P. Andrulonis
A testvéretek, a barátotok vagyok, és azért vagyok itt, hogy segítsek nektek a következő héttel, a konferenciával kapcsolatban. Mert 1Kor 10:13 Isten nem enged meg olyan kísértést, amihez ne adna kivezető utat. Képessé tesz bennünket, hogy szabadok legyünk mindettől. Mert Isten tudja – 103. zsoltár –, hogy porból vagyunk, hogy gyengék vagyunk, hogy minden ember hazug. Ez az igazság. Úgyhogy Isten gondoskodott egy útról számunkra.
Tudod, amikor az ember utazásra indul, akkor nagyon sok részletbe bele lehet bonyolódni. A sok apróság aztán kísértésbe visz, és a kísértés az, hogy panaszkodjunk, zúgolódjunk. „Miért? Miért késik a repülő? Miért büdös az étel a repülőn? Ez hogyan történhet meg egy egyébként nagyszerű légitársaságnál?” Még azoknál is megeshet, hogy rettenetes az étel! Isten elmondta nekünk, hogy hogyan bánjuk el ezekkel a dolgokkal. Ez fontos.
Zsolt 142:2-ben Dávid azt mondja: az Úrnak öntöttem ki a panaszaimat. Ez a módja a dolgoknak. Isten adott nekünk egy módot. Isten azt mondja: „Sokkal jobb! Sokkal jobb, ha mindazt Elém hozod, Nekem adod, mert az illető, aki melletted van, porból való, és mindezek az emberek, akik körbevesznek, porból vannak.”
Valójában nem tudják kezelni azt, amit mondani akarsz nekik. Elképzelhető, hogy meghallgatnak, elfogadják, aztán lehet, hogy csatlakoznak hozzád, és akkor együtt éreznek, és sajnálnak téged az atrocitások miatt: késett a repülőd, klikkeltél a számítógépen, hogy regisztrálj a konferenciára, mégsem vagy ott a jelentkezők között, és így elveszítetted a kedvezményt… Fogd ezeket a dolgokat, és a jó helyre vidd őket.
Van egy történet Mózes 4. könyvében a zúgolódásról, és arról, hogy ez mit tesz az emberekkel. Elképesztő, ahogy bizonyos dolgok kikígyóznak a szívemből! Kijön belőlem, hogy hazug vagyok, hogy olyan ember vagyok, aki porból van. Ezek a „kígyók” bármikor kilopózhatnak a szívemből. Ez megtörtént Mózes 4. könyvében!
(Jobb lesz az üzenet, ne aggódj! 🙂 Már érzem a zúgolódást: „Ki ez e fickó? És mit akar mondani?” Tartunk valahova, bízzatok ebben. Komolyan! Jó helyre megyünk ezzel az egésszel. Ígérem, jó lesz a vége, mert a Szellem odavisz bennünket.)
Nagyon sok dolog van, például 4Móz 21-ben az embereknek már elegük volt a pusztából, és már elegük volt Mózesből, úgyhogy elkezdődött a fecsegés. „Blabla, blabla…” Ez így van. Aztán jöttek a kígyók, és kezdték megmarni az embereket. Méreg volt köztük. Ez történik, amikor zúgolódunk, hogy megmérgezhetünk másokat. Isten azonban adott erre a helyzetre egy választ. Az emberek bűnbánatot tartottak, Isten adott Mózesnek egy megoldást, készítettek egy rézkígyót, az emberek ránéztek és meggyógyultak.
A Bibliából szeretném megmutatni, hogy ha helyes módon panaszkodik az ember a megfelelő helyen, akkor valami fantasztikus dolog történhet. ApCsel 2-ben leszállt a Szent Szellem. Péter prédikált, és az emberek jöttek a gyülekezetbe. Isten fantasztikusan mozdult, történtek a dolgok, és az 5. fejezet vége:
ApCsel 5:42 És nem szűntek meg mindennap a templomban és házanként tanítani és hirdetni Jézust, a Krisztust.
Minden jó! És aztán…
ApCsel 6:1 Azokban a napokban pedig, ahogy a tanítványok számban gyarapodtak, a görögül beszélő zsidók között zúgolódás támadt a héberek ellen, hogy a közülük való özvegyasszonyokat mellőzik a mindennapi szolgálatban.
