Hitetlenség és felszabadult öröm

2012 június 17. vasárnap  18:00

Isten azt mondja Ábrahámnak:

1Móz 18:10a Esztendőre ilyenkor bizonnyal megtérek hozzád és íme akkor a te feleségednek Sárának fia lesz

1Móz 18:11-12a Ábrahám pedig és Sára élemedett korú öregek valának; …  Nevete azért Sára ő magában

Az első gondolat. Ján 3-ban látunk egy példát. Valaki nevet egy értelemben, vagy álmélkodik, csodálkozik, elámul és értetlenkedik a dolgon, amit hall, Ján 3:9. Nikodémus vallásos ember volt. Rendes ember, tanító, valószínűleg tiszteletreméltó, fontos ember. Olyasvalaki, aki beszélt Istenről, Isten dolgairól, aki használta az Írásokat, és abból tanított embereket. Ez az ember hallja Jézust beszélni. Jézus beszél neki az örök életről, beszél neki Istenről, az Istennel való kapcsolatról. Nikodémus hallja és azt kérdezi: „Mi van?! Miről beszélsz?”

Egy értelemben, aki nem ismeri Jézust, az kicsit nevet azon, amiről mi beszélünk. Azt mondja: „Miről beszélsz? Ez így nem működik! A kifejezések, amiket használsz, az adakozás, az öröm abban, …, mi ez az egész?”

Az ember, aki nem hisz Krisztusban, aki nem bízta Őrá az életét, az ránéz egy hívőre, és azt mondja: „Semmi különbség. Pont olyan, mint én. Éppen olyan életet él, mint én. Próbál jóember lenni. Ez az egész erről szól. Csak próbál jó lenni. Én is tudok jó lenni, ha akarok. Tudnék, ha akarnék, csak annyira nem izgat. Minek akarnék? Itt semmi más nincs. Ugyanolyan ember, mint én, csak próbál jó lenni.” Van itt egy hiba. Az, hogy nem lát valami jelentőset. Jézus erről beszél előbb:

Ján 3:8  A szél fú, ahová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jő és hová megy…

Hallod a szelet? „Igen, fúj.” Tudod, hogy hol indul, hol végződik? „Nem. Nem tudom, hol kezdődött. Nem ismerem. Nem látom. Nem látom át. Nem világos nekem, hogy mi történik vele.” Sok millió forint megy mindenféle időjárási modellekbe, de ettől még nem sikerül túl jól megjósolni, hogy mi történik.

Jézus azt mondja a vers végén:

Ján 3:8  … így van mindenki, aki Szellemtől született.

Ez az egyik fontos dolog. Ha még soha nem hittél Jézus Krisztusban, akkor az, amiről beszélünk, az olyan szabadság, amit te még nem ismersz. Ez olyan szabadság, ami nincs meg a te életedben.

Nikodémus itt ezen álmélkodik. Ez a vallásos ember hallja Jézust beszélni erről, és azt mondja: „Hogyan lenne lehetséges, hogy valaki ennyire szabad legyen? Hogyan lehetséges, hogy valaki így élje az életét? Nem! Az életet így kell élni, hogy vigyázban kell állni. Ilyen hosszú lehet a hajam. Így kell kinézni a ruhámnak. Ezt kell csinálni. Ezzel az emberrel lehet beszélni, azzal nem. Így kell élni az életet.” Ahogy Jézus beszél, Nikodémus ránéz, és azt mondja: „Hogyan lehetne? Ez a szabadság nem lehetséges.”

A másik oldal, a látszólagos lehetetlensége a dolognak, hogy Jézus megerősíti a dolgot. Azt mondja:

Ján 3:6  Ami testtől született, test az; és ami Szellemtől született, szellem az.

Jézus azt mondja: vagy ez, vagy az. Nincs átmenet, nincs kapcsolat, ami test, az test, ami szellem, az szellem. Valami vagy Istentől van teljesen, vagy természeti teljesen. Vagy ez, vagy az. A kettő között nincs átmenet. Nikodémus azt mondja erre: „Akkor ezek szerint tényleg lehetetlen. Jézus, én tényleg nem lehetek olyan, mint Te. Én megszülettem fizikailag, de én nem tudom, hogy Te miről beszélsz. Hogyan lehetnék olyan, mint Te? Ami testtől született, test az.”

