P. Dragan
Rövid bátorító elv. Ha valaha komolyan vesszük Istent, hiszem, hogy a hitünket az Ő Igéjében meg fogja rázni, megpróbálja egészen az alapokig. Azt látom, hogy meg lesz rázkódtatva egészen az alapjaiig, hogy mennyire hisszük ezt a Könyvet. Pál is mondta:
1Kor 2:5 hogy hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején nyugodjék.
Szeretek az Isten ereje kifejezésre úgy gondolni, hogy ez Isten Igéje. Azt akarja Isten, hogy a hitünk az Ő Igéjében nyugodjon, abban legyen megalapozva. Azért, mert ha bármi másra alapozódik, akkor nem fog megállni. Ha Isten ugyanaz tegnap, ma és mindörökké, akkor az Ő Igéje is ugyanaz tegnap, ma és mindörökké. Istenem, a Te Igéd örökre a mennybe lett helyezve.
Látjuk ezt a kifejezést: emberek bölcsessége. Jak 3-ban beszél az alulról jövő bölcsességről. Érdekes látni azt, hogy ez az alulról jövő bölcsesség nem ácsorog egy helyben, hanem halad előre, persze negatív módon. Ez testi, földi és ördögi, Jak 3:15. A testi ember, ha nem tér meg ebből, akkor ő földivé lesz. Aztán egy világi keresztény, ha nem tér meg ebből, akkor őt a Sátán használni tudja.
Úgy értem, a bűn soha nem marad magában senkinek az életében sem. Ézsaiás beszélt erről az elvről: bűnt bűnre halmoznak, Ézs 30:1. Egy bűn mindig másik bűnt szül, és így megy tovább lefelé, soha nem lesz vége. Isten nem azt akarja, hogy a hitünk az emberi logika elvein nyugodjon, mert ha ez történik, akkor a világ elvein fog nyugodni, és hamarosan démoni elveken. Mennyire komoly ez? Jézus, ahogy az utolsó napokról beszélt, azokról a napokról, amikben mi is élünk, azt mondta:
Mát 24:24 Mert hamis krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, hogy elhitessék, ha lehet, még a választottakat is.
Szeretetek a választottak szóra úgy tekinteni, hogy nem csak hívőket ért ez alatt, nem csak bármelyik hívőt. Ebben a szövegkörnyezetben szeretem úgy látni, hogy a buzgó, tűzben égő hívőkről szól. Mit jelent az, hogy kiválasztottak? Isten valamennyinket kiválasztott az üdvösségre, nem? Valamennyinket eleve elrendelt arra, hogy eljussunk Krisztushoz, hogy megtérjünk. Aztán vagy úgy döntünk, hogy hiszünk, vagy úgy döntünk, hogy nem hiszünk. Ha úgy döntünk, hogy hiszünk, akkor mi döntjük el, hogy milyen közel húzódunk Istenhez. Ez a mi döntésünk. Jakab könyve azt mondja: húzódj közel Istenhez és Ő is közeledik hozzátok.
Ahogy én látom ezt a verset, Jézus figyelmeztet: hamis krisztusok és hamis próféták megpróbálnak elhitetni sokakat jelek és csodák által. Látjuk, hogy nagyon sokan jeleket és csodákat keresnek. Ha ebben nyugszik a hitünk, akkor az nagyon ingatag talaj, mert maga Sátán is tud csodákat tenni. 2Thess 2:9-ben látjuk, hogy az Antikrisztus is jeleket és csodákat tesz. Ha mindig csak a jeleket és a csodákat keressük, akkor az ingatag alap.
A jelekkel és csodákkal kapcsolatban az érdekes az, ha nem hiszünk, akkor ezek a jelek és csodák sem fognak meggyőzni minket. Azokat, akik úgy gondolják, hogy hisznek, azokat ezek a jelek és csodák becsaphatják. Ha a hitünk nem Isten Igéjén alapszik, akkor ezek vagy gyengék arra, hogy meggyőzzenek, vagy félrevezetnek.
