Igazán nagyszerű volt a konferenciánk. Bátorító volt és megnyugtató, békességet adó. Valamikor a napokban beszéltünk arról, hogy Istennek mennyire vágya, hogy nekünk adja az Ő Igéjét. Isten azért akarja nekünk adni, mert annyi minden van, amit az Ige nélkül soha nem tudnánk. Amit soha nem látnánk meg az Ige nélkül, amit soha nem tennénk meg az Ige nélkül, ha nem lenne az életünkben.
Zsolt 119:105 Az én lábamnak szövétneke – fáklyája – a te igéd, és ösvényemnek világossága.
Vannak helyek, ahová nem mehetnék, ha nem lenne az Ige az életemben. Mert az Ige nélkül elbotlanék. „a te igéd, és ösvényemnek világossága” Ha nem lenne ott az életemben, akkor már régen elestem volna. Ha az Ige nem vigasztalna engem, már régen beadtam volna a derekam a depressziónak. Ha az Ige nem beszélne hozzám Isten tervéről, az élet értékéről, az Ő céljáról, már régen felakasztottam volna magam.
Ha az Ige nem beszélne hozzám, már régen elbotlottam volna. Vannak helyek, ahová nem megyek, ha nincs jelen Isten Igéje az életemben gazdagon. Csak az Igével mehetek el olyan messzire, ahova Isten szánja nekem. Még egy vers:
2Pét 1:19 És igen biztos nálunk a prófétai beszéd is, amelyre jól teszitek, ha figyelmeztek, mint sötét helyen világító szövétnekre, míg nappal virrad, és hajnalcsillag kél fel szívetekben;
Itt a sötétséget állítja szembe a világossággal, és azt mondja, hogy a prófétai beszéd – a prédikálásról beszél, az Ige prédikálásáról, az Ige kibocsájtásáról – olyan, mint a világosság, szemben a nagy sötétséggel. Mert az Ige sötét helyen világít.
Sok-sok sötétség van a világunkban. Sok sötétség van sajnos sokszor bennem is, de az Ige a világosság. Azt mondja itt nekünk a görögben: proszekhó, ami azt jelenti, hogy tartsd az elmédet rajta, maradj meg nála, ragadj meg az Igén. Sok minden követeli a figyelmünket.
Tegnap bementünk egy benzinkútra, ki volt rakva mindenféle újság nagy öles botrány-címekkel. Megnézed, és megfogja a fejedet, követeli a figyelmedet. Az Írás azt mondja – proszekhó – tartsd rajta az elmédet, tartsd rajta a szívedet az Igén, az igazságon. Sok a sötétség, de nekünk van világításunk, van világosságunk: Isten Igéje.
Azt mondja itt az Igéről, hogy az Ige világít, az Ige ragyog. Tele van ezzel a Biblia. Mal 4:2 megígéri, hogy eljön a Messiás, azt mondja: felragyog a világosság. Luk 1:78 a naptámadat eljött. Ez Jézus volt, Ő eljött és felragyogott.
Ján 1:5-ben azt mondja, hogy a világosság a sötétségben ragyog, de a sötétség nem vette be azt. A görögben ez nehéz szó, nehéz lefordítani. Én azt mondanám, hogy úgy fordíthatnánk: bevenni, ami azt jelenti, hogy magába foglalni. A sötétség két értelemben: a sötétség nem érti a világosságot, és – halleluja! – a sötétség nem tudja legyőzni a világosságot. Ez a két jelentése van.
Mi Isten természete? Én azt mondanám, hogy Isten természetének része az, hogy Ő ragyog. Milyen Isten természete? Én hiszem, hogy ilyen. Ő világosság. Milyen a világosság? A világosság ragyog. Az a természete, hogy elhat valahova. Az a természete, hogy megy. Az a természete, hogy megmutat nekünk valamit. Ilyen a mi Istenünk.