Mi az egyik hibánk nekünk, hívőknek? Az, hogy várjuk természeti emberektől, újjá nem született emberektől, hogy éljenek a mi elvárásaink szerint, hogy a mi szókincsünket használják, hogy ne beszéljenek csúnyán a körünkben, mert az nekünk kényelmesebb, vagy tisztán éljenek körülöttünk. Ám ami testtől van, test az. Hogyan lehetne? Viszont ami Szellemtől van, az szellem.

Hogyan változhat ez meg? Jézusnak ez volt a mondandója Nikodémus számára is. Ha nem vagy hívő Jézusban, akkor ez az üzenetünk neked is. Ján 3:3 Jézus azt mondta: ha valaki felülről – a görögben: anóthen – nem születik, az nem láthatja Isten országát. Aztán később, Ján 3:8-ban: Szellemtől születni.

Miről szól ez? A döntésről. Jézus erről beszélt Nikodémusnak. „Ne álmélkodj rajta, hanem hozz egy döntést! Bízz Bennem!” Ha úgy vagy, hogy nem hiszel Jézusban, akkor ez az, amire Isten hív téged. Ez az első és egyetlen mondandója neked. Higgy Jézus Krisztusban, és Ő új életet tud adni neked. Másfajta életet.

Mi arról beszélünk, hogy ahogy adunk, örömünk van benne. Mi beszélünk arról, hogy micsoda öröm van abban, amikor együtt imádkozunk. Beszélünk arról, hogy közösségünk van a gyülekezetben. Arról beszélünk, hogy a Biblia nyitva van nekünk. Ha soha nem élted ezt meg, akkor szükséged van rá. Egyedül úgy kaphatod meg, hogy Jézushoz jössz, és azt mondod: adj nekem új életet; és bízz Benne.

Viszont! Nem csak azok ámuldoznak, akik nem hívők, hanem mi, hívők is. Csak más dolgokon. Mi megízleltük és megláttuk azt, hogy jó az Úr, Zsolt 34:9; mi megkóstoltuk ezt, úgyhogy mi ezen nem ámulunk. Mi egyszerűen hálásak vagyunk ezért.

Dán 8:27 És én, Dániel, elájulék és beteg valék néhány napig, de felkelék és a király dolgát végezém; és álmélkodám ezen a látáson, …

Mi történt Dániellel? Isten mutatott neki valamit, ami nem történik meg minden hívővel, de vele megtörtént. Isten megmutatott neki valami nagyon mélyet, valami lenyűgözőt, valami csodálatosat. Nem a jó értelemben, de csodálatosat. Megmutatta neki, hogy mekkora gonoszság lesz a Földön, ahogy mennek előre az emberi korok; mi fog történni, milyen szörnyű gonoszság lesz itt. Dániel meglátta ezt. Amikor látta ezt, akkor elámult rajta. Azt mondta: hogyan lehet ez?

Mi hívők is elámulunk, amikor szembenézünk Isten munkájával, vagy amikor szembenézünk a gonosz munkájával. Nem kell úgy tennünk, mintha minden rendben menne: „Nem nagy ügy! Ez semmi!” Persze, megérint bennünket. Dániel látott valami mélyet, valami elképesztőt, és megdöbbentette a dolog. Azt mondta: „Hogyan lehet ilyen gonoszság? Hogyan történhet meg?”

Jel 17:6-ban ugyanez történt, amikor János a mennyben volt, és Isten megmutatott neki egy szeletet a jövőből, és azt, ahogy Isten látja az emberi történelmet. Mert amikor mi, emberek ránézünk, akkor politikusokat látunk, mozgalmakat, szélsőségeseket, diktátorokat, problémákat, hadseregeket, háborúkat látunk, de Isten látja a valóságot mögötte, a szellemi gonoszságot, a démoni valóságot, a célt, azt, hogy merrefelé megy, hogy mennyire mélyen gonosz az egész.

