Helyem a gyülekezetben

2011 október 16. vasárnap  18:00

Ma este a szolgálatról szeretnék beszélni, ahogy azon gondolkozunk: a helyem a helyi gyülekezetben.

Ha a szolgálatra gondolok, mindig az áldás jut eszembe. Milyen áldásokat kap az ember a szolgálaton keresztül? Nem az áldásért szolgálunk, de mégis Isten megáld minket benne. Annyira hálás vagyok, hogy elmentem arra az evangelizációra, amikor a feleségemnek (akkor még nem volt az :)) szüksége volt arra, hogy valaki hazakísérje. Azután boldog házasságban élünk 14 éve.

Vicc. Hogyan lehet jól megtanulni a feleséged születésnapját? Felejtsd el egyszer!

A szolgálatban megtalálhatod a párod. 🙂 A szolgálatban kaptam barátokat, testvéreket – akikkel együtt harcoltunk valamiben, vagy átmentünk érdekes helyzeteken –, megéltem dolgokat, amiket soha nem éltem volna meg. Isten sok minden munkált az életemben, a jellememben, amiket nem tudom, hogyan végzett el volna másként.

Fil 2:5-11 5Annak okáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is, 6Aki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy [ő] az Istennel egyenlő, 7Hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén; 8És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig. 9Annak okáért az Isten is felmagasztalá őt, és ajándékoza neki oly nevet, amely minden név fölött való; 10Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. 11És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.

Ezek a versek a hitünk magja. Ahogy ma reggel beszélt róla Bartha Andris az Úrvacsoránál. Krisztus, amikor eljött, Ő azért jött, hogy szolgáljon. Mát 20:28 nem azért jött az embernek Fia, hogy Őt szolgálják – ami elképesztő, hogy egy uralkodó, király, Isten Maga, Aki eljött, nem azért jött, hogy Őt szolgálják –, hanem Ő szolgált.

Luk 22:27 Mert melyik nagyobb, az-e, aki asztalnál ül, vagy aki szolgál?

Nyilván az, aki az asztalnál van. Jézus azt mondja: de Én úgy vagyok közöttetek, mint aki szolgál.

Természet szerint én a nagyságot keresném. Az ambícióm azt mondja nekem: törj feljebb, legyél te az, aki az asztalnál ül, ha lehet, akkor az asztalfőn. Viszont Krisztus a nagyobb, és Ő az, Aki szolgálja mindahányukat. Hit által mondjuk, hogy Ő a legnagyobb. Most még nem látjuk ezt, de egy nap – Fil 2:10 – minden nap meghajol Őelőtte. Mi meghajtjuk Őelőtte a szívünket a mai nap. Hit által azt mondjuk: Krisztus, Te nagy vagy. Egy nap nyilvánvaló lesz. Amikor itt volt, akkor Ő szolgált hűségesen egész végig.

Miért jött? Azért, hogy megmentse az embereket. Mintha visszakérte volna, amit elveszített. Olyan, mintha elmennél a talált tárgyak osztályára és fizetni kellene azért, hogy megkapd, amit megőriztek neked. Azért, mert elveszettek voltunk Istennek a bűn miatt. Krisztus eljött és azt mondta: Ők az Enyémek. Hajlandó volt kifizetni az árat, mindegy, hogy mibe kerül. Eljött és szolgált, mert ez volt az ár.

Van itt valami gyönyörű: Krisztus megmutatta, hogy Isten természetében ott van a szolgálat. Ami miatt a menny csodálatos hely lesz, mert Isten természetének része a szolgálat.

Ha megnézed Jelenések könyvében vagy másutt, ahol látjuk Krisztus leírását a mennyben, látjuk Istent uralkodni, akkor azt mondjuk: micsoda uralkodó, micsoda király, micsoda hatalom, micsoda tekintély. Azt gondolnánk, hogy egy ilyen uralkodó, aki ott ül a trónon, az nem lehet semmi más, csak egy uralkodó, aki ott ül a trónon – Jézus viszont eljött és szolgáló volt –, és lenyűgözve azt találjuk, hogy ez az uralkodó szolga is lehet, és nem kellett megváltoznia ahhoz, hogy szolgáljon. Az Ő szíve, az Ő akarata, az Ő vágya mindig ez volt. Ő mindig szolgált, ez volt a szíve. Nem kérdés. Amikor eljött, akkor egyszerűen nyilvánvaló lett.

Amikor azt mondja Fil 2:10-ben, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, akkor igazából azt mondja, hogy Isten szolgája előtt hajoljon meg minden térd. A szolga előtt hajoljon meg minden térd! Hogyan keressük a nagyságot? Jézus újra és újra ezt mondta a tanítványainak: ha valaki nagyobb akar lenni közöttetek, akkor szolgáljon mindenkit, akkor mindenkin segítsen, akkor mindenkit bátorítson, akkor mindenkit támogasson.

