Hit a szívben

2011 február 27. vasárnap  18:00

Innen keletre sok olyan templomot látni, amelyek nagy és ragyogó épületek. P. Zoli mondta ezt valamelyik nap Sepsiszentgyörgyön, hogyha bemész egy templomba, rengeteg aranyat látsz, fényességet, ragyogást, minden csillog, minden dicsőséges, de ha elmosolyodsz, akkor valaki rád szól, hogy ezt ne csináld. Belegondolva ebbe, milyen jellegű dicsőség az, és milyen a miénk?

Egyetértünk, hogy inkább ezt kérjük. Lehet, hogy potyog helyenként a festék – reméljük nem sok helyen, igyekszünk, hogy ne úgy legyen –, de örömünk, hálánk van, kérhetünk és várhatunk Istentől, és úgy jöhetünk, hogy ez személyes lesz. Erre a dicsőségre vágyunk, ez az, amit mi éhezünk.

Ez egy hatalmas épület, hála Istennek érte. Ez a helye Istennek ebben a világban? Nem. Igazán nem. Hanem a szívünk, az Isten otthona a világban. Érdekes, ha belegondolunk:

2Kor 6:1 Mint együttmunkálkodók intünk is, hogy hiába ne vettétek légyen az Isten kegyelmét.

Mit jelent ez? Együtt munkálkodók. Kivel? Mondhatnánk, hogy egymással, de nem, hanem Istennel együttmunkálkodók. Isten úgy döntött, hogy velünk együtt munkálkodik. Ami szerintem azt jelenti, hogy Isten megkötözte a saját kezét, mert Ő jóval többet tudna végezni nélkülünk és rajtunk kívül. Mégis úgy döntött, hogy bennünket be akar vonni. Ezért nem épületekről beszélünk, ezért nem politikáról, társadalmi rendszerekről beszélünk, hanem szívekről.

Apcsel 16:15-ben beszéltünk Lídiáról, aki kinyitotta az otthonát és azt mondta: itt tartsátok az Istentiszteleteket. Hozott egy hitbeli döntést, és a gyülekezet összegyűlhetett. Nem az épület miatt, hanem az ő szíve, az ő döntése, az ő elkötelezettsége, az ő szeretete miatt. Igazából a szíve miatt. Isten így választott, hogy a mi szívünk lesz az otthona. Itt él bennük, és a mi döntéseink lesznek jelentősek. Az épületért hálásak vagyunk, de nem erről szól a gyülekezetünk.

A jogállásunk – ami most érdekesen alakulhat, mert attól függ, hogy milyen törvényt hoznak – nem lényegi kérdés, hanem a szíved, a döntésed, a hűséged, a járásod. Nem érdekes, hány szent kép van a falon – ne csókolgassátok a misszionáriusok képeit a falon 🙂 –, nem ez számít, hanem a szíved, a döntésed, a hited, és az, hogy az igazságban jársz.

Amikor Lídia hozott egy nagyszerű hitbeli döntést, akkor a gyülekezet növekedhetett. Amikor Pál meg volt győződve, hogy ez igaz, akkor a szolgálat nagyobb lett, jelentősebb lett, és megíródott az Újszövetség nagy része. Pál meg volt győződve. Még az ellenségei között is azt mondta: meg vagyok győződve, Agrippa király, te tudsz erről az egészről, Apcsel 26:26. „Meg vagyok győződve, hogy ez az igazság. Nem voltam engedetlen a mennyei látásra, mert meg vagyok győződve a szívemben.”

Hol dolgozik Isten? A szívünkben. Hogyan dolgozik Isten? A szívünkön keresztül. Hogyan dolgozik Isten. Hitre hív minket. Nem számít, mennyi aranyat kenünk az oszlopokra. Csak több ember jönne, amíg el nem fogy elérhető magasságban. 🙂 Ha egy hívő 2011-ben bízik, akkor Krisztus van felemelve, és ez jelentős. Ján 12:32 azt mondta Jézus: ha Én felemeltetem a földről – a keresztről és a mennybemeneteléről beszélt, aztán arról, hogy ott ül a trónon, aztán arról, hogy elküldte a Sz.Sz-et. Amikor te hitben döntesz a szívedben – azt mondod: bízom, tudom, hogy ez igaz, nincs kérdésem, akkor azt mondod: a testvérem számít, a közösség értékes, a Biblia nem halott, hanem jelentős a mindennapjaimra –, akkor Krisztus emeltetik fel. Ez nem jelentéktelen.