Amikor Isten megmutatta Jánosnak, akkor ő azt mondta: felettébb álmélkodtam. „Hogyan lehet ez? Hogyan lehet ekkora gonoszság?” Egy értelemben azt mondjuk: „Istenem, hogyan engedheted meg, hogy a gonosz ennyire jelen legyen? Hogyan engedheted meg, hogy ez ennyire végigjárja az útját, hogy elérje a célját? Hogyan lehetséges ez?”

Istennek van egy célja, és nem tartozik azzal, hogy mindig elmondja nekünk, hogy hogyan működik. Lehet, hogy ez nem tetszik nekünk a nagy büszkeségünkben, de Isten nem tartozik ezzel nekünk.

Van egy érdekes vers. 1Móz 15-ben Isten azt mondja Ábrámnak: „Ez a föld a tied lesz egy nap. Majd az unkáid sokad íziglen bírni fogják ezt a földet. Az ő örökségük lesz, de a mai nap az emoreusok gonoszsága még nem teljesedett be.” 1Móz 15:16. Miről szól ez? Gonoszak voltak, akik Kánaánban laktak akkor? Igen. Isten megítélhette volna őket akkor és ott, és mondhatta volna, hogy itt a vége? Persze. Isten azonban adni akarat még időt, még lehetőséget, hogy megtérjenek, hogy helyreálljanak, 2Pét 3:9. Isten még lehetőséget akart adni nekik.

2Pét 3:9 nagyszerű vers. Miről szól ez a vers nekem? Arról, hogy Isten nem játszik a mi szabad akaratunkkal. Ez nem játék Neki, hanem Ő megadja a lehetőséget. Isten hosszan vár és lehetőségeket ad az embernek. Újra és újra megmutatja Magát az embernek. Amikor a nagyi elrángatott a templomba kiskorodban, akkor Isten egy lehetőséget adott neked. Amikor valahogy betévedtél egy vasárnapi iskolás alkalomra, akkor Isten egy lehetőséget adott neked. Amikor eljöttél hozzánk egyszer-kétszer, akkor Isten kinyitott egy lehetőséget. Isten nem játszik az ember szabad akaratával.

Isten nem játszik velünk, hanem lehetőségeket kínál nekünk, és azt mondja: dönts! Isten azt mondta Ábrámnak: „Ez a föld most még nem lehet a tiéd. Még négyszáz év.” „Uram! Az nekem kicsit sok.” Isten azt mondja: „Rendben, de Nekem nem az. Ne aggódj ezen! Ez az Én tervem, nem a tiéd. Ne aggódj, Én végigviszem, és jó lesz a vége. Ne aggódj, Ábrám, te a barátom vagy. A végén nem fogod sajnálni, hogy így sültek el a dolgok.”

Istennek ez az üzenete a számunkra. Van, hogy nem mondja el, hogy mi történik. Dán 12-ben van egy példa erre: Dán 12:8-9. Dániel azt kérdezi: hogy is van ez? A válasz: „Eredj! Ez be van zárva. Ezt nem tudhatod most.” Mit jelent ez? Azt, hogy nem mindig értjük Isten akaratát. Nem kell úgy tennünk hívőkként, mintha mindig értenénk az Ő akaratát. Szerintem ez felszabadító dolog.

Kellemesebb lenne, ha mindig érthetném, de nem értem mindig az Ő akaratát. Tudom viszont, hogy az Ő céljai jók. Tudom azt, hogy Ő szeretetben cselekszik. Tudom ezt – 2Pét 3:9 –, hogy Isten nem késlekedik, mint ahogy némelyek késedelemnek tekintik, hanem Ő hosszan tűr. Azért, mert nem akarja, hogy bárki elvesszen, hanem azt szeretné, hogy mindenki eljusson az igazság ismeretére. Ez Istennek a célja.

Ha úgy érzed, ha elámulsz egy helyzetben: „Uram! Hogy lehet, hogy ez a gonoszság megtörtént?”; akkor ne kárhoztasd magad nagyon, mert látjuk ezt Jel 6:10-ben a mennyben is. Ott a hívők Isten jelenlétében vannak, és még ők is azt mondják: „Uram, meddig vársz? Mikor bünteted meg a gonoszt?” Ilyenek vagyunk.

