Ismerd fel a pillanatot

2010 október 17. vasárnap  18:00

Cliff Olson

1Kor 1:18 Mert a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, a kik elvesznek; de nekünk, kik megtartatunk, Istennek ereje.

Nekünk, kik megtartatunk, Istennek ereje. A keresztről való beszéd a görögben azt jelenti: azoknak szól, akik elzárták magukat Istentől. Amikor prédikálják nekik a keresztet, olyan mintha állathangokat hallanának. Ha voltál istállóban, csak zajokat hallasz. Viszont nekünk, akik nyitottak Isten felé: a legintelligensebb hang, amit egy ember valaha is kiadhat. Micsoda ellentét!

Valakinek állathang; van, akinek a legértelmesebb hang, amit valaha hallhat. A világ bolondságnak hívja, hülyeségnek. Azt mondják, csak állathang. Viszont azoknak, akik éhesek Istenre, a legtisztább hang, amit valaha hallhatnak; ami meggyógyítja a lelket, ami értelmet ad a zajnak.

Nehémiás 8-ban Ezsdrás megnyitja a könyvet. Az emberek felálltak, és ő azt mondja, hogy olvasta az írásokat, és értelme volt. Nem csak jól megmondta nekik, hanem megmagyarázta. Ezért vagyunk itt, mert Istent szeretnénk hallani.

Amikor az osztályteremben vagyok, akkor nem csak biológiát tanítok, hanem Krisztust a biológiában; nem történelmet tanítok, hanem Krisztust a történelemben. Nem azért, mintha annyira intelligens lennék, hanem azért ott vagyok, mert Isten szeretné, ha az örökkévalóság megváltozna egyik lélekről a másikra.

P. Barry

Most szemüveget hordok, de – akár hiszitek, akár nem – ugyanúgy néztek ki, mint előtte. 🙂 Ilyeneket gondolhattok: mert hitben jársz, mert szellemiek alapján gondolkozol, … Ennél sokkal gyakorlatibb az oka, általában kontaktlencsét hordok.  Azt gondoltátok, hogy nem láttalak benneteket élesen, de nagyon is jól láttalak titeket.

Ezért nem járunk látás által, mert értékelek valamit valahogy, lehet nagyon logikus az értékelésem, de téves is ezzel együtt. Azt gondolom, zseni vagyok, de ahogy jó barátom mondta, nem vagyunk zsenik. Ez a rossz hír. A jó hír az, hogy el vagyunk hívva, és Isten nem annyira zseniális embereket használ néha. Az csak a véletlen egybeesés, hogy a nem annyira zseniálisak éppen amerikaiak. 🙂 Viszont ez csak azért van, mert Isten úgy döntött, hogy az összes zseniális magyart használni fogja. Ez az egyensúly, ezért vagyunk itt. 🙂 Köszönjük, hogy megengeditek, hogy veletek együtt munkálkodjunk.

P. Mattit hallgattam az elmúlt napokban. Arról beszélt, hogy az ördög szeret körülményeket használni. Azt mondta, hogy egyszer taxiban ült Törökországban. A taxisofőr elkezdett a zsidók ellen szólni. P. Matti annyira dühös lett, hogy forrt a vére. Megállította a taxisofőrt út közben és kiszállt. Ahogy szállt ki mérgesen, rájött, hogy az ördög csinált valamit. Arra próbálta rávenni, hogy utálja azokat az embereket, akikhez Isten azért küldte, hogy szeresse őket.

Nem akarok megbántani senkit, de mintha a taxisofőrökkel lenne valami. Ők a gonosz gondolkodás közvetítői a nemzetközi színtéren. Nem a nemzetiséggel van összefüggésben, hanem a hivatással. 🙂 Ha taxisofőr vagy, tudd, hogy csak viccelek.

Ezért is szeretem ezt az elvet, hogy nem látás által járunk. Aztán azt is, hogy felismerjük az időket, amikben élünk. Nem csak az időket, hanem a perceket is. Értem, hogy az utolsó időkben élünk, de mi van a pillanatainkkal? Persze, rendben vagyok Istennel, a házam is rendben van, de alattomosan bemászik a megszokottság. Ez arra próbál rávenni, hogy a pillanatot elfelejtsem, amelyben élek. Amikor fáradt vagyok, akkor az ördög megpróbál szólni hozzám. Bejöhet a gyűlölet, és az ördög olyasmit használ, ami igaznak is tűnhet.

P. Mattinak igaza volt, hogy dühös lett, de azzal kapcsolatban óvatos volt, hogy mit mondjon, vagyis a haragja végeredménye gátolta volna Isten munkáját. Mivel ő nem megszokott, mivel érzékeny Istenre, felismerte ezt, leszögezte és azt mondta: annál inkább, ennek a szellemiségnek az ellenére szeretni fogom a törököket. Tetszik nekem ez a radikális gondolkodásmód.