„Na, ne! A korai gyülekezetben?” Az én Bibliámban ez áll, hogy zúgolódás támadt. „Micsoda?!” Tudod, mi történt. E zúgolódás miatt nyílt meg az a nagyszerű ajtó. A 6. fejezetet olvasva megláthatod, mert ezt a problémát az apostolok elé vitték. „Hogyan fogtok ezzel elbánni?” Itt látjuk az első példát, ahogy az igazi gyülekezeti kormányzat működik. Az apostolok ránéztek az emberekre, és azt mondták: Mi vagyunk a felelősek, hogy magunkat az Ige tanulmányozására és imádkozásra odaszánjuk. Itt van ez a probléma, és értjük a panaszotokat. A megfelelő helyen mondtátok el. Ti vagytok a gyülekezet, a tiétek a Szent Szellem, ti elmondjátok nekünk. Hét Szellemmel betöltött férfi – mi felkenjük őket, rájuk tesszük a kezünket azért, hogy ezekkel a részletekkel ők foglalkozzanak.”
Zúgolódást támadt, az emberek a panaszt a megfelelő helyre vitték, és mi történt? Az emberek imádkoztak, és aztán volt hét férfi. Ketten közülük annyira fontosak a gyülekezet küldetését illetően: István és Fülöp. Tulajdonképpen Fülöp volt az első, aki kiment a városból, amikor Jézus azt mondta: Menjetek ki! Elment Szamáriába.
A többi gyülekezeti tag Jeruzsálemben maradt, de Fülöp elment, és missziót kezdett. Aztán végül Szamáriában kötött ki, ahol prédikálta az evangéliumot. Ahogy Isten mozdult, megtörtént. Ha továbbolvassuk, később látjuk, hogy Fülöp megházasodott, nagyszerű családja volt, és négy lánya született, akik szintén megosztották az evangéliumot mindenfelé. Négy evangélista lány! Hogyan kezdődött az egész? Úgy, hogy először panaszkodást támadt.
Egy probléma lehet, hogy panaszkodást szül, de nem kell, hogy katasztrófába torkolljon. Vidd a megfelelő helyre a panaszt. Lehet, hogy egész mozgalmat indítasz be. Még ez is előfordulhat. Fülöp és István. Azt tudjuk, hogy István mit tett. Prédikált egy üzenetet, és halálra kövezték. Ki hallgatta ezt az üzenetet? Ki figyelte ezt az egész kivégzést? Tulajdonképpen csak minden idők legnagyobb tanítványozója, Pál apostol.
Először panaszkodás támadt. A panaszt a megfelelő helyre vitték, aztán Pál, aztán Fülöp, aztán missziós mozgalom, és egy egész világra kiterjedő evangelizáció indult.
Tehát testvérek, barátok, csak azt szeretném mondani, hogy mi porból vagyunk, panaszkodni fogunk. Vigyétek a panaszt Istenhez, és Ő mozdulni fog. Mi a válasz? Jézus elmondta Mát 11-ben: Jöjjetek Énhozzám!
Végezetül, ezt szeretném mondani. Van egy nyitott ajtó, a nagy ajtó, ami megnyílt előttünk, de emlékezzetek, hogy van egy zárt ajtó is. Mi a zárt ajtó? A zárt ajtó 2Móz 12-ben van. Tudod, mi történt ott? A páska. Isten Báránya. A vér az ajtófélfán, és bárki az ajtó mögött teljesen biztonságban volt a haláltól. Teljes biztonságban volt a haláltól.
Az a testvér, akiről esetleg panaszkodsz, teljességgel biztonságban van a haláltól. Te, annak ellenére, hogy zúgolódsz vagy panaszkodsz, vagy ha én zúgolódom vagy panaszkodom, van helyünk, ami teljesen biztonságban van a haláltól. A vér alatt. Megbékéltem Istennel, helyre lettem állítva és meg lettem szabadítva. Mindig és örökre. Menj a zárt ajtó mögé, vidd be oda a dolgaidat. Isten ott fog találkozni veled. Isten meg fog vigasztalni bennünket. Isten vezetni fog bennünket. Adott nekünk egy kimenekedő utat, és ez az, hogy tekintsünk az Isten Bárányára, hogy szemléljük az Isten Bárányát, Aki elvette a világ bűneit.