Itt a kérdés: mennyit változott a világ, amióta Krisztus megszületett? Akkor nem volt helye, hogy megszülessen.

Volt egyszer karácsonyi felvonulásunk. Bementünk az Intercontinentalba. Megkérdeztük, hogy van-e hely. Vették a lapot, és azt mondták: „Nincs hely. Valahol van egy aluljáró, oda tessék menni.”

Ma sincs helye Krisztusnak. Beszélsz Őróla, és furcsán néznek rád. A társadalmunk tele van ezzel. Az emberek nézik a hollywoodi filmeket, és olyanokat mondanak, amiket azelőtt nem. Azt mondják: a hitem személyes ügy. Megkérded tőle, hogy hisz-e, és úgy veszi, mintha a szexuális irányultságára kérdeztél volna rá. „Hogy mersz ilyet kérdezni?”

Miért? Azért, mert a világban ma sincs helye Krisztusnak. Amikor viszont te felemeled Őt – ez nem arról szól, hogy mit építünk –, hanem a döntéseinkről a szívünkben. Nem arról szól, hogy hány ember tért meg a szolgálatodon keresztül ezen a héten. A döntéseink számítanak a szívünkben, amikor megalázzuk magunkat Isten előtt. A hitről beszélek.

A hit dolgait csak akkor ízlelhetjük meg, ha járunk hitben. Nagyon egyszerűen hangzik, de nagyon fontos, nagyon jelentős kijelentés. Tudod, miért mondom ezt? Azért, mert arra vágyom, hogy mielőtt hitben járnék, már érezhessem az illatát, milyen lesz, amikor majd ott járok, legyen egy kis ízelítő előre, hogy kipróbálhassam, hogy láthassam, hogy logikusan levezethessem, miért lesz áldás, ha hitben járok. Ez azonban nem lesz. Mert a hit dolgait akkor ízlelhetem meg, ha hitben járok.

Tegyük fel, a barátom, akihez közel vagyok, hitben jár és én nem.  Megízleli, de én nem. Én nem látom, én nem hallom. Annyira közel vagyok hozzá, de nem is lehetnék távolabb. Egy példa: 4Móz 13-ban Izrael előre küldte a kémeket. Az volt a cél talán, hogy legyen egy jó hír. Bátorodjanak fel, mert majd látja Izrael a nagy gyümölcsöket, látja, hogy valóban tejjel-mézzel folyó föld, és azt mondják: menjünk be és csináljuk; akkor majd mennek és harcolnak, és akkor majd hisznek.

4Móz 13:26 És visszatérének a föld megkémleléséből negyven nap mulva.

4Móz 13:28  Így beszélének néki, és ezt mondák: Elmentünk vala arra a földre, amelyre küldöttél vala minket, és bizonyára tejjel és mézzel folyó az, és ez annak gyümölcse!

Még csak hit sem kellett, mert látták és elmondták: valóban tejjel és mézzel folyik. (Nekem ez nem lett volna túl vonzó – az allergiám miatt. :-)) Hozták a gyümölcsöt. Milyen gyümölcsöt hoztak?

4Móz 13:24 … lemetszének ott egy szőlővesszőt egy szőlőfürttel, és ketten vivék azt rúdon…

Ketten vitték rúdon, akkora volt a szőlőfürt. Nyilvánvaló volt, egyértelmű volt, hogy valóban ez az Ígéret földje, valóban ez az, amit Isten nekik akar adni. Elég volt nekik? Nem. Hitetlenek maradtak, a szívükben nem voltak kíváncsiak rá, és nem mentek be.

Nem arról van szó, hogy megízlelem-e, ami ott vár rám, hanem arról, hogy a szívemben hittel döntök, és azt mondom: megyek. Itt a gyümölcs, de mégsem volt elég, nem számított. Több kellett volna? Be kellett volna vinni őket? Nem. Hinniük kellett volna, látatlanban. Anélkül, hogy látták volna. Zsid 11:1,6 Istennek a hitünk tetszik. Tele van ezzel Zsid 11. Hitben dönteni.

Egy másik példa. Valaki, aki semmit nem látott, valaki, aki előtt semmi nem volt: Ruth. Elveszítette a férjét, nem maradt semmi, csak az anyósa. Az anyósa Naómi azt mondja neki:

Ruth 1:11-12a  11Naómi pedig mondá: Térjetek vissza leányaim! Miért jönnétek én velem? Hát ugyan vannak-é még fiak az én méhemben, akik férjeitek lehetnének? 12Térjetek vissza leányaim! menjetek, mert én már vénebb vagyok, semhogy férjhez mehetnék.

