Mát 4:1-4 Akkor Jézus viteték a Szellemtől a pusztába, hogy megkisértessék az ördögtől.És mikor negyven nap és negyven éjjel bőjtölt vala, végre megéhezék.És hozzámenvén a kisértő, monda néki: Ha Isten fia vagy, mondd, hogy e kövek változzanak kenyerekké.Ő pedig felelvén, monda: Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden ígével, a mely Istennek szájából származik.
Aztán így folytatódik tovább: Sátán kezdeményez, Krisztus pedig hárítja a dolgot. Ez konfliktus Krisztus és Sátán között, Isten és Sátán között. Nagyon erőteljes, és ez megvan a mi életünkben is. Nem idegen a számunkra. Ez a fajta kezdeményezés – jön, kopogtat – megvan mindannyiunk életében. Sátán kezdeményez mindnyájunk felé.
Jak 1:13 Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentől kísértetem: mert az Isten gonoszsággal nem kísérthető, ő maga pedig senkit sem kísért.
Mi gyakran mondjuk ezt, hogy a hitünk nem fatalista hit, hanem olyan a hitünk, amiben jelentős szereped van, neked döntéseid vannak. Neked van hatalmad. Kicsi, de van. Valamennyi van. Van jogod, hogy dönts, van jogod, hogy válassz, van jogod, hogy keresd az Urat. Ez nagyon jelentős része a hitünknek.
Ez itt egy konfliktus. Most nem fogunk abba belemenni, hogy Krisztus el tudott volna bukni, vagy sem. (Azt majd megtesszük a Tanok áttekintése órán, ha eljössz bibliaiskolába.) Amit itt látunk, az egy konfliktus, egy ütközés, amiben Krisztus felé volt kezdeményezés. Sátán próbálkozik, kezdeményez. Így van velünk is, kezdeményez és próbálkozik.
Jak 1-ben itt a kérdés: Ha nem Istentől, akkor honnan jön a kísértés? Nagyon érdekes választ ad: Jak 1:14 a kísértés az, amikor a saját szíved von téged rossz irányba. A saját szíved húz téged a rossz irányba. Ott az a szó: kívánság. A vágy szó az, amikor szeretnék valamit, és ez nem szükségszerűen rossz. A kívánság szó arról szól, hogy valami olyan után vágyakozik valaki, ami nem helyes. Ez a szó a görögben az epithümia, ami azt jelenti, hogy a szívemet ráállítani valamire, a szívemet odatapasztani valamihez.
Ez érdekes gondolat. Mert Isten nem arra adta a szívemet, hogy azt odaadjam bárkinek és bárminek. Hanem arra adta, hogy az Úrnak adjam. Amikor Jézus a legkihívóbb dolgokat mondta az evangéliumokban – „Keresd először Isten országát.” „Ahol a te kincsed, ott van a szíved is.” Ezért a kincsed legyen az, ami Istennél van. –, akkor igazán ez azért kihívó nekünk, mert a normális mód, ahogy élem az életem, ez az, hogy odatapasztom a szívemet valamire. Odaadom valaminek a szívem.
Egy férfi lát egy gyönyörű nőt, és ott a szíve. „Ha ez a nő visszautasít engem, akkor vége az életemnek. És felakasztom magam.” Egy lány ránéz egy srácra, és csak azért, mert jóképű, azt hiszi, hogy azért törődő is, hűséges is, és kedves is. Aztán odaadja a szívét. Isten azt mondja: „Állj! A szívedet Nekem add! Ne add oda valami másnak.”
A világunkban nagyon sok dolog erre bátorít minket: „Add oda a szíved annak az autónak, amit szeretnél! Add oda a szíved annak az otthonnak, amit szeretnél. Ragaszd oda a szíved ahhoz a dologhoz: a sikeres vállalkozáshoz, a nagy pénzhez, a népszerűséghez…” Teljesen mindegy, hogy mi ez.
Isten valami mást mond nekünk. Ezért szeretem annyira a Bibliát! Ezért olyan fontos nekünk. Nem csak olvasni, hanem elrejteni az Ő beszédét a szívünkbe. Az egész 119. zsoltár erről beszél: elrejteni az Ő beszédét a szívünkbe. Ezért olyan fontos nekünk. Mert Isten azt mondja nekünk:
– Én hatalmat akarok adni a szívednek.
