Ismered-e Gedeon történetét? Gedeon vitéz férfi volt Istenért, azelőtt pedig adócsaló. Valamelyik vagyunk e kettő közül, vagy megtaláltuk, kik vagyunk az Úrban, vagy igyekszünk magunkban irányítani az életünket. Nagyszerű ez, nem? Hívőként élem az életem, vannak dolgaim, felelősségem, teendőim. Aztán Istennek van egy nagyszerű munkája az életünkben. Olyanok vagyunk, mint Gedeon, egyik nap az egyik, másik nap a másik módon élünk.
1Ján 1:5-2:2 5És ez az az üzenet, amelyet tőle hallottunk és hirdetünk néktek, hogy az Isten világosság és nincsen ő benne semmi sötétség. 6Ha azt mondjuk, hogy közösségünk van vele, és sötétségben járunk; hazudunk és nem az igazságot cselekesszük. 7Ha pedig a világosságban járunk, amint ő maga a világosságban van: közösségünk van egymással, és Jézus Krisztusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől. 8Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn mi bennünk, magunkat csaljuk meg és igazság nincsen mi bennünk. 9Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól. 10Ha azt mondjuk, hogy nem vétkeztünk, hazuggá tesszük őt, és az ő igéje nincsen mi bennünk. 1Én fiacskáim, ezeket azért írom néktek, hogy ne vétkezzetek. És ha valaki vétkezik, van Szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus. 2És ő engesztelő áldozat a mi vétkeinkért; de nemcsak a mienkért, hanem az egész világért is.
1Ján 1:1-4 ezek a versek a közösségről szólnak. A közösség fontos része a hitünknek. Ennek van legalább két része.
Tegnap este volt egy nagyszerű közösségünk a Gólyabálon. Hálásak vagyunk az emberekért, akik eldöntötték, hogy elkezdenek bibliaiskolába járni. Nagyszerű időnk volt, örömünk, ünnepünk, de valami több is: bátorítás, épülés, nagyszerű közösség.
Ez azért érdekes, mert ha valóban Istennel járunk személyesen és a gyülekezetben, akkor a közösségünk több lesz, mint ami ember és ember között lehetne. Többnek kell lennie, mint ami ember és ember között lehetne. Mélyebb tartalommal, nagyobb jelentőséggel, olyan hatással, amit nem tudunk emberileg elmagyarázni. Ilyen a közösségünk. Azért, mert
1Ján 1:3b a mi közösségünk az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal.
A közösségünkben mindig benne van az Istennel való közösség. Ez több mint egy kis csacsogás, több mint amit emberileg össze tudnánk hozni. Több mint a névtelen alkoholisták gyűlése, vagy a bélyeggyűjtők szakköre, mert a mi közösségünk az Atyával és az Ő Fiával, Jézus Krisztussal van.
Tegnap este a vidámságunk, a nevetésünk, az Ige, a beszélgetés, bizonyságok, épülés és egymás építése, és van egy másik oldala, az Úrvacsora, amit ma veszünk az istentisztelet végén, ez a kettő ugyanannak a közösségnek két oldala. Van benne valami, ami mélyebb. Lehet jelképes, de mindkettő szent, növekedéssel jár, hitben történik. Mindkettőben elmondhatom, hogy a mi közösségünk az Atyával van és a Fiával, Jézus Krisztussal.
Benne van az együtt nevetésben, az együtt evésben, az Úrvacsorában, abban, amikor bizonyságot osztunk meg egymással, abban, amikor viccet mesélünk, benne van abban, amikor hallgatunk az Igére. Mindez része a közösségünknek. Ez nagyon fontos, mert vannak, akik szeretnének levágni róla valamit. Az egyik extrém azt mondja: a nevetés nem Istentől van, nem nevethetsz az Istentiszteleten, töröld le az arcodról a mosolyt, ez istentisztelet. Ez az egyik szélsőség. A másik azt mondja: csak bulizzunk! Onnan pedig hiányzik a szentség, a mélység, az igazság keresése, a vágy az Úr után. A mi közösségünk viszont az Atyával és az Ő Fiával van, Jézus Krisztussal.