Ezt fogom hallani, ezért vagyunk együtt. Mert Isten megmutatta nekünk. Nem kell, hogy ezek a problémák leterheljenek, és ezért terheket viselj. Mert egy ajtó mögött vagyunk. Azért, hogy a nyitott ajtón keresztülmehessünk. A helyzetünket, a személyünket, Isten népét betakarta Isten Bárányának a vére. Tehát amikor úgy érzed a következő héten, hogy valami nem stimmel, akkor csak vidd az Úrhoz. Tekints Isten Bárányára, és fantasztikus heted lesz. Ámen.
P. Scibelli
Ef 2:4 De … Isten …
Ef 2:13 Most pedig …
De Isten…! Most pedig… Ez két fantasztikus átvezetés, két változás, ami történik. De Isten…! Most pedig… Az Efézusiaknak írt levelben Ef 2:1-3 elképesztően fájdalmas versek. Sokat panaszkodsz erről a katasztrófáról.
1) „halottak voltatok vétkeitek és bűneitek miatt” – ezt mondja Isten az emberekről. Halott vagyok a vétkekben és a bűnökben.
2) „melyekben jártatok egykor e világnak megfelelően – ez a kozmosz aion-ja (ezt mondja a görögben) – a levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint.” Ez azt jelenti, hogy nem csak a vétkekben voltam halott. A vétek: szándékos átlép bizonyos határt, törvényszegés; és a bűn pedig az, hogy kevesebb, mint Isten dicsősége. Halott voltam. Az emberek halottak. Ahogy jársz Budapesten, járkáló halottakkal találkozol. Halottak sétálnak mindenfelé. Az egész világon halottak sétálnak. Halottak a vétkekben és a bűnökben.
3) Aztán az, hogy e világnak megfelelően járnak, ez azt jelenti, hogy alávetették magukat a világ folyásának. Alávetették magukat! A levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint járnak.
4) „ama szellem szerint, amely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik”,
5) „követve testünk kívánságait, cselekedve a test és a gondolatok akaratát”,
6) „természet szerint a harag fiai voltunk”, a régi bűnös természettel.
E hat dolog miatt elfutok. Ezek miatt feladom egyből, és el is tűnődöm azon, hogy egyáltalán igaz-e ez az egész. Ezek vagyunk mi, ez a hat dolog.
Aztán két fantasztikus szó következik: De Isten… Fantasztikus, amikor ezt mondja, hogy Ő irgalomban gazdag és nagy szeretete van. A nagy szeretetéből a Szellemmel megelevenít minket, felemel minket, feltámasztott és együtt ültetett a mennyekben Krisztussal. Megvált bennünket kegyelemből a múltban, a jelenben, és a jövőben egyaránt. Ámulatba ejtő a kedvessége, a bizalma! Ezt a hat dolgot hét követi, amit Isten mond. De Isten… De Isten…! Ez rendkívüli!
Miért mondta el Pál hétszer a bizonyságát a Bibliában? Mert azt akarta, hogy tudjuk, ki volt ő. Az egyik legnagyszerűbb tanulmány a Bibliában, amit végigcsinálhatsz, hogy megnézed, ki volt Pál, mielőtt megtért. Soha nem fogod úgy értékelni a kegyelmet, amíg ezt meg nem teszed. Huszonhat szóval írja le az Írás, hogy ez az ember milyen volt a megtérése előtt. Elképesztő! Istenkáromló, gyilkos, üldöző, buzgó… Elképesztő szavakat használ. Megfenyítette a gyülekezetet, és Isten ellen cselekedett dolgokat. Amikor ezt tanulmányoztam, akkor láttam, hogy milyen a kegyelem valójában. Úgy láttam, ahogy még soha azelőtt.
De Isten…! Valami történt a damaszkuszi úton. Bizonyos irányba tartott Pál, és aztán Jézus beleavatkozott az életébe. Beleavatkozott már Jézus az életedbe? Mentél bizonyos irányba, mentél teljes gőzzel előre, halott voltál vétkekben és bűnökben, e világnak megfelelően jártál, a levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint, és ama szellem szerint, amely az engedetlenség fiaiban munkálkodik, a test kívánságait, a test és a gondolatok akaratát cselekedve természet szerint a harag fia voltál, aztán egy nap – halleluja! – de Isten… Két szó: De Isten…! Isten azonban belépett.
