Hittel részünk van Isten örök munkájában

2010 december 5. vasárnap  18:00

Isten jelenlétében vagyunk és a testvéreink jelenlétében és ez mindig nagy áldás. Ma este az üzenet alatt fogunk úrvacsorát venni.

Azt hiszem az egyik legnagyobb hiányosságunk, hogy könnyen rövidlátóak lehetünk. A kép egy kicsiny részére összpontosítunk és elfeledkezünk a nagy egészről. Látjuk ezt gyermekeknél, amikor tanítod nekik a Bibliát. Tanítasz Józsefről. Az egyetlen dolog, amire emlékeznek, hogy a kabátjában volt piros és sárga. Mi is ilyenek vagyunk.

1Móz 3-ban amikor az ember még nem bukott el, volt egy olyan esély, ami azóta sem volt. Az ember azt mondhatta volna: hiszek Istennek és tiszta maradok. Az ember azonban nem így tett.

1Móz 3:6-ban az ellenség – az ördög – kísérti, és Éva a gyümölcsre néz. Három dolgot látott jól: étel, kedves a szemnek és bölcsességet ad. Ez meggyőző volt számára, hogy adjon Ádámnak is.

Amikor olvassuk, azt gondoljuk: „Hogy tehetett ilyet?!” Viszont mi is ilyenek vagyunk. A gyümölcsre fókuszálunk, mennyire kívánatos, jó eledelnek, és ráadásul hozzád ad valamit. A lényeg, hogy csak a nagy képet hagyta figyelmen kívül. Nem látta a fától az erdőt, hanem az ellenség vezette.

Megtörténhet velem is, pl. a házasságban, van egy feszült perc vagy óra – Isten mentsen – egy nap. Van feszültség, amikor nagyon dühös vagyok a házasságomra. Ilyenkor nem az értékre nézek, nem a helyes dologra, hanem a kicsi dologra. Nem tudok példát mondani sajnos J.

Mi a probléma? Rövidlátó vagyok, nem az értékre, csodálatra, szeretetre figyelek. Könnyen előfordulhat. Rátekinthetünk a pillanatra, amiben élünk, és elfeledkezünk mindarról, ami előtte és utána történt. A félelem, aggodalom követ. Erre a pillanatra figyelek, ami most van, és azt mondom: annyira öreg vagyok, magányos, csúnya, vagy bármi. Erre a pillanatra tekintek és nem arra, hogy Isten mekkora munkát végzett és hogy hova vezet. Még ennek a pillanatnak a lényegét sem fogom fel.

Zsolt 77: 12 Megemlékezem az Úrnak cselekedeteiről, sőt megemlékezem hajdani csodáidról;

Ez egy nagyszerű gondolat. Visszagondolok arra, amit az Úr tett. Ez sokat segít. Ez az ÚR tanácsa nekünk. Gondolj vissza, hogy régen mik történtek. A hajdani csodáira. Arra, ami régen történt. Meg kell tanulnunk minderre emlékezni. Gondolkodj azon, hogy a Vörös-tengeren mit tett Isten a zsidókért! Gondolj Góliátra!

Gondolj Isten nem olyan régi csodáira. 1948. 1 nap alatt egy nemzet újjászületett. Ésa 66:8. Isten visszahozta a zsidókat. Egy nap alatt megszületett, ami 2000 éve el volt veszve. Ez csoda? Más nemzettel nem így történt. Más nemzet, ami szétszóratott, az eltűnt. Viszont a zsidók nem, mert ez az Úr munkája.

Vagy gondolj a saját életedre! Azokra az időkre, amikor bátorított. Amikor megragadott egy helyzetet, ahol vesztésre álltunk és győzelemre fordította. Szükségünk van erre, hogy Isten megtegye.

Egy dolog, ami megtörténhet a vallásos emberrel, hogy a múlthoz ragaszkodik. Mintha bezárná saját magát. Használhatjuk a tradíció szót. A keresztényekre könnyen néznek úgy, mintha mű dolgot csinálnának. „Keresztény vagy? Ez valami régi dolog. Azt hittem, a dinoszauruszok már rég kihaltak.” Az emberek gondolhatják, hogy ez valami régi dolog, tradíció. Lehet. A hitünk, hogy könnyen megfordulhat és rövidlátó lesz, amikor csak a múltunkhoz ragaszkodunk, a tradíciókhoz. Amikor mindig felhozzuk, régen milyen volt, és itt a vége.

Mi az a hagyomány? Láttál már filmet gleccserről? Hóból van, de amikor gleccser formája van, akkor nem lehet látni, hogy az hó, mert kék színe van. Az egy különlegesfajta jég, és kemény, mint a szikla. Nagyon sok idő alatt összetömörödött. Ilyen a hagyomány. Fogod az életed, már jó ideje élsz benne, és elfelejted, hogy miért is teszed, amit teszel. Lehet, a helyes dolgot teszed, de mégsem élő, nem azért teszed, mert jelent neked valamit, hanem azért, mert mindig is így csináltuk. Hagyomány. Ilyenek is lehetünk. A régi szokásokat, múltunkat szokásrendszerré alakítjuk és úgy élünk.

