P. Kende
Érdekes időszakban vagyunk, a Húsvét és a Pünkösd közötti időben. A Húsvét talán a legdicsőségesebb esemény a hitünkben. A Karácsony sem annyira rossz :-), de a Húsvét mégiscsak nagy dolog: a kereszt, Krisztus halála és feltámadása. Aztán Pünkösd az, amikor megszületik a gyülekezet.
Ez érdekes időszak volt – amiben most vagyunk –, mert Krisztus már feltámadott, de a tanítványok még várták Istennek az ígéretét, azt a hatalmat, amit kapnának, ApCsel 1:8 a Szent Szellemet, Aki eljött ApCsel 2-ben. Ez átmeneti időszak volt. Ők vártak, türelmesnek kellett lenniük. Ez többé-kevésbé sikerült nekik. Aztán megszületett a gyülekezet.
Szeretnék kicsit visszatekinteni a Húsvétra. Konkrétan Krisztus életének egy szeletét szeretném megnézni.
Máté 26:37 maga mellé vette Pétert és Zebedeus két fiát, s elkezdett szomorkodni és gyötrődni.
Ez közvetlenül a keresztre feszítés előtt van, és ott van a Gecsemáné kertben. Elkezd szomorkodni, gyötrődni. Itt telepszik Rá az egész helyzetnek a terhe.
Máté 26:38 Majd azt mondta neki: Felette igen szomorú az én lelkem mindhalálig, maradjatok itt, és virrasszatok velem!
Jön a kereszt. Meghal értünk. Nem menekül el, ami olyan könnyű lenne. Csak felmész azon a hegyen, át a pusztába, és eltűntél. Negyed óra, húsz perc és senki nem talál meg.
Máté 26:39-44 Egy kissé előrement, arcra borult, és e szavakkal könyörgött: Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem ez a pohár, mindazáltal ne úgy legyen, amint én akarom, hanem amint te. 40Majd visszament a tanítványokhoz, alva találta őket, és azt mondta Péternek: Ennyire nem tudtok vigyázni velem még egy órát sem? 41Vigyázzatok, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek, mert jóllehet a szellem kész, de a test erőtlen. 42Ismét elment másodszor is, és könyörgött: Atyám, ha nem múlhat el tőlem ez a pohár, hogy ki ne igyam, legyen meg a te akaratod. 43Amikor visszatért, ismét alva találta őket, mert szemük megnehezedett. 44És otthagyva őket, ismét elment, és harmadszor is ugyanazokkal a szavakkal imádkozott.
Amikor Jézusnak közelgett ez a pillanat – a Pilátus előtti, a nagytanács előtti tárgyalás és a kereszt –, akkor Ő hova fordult? Az Ő Atyjához fordult. Ez volt az azonnali válasza a helyzetre. Nem bújt el, nem élt tagadásban, hanem egyszerűen csak imádkozott. Istenhez fordult, és azt mondta: Ha lehet, vedd el ezt Tőlem, de a Te akaratod legyen meg, ne az Enyém. Ez azonban nem olyasvalami volt, amit Jézus ezen a ponton kezdett.
Luk 6:12 Azokban a napokban történt, hogy kiment a hegyre imádkozni, és az éjszakát Istenhez való imádkozással töltötte.
Imádkozott egész éjjel, és ez nem volt ritka dolog Nála.
Márk 1:35 Kora reggel, még szürkületben fölkelt, kiment, és egy puszta helyre ment, ahol, imádkozott.
Jézus imádkozott. Ez fontos. Noé épített egy bárkát, de még azelőtt elkezdte, hogy az eső esni kezdett volna. Nyilván, különben nem emlékeznénk Noéra, mert késő lett volna akkor már.
Jézus nem akkor kezdett imádkozni, amikor jött a próba, amikor jött a kereszt, hanem Ő korán elkezdett imádkozni. Jóval korábban, egész életében. Miért? Mert fel kellett készülnie. Itt, ebben a részben, Máté 26-ban változást látunk. A változás az, hogy előtte gyötrődik és szomorkodik, aztán imádkozik. Utána összeszedett, és tudja, hogy mit csinál. Készen áll a helyzetre.