Tudod, hogy én hogyan tértem meg? Kokain függő és műveltségfüggő voltam egyszerre. Öt egyetemre jártam, és tizenhat évig drogoztam. A feleségem édesapja meghalt, és három napig olvastam neki a Bibliát, mert nem tudtam, hogy mit csináljak. Ő megtért, én pedig visszatértem a drogokhoz. Isten egy drogost használt arra, hogy megmentse a felségemet. El tudod ezt képzelni? De Isten… De Isten!
Aztán a feleségem imádkozott értem két éven keresztül. „Váltsd meg ezt az őrült embert, hogy még őrültebb legyen! Váltsd meg! Mentsd meg ezt az embert! Isten, csinálj valamit!” De Isten…! Aztán 1976. január 6-án, este 7 órakor, kb. húsz másodperccel 7 után az Úrhoz kiáltottam, és újjászülettem. De Isten… De Isten! Ez csodálatos. De Isten! – ezt nagyon szeretem.
Ábrahám ott volt Úr városában a káldeusok földjén, bálványimádó civilizációban élt. Hirtelen Isten megismertette Magát vele – de Isten…!
Az egyik ghánai pásztorunk azelőtt boszorkánydoktor volt. Elmesélte nekem, hogy valóban képes volt repülni démoni hatalom miatt. Át tudta helyezni magát bizonyos helyekre. Mi történt? De Isten… Megtért, és megszabadult. Nem volt több boszorkányság, nem volt több gonoszság, nem volt több bűn – de Isten…!
Ábrahám lett a hitünk atyja. Bálványimádó! Isten azonban belépett, megváltotta, megszabadította. Még akkor is, amikor visszacsúszott, és azt állította a feleségéről: ő az én testvérem. A hitünk atyja nagyon jól hazudik. Hazudtál már valaha? – De Isten…!
Aztán elment Háránba az Ígéret földje helyett. Miért nem hagyta békén Isten, és talált valaki mást helyette? Mert Isten ajándékai és elhívása visszavonhatatlanok. Nem gondolja meg Magát Isten. Viszont fogta a hazug embert, a visszacsúszót, és a hitünk atyjává tette. – De Isten…!
Gondolkodtál már Jákóbon? Csaló, gazember. Jákób gyermeke! Képzeld el, mindent megcsinált az a fickó! Ellopta az elsőszülöttségi jogot, és egy manőverrel az áldást is megszerezte hozzá. Az anyukája segített neki. Tudod, milyenek az anyukák! Bármit megcsinálnak. 🙂
Egyszer, amikor tizenkét éves voltam, letartóztattak. Eljöttek hozzánk, és bilincsbe vertek a bokámon és a csuklómon. Az anyukám azt kiáltotta: Mit csináltok a fiacskámmal?! Azt felelték: „A fiad tizenkét évesen autót vezetett. Bement egy üzletbe, kivitte a láncfűrészeket, és berakta az autóba.” Az én anyukám azt mondta: „Nem! Az én fiam soha nem tenne ilyet! Ő jó fiú.” „A te fiad egy bűnöző már tizenkét évesen!” Tudod, az anyukák milyenek! Egyszerűen nem tudtam rosszat csinálni az ő szemében.
Aztán megint jöttek: „Most ki fogjuk kérdezni. Kihallgatjuk a fiadat, mert drogokat árul a házadban.” Az anyukám azt mondta: „Az én fiam? Nem! Ki van zárva, az én fiam soha nem tenne ilyet.” Egyszer csak megkérdezte: Hogy van az, hogy mindig felmászkálsz a padlásra? „A denevérekre vadászok.” 🙂 – De Isten…!
Isten azonban belép, és Jákób megváltozik. 1Móz 32-ben többé már nem jár egyenesen, hanem biceg. De Isten…! Mert ez a sántikálás emlékezteti: … de Isten! Isten kissé rendbe rakta a testét. 🙂 – De Isten…!
