P. Bartha Attila
Ján 6:5-6 Mikor azért felemelé Jézus a szemeit, és látá, hogy nagy sokaság jő hozzá, monda Filepnek: Honnan vegyünk kenyeret, hogy ehessenek ezek? Ezt pedig azért mondá, hogy próbára tegye őt; mert ő maga tudta, mit akar vala cselekedni.
Amikor valaki megtér Jézushoz, az esetek többségében az embereknek nagy kihívása van. Lehet, hogy a körülményeiben nem annyira, de benn a szívében igen. Odamegyünk Jézushoz, és Nála megtaláljuk a választ az életünkre. Sokszor azt gondoljuk naiv módon, vagy lehet, hogy éppen ezért is megyünk Istenhez, mert: Én nem tudtam az életemet kézben tartani, úgyhogy majd Istennek elmondom, hogy mit tegyen, és akkor jó lesz. 🙂
Aztán időről időre azt vesszük észre, hogy olyan helyzetbe kerülünk, ahol nem tudjuk a megoldást. Igazából csak azt szeretném kiemelni, hogy Jézus viszont tudja. Feltesz egy kérdést: Honnan vegyünk ezeknek kenyeret? Igazából nem tanácsot kért, hanem megnézte, hogy mi van Fülöpnek a szívében. Mert Ő már tudta, hogyan fog gondoskodni róluk.
Még egy érdekes dolog van ezzel kapcsolatban. Ján 6:11 vette azt a keveset, amijük volt, és hálát adván… Amije volt, azért hálát adott. Nem többet kért, hanem azzal, amije volt, elindult. Ismerjük a történetet, ötezer férfi lakott jól, és jóval több maradékuk lett, mint amennyivel kezdték.
Ján 6:23 De jöttek más hajók Tiberiásból közel ahhoz a helyhez, a hol a kenyeret ették, miután hálákat adott az Úr:
Vedd észre, hogy Isten a csodatételre hogyan utal. Nem azt mondja, hogy közel ahhoz a helyhez, ahol az Úr csodát tett, hanem ahol hálát adott. Az ok, amiért hálát adhatsz olyan helyzetben, amire nem tudod a megoldást, az az, hogy mindenható Istened van, Aki szeret téged, Aki megváltott téged. Te nem tudtad megtisztítani magad, Ő az egyetlen, Aki képes erre. És még valami, nem feledkezik el rólad. Folyamatosan tudja, hogy miben vagy.
Igazából hiszem azt, hogy Istent nem az érdekli, hogy milyen csodát tud rajtad keresztül tenni, hanem sokkal inkább azt keresi, hogy mikor adsz hálát. Ez ilyesfajta nyugalmi állapot: Hálát adok, mert tudom, hogy Te tudod. Ez azt fejezi ki, hogy ismered Őt, bízol Benne.
Az életed összes területére alkalmazhatod ezt az elvet. „Anyagi nehézség – hogyan lesz ez megoldva? Nem tudom, de hiszem, hogy vezetsz, Uram.” Hiszem, hogy vezetni fog az elhívásommal kapcsolatban. „Lelkipásztorként etesd őket.” „Hogyan etethetném az embereket? Én ismerem magam, látom a gyengeségeimet. Hogyan tudnék szolgálni?” Ne ezzel törődj! Adj hálát és menj tovább. Isten vezetését keresed? „Én még a forgalomban is eltévedek a lámpáknál, nemhogy kitaláljam, hogyan vezet Isten.” 🙂 Ő majd vezetni fog úgy, hogy meghalljad. Adj hálát és menj tovább!
Szeretném ezt összehasonlítani egy történettel Ezék 37-ben.
Ezék 37:1-2 Lőn én rajtam az Úrnak keze, és kivitt engem az Úr lélek által, és letőn engem a völgynek közepette, mely csontokkal rakva vala. És átvitt engem azok mellett köröskörül, és ímé, felette sok vala a völgy színén, és ímé, igen megszáradtak vala.
Az Úr visz olyan helyre, ahol mindenfelé csak csontok vannak. Reménytelenség. Nincs élet. Nem feltétlenül a te vétked következménye az, hogyha ilyen helyzetben vagy. Isten szeretne tanítani téged.
Ezék 37:3 És monda nékem: Embernek fia! vajjon megélednek-é ezek a tetemek? és mondék: Uram Isten, te tudod!
Lehetetlen helyzetben vagy, lehetséges-e, hogy dicsőségessé forduljon? „Uram, Te tudod.” Ugyanaz, minthogy: „Hogyan etessük meg őket?” „Uram, Te tudod.”