Egy másik hiba, ami előfordul, hogy az emberek előretekintenek, utópiát keresnek. A legtöbbünk emlékszik erre, marxizmus. Ez utópisztikus gondolkodás. „Egy nap eljön a tökéletes kommunizmus és minden tökéletes lesz. Nem lesz magántulajdon, az emberek nem lesznek féltékenyek.” Emlékszik valaki erre?  Ez azonban nem működött. Tudjuk. Az utópisztikus gondolkodás sem működik. Mert azt mondta Marx, hogy nem baj, ha most poklot csinálunk, mert a vége csak jó lesz. Gondolkodhatunk így is könnyen.

Rátekinthetünk erre a pillanatra és mondhatom: majd valahol az úton Isten vár. Ez hiba.

Van egy harmadik: a mának élek. Ez egy csapda. Erről már beszéltem kicsit. Csak a ma számít. Ez rövidlátás. Nem működik. Nem egészséges. Ez az egyik nagy hibánk, hogy így tekintünk az életre. Zsolt 77:10 az egyik lehetséges fordítás: ez az én betegségem, hogy a felséges jobbja megváltozott. Nehéz érteni. Fontos dologra tér ki.

Gondolkodhatok így: Isten munkálkodott régen, de nem az én életemben, nem most. Gyakorlatilag ateistává válik, Isten tett valami régen, de már nem. Ez őrület. Azonban gondolkodhatok így. „Igen, réges-régen jártam Istennel, annyira nagyszerű volt, de már 2010 van, más világ, minden más. Nem leszek őrült Istennel.” Vagy így: „Isten vár rám a jövőben. Viszont a most, az más kérdés.”

Az Úr azt mondta:

1Kor 11:26 Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és  isszátok e pohárt, az Úrnak halálát hirdessétek, amíg eljövend.

Mi ez? Ez mind a három. Múlt, jelen, jövő. Ezt mondja az Úr. Az Úr halála. Ez a múlt, amikor visszatekintünk az Úr halálára. Ma, esszük a kenyeret és isszuk a poharat. Közösségünk és örömünk van Krisztus bevégzett munkájában. Amíg eljön, amíg Krisztus visszatér, ez a jövő. Az Úr azt mondta: figyeljetek, szeretném az egészet egybefoglalni, összeolvasztani. Azért, mert mind egybe tartozik. Ezeket nem azért találtuk ki, hogy külön legyenek, hanem múlt, jelen jövő egylényegű legyen.

5Móz 33:27a Hajlék az örökkévaló Isten, alant vannak örökkévaló karjai;

Az örökkévaló Isten. Általában szoktuk ezt mondani: „Mikor van Isten? Ő volt, vagy lesz?” Nem! Ő van. Így mutatkozott be. „Én vagyok az Isten. Aki a Vagyok. Én vagyok a létező.” Mert Ő örökkévaló. Ez azt jelenti, hogy most Isten azt mondja: örökkévaló vagyok, a menedéked, örökkévaló karjaim alattad vannak. Ha a múltban elestél, az örökkévalóság magába foglalja az időt, még a múltat is. Istennek örökkévaló karjai vannak. „Veled leszek a világ végéig.”

Ezt mondta az Úr: amikor eszitek a kenyeret és isszátok a poharat, hirdessétek az Úr halálát, amíg eljön. Örökkévalóságtól, örökkévalóságig. Így működik. Ezért dicsérjük és imádjuk Őt. Azért, mert Ő örökkévaló. Fogta a múltunkat, nem csak a miénket, hanem a világtörténelmet. Nem felejtjük. Habár a világ sötét, de van reménységünk. Ez azonban nem veszi le a tekintetünket a jelenről, mert az egészet látjuk: múlt jelen, jövő.

Amikor a kenyérre gondolunk, ez van. Hova tett minket Isten? Krisztus testébe. Helyet készített nekünk, része vagyunk a cipónak. Erről beszél ez. Krisztus munkálkodik értünk, megtöretett értünk, hogy közösségünk lehessen Vele és egymással. A pohár a tisztasága, és mindannyiunk bűnéért fizetett, tiszták vagyunk örökre. Csodálatos kimondani. Amikor Isten ránk néz, azt mondja: tiszták vagytok. Ez csodálatos.

Ahogy ezen gondolkozunk, nem csak erről van szó. Isten összehozta a múltat, jelent és jövőt egybe. Nem csak ez, hanem többről van szó: értelmet is adott ennek. Azért, mert nem csak arra van szükségünk, hogy ha ránézünk valamire, azt felfogjuk, hanem látnunk kell a jelentőségét. Itt jön be a képbe Krisztus. „Akarod, hogy értelme legyen? Nézz Rám!” Isten azt mondja: többet adtam neked, mint amit bármilyen filozófia, vagy tanító a világban tudhatna; egy egyesített megértést. Azt mondhatod: Krisztus az emberi történelem középpontja.

