istennél viszont mi vagyunk a kedvencek. Mi az Ő gyermekei vagyunk. Mert úgy szerette Isten a világot… Nem csoportként, hanem egyenként. Ő szeret engem. Nem csak egy szám vagyok az Ő számára, hanem Ő ismeri a könnyeimet, és Ő várja, hogy meghallhassa a kiáltásunkat. Róm 8:34 ki az, aki kárhoztat? Aki kárhoztathatna, az ugyanaz, Aki közbenjár. Úgyhogy nem fog kárhoztatni. A bíró az, Aki könyörög az ügyünkért.
Utána még továbbmegy, és beszél hét dologról, aztán még tíz dologról. Ez a tizenhét dolog nem tud elválasztani minket Isten szeretetétől. Mi mind szeretjük Róm 8-at. Volt egy tanárom a bibliaiskolában, aki azt mondta: Ha csak egy fejezetem lehetne meg a Bibliából, akkor az Róma 8. lenne, mert ez mindent rendbe rak, felemeli Krisztust. Róm 7-ben a bukásomon van a hangsúly, mert vágyom rá, de nem tudom betölteni Isten akaratát. Itt látjuk azt, hogy Isten rendezi a dolgokat.
Kicsit foglaljuk össze. Isten mindent az előnyünkre használ, és a végén méltónak fogunk találtatni. A bíró beszél a mi nevünkben. Semmi sem tud elválasztani minket az Ő szeretetétől. Mit mondjunk tehát ezekre? Az, hogy nem mondunk semmit, az nem lehetőség.
Jel 12:11 És ők legyőzték azt a Bárány véréért, és az ő bizonyságtételöknek beszédéért; és az ő életöket nem kímélték mind halálig.
A mi bizonyságunk nagyon fontos. Nagyon sok mondandónk van, mert nagyon sok minden történt velünk. Vannak olyanok, akik nagyon büszkék magukra, és ha megengeded nekik, akkor nagyon sokat fognak beszélni magukról, a gondolataikról, és azokról a dolgokról, amiket ők tettek. Ez azonban minket annyira nem épít fel. Nekünk arról van bizonyságunk, hogy mi történt értünk, Isten munkájáról az életünkben.
A világnak nincs meg ez az üzenet. A Biblia azt írja, hogy könnyelműen mondogatják: békesség, békesség; de nincs békesség. Izrael a világ híreiben még mindig a középpontban van. Tudjuk, hogy az Izraelhez való kapcsolat az, ami Krisztust vissza fogja húzni. Nézzük a híreket valami jót keresve, de csak egyre rosszabb és rosszabb lesz.
Péter azt mondta 1Pét 3-ban, hogy mindig kell, hogy legyen válasz. Ez a válasz a bennünk való reménységhez kötődik. Mert amikor az emberek ránk néznek, akkor nem látnak sokkal különbet, mint amikor tükörbe néznek. Az, hogy keresztények vagyunk, nem tesz minket egészségesebbekké vagy gazdagabbakká. Ugyanolyan problémáink vannak, mint a világnak, de van egy mag, a reménynek a magja. Ez nem az, hogy mi valamilyen tündérmesében hiszünk.
Péter azt mondta: Láttam, amiről most beszélek. Én is mondhatom alázatban, hogy láttam ezt. Nem a szememmel, de nem kevésbé valós számomra Isten munkája. Az emberek a világban ezt nem látják. Ez nem létezik számukra. Ránéznek a gyülekezetre, és azt mondják: ha mi is ugyanígy összegyűlünk, akkor ugyanolyan jól fogjuk érezni magunkat. Ennyi! Jól érzik magukat. Az üresség azonban nem tűnik el belőlük. Ez csak segít nekik abban, hogy nyugtassák magukat: „Ez így normális. Ezek az érzéseim normálisak. A depresszió normális.”
Van viszont bennünk egy mag. Bontottál már fel magot úgy, hogy már benne volt a kis növényke? Picike, de már ott van. A remény, ami bennünk van, valamikor nő, valamikor pedig nagyon távolinak tűnik. Más az életünk, mert van egy cél, hogy minden a mi előnyünkre munkálkodik. A világban nem így van. Rossz dolgok történnek velem. Nem minden jó, de minden a jóra munkálkodik. Ez hozzáad a bizonyságomhoz. Mit mondjak tehát ezekre?
– Van egy perced? Szeretném elmagyarázni neked, hogy milyen fenséges az én Istenem.
– Én nem láttam még Istent.
