P. Bendegúz
139. zsoltár – valószínűleg a legtöbben elég jól ismerjük. A rész, amit olvasni fogunk, nagyon szépen összecseng Róm 8:38-39-cel, ahol arról beszél, hogy semmi nem választhat el minket Isten szeretetétől.
Zsolt 139:7 Hová menjek lelked elől, arcod elől hová fussak?
Sokszor azt hisszük, megtörténhet, hogy elmegyünk olyan helyre, ahol Isten nincsen. Mondhatjuk ezt földrajzilag, és ugyanígy mondhatjuk ezt az életünkben: „Otthagyom Istent! Elmegyek egy olyan helyre, ahol nincs Isten.”; és lehet, hogy nem tudatosan akarok elmenni, de úgy érzem, hogy amilyen vagyok, az távol van Istentől; vagy olyan vagyok, ami nem elfogadható Isten számára, és azt hiszem, hogy elmehetek olyan helyre, ahol nincs Isten az életemben. Viszont a következő versben azt mondja:
Zsolt 139:8 Ha a mennybe mennék föl, ott vagy, ha a Seolban vetnék ágyat, ott is jelen vagy.
Ez a vers szólhat a halálomról, és csodálatos, hogy nincs változás a halál előtt és után. Isten jelen van az életemben mindenhol ma is, és utána is így lesz ez. A lényegi dologban nem történik változás. Lehet, hogy apró részletek változnak, de a lényeg nem változik meg, az, hogy Isten jelen van az életemben.
Aztán persze itt a menny vonatkozhat az égre is, az űrre is. Ha repülőn utazol, akkor gondolkozhatsz ezen, hogy Isten ott sem hagy el. Ha marsi expedícióra készülsz, hidd el nekem, Isten ott is jelen lesz, mert ott van a mennyben, és ha lemész egy bányába, ott is jelen lesz. Ha az életedben magasan vagy, akkor Ő ott van az életedben. Aztán amikor úgy érzed, hogy szinte a pokolban vagy, akkor is ott van az életedben, és ez nem változik meg.
Amikor úgy érezzük, mintha a pokolban lennénk, akkor talán ez a legrosszabb, hogy azt hisszük, Isten nincs ott velünk. Viszont ez a legnagyobb hazugság, amit az ördög el akar hitetni velünk. Mert Ő ott van a legmélyebb ponton is. A Bibliában annyi embernél láthatjuk! Az előző üzenetben (2015.11.25.) volt szó Józsefről, és vannak sokan mások is. Pl. a három héber fiú a kemencében. Amiről azt gondolnánk, hogy az a legmélyebb pont, a három héber fiú akkor találkozott szemtől szemben Istennel a kemencében. Merthogy Isten ott is jelen van.
Zsolt 139:9 Ha a hajnal szárnyára kelnék, hogy a tenger túlsó partján időzzek,
Ez a misszionáriusoknak szól, akik átutaznak az óceánon, hogy még ott is jelen van. Nem tudok sehova se menni Ő előle.
Zsolt 139:11 Ha azt mondanám: „A sötétség biztosan elborít, és éjszakává lesz körülöttem a világosság”,
Gondolkodhatok annyira sötéten, hogy úgy látom, még a világos dolgok is az életemben sötétséggé válnak. Van azonban egy nagyon fontos dolog, az, hogy Isten jelen van. És amikor Isten ott van, akkor:
Zsolt 139:12 a sötétség nem borítana el előled, és fénylene az éjszaka, mint a nappal, a sötétség olyan lenne, mint a világosság.
Igazán nem az a lényeges, hogy milyen körülmények között vagyunk, és az sem, hogy az életem mely szakaszában vagyok. Van egy lényegesebb dolog ennél, az, hogy Isten benne van, és a sötétség Ő miatta világosság. Olyan, mint a világosság.
Mondhatod azt: Azért én ezzel tudnék vitatkozni! Tudod, mit mondok neked? Biztos így van, de én most csak azt mondom, amit Isten mond.
Ennél többet nem kell erről magyarázni, mert, amit Isten mond, az teljességgel valóságos. Isten velünk van, és nem juthatsz el az életedben olyan pontra, ahol Ő ne lenne ott, ahol Ő ne tenné a sötétséget világossággá. Zsolt 55:22 (23) Nem engedi, hogy ingadozzék az igaz.
Drága Urunk, köszönjük Neked, hogy nem juthatunk az életünkben olyan helyre, ahol ne lennél ott valósággal. Köszönjük Jézus a Te drága szent nevedben, ámen.