Azt mondanám: „Miről beszélsz? Nem ez az út.” Jézus azonban azt mondja: „Nézz Rám! Ez az út, Én így élek, így járok, így cselekszem.” Egy nap eljön Krisztus – a második eljövetelkor, ezt látjuk Júd 14-ben és Jel 19-ben –, és akkor mindenkit ítélni fog, Ján 5:22, és akkor minden térd meghajol Őelőtte. Akkor nyilvánvaló lesz.

Ki a hatalmas? A nagy király? Az egyeduralkodó, akinek dicsőséges udvara van? Akinek nagy hatalma van? Aki élet és halál ura egy birodalomban? Nem! Hanem a szolga, Krisztus. Micsoda gondolat! Csak Isten képes ezt így rendezni, és azt mondani nekünk: ez az Én akaratom a számodra. Ján 13:34-35 Krisztus azt mondja: „Új parancsolatot adok nektek, szeressétek egymást, ahogy Én szerettelek titeket. Ezáltal ismeri meg mindenki, hogy az Én tanítványaim vagytok.” Hogyan?

Gyakorlati módon. 1Ján 3:16,18 leteszem az életem a másikért. Bevállalok egy áldozatot és azt mondom, nem számítanak az én jogaim, az én vágyaim, az én akaratom. Hadd segítsek egy gyakorlati módon! Mi történik, ha szolgálok? Lenyűgöző, mert nem gondolnánk, hogyha szolgálatom van, az megerősít a hitben.

Ma délelőtt az istentisztelet után valaki mesélt nekem. Előző nap voltak evangelizálni. Általában ő megy el az evangelizáció helyéről utoljára. Most úgy érezte, hogy mennie kell az istentisztelet helyére. Ott talált egy asszonyt. Beparkolt az autóval, aztán kigurult, aztán megint be… nem tudta eldönteni, hogy mit csináljon. Beszélgetett vele, az asszony ott maradt. Isten használta őt.

Ha bevállalod a szolgálatot, akkor azt találod, hogy Isten vezetése valóssá válik, látod Isten munkájának a folyamatát. Valaki vetett egy ember életébe, és amikor szolgálsz, az öntözés. Tudod, hogy egy nap valaki aratni fog és látni fogja a gyümölcsöt. Te azonban látod Isten munkájának a folyamatát, mert bevállaltad, hogy szolgálsz. Odateszed magad, benne vagy és része vagy.

Mekkora öröm van ebben, amikor szolgálsz! Aztán azt tudod mondani: „Isten használt engem! Azok nem az én szavaim voltak. Az nem az én tekintélyem volt. Az nyílván nem az én bölcsességem volt. Az nem az én szeretetem volt. Az nem az én bátorításom volt. Hanem Istentől jött. Isten vezetett engem és láttam a keze munkáját.” Ez bátorító a hitben.

P. Matti mindig azt mondta: „Ha egy gödörben érzed magad, akkor a legjobb mód, hogy odamész valakihez, akiről látod, hogy benne van egy gödörben. Aztán bátorítod, szereted, kisegíted a gödörből. Aztán azt találod, hogy te is kinn vagy.” Ez annyira nagyszerű tanács! P. Schaller is mondta ezt, csak máshogy: ha van egy szükséged, egy problémád, szolgálj valaki felé, akinek ugyanez a szüksége van, és Isten be fogja tölteni mindkettőtök szükségét. Ismerjük ezt? Találkoztunk ezzel? Újra és újra látjuk ezt az életünkben. Ha szolgálsz, az előre visz a hitedben. Nem csak erőt ad, hanem előre is visz a hitedben.

A szolgálat majdnem alantasnak hangzik. Krisztus ezt a szót használja Fil 2-ben: Ő szolgai formát vett fel. A görögben dúlosz szót használja, ami azt jelenti, hogy rabszolga lett. A legalantasabb dolog. Ami nem csak azt jelenti, hogy Krisztus megalázta Magát, hanem azt is jelenti, hogy nekünk, hívőknek a szolgálat az valami magasztos dolog. Az fel lett emelve nekünk, hogy mi másként nézzünk rá. Nem olyan, hogy szolgáljon, akinek nincs jobb dolga.

Mi azt mondjuk, hogy a szolgálat csodálatos. Krisztus munkája. Amikor ezt csinálom, akkor ugyanazt csinálom, amit Krisztus is tett. Ez fontos. Lehet, hogy anya vagy, van három gyereked, vagy ikreid vannak, vagy van egy nagyon rászoruló férjed, és azt mondod: „Ja, persze, a másiknak lehet szolgálata. Neki könnyű, a felesége viszi a terhet, javítja a házat, szereli az autót. Neki csak az a dolga, hogy egyen egy kicsit és szolgáljon. Ez az igazi szolgálat.” Jó, hogy Jézus gondolt erre Márk 10:42-ben: ha valakinek adsz egy pohár vizet a tanítvány nevében, akkor az nem merül feledésbe, az jelentős és dicsőséges.