Valamennyien ismerjük a történetet Luk 16-ból. Mit kért a gazdag ember Ábrahámtól, hogy tegyen meg érte? Azt mondta: Küldd el Lázárt, hogy csodát tegyen, mert ha a testvéreim látják ezt a jelet, akkor biztos hinni fognak. Ábrahám azt mondta: „Nem fognak. Megvan nekik a Biblia. Megvan nekik Isten Igéje.” Ábrahám tudta, hogy miről beszél. Mert Ábrahám hitt Istennek, és Isten megigazította őt. Növekedni kell az Igében.
Nemrég beszélgettem valakivel, aki megpróbált meggyőzni arról, hogy szükséges, hogy nyitott legyen a szívünk. Ők most egészen más dolgokat hisznek, mint tíz évvel ezelőtt hittek. Igen, legyen nyitott szívünk, hiszem, hogy jó az, ha felépülünk, és sokkal több dolgot kell még megtanulnunk, mint amit már tudunk, de ennek kell, hogy legyen alapja. Alapra építesz, nem? Nem változtatod meg ezt az alapot, és nem másik alapra kezdesz aztán építkezni. Az alap mindig ugyanaz kell, hogy maradjon.
Az én alapom az, hogy a Biblia Istennek a tévedhetetlen, tökéletes Igéje. Ez az én alapom. Ha egy másik alapra építek, és nem Jézus Krisztusra – ahogy ezt Pál mondja 1Kor 3-ban –, akkor én az árváknak a mezején építek igazán. Igen növekednünk kell, igen, tanulnunk kell, és nagyon sok minden van, amit még nem tudunk, és sok dolog van, amiről azt gondoljuk, hogy tudjuk, de fontos, hogy mindig az alapon belül és az alapra építsünk. Minél többet tanulmányozom az Igét, annál inkább ráébredek, hogy ez a két szövetség, ez a 66 könyv igazából egy üzenet. Egyetlenegy üzenet, mert egy Szerzője van.
Következőt hiszem: Istennek megvolt az Ő Igéje, mielőtt megteremtett volna minket. Már ott volt az Ő elméjében. Ha Istenre és az Ő ismeretére gondolunk, akkor ne feledjük el, hogy az Ő ismerete nem növekszik, mint a mienk. Isten ismerete azonnal, egyszerre megvan. Gondoljunk ebbe bele, hogy az örökkévaló múltban Istennek az elméjében ott volt az Ige az egész örökkévalóságban. El sem tudjuk ezt képzelni. Nem csak erről van szó, de te meg én, mi is ott voltunk az Ő elméjében az egész örökkévalóságban. Néha azt mondjuk: Isten kitalálta ezt, előállt ezzel a tervvel; de nem! Az egész örökkévalóságban a tudásnak, az ismeretnek az egész teljessége Vele volt.
Úgyhogy csak bátorítanálak, hogy húzódj közel az Igéhez. Hadd legyen édesebb a méznél, mint amilyen Jeremiásnak volt. Mert ezek ingatag idők. Sok-sok hamis próféta, hamis Krisztus van. Úgyhogy húzódj közel az Igéhez. Tápláld magadat, táplálj másokat, és égjen a szíved miközben ezt teszed. Mint a két tanítvány az emmausi úton, amikor Jézus szólt hozzájuk az Igéből: „Nem gerjedezett a mi szívünk bennünk, amikor szólt hozzánk?” Ámen.
P. Kende
Milyen fontos, amit P. Dragan mondott! 1Kor 3:11 nincs más alap, mint Krisztus. Ő az egyetlen előfeltétel, amivel érdemes indulni.
Márk 15. Jézus a kereszten van és
Márk 15:34 … hangosan felkiáltott: … „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?”