A sötétség nem érti Őt, de nem is tudja legyőzni Őt. Bármi történhet, nem győzheti le Őt. Jelenések 22:16-ban Jézus azt mondja Magáról: Én vagyok ama fényes hajnalcsillag. „Ez vagyok Én. Ez az Én természetem. Én ragyogok. Én világosságot hozok.” Amikor Jézus eljött, az volt a válasz Mal 4:2-re, hogy eljön a naptámadat, felragyog a világosság.
Jézus eljött, és Ő meghatároz dolgokat, megmutat dolgokat, Ő elhat. Mindenféle sötét helyekre beragyog. Ez Isten természete. Sokan ezért nem akarják a kereszténységet. Mert valahogy mélyen tudják: ha ezt választom, akkor előbb-utóbb, ahova nem akarom, valahova mélyre beragyog a világosság, és azt mondja nekem: elég volt! „Elég volt a gyűlöletből! Elég volt a büszkeségből. Elég volt. Van válasz: Jézus. Ő a világosság. Ő a válasz és Ő a megoldás.”
Isten természete az, hogy ragyog. Isten természete az, hogy ragyogja az igazságot, hogy kommunikál felénk. Nem meglepő nekünk, hogy adta a Bibliát, mert ilyen a természete, hogy Ő ragyogja az igazságot. Ő ragyogja a jóságot. Lenyűgöző, hogy Ő megmentett bennünket, de nem meglepő, ha ismerjük Őt. Mert ismerjük Őt, és tudjuk, hogy kiárad Őbelőle a jóság. Ez az Ő természete.
Az Ő természete az, hogy ragyogja a meghatározást, hogy megmutat dolgokat, hogy megértet velünk részletesen dolgokat, hogy tanít minket. Az Ő természete az, hogy ragyogja az Ő békességét. Ezért vagyok meggyőződve, hogy békességünk volt Kaposváron, mert Isten jelen volt velünk. Nem Kaposvár miatt, nem a kollégium miatt, nem a terem miatt, nem a prédikáció miatt, nem a… miatt, hanem Isten miatt. Isten miatt! Mert Ő jelen volt, és ragyogta az Ő békességét. Ilyen az Ő természete. Ez fontos, hogy Isten ragyog.
Sokszor hallom hívőktől, hogy kétségbeesnek. Ránézünk a világra, meglátjuk a híreket valamelyik internetes hírportálon, és: „Jaj, milyen a világ! Az USA-ban majdnem minden államban lehet házasodni homoszexuálisoknak, lehet marihuánát szívni legálisan.” Erre megy a világ. Mit csinálunk? „Hah, te jó ég! Ilyen a világ?! Mekkora a sötétség?” Lehet, hogy nagy a sötétség, de nekünk azt mondja az Ige: proszekhó, azaz tartsd az elmédet az Igén.
Nem a világgal van baj, hanem azzal van baj, ha én nem őrzöm a szívem, ha én nem járok Istennel. A világ mindig is a világ volt. A nagy ébredések idején olvasunk erről: „Mennyien megtértek! Tele voltak a gyülekezetek! Ó, mik történtek!” Igen, de a másik oldalon hatalmas volt a sötétség is. Rettenetes volt a sötétség, de ezek a hívők a világosságra figyeltek, Krisztusra néztek. Frissült a szívük az igazságban.
Felismerték, hogy Isten természete ránk ragyog és megváltoztat bennünket. Aztán megváltoztattak másokat emiatt. Szolgáltak Krisztussal, és emberek újjászülettek és megváltoztak emiatt. Mert Isten rajtuk keresztül is ragyogott. Ez az, amiről beszélünk, hogy meg kell értenünk, hogy a világ nem érti Őt, a sötétség nem érti Őt.
Hadd kérdezzem meg: az Ő idejében, amikor Krisztus a Földön élt, nagy volt Ő és jelentős? Nem. Igazán nem. Jelentéktelen mezítlábas prédikátor volt. Egy rabbi. Egy a sok közül. Egy tanító, egy senki. Kigúnyolták, kinevették és megvetették. Pilátus nem tudta, hogy ki Ő. „Ki? Miért? Miért fontos ez?” Nem értette. Mert Jézus nem volt jelentős, és a világ nem értette Őt.
