Isten a lehetetlenben él

2011 november 6. vasárnap  10:30

Pirger István

Eszt 6:1  Azon éjjel kerülte az álom a királyt, és megparancsolá, hogy hozzák elő a történetek emlékkönyvét, és ezek olvastattak a király előtt.

A király nem bírt aludni. A történet arról szól, hogy Eszt 2-ben Márdokeus észreveszi, hogy a király két szolgája a király ellen merényletet akar elkövetni, meg akarják ölni. Ezt jelenti a megfelelő helyeken, elmondja Eszternek, Eszter pedig a királynak. Aztán a két testőrt kivégezték, mielőtt bármi baj lett volna. Itt a történet vége.

Márdokeus tett egy nagy szívességet a királynak, megmentette az életét, és a király még azt sem mondja: fapapucs.  Isten úgy gondolja, hogy egyszer erről meg kellene emlékezni. Ezt úgy csinálja, hogy a király nem bír aludni egyik este, és mondja a szolgáinak, hogy hozzák a könyvet, amiben le van írva, hogy mik történnek a királyságban. Kéri, hogy olvassák fel.

Amikor odaérnek ahhoz a részhez, ahol az van leírva, hogy Márdokeus mit tett, hogy feljelentette az árulókat, akkor megkérdezi, hogy volt-e erről megemlékezve. Mondták, hogy semmi nem történt ezzel kapcsolatban. „Akkor csináljunk valamit! Ki van az udvarban?” Épp Hámán jött, aki nem sokkal ezelőtt állított Márdokeusnak egy akasztófát.

A király megkérdezte Hámánt: mit tegyen a király azzal, akit meg akar tisztelni? Hámán arra gondolt, hogy biztos ő maga az, akit a király meg akar tisztelni. Ez kicsit az ellentéte Márdokeusnak, mert őt nem érdekelte, hogy a király mit csinál.

Hámán elmondja, hogy milyen jó lenne, ha lenne köpenye, a király lován ülne és menne mindenfelé. Király erre azt mondja neki: amit most mondtál, pontosan azt csináld meg Márdokeussal.  Az egy történet a történetben, hogy Sátán ás egy gödröt és beleesik. A lényeg, hogy Isten elismerte, amit Márdokeus csinált.

Mi teszünk dolgokat Istennek, van egy ilyen mentalitás: ha nincs itt a főnök, minek dolgozzunk? Ha te vagy a főnök, akkor nincs is főnököd, akkor kinek csinálod? Ki előtt állsz? Ha többet tudsz, mint a főnököd, azt sem tudja megnézni, hogy mit csinálsz.

A szellemi világot nem is lehet mérni, de Isten méri ezeket és feljegyzi őket. Ő ott van mindenhol és jegyzi a szívem hozzáállását. Lehet nincs jutalma itt most, amit láthatunk. Malakiásban van egy emlékezés könyve, ahol fel van jegyezve minden, amit a hívők tesznek. Ez nem az a könyv, ahova akkor írnak be, ha rosszat tettél. Van olyan könyv is, de az nem a hívőknek van.

Ha hűségesek vagyunk Istenhez, akkor annak van gyümölcse. Sokszor ez kihívás, hogy nem látom, minek csinálom ezt.

P. Barry

A nézőpont fontos. Mi valahogy úgy képzeljük el Istent és az ördögöt, mint két bokszoló, akik egymástól megfelelő távolságra vannak. Csak gondoljunk arra a tekintélyre, ami az ördögnek van, az honnan ered? Másodszor pedig, amikor összehasonlítod azt Isten tekintélyével, akkor hol áll az egyenlőségben. Nem hasonlít a kettő. Szinte fel sem tudjuk fogni, hogy Istennek micsoda tekintélye, hatalma van. Erről szeretnék beszélni ma reggel.

Az embereknek vannak az elképzeléseik a világról, és arról, hogyan történnek a dolgok. Mi történhet meg és mi nem? A lehetetlen szó mit jelent Istennek? Lehet-e bármilyen köze Istenhez ennek a szónak? Azt gondolom, hogy Isten a lehetségesnek a színterén lakozik.