Ezt a mondatot – gyakran mondom – sokan úgy látják, hogy kétségbe van esve. Én azt látom, hogy Istenhez kiált, de van egy nagyon komoly kérdése: „Mi történik? Fájdalmas. Nehéz. Elhagytál Engem. Nem látlak Téged. Nincs közösségünk, és ilyen még nem volt.” Van egy másik eset, amikor Jézus azt mondja, hogy nem tudja az Atyának az akaratát, az idejét:
Márk 13:32 arról a napról és óráról azonban senki sem tud, még az ég angyalai se, csak egyedül az Atya.
Amikor megnézünk egy olyan embert, aki nagyon tudja, hogy mi történik körülötte, akkor az egyik dolog, ami érdekes, ez az, hogy mennyire képes valaki felmérni mindent, látni mindent, elemezni mindent és megérteni mindent. A második dolog, ami érdekes, az, hogy mennyire képtelen látni mindent, mennyire képtelen megérteni mindent,… Csak képtelen. Az ember a saját fejében úgy gondolja: megy ez nekem, össze tudom rakni; de igazán nem.
2Kir 5-ben látunk néhány ilyen dolgot. Amikor Naamán megkapja Isten emberének, a prófétának az üzenetét, akkor mélyen megsértődik:
2Kir 5:11 Akkor megharagudott Naamán, elment, és azt mondta: Íme, én azt gondoltam, hogy kijön hozzám – „Nem vagyok elég fontos, hogy idejöjjön hozzám ez a fickó? Tábornok vagyok, főparancsok, meg minden!” –, és elém állva segítségül hívja az Úrnak, az Ő Istenének nevét – „Ide áll elém, Istent hívja, megy az előadás, és ezt én látom.” –, kezével megérinti a beteg helyeket, és úgy gyógyítja meg a kiütést.
Ehelyett Elizeus kiküldte a szolgáját, és megmondatta neki: menj el, mártózz meg hétszer, és megvagy! Naamán „pontosan” érti, hogy mi történik: „Engem itt megaláznak! Engem itt lenéznek. Engem itt nem tartanak elég fontosnak.” – és kiakad teljesen. Ránéz a helyzetre, és azt mondja: „Ez elfogadhatatlan. Ez így nem mehet! Ez így helytelen. Ez rossz úgy, ahogy van!” Hátat akar fordítani, el akar menni nagy haraggal. Aztán valaki rábeszéli: Mi lenne, ha csak megpróbálnád? Megtörtént és meggyógyult.
2Kir 5:15b Íme, most már tudom, hogy nincs máshol Isten az egész földön, csak Izraelben!
„Íme, most már tudom!” „Akkor nem tudtam. Azt hittem, hogy tudok mindent, de nem tudtam semmit. Azt hittem, hogy értem a helyzetet, de nem értettem a helyzetet egyáltalán. Akkor kétségbe estem. Akkor megharagudtam. Akkor kiakadtam. Akkor reménytelen voltam, de íme, most már tudom. Íme, most már tudom, hogy csak Izraelben van Isten. Íme, most már tudom, hogy Isten elégséges nekem. Íme, most már tudom, de csak most tudom, eddig nem tudtam. Eddig nem láttam meg. Eddig nem volt egyértelmű. Eddig azt hittem, hogy jól értek mindent, de igazából rosszul láttam.”
Itt egy fontos gondolat igazából: Nem tudom, hogy ami ma történik velem, abból mennyi szól a mai napról. Mennyi szól a mai napról? Miért? Azért, mert Gal 6:7-8 aki amit vet, azt aratni is fogja. Ha a testnek vetsz, akkor a testből fogsz aratni. Ha a Szellemnek vetsz, akkor a Szellemből fogsz aratni is. Meg kell értenünk, hogy valami többről beszélünk. Nem jóság vagy rosszaság, hanem gonosz és szentség, áldás és átok.
Hova vetek? Isten azt mondja: járj a Szellemben, vess a Szellemben. Nem tudom, hogy a mai napból mennyi történik azért, mert vetettem valamikor a Szellemben. Nem tudom, hogy a mai napban mennyi történik azért, mert a másik irányba vetettem. Még egy dolog: nem tudom, hogy a mai napból mennyi szól arról, ami majd eljön.