A világ nem érti Őt. A sötétség nem fogja be Őt. Nem érti Őt, de nem is tudja legyőzni Őt. Ez nagyszerű hír. Ez Isten akarata nekünk: ragyog ránk, kommunikál felénk, tanít minket, ad nekünk.
Hadd meséljek egy érdekes tulajdonságunkról. Nem tudom, hogy tudtad-e, a szemünknek, még ha rendben is van, van egy része, ahol nem látsz semmit, mert nincs érzékelőd. Nincs fényérzékelőd ott. Ezt a részt úgy hívják, hogy vakfolt. Emlékszem, gyerekkoromban volt egy könyv, amiben írtak erről: Takard le a jobb szemed, nézz a jobb oldali pöttyre és nem látod a baloldalit. Tényleg így volt. Igaz volt, tényleg nem láttam az egyik szememmel. Nyilván ezzel nincs gondunk, mert általában sztereo látásunk van, és akkor ez kiigazítja a dolgot, betömi a lyukat.
Ennek van egy lelki oldala is, lelki megjelenése is igazán. Az embereknek vannak vakfoltjaik, dolgok, amiket nem tudnak magukról. Azt hiszik, hogy minden rendben van ezen a területen, pedig nem is. Sokszor belefutottam ebbe.
Például, vannak, akik érzéketlenek. Nem törődnek másokkal. Olyan érdekes látni ezt. Az ilyen ember rendszerint meg van győződve arról, hogy ő teljesen normálisan viselkedik. Ha hívők, akkor meg vannak győződve, hogy ők kedvesek és szelídek. Sokszor láttam ezt zeneszolgálatokban.
Láttam ezt, hogy egy ember azt gondolja, hogy ő kedves, udvarias, nagyon érzékeny, de nem lehet neki azt mondani, hogy ezt vagy azt nem úgy kéne, nem lehet neki semmit mondani, mert azonnal megbántódik. Mindeközben akkora tahó mindenkivel, közben annyira bunkó mindenkivel! Fantasztikus volt látni.
Van ilyen a lelkünkben, és erről szeretnék beszélni. Van ennek szellemi vetülete. Úgy mondhatnánk, hogy létezik ez szellemileg is az életünkben. Nézzünk meg néhány verset Péter második levelében.
2Pét 1:5-7 Ugyanerre pedig teljes igyekezetet is fordítván, a ti hitetek mellé ragasszatok jó cselekedetet, a jó cselekedet mellé tudományt, A tudomány mellé pedig mértékletességet, a mértékletesség mellé pedig tűrést, a tűrés mellé pedig kegyességet, A kegyesség mellé pedig atyafiakhoz való hajlandóságot, az atyafiakhoz való hajlandóság mellé pedig szeretetet.
Miről szól ez a három vers? Szerintem a növekedésről. Mindig van lehetőségem hívőként növekedni. Istennek mindig van valami friss, amit meg tud mutatni nekem, és amerre előre akarna vinni engem. Megesik, hogy elfelejtettem valamit, és újra kell tanulnom.
Megesik, hogy valami vadonatújat mutat, és megesik, hogy valami lappangott az életemben titokban, és Isten megmutatja nekem. Azt mondja: „Látod? Ez végig ott volt. Olyan volt az életedben, mint egy fék, intézd el, legyen vége. Legyen vége!” Ha nincs növekedés az életemben, az az alábbi versben össze van kapcsolva a vaksággal:
2Pét 1:9 Mert akiben ezek nincsenek meg, az vak, rövidlátó, elfelejtkezvén a régi bűneiből való megtisztulásáról.
