Beszéltem ma valakivel a gyülekezetből, és ő azt mondta: Ebben a gyülekezetben megtanultuk, hogy legyen személyes járásunk Istennel. Nagyszerű hallani, hogy Isten munkálkodik közöttünk, és nagyszerű a tanújának lenni mindennek.
—
Nagyon egyszerű ez az üzenet, talán csak egy vers.
Ján 14:1 Ne nyugtalankodjék a szívetek, higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem.
Szeretjük ezt. Isten a mennyben, és Isten, Aki eljött közénk. „Higgyetek Istenben, és higgyetek Énbennem is!” Higgyetek Istenben a mennyben, aztán higgyetek abban az Istenben is, Aki eljött közénk! – ez a mi nagyszerű üzenetünk. Azt mondjuk: Ismerem Istent, Aki a mennyben van, és ismerem Istent, Aki a Földön járt, Aki eljött közénk, Aki eggyé lett közülünk. Dán 11:32-ben azt mondja: Az Istenét ismerő nép felbátorodik, és nagy dolgokat cselekszik. Ezért mondja Jézus: Higgyetek Istenben, és higgyetek Énbennem is. Merthogy ismernem kell Őt. Ezért jövünk ide, aztán megyünk ki is.
Voltál-e már konferencián, ami nagy áldás volt? Akkora öröm ott lenni, és annyi élet van benne! És annyira személyes is! Nem is akartuk, hogy vége legyen. Úgy voltunk vele: „Miért kell ennek véget érni? Nem tarthatna még egy napig, aztán még egy napig…? Annyira nagyszerű lenne!” Péter így érzett a hegyen Mát 17-ben, de a 9. versben Jézus azt mondta: Menjünk le a hegyről! Találkozunk Istennel, aztán lemegyünk a hegyről, és találkozunk egy szörnyűséggel. Ott volt a démonnal megszállt fiú, és ez nem szép dolog.
Isten azt akarja, hogy ismerjük Istent, Aki ott van a mennyben, és aztán ismerjük azt az Istent is, Aki itt volt a Földön. Ezért probléma, ha hívőként nem keresek módot arra, hogy az életemben is gyakoroljam mindazt, amit imában kapok, amikor nem keresek módot arra, hogy gyakorlatban is alkalmazzam azt, amit egy üzenetből vagy egy bizonyságból vagy a közösségből kapok; hogy vigyem magammal ezt, bárhova is megyek.
Hisszük, hogy amit tanulhatunk Istenről, annak nagy részét kihívó helyzetekben tanuljuk meg. Aztán ahogy Ján 14:1-ben olvastuk, hogy amikor megtanuljuk, amikor megismerjük Istent, Aki a mennyben van, aztán megismerjük Istent a mindennapi életben, Istent a Földön, akkor a szívünk nem fog nyugtalankodni. Ez annyira csodálatos!
Ezt ünnepeljük, hogy Isten eljött a Földre.
P. Schaller mesélt egy történetet egy kisfiúról. Éjszaka felébredt, és kiabálni kezdett: Apa, félek. Apa felébredt, és átkiáltott: Ne félj, itt vagyok a szomszéd szobában. Kis csend, aztán a kisfiú megszólalt megint: „Túl messze vagy! Még mindig félek.” Apa válaszol: „Ne félj! Isten ott van veled.” Újabb kis csend után a kisfiú azt mondta: „Engem Isten nem érdekel. Én olyasvalakit akarok, akin bőr van… akit megérinthetek.” Ez a testet öltés. Ezt tette meg Isten értünk. Ő közel jött, és húst és vért öltött Magára. Azért, hogy ismerhessük Őt.
Ez a versünk mostanra:
Luk 2:40 A kisgyermek pedig növekedett és erősödött lélekben, teljesedve bölcsességgel, és Isten kegyelme volt rajta.
Gyakorlatilag ez a legtöbb, amit tudunk Jézus gyerekkoráról. Az ezt követő versek még leírnak egy konkrét eseményt, de igazából a gyerekkora nagy részéről ez a vers beszél.
Nem szeretjük, amikor Isten hallgat. Azt akarjuk, hogy Isten szóljon hozzánk. Azt akarjuk, hogy Isten szóljon, és mi hallani akarjuk Őt. Viszont itt látjuk, hogy Isten hallgat. Nem tudunk sokat Jézus életéről gyerekkorában. (Amit tudunk, az elég ahhoz, hogy higgyünk, az elég ahhoz, hogy hitben járjunk Istennel.) Úgy gondolom, hogy az egyik jellemzője egy Szellemmel betöltött hívőnek, hogy el tudja fogadni, amikor Isten hallgat.