Csak képzeld el, hogy egy csónakban vagy, halászol, és egy fickó éppen sétál a vízen feléd. „Ez lehetetlen! Ez biztos egy szörnyeteg. Hogy lehetséges?” Aztán azok, akik állandóan Jézussal voltak, végül felismerik: ez biztos Jézus. Micsoda briliáns emberek! Persze, Péter felkelt: „Uram, ez Te vagy! Ez nem lehet igaz. Ha tényleg Te vagy, akkor tegyél valami lehetetlent” Egy szó: gyere! – és Péter jár a vízen.

„Most akkor ez lehetséges, hogy ember a vízen járjon?” Én megpróbáltam… Tudom, te is próbáltad már! Szerencséd, hogy a Balaton nem túl mély. Láttam egy videót arról, hogy srácok futnak a vízben és próbáltak ugrálni a víz, de az nem működik. Ez természet rendje, a gravitáció törvénye. Ha ledobsz valamit a vízre, ha van súlya, akkor el fog süllyedni.

Az egész képlettel van egy probléma. Az, hogy Isten nincs beleragadva ezekbe a törvényekbe, amikben az ember gondolkozik. Mi fordítva értjük, mert Isten teremtette a gravitációt törvényét. Ő nincs ennek alávetve. Isten teremtette, és az életünkben néha talán azért, mert nem láttuk személyesen a természetfelettinek a megnyilvánulását, azt hisszük, hogy ez nem lehetséges, de Isten a lehetetlenben létezik.

Ő teremtett minket. Ő megteremtette azt a világot, amiben mi élünk. Isten teremtette azokat a törvényszerűségeket, amik által mi élünk. Amikor Ő a hajón van a hatalmas viharban, a tanítványok teljesen kiborulnak, akkor Jézus szunyókál. Micsoda különbség, hogy a tanítványok rettegtek a körülményektől, de Jézus teremtette ezeket a körülményeket. Azt gondolod, hogy ennek a viharnak nagyobb volt a tekintélye, mint Istennek?

Nem gondolkodunk néha úgy, hogy a körülmények, amik megragadnak minket, azok nagyobb tekintéllyel bírnak, mint Isten? Emlékszel, hogy az ördög engedélyt kért, hogy kihívhassa Jóbot? Ez Istennek a tekintélyében történt. Isten megengedte ezt. Azért engedte meg, mert ismerte Jóbnak az integritását, gerincességét, ami megvolt. A történet vége, hogy mindaz, amit Jób elveszített, kétszeresen kapta vissza. Ez nem a normális törvényszerűség alapján van. Viszont Isten ebben lakozik, és ott ragyog.

Ez azért szeretném mondani, mert nyilvánvalóan a személyes életünkben nehézségekkel nézünk szembe nagyon sok területen. Ez óriásinak tűnik számunkra. Néha úgy tűnik, hogy ez a Hold, ami teljesen kitakarja a Napot a szemünk elől. Akkor teljes szellemi napfogyatkozásunk van. Úgyhogy van egy próbatétel, és annyira nagy, hogy nem látjuk tőle a Napot. Akkor ez most azért van, mert a próba nagyobb, mint Isten? Vagy azért van, mert próbáljuk a próbán átnézni Istent. Ez a nézőpontról beszél.

Márk 1:37 Jézus éppen befejezte a gyógyítást. Ördögöket űzött ki, embereket teljessé tett, meggyógyított, akik nyomorult körülmények között voltak.

Márk 1:35-37  Kora reggel pedig, még szürkületkor, fölkelvén, kiméne, és elméne egy puszta helyre és ott imádkozék. Simon pedig és a vele lévők utána sietének; És amikor megtalálák őt, mondának neki: Mindenki téged keres.

„Uram. Egy csomó ember van, aki látta, hogy mit tettél az előbb, és most keresnek Téged. Vonzódnak Hozzád a csodák miatt, amiket tettél.” Nagyon tetszik nekik, amit láttak. Szeretnék ezt újra megtapasztalni, meglátni.