A testvérei Józsefet eladták az izmáleieknek. Elvitték Egyiptomba, tizenhét éves volt. A legnagyobb missziós mozgalom a Biblia történetében. Egy tizenhét éves fiú elmegy Egyiptomba, és kijönnek két és fél millióan! Figyeled?! „Ez nem néz ki jól. Szegény tizenhét éves fiút eladták rabszolgának.” 2Móz 14-ben két és fél millió ember jött ki. Micsoda missziós mozgalom! Halleluja! De Isten…!
Mózes megöl egy egyiptomit, aztán ás egy lyukat, és berakja a testét… Csináltál már ilyet? 🙂 Én egyszer eltemettem valakit. Nyakig beástam, de nem öltem meg. 🙂 Mielőtt megölte az egyiptomit, jól körülnézett, aztán ölte meg, és eltemette. Ki fogja ezt az embert használni? Elmegy a pusztába, és negyven évvel később: „Mózes! Mózes!” „Ki az? … Ki az?” Ez egy égő csipkebor – … de Isten! Isten belép, megragadja Mózest.
Tetszik, hogy Mózes nem tudott beszélni. Mert néhány ember egyszerűen csak túl sokat beszél. Annyit tudott mondani: Engedd el a népemet! Mert dadogott. Elfelejtette az egyiptomi nyelvet, ez nagyon világosan kiderül a héber szövegből. Isten fogta ezt az ex-gyilkost, és szabadítóvá tette. Krisztus előképe, próféta. Ez hogyan történt?
Hogy tudsz megváltozni? Vannak rajtad láncok? Megvan a régi bűnös természetnek a lánca, az ördögnek a lánca, a világnak a lánca, és valaki szétszakította ezeket a láncokat. A láncaim lehulltak – de Isten! De Isten…! Isten letörte Mózes láncait. Mert Ő meg tudja törni az öröklött bűnnek a láncát, és össze tudja törni a családi bűn rendszerét. Hogyan? – De Isten…! Ez annyira egyszerű: de Isten… belép.
A Vörös-tengernél vannak. „Most mihez kezdünk? Nem tudunk úszni! Zsidók vagyunk, nem tudunk úszni. Egyiptomban voltunk, ott nincs víz. Ott nem lehet úszkálni. Mögöttünk a fáraó, előttünk a víz, két oldalt hegyek! Istenem!” Tökéletes! De Isten… szétnyitja a Vörös-tengert, és átgyalogolnak. De Isten megszabadítja a népét. Túl sok keresztény és túl sok gyülekezet felejtette el ezt: De Isten…!
Amikor elmentünk Ghánába, kérdezte a feleségem, hogy hol fogunk lakni. Mondtam, hogy van egy hotelszobánk. Volt tíz nagy hokistáskánk. (Ez egy jó történet.) Nigériában voltunk – az nem jó. Már fenn voltunk a repülőn, a feleségem kinézett, és meglátta a táskáinkat a repülőn kívül. Tíz óriási táska, és mi pedig ülünk a gépen. Úgy tűnt, hogy soha többé nem látjuk a táskákat.
„Steven! Az összes holmink nincs a repülőn!” „Hát akkor most mit csináljunk?” – kérdeztem. A feleségem kidőlt a folyosóra, remegni, rázkódni kezdett. Jött a légi utaskísérő: Mi baj a feleségeddel? Ő pedig csak mutogatott ki a csomagjaink felé: „A gyógyszerem! A gyógyszerem a táskában!” 🙂 De Isten…! Megkaptuk a csomagjainkat! „A gyógyszerem! A gyógyszerem!” – és a feleségem nem is hazudott, mert az összes Biblia a táskában volt. Kicsit kitágítjuk a dolgot, de Isten belépett.
Mózes meghalt. „Józsué, te fogod vezetni a népet.” Mit gondolsz, miért mondta Isten hatszor Józsuénak: Légy erős és bátor! Azért, mert gyáva volt. Jól harcolt, de félt vezetni. Találkoztál már olyannal, aki félt attól, hogy vezető legyen, hogy vezessen? Kétségbeeshet valaki: „Miért néz rám? Nem értem!” 🙂
Dr. Stevens egyszer azt mondta nekem: Isten kihívott téged a drogfüggők felé való szolgálatból, hogy prédikátor legyél. Ránéztem, a vállára tettem a kezem, és azt mondtam neki: „Pásztor! Régebben még bíztam az ítélőképességedben. Teljességgel tévedsz.” Nevetett és elment. – De Isten…! Isten azonban belépett. Elképesztő!