Vannak emberek, akiknek ez nehézséget okoz. Kiakadnak. „Isten biztos gyűlöl engem! Biztos csináltam valamit.” Vannak emberek, akik még ki is találnak mindenféle dolgokat, amikor Isten hallgat. Úgy tesznek, mintha Isten szólt volna hozzájuk. Nem hisszük… hadd mondjak egy példát! Nem hisszük, hogy Isten beleírta a Bibliába, hogy kivel kellene összeházasodnod. Úgyhogy, kérlek, ne tegyél úgy, mintha ott lenne. (Perpillanat nem tudok senkiről, aki éppen ezt tenné, úgyhogy ezért hozom fel ezt a példát.) A gyülekezet sem mondja meg, hogy kivel házasodj össze. 🙂 Bátorítunk, mert egy Isten szerint való házasság csodálatos, de ne tegyünk úgy, mintha oda lenne írva.
Ellenben, a Bibliában Isten sok őszinte leírást adott nagyszerű házasságokról és szörnyű házasságokról, nőkről, akik irányításra törnek és faragatlan férfiakról, aztán Isten szerint való nőkről és Isten szerint való férfiakról. Ránézhetünk erre és tanulhatunk róla. Nem kell tettetnünk semmit. „Isten azt mondta nekem, hogy te leszel a feleségem!” Ne csináld ezt!
„Milyen munkám legyen? Melyik országban éljek? Milyen foglalkozást válasszak? Hol tanuljak?” – Isten tud minket vezetni, nincs kérdés efelől – viszont a másik kérdés, és talán ez a nagyobb: El tudom-e fogadni, amikor Isten hallgat? Vagy elő kell állnom dolgokkal, amikor Ő hallgat? Vagy az, amit Isten már nekünk adott, az elég nekem? Itt a Biblia. Elég-e? Ha nem beszél nekem Jézus gyerekkoráról, akkor muszáj kitalálnom dolgokat? Vagy tudom egyszerűen azt mondani, hogy 2Pét 1:3 Isten megadott nekem mindent, amire szükségem van az Isten szerint való élethez, a hithez, a Vele való járáshoz? Ez fontos dolog számunkra.
Az Ő hallgatása nem nemtörődömség, hanem visszairányít minket azokhoz a dolgokhoz, amiket korábban tanultunk. Isten hallgat, és ezzel azt mondja: „Már tanítottam neked valamit. Most szeretném, ha abban élnél. Azt szeretném, ha abban járnál, ha azt gyakorolnád.” Amikor Isten hallgat, akkor Ő vissza akar vezetni engem a Könyvhöz. El tudom-e fogadni ezt az útmutatást?
Mit tudunk? „A kisgyermek pedig növekedett és erősödött lélekben, teljesedve bölcsességgel”. Növekedett. Ez elképesztő! El sem tudtuk volna képzelni, hogy ez lehetséges. Hiszen a változhatatlan Isten növekedett. Ez bámulatos. Tanult. Ez elmond nekünk valamit. A kérdésem a következő: Isten mindentudó? Ismerjük a helyes teológiai választ: Igen. Ézs 46:10 Isten meg tud mondani mindent már az elejétől fogva a végéig, hiszen Ő mindentudó.
A trükkös kérdésem: Akkor azt is tudja Isten, hogy mit gondolsz? Tudja Isten, hogy mit fogsz gondolni, még mielőtt gondolnád? Igen, persze. Innen a kérdés a következő: Akkor kell egyáltalán, hogy imádkozzak? Ez jó kérdés, nem? Isten tudja, hogy mit akarok, akkor minek imádkozzak?
Azt olvassuk itt, hogy Jézus hajlandó volt tanulni, hajlandó volt növekedni. Zsid 5:8 Jézus hajlandó volt engedelmességet tanulni a szenvedésen keresztül. Hajlandó volt még többet megtanulni az Atya akaratáról az által, hogy közöttünk járt. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy Isten nagyra értékelte a gyakorlatbani tanulást. Az életben tanult valamit, és nagyra értékelte ezt.
Ez mond nekünk valamit az imával kapcsolatban: a hívő beszél Istennel, mire Isten csak bólogat: „Eeegen, eeegen! Éppen, ahogy gondoltam! Eeeegen, eeegen, tudom. Sőt! Tudtam!”. Ez a kép? Nem, az ima nem ilyen Istennel! Mi a különbség? Ez a különbség: olvashatom, hogy egy kisgyerek hat hónaposan kezd megfordulni. Ez egy dolog, de aztán tényleg megfordul a saját gyermekem, és felhívom az anyukámat, az apukámat, a nagyszüleimet, ha még életben vannak, aztán erről prédikálok a gyülekezetben, mindenkinek fotókat, videókat mutatok róla, ez a leghatalmasabb esemény az egész világtörténelemben!