Ez arról szól, hogy felismerjük a pillanatot, amelyben élünk. Körülnézhetünk az erdőben és mondhatjuk: mennyi fa van, nem találom a kiutat. Egy kicsi erdőben vagyunk, leülünk közepén és sírunk, hogy annyira el vagyunk tévedve. Közben, ha 25 métert sétálnánk bármely irányba, már kinn is lennénk. Mivel azonban nem ismerjük fel a pillanatot, ezért ott ragadunk a nyomorúságunkban. Az ördög az szeretné, ha megszokottak lennénk.

Isten rendelkezik a nagy képpel.

2Móz 29:20-on gondolkodtam.  Áron papságáról beszél. Van itt egy világos odaszentelés. Ez az odaszentelést az áldozat vérével végzik el. Ezt a vért a jobb fülcimpára kellett rákenni, a jobb hüvelykre és a jobb nagylábujjra. Ez a vér nem akármilyen volt, hanem áldozati vér. Szent célja volt. Ez a szent cél az volt, hogy megszentelje, félretegye azt, akiért kiontották ezt a vért. Az eredménye szabadság volt.

Az ároni papság csodálatos dolgot tapasztalt meg: megszentelődött a hallásuk, el lett választva mástól, amit ők tettek, és el lett választva mástól, ahogyan jártak. Ettől voltak ők különlegesek. Azon gondolkoztam, hogy micsoda lehetőség áll előttünk minden reggel, amikor felkelünk. Elhihetünk valamit.

Abban a pillanatban, amikor felébredünk, ott az alkalom, hogy elhiggyünk valamit. Ez nekem mostanában az volt, hogy egyre öregebb vagyok. Egyre több az ősz a hajamban. Aztán azt mondtam: kit érdekel. Megöregedni az Úrral, az igazából nagyszerű dolog. Abban a pillanatban, amikor a nap első percében én vagyok a lényeg, akkor odavan a napom. Szeretek néha megpihenni az ágy szélén és arra gondolni: „Uram, ma ez nem rólam szól, hanem Rólad az egész. Amit hallok, amit teszek, ahova megyek – mindezek legyenek a Te megszenteld pillanataidban. Hadd legyen a tapasztalatom abból a pozícióból, ahova helyeztél engem a véráldozat miatt!”

Ezért van az, hogy Zsolt 46:10-ben Isten megszólítja Izraelt, akkor ezt mondja: „Csendesedjetek el és tudjátok meg, hogy Én vagyok Isten! Egy pillanatra hagyjátok abba a saját tevékenységetek és tudjátok, hogy Én vagyok Isten! Legyetek közösségben ezzel a gondolattal, hogy Én vagyok Isten! Legyen egy nagyon valóságos, gondolatban lezajló beszélgetésed, ami azt mutatja, hogy Én vagyok az Isten.”

Ezért van az, hogy 1Ján 2:20-ban azt mondja, nekünk kenetünk van a Szenttől és mindent tudunk. Tényleg mindent tudok? Van egy kapcsolatom azzal, aki igazságot mutat meg nekem. A Sz.Sz., a vigasztaló, aki eljön, hogy elvezessen minden igazságra, ő vezet engem és irányít engem. Az ördög utálja ezt. Mert ha mozdulok, amikor Isten vezet engem, akkor a megszokottság nem tud belépni. Akkor felismerem a pillanatokat.

Emlékszel, amikor P. Kende a hit pajzsáról beszélt? A pajzsokat össze lehetett kapcsolni. Amikor a római légió megindult így, akkor nagyon kemény ellenfél volt. Az erő abból jön, hogy felvesszük az igazságot. Ez az egész fegyverzet – amiről tanultunk – olyan, hogy ott nem volt levegő a katonák között, hanem egy közös pajzs volt, közös kardjuk volt. A kard az Úr támadófegyvere.

Ez egy rendíthetetlen kapcsolat. Ez a miénk a Krisztus testében. Az ördög keresi az alkalmat, hogy jöhetne be, és hogy tehetne közénk levegőt. Vagy akár személyesen bennem, hogy megszokott legyek a pillanattal, és akkor a gyűlölet be tud jönni.

Mely területekre jöhet be a megszokottság?

1Sám 16:7 amikor Izrael királyt akart. Mi nem a külsőre nézünk, Isten a szívet vizsgálja. A külső dolgokat oda kell szentelnünk.

Amit hallunk. A hallásomban ott van-e a kereszt szűrője? Igen, azon felismerés miatt, amit a kenet ad nekünk személyesen hívőkként.