Lehet, hogy sok dolog, ami ma történik velem, arról szól, hogy felkészít engem valamire Isten. Lehet, hogy a mai napnak a gyümölcsét több hónap múlva, vagy több év múlva látom meg, vagy több évtized múlva. Vagy amikor otthon leszek az Úrnál.
Lehet, hogy a mai napnak a gyümölcsét hosszú idő múlva tudom meg, de a mai nap könnyen mondom: „Ez elfogadhatatlan, ez helytelen, ez lehetetlen, ilyen nincs. Ezt nem lehet csinálni velem. Így nem lehet bánni velem! Ezt nem lehet csinálni. Így nem beszélhet hozzám. Így nem gondolkodhat róla. Így nem lehet kihívni embereket a gyülekezetben. Ezt nem lehet csinálni.” Könnyen mondom ezeket, de honnan tudom, hogy mennyi szól ebből a mai napról és mennyi valami másról Isten tervében? Mit próbálok mondani?
Jak 4:14-15 ti, akik azt sem tudjátok, mit hoz a holnap … azt kellene mondanotok: Ha az Úr akarja, és élünk, ím ezt vagy azt fogjuk cselekedni.
Ez a két vers nem arról szól, hogy kevesebbet kéne tervezni, hanem arról szól, hogy több alázatra lenne szükségünk. Több alázatra lenne szükség felismerni azt, hogy sok mindent nem tudok irányítani az életemben. Nagyon könnyen mondom egy eseményre az életemben: haszontalan, értéktelen, ami ma történt velem. Lefekszem este, és azt mondom: „Micsoda hülye nap ez! Micsoda elvesztegetett nap! Micsoda rettenetes nap!” Vagy: Micsoda csodálatos nap! Vagy: Mennyire elbuktam!
Isten azonban azt mondja: Mit szólnál némi alázathoz? Mi lenne, ha azt mondanád: „Isten, Te tudod ennek a napnak az értékét. Én nem vagyok olyan jó ebben. Az elején Neked adtam: Uram, ez legyen a Te napod!; és most szintén azt mondom: Uram, még mindig úgy hiszem, hogy ez a Te napod! Lehet, hogy nagyon elrontottam dolgokat, lehet, hogy nagyon kevésen voltam hű, de Uram, ez a Te napod, Benned bízom, Te mérd fel, Te adj neki értéket, Te tedd hasznossá, Te vigyél engem tovább!”
Az alázat csodálatosat csinál a napjaimból. Értem, hogy van ebben bizonytalanság egy értelemben. Ebben az üzenetben arról szeretnék beszélni kicsit, hogy mi van, amikor nem értjük Istent; vagyis mindig. 🙂 „Hogyhogy nem értjük Őt?” Igazán ez a gondolat: az alázat odatesz engem, ahol lennem kell. Isten azt mondja nekem: „Figyelj! Gondolkodj így: ha az Úr akarja és élünk, akkor megtörténik.” Én tervezek, nekem van részem, én kiértékelek, én megvizsgálok. Nekem van egy részem, de nincs meg az egész kép. Nem tudom az egészet.
Naamánnak hülyeség, őrült ostobaság lett volna duzzognia, mint egy kisgyerek, és elmegy, és ott hagyja a gyógyulást, mert valaki megbántotta. Ez az, ami megtörténik velem. Valaki megbánt, és ott hagyom a gyülekezetet. Vagy ami még rosszabb, otthagyom Isten követését, mert valaki megbántott engem, valaki nem úgy bánt velem.
Honnan tudom, hogy a mai nap a mai napról szól-e? Lehetséges, hogy Isten tervez valamit az életemben? Amikor például az a gyerek nincs meg, akiért imádkoztam, akkor honnan tudom, hogy Isten mit tervez az életemben?