– Hogyan, Uram?
– Tegyél Engem az életed középpontjába. – feleli Ő. – Tegyél Engem a szíved középpontjába. Aztán, ha ezt megtetted, akkor a dolgok körülötted nem fogják birtokolni a szívedet, hanem te döntesz, neked van szabadságod, te mondhatod: „Igen, megyek az után a dolog után, vagy nem megyek utána. Mert helyes vagy helytelen, mert megmérgezi az életem vagy nem. Mert nem csak akarom, hanem értékes is. Vagy rájöttem, hogy csak akarom, de értéktelen, úgyhogy nem megyek utána.”
Ez a különbség. A kívánság szó azt jelenti egy értelemben, hogy odaadni a szívemet valaminek. Bármi is az ebben a világban. Szörnyű lesz! Kétségbeejtő lesz az életem. Az életem kétségbeejtő lesz!
Sátán ismer bennünket. Ézs 3:9 ő vizsgál bennünket. Látja a tekintetünket, és azt mondja: „Láttam hova néztél! Ezt a pillantást ismerem. Tudom, hogyan kezdeményezzek feléd. A szívedben van egy kívánság valami után. Hadd beszéljek neked erről!”
Velünk Sátánnak van egy reménye. Mert bennünk vannak kívánságok, olyan vágyak, amire ráállítom a szívem, habár tudom, hogy helytelen. Amikor látja, akkor tudja, hogy itt az idő, és kopogtat. Kezdeményez. Azt mondja: „Figyelj! Nézd csak! Van egy valós lehetőséged, hogy az a nő a tiéd legyen, és nem kell Isten útján járnod. Csak egyszerűen a tiéd lehet. Semmi következmény nincs. Nincs semmi baj. Ez az út.”
„Figyelj! Megvan a lehetőséged, hogy felhőtlenül boldog legyél. Csak vedd be ezt! Csak szívd el ezt. Csak lődd be magad ezzel! Csak idd meg ezt! És felhőtlenül boldog leszel. Nincsenek következmények.” Ő tudja, hogy hogyan kezdeményezzen, és mikor kezdeményezzen felénk.
Krisztussal volt egy „apró” problémája. A pici problémája az volt, hogy Jézus bűn nélkül volt. Nekünk azt mondja az Úr: Péld 4:23 őrid a szíved minden féltett kincsnél jobban, mert abból jön ki az élet. (Gyakorlatilag eddig erről beszéltem, csak a Példabeszédekben jobban meg van fogalmazva, jobban össze van foglalva.)
Krisztussal volt ez az apró probléma, hogy Jézus nem volt vétkes. Őnála sosem volt olyan pillantás: „Lehet, hogy erre kéne mennem. Tudom, hogy Isten akarata arra van, de lehet, hogy másik irányba kéne mennem.” Sátánnak megvolt ez a problémája, hogy Jézus nem volt vétkes. Ezért sosem volt ilyen kívánsága. Ám egy ponton éhes volt. Szüksége volt valamire, és Sátánnak azt kellett mondania: ezzel meg kell elégednem, és meg kell próbálkoznom most, mert több lehetőségem soha nem lesz.
A szükség nem bűn. Az, hogy az embernek van szüksége, van szexuális szükséglete, az nem bűn. Az, hogy az ember éhes, az nem bűn. Az, hogy az ember szomjas, az nem bűn. Az, hogy az ember vágyik szépre, vagy célra, vagy arra, hogy hatása legyen az életének, vagy biztonságra, az nem bűn. Az csak szükséglet. Azt ki kell először csavarni, rossz irányba kell fordítani.
Nincs semmi baj a szexszel a házasságban. Az nem mocskos, nem bűnös dolog. A házasságban csodálatos. Hálásak vagyunk érte, és nagyszerű. Viszont ki lehet csavarni. Az, hogy szomjas vagyok, az nem baj, de ki lehet csavarni a dolgot, és azt lehet mondani: te szomjazol egy felesre. Ami nem igaz. Az már kicsavarása a dolognak. Az nem valós.