Amikor levágják a szolgának a fülét, akkor meggyógyítja. Amikor jön Júdás, akkor azt mondja: Júdás, csókkal árulod el az Emberfiát?; Luk 22:48. Amikor el akarják vinni, azt mondja: ez a sötétség órája, a ti időtök, úgyhogy elvihettek; Luk 22:53. Amikor a nagytanács előtt van, ott nem gyötrődik, ott nem szomorkodik. Ott összeszedett, tartása van, és nem hajlik meg a dolog előtt.
Azt hiszem, hogy ebben fontos lecke van a számunkra: az ima tartást ad nekünk. Az ima felkészít engem egy helyzetre. Itt azt láttuk, hogy Jézus jó előre imádkozott, hallott az Ő atyjától, tudta, hogy mi az Atya akarata, és abban járt. Egy értelemben azt mondhatnánk: Ő jó előre, jó korán imádkozott.
Zsolt 119:147-ben látunk néhány dolgot az imáról.
Zsolt 119:147a Hajnal előtt fölkelek, kiáltok hozzád.
Ez nagyszerű rész. Imádkozni jó előre. Előremenni imában. Nem akkor térdre esni, amikor jön a baj. Nem csak akkor, hanem legyen ima az életemben, ahol van felkészülés.
Az ima felkészülés. Mire? Még nem tudom, de azt tudom, hogy Isten felkészít engem. Ugyanúgy, mint az üzenet. Hallom az üzenetet. Lehet, hogy a mai nap azt mondom: ez miről szólt?; de lehet, hogy perceken belül, vagy akár évek múlva ez az üzenet hasznos lesz számomra. Ugyanígy van az imával. Imádkozom, nem látom még a hatását, nem látom még a választ, kérek, Istenhez fordulok, de tudom, hogy Isten készít engem valamire, és haszna van, és célja van.
Mit látunk itt, Zsolt 119:147-ben? „Hajnal előtt fölkelek” Mikor imádkozom? Korán. Idő előtt. Lehet, hogy még nem is tudom a bajt, de azt tudom, hogy itt az idő, hogy imádkozzak. Lehet, nem tudom, hogy mivel fogok szembenézni aznap, de itt az idő, hogy nekikezdjek azzal, hogy felkészülök Isten előtt.
Mit látunk itt először? Azt, hogy ez kora reggeli ima volt. A zsoltáríró úgy beszél, mintha birkózna, küzdene az idővel. Elkapta az időt, nehogy elszaladjon, nehogy elveszítse, nehogy kifusson belőle. Nehogy elveszítse azt az alkalmat, azt a pillanatot. Meg akarta ragadni, mert tudta: „Ahogy múlik az idő, elmegy az egész életem. Mi van, ha végigélem az életem anélkül, hogy valami jelentős, örökkévaló haszna lenne?”
Sok ember van, akinek nem okoz gondolt elvesztegetni hónapokat, éveket, és nem csinálni semmi örökkévalót ezalatt. „Ej, ráérünk arra még! Majd törődöm Istennel az életem végén.” Igazán Isten azt mondja nekünk: csináld korán, menj neki időben. Miért? Eféz 5:16 a napok gonoszak. Van rossz tartalmuk, és egy értelemben elébe kell mennem, meg kell ragadnom korán, mielőtt még jönnének a kísértések, el kell kapnom a dolgot.
Kora reggeli ima, és amikor imádkozom, akkor megragadom azt a pillanatot, és akkor élek igazán. Nem várom a jövőt, sajnálom a múltat és veszítem el a jelent, hanem megragadom a jelent és Istennel közösségben vagyok ebben a pillanatban.
Zsolt 88:14 De én hozzád esdeklek, Uram, és jó reggel eléd jut imádságom.
Zsolt 5:4 Uram, jó reggel halld meg hangomat, jó reggel eléd készülök, és várlak.
Miről szól ez? Korán keresem Őt. Ha visszagondolunk, Izraelnek Isten annyi ajándékot adott kora reggel. Amikor kimentek Egyiptomból – a kivonulás –, akkor 2Móz 12-ben azt olvassuk, hogy jó reggel fölkeltek és mentek. Korán reggel. Isten készített nekik valamit kora reggel. Amikor szétnyitotta nekik a Vörös tengert csak két fejezettel később, akkor ugyanez volt. Isten éjjel küldte a szelet, és reggelre készen volt, szétnyitotta nekik a Vörös tengert.