Létezik olyan, hogy vak vagyok, holott hívő vagyok. Hívő vagyok? Igen. Megfeledkeztem valamiről? Igen. Ezért csináljuk az Úrvacsorát. Ezért vettük az Úrvacsorát, mert emlékeztetjük magunkat, hogy Jézus vére mekkora dolog, és az Ő testének a megtöretése mekkora dolog! Mennyire nagy dolog ez az életünkben, mennyire sokat jelent! Mennyire súlyos, mennyire dicsőséges ez! Mennyire felszabadító, és mennyi örömöt hozott az életünkbe!
Lehetséges viszont, hogy hívőként megvakulok valamire, hogy elfelejtem, hogy nem látom. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy van olyan része a szívemnek, van egy szellemi vakfoltom, ahol nem érzékelek, ahol nem látok, ahol Isten Igéjének a világossága nem jelent semmit. Miért jöhet ez? Lehet lázadás miatt, lehet rossz tapasztalatok miatta, rossz döntések miatt.
Sok okból kifolyólag lehet, de egy területen nem látom Isten akaratát. Egyes részei a szívemnek megsötétülnek és a Szent Szellem nem tud meggyőzni engem az igazságról. Akkor mindenféle fura hatások jönnek ki a lelkemnek ebből a részéből. Mindenféle indíttatások, mindenféle gyász dolgok.
Hadd mondjak egy jó példát! Nem is tudom, mennyire illik ide. Talán. Hallottál-e valaha rabbit nagyszerűen beszélni az Igéről? Valaki mesélt nekem erről, hallott egyet. Nagyszerű, jól magyarázza az Ószövetséget, még izgalmas is. Érdekes igazából, ahogy elmagyarázza, de Róm 11:25 van egy vakfoltjuk Krisztusra, a Messiásra, Jézusra.
Úgyhogy minden, amit magyaráznak, arra hatással van ez a vakság. Azt mondja ott, hogy az ő vakságuk részleges. Egy folt. Sok dolgot értenek. Értik Ábrahámnak az áldását, értik Dávidnak az életét, értik Ézsaiásnak a jelentőségét, a tanítását, hogy a Messiásról beszél, de elérnek az 53. fejezethez, és „nem látok semmit”. Szelektív látása van. Figyelmen kívül hagyja.
Hogy történt ez velük? Nem engedik meg Isten Igéjének, hogy elvégezze a munkáját bennük a konokság miatt, a csökönyösség miatt, a büszkeség miatt igazából. Hiába mondja a 110. zsoltár, amit mond, nem érdekes. Hiába, nem számít. Nem érdekes a csökönyösség miatt. Ez figyelmeztetés nekünk.
Ez intés nekünk, lehetséges, hogy nem végzi el az Ige a munkáját az életemben, mert csökönyös vagyok, mert ostoba vagyok, mert olyan vagyok, mint egy szamár: megyek a magam feje után, és azt mondom: ez lesz jó nekem. Pedig nem tudom, de meg vagyok győződve róla. Tudod, mit csinálok?
Péld 30:20 Ilyen a paráználkodó asszonynak úta; eszik – paráználkodik –, azután megtörli száját – megfürdik – és azt mondja: nem cselekedtem semmi gonoszt.
Valaki mesélte nekem egyszer. Volt egy néni Bakuban. Szolgáltak felé Krisztussal. Egy darabig érdeklődött, aztán egy idő után nem akarta valamiért. Azt mondta: „Nem. Nem kérek belőle.” Később egyszer elment az öreg néni előtt és odafordult hozzá. A néni nem nézett rá, csak azt mormogta: „Semmit nem látok, semmit nem látok.”
Nem ilyenek vagyunk-e? Megcsinálom, aztán: Semmi rosszat nem tettem! Olyan könnyen csinálom ezt! Olyan könnyen letagadom! Ez nagyon veszélyes, mert kényelem-szeretetből, csökönyösségből, keménységből, esetleg azért, mert rossz tapasztalatom volt, azt mondom: nem fogadom el, Istenem, amit mondasz.
