Luk 19:42 és ezt mondta: Vajha megismerted volna te is, csak e mai napon is, amik békességedre szolgálnak, de most el vannak rejtve szemed elől!
Mát 20:30 És két vak, aki az út mellett ült, amikor meghallotta, hogy Jézus arra megy el, így kiáltott: Uram, Dávidnak Fia, könyörülj rajtunk!
Jel 3:8 tudom a te dolgaidat, íme, egy nyitott ajtót adtam eléd, amelyet senki be nem zárhat, és bár kevés erőd van, mégis megtartottad beszédemet, és nem tagadtad meg az én nevemet.
Mát 20:29-34 Amikor elmentek Jerikóból, nagy sokaság követte őt. És két vak, aki az út mellett ült, amikor meghallotta, hogy Jézus arra megy el, így kiáltott: Uram, Dávidnak Fia, könyörülj rajtunk! A sokaság pedig rájuk szólt, hogy hallgassanak, de azok annál inkább kiáltották: Uram, Dávidnak Fia, könyörülj rajtunk! Jézus megállt, megszólította őket, és azt kérdezte: Mit akartok, hogy cselekedjem veletek? Azt, Uram – felelték –, hogy megnyíljék a szemünk. Jézus megszánta őket, megérintette a szemüket, és nyomban visszanyerték látásukat, és követték őt.
Annyira örülök ennek a két embernek! Örülök ennek a kettőnek, annyira megáldanak engem! Mert felismerték, hogy minek van itt az ideje. Felismerték a lehetőséget: „Jézus itt megy el. Ez azt jelenti, hogy történhet valami az életemben. Jézus itt megy el, ez nem kis dolog. Ez hatalmas dolog! Jézus itt megy el, és ez azt jelenti, hogy csoda történhet az életemben.” Meg akarták ragadni. Felismerték a lehetőséget.
Hányan nem látták ezt a lehetőséget, ahogy Izraelben járt Jézus? Gondolj bele! Járt Izraelben szerteszét, és volt, aki jött Hozzá, de sokan hátat fordítottak. Sokan nem ismerték meg. Sokan nem jöttek rá a lehetőségre. Ha jobban belegondolunk, akkor ez az üdvösségről szól egy értelemben.
Ahogy jöttünk be az épületbe, láttuk, hogy Mariann beszélget egy közterület felügyelővel. Biciklin érkezett, úgyhogy tudtuk, más okból beszélget vele, mint mindenki más. Tudom, hogy az evangéliumról beszélt vele. Miért mondom ezt? Mert, ahogy jöttünk be, erre gondoltam: „Ki tudja? Lehet, hogy annak a fickónak ma van az, hogy Jézus elmegy mellette, és felismeri, hogy itt a lehetőség.”
Tudod, hogy a közterület felügyelők is evangelizálnak? Valaki jött a gyülekezetbe a minap, és keresett egy másik gyülekezetet valahol itt a környéken, de nem találta. Nem volt más az utcán, így megkérdezte a közterület fenntartókat: „Valami keresztények? Valamilyen gyülekezet? … Tudnak valamit errefelé?” Azt felelték: „Ja! Azok a nem normálisok? Ők ebben az épületben vannak.” 🙂 Úgyhogy hálásak vagyunk nekik, egy embert már ideküldtek. Azért annyira nem vagyunk hálásak értük, de majd növekszünk ebben is, biztosan. 🙂
Ahogy most elmentünk mellettük, arra gondoltam: „Ki tudja? Lehet, hogy neki ma van itt az ideje, hogy megismerje Jézust.” Ki tudja? Lehet, hogy ma van itt az ideje, hogy azt mondja: „Micsoda?! Jézus itt jár? Jézus erre jár? Akkor engem érdekel. Jézus, Dávidnak Fia! – persze nem ezekkel a szavakkal. – Ments meg engem!”