Ahogy elképzelem, ez olyan, mintha az emberek szerettek volna jegyet venni a mai show-ra. Berakták Istent a saját elképzeléseik kis dobozkájába. Hozták a popcorn, a horgászszéket és leültek: „Na, akkor Isten ma mit fog csinálni? Ó, tegnap hihetetlen volt az a démon! Kiugrott az emberből, beugrott a disznókba, a disznók meg leugrottak a sziklaszirtről és beugrottak a tengerbe.”

Most itt vannak a tanítványok: hé, Jézus, most mindenki Téged keres. Az Ő válasza ez: Menjünk a közel való városokba, hogy ott is prédikáljak, mert azért jöttem. Nem azért jöttem, hogy cirkuszt csináljak vagy show-kat, hanem azért jöttem, hogy megkeressem és megmentsem az elveszettet.” Jézus mindig ment, hogy megtalálja az embereket, és az elveszetteket a világosságba hozza át.

Látunk néhány történetet a Bibliában, ahol nagyon csodálatos gyógyulásokat tett Jézus. Meggyógyította az embereket. Különleges ezek között a tíz leprás története, Luk 17:11-től.

Mielőtt a Messiás megjelent a színen, volt egy 700 éves periódus, amikor Izrael várta a Messiást. Az Ótestamentumban ebben az időszakban két esetről tudunk, ahol két leprás meggyógyult. Az egyik Miriám, aki gúnyolta Mózest, aztán Isten leprát tett rá, 4Móz 17. A másik 2Kir 5-ben, a leprásnak hétszer be kellett merítkezni a Jordán völgyében.

Úgyhogy ez most nem arról szól, hogy Jézus körberohangált és minden leprást meggyógyított, és aztán elterjedt a szóbeszéd emiatt. Igazából ez a történet két dologról számol be. Az elmúlt 700 évben ez csak kétszer történt meg, és tudjuk, hogy ez megtörtént. Lukács könyvében a leprások szemtanúi voltak az előző leprások meggyógyulásának? Valószínűleg nem, de ismerték Jézust, és Jézusról a szóbeszéd kiment.

Viszont érdekes, hogy Jézusnak az irgalmas szívéről beszéltek az emberek mindenhol. Kíváncsi vagyok, hogy vajon az ő várakozásuk olyan lehetett-e, mint annak a béna embernek, aki Apcsel 3-ban a születése óta béna volt és ott ült a kapunál. Neki volt egy várakozása Jézustól, de ő azt akarta, hogy sajnálják. Azt mondta: Uram, sajnálj meg minket, irgalmazz nekünk.

Apcsel 3-ban az ember kéregetett az Ékes kapunál, ez ugyanez a dolog. Ránéz Jánosra és Péterre, és azt mondja: adj nekem alamizsnát, mert szegény vagyok, béna vagyok, adjál nekem, ami megelégít. Péter és János ránéztek és azt mondták: „Nekünk nincs se aranyunk, se ezüstünk, de ami nekünk van, azt neked adjuk ingyen. Állj fel és gyógyulj meg!”

Ezek az emberek sajnálkozást kerestek, hogy valaki irgalmazzon nekik, de az Úr messze felette adott annak, amit ők kértek, vagy elgondoltak.  Azért, mert az Úr az ő skatulyájukon kívül működött. Az Úr nincsen beleragadva a mi elképzeléseinkbe, hogy Ő mit tehet meg értünk, hanem Ő bőven felette túl tud menni és tenni tud, mint amit mi kérnénk, vagy elgondolnánk.

„Jézus, ez Te vagy? Én is járhatok a vízen?” „Gyere!” Abban a pillanatban, amikor nem Isten ígéreteire szegezte a tekintetét, akkor az ő körülményei azon nyomban megváltoztak, és a halakkal úszkált. 🙂 Ez történik, amikor a szemeink Őrá vannak szegezve.

Luk 17:11 És lőn, mikor útban vala Jeruzsálem felé, hogy ő Samariának és Galileának közepette méne által.