Rengeteg nőnél láttam ezt. Rossz kapcsolatuk volt az apjukkal, lehet, molesztálták őket, és aztán nem mernek bízni Istenben, az Atyában. Azért, mert rossz tapasztalatuk volt és kivetítik Őrá. Aztán mi történik? Vakfoltok tömkelege. Ez történik velünk.
Talán a következővel még világosabb lesz:
1Ján 2:9 Aki azt mondja, hogy a világosságban van, és gyűlöli az ő atyjafiát az még mindig a sötétségben van.
A testvérem is, én is járunk Istennel, szeretjük az Urat, imádkozunk, szolgálunk, de a testvérem személyisége annyira különbözik az enyémtől, amennyire csak lehet. Amiben én nulla vagyok, abban ő a maximum, amiben ő nulla, abban én vagyok a maximum. Óriási a különbség. Ez gondot jelent. Mert még az is az idegeimre megy, ahogy mosolyog. „Rá sem tudok nézni. Még ha kedves próbál lenni, akkor is úgy érzem, hogy smirglivel dörzsölik a fejemet.” Van ilyen kapcsolat a gyülekezetben.
Akkor mi történik? „Utálom a fickót.” Mit mond az Írás? Ha azt mondod: Dicsérlek, Uram!; miért hazudsz magadnak? Ez nem valódi. Vak vagy. Van egy vakfoltod. Vedd észre azt, hogy utálod a testvéredet. Azt jelenti, hogy nem ismered a szeretetet, és ha Isten szeretet, akkor hogyan ismerhetnéd Őt? Lehet, hogy hívő vagy, de nem növekszel Őbenne. Vigyázz ezzel, mert:
1Ján 2:11 Aki pedig gyűlöli az ő atyjafiát, a sötétségben van, és a sötétségben jár, …
Mi történik, ha sötétségben jársz? Ismered az érzést? Van, hogy megpróbálsz az ágyhoz eljutni éjszaka? Ismered az érzést. Tudod, mi a lábszárcsont? Az egy eszköz a bútorok megtalálásához sötétségben. 🙂 Ez történik.
1Ján 2:11 … és nem tudja hová megy, mert a sötétség megvakította az ő szemeit.
Ez a problémám. Sok hívő küzd, gondja van a haraggal, és észre sem veszi. Azt hiszi, hogy normális. P. Schaller beszélt erről most a konferencián. Megeshet, hogy dühös leszek, és dühös maradok órákon, napokon át, és azt hiszem, hogy normális. Aztán Isten Igéje beszél hozzám: „Ez így nincs rendben. Van egy megoldás. Ez nem maradhat így.”
Hívők lehetnek érzelmi problémával. Vagyunk szomorúak? Igen, mind vagyunk szomorúak. Van, hogy érzelmi hullámvasúton érezzük magunkat? Igen. Viszont Isten beszél hozzánk, ragyog ránk, és azt mondja: „Figyelj! Bízz Bennem, van válaszom. Nem kell megmaradnod benne.”
Vannak hívők, akiknek gondjuk van a tisztelettel, nem tudnak tisztelni, nem tudják alávetni magukat. 1Sám 15:23. Gondom van, és lázadozom, nem tudok elfogadni, és észre sem veszem, hogy bajom van. Egy nap majd Sátán használ engem arra, hogy megosszam a gyülekezetet. Vannak hívők, akiknek gondjuk van a hazudással, Kol 3:9 ne hazudjatok egymásnak. Jak 3:14-ben is: ne hazudjatok magatoknak.
Mit mondok? Vannak vakfoltok, ahol nem értek, ahol nem látok, ahol nincs növekedés az életemben, és nincs gyógyulás. Mi a válasz? Hadd mondjam ezt: az egyik szememnek segít a másik szemem. Az a helyzet, hogy ahol az egyiknek vakfoltja van, ott a másik lát valamit és kipótolja. Isten Igéje ilyen az életemben.