Józsué megállítja a napot. Jerikó leomlik. Hogy történhet ez? – De Isten…! Isten azonban…!
Illés ott van a Karmel-hegyen szemben a prófétákkal. Illés tizennégy csodát tesz. – De Isten…!
Péter kiszabadult a börtönből. Hadd kérdezzek azonban valamit! Aludnál a kivégzésed előestéjén? Ő aludt. Szerintem, én imádkoznék: „Isten, ments meg! Csinálj valamit! Megölték a legjobb barátomat, Jakabot. Könyörgök, Istenem!” Ő csak aludt. Annyira mélyen, hogy az angyalnak oldalba kellett bökni, hogy ébredjen fel, ApCsel 12. De Isten…!
Péter megszabadult, és aki megtagadta az Urat, prédikátor lett. A Szent Szellem ApCsel 2-ben leszállt, ötezren megtérnek, megszületik a gyülekezet. – De Isten…!
Hogy van a gyülekezet? „Hát? Elvan.” Nem! De Isten…! Nem érdekel, hogy milyen körülmények között vagy, nem érdekelnek a kemencék, mert Isten…
Mondta az orvosom: soha többé nem fogsz prédikálni, mert az agyad tönkrement. „Doktor! … Doktor Jézus!” De Isten…! Ez annyira fontos az életünkben. Elfelejtjük ez a két szót. Probléma van az életedben? – De Isten…! Nehézség van az életedben? – De Isten…! Az emberek ellened vannak? – De Isten…! A régi bűnös természeted bánt téged? – De Isten…! Házassági problémád van? – De Isten…! Isten azonban…
Élhetnek ezek a csontok? Egész völgynyi száraz csont, és Ezékiel azt mondja: Uram, Te tudod!; és hirtelen összeállnak a csontok, és hatalmas hadsereg áll elő. De Isten…!
Hogyan lehet Szerbiában, Szicíliában, Macedóniában, Horvátországban… vagy bárhol gyülekezetet alapítani? Hogyan lehet gyülekezetet alapítani? „Nem is szeretünk néhányat ezek közül.” Na és, akkor mi van? – De Isten…! Isten azonban…
Egyszer Marokkóban – nyolcan voltunk – letartóztattak minket, és börtönbe raktak. Körülbelül tíz óra vallatás után szabadon engedtek. A lehető legostobább kérdéseket tették fel, amit életemben valaha hallottam. Például: Mit dolgozik a nagymamád? Nevetséges volt az egész. Órákon keresztül ilyen lehetetlen kérdésekkel nyaggattak. Úgyhogy aznap este elmentünk autóval másik városba. Úgy volt, hogy ott találkozunk egy férfival, akit ismert p. Mark Minicello. Elmentünk annak az embernek az otthonába. A háza akkora volt, mint a gyülekezet épületéből öt. Hatalmas! A vacsoránál megkérdezte:
– Tegnap kellett volna jönnötök. Miért késtetek egy napot?
– Mert letartóztattak minket.
– Miért?
– Azért, mert Bibliákat osztogattunk.
– Ki tartóztatott le?
Megadtam a helynek a nevét. Ez a férfi volt a második ember az országban, rögtön az elnök után. Azt mondta:
– Fogd a névjegykártyám! Ebben az országban soha többet senki nem fog hozzátok nyúlni.
De Isten…! De Isten…! – Elfelejtjük ezt a két szót, amikor anyagi problémában találjuk magunkat, amikor azon gondolkozunk, hogy működik-e a fűtés vagy a testünk bírja-e a dolgokat. Megnéztem a heti konferencia beosztást a prédikációkra, és: Micsoda?! – De Isten…! De Isten…!
Probléma van a házasságodban? De Isten…!
Azon tűnődsz, hogy hol kötnek ki majd a gyermekeid? Gondolkodtál már ezen? – De Isten…!
Imádkozz! Higgy! És engedd, hogy Isten belépjen! Ez elképesztő!