Ezék 37:4-6 És monda nékem: prófétálj e tetemek felől és mondjad nékik: Ti megszáradt tetemek, halljátok meg az Úr beszédét! Így szól az Úr Isten ezeknek a tetemeknek: Ímé, én bocsátok ti belétek lelket, hogy megéledjetek. És adok reátok inakat, és hozok reátok húst, és bőrrel beborítlak titeket, és adok belétek szellemet, hogy megéledjetek, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
Az Úr az, Aki cselekszik az életedben. Ha még nem ismered Istent, tudd, hogy az Ő egyetlen vágya az, hogy közel kerülj Hozzá, és nem kell semmilyen létrát sem megmászni ehhez. Ő azt mondja: „Csak gyere, ahogy vagy. Bízz Bennem! Én leszek az, Aki munkálkodik az életedben.”
Szolgálod Istent már egy ideje? Elképzelhető, hogy megfáradunk, miközben szolgáljuk Istent? Ha veled még nem történt meg, és hosszú ideje vagy hívő, kérlek, mondd el nekem, hogy mit csinálsz. 🙂 Ézsaiásban is azt mondja: Akik az Úrban bíznak, erejük megújul. Számomra ez azt jelenti, hogy el kellett fogynia, hogy meg tudjon újulni. Ő azt mondja: „Én leszek az, Aki felkeltelek téged. Én leszek az, Aki életet adok.”
Ezék 37:7-8 És én prófétálék, a mint parancsolva vala nékem. És mikor prófétálnék, lőn zúgás és ímé zörgés, és egybemenének a tetemek, mindenik tetem az ő teteméhez. És látám, és ímé inak valának rajtok, és hús nevekedett, és felül bőr borította be őket; de szellem nem vala még bennök.
A prófétálás, az Úr szava az életedben, annak a jelentősége helyére teszi a dolgokat. Zsid 4:12 az Ige, ahogy behatol a szívedbe, helyére teszi a dolgokat. Nincs szükséged személyiségfejlesztő tanfolyamokra vagy könyvekre. Az Igére van szükséged. Hallanod kell az Úr szavát.
Ezék 37:9-10 És monda nékem: Prófétálj a szellemnek, prófétálj embernek fia, és mondjad a szellemnek: Ezt mondja az Úr Isten: A négy szelek felől jőjj elő szellem, és lehelj ezekbe a megölettekbe, hogy megéledjenek! És prófétálék a mint parancsolá. És beléjök méne a szellem s megéledének, s állának lábaikra, felette igen nagy sereg.
Az Úr Szelleme az, Aki erőt tud adni neked. Nem akaraterőre van szükséged, hanem a Szent Szellemre van szükséged. Tanulj meg Hozzá menni. Ján 6:63-ban azt mondja: „Az Én beszédem szellem és élet. A Szellem az, Amely megelevenít titeket.” Látod? Beszéd és Szellem. Itt is ugyanez. Szükségem van az Igére, de szükségem van arra is, hogy a Szent Szellem leleplezze számomra az Igét. Nem csupán ismeretre van szükségem, hanem 2Kor 3:6 arra van szükségem, hogy a Szellem mutassa meg annak a valóságát, és akkor élet lesz bennem.
Ezék 37:11 És monda nékem: Embernek fia! ezek a tetemek az Izráel egész háza. Ímé, ezt mondják: Elszáradtak a mi csontjaink és elveszett a mi reménységünk; kivágattunk!
Ha úgy érzed, hogy nincsen erőd, ha úgy érzed, hogy nincs reménységed, akkor ez önmagában igaz, hogy te nem tudod megoldani a helyzetet, de ott van Isten, Ő tudja, hogy mit szeretne tenni. Ezék 37:12-13 „Én elevenítem meg őket. Azért, hogy megtudják, Én vagyok az Úr.”
Úgyhogy amikor belekerülsz egy ilyen helyzetbe, az Úr visz bele, neked nincs hatalmad felette. Amire szükséged van, az az Ige és a Szent Szellem, hogy jobban megismerd Őt. Ezék 37:14 „Visszaviszem őket az Ígéret földjére.” E helyzet után Isten oda helyez téged, amire teremtve lettél, az imádat helyére, a hála helyére. Jézus megkérdezte Fülöpöt: Hogy etessük meg a népet? „Nem tudom, de Te tudod.” Hálát adtak, és Jézus meg tudott dicsőülni.