A közösség drága nekünk Istennel és egymással, és ez nem különbözik, hanem egy dolognak a két oldala igazából. Hogyan maradok meg benne? A közösségben megmaradás nem csak azon múlik, hogy eljövök ide rendszeresen, hanem azon, hogy mi történik a szívemben Isten előtt. Erről szeretnék beszélni ebben a pár gondolatban. Jézus azt mondja nekünk:
Ján 15:4 maradjatok énbennem.
„Uram, nem úgy van, hogy én Benned vagyok máris? Mintha Ján 17-ben erről beszélnél nagyon világosan.” Igen, de van egy különbség abban, hogy mit tapasztalok meg, mit élek meg. Mert lehet, hogy Isten minden szeretete felém irányul, de én abból nem élek meg semmit. Azért, mert a szívem zárva van, mert kemény vagyok, mert lusta vagyok, mert úgy vagyok, mint Jákob, aki aludt, Isten ott volt és ő nem tudta. Isten ad valamit és én elmulasztom. Isten ott van az életemben, de én elmegyek emellett, valamiért tompa vagyok.
Ez egy fontos kérdés, amiről 1Ján 1:5-2:2 beszél. Ez a megbánás, a helyreállás.
1Ján 1:10 Ha azt mondjuk, hogy nem vétkeztünk, hazuggá teszszük őt, és az ő ígéje nincsen mi bennünk.
A Biblia nem tanítja a bűntelen tökéletességet a hívő életében. Lehet, valakinek ez nem tetszik, nekem sem. Örülnék, ha úgy lenne, hogy megtérek és nincs bűnöm többé. Szeretném ezt, örülnék ennek, de a Biblia nem tanítja ezt. Egyenesen azt mondja: ha azt hazudom, hogy nincs bűnöm egyáltalán, soha nem vétkezem, akkor az Ő Igéje nincs bennem, akkor nem ismerem az Írást, akkor nem értem, amit az Úr tanít. Az igazság az, hogy van az életemben bűn.
Sehol nem tanítja az Írás, hogy bűntelenül tökéletesek vagyunk. Akik ezt tanítják, azok nem értik a különbséget a hívő helyzete és a hívő tapasztalata között. Nem fogok ebbe belemenni most.
Az Írás tanít valami mást: ez a helyreállás. Sokszor úgy mondjuk: felpattanás. Azonnal felállok, mint a keljfeljancsi. Nem várok ezzel, nem kell rágódnom rajta. Nem kell abban élnem, hanem helyreállhatok azonnal. Amint vétkeztem, azonnal. Az Írás erről tanít nekünk.
Mint egy kisgyerek, aki járni tanul. Mit csinál a kisgyerek, aki járni tanul? Melyik testrészét használja ebben a tanulásban a leginkább? A fenekét. Folyton leül, újra és újra. A lábait kezdi használni, de a fenekét használja a legtöbbet. Mi a gondja? Miért ül le mindig? „Mi a bajod? Nézd, ezt így kell csinálni!” Amikor állsz, nem is gondolsz rá, de folyton korrigálod a dolgokat. Kicsit megindulok valamerre és ellen tartok a lábammal, amikor járok, akkor is. A kisgyerek ezt nem tudja még.
Ilyen igazából a helyreállás. A bűn meglök minket, de ellene tarthatok. Helyreállhatok újra és újra. Valahányszor meglök, visszaállok. Ez a helyreállás igazából az életünkben. Vagy amikor vezeted az autódat, ugyanezt csinálod, folyton korrigálsz. Kicsit félrehúz, de észre sem veszed, mindig igazítasz. Ez a helyreállá, ez a megbánás, lerendezni a bűnt. Ez nagyon fontos, ez az egyik, ami megtart minket a közösségben Istennel és egymással. Helyreállás a bűnből, lerendezni a bűnt.
Az egyik hibánk az, hogy kialakulhat egy olyan szokás, hogy nem törődöm vele, figyelmen kívül hagyom. „Ez csak kicsi bűn, nem kell törődnöm ezzel.” 1JÁn 1:5 azonban azt mondja: Isten világosság és nincs Benne semmi sötétség. Mennyi sötétség van Őbenne? Semennyi. Érted? Ennek a kifejezésnek a jelentősége hatalmas. Semmi. Nincs Őbenne semmi sötétség. Mit jelent ez? Nincs Őnála szürke. Valami vagy fekete, vagy fehér. Őnála fehér, Őnélküle fekete.