Mi a különbség? Nyilvánvalóan, az én gyerekem tette meg. Ez hatalmas különbség! A szülők teljesen izgatottak emiatt. Ugyanígy más dologban is. Hallasz arról, hogy a gyereked egy nap majd kifejezi az irántad való szeretetét, de egészen más, amikor azt mondja: Szeretlek. Annyira mély, akkora különbség a könyv és ez között!
Mit jelent ez? Azt, hogy amikor imádkozom, az nem olyan: „Ja, eeegen! … Eeeegen, erről is tudok. … Erről is. … huh, mikor fejezed már be?” Nem ilyen! Hanem a másik fajta, ahol Isten élvezi, ha hallhat egyszerű dolgokat, mint: „Szeretlek, Uram!”, egyszerű dolgokat: „ Szükségem van Rád, Uram!”, egyszerű dolgokat: „Kérlek, Uram, segíts nekem ebben!” A különbség a személyes kapcsolat, a szeretet. Ez azt jelenti, hogy Isten ilyen velünk, Őt ez a kapcsolat érdekli. Többet jelent Neki, ha mondod is, mintha csak tudja, hogy fogod mondani. Valahogy ez jelent Neki valamit. Ez csodálatos.
Isten nem csak egy lemezt indított el, nem egy robotot alkotott, ami csak azt hajtogatja: „Sze-ret-lek, U-ram! Sze-ret-lek, U-ram!…” Hanem szabad akaratunk van. Legalábbis ebben. Mondhatjuk: Szeretlek, Uram!; de mondhatja valaki azt is: Nem érdekelsz, Jézus! Lehet mondanunk bármelyiket. Amikor azt mondjuk: „Szeretlek, Uram! Szükségem van Rád, Uram! Kérlek, segíts nekem ebben! … Uram, tehetnék-e ma valamit Veled együtt?”; akkor ez jelent valamit az Ő számára. Ezért mondja:
Mát 6:7 Amikor imádkoztok, ne legyetek bőbeszédűek, mint a pogányok, akik azt gondolják, hogy a sok beszéd nyer meghallgattatást.
Isten velünk olyan, mint a szülő, aki alig várja, hogy a gyermeke kimondja az első szót. „Az lesz az első, hogy apa!” A feleség pedig azt mondja: „Nem! Az lesz, hogy mama!” Úgy várják azt az első szót. Ugyanígy van Isten is velünk.
Ima. Az Ő csendje nem tudatlanságból fakad, hanem egy szeretetteli várakozásból. Várja, hogy beszéljünk.
Azt hiszem, Teréz anya mondta a következőt. Egy riporter kérdezte őt az imáról. A riporter megkérdezte: Hogyan szoktál imádkozni? Azt felelte:
– Elkezdek imádkozni. Beszélek Istenhez.
– Aztán mi történik?
– Isten hallgat.
– Azután mit csinálsz?
– Én is hallgatok. Hallgatjuk egymást.
Nagyszerű! Együtt vagyunk csendben. Micsoda kép: a hallgatás, a csend, egyszerűen élvezzük valakinek a jelenlétét.
A tanulással kapcsolatban még. Jézus tanult itt. A kérdés valahányunk számára: Hajlandóak vagyunk-e tanulni? Vagy már mindent tudunk, és senki sem tud nekünk semmi újat tanítani? Taníthatóak vagyunk-e? Vagy annyira tele van már a poharunk, hogy már Isten sem tud belecsöpögtetni semmit?
Zsolt 119:103 – amikor valaki így éhezik Isten Igéje után, az annyira gyönyörű! Isten gyönyörködik ebben az 1. zsoltár szerint. Olyan ember, aki készen áll a hallásra. Készen áll arra, hogy meghallgasson egy bizonyságot, érdekli, és örvendezik. Amikor hallják, hogy megosztasz egy Igét, amit Isten adott neked, és alig várják, és élvezik. Találkoztál már ilyen emberrel? Beszélsz neki az Úrról, és csak élvezi.