Ezek az emberek – holott vakok voltak – látták a lehetőséget, és megragadták azt. Persze, ez az üdvösségről szól, de többről is. Egy ember meg kell, hogy lássa ezt! Mindenki meg kell, hogy lássa ezt, hogy Jézus erre jár, és azt kell mondania a szívében: „Jézus, én Istenem, könyörülj rajtam. Ments meg engem! Tisztíts meg engem! Szabadíts meg engem!”
Van azonban több is ennél ebben a részben. Jézus arra járt, mellettük ment el, közöttük ment el. Igazán arra gondolok, hogy amint Jézus elment közöttük, ketten felismerték Őt, de hányan nem? Hányan nem ismerték fel a lehetőséget? Hányan nem veszik észre, hogy minek van itt az ideje? Annyira könnyű másként lenni, másként nézni a dolgot!
Könnyű úgy lenni istentiszteleten, hogy egyszer csak ott van ez a hang: „Hány berakás is van a plafonon? A múltkor már megszámoltam, de lefelejtettem, hogy mennyi.” Vagy: „Itt az ideje, hogy felfrissítsd a tudásodat a zászlókat illetően! Magyarország, Kína, Horvátország…” Tudod, mi a baj ezzel? Az, hogy elmulasztod a lehetőséget. Jézus most megy el melletted, és van egy lehetőséged.
Mire? Arra, hogy felismerd, mi ez. Felismerni, hogy 1Thess 2:13 ez a prédikáció Istennek a beszéd. Nem ember szolgál feléd, hanem Isten akar szolgálni feléd. Ez lehetőség arra, hogy Zsolt 119:97 összpontosíts az Igére. Zsid 4:2 ez – itt és most az istentiszteleten – lehetőség, hogy hitet kavarj hozzá. Lehet, hogy valami elvonja a figyelmedet, és nem veszed észre, hogy mi történik, hogy itt a lehetőség, Jézus most megy el melletted.
Lehet, hogy a többiek azt mondják: „Jézus, szólj hozzám! Köszönöm! Adj nekem valamit!” Lehet, hogy – abszolút nem magyar módon – egyszer még azt is mondják az istentisztelet közepén: ámen! 🙂 Lehet, hogy még ez is megtörténik, de te azon gondolkodsz: „Mit főzök ebédre? Mit kell megvenni még hazafelé menet?” Pedig itt a lehetőség, hogy Jézus elmegy melletted.
Mi történhet? Zsolt 107:20 kiküldte az Ő beszédét, és meggyógyította őket. Megtörténhet, hogy egyetlen Igén keresztül Isten megérint, és megváltoztat, és csinál valamit mélyen a szívedben, és meggyógyít téged. Lehetséges, hogy ott vagy, és közben távol vagy. Habár megismerted azt az időt, amikor Jézus először meglátogatott, de nem úgy élsz, mintha Jézus itt járna melletted. Istennek ez a vágya, hogy ezzel a felismeréssel éljük az életünket: Jézus itt megy el állandóan. Állandóan! Ne mulaszd el ezt!
Azt mondjuk: Járj a Szellemben! Amikor azt mondjuk: Menj a kereszthez és éljünk az új életben!; akkor erről beszélünk minden alkalommal: Járjunk ebben a tudatban, ebben a felismerésben, hogy Jézus itt megy el mellettünk. Jézus itt van közöttünk. Mert Ef 5:16 a napok gonoszak. Ez mit jelent? Azt jelenti, hogy megtöltik a fejemet és a szívemet egyéb dolgokkal.
Feltöltődhetek dolgokkal, amikben aztán elveszek. Miről beszélek? A körülményeim – ez megtöltheti a fejemet és a szívemet. Tudod, mi az érdekes? Akár rosszak a körülményeim, akár jók a körülményeim, mindkettő megtöltheti a fejemet és a szívemet egészen odáig, hogy aztán ne lássam, hogy Jézus itt megy el. Úgy értem, hányan voltak akkor ott Jerikóban?