Aztán a manna. Két fejezettel később Isten megint készített nekik valamit, jött a manna. Kora reggel adta nekik a mannát. Miről szól ez? Arra gondolok, hogy az imában Isten készít nekünk szabadulást, útmutatást, gondoskodást. Ez valami, amit megragadhatok. Úgy hiszem, hogy Isten bátorít minket erre, hogy menjünk ebbe az irányba.
Sokszor azon tűnődünk: Van-e örökkévaló haszna ennek a napnak? Ha megelőzöm imával, ha imában megyek elébe, ha azzal nyitom meg a napot, akkor találok valamit, ami gyönyörű. Mélyen hiszek ebben, hogy annyira fontos, hogy legyen korai ima az életünkben, hogy találkozzak Istennel mielőtt a fejem megtelik mindennel, ami az életben történik, hogy Őrá figyeljek, hogy ráállítsam a szívem. Újra meg újra. Úgyhogy azt látjuk itt először Zsolt 119:147-ben, hogy ez kora reggeli ima volt.
Aztán a második dolog, amit itt látunk: én fölkelek. Ez magánjellegű dolog. Vannak közös imáink, de van másik oldala ennek. Máté 6:6 legyen egy titkos imád. Ami arról szól nekem, hogy van személyes kapcsolatom Istennel. Ez magánjellegű dolog, meghittség, ami nem nyitott mindenki előtt. Sőt senkinek nem nyitott. Kizárólag Ővele van, az enyém és az Övé, ahol el merek mondani Neki mindent. Kell, hogy legyen olyan része a hívő életemnek, amiről senki nem tud, de ami erőteljes Ővele. Amiben megragadom Őt, és megengedem Neki, hogy megragadjon engem a szívemnél fogva.
Még egy dolog Zsolt 119:147-ben: „kiáltok hozzád”. Háromszor mondja ennek a versnek a környezetében: kiáltok hozzád. Ebben buzgóság van. Nem azt mondja: fölkelek és monoton elmondom a szokásos imámat Neked. Sem azt nem mondja: fölkelek, és elnyámmogom az imámat.
Nem unott módon elismétlem, amit tegnap is mondtam, nem remény nélküli módon mondom el Neki. „Tudom, hogy úgysem adod meg! Tudom, hogy nem törődsz velem. Tudom, hogy nem fontos, amit mondok, de azért elmondom, mert ezt akarod. Úgyhogy kérlek, és úgysem lesz meg.” Nem ezt mondja, hanem azt: „Hozzád kiáltok! Istenem, segíts! Szükségem van Rád, bajban vagyok. Kellesz nekem. Gyere!” Ez számít, ez fontos.
Miért? Kell, hogy legyen tűz az életemben. Ezért kaptuk a Szent Szellemet, úgy hiszem, hogy legyen buzgóság, hogy legyen izgatottság, hogy legyen öröm, hogy legyen szabadság. Róm 8-ban olvasunk erről, hogy a Szent Szellem közbenjár értünk kimondhatatlan esedezésekkel. Hiszem, hogy Ő vezet minket ebben, visz minket az imában.
Szükségünk van erre. Kiáltani Hozzá, és azt mondani: „Istenem, kérlek, segíts Nekem. Istenem kérlek, mentsd meg az édesapámat, a testvéremet, a szomszédomat, engem, mert bajban vagyok. Kérlek, Téged!” Nem közömbös ima, nem unott ima, nem megszokott ima, hanem egy kiáltás, ahol azt mondom: „Istenem, nem élhetek, ha nem válaszolsz. Kérlek, felelj nekem!” Itt háromszor olvassuk: „kiáltok hozzád”. Ez fontos.