Azt mondjuk: milyen felkent pulpitus, gyülekezet. A pulpitus fából van, az épület betonból, nem ettől lesz felkent a gyülekezet. Hanem kell Isten odaszentelt embere, akinek a füle oda van szentelve, aki hitben jár, egyetért Istennel, jön, és hit által beszél. Akkor felkent a pulpitus és a gyülekezetnek élete van. Hála Istennek Isten odaszánt embereiért!

Hála Istennek, hogy olyan pásztorunk van, aki odaszánta magát arra, hogy a helyes dolgot hallja! Hála Istennek, hogy a pásztorunk eltökélt arra, hogy a helyes dolgot olvassa, hogy hitben egyetértsen, hogy tegyen hitben olyan emberként, akit elválasztott Krisztus vére; aki úgy működik, hogy nem engedi, hogy bejöjjön a levegő. Istennel jár. Ő a mi pásztorunk. Akkora kiváltság P. Kendével együtt szolgálni! Ő egy példája ennek az üzenetnek. Nagyon nagy áldás. Nem túl gyakori a földön ma ez.

Az gyakori, hogy azt keresem, hogy nekem mi a legjobb, és olyan országot építek, ami nekem a legjobb. Ott van mindenféle gyűlölet, levegő és megszokottság. Ám isten Igéje, ahogy szeretjük Istent, ott nincs helye a megbántódásnak, hanem a keresztnek van helye és annak, hogy minket is elválaszt Isten.

Ez nem abban áll, hogy mit mondunk. Mát 21:28-tól: egy embernek volt két fia. Megkérdezte a fiúkat: elmész-e? Az egyik azt mondta: igen; másik azt, hogy nem. Aki azt mondta, hogy nem, az megbánta a szívében, és elfordult valamitől az igazság felé, és mégis elment és megtisztelte az atyját.

Tudod, mi tetszik ebben? Nem állt ki a gyülekezet elé, hogy elmondja: meggondoltam magam. Még azt is mondta, hogy nem megy. Ember volt. Egy pillanatra elbukott. Ahogy továbbment, felismerte a pillanatot, meggyőzte az igazság, megfordult, és belépett a szolgálatba amiatt, amit hallott és megigazult. Nem az, aki beszélt az igazságról, aztán elsétált a megszokottság felé és nem tapasztalt meg áldást.

Péld 23:17 ahogy az ember gondolkodik a szívében, olyan ő. P. Schaller mondta ezt: ez a vers nem igaz. „Mi? Hogy?” P. Schaller azt válaszolta: Azért, mert néha az emberek elhisznek magukról egy hazugságot. Úgy hiszi például, hogy nem méltó Isten szeretetére. Mi méltók vagyunk Krisztus vére miatt. Mert Krisztus vére elválasztott minket, tiszták vagyunk. A szerelmesének, menyasszonyának hív minket. Az nem helyes, ha hívőként azt gondolom, hogy nem vagyok része a szerelmesnek. Ugyanez az ember, amikor alkalmazza Krisztus vérét az életében, akkor megfordul és jár amiatt, amit hall, és amit lát. Amit tesz, az tükrözi azt, aki ő Krisztusban; és akkor, ahogy a szívében gondolkodik, olyan ő.”

Ez igaz, és mag van írva. Gyönyörű elv. Annak az elve, hogy kicsoda Isten. Végtelenség. Aztán annak az elve, hogy én ki vagyok? … ennek gyümölcse van.

5Móz 30:11 Mert e parancsolat, a melyet én e mai napon parancsolok néked, nem megfoghatatlan előtted; sem távol nincs tőled.

5Móz 30:14 Sőt felette közel van hozzád ez íge: a te szádban és szívedben van, hogy teljesítsed azt.

Jak 1:22 nem csak hallgatói, hanem cselekvői is vagyunk az igének.

Megmagyarázza, hogy miért:

5Móz 30:15 Lám elődbe adtam ma néked az életet és a jót: a halált és a gonoszt.

5Móz 30:19b az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod.

Amikor megtesszük az Igét, akkor életünk van. Amikor úgy élünk, ahogy Isten eltervezte számunkra, hogy a gyermekeiként éljünk kegyelmi hívőként. Azzal éljünk, hogy megvan a lehetőségünk arra, hogy megforduljunk amiatt, aki Ő. Ez a kenet a kegyelem. A Sz.Sz. a kegyelmet mutatja meg nekünk; kegyelmi szavakat, kegyelmi gondolatokat ad, amik kegyelmi hitet hoznak létre. Ennek a következménye kegyelmi cselekedet, aminek az eredménye kegyelmi járás. Krisztus vére miatt, az Ő odaszenteltsége miatt, az Ő keresztje miatt. Ámen.

Kategória: Egyéb