P. Kende
A gyülekezeti élet olyan, amit tanulnunk kell, amikor hívők leszünk. Ez áldott, nagyszerű dolog. Együtt lenni az istentisztelet előtt, kérdéseket feltenni utána – ez olyasmi, amit tanulnunk kell, mert hozzáad az életünkhöz.
Ha már arról beszélünk, amit itt tanulnunk kell, akkor az egyik ilyen Istennek az Igéje. Hívőkként meg kell találnunk Isten Igéjét a lelkünk számára. Nagyon bátorítalak ebben. Őszintén, minden istentiszteleten tudnék beszélni csak a kapcsolatról a Bibliád és közted. Meg kell találnunk rá az időt, az alkalmat ki kell használnunk.
Valaki azt kérdezte, hogy hogyan lehetne jobb a bizonysága a munkahelyén, mert nagyon elégedetlen volt azzal. Az egyik pásztor nagyon bölcsen azt felelte: Legyen tan az életedben minden nap.
P. Stevens mindig azt mondta nekünk, hogy kell erre naponta egy óra. Szeretnélek bátorítani ebben, hogy olvasd a Bibliádat. Legyen ez az első. Nincs bajom a kommentárokkal, a napi áhítatokkal, de az első a Bibliád legyen. Aztán, ha van még időd, olvasd azokat, de először a Könyvet. Ha nem vagy jó az olvasásban, akkor olvass öt-hét percet belőle, aztán hallgass egy üzenetet, és elmélkedj rajta. Csak bátorítani akarlak ebben.
—
Itt a karácsonyi időszak. Valószínűleg feltűnt, ha voltál bármilyen áruházban az elmúlt napokban. Már minden tele van ezzel: Vegyél ajándékot most! Mi viszont azt is találtuk, hogy a karácsonyi időszak olyan, hogy akkor könnyű meghívni embereket egy istentiszteletre, egy alkalomra, egy koncertre… valami Istennel kapcsolatosra. Ezért a tervünk az, hogy lesz három különleges istentiszteletünk – december 9. és 12. és 16. –, amire hívjunk, hívunk embereket. Mindegyik ilyen istentiszteleten lesz egy rövid színdarab, aztán egy rövid üzenet és az evangélium. A témánk az elutasítottság és a gyógyulás.
Nagyszerű a kereszténységben, hogy Isten olyan sok mindenre tanít bennünket… P. Stevens azt tanította nekünk, hogy a világi pszichológiának az a baja, hogy mivel nincsen bibliai alapjuk, ezért feltételezik, hogy az ember alapvetően jó. Ami azt jelenti, hogy megpróbálják az embert visszavinni az ő belső, az ő adott jóságához. Sokszor ez a válasz, amivel az a baj, hogy ez csak egy álom. Az ember bukott, az embernek vannak alapvető problémái. Ez ilyen.
Ha lefotóztam egy gyönyörű vízesést, akkor meg lehet látogatni azt a helyet, ahol a fotót csináltam, de ha egy festő fest egy vízesést, akkor lehet, hogy a festmény jobban tetszik, mint a fotó, de oda nem tudok elmenni, mert az csak képzeletbeli.
Ugyanígy az ember, sokszor megpróbálja maga kijavítani a problémáit. Például az elutasítottságban az ember próbál valahogy magában elég erős lenni, megpróbálja elfogadni magát, és ebből szeretne valahogy megelégedni. Valahogy úgy vagyunk megcsinálva, hogy ez nem igazán működik. Szükségem van valaki más elfogadására. Minél fontosabb az a valaki más, annál jobb.
Igazán ezért van szükségünk az Úrra. Mert az Úr elfogadott téged a Szerelmesben, Ef 1:6. Jézus Krisztusban elfogadott téged, és Nála nincs fontosabb. Úgyhogy ebből lehet gyógyulni. Aztán remélem, hogy erről még tudunk beszélni a következő hetekben.
—
2Móz 15:20-21 Akkor Mirjám prófétanő, Áron nővére dobot vett a kezébe, és minden asszony utánament dobokkal és táncolva. És Mirjám így szólt hozzájuk: Énekeljetek az ÚRnak, mert felséges ő, a lovat lovasával tengerbe vetette.
Énekeltek és örvendeztek. Miért? Mert Isten megmentette őket. Jó néhány évig szolgaságban voltak Egyiptomban, nyomorult életük volt, és Isten megmentette őket, szabadságot adott nekik. Az ellenség üldözte őket, el akarta pusztítani őket, de ehelyett Isten az ellenségüket pusztította el. Tehát örvendeztek: Isten megmentett minket!; és felkavarodott a szívük. Izgatottak voltak efelől.
