Hogyan élhetsz Isten tökéletes akaratában? (Nyári Bibliaiskola)

2016 augusztus 18. csütörtök  18:00

Az óra címe első lépésben ez volt: Hogyan járjunk Isten tökéletes akaratában? Érdekel? Arra gondoltam, ha érdekes címe lesz az órának, akkor többen jönnek el, és beszélhetek bármiről. Remélhetőleg cím szerinti témát is érinthetjük kicsit.

Mi az, amire el vagyunk hívva?

– Közösségre Jézussal, 1Kor 1:9

Mi az, ami megkülönböztet minket, hívőket a hitetlenektől? Mi az a mód, ahogy élünk?

– Hit által élünk.

Az igaz az ő hite által él, Róm 1:17. A hit honnan jön?

– Hallásból, Róm 10:17.

Ezt könnyű megjegyezni! Róm 1:17 és Róm 10:17 – mi a különbség a kettő között? 0, azaz semmi.

Tudod, hogy csak most tudsz hit által élni? A mennyben ez nem lesz meg. Zsid 11:6 csak hit által lehet Istennek tetszeni. Róm 14:23 minden, ami nem hitből van, az bűn. Úgyhogy nyilván a hit jellemzi az életünket. Hogyan hozzuk a döntéseinket? Hit által.

Az óra első része – erről beszéltem már egy vezetőségi találkozón júniusban – a döntéseidről szól. Hogyan hozzunk döntéseket?

Voltál már fáradt? Gondolj bele, csak most lehetsz fáradt. A mennyben nem lehetsz fáradt. Lehet, hogy ezt az állapotot most utálod, de a mennyben nem tudsz majd fáradt lenni. Belegondoltál már, hogy milyen lesz az ezeréves királyság? Ha jó a megértésünk, picit máshogy fogunk kinézni :-), Jézussal leszünk; és lesznek emberek, akiknek ugyanúgy meg kell hozni a döntésüket Jézus mellett. Képzeld, hogy tudsz akkor majd evangelizálni! Ott leszel dicsőségben, odamész az emberhez:

– Megértelek. Én is voltam fáradt.

– Nane! Nézz már magadra!

– Hidd el, én is voltam fáradt! És a fáradtságom közepette Istent választottam. Képzeld, én még olyan világrendszerben éltem, ami Krisztus ellen ment!

(Az ezeréves királyságban ugye Krisztus fog uralkodni.)

– Á, olyan nem lehet, hogy ne Krisztus uralkodna!

Egy nap ez a mostani pillanat aranyat fog érni. Amin ma átmész, aki te ma vagy, az felbecsülhetetlen. Hit által élni – milyen nagy kiváltság! Ha teljesen fel akarom borítani az órám menetét, akkor csak egy gondolat még: A hit olyan dolog, amit most nem látok, de annak ellenére megyek aszerint.

Visszatérve a döntésekhez, a döntés leginkább olyan, hogy valamik közül választanom kell. Kell lenni választásnak. Ha nincs meg a választás élménye, hogy legalább két dolog közül választok, akkor az sztereotípia vagy szokás. Ha reggel felébredsz, kell döntést hoznod arról, hogy felöltözöl? „Most felöltözzek, vagy ne? Most megfésülködjek, vagy ne?” Ezek automatikusan mennek. Ezek szokások. Ezek a szokások tehermentesítik az életedet. Egyszerűen csak túlterhelt lennél, ha mindenegyes dologról mérlegelned kéne, hogy megtedd-e, vagy sem.

Úgyhogy nagyon-nagyon sok olyan dolog van az életedben, amiről egyszer már hoztál döntést. Ahhoz, hogy megtedd, nem kell még egyszer döntést hoznod. Reggel felkelsz, felöltözöl, ez nem kérdés. Ám az, hogy milyen ruhába öltözz… Lányok! Nem tudom, hogy vagytok ezzel. Nem kell nyilatkozni erről. 🙂 Nekem az működik, hogy este kikészítem a ruhámat, és valószínűleg kedvtől függetlenül ugyanaz teljesen jó lesz reggel is. Ám van némi tapasztalatom arról, hogy van – mármint hölgy –, aki hiába készíti ki a ruhát este, reggelre teljesen máshogy tűnik az egész világ. Az, hogy most milyen ruhát veszek fel, döntést igényel. Ha hidegebb van, melegebb ruhát veszek fel, ha esik az eső, viszek esőkabátot, stb.