A gazdag ember fekszik az ágyán, és néz valamilyen Európa bajnokságot a TV-ben, Jézus ott megy el, de: „Az élet tökéletes. A körülményeim rendben vannak. Az üzlet megy. … Adj még egy kis rágcsálnivalót! Ki megy odakinn? Jézus? … Van még valami nassolnivaló?”; és nem megy oda. Miért? Mert a körülményei jók.
Nem az a kérdés, hogy jók vagy rosszak a körülményeim, hanem az, hogy megtöltik-e a szívemet és a fejemet. Egészen odáig, hogy ne vegyem észre, hogy ez itt, a mai napon ebben a percben ez az idő az, amikor Jézus elmegy mellettem, és szólni akar hozzám, és meg akar érinteni. Hoppá! Elmúlt az a perc. Találd ki, hogy most melyik idő van! Az az idő van, hogy Jézus elmegy mellettem, megint és megint és megint… Mert itt jár közöttünk és velünk. Persze, tudjuk ezt teológiailag, de ugyanakkor felismerjük-e, hogy mit jelent ez?
Gondolj bele, a két vak! Képzeld el, milyen lett volna, ha ott ülnek mindketten, és azt mondja egyik a másiknak: „Hé, azt hallottam, Jézus valahol itt megy el. Itt a lehetőségünk!” A másik azt feleli erre: Ah, nem! Számlát kell fizetnem! Nem mehetek, a segélyezőket kell hívnom. Nem mehetek.” A körülmények! „Ostoba vagy! Most van lehetőségünk arra, hogy lássunk! Itt van Jézus! Nehogy már a körülményeid megállítsanak!”
Tényleg, bátorítalak erre. Az életed legrosszabb napján, amikor minden összejön ellened, ne felejtsd el, hogy Jézus ott jár, és mehetsz Hozzá. Aztán a legjobb napon ne töltsd meg a szíved mindazzal, ami olyan nagyszerű – a siker, a pénz… –, hanem ismerd fel, hogy Jézus itt van, és menj Hozzá.
A másik lehetőség, ami a két vaknak mindenképpen meglett volna, még valami megtölthette volna a szívüket: „Mennyire nyomorultak vagyunk! Nem mehetünk oda! Nem mehetünk Istenhez! Ő csinálta ezt velünk, azért vagyunk ilyen nyomorultak. Úgy értem, nem mehetünk Istenhez. Mi nem mehetünk, nyomorultak vagyunk.”
Mennyire nevetséges azonban azt mondani: Nem mehetek Jézushoz, mert problémás vagyok, mert nyomorult vagyok, mert problémám van. Éppen erről beszél Ézs 55:1-ben: „Mindnyájan, akik szomjaztok, gyertek! Mindenki, aki szükségben van, gyertek!” Milyen idiótaság lett volna azt mondani: „Ah, nem mehetek! Túl nyomorult vagyok.” Éppen azért!
Vannak emberek, akik ezért nem járnak a gyülekezetbe hosszabb ideig, mert rájöttek, hogy itt problémás emberek vannak, hogy a házasságok nem tökéletesek, hogy nem tudunk mindent a gyermeknevelésről… Azt mondja: „Akkor én nem is jövök. Én profikat akarok.” A válaszunk az, hogy Isten pedig azt mondta: Gyertek mindnyájan! A nyomorod ne állítson meg! Tudod, hogy miről beszélek? Megtöltheti ez a szívünket. Aztán elfelejtem, hogy Jézus ott van.
Hadd mondjak még valamit – ez kemény! –, ami megtöltheti a szívemet. Valaki azt mondhatná: „Van egy kisgyermekem, és ő megtölti a szívemet. Azelőtt mehettem Isten után, de mostmár nem tehetem. Mert a gyermekemmel mégsem tehetem meg ezt!” Miért mondom ezt? Mert 4Móz 14:3-ban ezt mondták a zsidók: Ó, a kicsi gyermekem… Igazából nem volt igazuk, nem volt helyes. Nem az számított, hanem Isten azt mondta: gyertek Velem, és kövessetek Engem!