Ahogy én értem az én fejemmel, az én természetemmel, az én gondolkodásommal, nagy vakfoltok vannak benne. Aztán jön Isten Igéje, beszél hozzám és megmutatja nekem, hogy mi van ott. Választ ad nekem és a rejtett dolgok napvilágra kerülnek. Szükségem van az Igére, különben csak megyek, és nem is tudom, mit csinálok, és megbántom a testvéremet. Nem vagyunk tökéletesek, megtörténik így is, de Isten tanít bennünket.
Szükségem van növekedésre, szükségem van Isten Igéjére, szükségem van a gyülekezetre, az üzenetre; arra, hogy Isten beszéljen hozzám, és rábökjön valamire, hogy a világosság – ahogy mondtam az elején – behatoljon oda, ahova én nem akartam, a szívembe, és beszéljen hozzám és megragadjon engem, és kivegyen valamit, ami mocskos, és azt mondja: nézd! Azt felelem: Óóó, ez volt ott?; és aztán bánhatok vele, elintézhetem.
Szükségem van a pásztoromra. Neked szükséged van a pásztorodra. Amíg én vagyok, addig rám, amikor valaki más lesz, akkor másra. Szükséged van a pásztorodra. Kell az az ember. Miért? Mert van egy vakfolt a szememben, és lehet, hogy a legfontosabb dolog, amit látni kéne, az előttem van, de én nem veszem észre és elmulasztom. Szükségünk van sztereo látásra. Erre van szükségünk.
Amikor Jézusnak az életét olvassuk – végigmentünk Márk evangéliumán 2012. őszén –, Márk 6:34-ben azt mondja: Jézus látta őket, és látta, hogy olyanok, mit a pásztor nélkül való juhok. Szükségem van egy vezetőre az életemben, és én döntöm el, hogy ki az. Lehet a politikai kommentátor az esti politikai műsorban, lehet Dr. Akárki, aki az egészségről tanít, és ő az életem vezetője, lehet egy fitnesz guru, vagy – ne adj Isten! – egy igazi guru. Eldöntöm, hogy ki vezessen, de szükségem van vezetőre. Szükségem van még valakire, aki segít látnom.
Az Ige azt mondja: proszekhó – azaz maradj meg, tartsd az elmédet rajta, nézzed az Igét, foglalkozz vele. Ha magamra vagyok hagyva, a világom nem nő rajtam túl. Vannak vakfoltjaim. Tudod-e, mi kell, hogy a jó hozzáállásunk legyen? Elmélkedj a következő versen:
Zsolt 139:23 Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat!
Erre van szükségünk. „Uram! Van valami vakfolt? Kérlek, ragyogj rá! Mutasd meg nekem!” Szelektíven látok sokszor. Tudod, hogy mi ennek a nagy veszélye? Azt mondom: „Ó, ez kicsi dolog, amit figyelmen kívül hagyok. Ez nem számít. Ez pici dolog a hitben. Ez nem nagy ügy.” Tudod, hogy mi történik azonban? Zsid 3:13 megkeményedik az a rész az életemben, és aztán nem tudja elfogadni Istennek a gondolatait, és többé ott nem látok.
Olyan érdekes látni, beszélünk a gyülekezetben időnként erről, hogy ezek a „Gazdagodj meg gyorsan, olcsón és könnyen!” módszerek nem működnek. Ezek nem működnek, de sokszor elvakít bennünket az, hogy vágyunk a gazdagságra, és azt mondjuk: Semmit nem látok! Mi történik velem? 1Tim 6:10 sok fájdalom. Sok fájdalmon megyek át ezért. Nem vagyok hajlandó meghallani.
Másoknak azzal van gondjuk, hogy adjanak Isten munkájára. Van vakfoltjuk és nem adnak. Megfosztják magukat valamitől, ami része a hívő életének. Hadd mondjak egy másikat, ami nagyon érdekes. Vannak hívők, akik nem tudnak elfogadni. Próbálsz neki segíteni, és: nem, nem! Nem látja, hogy miért. A büszkesége miatt, vagy bűntudata miatt szégyene van. Szégyelli magát, ő nem érdemes arra, hogy adj neki, és nem tudja elfogadni.