Jézus úton volt, akkor történt ez. Ő éppen úton volt Jeruzsálem felé. A városon kívül van, aztán beleszalad a leprások társaságába. Nyílván ezek a leprások kívül voltak, mert nem lehettek az emberek között. Tisztátalannak tartották őket. Nem tudjuk biztosan, hogy abban az időben Izrael mennyit tudhatott a baktériumokról, de azt tudták, hogy a lepráshoz hozzáérni legalább annyira súlyos, mintha egy halott, mert az beszennyez.

Jézust megérintette, amikor Jairus lánya meghalt pár lépéssel arrébb, ahogy Ő volt. Amikor elmentünk Jeruzsálembe, láttuk Péter anyósának a házát, ahol a tanítványok ülhettek és Jézussal beszélgettek. Nem volt messze. A tömeg, ami összegyűlt, az Péter anyósának a háza előtt volt rögtön.

A vérfolyásos asszony várta a tömegben Jézust. Ez a tisztátalan nő a zsidó törvények szerint nem lehetett volna ezek között az emberek között. Ez nem olyan, hogy az emberek észre sem vették őt. Ott voltak azok az emberek, figyelték, hogy mi történik Jézussal. Aztán meghal ez a személy. Jézus, engedi, hogy meghaljon.

Az emberek ott vannak az elképzeléseikkel arról, hogy kicsoda Jézus. Azt gondolhatták: Te csak ott ülsz és beszélgetsz azokkal, akikkel minden rendben van, ahelyett, hogy amellett lennél, aki meghalt. Isten terve ámulatos volt, hogy leleplezze, valójában Ő kicsoda. A tökéletes időben Ő felállt, elkészült és kisétált.

Érezte, hogy valaki megérintette a ruháját. Ott az embertömeg körülötte. Isteni erő áradt Belőle, ahogy egy tisztátalan ember megérintette a tiszta Isten ruháját. Normális esetben ez az érintés a tisztát tisztátalanná kellett volna tegye.  Mivel azonban Isten szent – mivel Isten az, Aki fölötte áll ennek a törvényszerűségnek, Ő az, Aki adta a törvényt Mózesnek –, Krisztusból kiment ez az erő, és azt, aki tisztátalan volt, teljesen meggyógyította. Ez Istennek a tekintélye. Annak az embernek kellett volna megmérgeznie Őt, de mégis az ember vált tisztává, egészségessé.

Elképzelem a tanítványokat, ahogy messziről figyelik az eseményeket. „Figyelj, ott a hátsó sorban a tisztátalanra!” Ő látja Jézusnak a ruháját és fut felé. Az egyik tanítványa odaugrik és elnyomja az útból őt. Közben tisztátalanná válik, de ő legalább megmentette a Megváltót attól, hogy a tisztátalan személy megérintse Őt. Nem így történt, ez a hollywood-i verzió lenne.

Tehát rögtön ezután odasétál, és megérinti a halottat. A halott emberbe beköltözött az élet. Isten élete. Megfordított egy helyzetet, ami természetileg szólva már olyan, mint a veszett fejsze nyele. Lehet, hogy ezért van szükségem kapcsolatra Jézus Krisztussal. Az, ami látszólag reménytelen, azt Isten megérintheti, és valami teljesen más történhet.

Luk 17:13  És felemelék szavukat, mondván: Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!

Ez a szó azt jelenti: sajnálj meg minket, essen meg a szíved rajtunk. Nem azt mondták: Jézus, érints meg minket és a lepránk eltávozik! Hanem azt mondták: „Mi hallottunk Rólad, Neked irgalmas a szíved. Lehet, hogy adhatsz nekünk új sátrakat, ahol lakhatunk, vagy lehet, hogy adhatsz nekünk pár véka kenyeret. Nincsen földünk, amit megművelhetnénk, lehet, hogy adhatnál nekünk egy kis ételt.” Valami olyan dolgot kerestek, ami sajnálatból van nekik adva, de mit tesz az Úr?

Luk 17:14  És mikor őket látta, monda nekik: Elmenvén mutassátok meg magatokat a papoknak…

A papok a pozíciójukban megállapították valakiről, hogy tiszta vagy tisztátalan. A törvény alapján ez az ember nem lehetett tiszta, ha a pap nem nyilvánította tisztának.

Luk 7:14 … És lőn, hogy míg odamenének, megtisztulának.