Sátán azt mondja Jézusnak: Ha Te vagy az Isten Fia… Mit mond itt? Ugyanazt mondja, amit az Atya mondott nem sokkal ezelőtt. Azt mondta a Fiúnak: Mát 3:17 ez az Én szerelmes Fiam, Akiben gyönyörködöm. Itt Sátán: ha Te vagy Isten Fia…
Ezt csinálja Sátán újra és újra. Veszi a Bibliát, és azt mondja: „Tudtad? Vétkes vagy.” Megtörtént már ez veled, hogy Sátán vádolt téged az Igével? Azt mondja: „Tudtad? Bűnös vagy. Tudtad? Nincs reményed. Nézd meg! Itt van, le van írva. Ez a te bajod.” Sátán csinálja ezt. Az Igére mutat. „Semmi sem szent neki?” Hát, nem. Nem! Persze. Semmi sem szent neki. Nyilván hazudni fog Isten Igéjéből, kérdéseket fog felvetni Isten Igéjéből. Vádolni fogja Istent az Ő Igéjéből. Újra és újra ezt fogja csinálni. Újra meg újra!
Annyira tetszik, amit Jézus csinál! Egyszerűen azt mondja neki: „Az Ige azt mondja… A Biblia azt mondja…” Nagyon egyszerűen válaszol neki. Milyen érdekes ez! Mert a kérdés, a támadás Isten Igéjét használva jön, és Jézus az Igével válaszol. Azt mondanám: „Jézus, várj! Így a legjobb válaszolni?” Ő azt feleli, hogy igen. Először 5Móz 8:3 nem csak kenyérrel él az ember. Aztán megint 5Móz 6:16 és 13. Újra és újra visszautal az Igére.
Milyen nagyszerű válasz ez nekünk! Mert ez a konfliktus megvan velünk is. Kopogtat. A kezdeményezés mindig jön. Az Ellenség mindig próbálkozik, amikor látja azt a pillantást. „Hopp! Itt a lehetőség!” – és próbálkozik.
Mi őrzi meg a szívemet? Mi tartja meg az életemet? Hogyan maradhatok meg? Olyan könnyű ilyenkor valamit adni, ami felszínes. „Itt ez a három pont. Ha ezeket megcsinálod, akkor nem fogsz elbukni.” Vagy könnyű manipulálni: „Nem vétkezhetsz! Ha vétkezel, akkor… Ha meglátjuk, hogy vétkezel, akkor ki vagy dobva a gyülekezetből. Ha meglátjuk, hogy vétkezel, akkor elvesszük tőled az üdvösségedet. Ugyanis a mi jogunk, hogy adjuk és vegyük azt.” Manipuláció, erőszak…
Ez a küzdelem, Gal 5:16 a Szellem és a régi természet, az új ember és a régi ember egymással hadakoznak. Az egy állóháború leírása. Mint az I. világháború a nyugati fronton. Meghalt – azt hiszem – ötvenezer ember, miközben három métert mentek előre, amit később elveszítettek. Oda-vissza csata. Ilyen az életünk, így megy. Isten azonban mond nekünk valamit, ami mély:
Zsolt 119:9 Mi módon őrizheti meg tisztán az ifjú az ő útát, ha nem a te beszédednek megtartása által?
„A Te Igédre figyelmez. Vigyáz az ő útjára a Te Igéd szerint.” Mi ez? Ez az, hogy mit teszek a szívem közepébe. Mit rejtek oda? A kapcsolatom Istennel jelentős-e az életemben? Amikor ott az a helyzet, mint Jézussal volt – „Ha Isten fia vagy, mondd, hogy e kövek változzanak kenyerekké.” –, ki az közülünk, aki ezt meg tudná csinálni? Én tudok parancsolni a köveknek, hogy változzanak kenyerekké, de semmi nem fog történni. A kövek maradnak kövek. Jézus viszont megtehette volna. Ő Isten, Ő a Teremtő. Ő mondhatta volna, és a kövek kenyerekké váltak volna. Megtehette volna, de nem tette meg. Őneki ez a hatalmában volt.
Manapság sok dolog a hatalmunkban van, ami azelőtt nem volt. Például, leélhetem az életem fájdalom nélkül, ez száz évvel ezelőtt még nem volt lehetséges. Ma viszont leélhetem az életem fájdalom nélkül. Dobálhatom magamba a fájdalomcsillapítókat. Nem azt mondom, hogy rosszak ezek, de a lényeg az, hogy sok dologra van hatalmunk. „Szomorú vagy? Itt egy boldogságtabletta. Felírok neked kedélyjavítót.” Vannak emberek, akik depressziósak és szükségük van rá, nem erről beszélek.