– Akkor nézz rám! Nem azt mondom, hogy Istenre nézz, hanem azt, hogy nézz rám! Hadd osszam meg veled röviden, hogy mi történt velem.
Mert így látjuk azokat a dolgokat, amiket nem látunk. Árnyék a földön. Az életem az Ő jelenlétének az árnyéka. Azt szeretném mondani, hogy nem lehetséges úgy tenni, mintha tudnám. Van egy Istenem, Aki szeret engem, és Ő mindent tud rólam. Mindent! Az összes gondolatomat ismeri, és még mindig szeret. Úgy halt meg értem, hogy ismerte a hibáimat. Ez Isten szeretete. Semmi nem tud elválasztani ettől a szeretettől. Semmi! Az életem nem lepi meg Őt. A bukásom miatt nem fog sírni. Ő azt már tudta.
2Sám 18. Dávid fia meghalt, és el kell vinni neki a hírt. Az egyik ember azt mondta: Hadd menjek én! Az ő apja volt a főpap. Jóáb azt mondta: „Ma nem! Ezt az üzenetet ma ne.” Az ember azonban menni akart. Nagyon izgatott volt. Végül Jóáb azt mondta: Menj! Viszont tudta, hogy nincs meg neki az üzenet. Olvassuk, hogy nagyon gyors futó volt. Lehet, hogy ez volt a motivációja: Szeretném, hogy lássa a király, milyen gyors futó vagyok.
Elért a királyhoz, és a király azt mondta: Neki biztos jó üzenete lesz. Ám az ember annyira elfáradt, hogy arcra borult: Békesség! „De mi van Absolonnal?” „Azt nem tudom.” „Akkor csak állj meg ott!” Aztán jött a kúsi, aki nem futott olyan gyorsan. „Hírt hoztam.” – és nem kiabált bátorító szavakat, mert ő ismerte az üzenetet. Tudta, hogy nem lesz kellemes a király füleinek. „Hírt hoztam.” „De mi van Absolonnal?” „Az összes ellenséged legyen úgy, mint ő.” A király meghallotta az üzenetet…
A mi bizonyságunk nem tesz mindenkit boldoggá, nem ez a célja. Mi nem futunk keresztül a világon azzal: „Békesség! Békesség!”; hanem menetelünk. Néha az emberek megállítanak minket: „Elnézést! Meg tudod magyarázni magadat?” Kicsit ismernek minket. „Mi az a kis mosoly a szád sarkában? Nincs jogod hozzá, hogy az meglegyen. Ismerem a körülményeidet.” „Van azonban valami, amit te nem tudsz.”
A világ olyan, mint egy tudós. Szerinted ok nélkül mondtam el azt a viccet az elején? Azt gondolják, hogy a béka süket, de nem jól gondolkodnak. Azt gondolják, hogy a mindennapi megtapasztalás ad örömöt. Úgyhogy megállítanak, és azt mondják: Mi folyik itt? „Mutathatok neked valamit?” Ez nem olyan, hogy van egy pólóm, amin nagy S betű van. Az nem én vagyok! A dicsőség belül van.
„Megmutathatom kicsit? Ez nem az én dicsőségem.” Tudod, hogy mi van bennem? Isten szeretete. Belül van. „Beszélhetek neked arról, hogy ez hogyan történt, és arról, hogy hogyan növekszik?” Tudod, hogy mi öntözi Isten szeretetét az életemben? Minden. A jó és a rossz is.
A testvérem üzent nemrég. Azt írta: Személyes ébredésen megyek keresztül. Ez nagyon tetszik. Ő a bátyám, nem házasodtam addig, amíg ő nem házasodott meg. Tudod, hogy van ez. 🙂 Tudod, mi váltotta ki benne az ébredést? Az, hogy meghalt az egyik barátja. Ez hogyan lehet, hogy ilyen dolog miatt megtapasztalom Isten szeretetét? Azért, mert ez nem a körülményektől függ, hanem ez olyan, ami adatott nekem. Néha ezek könnyek, amik öntözik a magot.
Préd 9-ben azt mondja: a bölcs ember szavait a csendességben lehet meghallani. Mi kapcsolatban vagyunk hitetlenekkel. A világ olyan, mint egy tornádó. Olyan hangos! Isten hangja csendes és szelíd. Annyira csendes, hogy már üvölt a fülünkben. Vannak idők, amikor megvan a lehetőségünk, hogy megosszuk. Mert az emberekkel, akik nevetnek rajtunk, gúnyolnak minket, azokkal történik valami.