Mi alapján hozunk döntéseket? Ez kettő dolog: mennyire hasznos és mennyire valószínű. Felöltözöl, az nem kérdés, hanem az a kérdés, hogy milyen ruhát veszel fel. Ha meleg ruhát veszek fel, az hasznos, mert nem fogok fázni; és nagyon valószínű, mert megnéztem, hogy tényleg hideg lesz. Tehát minél hasznosabb valami, vagy minél valószínűbb valami, ennek arányában hozom meg a döntést.

Van egy nehézség az életünkben. Rengeteg szokást hozunk magunkkal. Nagyon-nagyon sokat. A legtöbbnek még csak nem is vagy tudatában. Nagyon sok vers van erről a Bibliában. „Öldököljétek meg a földi tagjaitokat.” „Vessétek le az ó-embert.” „Újuljatok meg az elmétek megújulása szerint.” Ezek mind arról beszélnek, hogy a szokásokat, amiket kialakítottál az életedben, cseréld le.

3Móz 18:3 Ne cselekedjetek úgy, ahogy Egyiptom földjén szokás, ahol laktatok. Úgy se cselekedjetek, ahogy Kánaán földjén szokás, ahová beviszlek titeket. Ne járjatok szokásaik szerint!

Azt mondja Isten: Ahogy a világ él, te ne úgy élj! Éva hogy bukott el?

1Móz 3:6a Mivel úgy látta az asszony, hogy jó volna enni arról a fáról,

„Hasznos lenne számomra.”; és úgy döntött, hogy eszik a tiltott gyümölcsből.

Mát 25-ben van a három szolga példázata, akik kapják az öt, a kettő, az egy talentumot. Mit mond a harmadik, amelyik elásta a földbe, hogy miért ásta el?  „Tudtam, hogy kemény mester vagy, és még ott is aratni aratsz, ahol nem vetettél.” Azaz: „Tudtam! Valószínű. Sőt, biztos. … Biztos, hogy Isten nem olyan, amilyennek mondja Magát.” Ezért hozott olyan döntést, ami nem hitből volt.

A világrendszer alapján alakítottál ki szokásokat, és ebből rengeteg van az életedben.

Van még egy dolog. Máshogy értékeled, hogy mi hasznos és mi valószínű, mint ahogy Isten értékeli.

– Veszítsd el az életed Én értem.

– Ez hasznos? Dehogyis! Viccelsz? Éppen hogy magamért élek!

– Ne tápláld a tested a kívánsággal!

– Akkor minek éljek?

Teljesen más az értékrendszerünk. Még azt is félreértjük, hogy mennyire valószínű valami. Nem látjuk Isten valóságát. Nem látjuk azt, hogy Ő vissza fog jönni. Nem látjuk azt, hogy Ő a világmindenség Teremtője, és amit elmondott ebben a Könyvben, az teljes mértékben úgy van. Úgy értem, látjuk, el tudom mondani a szavakat, de amikor ott vagyok az életemben egy bizonyos helyzetben, fáradtan, kétségbeesetten, akkor mégsem aszerint hozom a döntésemet.

Mi az, ami segít nekünk, hogy a régi szokásokat kitegyük az életünkből?

Zsid 11:1 A hit pedig a remélt dolgok felőli bizonyosság és a nem látott dolgokról való meggyőződés.

Ez a vers két dologról szól.

1) A hit a remélt dolgok felőli bizonyosság. Ez micsoda? Reménylett dolgok valósága. Biztos dolog. Ez számomra hasznos. Remény.

2) A nem látott dolgokról való meggyőződés. Meggyőződés. Ez mit jelent? Több mint valószínű.

Csak hit által tudod újraértékelni ezeket a dolgokat. Mert a hit tud új értéket adni egy döntésben. A hit hasznosságot ad és bizonyosságot. Másképp nem működik.

Fil 3:7-8 De amik nekem egykor nyereségek voltak, azokat kárnak ítéltem Krisztusért. Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének gazdagsága miatt, akiért kárba veszni hagytam és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem,

„Kárnak ítélek minden nyereséget.” Ezt hogyan tudta megtenni Pál? Tudta, hogy Krisztus megismerése hasznosabb a világ összes értékénél. Hasznosabb a láthatónál az, hogy megismerjem Krisztust.