Ezsd 3-ban van egy hasonló helyzet. Az ellenség elpusztította a várost, nemzetként fogságba mentek, és itt Isten visszahozta őket, és kezdték újraépíteni a templomot.
Ezsd 3:11 Énekeltek, dicsérték az URat, és hálát adtak neki, mert jó, mert mindörökké tart irgalma Izráelen. És az egész nép fennhangon kiáltott, és dicsérte az URat, hogy az ÚR házának alapkövét immáron lerakhatták.
Annyira örvendeznek, hiszen itt egy új kezdet. A nemzetük megint nem pusztult el, és az Úr házát újra elkezdik építeni, és megint fogják Istent imádni. A dolgok nagyszerűen állnak, minden csodálatos, és izgatottak efelől.
Izgatottak és ez csodálatos. Énekeltek, örvendeztek akkor is, amikor átkeltek a Vörös-tengeren, és most is, ahogy visszatértek Babilonból, a szívük telve van örömmel. Tényleg felkavarodtak arra, hogy Istent dicsérjék. Igazából látjuk, hogy minden ember fennhangon kiáltott. Kiáltottak nagy hanggal, örömtelien Istennek. Nem azért, mert valaki felemelt egy táblát, amin az állt: Kiálts!; hanem egyszerűen csak örömtelik voltak. Felkavarodott a szívük.
A zsoltárokban sokszor látjuk ezt. Gyakran beszélnek Isten szentségéről, az Ő irgalmáról, az Ő hatalmáról. Ilyen minden dal, és dicséretnek hívjuk. A lényeg az, hogy Neki énekelni, és ez az Ő dicséretéről szól.
Ám gyakran elkövetjük azt a hibát, hogy elolvassuk a verseket, és teherként vesszük fel. Úgy értjük, hogy van egy parancsolat arra, hogy dicsérjük Istent. „Dicsérd Istent! Dicsérned kell! Legyél jó hívő, és dicsérd Istent! Érted?!” Ezt értjük belőle. Van ezzel egy probléma. Az, hogy van mélyebb.
Van ott egy parancs, persze, nem kérdés, de aki ezt mondja, annak mély motivációja van. Mély izgatottság van az életében és nagy felkavarodás. Mély öröm és izgatott szív. Igazából azt mondják: „Te nem akarod Istent imádni? Te nem imádnád Őt? Miért ne tennéd? Nem látod Őt?” Ez egy másik fajta hívás az imádatra. Az a fajta, amelyik azt mondja: „Hogy lehet, hogy nem vagy izgatott? Hogy lehet az, hogy nem vagy örömteli?”
Van gyermeked? Amikor megszületett, utána kimentél az utcára, ahol az emberek csak mennek, mint mindig, és egyszerűen nem érted, hogy mi a baj velük. „Az egész világnak örvendeznie kéne! Apa lettem!” Értjük a különbséget, ugye?
„Nem fogod Őt dicsérni?” Félreértjük, és azt gondoljuk, hogy ez egy elvárás. „Isten ücsörög a trónján, és dühösen püföli a karfát: Imádj Engem!” – nagyon könnyen gondolhatja ezt valaki a szívében. Pedig valójában ez az egész arról szól, hogy lássuk és ismerjük Őt. Aztán nem kérdés, hogy lesz imádat a szívemben. Vannak helyzetek, amikor egyszerűen csak énekelni akarok, amikor örömteli vagyok. Mint az esküvőmön. Táncolni akartam, pedig nem tudok. Akkora nagy nap volt számomra!
Jel 4:8 A négy élőlény, melyek mindegyikének hat szárnya volt, körös-körül és belül tele volt szemekkel, éjjel-nappal szünet nélkül ezt mondta: Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki volt, aki van, és aki eljövendő!
Ez egy mennybeli jelent. A szívében erre mondhatná valaki: Te jó ég, de unalmas! Egész nap, egész éjjel, egyfolytában csak ezt ismételgetik?” Gondolj bele, számukra ez nem gépies dolog. Számukra ez örömteli, ez olyan, ami belülről fakad, ami valós. Ez olyan, mint amikor szeretsz valakit. Nem hiszem, hogy bármikor is mondtam ilyet a feleségemnek: „Olyan unalmas, hogy szeretjük egymást. Most egy kicsit, csak a változatosság kedvéért utáljuk már egymást.” Nem hiszem, hogy valaha mondtam ezt, vagy fogom mondani. Nem hiszem, hogy ez valaha unalmassá válhat.