Segítenél neki, de igazán bűntudata van, haragszik rád, és nem hajlandó, harcol. Lenyűgöző, és nem tud elfogadni hívőként. Nem tudja azt mondani: „Köszönöm. Szükségem volt rá, ez kellett nekem. Köszönöm.” Mi történik? Kicsi dolog, de Gal 5:9 kis kovász az egészre kihat. Vakfolt, megkeményedett folt az életemben, és megérint nagy sok mindent.
Beszélünk arról, hogy az otthonaink szülő-központúak. Ami azt jelenti, hogy nem a kisgyerek dönti el, hogy mi történik az otthonban. Ezért beszélünk a következetességről a gyereknevelésben. Ha nincs következetesség, rettenetes károkat teszel a gyerekedben. Nagyon bántod őt ezzel. Ha megmondod, hogy mit csináljon, nem csinálja és nincs következmény, azzal bántod a gyerekedet. Igazából hanyagolod a gyerekedet és kárt teszel benne.
Nem a kisgyerek van a középpontban, hanem a feleségem / a férjem. Egészen őszintén, a kisgyerek lázadozik ez ellen, de igazából jó neki. Az az egészséges, ha ő ennek a kapcsolatnak a fényében elvan. Ez a jó neki. Nem a kisgyerek dönti el, hogy mikor fekszik le.
Ha újszülötted van, ne kezd így nevelni a gyerekedet tizenkét hónapos kora előtt: Viselkedj felnőttként! 🙂 Persze, de amikor elkezdi érteni a dolgokat, akkor el kell kezdeni tanítani: „Akkor fekszel le, amikor nekünk jó, mert ez a mi házunk, ez a mi életünk. Te vagy az adalék ehhez. Ez van. Szeretünk téged. Nagyon fontos vagy nekünk, de az édesanyád / édesapád fontosabb, mint te, gyermekem. Ez van.” Élvezd ennek a valóságát, ami egyébként nagyszerű. Működik.
Nem a kisgyermek dönti el, hogy mikor hagyja abba a szopást, és hogy mit kell ennie, …, hogy mit néz, hogy mit gondol. Tanítjuk. Szülő-központú otthon. Azonban van, aki azt mondja: semmit nem láttam! Vagy azt mondja: valaki más a vezetőm ezen a területen. Intelek, hogy vigyázz!
1Thess 5:14 az intés az bibliai dolog, és nagyszerű dolog. Ez ilyen üzenet. Intelek benneteket, hogy figyeljetek, hogy vigyázzatok! Ne engedjétek, ne zárjátok ki az Igét a sebeitek miatt, a megkeményedés miatt. Hanem mondjuk azt: Uram, érints meg.
Két próféta. 1Kir 13-ban az egyik odament a királyhoz, és azt mondta: ez bálványimádás; és igazat mondott. A király azt felelte: meghalsz! Ez volt a válasza. A másik próféta 2Sám 12-ben odament a királyhoz és azt mondta: ez bűn, ez házasságtörés, ez gyilkosság; és a király azt felelte: igazad van. Erről beszélek: beengedjük a szívünkbe az Igének a világosságát.
Dávid azt írta ebben az időben – 51. zsoltár – „Uram, gyere be! Vizsgálj meg! Tisztíts meg egészen, kérlek, és add vissza nekem az örömöm.” Erre van szükségünk. Isten rámutat dolgokra az életünkben az Ige által, mert ilyen a természete. Ő ragyog. Aztán mondjuk azt: „Igen, Uram. Tisztíts meg engem egészen.” Olvasd el az 51. zsoltárt, tudod majd, miről beszélek. „Add nekem a Te örömödet ismét! Add nekem a megváltásod örömét megint, kérlek. Erre van szükségem.” Ámen.