Fil 1:6 Ezért meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégezi a Krisztus Jézus napjáig.

Teljes bizonyosság.

2Tim 1:12 … tudom, kinek hittem, és meg vagyok győződve róla, hogy a nála letett kincsemet meg tudja őrizni arra a napra.

Itt jön egy kérdés, amivel kezdtem is: Mi a hit?

Róm 10:17 Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Krisztus beszéde által.

Mi ez a két dolog? A hallás az rhéma. Amikor a Szent Szellem személyesen rávilágít az életedben egy dologra. Mi a másik? Isten Igéjének a hallásából. Ez az Ige.

A hit. Kell Isten Igéje hozzá, hogy mi az, amit Isten mondott, és kell a Szent Szellem, hogy megvilágosítson egy adott Igét az életedben, és ekkor tudsz hitben élni. Nem tudsz úgy hitben élni, hogy nem hallottál előtte Istentől. Mert hinni csak abban tudsz, amit hallottál, amit mond Isten. Úgyhogy a hit az nem akaraterő. A hit nem kitartás. Hanem a hit olyan dolog, amit én hallottam, és arra ráállok, még akkor is, ha nem látom. Igen, ebben van kitartás, de előtte hallottam.

Az Ige. Szeretjük az Igét? Van egy folyamat az életünkben. Legyen egy halmaz: ez az, amit az Igéből ki tudsz szedni. Rengeteg Isten szerinti dolog: olvasom a Bibliám, nem pletykálkodom, imádkozom, tanulom az Igét… Rengeteg Isten szerinti dolog. Hívjuk ezeket most egyszerűen meggyőződéseknek. Olyan meggyőződés, amit az Igére alapozol. Ezek nagyon hasznosak. A keresztény életed elején úgy kezded, hogy megtanulsz olyan döntéseket hozni, ami Isten szerinti döntés vagy világi. Mondhatnám úgy is: hit által vagy látás által.

5Móz 30:19 Bizonyságul hívom ellenetek a mai napon a mennyet és a földet, hogy elétek adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot. Válaszd hát az életet, hogy élhess, te is, és utódaid is.

Istent választom, vagy nem Őt választom – ez a keresztény életem első része. Ez nagyon fontos, hogy fel tudjam ismerni, hogy egy dolog Istentől van, vagy ez a dolog világi. Aztán megyek tovább az életemben, és hoznom kell olyan döntéseket, amikor két Isten szerinti dolog között választok. „Ezt a szolgálatot válasszam, vagy azt?” Evangelizáción: Ehhez az emberhez menjek oda, vagy ahhoz? Mindkettő Isten szerinti. Nagyon sok ilyen van az életünkben. Honnan tudom, hogy melyiket válasszam? Ez az, amit az érettségben előre vezető úton tanulunk meg.

Róm 12:1-2 Kérlek azért titeket, testvéreim, Isten irgalmára, hogy szánjátok oda testeteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul. Ez a ti okos istentiszteletetek. És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el az elmétek megújulása által, hogy megítélhessétek, mi Isten jó, kedves és tökéletes akarata.

5Móz 30:19-ben azt mondja: Válassz Isten és a világ között; itt pedig azt mondja, hogy Isten tökéletes akaratát válaszd. Ez specifikusabb.

Itt jön a lényeg:20160818-sb-pbartha_1Ez a halmaz (1) a meggyőződések, vagy úgy is mondhatnám, hogy ez itt az Ige. Ha csak ebben élek, akkor elmulaszthatom Isten tökéletes akaratát. Mert kell, hogy Isten mondja meg, mi az Ő akarata. Ez felülről való bölcsesség, a Szent Szellem megvilágosítása (2).

20160818-sb-pbartha_2

A metszet halmaz (3) Isten tökéletes akarata.

Vannak keresztények, akik (1)-ben élnek. Ha csak ebben élsz, akkor törvénykezővé válhatsz. Nem vagy rugalmas, szűklátókörűség jellemez.

Aztán a másik kategória: Az Úr Szelleme azt mondta nekem, hogy… Ha csak ebben élek, akkor szubjektív leszek. Ha csak abban élek, hogy az Úr mit mondott nekem, az nagyon síkos terület. Ha nincs az Igével összhangban, az nagyon sikamlós terület. Mostanában hallottam valahol, hogy egy ember megpróbálta meggyőzni a pásztort, hogy Istentől van az, hogy házasságot törjön. „Engem Isten úgy vezet, hogy…”

Kell mindkettő. Kell az, hogy a Szent Szellem betöltsön engem, viszont kell az Ige is az életemben. És a hit az, amikor a Szent Szellem szól egy Igére mutatva, és ez az, ahogy le tudom cserélni apránként a régi szokásaimat, mert a Szent Szellem vezet ebben. Ez nem egy önmagamat analizáló program, hanem személyes, élő, valós kapcsolat.