Az a “kicsi” bűn az bűn. Nincs olyan, hogy pici, olyan sem, hogy nagy. Bűn. Mindegyik nagy. Mindegyik elfogadhatatlan. Egyiknek sincs helye. Ez hatalmas. Mennyire gyűlöli Isten?
Zsolt 51:6a Egyedül te ellened vétkeztem, és cselekedtem azt, ami gonosz a te szemeid előtt
Dávid azt mondja: egyedül Te ellened vétkeztem. „Hogy érted, Dávid? Amikor vétkezel, az mindig hatással van másokra is. A bűn azt hazudja nekünk, hogy ez csak téged érint. Ez nem igaz, mert a bűnöm hatással lesz a barátomra, a feleségemre, a gyerekemre, a gyülekezetemre, az Istennel való kapcsolatomra. Miről beszélsz Dávid?” Dávidnak igaza van azonban, a bűn annyira Isten ellen van elsősorban, egyedül. Senki más ellen nincs annyira. Dávidnak igaza volt, egy bűn akkora sértés Istennel szemben, hogy más nem is számít szinte. Ezért annyira fontos, hogy leegyen egy kiigazítás, helyreállás az életünkben.
1Ján 1:7 járhatunk abban a világosságban, amint Ő maga világosságban van. Akkor közösségünk van egymással. Erről beszélek. Amikor helyreállás van az életemben, amikor kiigazítom, amikor megvallom a bűnömet, akkor járhatok a világosságban, akkor szabad lehetek. Nem dugdosom el a dolgot, hanem a világosságban járok.
Nemrég beszéltünk erről: ha a világosságban járok, akkor növekedés és szabadulás lesz az életemben. A szabadulás és gyógyulás normális módja az, hogy járunk Istennel. Aztán Isten megszabadít, gyógyulást és növekedést hoz. Sokan kérdezik, hogy mi a kulcsa a szabadulásnak a bűnömtől, a gyengeségemtől, a nyomástól, a démonitól az életemben, esetleg, ha van ilyen. Ez fontos válasz: járj a világosságban. Ha a világosságban jársz, akkor Isten az, Aki megszabadít, kiveszi ezeket a dolgokat az életedből és szabaddá tesz.
Bánnunk kell a bűnnel. A bűn halmozódik. Semmi nem tünteti el, csak növekszik a halom. Vagy még rosszabb, hogy az egyik bűn hozza magával a másikat. Ésa 30:1 bűnt bűnre halmozni, bűn bűnt követ. Tudod milyen ez? Hazudok valakinek, utána valaki más rákérdez a dologra. Akkor hazudnom kell, hogy fedezzem az előzőt, aztán megint és megint. Újra és újra. Az egyik bűn hozza a másikat. Ez történik folyton. Ésa 5-ben is van egy vers erre:
Ésa 5:18 Jaj azoknak, a kik a vétket hazugságnak kötelein vonszák, és a bűnt mint szekeret köteleken;
Ez arról szól, hogy az egyik bűnöm hozzá van kötve a másikhoz, az egyik bűnömmel húzom a másikat, a harmadikat, negyediket… Nem érdemes. A bűn növekszik. Az egyik jön a másik után, behúzza az életembe a következőt.
P. Schaller nemrég beszélt arról: sokan kérdezik, hogy miért van démoni hatás az életemben? Sokszor a válasz ez, hogy nem állok helyre és nem növekszem az igazságban, nem járok a világosságban. Ez olyan, mintha kint hagynád a málnaszörpös poharat az udvaron. Mi történik? Fél órán belül méhek, darazsak lepik el, mert érzik és jönnek rá. Ugyanígy van az életemben. Nem játszhatunk a bűnnel, nem vicces, nem kicsi, nem lehet kezelni.