Nevetnek rajtunk, remélve, hogy szétesünk. „Tyűha! Azt gondoltam, hogy ez igaz. Ránéztem erre az emberre, és azt gondoltam, ha ezt ő tényleg így érti, akkor nekem nem kell.” Az ateista gyülekezet azt mondja: Ez így rendben van, ez így kell, hogy legyen. Mi azonban élő bizonysága vagyunk annak, hogy nem.
Assissi Ferenc azt mondta: Minden időben prédikáld az igazságot, és amikor szükséges, használj szavakat is. Tudod, hogy mi a nagyszerű bizonyság? Az, ha elbukunk, és aztán bocsánatot kérünk. Nem az, hogy tökéletesek vagyunk – az rettenetes bizonyság, mert a hitetlenek nem tudnak úgy élni, ránéznek, és azt mondják: ez nem lehetséges! –, hanem amikor normálisak vagyunk, csak megbocsájtva; amikor Isten bennünk lévő szeretetéből vonjuk az erőnket, amikor jönnek a nehéz idők, és ellenünk fordulnak az erők; és amikor a világ őrült, és még mindig ott állunk. Nem amiatt, mert megvan rá az erőnk, hanem Isten megtart.
Nagyon tetszik a három zsidó fiú története. Ez olyan kép, amit mindig próbálok elképzelni. Forgalmas piac, zene hangzik, és mindenki gyorsan meghajol az aranyszobor előtt, amit Nabukodonozor állíttatott, kivéve a három zsidó fiút, és ez kicsit feltűnő a tömegben. Ez a bizonyságunk. Mit mondjunk ezekre a dolgokra? Gondolunk rájuk, mert ez segít nekünk ráébredni, hogy kik vagyunk.
Remélem, nem rossz kép a Gyűrűk Ura. Két hobbit már nagyon közel van az útja végéhez, el fogják pusztítani a gyűrűt. Gondolkodnak a gyűrűn, és azon, hogy mennyit harcoltak, és hány hatalmas ember tulajdonában volt a gyűrű. Aztán rájönnek, hogy részei ugyanennek a történetnek. Olvassuk a Bibliát, ott van Isten szeretete, és mi vagyunk ezek az emberek. Mi vagyunk a gyülekezet.
A gyülekezet nem állt meg ApCsel végén. Szeretnénk szeretetet kommunikálni a testvéreink felé, mindegy, hogy milyen gyülekezetbe járnak. Szeretnénk tudni, hogy mi vagyunk Krisztus Teste. A világ reménytelenül elveszett, és nem is tudják. Hazugságokat találnak ki, hogy jobban érezzék magukat.
Jézus azt mondta Ján 14-ben: Itt hagyom nektek a békességemet. Ez nem olyan békesség, mint amit a világ ad. Tudod, mi a különleges a mi békességünkben? Az, hogy ezt visszük magunkkal. Bárhova is megyünk, ez megvan nekünk. Ez nem olyan, mint a napsütés.
Isten ígéreteket adott nekünk. Mindaz, amire szükségünk van, Ő odaadta nekünk a Szent Szellemével. Úgy nézett a jövőnkre, mint ami már megtörtént. Azt ígérte, hogy amin keresztülmegyünk, az a mi előnyünkre lesz. Az Ige nagyon sokat beszél erről. Ugyanúgy, ahogy Simeon bizonyságát csak néhányan hallották meg, az az üzenet szétterjedt utána. Lehet, hogy nem sokan hallják meg a mi bizonyságunknak az üzenetét, de nem ezért szólunk.
Egy történettel fejezem be. Egy fiúról szól a tengerparton. A vihar tengeri csillagokat mosott a partra, több százat. A fiú felszedegette és visszadobálta azokat a tengerbe. Meglátta ezt egy ember, és megkérdezte: „Mégis mit csinálsz? Túl sok van! Amit csinálsz, az nem is számít!” A kisfiú felemelt egyet, és odamutatta: ennek számít; aztán visszadobta a tengerbe.
Lehet, hogy nem vagyunk a médiában üzenetet prédikálva, lehet, hogy nincs arra engedélyünk, hogy nyíltan megosszunk a munkahelyünk, de az életünk beszél. Lehet, hogy egy nap valaki odamegy hozzád, és megkérdezi: Beszélhetek veled kicsit? Lehet, hogy az az ember, aki a leginkább kigúnyolt. „Kaptam egy hívást. Beszélhetnék veled? Mert te más vagy.” Tényleg mások vagyunk. Mi vagyunk Isten kedvencei. Ámen.