Jézus azt mondta Luk 18:16-ban: Engedjétek a gyermekeket Hozzám jönni! Tudod, mi történhet? Az, hogy mi a szülők vagyunk a legnagyobb akadályok, mert elhiszünk egy hazugságot. „Ó, a kicsi gyermekemnek nincs kapacitása.” Az istentisztelet elején az egyik kislány, aki hét hónapos, a dalszolgálat alatt hallgatta, ahogy az apja zenélt, karban ült, de a dicsőítésre „táncolt”. 🙂 Azt gondolom, milyen jó hely a gyülekezet! Miért ne? Ez jó hely a gyermekemnek.
Viszont elhihetek egy hazugságot a gyermekemnek a szükségéről: „A gyermekemnek nagyobb szüksége van a sportra, mint Istenre. A gyermekemnek nagyobb szüksége van készségfejlesztő szakkörre, mint arra, hogy közösségben legyünk, imádkozzunk, és növekedjünk.” Mi a hiba? Nem a gyermekemmel van baj, nem azzal, hogy szeretem-e, nem azzal, hogy a legjobbat akarom neki, hanem a gond azzal van, hogy hagyom, hogy ez odáig töltse a szívemet, hogy elfelejtem, Jézus itt megy el mellettem, és azt mondja: „Nekem van tervem a te életedre, és képzeld, a gyermeked életére is. Az a legjobb terv.”
Hadd mondjak még egyet, ami kemény! A karrier megtöltheti a szívedet. „Hova tartok? Mi lesz belőlem? Hányan figyelnek rám? Hányan tapsolnak nekem?” Volt egy ember, aki jött Jézushoz: Szeretnélek követni, csak előbb hadd csináljam meg ezt!; Luk 9:59. Jézus azt felelte: „Az nem a te dolgod. Ha követni akarsz, akkor kövess!” Nem a karrierrel van baj.
Nem hiszem, hogy baj van a karrierrel. Az a kérdés, hogy kitölti-e a szíved? Mert ha kitölti a szíved, akkor már nem fér be semmi más. Csináljuk fordítva! Töltse ki az Úr a szívemet, és ha ad lehetőséget, akkor karrierben járok, és lesz pénzem, és szolgálni fogok és használni fogom. Járok az Úrral a munkahelyemen és hatásom lesz és áldás leszek.
A kérdés azonban az: Van-e még szemem arra, hogy Jézus itt megy el mellettünk? Ott volt a két vak ember, és nem volt szemük semmire – nem látták az építészetet, nem látták a szeretteik arcát soha –, az egyetlen kapcsolat ez volt, hogy érintették egymást: Tudom, hogy még mindig itt vagy. Nem volt szemük semmire, de egy dologra, a fontos dologra volt: „Jézus itt megy el! Nekünk Őrá van szükségünk. Ő az, Aki kell nekünk.”
A kultúra – ez is nagy dolog! Megtöltheti a szívem odáig, hogy nem látom, hogy Jézus itt megy el, és hív engem valamire.
– Hé, Jakub! Itt van Jézus. Menjünk oda, hátha meggyógyíthat minket.
– Ó, Lévi, nem mehetünk.
– Miért?
– Szakadt a cipőnk, rongyos a ruhánk. Ő nagy Tanító. Ez nem lenne helyes, nem lenne kulturálisan elfogadható.
– Ostoba vagy? Komolyan mondod? Ez megakadályoz? Tényleg ez megakadályoz???
Lehetséges, hogy valaki azért nem énekel dicséretet, mert kulturálisan nem megfelelő? Lehetséges. Lehet, hogy ezért nem evangelizál valaki? „Ez ilyen amerikai dolog!” Hadd áruljam el, nem amerikai. Nekik is idegen. Ugyanannyira nem amerikai, mint amennyire nem magyar. Ugyanúgy nem orosz, és nem kínai. Ez nem emberi kultúrából van, nincs benne egyikben sem.