Isten beszél Jóbnak a Leviatánról – ez egy nagy élőlény –, és Jób 41:5 azt kérdezi: talán játszani fogsz vele, mint egy kismadárral? „Berakod egy ketrecbe, adsz neki magocskát és azt mondod, hogy minden rendben van?” Nem! Ilyen a bűnünk is. Nem mondhatom: rendben van, nem probléma. A válasz azonban nem az, hogy haragszom magamra, megvetem magam, gyűlölöm magam; nem az, hogy begubózom; nem az, hogy meg próbálom elrejteni; nem az, hogy megpróbálom azt hazudni, hogy rendben vagyok, hanem helyreállok. Megbánom. „Uram, bocsáss meg! Bocsásd meg a nagy bűnömet és a kicsi bűnömet egyaránt! Neked (embertársam) pedig nincs jogod hozzám, szabad vagyok, én Krisztusé vagyok.”
Zsolt 32:1 Boldog az, a kinek hamissága megbocsáttatott, vétke elfedeztetett.
Halmozom a bűnt, Róm 2 beszél erről. Fel vannak írva a bűneim egy listára, egyre több és több. Zsolt 32 azt mondja, az Ószövetség megoldása ez: eltakarva, elrejtve. Nem lehet észrevenni. Valaki ránéz az életemre és azt mondja: rendben vannak a dolgok. Úgy tűnik, hogy minden oké. Ez az ószövetségi kifejezés. El volt rejtve, nem látszott semmi. Le van írva ez az Újszövetségben is egy másik szóval, itt Krisztus áldozatáról beszél:
Róm 3:25 … az előbb elkövetett bűnöknek elnézése miatt,
Az elnézés nagyszerű szó. A görög szó a pareszisz és azt jelenti: átsiklani felette, figyelmen kívül hagyni, elnézni, nem törődni vele. Ezzel viszont van egy nyilvánvaló probléma: benézek alá és azt mondom, te jó ég, azt hittem rendben vannak a dolgok! Egyáltalán nincs rendben. Ez nem megoldás, nem válasz igazából. Tudod, miért? Zsid10:4 a bikák és bakok vére soha nem volt képes elbánni a bűnnel.
A görög szó azt mondja, nem volt képes elhordozni, elvinni a bűnöket. Nem volt képes magára venni és elvinni a bűnöket. Ez volt a gond. Ha az elképzelésed az a helyreállásról, a bűnbocsánatról, hogy az ilyen, hogy Krisztus vére valahogyan eltakarja, akkor ez téves. Akkor elhiszem, hogy nem keresed a helyreállást, mert azt mondod: még mindig ott van, semmi nem változott, csak el van takarva, el van rejtve, előbb-utóbb úgyis napvilágra kerül és lebukom. Az újszövetségi valóság viszont más.
Kol 2:14 Az által, hogy eltörölte a parancsolatokban ellenünk szóló kézírást, a mely ellenünkre volt nekünk, és azt eltette az útból, odaszegezvén azt a keresztfára;
Az által – ez megint Krisztus áldozatáról szól. Krisztus fogta és Magára vette a kereszten, azt mondta: ez az Enyém. Utána azt olvassuk, hogy eltörölte és tiszta lett. Tiszta a lap. Nincs semmi rajta. Nincs rajta a bűnök listája. Mintha soha nem lett volna semmi rajta. Mennyivel nagyobb Krisztus megoldása, mint az eltakarás? Ez a különbség az ó- és az újszövetség között, hogy Isten elintézi a dolgot.
1Ján 1:9 Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól.
Akkor ez nem azt jelenti, hogy Jézus elintézte, hogy letakarta a bűneimet, hanem azt jelenti, hogy tiszta lap teljesen. Amikor azt mondja: „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól.”; akkor az erről szól.
Van egy hatalmas eszköz a kezünkben: a megbánás, a megvallása, a helyreállás. Használjuk! Használnunk kell! Nem mellékes dolog. Néha túl könnyűnek tűnik. Kicsit olyan érzésünk lehet, hogy ez túl könnyű, ezért nem is annyira fontos. Nekünk egyszerű, nekünk egyszerű, de ha az egész képet nézed, akkor ez nem volt könnyű, nem volt egyszerű. Nem olcsó kegyelem, ahogy az ellenségeink mondják a tanításunkra.
1Ján 2:2 És ő engesztelő áldozat a mi vétkeinkért; de nemcsak a mienkért, hanem az egész világért is.