Onézimosz megtért Rómában. Ez hogy történt? Lopott egy gyülekezetből, és elment Rómába. Kivel találkozott ott, mit gondolsz? Pál apostollal. De Isten…!
ApCsel 27. süllyedt a hajó. Voltál már süllyedő hajón? A hajód süllyedt már valaha? De Isten…! De Isten…! Pál felállt ott kétszázhetvenhat ember között, és azt mondja: Az Úr angyala megjelent ma nekem, és hiszek Istennek, hogy úgy lesz pontosan, ahogy Ő mondta nekem. De Isten…!
P. Samnek Ugandában a szél lefújta a vadonatúj háza tetejét, és elvitte úgy két mérföldre. „Most mit csináljunk? Kelet-afrikai konferencia lesz hamarosan, és nincs tető.” Kit érdekel?! Akkor legyen a szabadban a konferencia! „És mi van, ha esik?” Akkor megázunk kinn. Kit érdekel?! De Isten…!
Együtt vagyunk. Van fűtés vagy nincs fűtés, van tető vagy nincs tető, tíz ember vagy ezer ember? – De Isten…! Isten azonban…!
Márk 5-ben egy démonoktól megszállt ember van a temetőben. Láttál már megszállottat? Én láttam már sokszor. Hatezer démon egyetlen emberben! Az ember inkább megfordul és elrohan.
Emlékszel a történetre, amit előző évben meséltem? Egy libériai faluban voltunk, és huszonnyolc embert merítettünk be. Volt egy lány, akit bemerítettünk a vízbe, de még nem volt megtérve. Ahogy kijött a vízből, nem volt emberi. Démon volt. Ordítozott, Isten káromolta, káromkodott. A vízbe bement egy aranyos kislány, és kijött egy szörnyűség. 🙂 Három lépés hátra. Persze p. Jason odalépett hozzá, és ennyit mondott: Gyere ki belőle!; és valami történt. Azután Krisztushoz vezettük a lányt, és bemerítettük. Az már sokkal jobb volt! 🙂 Csak úgy ragyogott az arca, ahogy másodjára kijött a vízből! De Isten…! De Isten…!
Mi történik az életedben? Hogy vannak az anyagiak? „Ah! Csak nézd az üres zsebem!” – De Isten…!
Tud Isten csodát tenni? Tesz még Isten csodákat? Igen!
Az ördög azt mondja: Soha nem fog menni! Tudod, hogy én mit mondok? „Véged van! Bolond vagy. Neked véged van!” Szeretem gúnyolni az ördögöt. Amikor csak lehet, csúfolom. Szeretem sértegetni: ostoba, idióta, bolond, agyatlan… Nagyon tetszik ez! Próbál kezdeményezni felém, próbál támadni engem, én pedig azt mondom: „Figyelj, ostoba! Ezt már ismerem, nem adom be a derekamat.” De Isten…! Isten azonban…!
Micsoda válasz! Holtak voltunk a bűnben, a vétkekben, egykor ennek a világnak megfelelően jártunk, a levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint, a szellem szerint, amely az engedetlenség fiaiban munkálkodik, és az elmének és testnek a kívánságait teljesítettük, és természet szerint a harag fiai voltunk. Aztán két szó: De Isten…!
A keresztény életedben szembe fogod találni magad helyzetekkel – de Isten…! Ma reggel a hetedik kávé után azt gondoltam: most fogok összeesni – de Isten…! Hatvannyolc évesen újra elkezdtem kosarazni, és edzek – de Isten…! Hatvannyolc éves visszatérés. Annyira bután játszanak ma a játékosok, hogy nyugodtan beállhatok közéjük. Annyira lököttek! Csak gondolkodni kell, mert a mai kosarasok nem tudják, hogy használják az agyukat. Hogyan? De Isten…!
Lehet, hogy elkezdek edzeni az olimpiára. Ezen gondolkozom. 🙂 De Isten…!
Gondolkoztam, hogy milyen jegyzetem van ehhez az üzenethez. A kereszténység történetében én írok a legcsúnyábban, kizárólag én értem a jegyzeteimet. De Isten…! De Isten…!