Legalább egy jó példát ismerünk erre: Anna hosszú időn át nem kapta meg a gyereket, aztán Isten a megfelelő időben Sámuelt adta neki, ami azért nem sült el annyira rosszul! Jól sült el a dolog, ő az egyik legnagyobb próféta, és lenyűgöző Isten embere. Isten azt mondta: Én ezt tartogattam neked. Mi lett volna, ha Anna az első ima után azt mondja: „Isten? Ja!” – és megsértődve hátat fordít az egésznek, és elfordul mindentől? Ezt nem tudom, de azt igen, hogy helyesen cselekedett és alázatos volt. Azt mondta: Uram, Te tudod.
Az Írás annyiszor figyelmeztet minket. Róm 14:4 a testvéred nem a te szolgád, hanem Isten szolgája, és az ő Ura előtt áll vagy bukik. Isten képes őt megállítani, hogy ne bukjon el, hanem állva maradjon. A testvéred nem a te szolgád, hanem Istené, és Isten lábra állítja őt. Én hogyan ítélhetném meg őt? Hogyan érthetném? Honnan tudnám, mi Isten akarata vele?
Viszont imádkozhatok érte, bátoríthatom őt, szerethetem őt, mellette állhatok, és ha szüksége van rá, lehet, hogy tudok segíteni neki. Aztán túlmegy ezen a Biblia, azt mondja: azért ne ítéljetek semmit idő előtt, 1Kor 4:5. Mikor van itt az ideje? Majd az Úr a Maga idejében megítél mindent, 1Kor 4:5b. Nem az én időm, ez az Övé. Nem az én dolgom, ez az Övé.
Viszont nem vagyunk passzívak. Van erre egy jó vers. Volt valaki, aki nagyon nem értette, hogy mi történik, és ezt be is ismerte: Prédikátor könyve. Amikor rájövök, hogy nem értem a dolgokat, akkor az megkeseríthet engem. Ez a Prédikátor könyve. Televan ezekkel a kifejezéssekkel: a nap alatt – ez huszonhétszer –, hiábavalóság, hiábavaló, hiábavaló,…
Préd 9:11 (Jól kezdődik:) Élvezd az életet feleségeddel együtt, akit szeretsz,…
Ennyi! „Élvezd az életet feleségeddel együtt, akit szeretsz” – ez olyan jól hangzik. Aztán továbbmegy:
Préd 9:11 … hiábavaló életedben, amelyet Isten adott neked a nap alatt, hiábavaló életed minden napján, mert ez az osztályrészed életedben és munkádban, mellyel fáradozol a nap alatt.
Aha! „Mit tudom én! Akár szeretheted a feleséged is! Úgy értem, úgyis hiába van az egész. Semmi értelme az egésznek.” Mi a probléma a Prédikátor könyvével? Az, hogy az író nem csinálta, amit Anna csinált. Az író nem csinálta, amit Naamán tett. Az író nem csinálta, amit Aszáf tett a 73. zsoltárban. Nem ment be Isten jelenlétébe, nem kereste az Urat buzgón, nem engedelmeskedett az Ő akaratának, és ezért nem ismerte fel, hogy Isten szereti őt.
Isten azt mondja nekünk: „Figyelj, ki poros! Nem értesz mindent. Bele vagy ragadva ebbe a világba. Bele vagy ragadva ebbe az időbe. Bele vagy ragadva abba, hogy merre vezetnek a hormonjaid, merre vezet az életkorod, merre vezet a kultúrád, merre vezet a képzettséged, merre vezet a családod, merre vezet a bűntudatod, hogyan magyarázza a helyzetet a szégyened, hogyan értelmezed a dolgokat a félelmeid miatt.”
Azt mondja nekünk: Nem érted, de hogyha megismered az Én szeretetemet, akkor tudsz tovább menni, akkor el tudod fogadni, akkor mersz bízni Bennem. Ez annyira fontos, hogy Isten szeretetét felismerjem, hogy Isten személyesen törődik velem, fontos vagyok Neki. Jézus azt mondta:
Luk 22:42 Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a poharat, mindazonáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied!