Megtörténhet, hogy itt van egy prédikátor, és nem veszed észre. Prédikálja az Urat, Jézus ott jár közöttünk, de nem veszed észre, hogy a kultúrád kitölti a szívedet, és vak vagy arra, hogy Jézus itt megy el. „Mert a prédikátor amerikai!” Vagy üzbég, vagy nigériai… és azt mondod a szívedben – habár nem mondod ki – „Mit tud ez az amerikai rólam?” Nem őróla szól! Hanem arról, hogy Jézus itt megy el közöttünk. Ez az, amiről szól.
Úgy értem a gyülekezetünkben van egy örömteli gyülekezeti élet. Pénteken volt a KETA tábortűz, tűz nélkül. 🙂 Voltak KETA zsíros kenyerek. (Úgyhogy az amerikaiaknak kultúrsokkjuk volt. :-)) Örömteli életünk van a Krisztus Testében, vannak bibliatanulmányaink, vannak beszélgetések az istentiszteletek után, de lehetséges, hogy nem mész el többre, mint a vasárnap délelőtti istentisztelet. „Az nem része a kultúrámnak!” Micsoda ostoba ok arra, hogy ne vedd észre: Jézus vezetni akar valamerre, hogy Ő meggyógyíthatna, hogy Ő megváltoztathatná az életed. Ez senkinek nincs benne a kultúrájában. Ez nincs benne egyetlen földi kultúrában sem!
P. Stevens a szolgálatát úgy hatvan évvel ezelőtt kezdte az USA-ban Maine államban. Képzeld el – hallomásból tudom, nem voltam ott – a legálmosabb, legporosabb, legcsendesebb kis falut Magyarországon, aztán oszd el tízzel csendesség szempontjából, és ilyen volt az a hely. Egyszerűség, halászemberek… halászfalvak, kis városok… P. Stevens azt mondta: „Vasárnap istentiszteletünk van, hétfőn bibliatanulmányunk, kedden imádkozunk, és szerdán és csütörtökön és pénteken és szombaton… Aztán vasárnap kezdjük elölről.” Ez nem volt normális, ez nem volt kulturális. Nem! Ez mennyei volt.
Ugyanaz, mint amit olvasunk ApCsel 2-4-ben, hogy a gyülekezetnek élete van, és közösségünk van, ha felismerjük, hogy Jézus itt jár közöttünk, és azt mondjuk: „Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam, mert én ostoba vagyok. Én a kultúrámat nézném, és a nyomoromat és a hiányomat és a körülményeimet és a gyermekemet és a betegségemet, és hagynám, hogy mindez kitöltse a szívemet, és nem veszem észre, hogy itt vagy, úgyhogy segíts nekem! Jézus, segíts nekem! Mert ha nem segítesz, akkor ilyen is maradok. Akkor nem veszem észre, és nem lesz meg ez az életem.”
Azt mondta Jézus: „Jeruzsálem! Bárcsak megismerted volna, hogy mi van békességedre ezen a napon!” Luk 19:40-42 Jézus ránézett Jeruzsálemre: „Bárcsak te is olyan lennél, mint az a két vak! Bárcsak felismernéd, hogy minek van itt az ideje.” Nem ismerték fel, hogy ott volt a Messiás, a Megváltó. Vakok voltak, és elutasították Őt.
„Bárcsak felismernéd a meglátogatásod idejét!” Luk 1:78-ban azt mondja: ez a mi Istenünknek a nagy kegyelme. Hamarosan ünnepeljük a Karácsonyt, hogy eljött a naptámadat a magasságból, hogy eljött hozzánk Jézus. Jézus eljött hozzánk, megszületett! Igen, ezt fel kell ismernie minden embernek. Utána hívőkként járjunk ebben minden nap! Ismerjük fel, hogy Jézus itt megy el. És ne felejtsem el, hogy ma van a meglátogatás napja.