A házamban egy titkos helyen őrzöm az elmúlt harminc év üzeneteinek jegyzeteit. Senki nem tudja, hogy hol, cipős dobozokban vannak összerakva. A végrendeletemben leírtam, hogy kire fogom ráhagyni. Ám igazából nem szándékozom sehova sem menni túl hamar. 🙂 Tudod, miért? Mert szükségem van rád, és neked is rám. De Isten…! De Isten…!
Ne gondolj azokra, ami ebben az életben történik: süllyedő hajó, betegségek, baj, problémák, anyagiak, egészség… Néhányan annyit beszélnek az egészségi állapotukról, hogy egyre betegebbek lesznek. Én nem beszélek az egészségügyi problémáimról. Nincs! „Jaj, a hátam! Jaj, a lábam! Jaj, a fogam! Jaj, a hajam! Jaj, a fülem! Jaj, a térdem! Jaj, a csípőm! Jaj ez, jaj az…” Miért nem halsz már meg?! Ez már olyan rossz, hogy inkább halj meg. 🙂 Mert egyébként magad teszed tönkre a saját szavaiddal: Jaj ez, jaj az, jaj, a lábam, a fogam, a fülem… Mi van azzal: de Isten…?!
Egy szememmel látok, egy fülemmel hallok, nagyon örülök mindennek. Nem működik az egyik szemem, a másik fülem, az egyik lábamban pedig fém van, de soha nem volt ennél jobb. Jobb, mint az új. Egy szem, egy fül, és nagyon jól érzem magam. Miért? Befejezésül, miért? De Isten…! De Isten…! De Isten…!
Amikor az ördög megtámadja a gondolataidat, amikor az emberek mondanak dolgokat, ne válaszolj nekik. De Isten…! Isten azonban…!
„Mi lesz a konferencián?” – De Isten…!
„Elszállt a tetőnk!” Kinek kell tető? Az mindegy! Viccelsz? Olyan helyen is voltam, ahol az egész épületet vitte el a szél. – De Isten…!
Mire nézek? Hát akkor tartunk szabadtéri istentiszteletet! Egy gyülekezetet nem lehet megállítani! Mert a gyülekezet megy tovább. Nincs olyan probléma, nincs olyan próba, nehézség, anyagi helyzet, kemence… nincs semmi, ami ellenállhat. Ez szuper konferencia lesz!
Tudod, mi az, ami megdöbbent néha? Van konferencia Ghánában – vagy akár Baltimore-ban is –, és akik egyébként járnak a gyülekezetbe, nem jönnek el a konferenciára. Miért nem mondod: De Isten…! Mondd ezt: De Isten…! Ne hagyj ki egyetlen alkalmat se! Egy alkalmat se hagyjál ki! Legyél itt mindenen! Hagyd ott a munkádat, majd Isten gondoskodik rólad.
Hozd el a gyerekeidet, a sorok között tudnak aludni. „Te elviszed a gyerekeidet Afrikába? Atya ég! Meg fognak halni.” Nem! Valószínűleg te fogsz. 🙂
Valaki egyszer azt mondta: Öregszel, nem? 🙂 Azt feleltem: Mit szeretnél, hogy mit prédikáljak a temetéseden? 🙂 – De Isten…!
Van Ghánában egy dal: Törd le azt a láncot! Engedd, hogy Isten elvegye a régi bűnös természet láncát, az ellenség kivetítéseit és a világrendszer dolgait. De Isten…! De Isten…! De Isten…!
Ef 2:13-ben azt mondja: Most pedig… Idegenek voltatok, egykor távol voltatok, de most Isten állampolgárai vagytok. De Isten…! Most pedig…
Gondolkodj ezen a két mondattöredéken: Ef 2:4 De Isten… Ef 2:13 Most pedig…
Atyánk, köszönjük Neked! De Isten…! De Isten…! Köszönjük!
Az asszony a kútnál – el sem hiszem, hogy hány férje volt már, és evangélista lett belőle! Hogy történik az ilyen? – De Isten…!
Ézsaiás tisztátalan – De Isten…!
Dániel az oroszlánok vermében – De Isten…!
A zsidó fiúk a kemencében – De Isten…!
Jeremiást elhívja Isten, amikor tizenöt éves – De Isten…! De Isten…!
Higgyünk a Bibliában! – De Isten…!
Atyánk, köszönjük, hogy elküldted a Fiadat! Ámen.