„Akkor kiiszom ezt a poharat, legyen meg a Te akaratod. Abban bízom. Tudom, hogy Te jobban tudod.” Hogy mondhatta ezt? A szeretet miatt, a kapcsolat miatt, amiatt, hogy bízott az Ő Atyjában. Tudta, hogy az Atya szereti Őt, Ján 13:1. Tudta Ján 17-ben, hogy Ők egyek, nem volt kérdése. Ez nagyon fontos neked és nekem, mert olyan sokszor, illetve sosem értem, hogy Isten pontosan mit csinál, és ez kétségbe ejthet, ez keserűvé tehet. Ám meg tudom ragadni ezt, hogy Isten szeret engem, Neki van egy terve, Neki van egy iránya, bízhatok Benne, és azt mondhatom: Uram, Te jobban tudod.
Ézs 37:14 Ezékiás király megkapta a levelet, amit az ellenség küldött neki. Kemény levél volt, meg volt mondva, hogy végük van, nincs esélyük. Tudták, hogy nem nyerhetnek, lehetetlen. Mit csinált azzal a levéllel? Bement és kiterítette az Úr előtt és imádkozott. Azt tette, amit tennie kellett.
2Kir 5-ben egy másik király, amikor megkapta a hírt, hogy jön Naamán, hogy meggyógyuljon Izraelben, akkor megszaggatta a ruháit, és azt mondta: „Ürügyet keresnek ellenem, hogy megtámadhassanak. Isten vagyok-e én, hogy meggyógyítsák egy leprást? Hát ki vagyok én? Ezek csak ürügyet keresnek. Valami nevetséges okból meg akarják támadni az országot.”
A politikus megmagyarázza, hogy éppen mit csinál Isten, és rosszul magyarázza. Elizeus azt mondja neki: „Miért tépted meg a ruhád? Nem kellett volna nyilatkozatot kiadnod az ügyben, csak el kellett volna küldened őt hozzám, mert van Isten Izraelben. Van próféta Izraelben. Rosszul értelmezed a dolgot. Ez itt annak az ideje, hogy Isten megdicsőüljön.”
Ez az, ami olyan csodálatos az életünkben, hogy a szeretet és a hit miatt másként nézünk az életünk helyzeteire. Mint Fil 1. és 2-ben Pál börtönben van és bajban van. Pontosan nem tudja mi fog történni: életben maradok, vagy meghalok? Aztán ír róla. Azt írja: „Jó eredménye van annak, hogy én itt vagyok. Sokan bátrabban prédikálnak. Látják, hogy nekem örömöm van még a börtönben is az Úrban, és ezért az mondják: ha ez így működik, akkor nem történhet olyan rossz dolog velem.” Aztán azt mondja: „Ha kivégeznek, akkor a legjobb dolog lesz, megyek az Úrhoz. Ha maradok, akkor titeket építhetlek tovább. Akár így, akár úgy, mindenképp jól sül el a dolog nekem.”
Hogy mondhatja ezt Pál? Ez nagyon fontos dolog, Pálnak volt látása az életére. Ez annyira fontos nekünk. Nem számokról és mérhető dolgokról beszélek, hanem főleg erről, hogy Istennek van egy terve az életemre. Isten visz engem valahová, Istennek van egy célja velem. Ez a nap nem hiábavaló. Lehet, hogy tanít nekem valamit, lehet, hogy éppen most aratok valamit, és azt mondom: oh, ez fájdalmas volt. Isten pedig azt mondja: többet ne vess oda, rossz gyümölcsöt hoz. Azt felelem: köszönöm, Uram.
Az is lehet, hogy most gondjaim vannak és megyek keresztül rajta, és azt mondom: Uram, hiszek, és bízom Benned. Lehetséges, hogy ma vetek valamit a hitemben, a szeretetemben, a hűségemben, a bizalmamban, a hitbeli járásomban, amiből egy nap nagyszerű aratás lesz. Az ellenség azonban azt szeretné, hogy kizárólag lefelé nézzek, kizárólag azt a pillanatot nézzem, amiben vagyok. Honnan tudod, hogy a mai nap miről szól? A mai napról szól-e, vagy valami többről?