Létezik a másik fajta ember alig várja, hogy levegőt vegyél a szokásosnál kicsit hosszabb ideig, és máris közbeszúrja a saját történetét. Az, akinek okosabbnak kell lennie mindenki másnál a helyiségben, és akinek mindenkivel lefelé kell beszélnie, mert abban a pozícióban kell lennie. Tudod, mi a különbség e két ember között? Az egyik, aki hallgat és élvezi, a másik, aki alig várja, hogy abbahagyd, hogy aztán ő beszélhessen. Ha az utóbbi vagyok, akkor nagy valószínűséggel soha nem lesz mély kapcsolatom az Úrral.
Mert bámulatos módon Isten nem így érez. Nem ezt kereste, hogy lefelé beszélhessen. Jézus fogta a törülközőt, megmosta a tanítványok lábát, megtörölte, és lentről szólt hozzájuk. Bámulatos! Isten nem úgy érzi, hogy lenézően kellene beszélnie bárkivel, nem azt kereste, hogy mindig Neki kellene beszélnie. Hanem tud csendben lenni.
Egy meglehetősen intelligens egyén egyszer azt mondta: A kereszténység elveszítette a tanítói státuszát, mert nem tanul többé. A kereszténység már nem tanul, ezért a kereszténység nem tud tanítani. Azt gondolom, ez nagy lecke számunkra. Jézus hajlandó volt tanulni, hajlandó volt növekedni. Ez az Ő döntése volt, és hajlandó volt megtenni. Mennyire alázatos! Kell, hogy őrizzem a szívemet attól a büszkeségtől, ami megakadályoz abban, hogy tanuló legyek. Mert Isten tanítani akar engem.
Talán még többet is mondhatnánk! Van-e csodálat az életünkben? Tűnődünk-e Isten Igéjén? A Zsoltárokban végeztem egy kis kutatást. Tizenegyszer mondja: Isten csodás dolgai, csodás tettei. Mintha a zsoltárírók azt mondták volna: „Tyű! Ez bámulatos! Csodálatos dolgok ezek!” Erről beszéltek, és ezt kérték.
Hallottam nemrég egy történetet. Egy szülő mondta a gyermekéről. Amikor az öt éves gyermekemnek mesélem a történetet: „Felébredtem reggel, odamentem az ajtóhoz, kinyitottam, és ott volt egy sárkány.”, „Hah!” – elképed. Amikor a három éves gyermekemnek mesélem: „Felébredtem reggel, odamentem az ajtóhoz, kinyitottam…”; és neki máris tátva szeme-szája. Aztán mesélem a másfél évesnek: „Felébredtem reggel…”; és már ott a „Hah!”.
Természet szerint, elveszítjük a csodálatot az életünkből. Mert egyre többet és többet látunk az életből, és elveszítjük a rácsodálkozást. Dávid miután sok évet élt már, és sokat csalódott is, sok csatát megvívott, és sok nehézségen túl volt az életében, azt mondja 2Sám 7:18-ban: Hogy lehet, hogy Te így szólsz hozzám? Mindenféle hibája ellenére, ami csak volt, képes volt csodálni dolgokat, hajlandó volt tanulni, és hajlandó volt azt mondani 2Sám 7:21-ben: Istenem, Te tanítod nekem ezeket a dolgokat. Tudunk-e rácsodálkozni dolgokra, vagy megengedjük, hogy érzéketlenekké váljunk? Film, zene, színjáték… akármi miatt.
Szerintem valamennyien tudunk így imádkozni:
Zsolt 119:18 Nyisd meg a szememet, hogy törvényed csodálatos voltát szemlélhessem.
Hiszem, hogy Jézusban megvolt ez. Mát 18:4-ben azt mondta: Olyanokká kell lennetek, mint ezek a gyermekek. Képesnek kell lennünk arra, hogy tanuljunk, hogy rácsodálkozzunk dolgokra, hogy örvendezzünk egyszerű dolgokon. Ha nincs meg erre a képességünk, akkor imádkozhatunk így: Istenem, nyisd meg a szememet, hogy csoda dolgokat lássak.
Luk 2:40 végén azt mondja: Isten kegyelme volt Rajta. Miért volt szüksége arra, hogy Isten kegyelem legyen Rajta? Nem vétkezett, Zsid 4:15 szerint Ő bűntelen volt. Nem követett el hibát sem, akkor minek?
A válaszom elég szimpla, de azt hiszem, rendben lesz. Nekem azért van szükségem Isten kegyelmére, mert bűnös vagyok. Tudod, mit? Istennek nem volt szüksége a bűnömre ahhoz, hogy kegyelmes legyen. Nem volt szüksége a bukásra, hanem nélkülünk is kegyelmes volt. Isten ki fogja fejezni, hogy kicsoda Ő, függetlenül mindentől. 1Pét 5:10 Ő kegyelmes Isten, és kifejezte ezt. Mondhatnánk így is: A kegyelmes Isten végig Jézussal volt. Ez az, ami történt, és Ő Veled is ott van. A kegyelmes Isten veled van végig.