Péld 3:5 Bízz az ÚRban teljes szívedből, és ne a magad értelmére támaszkodj!

Az egyik, ami meggátol abban, hogy Isten akaratában éljek, amikor a saját értelmemre támaszkodom, amikor a saját tapasztalatomra támaszkodom. Keresztényként lehet, hogy ez csak később kúszik be az életedbe. Amikor már van keresztény tapasztalatod, amikor már tudod, hogy hogyan működnek a dolgok, akkor kezdesz a saját értelmedre támaszkodni.

Ászá ilyen király volt. 2Krón 14-ben látjuk, hogy uralomra került, aztán ledöntötte az oltárokat, kitisztította az országot, megerősítette a városokat. Nagyon sok jó dolgot tett. Aztán sok évvel később már az egykori ellenségében bízott, hogy megszabadítsa az aktuális ellenségétől, és elhagyta az Urat az élete végén.

2Krón 12:1 Mikor pedig Roboám megszilárdította királyságát, és megerősödött, elhagyta az ÚR törvényét, és vele együtt az egész Izráel.

Roboám megerősödött, és elhagyta az Urat. Ne támaszkodj a saját értelmedre! Egy gondolat: Ha azt gondolod, hogy a döntéseidnek nincsen hatása, erről ott azt írja: elhagyta az ÚR törvényét, és vele együtt az egész Izráel. Ha elhagyom a hitemet, lehet, hogy ezzel együtt az egész családom is. Van jelentősége az életednek, van hatása az életednek, így is, úgy is.

Tehát az lehet az egyik, ami nehezíti, hogy Isten akaratában éljek, hogy a saját értelmemre támaszkodom. A másik a bukástól való félelem. Lebénít. Nem merem megtenni, mert mi van, ha elbukom benne. Van bennem egy érzés, hogy mindent jól kell csinálnom.

Mi itt újszövetségi hívők vagyunk. Mondtad már a szívedben valaha: „Izrael a pusztában a csodák ellenére hitetlen volt? A Vörös-tenger kettévált! Én biztos nem lettem volna ilyen, mint ők.” Ez benne van a szívünkben, és ez a gondolat arra késztet, hogy én jobb legyek, mint ők. Arra késztet, hogy ne hibázzak. Olyan helyre tesz, ahol hosszú távon nem bírok megállni. Ha megnézed Jézus tanítványait, én nem úgy fogalmaznék, hogy néha eltévesztették, hogy mit akart Jézus, hanem így: néha megértették, hogy mit akart Ő. Ez a kedvencem:

Luk 22:15 és azt mondta nekik: Vágyva vágytam arra, hogy mielőtt szenvednék, megegyem veletek a húsvéti bárányt.

Elmondjam, hogy a 21.sz-ban hogyan néz ki erről egy világi kép? Egy fiú a lánynak: „Ó, te vagy az életem szerelme! Te vagy az, akire vártam.” Jézus a teljes szívét kiönti itt a tanítványoknak, és néhány verssel később a tanítványok azon veszekednek, hogy ki a nagyobb. Úgy értem, ha lány vagy, és odamegy hozzád egy srác, és kiönti a szívét… El sem tudom képzelni, milyen lehetett Jézusnak. Elmondta: „Én érted élek. Ezért jöttem el.”; és őket tényleg az érdekelte, hogy ki a nagyobb?!

Amikor így kiöntöd a szíved, várod a választ. Több helyen már elmondtam a következőt, ami az egyik rokonommal történt meg. Éppen a testvérének öntötte ki a szívét. Még tizenévesek voltak. A kistestvér válasza – kedvencem –: „Vajon meg tudom nyalni a könyökömet?” A tanítványok hasonlóan nehezen találták el, hogy miről beszélt Jézus. „Vágyva vágytam arra, hogy mielőtt szenvednék, megegyem veletek a húsvéti bárányt.” Mire a tanítványok: Szerintem én jobb vagyok, mint te.