Mi hisszük, akik hívők vagyunk, hogy az élet többről szól. Nem egy jól felfújt önkép miatt. Hanem azért, mert Isten beszél nekünk rólunk az Írásban és elmondja nekünk: „Te az Enyém vagy, te fontos vagy Nekem, célom van veled, nem hiába vagy itt. Az imáid elérnek Engem és számítanak Nekem. A gondolataidban szeretnék a tanácsadód lenni. A jövőd – Én szeretnélek vezetni, amerre menned kell. Bízz Bennem. Nekem az a célom, hogy a munkatársam légy. 1Kor 3:9 azt szeretném, ha ismernél Engem meghitt és mély módon. A mai nap szükséges ehhez. Lehet, hogy fájdalmas, lehet, hogy kihívás, vagy lehet, hogy nagyon nagy öröm. Akár ez, akár az, éld meg Velem. Ne csináld Nélkülem. Legyen annyi alázatod, hogy Hozzám jössz, és azt mondod, mint Pál.”
2Kor 12:8 Pál azt mondja: Uram, kérlek, vedd ezt el tőlem; és Isten így válaszol: nem veszem el. Akkor Pál azt feleli: „Rendben, Te tudod. Akkor bízom Benned, és akkor ez rendben van az életemben. Nem szeretem, nem örülök neki, nem vagyok nagyon hálás érte, de tudom, hogy mi az akaratod, bízom Benned, és megyek tovább Veled.” Ez nem működik alázat nélkül.
Olyan könnyen kiértékelem a dolgokat, olyan könnyen megítélem a dolgokat, Mát 7:1-2-3 olyan könnyen ítélek. Mit szólsz azonban ehhez – elképesztő gondolat – Jób 1:21. Miután Jób mindent elveszített, mit mondott?
Jób 1:21b Az ÚR adta, az ÚR vette el. Áldott legyen az Úr neve!
Tyű! „Jobb szeretném, ha fordítva lenne: az ÚR elvette, aztán visszaadta.” Akárhogy is van, áldott legyen az ÚR neve, Ő tudja, hogy mire van szükség. Ő tudja, hogy merre kell mennem. Az életem az Ő kezében van, de alázat nélkül, személyesség nélkül, a szeretet nélkül ez a fajta látásom az életemről, ez a fajta megértésem – az, hogy az életem tart valahová Istennel – sosem lesz meg.
Vezet minket Isten valahova? Van célja velünk? Személyesen? Gyülekezetként? Egyértelműen. Szükségem van viszont erre az alázatra, erre a szeretetre. Aztán, ahogy ebben járok, nem azt a képet ragadom meg, amit én olyan könnyen megrajzolok és kiértékelek, hanem valami sokkal-sokkal nagyobbat látok. Lehet, hogy homályosan látom – 1Kor 13:12 –, de ugyanakkor ez sokkal értékesebb, mint az én értékelésem. Merjünk így élni, hogy Istennek van terve az életemmel, és a mai nap nem hiábavaló, mint ahogy természetileg értékelném. Ámen.
Mennyei Atyánk! Köszönjük Neked, hogy egyetlen perc sem kell, hogy hiábavaló legyen Veled ebben az életben. Annyira hálásak vagyunk ezért, hogy adtad nekünk ezt a szabadságot, ezt az örömet, ezt a gazdagságot! A célnak a gazdagságát, a jelentőségnek a gazdagságát, a tartalomnak a gazdagságát, a szeretetnek a gazdagságát, azt a gazdagságot, amit csak alázatban találhatunk meg.
Kérünk Istenünk, hogy vezess minket ebben. Taníts minket a szívünkben Neked adni mindent: kudarcot, örömet, sikert, szakítást, bánatot, növekedést, áldást, nehézséget,… Urunk, Istenünk, taníts minket bízni Benned az egészségünk miatt, a pénzügyeink miatt, a munkánk miatt, a jövőnk miatt. Taníts minket Urunk továbbmenni, taníts minket növekedni ebben Tebenned. Köszönjük, Istenünk.