Az egyikük visszafordult.

Ruth 1:14-17 …Ruth azonban ragaszkodék hozzá. 15Ő pedig monda: Ímé a te sógorasszonyod visszatért az ő népéhez, és az ő isteneihez, térj vissza te is a te sógorasszonyod után. 16Ruth pedig monda: Ne unszolj, hogy elhagyjalak, hogy visszaforduljak tőled. Mert ahova te mégy, oda megyek, és ahol te megszállsz, ott szállok meg; néped az én népem, és Istened az én Istenem. 17Ahol te meghalsz, ott halok meg, ott temessenek el engem is. Úgy tegyen velem az Úr akármit, hogy csak a halál választ el engem tőled

Megesküszik, és azt mondja: én megyek veled. Miért? A hit miatt. Naómi miatt? Nem, őt nem volt érdemes követni, keserűség volt a szívében. Nem volt érdemes őt követni. Ruth azonban látott valamit. Látta Istent, megismerte Őt, és azt mondta: én nem megyek vissza az isteneimhez, megyek Izraelbe, nekem ott a helyem. Hitben. Abszolút hitben. Meg volt írva, hogy moábita nem mehet be a gyülekezetbe, de ő bement hitben. Isten tartogatott neki valamit.

Mi is így vagyunk. Nem ízleljük, nem látjuk előre, nem ismerjük, mi lesz. Amikor megbocsátasz, amikor továbbmész hitben, akkor nem látod a gyümölcsét előre. Amikor Isten elhív egy szolgálatra és ott vagy és tűnődsz rajta: valóban elhívott engem Isten? Akkor nem úgy van, hogy le tudom vezetni logikusan, hogy ez és ez, és megvan a nagy tervem. Nem, hanem hitben megyünk. Amikor eljövünk az Istentiszteletre és azt mondjuk: annyira nagyszerű lesz. Ez nem így működik. Hanem hitben azt mondjuk: Uram, bízom Benned.

Amikor adunk a felajánlásba, vagy amikor nem adjuk fel annak ellenére, hogy minden okunk meglenne, akkor döntünk hitben. Nem érezzük az ízét előre, de azt mondjuk: Uram, bízom Benned. A Bibliánk Bartimeussal van tele, aki Márk 10-ben azt mondta: „Uram, gyógyíts meg engem, itt vagyok. Én vagyok az. Nekem szükségem van erre és meg fog gyógyítani engem. Ő meggyógyít engem. Ő Dávid fia, a Messiás.” „Hallgass, csend legyen! A Mesternek fontosabb dolga is van! Miért akarna egy bűnössel, egy bűnben születettel foglalkozni?” Bartimeus azt mondja: nem, nekem erre van szükségem.

Mária ott van a sírnál, nem hiszi az ígéreteket, és sír. Ján 20:11 sír a sírnál, a megfelelő helyen sír, aztán látja a feltámadás dicsőségét és bizonysága van. Ezzel van tele a Bibliánk. Vannak említések, ahol azt mondja Jézus: kövess Engem. „Oké, oké, de előbb még elintézem ezt.” „Jól van, hagyjuk!”

Mit keres az Úr nálunk? Hitet. Amikor azt mondja nekünk, hogy megszabadítottalak, nem kell abban a mocsokban élned, gondolkoznod, nem kell a gyengeségedben elbuknod újra, akkor ezt merjük-e hinni, merjük-e azt mondani: igen, tovább tudok menni.

A Bibliánk tele van Jeremiással, Ézsaiással, aki nem állt meg, Illéssel (Jak 5:17), aki hozzánk hasonló ember volt. Hitben döntött, és azt mondta: továbbmegyek. Dávid, aki azt mondja:

Zsolt 18:30 Mert általad táboron is átfutok, és az én Istenem által kőfalon is átugrom.

A Bibliánk televan Zákeusokkal. Olyan emberekkel, akik nem a kifogást keresték, hanem a lehetőséget. Nem azt mondták: annyi jó okom van, hogy ne hitben járjak; hanem keresték a lehetőséget, hogyan járhatnának hitben. Olyan könnyű jó okot találni arra, hogy ne tegyem le az életem. Minden azt mondja, hogy ne tegyem le az életem. Csak a hitem mondja, hogy tegyem le az életem, hogy engedjem el a függőségemet, a kötődésem. Csak a hitem mondja. Millió okom van, hogy ne tegyem. Isten erre hív minket, ez az élet bennünk annyira nagyszerű. Élvezzük, gyönyörű.