Arról beszélek, hogy minden apró problémára van egy tabletta. Lehet rossz napom. Amire azt mondják: „Nem kell megtanulnod elbánni a rossz nappal. Nem kell megtanulnod bánni a hangulataiddal. Nem kell megtanulnod erősebbnek lenni. Nem kell megtalálni a forrást Isten Igéjében és akaratában. Hanem van egy tablettánk, ami mentesít a felelősség alól. Csak beveszed, és máris jobb hangulatod lesz.” Aztán egy-két évtized múlva kilószámra szeded ugyanezt, és éppen csak megtart normálisnak. Vigyázz ezzel! (Nem beszélünk erről gyakran. Talán most először beszélek így erről a gyülekezet előtt.)
Miért mondom mégis? Azért, mert Isten akarata a drága nekünk. Az a drága nekünk! Ma sok dologra van hatalmunk, könnyű választani másik utat. Élhetem az életem viszonylag jól anélkül, hogy megölnék bárkit. Tulajdonképpen rendes ember lehetek Krisztus nélkül. Kedves ember lehetek, jó ember lehetek. Sok dologra van hatalmam, így érezhetem Krisztus nélkül. Viszont itt a kérdés: Mi Isten akarata a számomra? Ez volt a helyzet Jézussal.
Semmi baj a kenyérrel, semmi baj az evéssel, de itt a kérdés: Mi Isten akarata? Jézusnak nem az volt Isten akarata, hogy hallgasson Sátánra. Szerintem velünk is így van, hogy az nem Isten akarata. Sátán azt mondja: „Figyelj! Neked van jobb lehetőséged, ha odamész. Csak Isten akaratát kell otthagynod.” Ez sokszor megtörténik emberekkel. Megtalálja az Úr útját, rájön, hogy mi az elhívása. Szolgál és jár az Úrral. Aztán jön egy kiváló munkalehetőség a „világ szebbik feléből”. Viheti a családot, minden extra meglesz, csak egy dolgot kell feladni, csak egy dolgot kell hátrahagyni: azt az elhívást, amit megtalált a helyi gyülekezetben. Vigyázz ezzel! Legyen eszed!
Persze, választhatsz, amit akarsz. Nyilván, ez a te életed. Nem fogunk manipulálni, nem fogunk félelemben tartani. Nem ez az, amit csinálunk, csak szólunk. Keressük Isten akaratát, mert az értékesebb nekünk, az jelentősebb nekünk.
Ezt látjuk itt újra és újra. Ez konfliktus. Jézus döntött minden alkalommal: „Nem! Én bízom az Atyámban. Ő jobban tudja, hogy mire van szükségem. Az Ő Igéje van a szívem közepében. Nem csak a számban, hanem mélyen elrejtve a szívemben van. Ez drága Nekem. Az utam aszerint megy.”
Aztán jött a második kísértés, és a harmadik kísértés. Mind ugyanaz: Hagyd el Isten akaratát, és gyere az én utamon. Azt mondja: „Lehetnél Te a király az egész Föld fölött. Az egész Föld az enyém, és Te lehetnél az alkirály. Te lehetnél az én alkirályom. Gyere az én utamon. Te lehetsz mindennek az Ura. Nem erre születtél? Nem királynak születtél? Engedd meg, hogy én királlyá tegyelek. Kereszt nélkül. Engedd meg, hogy királlyá tegyelek. Van egy rövidebb utam az erdőn keresztül. Gyere velem, és rövidebb utat találsz.” Mindig ez az ígéret.
Isten azt mondja nekünk: „Bízz Bennem! Róm 8:28 Én mindent a javadra tudok fordítani. Bízz Énbennem. Én az egész úton végigviszlek téged. Áldásokat tartogatok neked.” Sátánnak pedig ez az üzenete: „Hé! Ismerek egy rövidebb utat az erdőn keresztül. Gyere arra! Hamarabb ott leszel, és nem lesznek következmények. Nem! Következmények nem lesznek.”