Péter a Gecsemáné kertben hősiesen előrántotta a kardot, és levágta a szolga fülét. Szerinted tudta, hogyan kell harcolni? Tudta, hogy mikor van itt a harc ideje? Tudod, mikor volt ott a harc ideje? Amikor Jézus szólt: „Gyertek, imádkozzatok Velem!”; akkor elaludt. Péter nem ismerte fel, hogy melyik harcot kell harcolni. Nem ismerte fel a harc idejét, de még csak az eszközt sem. Az ima a harc, és nem a kard.

Annyi ilyen példa van a Bibliában, hogy a tanítványok nem igazán értették meg Istent! Most az a kérdésem: Szerinted te különb vagy? Én csak próbálom levenni rólad a nyomást. Nem tökéletességre hívott Jézus, hanem ahogy mondtam az elején: közösségre hívott Jézus.

Viszont ez még egy dolgot létrehoz a szívemben. „Neked tökéletesnek kell lenned. Ha nekem, akkor neked is!” A testvéremmel szemben elképesztő elvárást támasztok. Szerinted a másik meg tud felelni az elvárásaidnak? „Már több éve hívő vagy! Mégis szakadt rövidnadrágban jössz bibliaórára?” Hány ember van, akitől elválasztom magam a szívemben, mert nem tud megfelelni az én elvárásomnak?

Róm 14:4 ne ítéld meg más szolgáját! Ez a te dolgod, hogy ítélgesd? Az ő urának áll vagy esik, de az Úr meg fogja tartani. Jézus csapatában ott volt Júdás, Ő választotta apostolnak. Ha Jézusnak belefér… (Értsd jól!) „Akkor én különb vagyok Jézustól, mert nekem nem!” Magammal szemben sem, és a másikkal szemben sem lehet.

1Kor 13. vége. Hogy látunk most? „Teljesen tökéletesen.” Nem! Tükör által homályosan. Lesznek dolgok, amiket félreértesz. Fogsz elkövetni hibákat, és mások is fognak hibákat elkövetni. Én nem őket mentem fel, és nem téged mentelek fel, hogy vétkezz, amennyit csak akarsz, hanem azt mondom, hogy nem lehet ez a közösség alapja. Hanem a szeretet. Ha nincs szeretet, akkor nem ér semmit az egész. A szeretet pedig csak akkor tud megnyilvánulni, amikor én a másik javát szeretném. Amikor nekem nincs belőle előnyöm. Nem csak ekkor, de ekkor nyilvánul meg a legjobban.

Néha az a baj, hogy túl erősek vagyunk.  Néha az a baj, hogy túl jól csináljuk a dolgokat, és a szeretet kiesik emiatt. Kezdek átcsúszni a teendőkbe. Amikor a teendő vagy a program a fontos, akkor sokkal könnyebben megítélem a másikat, mert valamit rosszul csinál, vagy én csinálok valamit rosszul. Ám ha a kapcsolat a fontos, akkor odamegyek a másikhoz, nyilván elmondom, hogy hogyan csináljuk jól, és a kapcsolat megmarad. A szívemben nincs elválasztás.

A második, amiről szeretnék beszélni – fájdalmas lesz, amit mondok – az a megtöretés. Ez Isten akarata, kész! Ezt nem lehet szépíteni. Isten sokféle módot választ a megtöretésre. Sok esetben embereket használ. Az elképzeléseim nem úgy alakulnak, vagy a körülményeim.

Mózesnek: Szabadíts meg a népet! Mire egyesével kezdi megölni az egyiptomiakat. 🙂 Aztán negyven évig a pusztában van. Az a kérdésem, hogy Mózesre a pusztában én hogyan nézek. „Visszacsúszott! Beégett. Megpróbálta…” Isten a legnagyobb munkáját Mózes szívében a pusztában végezte el. Milyen volt kívülről? Nem is volt emberek között. Egyes kommentátorok azt mondják, hogy annyit volt a juhokkal, hogy azért dadogott. Elfelejtette a nyelvet. Mennyi ideig volt ott? Negyven évet. Úgy is mondhatnánk, hogy az életének az egyharmadát.