Ránézünk a problémára, ránézünk a gonoszra, és azt mondjuk: „Uram! Itt az utolsó pillanat. Most kell csodát tenned! … Na, jó! Akkor nem az előbb volt. Akkor most kell csodát tenned! Most van itt az utolsó pillanat… Mostmár tényleg itt az utolsó pillanat.” Így gondolkodunk. Azt gondoljuk: „Én meg tudom érteni. Én át tudom látni. Nekem világos, hogy mi az Ő terve. Majd én értem.” Nem! Nem mindig, és nem kell úgy tennem, mintha mindig érteném.

Azt értjük, hogy a gonosz elámít bennünket. Azt mondjuk: hogy lehet ez? Mi van azonban a másik oldallal? Mert ez is megtörténik. Luk 1:18 Isten mondott egy nagyszerű ígéretet Zakariásnak, aki idős ember volt. Isten azt mondta neki: Zakariás, gyereketek lesz. Zakariás azt felelte erre: „A feleségem meddő, én is öreg vagyok. Ez lehetetlen.” Egy értelemben azt mondja: „Szerintem eltévesztetted a házszámot, Uram. Szerintem a szomszédhoz akartál menni, aki sok-sok évvel fiatalabb nálam.  Szerintem ez nekik szól.”

Ez érdekes, hogy mi hívők, amikor Isten kijelent nekünk valami nagyszerűt, valami áldást, valami csodálatost, akkor azt mondjuk: „Persze! Majd pont velem történik meg ez?!” Megesik a szívünkben ez. 1Móz 18:12 Sára nevetett magában: „Ne nevettess, Istenem! Itt vagyok vénségemre. 99 éves vagyok, a férjem 100 éves. Már lehetetlen, hogy szüljek. Hogyan lehetne? Köztünk nem történhet semmi. Nevetséges.” Nevet a dolgon gúnyosan. Hitetlenségben.

Mi hívők azt gondoljuk: „Ó, én annyira értem Istent. Ha Ő mondana nekem valami nagyszerűt, én ne nevetnék úgy, mint Sára vagy Zakariás.” Tényleg? Nem ámulnánk el? Nem lepődnénk meg? Gondolj bele egy pillanatra!

Amikor Ézsaiás Isten jelenlétében volt Ézs 6-ban, akkor azt mondta: te jó ég! Előtte prófétált Isten nevében. Öt fejezeten át beszél Isten nevében. Prédikál, prófétál, tanítja a népét Isten nevében, aztán belép Isten jelenlétébe és: „Miben kapaszkodjak meg? Jaj, nekem! Ez annyival nagyobb, mint hittem volna! Ez annyival csodálatosabb!”

Azt próbálom mondani, hogy Isten nagyobb, Isten csodálatosabb, Isten hatalmasabb. Az Ő terve felettünk való. Tanuljuk az Ő Igéjét, tanulunk Vele gondolkodni, Isten beszél nekünk erről, de van egy rejtély a hitünkben. Valami, amit nem tudunk megragadni olyan könnyen, és amin elámulunk sokszor és azt mondjuk: hogy is van ez? Nem csak a gonoszon ámulunk el, hanem Isten nagyságán is hívőkként. Ez nagyszerű dolog.

Ha van ima az életemben, ha van Ige az életemben, ha van közösség az életemben, akkor ezen el tudok ámulni. Újra meg újra rácsodálkozom, és azt mondom: „Isten ennyire ismer engem? Ennyire személyesen beszélne hozzám? Megszólítana engem?”

Amikor Sára nevetett, akkor el akarta rejteni, mert gúnyosan nevetett. Hitetlenségben nevetett. Azt mondta: nem, én nem nevettem. Isten azt mondta neki: bizony, nevettél! Sokszor tagadnám a hitetlenségem, de Isten azt mondja nekem: „Ne izzadj ezen. Ne erőlködj ezen, hanem csak valld meg!” Mondd azt: „Uram, bocsáss meg nekem! Mert nevettem, mert ostoba és hitetlen voltam. Kérlek Téged, vigyél engem túl ezen!”