Úgyhogy jó helyen van, az Úr házában vagy. Ne felejtsd el a te részed, hogy adj hálát a mindenható Úrnak. Amire szükséged van, az az Ige, de a Szent Szellem megelevenítésében. Ámen.
P. Shane
P. Kende előző üzenetére gondolok (2015.04.05. du. P. Kende: Jézus az egyetlen élet-adó), hogy az élet a halálon keresztül jön, és azt mondta, hogy a törvényeskedés az, amikor nem hajlandó valaki meghalni azért, hogy aztán adhassa azt, amire szükség van. A törvényeskedés az, amikor a minimumot tesszük meg. Róm 8:32 Isten a tulajdon Fiát nem kímélte, hanem Őt mindnyájunkért odaadta.
Isten tudta, mire van szükségünk, látott minket a bűnünkben. Látta, hogy elveszettek vagyunk, hogy a pokolba tartunk, és nem kímélte a tulajdon Fiát. Ez annyira csodálatos! A legtöbbet tette meg értünk, elküldte a Fiát. Fil 2:6-8-ban Urunk alázata, hogy a legmagasabb helyről eljött a legeslegmélyebb helyre, Istenként emberré vált. Aztán nem csak emberré, hanem a legalacsonyabbá, szolgává lett. Aztán még mélyebben megalázta Magát, a kereszthalálig. Ez elképesztő! Mert erre volt szükségünk Tőle.
Mire van szükségük az embereknek? Nagyon nagy tudásunk lehet, és megoszthatjuk ezt a nagy tudásunkat emberekkel, és próbálhatunk segíteni embereknek. Találkoztál már valaha olyan emberrel, akinek segítségre volt szüksége? 🙂 Persze, hogy igen. Érdekes, ahogyan válaszolunk erre a szükségre. Könnyű törvénykezőnek lenni. Könnyű tanítani, de egészen más dolog lefektetni az életem.
Amikor Jézus eljött a Földre, akkor tanított. Ámulatba ejtő módon tanított. Az emberek csodálkoztak a kegyelmes szavakon, amiket szólt. Megdöbbentette őket a tanítása. Úgy beszélt, mint akinek tekintély adatott, nem úgy, mint az írástudók. Ő tanított, és többet is tett ennél, emberré vált. Amikor eljött a Földre, nem csak néhány hétig élt. Azt is megtehette volna, hogy emberré válik, és még csecsemőként meghal. Ezt is megtehette volna. Bűntelen, és ez elég lett volna számunkra.
Nem csak azért jött, hogy meghaljon a bűneinkért, hanem azért, hogy kifejezze az életet felénk. 33 évig élt ezen a Földön, de nem kellett volna ezt megtennie. Három évet töltött a tanítványokkal, tanította őket. Ezen felül kifejezte Isten életét feléjük. Ján 1:18 amikor eljött, akkor az emberek igazán láthatták, hogy kicsoda Isten. Nem csak hallották Isten tanítását, hanem látták Istent. Ján 14:9-ben azt mondta Fülöpnek: „Aki Engem látott, az Atyát látta. Ti láttátok, kicsoda Isten.”
Többet tett annál, mint amire számítottunk volna. A tanítványokkal volt. Tehette volna, hogy csak tanítja őket, de tudta, hogy ez nem elég. Tudta, hogy nem fogják érteni. Voltál-e már úgy, hogy hallottad a tanítást, de nem ment át. Bejöttél a gyülekezetbe, hallottad az üzenetet, és utána azt mondtad: „Fogalmam sincs, hogy ez most miről szólt! Van azonban több ennél. Van valami, ami miatt vissza akarok jönni.” Ez Krisztus élete. Igen, a gyülekezetben a tanítás az alapja annak az életnek, de ugyanakkor a lefektetett életek is. Emberek, akik veszik az Igét, és azáltal élnek.
Jézus kifejezte Isten életét a tanítványok felé. Nem úgy volt vele: „Na, jó, elmegyek a Földre, aztán essünk túl rajta, amilyen gyorsan lehet. Vissza kell mennem a mennybe. Ott a trónusom.” Nem! Harminchárom évet élt itt. Időt töltött a tanítványokkal.
Látnunk kell Krisztust! Amikor nincsen kifejeződése Krisztusnak, akkor szükség van szabályokra és törvényekre. Ezt láthatjuk a különböző országokban. Minél távolabb van egy ország Krisztustól, annál több törvényre és szabályra van szükség, hogy rendben tartsák az embereket. A dolgok, amik működnek olyan országokban, ahol Krisztust kifejezik, nem működnek olyan országokban, ahol nem fejezik ki Őt.