Ugyanígy van itt is az imádattal a mennyben:
Jel 4:11 Méltó vagy, Urunk és Istenünk, hogy tiéd legyen a dicsőség, a tisztesség és erő, mert te teremtettél mindent, és minden a te akaratod által lett és teremtetett.
Ők ezt mondják, és egyáltalán nem untatja ez őket.
Jel 5:9 Új dalt énekelnek. Vadonatúj dalt. Frisset a szívükből, újat. Nagyszerűt. Újra felkavarodnak új módon, aztán egy új dalt énekelnek. Ez nagyszerű. Mert van benne kreativitás, bemutatnak valamit. Valószínűleg több szólamban hangzik, harmóniában van, merthogy a mennyben vagyunk. Együtt dolgoznak csapatként. Együtt énekelnek. Ebben öröm van. Nem hiányzik belőle az élvezet.
Néha a saját unalmamat vetítem bele az Igébe. „Mennyire unalmas lehet ezt mondani újra és újra!” A saját ürességemet vetítem bele azokba a versekbe és más versekbe is. Aztán úgy érzem, hogy a Biblia olyan nagy súllyal nehezedik rám. Nagyon nagy súllyal nehezedik rám, és követel tőlem valamit, amit igazán nem akarok. Honnan jön ez? Miért gondolom azt, hogy Isten túl sokat vár tőlem? Azért, mert a saját motivációm hiányát, a saját ürességemet, a saját szárazságomat vetítem bele, ahelyett, hogy az Igének megengedném, hogy munkálkodjon bennem.
Tegnap p. Knight-éknál nagyszerű közösségben voltunk néhány házaspárral. Arra gondoltam, hogy amikor belepillantasz egy másik házaspár életébe – vagy egyedülálló vagy, és valaki más életébe bepillantást nyersz, és ez megtörténik Krisztus Testében, mert látjuk egymás életét –, azt kérdezed: Hogy működhet ez?
Lehet, hogy meg vagy döbbenve felőle, és azt kérdezed: Hogy lehet az a házasság még mindig egyben? Vagy: „Az az ember miért van még mindig egyben? Én nem tudnék olyan lenni. Én nem tudnék úgy működni.” Igen, Isten nem arra hívott el téged. Valahogy ők mégis örömöt, szeretetet, életet találnak, és valahogy látják a célt, és élveznek benne valamit, ami láthatatlan a számodra.
Amikor ránézünk egy autóra, általában nem látjuk a motort, mégsem feltételezzük, hogy az autó motor nélkül működik. Amikor az életünkre nézünk, és a növekedésre gondolunk az életünkben, akkor úgy gondoljuk, hogy ennek valahogy magától kell megtörténnie. Lehet, azt akarom, hogy a házasságomban több szeretet és több öröm legyen, és úgy képzelem, hogy a házastársam kötelessége, hogy ezt elérje. Azt akarom, hogy több szeretet, több stabilitás legyen az életemben, több befolyással legyek, és valahogy azt képzelem, hogy ez majd csak úgy véletlenül megtörténik. Ám mint ahogy egy autó sem működik motor nélkül, az életemnek is szüksége van valamire, ami mozdítja, indítja.
Az imádatról gondolkodom az életünkben, de ugyanakkor a motivációnkról is. Valószínűleg a Prédikátor könyve a legkevésbé motivált és motiváló könyv a Bibliában. Na persze, Jónás is ehhez hasonló. Préd 1. – „nagyszerű” fejezet. Ha éppen öngyilkosságon gondolkodsz, akkor ne olvasd el, kérlek! Mert lehet, hogy elhiszed.
Préd 1:2-3 Felette nagy hiábavalóság – ezt mondja a prédikátor –, felette nagy hiábavalóság! Minden hiábavalóság! Mi haszna van az embernek minden munkájában, amelyet végez a nap alatt?
Más szavakkal, haszontalan vagy. Préd 1:4-6 – ez a három vers azt mondja, hogy úgysem tudsz semmit sem megváltoztatni, akkor minek próbálkoznál vele? Préd 1:7 – van egy nagy ciklus, amit nem tudsz megváltoztatni.
Préd 1:8 Minden dolog fáradozással jár, föl sem tudja sorolni az ember. Nem telik be a szem a látással, sem a fül a hallással.