Ez a különbség a kemény szív és a megtört szív között. Amikor a kemény szív nem tapasztalja meg Isten jelenlétét, akkor azt mondja: „Ha Te így, akkor én is így! Aztán majd meglátjuk, hogy ki unja meg előbb.” Tényleg. 🙂 Ám a megtört szív, aki igazán akarja Istent – elveszítem Isten jelenlétének a megtapasztalását, létezik ilyen, nem érzem Őt, nem találkozom Vele, lehet, hogy kinyitom a bibliámat és száraz, lehet, nem vagyok izgatott a közösség felől, az élet felől, lehet, hogy így vagyok –, de akkor azt mondom még inkább: „Uram, kérlek! Még inkább kapaszkodom Beléd. Még inkább kereslek Téged. Nem kevesebbet, hanem többet! Kérlek, Istenem, kereslek Téged. Utánad megyek. Kell a szereteted. Szükségem van Rád.”
Mindkét ember lehet ugyanabban a helyzetben, hogy távol érzi magától Istent, de mi a következménye? Hova viszi ez? A megtört, az alázatos szív azt mondja: Uram, még inkább megyek utánad. Erre van szükségem. Itt háromszor mondja: kiáltottam, kiáltottam, kiáltottam! Sokszor látjuk ezt.
Jézus háromszor imádkozott: „Uram, kérlek! Atyám, kérlek, vedd el Tőlem ezt a poharat, de ha nem, akkor legyen meg a Te akaratod!”; és aztán megnyugodott ebben: ki kell innom ezt a poharat. Pál apostol ugyanezt csinálta 2Kor 12-ben: „Vedd el tőlem ezt a tövist, kérlek! Vedd el tőlem ezt a tövist! Kérlek, vedd el tőlem ezt a tövist!” Nem nyugodott bele könnyen, hanem ment utána.
Újra és újra látjuk ezt. Nem a szám a lényeg, ne értsd félre. Nem az a lényeg, hogy háromszor kell imádkoznod. Szerintem ez arról szól, hogy az imánkban menjünk túl azon, ami természeti. Merjünk többet kérni, merjünk tovább kérni. Merjünk tovább imádkozni azért, ami reménytelen. Mint Illés. 1Kir 17-ben imádkozott azért a gyerekért, aki meghalt. Imádkozott még egyszer és még egyszer. Háromszor ő is.
Menjünk túl azon, ami természeti lenne. Mert a természeti az lenne: „Hát én már kértem. Ő Isten, mindent tud. Akkor mit akar még?!” A megtört szív azt mondja: „Uram, én kereslek Téged. Uram, én kereslek Téged! Újra és újra. Tovább és tovább. Nem állok meg, kiáltok Hozzád. Kérlek Téged.” Nem a szám a lényeg, hanem az, hogy lépjünk túl. Úgy értem, hogy volt olyan, amikor a három volt a természeti szám, ami nem volt elég.
Az üzenet lényege ez, hogy menjünk tovább, kérjünk tovább. Merjünk kérni többet, merjünk bízni többért. Talán nem adhatja meg? Dán 10-ben Dániel több mint háromszor kérte, három héten át imádkozott. Jó sokáig. Nem adta fel, nem állt meg, nem szűnt meg kérni és kapott választ. Isten válaszolt neki hatalmasan. Ne szűnj meg imádkozni! Ne szűnj meg kérni!
– Korán,
– ne szűnj meg kérni személyesen,
– ne szűnj meg kérni buzgón!
Legyen ima az életünkben! Miért? Hadd mutassak egy példát. Ézs 7-ben jött egy hír. Megjött az ellenség.
Ézs 7:2 Hírül vitték ezt Dávid házának, és jelentették (a királynak): Arám egyesült Efraimmal! (Két ellenség összefogott ellenünk.) Erre úgy reszketni kezdett a király szíve és népének szíve, ahogyan az erdő fái reszketnek a szélben.
Mi történt itt? Meg vagyok győződve, hogy Áháznak és az ő népének nem volt ima az életében. Mi történik velem természetszerűleg? Természetszerűleg az idő elszalad mellettem. Nem kapom el, és nem ragadom meg arra, amire való, hanem csinálom azt, ami jön. Mi történik velem? Jön valami baj, és mint az erdői fái, reszketek és dülöngélek. Nincs tartásom. Nem vagyok összeszedett, nem vagyok felkészült, mert hagytam elszaladni a dolgot.