Jak 2:15 a cselekedetek nélkül a hit halott. „Ez nem túl kegyelmi!” – gondolhatjuk, de ez teljesen az, mert az Úr megérintette őket, mint egy pillanatfelvétel. Isten azt mondta: menj és mutasd meg magad a papnak. Ők megértették, hogy ez mit jelent. „Ha Ő azt mondja nekünk, hogy menjünk, és mutassuk meg magunkat a papnak, akkor ez azt jelenti: hogy mi meg vagyunk érintve.”

Abban a pillanatban, amikor hallották az Ő szavát – olyan, mint Péter, kilépett a vízre – meggyógyultak, ahogy mentek. Egy pillanat alatt meggyógyultak, és ezért szaladtak. Ám egy, a tíz leprás közül, egy nem zsidó, egy szamáriai megáll, ahogy megy. Megáll és felfogja, hogy ez több mint egy fizikai gyógyulás. „Engem Isten megérintett!”– megfordul, visszafut, Jézus lábai elé veti magát, és hangos kiáltással, nagy szóval dicsőítette az Istent, Luk7:15. Hangosan elismerte: most megláttam Isten munkáját. Mit mond neki az Úr?

Luk 17:16-17  És arccal leborula az ő lábainál hálákat adván neki: és az Samariabeli vala.  Felelvén pedig Jézus, monda: Avagy nem tízen tisztulának-e meg? A kilence pedig hol van?

Ez Ésa 55 elve: keressétek az Urat, amíg Ő megtalálható. Az Úr leleplezte az Ő hatalmát mind a tíz leprásnak, de csak egy ismerte fel és kereste meg az Urat. Nagyon sok embernek van problémája, és az Úr rendelkezésre áll, meg akar érinteni, de nem mindenki ismeri ezt fel. Nem mindenki hajlandó arra, hogy lépést tegyen Isten felé és azt mondani: minden dicsőség a Tiéd.

Ezért a mi hitünk Istenben létrehoz egy lépést, amit engedelmességben teszünk. Ez az, hogy én Jézus Krisztust követem.  Jézus azt mondta: kövess Engem, és Én emberek halászává teszlek téged. Amikor azt mondja: kövess Engem; akkor ez nem egy passzív meghívás: „Ha van kedved utánam jönni, akkor lehet, hogy megmutathatnám, hogy kell halászgatni.”

Az igeideje annak, hogy „kövess engem”, ez a most. „Most kövess Engem! Most! Kövess Engem és most megmutatom neked azt, ami örökkévaló. Most kövess Engem, és megmutatom neked az életet.”

–          Uram, mindenki Téged keres a városban. Szeretnének még több trükköt látni.

–          Akkor menjünk a következő városba.

–          Uram, éppen úton vagyunk Jeruzsálem felé.

–          Én éppen úton vagyok. Az emberek keresnek Engem és Én megérintem őket. Valaki még hálát is ad ezért, és követ Engem, és leveti magát a lábaim elé.

Luk 17:18  Nem találkoztak akik visszatértek volna dicsőséget adni az Istennek, csak ez az idegen? És monda neki: Kelj föl, és menj el: a te hited téged megtartott.

9 ember fizikai gyógyulást kapott, de egy ember közülük megtalálta a szellemi gyógyulást is, és megértette, hogy Isten hatalma volt az, ami megváltotta őt; és nem a saját értelmének adott dicsőséget, hanem Istennek. Amíg ő a lábai előtt volt leborulva, felismerte Istennek a hatalmát. Az Úr azt mondta neki: te csak menj el, a te hited megtartott téged.

Nem azt mondta, hogy tisztának kell nyilvánítsa egy Isten-embere, hanem azt mondta: te csak menj az utadra és te már meggyógyultál. Ez mennyire nem gyakorlati!

Ez túl nehéz, hogy felismerjük: Isten szent. Isten teszi a tisztátalant tisztává. Isten parancsol a természetnek, hogy engedelmeskedjen. Isten sokkal hatalmasabb, mint a mi elképzeléseink. Isten messze felettébb túl tud azon menni, mint amit kérünk, elgondolunk. Mi kérünk Tőle kenyeret, és Ő nem fog nekünk követ adni.