Tanulhatsz, tanulhatsz és tanulhatsz, de soha nem lesz elég. Préd 1:9-10-ben azt mondja, hogy nincs semmi új. Soha! Soha semmi új nincs.
Préd 1:11 Nem emlékszünk a korábbiakra, ugyanúgy nem fognak emlékezni a most még eljövendő dolgokra azok sem, akik utánunk jönnek.
Micsoda jó motiváló beszéd! Halljuk, és azt mondjuk-e: „Ide azzal az élettel! Csak hadd éljem! Túl akarok jutni a határaimon.” Persze! … Miért volt ő ilyen? Úgy hiszem, hogy azért, mert mindig a könnyű döntéseket hozta meg. Ez a következménye annak, hogy mindig a könnyebb oldalát fogta meg a dolgoknak. Csak mindig az alacsonyabb szintűt választotta.
Jak 3:15-től azt mondja, hogy kétféle bölcsesség van. Az egyik alulról jön, és ördögi. A természeti a bűnös szívünk szerint való, megegyezik a világ elképzeléseivel. Aztán azt mondja, hogy van egy másik bölcsesség is, ami felülről való, ami az Úrtól jön. Ez az Ő szíve, az Ő szeretete, a Vele való kapcsolat, az Ő gondolatai. Választhatsz. Választhatod az alulról jövőt, vagy választhatod a felülről jövő bölcsességet. Mindkettőnek megvan a maga logikája. Mindkettő hasznos valamire. Mindkettő bizonyos fajta bölcsesség, de az egyik gonosz és pusztító. A felülről jövő viszont áldás az életünkben.
Salamon folyamatosan, mindig az alsóbbat választotta. Ő olyan ember volt, akinek nagy lehetőségei voltak. Elképesztő bölcsessége volt, ő volt a legnagyobb király a legnagyobb királyság napjaiban. 1Kir 4:29-30 Isten olyan bölcsességet adott neki, mint amilyen senkinek sem volt, sem előtte, sem azóta. Csodálatos!
Nagy bölcsessége volt, de aztán mit választott? A bölcsesség helyett női testet választott. Igazából hétszáz meg háromszáz nő testét. 1Kir 11:3 sok felesége és ágyasa volt. Úgy élt, mint egy bordélyházban. A férfiak ismerik ezt a vágyat. Hova vezette ez őt? „Minden hiábavalóság! Felette nagy hiábavalóság!” Mindig az alacsonyabb szintűt választotta, és az eredménye ennek az, hogy gyengeség lett az életében.
Az izraeliták az alacsonyabbat akarták. Zsolt 106:15 Isten megadta nekik a vágyukat, és mellé soványság is jött a lelkükbe. A szó arról beszél, hogy veszít a súlyából, fogy, valamiből nincsen elég, hiány van. Amikor az alacsonyabb dolgot választom a magasabb helyett, akkor elveszítek valamit.
Zsid 3:1-ben azt mondja, hogy lehetőségünk van. Van egy magas – egy szent, egy mennyei elhívásunk. Olvasd el, és elmélkedj rajta! Hívő! A Zsid 3:1 neked szól. Magas, mennyei elhívásunk van. Csodálatos lehetőségünk van. Ez a tiéd, aki a hívő vagy. Csodás lehetőséged van. Isten adta ezt neked. Mit kezdesz vele?
Olyan könnyen választhatom az alacsonyabb szintet! Igazából nagy gyakorlatom van ebben. Pál azt mondta Timóteusnak, és az őt követő összes hívőnek:
2Tim 1:7 Mert nem a félénkség lelkét adta nekünk Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.
Mennyire nagyszerű ez! Elképesztő. Erő, szeretet, egészséges gondolkodás. Ez csodálatos. Isten neked adta ezt, és nekem. Hívőkként csodálatos elhívásunk van.
Viszont mindig tudjuk az alacsonyabbról valót választani. Amikor az alacsonyabbat választom, akkor úgy érzem, hogy a kényelmem irányába haladok. Azt választom, ami kényelmes nekem. A kisebb ellenállás irányában haladok. Mi történik azonban? Elveszítek valamit. Veszítek egy szent motivációt, veszítek némi örömöt, veszítek némi megelégedettséget, veszítek némi felkavarodást.
Nincsen semmi baj azzal, ha szabadságot veszel ki, de ha Isten azt mondja neked: Tedd ezt!; és ahelyett mész el szabadságra, akkor ott gond van. Akkor lecsípsz valami drágából az életedben. Semmi baj a pihenéssel, de amikor ezt a gyülekezet elé helyezed, vagy befektethetnél a gyerekedbe, és helyette azt mondod: Muszáj most pihennem!; akkor ez nem csak annyi, hogy elveszel valamit a másik embertől, akit megáldhatnál.