Őróla szól minden. Mondhatom az én életemre is: Krisztus a középpontja. Így akarok élni, járni. Még ezen is túl Isten azt mondja: ennek van értelme. Nem jelentés nélküli. Van célja. Az ÚR azt mondja: emlékezz Rám, 1Kor 11:24-25. Emlékezz! Ő adott nekünk egy részt. Adott nekünk valamit, amit tehetünk. Ő mondta: tedd ezt. Tegyétek ezt! A kenyeret és a poharat. Amíg vissza nem jön, adott egy részt. Ez csodálatos, mert tanított, hogyan tekintsünk mindenre. Értelmet is adott, hogy megértsük. Még ezen túl is tehetünk valamit ebben.

A világ azt mondja ezen a ponton: „Ennek nincs értelme! Miért akarod, hogy értelme legyen? Élj a mának! A múltból úgysem tudunk tanulni. Éljünk a mának! Kit érdekel?” A világ már az első lépésnél bukik. Már arra nincs válasza. Az ateizmus nevetséges elképzelés. Hihetetlen, hány ember tolja ezt, de nincs értelme. Sok ateista, aki őszinte, Krisztushoz jön, és azt mondja: hülyeség volt.

Ilyenek az emberek, nem lépnek túl, nem jutnak el a következtetésre. Nem ébrednek rá, hogy tehetnének valami értelmeset. Viszont a mi számunkra más, mert az Úrhoz járultunk és felismertük, hogy Ő szent. Ettől értéke lesz mindennek. Az életednek értéke van. Ami a tiéd, annak értéke van. Azért, mert Isten szent. Ő végtelenül méltó. Ő hihetetlenül dicsőséges. Ő teremtett minket az Ő céljára, ami azt jelenti, hogy az életemnek van értéke. Bármi, amit teszek, annak lehet értéke.

Azt mondja az Úrvacsoráról, vegyél részt benne. Azt is mondja: vegyél részt az Én munkámban. „Az életed minden pillanatát neked adtam, hogy Nekem élj.” Ez értékes. Befolyásunk van a történelemre és az örökkévalóságra. Hatásod lehet az örökkévalóságra. Lehetséges ez? Igen. Gondolkozz ezen!

Lesz egy karácsonyi darabunk. Sötétségből hajnal támad – ez a címe. Lehet, meghívsz valakit, eljön és megtér. Az örökkévalóság már más lesz, mert ő örökké valóan Istennel lesz. Ez valós, fontos. Ez Isten munkája. Ő mondja: részed van benne. Van értelme.

2Kor 1:20 Mert Istennek valamennyi igérete ő benne lett igenné és ő benne lett Ámenné az Isten dicsőségére mi általunk.

Őbenne. Nem nagyszerű ez?

Gondolkodhatok így: elvesztem az életem olyan könnyen. Elveszek Benne. Az ellenség mond valamit és összezavarodok. Vádolja a testvérem. „Ő utál.” Összezavarodom. Arra a fura tekintetre gondolok, amivel rám nézett 5 éve, és összezavarodom. A kis dolgokra figyelek. Elveszek a részletekben, nem látom a nagy képet. Az Úr azt mondja: nézz Rám, Én vagyok a válasz. Bennem lett Isten minden ígérete igen és ámen.

„Gyere Hozzám, tanulj és növekedj Bennem!” Ne állj meg abban, hogy növekedsz Krisztusban! Nem számít milyen öreg vagy, milyen elfoglalt vagy. Ne hagyjuk ezt abba. Mert ez csodálatos lesz. Arra jövünk rá, hogy Isten minden ígérete igen és Ámen Őbenne. Én egyedül lennék, de velem van Krisztus és nem vagyok egyedül. Gyászolnék, de ismerem Krisztust és lehet bennem öröm. Elveszhetek, de ismerem Krisztust, ezért megtalál. Nem ismerem az utam, de Krisztus miatt van egy utam. A mennybe tartok. Nincs kérdés.

Ahogy az Úrvacsorán gondolunk az Ő csodálatos munkájára, örvendezzünk ebben. A szívünk kétségbe volt esve, mert elveszettek voltunk Nélküle.

Az Úrvacsorán azt mondja Isten: szükséges volt, hogy a vérem kiontasson érted, hogy a testem megtöressen, mert bűnös vagy. Így születtél, ez a problémád. Az Úrvacsorában Isten hitre hív a bűnből. Ez csodálatos. Mert sehol más nem hallod ezt az üzenetet, csak a keresztény gyülekezetekben.

Az emberek mondanák: bűnös vagy, elhívlak, hogy jobban viselkedjél. Az Úr nem erre hív, hanem a bűnből Magához hív, és akkor szabadok leszünk a bűntől. Lehet, nem veszünk minden nap úrvacsorát – mi havonta kétszer –, de minden nap Őbenne lehetünk, örülhetünk Benne, hallhatjuk Őt és aktívak lehetünk Ővele. Ámen.

Kategória: Egyéb