Zsolt 118:24 ez az a nap, amit az Úr szerzett, örvendjünk és vigadjunk benne! Miért? Azért, mert Jézus itt megy el mellettem. Mikor? Most! Most itt van velem – ez a gondolkodásunk, ilyen a szívünk. Így akarunk élni! Viszont sokan gyakran nem veszik észre. Tudom, hogy én is könnyen elmulasztom. Könnyű lecsitított, nyugalmas, csendes, rendezett, átlagos életet élni. Könnyű élni ezt.
Viszont azt olvastuk Jel 3:8-ban, hogy nyitva van egy ajtó a filadelfiai gyülekezetnek; és neked is. „Neked is nyitva van egy ajtó. Nyitottam előtted egy ajtót! – Jézus ezt mondja neked. – Nyitottam neked egy ajtót…!” (Helyettesítsd be a saját neved.) Mert Isten itt van velünk, és jár velünk. Miért olyan jelentős ez? Azért, mert a filadelfiai gyülekezetnek nem volt ereje. Ugyanabban a versben van, hogy nem volt nagy képességük – mint neked és nekem. Ezek mi vagyunk.
Könnyű nézni arra, hogy nincs nagy képességünk, nincs nagy erőnk, de van egy nyitott ajtó. Ismerjük meg, hogy minek van itt az ideje. A filadelfiai gyülekezet, ők egyszerűek voltak, szeretettel teltek, egységben volt a szívük, nem hagyták, hogy megosszák őket mindenféle ostobaságok, megbocsájtottak, úgyhogy egyszerűen jártak az életben. Aztán volt előttük egy nyitott ajtó, és Jézus azt mondta: gyere Velem!
Lehetek olyan, mint Jeruzsálem, hogy nem látom, mire való, miért lenne jó nekem a mai nap, hogy részt vegyek. „Miért lenne jó nekem a mai nap, hogy kinyissam a Bibliám?” Nem ismerem fel, hogy Isten mekkora súlyt tesz erre, és milyen jelentősége van. Nem látom meg. Hallok arról, hogy van ima – vannak ima-összejöveteleink minden szerdán reggel –, de lehet, hogy nem látom, hogy miért lenne ez jó nekem. Nem látom meg a lehetőségem, a látogatásomnak az idejét, és aztán visszahúzódom, és másféle életet élek. Úgyhogy kulturálisan helyesen élek, kényelmesen élek, átlagosan élek.
Van ezzel egy baj! Ott volt az a két ember, Jézus elment mellettük. Ha ők akkor azt mondják: „Éppen most jön Jézus? Ne viccelj, éppen most melegítettük meg az ebédet! Sajnálom, Jézus, most nem tudunk menni.”; Jézus nem veszít sokat ezen a dolgon. Mi azonban igen. Mert mi van, ha Jézus soha többé nem jön arra?
Miért mondom ezt? Azért, mert tudom, hogy milyen a szívünk. Meg tudunk ragadni a kényelemben, meg tudunk ragadni a szégyenben, meg tudunk ragadni a sértettségben, meg tudunk ragadni a negativitásban, a keserűségben, a büszkeségben, és aztán másféle életet élnénk. Később, amikor a gyerekednek szüksége lenne valaki másra rajtad kívül, aki a szeretettel, bölcsességgel taníthatná és vezethetné őt, aki azt mondhatná neki: „Ne legyél ostoba! Van egy jobb út!”; akkor mondanád: „Ó, milyen ostoba voltam! Miért nem hívtam be P. Lacit a fiam életébe? Miért nem hívtam be P. Bendegúzt a fiam életébe? Miért nem hívtam be egy bibliatanítót a fiam életébe? Ah, miért nem csináltam?”
Ez az üzenet a mai nap, Jézus ma itt van velünk. Ragadjuk meg a lehetőséget, és ne mulasszuk el. Ne legyünk később úgy: Bárcsak felismertem volna!
Zsolt 119:92 Ha nem törvényed lett volna gyönyörűségem, már elvesztem volna nyomorúságomban.