Mennyire vagy türelmes magadhoz? Hol kéne, hogy tarts a keresztény életedben most, és ott tartasz-e? Milyen terveket tűztél ki, hogy ott tarts? Ismerősen csengenek a kérdések? Mózes az élete egyharmadát a pusztában töltötte. Ábrahám kb. huszonöt évet. Nem tudom pontosan, de nagyon sokat. Ő is legalább az élete tizedét, vagy még többet. Péter: Én képes vagyok meghalni Érted! Aztán hova ment Péter? Még a többi tanítványt is magával vitte.

Márk 4:26-28 Ezt is mondta: Úgy van az Isten országa, mint amikor az ember elveti a magot a földbe, és közben éjjel és nappal, amíg ő alszik, majd fölkel, a mag kihajt és felnő, maga sem tudja, hogyan. Mert magától terem a föld, először zsenge szárat, azután kalászt, majd érett szemet a kalászban.

Annyira önközpontúak tudunk lenni a növekedésünkkel kapcsolatban vagy a keresztény életünkkel kapcsolatban! „Mit tegyek, hogy elkerüljem Péter hibáját?” Lehet erről beszélni, de egyet tudok, hogy Krisztus végzi a munkát az életedben. Hogyan? Nem tudom.

„Most akkor azt akarod mondani, hogy ha benne vagyok egy nehéz helyzetben, akkor maradjak benne, mert ez Isten akarata, hogy megtörjön a helyzeten keresztül?” Azt mondom, hogy nem. Van, amikor harcolok. Van, amikor az történik, hogy Isten megszabadít a helyzettől. Dán 3-ban a három zsidó fiút megszabadította a kemencében. 1Móz 32-ben Jákóbot megszabadította a helyzetben.

1Móz 32:30b láttam Istent színről színre, és megszabadult a lelkem.

Nem tudom, hogy mikor melyik. Van, amikor a helyzettől szabadít meg Isten, és van, amikor a helyzetben. Nem tudsz erről szabályt írni. Mert ha szabályt írnál rá, akkor abban élnél csak. Isten személyes is. Van, amikor azt mondja, hogy kérd, imádkozz. Dániel folyamatosan három hétig imádkozott, és kapott választ. Mózes imádkozott, és azt mondta Isten: Ne imádkozz többet! Pál imádkozott, és azt felelte neki: Nem veszem el a tüskét. Nem tudsz erről szabályt írni.

Isten személyét keresd. Mert ha nem a Személyt keresed, akkor átcsúszol a programba, és ha programban élsz, akkor jobbak és rosszabbak vannak. Lehet, hogy te vagy a rosszabb, és akkor elég sokat kárhoztatod magad, de lehet, hogy a másik a rosszabb, és akkor elmész tőle, és elválasztod magad tőle. Júdás benne volt Isten tervében. Nem az volt Isten akarata Júdás számára, de benne volt a tervben.

Lehet, hogy nehézség, lehet, hogy egy helyzet, lehet, hogy egy körülmény azért van, hogy megtörjön, én pedig menekülök. Kiakadok. Elmegyek. A megtöretés nem kényelmes. A kereszt fájdalmas. Én hiszem, hogy Istennek ez a legnagyobb és legnehezebb munkája, hogy ne erős keresztények legyenek, hanem olyanok, akik Vele vannak. Ez azonban fáj.

Tudod, mit? Sok esetben jogos. Igazad van, hogy az a helyzet úgy nem helyes. Isten minden helyzetben szeretné leleplezni Önmagát neked. Keresd Őt benne. Lehet, hogy a helyzettől szabadít meg, lehet, hogy a helyzetben szabadít meg, de 1Móz 32-ben is Jákób harcolt az Úrral. Őszinte harc. „Uram, ez így nincs rendben! Uram, áldj meg!” – mondta Jákób, és kiment a csípője az élete végéig, de megszabadult a lelke.

Kérlek, ne vedd úgy ezt az üzenetet, hogy csak beletörődsz dolgokba. Szerintem ez nagyon veszélyes, hogy nem átadom az Úrnak, hanem csak elnyomom, de nem vagyok őszinte, vagy nem harcolok. Van, amikor azt mondom: Uram, ez így nincs rendben. Az Úrral teljesen őszinte vagyok, de várok arra, hogy szóljon. Várok arra, hogy Őt meglássam. Ő az egyetlen, Aki meg tud szabadítani.