Hadd mondjam még ezt is: Ő igaz is. Az igaz Isten mindig veled van. Ez azt jelenti, hogy Ő nem hazudik. Még akkor sem, ha szeretném, hogy azt tegye. Nincsenek kegyes hazugságok. Ez egy nem létező kategória. Az attól még hazugság. Isten igaz. Úgyhogy még akkor is, ha kemény valami, szólni fog hozzánk az igazságban. Szeretetben és igazságban.
Aztán Ő szent Isten is. Úgyhogy a szent Isten velem van. Ami azt jelenti, hogy Ő nem fog kiegyezni a bűnnel. A bűn az bűn; tetszik, vagy nem tetszik. Nem lehet szó megalkuvásról. Ezért akkora kihívás politikusnak lenni keresztényként! Mert annyi mindent mondanak egy politikusnak, ahol meg kell alkudni. Imádkozzunk azokért a keresztényekért, akik politikusok lesznek, mert tényleg kihívás! Viszont lehet áldás sokaknak.
Azt szeretném még mondani, hogy Isten szeretet, igen, Isten kegyelmes, igen, aztán Isten igaz is, igen, és Isten szent, igen, és Ő velünk van. Ő mindez az irányunkban, soha nem kevesebb. Ez nagyszerű. Mi úgy képzeljük, ha egyikünk lenne a szeretet és a másikunk a szentség, akkor egyfolytában csak harcolnánk. Úgy képzeljük, hogy ha valaki a kegyelem, és másvalaki az igazság, akkor egyfolytában csak ökölharcot vívnának. Ám Istennél mindez ilyen:
Zsolt 85:10 (11) A kegyelem és hűség összetalálkozik, az igazság és békesség megcsókolja egymást.
Ez a békesség Istenben. Isten szentsége ugyanaz, mint az Ő szeretete, és az Ő kegyelme ugyanaz, mint az Ő igazsága, és a kedvessége ugyanaz, mint a mindenhatósága. Ez Isten! (Nem tudom, hogy képes vagyok-e ezt jól átadni.) Nincsen semmi konfliktus vagy meghasonlás Őbenne. Amikor Isten Magához hív téged, amikor azt mondja: Gyertek Hozzám, és tanuljatok Tőlem! – ismerd meg Istent, Aki a mennyben van, és Istent, Aki a Földön, hiszen Ő ugyanaz, de többet fogsz megtanulni, ha megnézed mindkettőt –; akkor azért mondja ezt, mert szeretné, ha ott lenne bennünk ez a békesség. Azt szeretné, ha nem lenne harc, ha nem lenne küzdelem az emlékeim és a reményeim között, a lelkiismeretem és saját magam között; ha nem lenne harc, hanem a dolgok csendben lennének, békességben lennének és nyugodnának.
Amikor Jézus eljött, az angyalok azt mondták: Békesség a Földre! „Eljöttem, és tökéletes békesség van Bennem!” Jézus sosem ücsörgött egy sarokban megbánva az élete egy eseményét. Nem ez volt Benne, hanem békesség és csend. Azt mondja nekünk: Járj Velem, és neked is meglehet ez. Nem lenne-e nagyszerű, ha minden, ami a szívemben van, az egységben lehetne, ha minden egyet tudna érteni, és nem lenne hangoskodás, vita, küzdelem, és nem ücsörögnék a sarokban magamat hibáztatva? Hanem az Úrral járok, és tanulok Tőle. Aztán békességem van, és ez más. Isten csendje nem a kiegyezés csendje, hanem a békességé.
Zof 3:17-ben azt mondja, hogy nyugszik a szeretetében. A nyugszik szót lehet úgy is fordítani, hogy csendben van, hallgat a szeretetében. Ezért annyira csodálatos Jézus testet öltése. Sok mindent mutatott nekünk. Olyan dolgokat, amikről azt gondolnánk, hogy nem összeegyeztethetőek, hanem igazán ellentmondanak. Mégis összeegyeztethető, és lehet békesség a szívemben. Megmutatta nekünk, hogy Istennek még a hallgatása is rengeteget tud mondani. Amikor Ő szól, akkor megtanulnunk csendben lenni Őelőtte. Zak 2:13 legyünk csendesek Őelőtte.
Ámen.