„Ha a Te Igéd nem lett volna velem, megsemmisültem volna a próbatételemben, a nehézségemben.” Amikor jön a baj, akkor az ember kapkod: „Isten! Mondj valamit! Mire vársz?” Lehet, hogy Isten azt mondja: Hol voltál az előző évben? Nem azért, mert ki akar tolni veled, hanem: „Figyelj! Az előző évben erre készítettek volna fel téged, ha kinyitottad volna a Bibliádat, aztán a bibliatanulmányon, és ha eljöttél volna istentiszteletre…”
Egy nap baj lehet a házasságomban, akkor ott a kérdés: „Beinvitáltam-e valakit, egy idősebb házaspárt, akik régebb óta járnak az Úrral, akik példák lehetnének nekünk? Akik mondhatják: Ezen mi is keresztül mentünk, mi ezt találtuk.” Ne legyen késő behívni az életembe, hogy velem legyen valaki.
Könnyű megszokottnak lenni, könnyű izgalom nélkül lenni, de hosszútávon nem tesz jót. Hosszútávon a megszokottság rengeteg kárt tesz az életemben, a családomban, a hitemben, a járásomban. Valaki azt mondhatja: „Miért jártok ti össze annyit? Milyen furák vagytok! Minden nap van valami esemény. Sőt, minden nap több esemény van! Milyen fura ez!” Azt felelem: „Igen, furcsa lenne, de nem az, ha tudod, hogy milyen izgalmas találkozni Istennel. Ha tudom, hogy Jézus itt megy el mellettünk.” Legyen az zenepróba, vagy színdarabpróba, vagy szeretetvendégségre főzni a testvérekkel, vagy együtt imádkozni… arra számítok, hogy Jézus itt megy el mellettünk.
Jézus azt mondja: „Figyelj! Amit most teszek, azt most nem érted, de majd később megérted.” Úgy hiszem, hogy rengeteg ilyen dolog van az életünkben, és meg kell ragadnom ezt a lehetőséget. Valaki kérdezhetné: „Ez miért lesz neked jó? Mi ebben a jó? Bolond vagy! Elmulasztasz nagyon sok lehetőséget, ha ezen az úton mész, ha Istent követed. Vannak dolgok, amikre nemet kell mondanod. Vannak dolgok, amik nem férnek bele az életedbe. Lehet, hogy kiesik valamilyen sport, vagy TV sorozat… valami kiesik az életedből. El tudod nekem magyarázni?” A válaszunk sokszor ez – ami őrültségnek hangzik annak, aki nem hisz – „Nem. Nem tudom elmagyarázni. Tulajdonképpen magam sem tudom, csak tudom, hogy Isten vezet, hív engem, vonja a szívemet, és úgy látom, hogy adni akar nekem valamit.”
Az amerikaiakra gondoltam. Ha azt kérdezné valaki: „Miért mész Magyarországra? Ez jó karrierlépés?” Azt felelné: „Jézus itt ment el, és azt mondta, hogy menjek Vele. Kérdeztem, hova megy, és Ő azt mondta, hogy Magyarországra.” Ezért csináljuk! Valaki azt mondja: Valami baj van a fejedben. Azt felelem: „Jézus azt mondta nekem, amit most teszek. Ezt most te nem érted, de majd megérted.” „Később meg fogod érteni, amit csinálok.” – mondja Jézus. Ez a várakozásom.
Hatás. Tegnap éjjel az autóban ültem. Volt az út szélén egy fa és mellette egy ember, aki azon igyekezett, nehogy kidőljön a fa. 🙂 (Részeg volt, és támasztotta a fát, vagy inkább a fa őt.) Arra gondoltam: Milyen hatása van egy alkoholista életének? Aztán arra is gondoltam: Milyen áldott dolog, hogy a gyülekezetben lehet hatásunk a világra!