„Dehogy haltok meg!” – ezt mondta Ádámnak és Évának 1Móz 3-ban, igaz? „Nem fogtok meghalni!” Ők elbuktak. A mi elhívásunk az, hogy járjunk Krisztusban. Hol dől ez el? Egy értelemben nem a kísértés pillanatában, nem akkor, amikor hallom kopogtatást. Nem akkor dől el, amikor azt mondja: „Láttam azt a pillantást! Tudom, mit akarsz! Tudok olvasni az arcodról. Tudom, mit akarsz! Gyere! Én megadhatom a szíved vágyát. Nem kell az a sok felesleg, amit Isten mond. Én tudom, mit akarsz, és meg tudom adni neked. Gyere!”
Nem abban a pillanatban dől el, hanem előtte. Mit teszek a szívem közepébe? Mi az, amit keresek? Mi az, amiben járok? Ez a Zsolt 119:9 és Péld 4:23, és sok-sok írásrész beszél erről: Mit rakunk a szívünk közepébe? Olyan könnyen teszek oda valami mást. Ám az Ő beszéde! Nem csak a felületes olvasgatás, hanem alávetem magam a szívemben, és ez az életem. Ez az egész életem, és ez megőriz engem.
Amikor benne vagyok, van egy ígéret:
Jak 1:12 Boldog ember az, a ki a kísértésben kitart; mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját, a mit az Úr ígért az őt szeretőknek.
A kitart szó a görögben a hüpomenó, ami azt jelenti, hogy megmaradni valami alatt. Olvashatok a kísértésről, tanulhatok róla, hallhatok üzenetet róla, Isten szólhat hozzám erről, de egészen más, amikor jön a kezdeményezés felém, Sátán megszólít, és érzem, hogy a szívem válaszol. A szívem belülről húz engem valamerre.
A szívem von engem valamerre, és azt mondja nekem: „Figyelj! Erre van szükségünk, menjünk erre.” Viszont, ha az Ige a szívemben van, akkor megvan Isten hatalma, és az a hatalom elég nekem, hogy azt mondjam: „Ja,nem! Én tudom a jobb utat. Én tudom a valós utat. Arra akarok menni!” Megmaradni a nyomás alatt, megmaradni hűségesnek a kísértés alatt. Megmaradni! Így élünk.
Szeretnélek bátorítani ebben, hogy a döntéseid annyira jelentősek! Szeretnélek bátorítani, ne kárhoztasd magad, hanem járj az Úrral, és keresd az Ő akaratát és edd az Ő Igéjét és ismerd meg az Ő Szellemét, hogy mit jelent Benne járni. Mert amit Jézus csinált itt, az a miénk. Azért van leírva itt, és Lukács evangéliumában is. Azért van itt leírva, mert ez a miénk.
Ha Ő nem jött volna el, akkor az lenne a miénk, amit Ádámnál és Évánál láttunk: Sátán kezdeményez, és az első alkalom totális bukás. Az emberiség elbukott. Akkor nem lenne reményünk. Jézusnál azonban mást látunk. Sátán kopogtat, kezdeményez. „Nem, köszönöm.” Kopogtat, kezdeményez. „Nem, köszönöm.” Kopogtat, kezdeményez. „Már mondtam! Nem, köszönöm.” Ez a miénk. Azt mondhatom: „Nem, köszönöm. Én tudom, hogy ki akarja a javamat, és az nem te vagy. Világ! Bolond szívem! Sátán! Ez nem te vagy. Én tudom, ki akarja a javamat.”
A szívem nem arra készült, hogy csak így odatapasszam valamihez, és aztán hagyjam, hogy az rángassa ide-oda. Hanem a szívem arra készült, hogy az egyetlen stabil ponthoz tapasszam, hogy odaadjam az egyetlen stabil valakinek, Krisztusnak, Istennek. Ha megteszem, akkor minden más táncolhat, amit akar, az nem fogja megrázni az életemet. Ámen.
Mennyei Atyánk! Kérünk Téged, taníts bennünket, hogyan járjunk hűségesen Tebenned, hogyan legyünk hűségesek a Te szent akaratodhoz, hogyan járjunk a Szellemben a mindennapokban. Uram, taníts bennünket, hogyan bízzunk Benned! Köszönjük Istenünk, hogy együtt lehetünk, Terád nézhetünk és Tőled várhatunk.
Ámen.