Ennél kisebb dolgot nehéz elképzelni, de éppen ezért fontos, mert Jézus azt mondja: a tanítvány nevében. Gondolj bele ebbe, hogy azért nagyszerű, mert abba a pohár vízbe bele lett töltve az Ő természete. Amikor adsz a felajánlásba, akkor az Ő természete van beletöltve abba. Amikor segítesz valakinek a tanítvány nevében, mert keresztény vagy, akkor az Ő természete van beletöltve abba a segítő kézbe, abba a telefonhívásba, abba a látogatásba, abba a bátorításba.

Nincs kisebb vagy nagyobb szolgálat. Ezt nagyon komolyan mondom. Ez a szolgálat a pulpitusnál nem nagyobb, mint bármilyen más szolgálat a gyülekezetben. Azért, mert Krisztus szolgált mindenféle módon, és azt mondta, hogy ez mind belefér, ez mind benne van, ez mind dicsőséges, ez mind hatalmas.

Amikor szolgálunk, az nagyszerű, mert akkor nem magamra figyelek.

Utálom a tükröket. Azért persze megvan a hasznuk is, mert egész másként néznék ki, ha nem lennének tükrök. Mégis utálom a tükröket, mert nagyon nehéz elmenni előtte és nem magadra figyelni. Nem szeretek nagyon magamra figyelni. Nem olyan érdekes nekem. Eltöltöttem x évet magammal és nem annyira izgalmas.

Mi az egyik nagyszerű módja, hogy levegyem a szemem magamról, az én szükségeimről, az én vágyaimról, ami nekem jó lenne? Ez a szolgálat. Szolgálat gyönyörű helyzet. Azért, mert lehetek úgy, hogy itt vagyok a gyülekezetben és azt várom, hogy mikor szolgál már valaki felém. „Különben is, mi a bajod? Mikor szolgálsz már felém? Na, végre! Csak ennyi?”

Könnyen lehetek így: „Mikor szolgál felém valaki? Mikor szórakoztat valaki? Miért nem profibb a kórus?…” Amikor azt várom, hogy engem szolgáljanak, akkor nagyon hamar és könnyen kritikus is leszek. A gyülekezetet nem a kritikus építi. Halleluja.

Nem a kritikus építi a gyülekezetet, hanem a szolgáló. Az, aki szolgál, az, aki azt mondja: „Hadd tegyek valamit. Látok egy lyukat, látok egy problémát, beállok ide. Beállok a lyukba, és addig állok ott, amíg nem jön valaki jobb. Ha jön, aki jobb, akkor találok egy másik lyukat. Lesz elég, nem gond. Könnyű letenni az életem és szolgálni.” Aztán elfeledkezem magamról. Ez annyira egészséges a lelkünknek. Annyira egészséges a lelkünknek, ha szolgálunk, ha nem magunkról szól az egész, ha nem magunkra nézünk, ha nem magunkkal foglalkozunk.

Apcsel 1:8 Hanem vesztek erőt, minekutána a Szent Lélek eljő reátok: és lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig.

Hívő vagy Krisztusban, akkor neked megvan a Sz.Sz. Ha neked megvan a Sz.Sz., akkor hatalmad van, hogy szolgálj, hogy az Ő tanúja légy. Kicsi dologban, nagyban, mindegy. Az Ő tanúja légy Jeruzsálemben, Júdeában, Samáriában és a föld végső határáig. Ez arról szól, hogy a szolgálat kivesz a mindennapi életből, elszakít minket a megszokottól. Ez nagyszerű.

Kivesz a megszokottból. Ha szolgálsz, azon a helyen, ahova Isten tesz téged, akkor abban ott lesz az, hogy ez egy kihívás. Az nagyszerű, mert az azt jelenti, hogy az mindig friss lesz, új lesz. Nem lesz unalmas. Aztán eljövünk onnan, és azt találjuk, hogy örömünk van és hálánk, mert láttuk Istent munkálkodni.

Emlékszem, dolgoztam egy cégnél, én voltam a 77. senki. Ott voltak a mindennapjaim. Aztán szombaton elmentünk és tartottunk egy bibliatanulmányt valahol. Volt ott 15 ember, aki éhes volt, aki növekedni akart Krisztusban. Arra gondoltam: „Milyen nagyszerű, hogy az életemnek, a mindennapoknak semmi köze ehhez, de ez itt az Úr. Ő használ az Ő akaratában. Ő tudja, hogy mire.” Ez nagyszerű.

Bármi is legyen az életed, a szolgálaton keresztül annyival gazdagabb lesz, annyival nagyszerűbb lesz, annyival örömtelibb lesz. Ebben szeretnélek bátorítani. Annyira szükségünk van a szolgálatra az életünkben. A gyülekezetnek is szüksége van rá, de neked személyesen jóval nagyobb szükséged van rá, hogy legyen egy szolgálat az életedben. Szeretnélek bátorítani ebben!

csatolmányjel_0  Munkameghatározások

 

Kategória: Egyéb