Van rá egy újszövetségi szavunk: Zoé, ami az örökkévaló életet jelöli. Nem a biológiai életünk, nem a biosz életünk, hanem egy másik, egy örökkévaló, aminek más minősége van. Ezt az életet kell, hogy tápláljuk. Kol 3:2 kell, hogy döntsünk, hogy ez az, aminek időt adok, helyet adok, én az odafelvalókkal törődöm. Kell, hogy döntsünk hitben.

Baltimore-ban 2-3 éve hallottam egy üzenetet egy afrikai pásztortól: a gyümölcsös nagyon jó, de a másik oldalról, ha van egy gyümölcsösöd, akkor kell csősz is, mert a gyümölcs hívogatja a tolvajokat. Figyelj, ha az új életben jársz, akkor annak gyümölcse van, és az invitálja az ellenséget. Egy értelemben felhívja a figyelmét és lesznek csapdák. Újra és újra, amikor a hitedben jársz, amikor eldöntöd: járok Istennel egy új módon, hetente kétszer is itt leszek, nem csak egyszer; akkor az ellenség felfigyel, és azt mondja: „Vegyünk vissza ebből! Mi lenne, ha háromhetente egyszer lennél itt? Kicsit visszább ezzel az egésszel.”

Amikor azt mondod: „Új módon járok Istennel. Találtam egy nagyszerű helyet. Isten felkavar.” Annyiszor láttam ezt, hogy bejön egy fiatalember vagy fiatal lány a gyülekezetbe, rákap ennek az ízére, hogy járhat a Szellemben. Aztán jön valaki, aki csak azért van ott, hogy elvigye Isten akaratából. Merj hitben dönteni, és nem fogsz veszíteni.

Olyan könnyű lenne azt mondani: „Miről beszélsz? Ha hitben döntök, akkor mindent elveszítek. Ha hitben döntök, akkor elveszítem azt az egy dolgot, ami fontos nekem.” Mert nem tudjuk levezetni, hogy miért lenne áldás a végén a hitbeli döntésemnek. Nem tudjuk levezetni, nem érezzük az illatát előre, csak amikor járunk benne, akkor tapasztaltaljuk meg ennek az örömét. Isten ebben mutatja meg magát a világban. Ez Krisztus a te életedben, a gyülekezetben. Döntsünk hitben, mertjük ezt mondani.

Amikor Jézus azt mondta a tanítványainak: kövess Engem. Máté ott volt az asztalnál, szedte az adót, és Jézus azt mondta: kövess Engem; és Máté otthagyott mindent. Nem bölcs dolog minden otthagyni, mert neki volt valamije. Mit hagyott ott Péter és János? Néhány büdös halat, de ők is otthagytak mindent. Máté otthagyta a jól jövedelmező dolgot. Azt mondta: hitben járok, így döntök. Így megyünk előre. Isten erre hív minket.

Isten tett nekünk ígéreteket. Azt mondta: merjünk imádkozni hitben, és lesz válasz, Mát 21:22. Mint ahogy pénteken imaesténk volt. Minden hónapban van egyszer. Gyere, ha még nem voltál. Legyen tele a helység, nem baj, és imádkozzunk együtt, mert Isten válaszol nekünk. Hitben. Isten tett nekünk ígéreteket.

Ha hitben járunk, akkor lesz hatalmunk, Róm 10:11. Nem az a hatalom, amit a világ kínál, hanem az, amit Isten ad a szívünkben a szolgálatra. Arra, hogy nyerjünk embereket. Ha hitben járunk – Zsid 4:3 – akkor hitbeli nyugalmunk lesz, ami nagyon más, mint a hamis békesség, amit a világ ad. Ha hitben járunk, akkor bizodalmunk van az üdvösségünket illetően, 1Ján 5:14.

Hívők vagyunk, és ahogy mondani szoktuk: legyünk hívő hívők a mindennapokban.

Az Írás nem azt mondja nekünk: próbáld valami különlegessé tenni az életed, próbálj ebből a napból is kiizzadni egy csodát; hanem azt, hogy járj a Szellemben és az életed különleges. Te különleges vagy, ha a Szellemben jársz.

Járj hitben! Merj hitben járni! Ha valaki nem járt volna hitben, akkor ma nem lennél hívő. Ha P. Schaller, P. Matti egy gyorsétteremben nem firkálgattak volna szalvétára hitben Magyarországról, akkor ma nem lenne ez a gyülekezet. Járjunk hitben! Döntsünk hitben! Merjünk bízni Őbenne és nem fogunk csalódni! Ámen.

Kategória: Egyéb