Az engesztelésben nincs semmi könnyű, nem volt semmi egyszerű benne. Zsid 13:12 Krisztus is a kapun kívül szenvedett. Ez a szégyenről, a magányról, a kiközösítettségről beszél, a súlyról beszél. Nem csak a mieinkért halt meg, hanem az egész világ bűneiért is. Mekkora súly volt Őrajta? Elképzelhetetlen súly. Nem volt semmi könnyű ebben! Krisztus meghalt az egész világ bűneiért, Zsid 2:9 és 2kor 5:19-21. Nem csak a mi bűneinkért, hanem az egész világ bűneiért.
Mit tanít ez nekünk? Fontos a közösségünk az Atyával és az Ő Fiával, Jézus Krisztussal, és ebben a közösségben egymással is. Ebben van növekedésünk, ebben van egészségünk hívőként, ebben van szabadulásunk. Ebben élünk, Isten így rendelte. Helyreállás nélkül ez nem maradhat meg.
Fordulj Istenhez újra és újra! Időnként van szükség arra is, hogy egymással lerendezzünk dolgokat. Ebben vezessen Isten. Jak 5:16 van, hogy meg kell vallanom a bűnöm a testvéremnek. „Bocsáss meg, kérlek! Vétkezem ellened, jóváteszem, amennyire tudom.” Ha megbántam, akkor valószínű, hogy keresem a módját, hogy jóvátegyem. “Kérlek, bocsáss meg először!” Van ennek is helye.
Mát 5 ha viszed az ajándékod az oltárhoz, de emlékszel, hogy a testvérednek van valami ellened, akkor menj oda hozzá, rendezd le, és utána vidd az áldozatot. Van ennek is helye, de a gyülekezetünkben nem a bűnvallásról szól a közösségünk. Nem az a lényeg. Krisztusra nézünk, Ővele foglalkozunk. Viszont van annak is helye, ahogy Isten vezet, járj Őelőtte ebben.
Mit tanít ez nekünk? Van, aki azt mondaná: ha ezt tanítjátok, hogy csak egy „bocsáss meg, Uram” és aztán nincs emlékezés a bűnödről, akkor az emberek nagyon szabadosak lesznek, és azt mondják: nem számít, majd megbánom. Olvasd el azonban ezt:
1Ján 2:1 Én fiacskáim, ezeket azért írom néktek, hogy ne vétkezzetek. És ha valaki vétkezik, van Szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus.
Az, hogy megvalljuk a bűneinket, hogy helyreállunk, hogy felállunk és megyünk tovább szabadon, mert tudjuk, hogy Krisztus elvégezte a munkát – Ján 19:30, mindent megtett, hogy bocsánatunk legyen –, ha így gondolkodom, akkor az arra tanít, hogy ne vétkezzek. Fordítva működik, mint ahogy a törvénykező emberek hinnék. Ez szabadságot hoz és tanulhatok arról, hogyan járjak bűn nélkül.
Van az a bűn az életedben, ami nem hajlandó elmúlni; van az az egy, ami nem hajlandó békén hagyni. Ez komoly dolog. Tudod-e, mi a hiba? Azt csinálom, hogy fogom azt az egy bűnt, arra az egy bűnre nézek, és azt mondom: még mindig nem változott, még mindig visszaesek, újra és újra elbukom benne, még mindig. Tudod mit? Levonom a következtetést: nincs növekedés az életemben.
Pedig lehet, hogy egy csomó területen Isten megszabadított, lehet, sok területen volt növekedés az életemben, lehet, hogy megerősödtem sok mindenben már, sok minden változott, de én arra az egy dologra nézek. Ne csináld ezt! Ne ragadj meg, mert ez megállít téged. Nem fogsz továbbmenni, erre fogsz nézni, és nem veszel részt a közösségben, akkor erre fogsz nézni és nem tudsz szabadon imádkozni. Sőt, bátorítod és megerősíted a bűnt a figyelmeddel. “Újra vissza fogok esni.” Mint a pánik beteg, aki folyton nézi a problémáját: jaj, újra vissza fogok esni! Ne csináld! Nézz Krisztusra!
Ha valaki vétkezik, akkor van szószólónk, van képviselőnk, van jogi képviseletünk az Atyánál: az Igaz, Jézus Krisztus. Nézz Őrá! Amikor megbánjunk a bűneinket, amikor helyreállunk, az mindig erről szól, hogy Krisztusra nézünk és szabadok vagyunk. Ámen.