Lehet, hogy azért van egy helyzet, hogy megmutassa, hogy Ő képes a szabadításra. Gedeon esetében ez volt. „Túl sok annyi ember, aki veled van. Még azt hinné a nép, hogy ők szabadították meg Izraelt.” Végül háromszáz ment százhúszezer ellen. Mi lett a vége? Gedeon aranyszobrot állított magáról. Ezt már általában nem szoktuk olvasni, és én soha nem is értettem régen, hogy miért van ott. Isten tudta, hogy a nagy szabadulás után magának fogja tulajdonítani. Ő elvette az erejét.

Luk 22:31 Simon! Simon! Íme, a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát,

Az nem jó! „Nem jó, de ha erős leszel, kitartasz. Én is imádkozom érted, úgyhogy menni fog!” Ezt olvasod ott? Nem!

Luk 22:32 de én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited. Azért ha majd megtérsz, erősítsd testvéreidet!

Jézus tudta, hogy el fog bukni Péter. Miben bukott el Péter? Végre találkozott a képtelenségével! Végre elég gyenge mert lenni, és azt mondta, hogy nem megy. Azután: Legeltesd a juhaimat! Azután volt az, hogy prédikált, és háromezer megtért.

Káleb negyvenöt évvel később, a puszta után ugyanolyan erős volt, mint előtte, Józs 14:7,10-11. Miért? Mert más szellem volt benne. Ezért végig tudott menni ugyanolyan erősen.

Néha elképzelem, hogy milyen lehetett Mózesnek vagy Ábrahámnak. Úgy értem, akkor nem volt Biblia. Én úgy fogalmazok – bocsánat ezért! –, hogy találgattak, hogy kicsoda Isten. Ábrahám kijött az apja földjéről, és: „Az Urat hallottam? Nem tudom.” El tudod képzelni a helyzetét? Nekünk itt van, hogy látunk mindent. Nekik nehéz volt, mert –értsd jól! – találgattak. Nekünk tudod mi a nehéz? Az, hogy mi őket másoljuk, a cselekedeteiket. Nem Istent keresem, hanem a cselekedetet.

Roboám megerősödött, és elhagyta az Úr törvényét. Jel 2. „Elképesztőek a cselekedeteid, csak elhagytad az első szeretetet!” Az efézusi gyülekezet erős volt, és elhagyta Istent, az első szeretetet. Ez a cél: Isten, Istent keresem, az Ő személyét. Ő valós, élő Személy. Nem csak az (1)-ben élek, hanem van rugalmasságom, hogy a Szellem vezethessen engem.

Mi mindenből képesek vagyunk szabályokat csinálni. Mindenből megpróbálunk következtetéseket levonni. Ami a másik ember életében megtörtént, az nem biztos, hogy a te életedben ugyanúgy lesz. Sémákat, mintákat keresünk. Az élő Istent keresd!

Még egyszer mondom. Lehet, hogy van egy helyzet, és Isten csak arra vár, hogy csapj az asztalra, imádkozz, és vedd komolyan, hogy megszabadulj a helyzettől. „Uram, ha Te vagy a szabadító, akkor szabadíts meg! Te azt mondtad, hogy a jelenlétedben az öröm teljessége van, én akarom ezt az örömöt!” „Addig nem megyek tovább, ha Te nem jössz velünk!” – mondta Mózes.

Lehet az is: Uram, vedd el a tüskét! „Elég a kegyelmem!” Nem tudom, hogy én melyik vagyok melyik helyzetben. Sémákat állítunk az életünkben, ahelyett, hogy az élő Istent keresnénk.

Végezetül. Tedd meg, amit megtehetsz! Szerezz minél több meggyőződést az Igéből! Tedd ki magad annak, hogy Isten tudjon hozzád szólni! Legyen áhítatos időd a Bibliáddal, imaéleted Istennel! Ki tudsz tenni mindent a gondolataidból, és Őrá vársz. Aztán tudd azt is, hogy fogsz hibázni, és mások is, de Istennek van terve. Istennek van terve, úgyhogy Ő tudja ezeket használni. Lehet, hogy éppen azt használja arra, hogy megtörjön.

Ami rajtam áll, megteszem, és Istenre várok az eredménnyel kapcsolatban. Ige, Isten, a hibáim… Nem tudom, mitől nő a mag. Csak nő. Jézus teszi, és ezért Benne bízom. Lehet, hogy negyven év, nem tudom, de azt tudom, hogy Ő teszi, és ezért Őt keresem. Amikor másokkal vagyok, akkor is Őt keresem.

Ámen.

Kategória: Egyéb