Mint amikor nem jössz, az nem csak az, hogy valamit elveszel tőlünk, bár ezt teszed. Mert Róm 12:5 van egy részünk egymás életében, és amikor nem vagy itt, akkor ez hiányzik nekünk. Ugyanakkor elveszel valamit a saját életedből is. Mintha a motor alkatrészeit kidobálnád az autóból. Elveszítesz valamit. Soványság jön az életedbe, és nem lesz erő arra, hogy elérj bármit is, nincsen erő arra, hogy mozdulj.
Aztán egy idő után Salamon már nem tudott mást választani, csak újabb feleség, újabb ágyas, újabb bálvány a házba. Jer 13:23-ban azt mondja, hogy amikor hozzászokunk ehhez, akkor nem tudjuk már megváltoztatni az életmódunkat. Lesz ott egy kerékvágás, lesz ott egy lendület, és csak megyünk tovább abba az irányba. Aztán minden hiábavalónak tűnik. Mert nincs motiváció és növekedés.
Ez megtörténhet velem. Lehetek erőtlenné Istennel, mert nem tudok növekedni. Mert az alacsonyabbat választom. Isten mentsen minket ettől! Jer 48:11-ben azt mondja Moábról, hogy nem volt kihívás az életében. Tudom, hogy ez egy kihívó üzenet, de azt mondja ott Moábról, hogy megragadt önmagában. Isten ments, hogy ez történjen velünk! Mert nem erre lettünk elhívva, hanem arra, hogy növekedjünk, hogy előre haladjunk, hogy tanuljunk, hogy felkavarodjunk. Isten meg akarja adni nekünk ezt a motivációt, de ezt kell, hogy válasszam.
Fil 1:9 Pál azt mondta: Azért imádkozom, hogy a szeretetetek még inkább bővelkedjen. Ezt akarjuk. A minap azt mondtam, hogy azt az embert nem tudom szeretni, de ma már tudom. Vagy néhány évvel ezelőtt azt mondtam, hogy annak az embernek soha nem tudok megbocsátani valamiért, de ma már túl vagyok ezen, megbocsátottam és szabad vagyok. Vagy egy éve azt mondtam, soha nem tudnék járni evangelizálni, soha nem tudnék a vasárnapi iskolában szolgálni, soha nem tudnám ezt vagy azt csinálni, de ma csinálom Istennel, és nagy öröm van benne és nagy motiváció. Nem unalmas, nem gépies és nem is üres, hanem csodálatos. Ide akar Isten vezetni minket.
Ef 4:13 míg mindnyájan eljutunk a hitnek és az Isten Fia megismerésének az egységére, az érett férfiúságra, a Krisztus teljessége szerinti nagykorúságra,
Ide akar vezetni minket. Ha az alacsonyabbat választom, akkor veszítek. Elveszítem az erőt, elveszítem a motivációt. Ezért mondjuk, hogy a negativitás helyett tanulj meg hálát adni, és dicsérni. Ezért mondjuk azt, hogy tanulj meg imádkozni a panasz helyett. Gondolj bele, ezt az időt eltölthetnéd azzal, hogy panaszkodsz valaki vagy valami felől, de mi lenne, ha ahelyett imádkoznál azért a valakiért vagy valamiért. Azért mondjuk ezt, mert ez a tanításunk, hogy válaszd a magasabbat, és ne az alacsonyabbat.
Persze az érzelmeim hullámzóak, és mindig mindenféle irányban szanaszét vannak, de mit szólnánk ahhoz, hogy az érzelmeink helyett válasszuk Isten Igéjét, és mondjuk azt: Uram, hiszek, a hitet választom. Valósak az érzelmeim, nem tagadom ezt, de megvan nekem Isten Igéje is, és van hitem. Ez nagyszerű, és erre van szükségem. Amint megtanulok egyre jobban a Szent Szellemre támaszkodni, lesz növekvő motiváció az életemben. Jézus azt mondta:
Ján 5:17 Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom.
A Szentháromság soha nem hagy fel azzal, hogy szolgáljanak, hogy keressenek, hogy szeressenek, hogy szóljanak, hogy kijelentsenek, hogy törődjenek. Miért? Azért, mert Ők a magasabb, és ha Őt, Istent választom, akkor ez növekvő motiváció lesz a szívemben.
Ámen.