Ezt mondhatjuk a gyülekezetre is. Ha nem fejeződik ki Krisztus, akkor több szabályra és törvényre van szükség. Akkor el kell, hogy mondják, mit csináljunk. Akkor kellenek emberek, akik nézik az életünket, hogy követjük-e a Bibliát. Viszont nincs szükségünk több szabályra és törvényre. Krisztus kifejeződésére van szükségünk. Magyarországnak Krisztus kifejeződésére van szüksége. Az embereknek látniuk kell Krisztust, arra van szükségük. Isten életét kell látniuk. Ahogy p. Kende mondta, Isten élete csak a halálunkon keresztül lehetséges.
A saját életemre gondolok: a saját rendelkezésre állásom, hogy elveszítsem az életem. Amikor először jöttem ebbe a Szolgálatba, kicsit más voltam, mint most vagyok. Nem fogom elmondani, hogy milyen voltam, mert lehet, hogy az nem lenne túl bátorító. 🙂 Lehet, hogy mégis az lenne, nem tudom. Akárhogy is, az USA-ban, Maine államban mentem be egy gyülekezetbe.
Valószínűleg olyan ember voltam, akit nem szívesen látnak egy gyülekezetben. Valójában egy lány miatt mentem oda. Erről még sosem beszéltem nyilvánosan, de így jöttem a Szolgálatba. Isten sok mindent tud használni. 🙂 Valójában ő a gyülekezet pásztorának a lánya volt. Mostmár látom, milyen nagy kihívás lehetett számára felém szolgálni. 🙂 Ki kellett volna dobnia. Odahajtottam az autómmal, és volt benne elég bizonyíték arról, hogy hol jártam előtte, előző este.
Mire volt szükségem, amikor elmentem abba a gyülekezetbe? Arra volt szükségem, hogy megmondják nekem, rosszul élek és nincs igazam? Ezt már akkor is tudtam. Semmiféle más életem nem volt. Tudtam, hogy mi volt az, amit helytelenül tettem. Megdöbbentem azonban abban a gyülekezetben. Nyolc ember volt ott. Bizonyára nagyon féltek, hogy rossz hatással leszek arra a gyülekezetre, mert olyan kicsi volt. Viszont annyira meglepődtem a szeretet miatt, a törődésen.
Aztán később megtudtam, hogy imádkoztak értem, és ez megtört. Megdöbbentett. Olyan kicsi dolog volt valójában. Valaki imádkozott értem, és törődött velem. Ez igazán megnyitotta a szívemet. Bementem a lakásukba, és sosem ítéltek meg. Ez bizonyára nem volt könnyű. Könnyebb lett volna azt mondani: „Tűnj el a lakásomból! Takarodj a lányom mellől! Mit képzelsz?! Terveink vannak számára, és te annak nem vagy része. Csak nézz magadra! Miféle fazon vagy? Legyél jobb ember!”
Ám hajlandóak voltak lefektetni az életüket, hajlandóak voltak nem ragaszkodni a jogaikhoz és megítélni engem, és nem azt adták, amit érdemeltem. Ez annyira megérintett engem, és tanítvánnyá váltam. Ezt a mai napig képtelen vagyok feldolgozni. Hajlandóak voltak elveszíteni az életüket, elengedni azt, amit tenni akartak, és Krisztussal szolgáltak felém hit által. Ez egy lassú folyamat volt, azt hiszem, de bejutott a szívembe.
Amikor látjuk valakinek a bűnét, látjuk, hogy valaki helytelenül viselkedik, akkor mihez kezdünk ezzel? Annyival könnyebb törvénykezőnek lenni! Mert az semmibe sem kerül. A törvényeskedés a legkönnyebb szolgálat. Nem kell elveszítenem ahhoz az életemet. Csak egyszerűen elmondom a másiknak, hogy mit kell tennie. Adhatok törvényeket és szabályokat. Krisztus azonban nem azért jött, hogy ezt tegye.
Krisztus azért jött, hogy többet tegyen, minthogy csak tanít minket. Azért jött, hogy elveszítse az életét. Ő vált a megoldássá a bűneinkre. Az lett megoldás, hogy Őt ismerhetjük az Ő halálán keresztül. Ahogy halált halt, úgy meghalt egész életén át. Minden azért tett, hogy az Atya tetszésére legyen. Mindent, amit tett, értünk tett, hogy életünk lehessen, és bővölködhessünk.