Azt mondjuk: sajnálj meg engem, Uram, könyörülj rajtam. Ő azt mondja: mi lenne, ha Én messze túlmennék a sajnálat felett, és teljesen meggyógyítanálak téged? „Ó, nem. A kormánynak megvannak a gondolatai, hogy mi kik vagyunk.” Isten azonban már régen azelőtt a trónon ült, mint a jelenlegi kormány. Isten ezután is a trónon fog ülni, mialatt a jelenlegi kormány van. Lehet, de Isten nagyobb, mint a nehézségeink. Istennek van egy terve, és az Ő tervében benne van az, hogy rólunk gondoskodik. Emiatt mi leborulhatunk, és Neki adhatjuk a dicsőséget.

Ezeknek a leprásoknak azon a napon valószínűleg már semmilyen reményük nem maradt arra, hogy valaha is normális éltet fognak élni. Semmi reményük nem volt. Se fizikailag, se szellemileg. Nem volt közösségük, teljesen ki voltak vágva az emberek közül, el voltak választva, de Isten, a minden élet Istene megérintette őket.

A teljesen szent Isten megérintette őket és meggyógyultak. Meggyógyította őket egy pillanat alatt. Az egész élethelyzetük megfordult. „Ez azért van, mert nekik nagy várakozásuk volt.  Ez azért volt, mert ők tudták, ha a helyes képletet követik, akkor Isten megáldja őket.” Nem. Ez nem azért volt. Ez azért volt, mert Isten azt tette, amit Ő akart tenni.

Ez azért van, mert Ő a minden kegyelem Istene. Ő ki akarta önteni az Ő életét az Ő hihetetlen szeretete miatt. Ez Isten igazsága volt cselekvés közben. Mi ilyenek vagyunk, mint ezek az emberek, akiket Isten megérintett ingyen, kegyelemből. Mi felismertük Istennek a munkáját. Annyira hálásak vagyunk ezért. Levágódunk Isten lábai elé és azt mondjuk: Istenem, minden dicsőség a Tiéd.

„Dicsőség Istennek! Dicsérünk Téged, Uram! Te vagy méltó.” Ő méltó, és én nem vagyok az. Ő teljes, minden hatalommal bíró Isten, Aki meggyógyíthat engem egy pillanat alatt fizikailag is, megjavíthatja az anyagi helyzetemet, az én kapcsolataimat. Semmi nincs Nála nagyobb, hatalmasabb. Az én teljes korlátozott elképzelésem arról, hogy a dolgok hogyan működhetnek, az semmit nem számít ebben.

Ránézek egy teniszlabdára, és azt mondom, hogy ez olyan nagy, mint egy röplabda. Elképzeled-e azt a napot, amikor az ördög majd be lesz vetve a pokolba? Az emberek majd ránéznek arra a kis csirkére ott: „Te csaptad be az egész világot? Te nyomorult kis csirke?” Tudjuk, hogy Isten természetfeletti, hatalmas, minden tekintéllyel bíró és mindenható. Sátán nem Isten. Csak suttog a démonjainak a légkörben, hogy minket elhitessen, becsapjon az ő hazugságával, hogy ő mekkora. Ő nem jogos tekintélyt, hatalmat akar, de ő a lábunk alatt van, és ő Istennek felel.

Isten minden teremtménynek az Istene, és mi az Ő gyermeki vagyunk. Nekünk megvan az Ő élete. Mi a teljes jogú fiaivá, érett gyermekeivé lettünk fogadva és minden kiváltság a miénk. Ő minden helyzetnél nagyobb, ami az életemben velem szembejöhet. Ő győztesekké tesz minket Őbenne. Ez az Ő ígérete. Mi azt feleljük: igen és ámen. „Köszönjük, Urunk” – ez hit által van, és nem aszerint van, amit én érzek. Ez hit által van, és nem az által, amit én látok. Ez hitből van. Nem abból, amit a légköri kivetítésből hallottam, hanem az egész teremtés Istenétől. Ámen.

Kategória: Egyéb