Gondolj bele ebbe, hogy egy év múlva fiuk született, akit úgy neveztek: Izsák, 1Móz 21:3. Mit jelent ez a név? Nevetés. Ez másféle nevetés. Ez nem a gúnynak a nevetése, nem a hitetlenség nevetése. Ez az öröm nevetése. Ez felszabadult nevetés, amikor azt mondom: Isten tényleg cselekedett értem.

Jer 31:13 Isten azt ígéri: az ő gyászukat örömbe fordítom. Ez történik az életünkben. Isten azt mondja nekem: „Figyelj! Én veled leszek!” „Ja! Majd pont velem?!” Aztán tényleg velem van, és azt mondom: köszönöm, Uram! Sára már nem szégyellte a nevetést, mert ez másféle nevetés volt. Azt mondta: igen, az Úr cselekedett értem.

Isten a hitetlenségünkre azt mondja: „Figyelj! Nem érdekel. Én szeretlek téged. Én veled vagyok és adok neked valami csodálatosat.” Elégtelenek vagyunk? Igen. Sokszor igen. 2Kor 3:5-ben Pál azt mondja, hogy a mi elégséges voltunk nem magunktól van, hanem a mi elégségességünk Istentől van. Amikor adtak a testvérek Pál támogatására Makedóniából – 2Kor 8:1-4 –, akkor azt mondja Pál, hogy szegények voltak, nem volt semmijük, üldöztetésük volt, problémájuk volt, de szerették őt, és ezért adtak. Amit adtak, az tökéletes volt Pálnak.

Gondolj bele ebbe! Isten azt mondja neked: „Figyelj! Te áldás leszel valakinek.” Te azt feleled: ja, majd pont én?! Isten azt mondja: „Igen, te leszel az. Ne nevess! Láttam, hogy nevettél. Csak érts egyet Velem. Menjünk tovább! Én adok neked másfajta nevetést.” Ez történik újra meg újra.

Péter az, aki megesküdött mindenre égen és földön, hogy ő nem hagyja el Jézust. Aztán megtagadta Őt háromszor. Elárulta, otthagyta, megtagadta, esküdözött, hogy nem ismeri Őt. Aztán Ján 21-ben Péter megint találkozik Jézussal. Ülnek a tűz körül. Jézus azt mondja neki: „Ugyanaz az elhívásod, mint eddig. Ugyanaz a küldetésed, mint eddig. Hiába buktál el, ugyanaz a küldetésed, mint eddig. Semmi nem változott.” Péter azt feleli: ja, majd pont én?!

Jézus azt mondja: „Terelgesd az Én juhaimat, tápláld az Én bárányaimat! Foglalkozz ezzel! Dolgozz ezzel! Viselj gondot a nyájra!” Háromszor kell elmondania. Péter annyira utálja magát, annyira csalódott magában, annyira elege van az egészből! Mire csodálkozott rá Péter? Arra, hogy Isten ennyivel nagyobb és ennyire ismeri őt. Isten annyira ismerte őt, hogy megmondta, hogy meg fogja tagadni.

Isten jobban ismerte Pétert, mint ő magát: azt reméltem, hogy legalább ebben nem bukom el! Isten azt mondta neki: „Én ismerlek téged. Bízz Bennem! Célom van veled. Viszlek téged valahova. Gyere, menjünk együtt!”

Mindannyinknak ez Isten mondandója. „Én örök életet adok neked.” Azt mondod: ja, persze?! „Igen! Ha hívő vagy, Én adtam neked ajándékokat. Szeretném, ha Velem járnál ezekben és áldás leszel másoknak. Célom van veled. Örökké együtt leszünk, és nagy áldásod lesz.” „Ja, persze!”

Isten azt mondja: „Igen! Te vagy az az ember. Téged akarlak használni. Nem véletlenül vagy hívő ezekben a napokban. Nem véletlenül vagy hívő most. Én nagyobb vagyok, mint te hinnéd. A te életedben is. Bízz Bennem! Szeretném megváltoztatni a nevetésed gúnyolódásról örömre, a hitetlenségből a hitére, megkötözöttségből a szabadságéra. Jössz-e Velem? Bízol-e Bennem, akkor is, ha nem érted? Bízz Bennem! Higgy Bennem!” Ámen.

Kategória: Egyéb