Amíg Jézus imádkozott, addig a tanítványok elaludtak. Ez figyelmeztetés nekünk, hogy megtörténhet, Isten munkája zajlik körülöttem – lehet, a bibliaiskolában, a Khárisz iskolánkban, a GGIS-ben, a gyülekezeteinkben országszerte, Kaposváron, Szegeden, Mezőberényben, Szolnokon, Kecskeméten, Gödöllőn, Fehérváron, Pakson, Dunaújvárosban, a XII. vagy a XVII. kerületben – valami hatalmas, valami lenyűgöző dolog történik a gyülekezeteinkben, de énmellettem elszalad a lehetőség, és elmulasztom a lehetőséget.
A misszionáriusaink kinn vannak a missziósmezőn tizenhatan, és lehet, hogy én elmulasztom a lehetőséget, hogy imádkozzam értük. Ha elmulasztom a lehetőséget, hogy imádkozzam, azzal sokkal többet mulasztok, mert nem leszek érzékeny arra, hogy mit akar tőlem Isten ebben a pillanatban, ebben az órában, ebben a napban, ebben az évben. Mi a célja ezzel a nyárral? Imádkozol ezért?
„Uram, mi a célod ezzel a nyárral? Uram, hova szeretnél vinni minket? Uram, a gyülekezetünk? Uram, a testvéreim, akik bajban vannak, akik munka nélkül vannak?” Mi történik? Elszalad mellettem az idő, és olyan leszek, mint ezek, hogy reszketek, mint a fák a szélben. Megreszkettet engem bármi rossz hír. Nincs tartásom, nem vagyok összeszedett, nem vagyok kész arra, hogy megálljak.
Figyelj! Amikor elkezdett imádkozni Mát 26-ban, akkor Jézus is azzal küzdött, amivel mi. Azt olvassuk, hogy elkezdett gyötrődni és szomorkodni. Mi is ilyenek vagyunk, amikor jön a dolog. Amikor jön a baj, akkor úgy tűnik, hogy az idő felgyorsul. Viszont, ha van ima az életemben, ha megragadom azt a pillanatot és örökkévalóvá teszem, és közösségben vagyok Istennel ebben a pillanatban, akkor valami gyönyörűt találok: Isten válaszát, Istennek az erejét, Istennek a jelenlétét arra a percre, arra az órára. Erre van szükségem. Miért teszem ezt?
Zsolt 119:147b A te beszédedben van reménységem.
Miért teszem? „Úgy éreztem, hogy imádkoznom kell.” Nagyszerű, ha megesik, de mi van, ha nem? Akkor az érzelmeim nem mondják. Viszont, nem az érzelmeimben van a reménységem, hanem „A te beszédedben van reménységem.” Nem a képességeimben van a reménységem! Nem a testvéreimben van a reménységem. Nem a családomban van. Még csak nem is a pásztoromban van.
Miben van a reménységem? A te beszédedben van reménységem. Azért imádkozom. Mi van, ha nem érzem? Mi van, ha nem találom? Akkor imádkozom tovább. Akkor megyek utána tovább. Egy értelemben úgy mondja: Mindegy, mi történik, én bízom a Te Igédben. Így kezdődik: „Mindegy, hogy mi van, de én akkor is Hozzád esdeklek, Uram. Nem érdekel, hogy mi történik, én akkor is Hozzád imádkozom.”
Nem szeretjük az injekciót, de attól még megengedjük, hogy beadjanak egyet, ha megmenti az életünket. Lehet, hogy nem élvezem a gyógyszert, de attól még beveszem, mert szükségem van rá. Egy értelemben azt mondani: „Történhet minden, engem nem érdekel. A Te Igéd azt mondja, hogy a Benned bízók, a hit jelentenek Neked valami. Úgyhogy, Hozzád fordulok, Téged kereslek és imádkozom, és kérlek Téged. Esik vagy fúj, a Nap süt vagy havazik, imádkozom Hozzád. Szükségem van Rád. Kérlek Istenem, megragadlak Téged.”
Jézus, amikor ment a keresztre, akkor imádkozott. Legyen imaéletünk! Keressük Őt korán! Keressük Őt személyesen! Keressük Őt buzgón! Ne szűnjünk meg bízni Őbenne! Merjünk kérni Tőle! Isten válaszol nekünk. Láttál-e már imaválaszokat? Ha nem láttál, akkor imádkozz, és látni fogsz imaválaszokat. Ámen.