A kapcsolatainkban – hajlandó vagyok-e elveszíteni az életem, amikor látok egy problémát a házastársamban? – könnyű törvénykezőnek lenni. Nehezebb elveszíteni az életem. Hajlandó vagyok ezt megtenni? Hajlandó vagyok elveszíteni az életem, hogy Krisztus élete kifejeződjön? Mert láthatjuk a problémákat, és mondhatjuk: „Rendben, ezt helyrehozom. Tudod, mire van szükséged? Olvasnod kell a Bibliát! Többet kell imádkoznod! Többet kell gyülekezetbe járnod. Ezt kell tenned.” Az emberek tudják. A dormban a lakótársak tudják. A házastársunk tudja. Ám ennél többre van szükségük.
Hajlandóak vagyunk a megoldás lenni? Hajlandóak vagyunk életet adni nekik? Hajlandóak vagyunk kifejezni Isten életét? Azt adni, amire igazán szükségük van, az sokba kerül. Könnyű azt mondani: Ez a probléma, ezt tedd! Sokkal nehezebb elveszíteni az életem. Sokkal nehezebb meghalni, elveszíteni valamit, hogy megláthassák Krisztust.
Ez minden, amire szükségük van, hogy valaki hajlandó legyen elveszíteni az életét. Azt hiszem, mind megoszthatnánk hasonló bizonyságot, hogy meglepett minket, mennyire szerettek és szolgáltak felénk. Megláttuk Krisztust másokban, amikor szerettek minket, amikor türelmesek voltak velünk, amikor nem azt mondták nekünk, hogy mit kéne tenni, hanem láttak és adtak egy nagy ölelést például. Kegyelemmel szolgáltak felénk.
A törvényeskedés nem válasz. Lehet, hogy valakit elvisz arra, hogy a helyes dolgot tegye, de soha nem a jó okból fogják tenni azt. Lehet, hogy megteszik, de halál lesz. Ha viszont az életünkkel szolgálunk emberek felé, ha hajlandóak vagyunk megtenni többet a minimumnál… Ahelyett, hogy azt mondanánk: „Itt ez a tíz dolog, ezeket tedd! Tedd meg mindet, és találkozunk egy hónap múlva!” Krisztus nem ezt tette. Krisztus három évet eltöltött velük, személyesen tanította őket. Amikor tanítványozunk embereket, ez ugyanígy működik. Az életünket adjuk nekik, időt töltünk velük, megbocsájtást szolgálunk feléjük. Szeretjük őket, és kifejezzük Krisztus életét.
Mi lehetünk a megoldás mások számára. Nem mi, hanem Krisztus, amikor mi elveszítjük az életünket. Mert az embereknek látniuk kell Krisztust. A törvényeskedés olyan egyszerű, de az a legkevesebb, az a minimum. Krisztus azonban a legtöbbet megtette értünk, és mi ugyanezt megtehetjük. Ez a gyülekezetnek is hasznára válik, a házasságunknak is hasznára van, az országunknak hasznára van, mert Krisztus lelepleződik. Ámen.
Urunk! Köszönjük a szolgálatodat felénk. Köszönjük, hogy Te többet tettél a minimumnál. Az egész életed alatt a maximumot élted az Atyáért és értünk. Eljöttél és odaadtad az életedet. Urunk, annyira hálásak vagyunk ezért a szolgálatért! Köszönjük a kegyelem kifejezését, a bevégzett munka tanítását, a hosszan tűrés szolgálatát, a feltétel nélküli szeretetet. Megváltoztunk, és folyamatosan változunk. Köszönjük, Urunk!
Lehet, hogy még soha nem vetetted a hited Jézusba. Személyesen érted meghalt azon a kereszten, hogy örök életed lehessen. Nem azért, hogy vallásos legyél, nem azért, hogy a helyes dolgokat tedd, hanem azért, hogy ismerhesd Őt, és szerethesd Őt. Érted halt meg. Lehet, hogy még soha nem vetetted a hited Jézusba, de most itt a lehetőség. Érted halt meg. A legmélyebb tenger fenekére vetette a bűneidet. Olyan messze vitte tőled, amilyen messze van a kelet a nyugattól. Önként tette azzal, hogy lefektette az életét. Ha szeretnéd most Krisztusba vetni a hited, mondd ezt: „Úr Jézus! Elfogadlak személyes megváltómnak. Köszönöm, hogy meghaltál értem.”
Ha ezt most tetted meg először, küldj nekünk egy e-mailt (iroda@nullbibliaszol.hu), hadd imádkozzunk érted.