Könnyű azt mondani – amikor valaki meghallja a misszió szót – „Minek? Minek az?” Anettát Isten hívja Ománba, készül rá, imádkozik érte. Valaki azt mondhatná: „Minek? Pirgi már ott van.” P. Matti már ott van, és van egy-két finn még rajta kívül, szokás szerint. Kérdezhetné valaki: Miért? Majd a mennyben meglátom. Ma nem értem, de egy nap majd megértem.
Isten használta a mi kis gyülekezetünket annyi életben! Gondolj bele, gazdagok vagyunk? Az adakozásunkból úgy tűnhet, amit ebben az évben adtunk a missziókra. 🙂 Az összes missziós felajánláshoz még a gyülekezet is tett hozzá. Miért érdekes ez? Azért, mert embereket érintünk meg.
Itt volt egy amerikai házaspár, és amikor megértették, hogy mik a falon a fotók, amikor rájöttek, hogy a misszionáriusok jönnek-mennek, és végzik a munkát más országokban, akkor az USA-ba hazaindulás előtt markoltak minden angol nyelvű hírlevélből, mert azt mondták: meg akarjuk mutatni a gyülekezetünkben, hogy ez lehetséges, hogy ez fontos, hogy ez jelentős, hogy hatása van, hogy hatásunk lehet más helyeken.
Még egy hatásról: a léleknyerés. Nem ismerek senkit, akinek ez kényelmes lenne. Talán Mariannak, de nem vagyok benne biztos. 🙂 Lehet, Marcsinak az, de nekem nem. 🙂 Nem arról szól, hogy kényelmes-e, hanem arról szól, hogy az embereknek hallaniuk kell, tudniuk kell, hogy Jézus itt megy el.
– Hol?
– Itt.
– Nem látom!
– Akkor is itt van.
Nagyon visszafogottan átgondoltam a következőt. Huszonöt éve vagyok hívő, kb. minden héten egyszer, de van, hogy többször megyek evangelizálni. Volt már, hogy sokkal többször mentem. Tegyük fel, hogy huszonöt év alatt minden évben ötvenszer mentem. Ha alkalmanként három emberrel kapcsolatba kerültem – adtam szórólapot, vagy beszélgettem is vele –, az háromezer-hétszázötven ember. Háromezer-hétszázötven olyan ember, akire egyébként biztosan semmi hatásom nem lett volna. Nem a szám a lényeg, hanem az, hogy Jézus ott ment el, és azt akarta, hogy ismerjék Őt.
Ha hűséges vagy, évek alatt emberek tízezreire lehetsz áldott hatással anélkül, hogy valami óriási dolgot csinálnál. Csak hűségesen menni, és csinálni – erről beszélek. Nem ismerjük fel a súlyát, a jelentőségét az imáinknak, de ma van a meglátogatás napján. Imádkozzunk és tegyük. Ma van itt az ideje.
Én úgy hiszem, hogy Isten ajtót nyitott a gyülekezetünknek, és személyesen. Nem a nagy szolgálatokról beszélek, hanem arról, hogy járunk Istennel hűségesen, és hatásunk van ebben a világban. Viszont ne mulasszuk el! Éljünk ezzel a felismeréssel: Jézus itt megy el közöttünk. Jézus itt megy el mellettünk. Jézus itt jár ezen a földön, és embereket akar megérinteni.
Köszönjük, Urunk! Hálásak vagyunk Neked azért, hogy hűségesen továbbmész ezen az úton, és végzed a munkádat. Kihívás ez nekünk, mert alázatra hív. Arra az alázatra, hogy elhagyva más dolgokat, járjunk Veled. Istenünk, kérünk Téged, hadd járjunk Veled így, hadd ismerjük mindig fel, hadd ne mulasszuk el, hogy mit jelent az, hogy Te velünk vagy a mai napon, hogy Jézus itt megy el. Úgyhogy van lehetőség gyógyulásra, épülésre, csodára, szabadulásra, bátorodásra. Urunk, hiszen Te vagy a mi fejünk felemelője. Köszönjük, Urunk.
Ámen.