Ézs 65:1 Megkeresni hagytam magamat azoktól, a kik nem is kérdeztenek; …
Isten beszél itt, és azt mondja, hogy Ő hagyta Magát, hogy megkeressék azok, akik nem is kérdezték.
Ézs 65:1 … megtaláltattam magamat azokkal, a kik nem is kerestenek. Ezt mondám: Ímhol vagyok, ímhol vagyok, a népnek, a mely nem nevemről neveztetett.
Ha ismerem Isten valóságát, ha tudom azt, hogy kicsoda Ő valójában, hogy milyen az Ő szíve, hogy mennyire kegyelmes Ő, és mennyivel nagyobb a hatalma, mint ahogy én azt gondolnám – mert az igazi hatalom ebben van, hogy Ő megalázta Magát, az igazi hatalom ebben van, hogy Ő jött értem –, ha ismerem Isten szívét, és tudom, hogy az Ő hatalma az én oldalamon van, értem ennek az egésznek a valóságát, akkor ugyan mi problémám lehet?
Néha elbizonytalanodhatok. Néha nem látom a jövőt. Általában nem látom. 🙂 Néha azt gondolom, hogy katasztrófa következik, de nem nagyobb-e Isten, mint ezek a dolgok? Nem nagyobb-e az, amikor pihenhetek az Ő rejtekében, amikor az ölébe vesz, és nekem ott nyugalmam van, és tudom azt, hogy Ő hatalmas, kegyelmes és szeret; és ez mind személyesen a számomra rendelkezésre áll? (Nem is tudom ezt rendesen elmondani. Csak kínlódom a szavakkal.) Istennek ez a valósága, hogy belép az életünkbe, és Ő nem messze való, és biztonsága lehet az életemnek. Amikor azt hiszem, hogy jön a katasztrófa, akkor biztonságban lehet az életem.
Hab 3:17 Mert a fügefa nem fog virágozni, a szőlőkben nem lészen gyümölcs, megcsal az olajfa termése, a szántóföldek sem teremnek eleséget, kivész a juh az akolból, és nem lesz ökör az istállóban.
Annyira szeretem ezt a verset! Halleluja! 🙂 Gyönyörű! Észreveszed, amikor minden összeomlik, lepusztul és döglődik, hogy mennyire gyönyörű ez? 🙂 Az emberek siránkoznak, amikor elpusztul a fügefa. Tudod, mit? Gyönyörűséged lehet az egészben! Isten miatt.
Hab 3:18-19 De én örvendezni fogok az Úrban, és vígadok az én szabadító Istenemben. Az Úr Isten az én erősségem, hasonlókká teszi lábaimat a nőstény szarvasokéihoz, és az én magas helyeimen jártat engemet!
Isten magasabb helyeken jártat minket, mint a pusztulóban lévő fügefa. Magasabb helyen jártat minket! Hála Istennek, amikor összeomlik! Mert az Isten dicsőségének a helye. Örvendezhetek és vigadhatok, mert szilárdabb talajom van, mint a mező búzája. Lepukkanhat az autóm az autópálya közepén, de erősebb sziklám van, mint az autó.
Ez olyan gyönyörű, ha értjük ezt! (Úgy szeretnék erről most több órát prédikálni! Ám nem teszem meg, mert akkor „megesztek vacsorára” :-).)
Ef 1:18-19 És világosítsa meg értelmetek szemeit, hogy … mi az Ő hatalmának felséges nagysága irántunk, a kik hiszünk, az Ő hatalma erejének ama munkája szerint,
Azért, hogy megmutassa. Eljön az életünkben Isten megjelenésének napja. Amikor én összeomlok, akkor Isten nagy lehet. Mert János, a Keresztelő azt mondta: Nekem csökkennem kell, Neki pedig növekedni! Van, amikor talán ezt jobb lenne úgy fordítani: Nekem hirtelen be kell szakadnom, hogy Ő hatalmas legyen. Mert Ő aztán hatalmas lesz.
Ef 2:7 Hogy megmutassa a következendő időkben az Ő kegyelmének felséges gazdagságát hozzánk való jóságából a Krisztus Jézusban.
Az Ő hatalmának felséges nagysága van irántunk! Az Ő kegyelmének felséges gazdagsága! – Mi bajod van még? Ezek azok, amelyeket megértünk, és erre hívott el, hogy ezeket megmutassa az életünkben.
Ef 2:8 Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;
Isten olyan hatalmas és olyan kegyelmes, hogy üdvösséget is tud adni ingyen. Ezt tette. Ezt tette meg! És ezt meg akarja mutatni a te életeden. Ha tetszik, ha nem. Te egy kirakati bábú vagy egy bizonyos módon. 🙂 Isten az Ő dicsőségét rajtad akarja megmutatni.
Zsolt 18:31 [18:32] Mert kicsoda Isten az Úron kivül? És kicsoda kőszikla a mi Istenünkön kivül?
Van bárki, aki Úr lenne ebben a világban? Van bármi, aminek hatalma van ebben a világban? És én annyira bolond, ostoba és korlátolt vagyok, hogy azt hiszem, én vagyok az! Hah! Eszement! Nincs más, csak az ÚR! És ha összerogyok, halleluja! Végre az ÚR a valódi Úr, Akinek igazi hatalma és igazi kegyelme van, nyilvánvalóvá lehet az életemben.
És a büszkeség kivettetett. Hova? A pokolba. Nincs helye. Semmi. Halál. A büszkeség kis csírája – amit szorítok magamhoz – visszatart attól, hogy Isten kegyelme és hatalma nyilvánvalóvá legyen az életemben. Ha érteném…! „Mert kicsoda Isten az Úron kívül? És kicsoda kőszikla a mi Istenünkön kívül?”
Zsolt 18:32 [18:33] Az Isten, a ki felövez engem erővel, és tökéletessé teszi útamat:
Ő az, Aki erőt ad nekem, és tökéletessé teszi az utamat. (Még mindezekről beszélni fogunk. Ne felejtsd ezeket!)
Zsolt 18:33 [18:34] Olyanná teszi lábamat, mint a szarvasé, és az én magas helyeimre állít engem.
Ismerős?
Zsolt 18:34-35 [18:35-36] Ő tanítja kezemet a harczra, karjaim meghajlítják az érczíjat. És adtad nékem a te idvességednek paizsát, és te jobbod megszilárdított engem, és a te jóvoltod felmagasztalt engem.
Ő az, Aki magasan jártat engem, és Ő az, Aki megtanítja a karomat a harcra. Azt veszem észre, hogy nem én vagyok a lényeg egyetlen harcomban sem. Mert van egy hatalmas ÚR. Isten szolgájának ez az egyetlen dolga, hogy tudja, nem tőle van ez. Nem tőle van! Halleluja! Tyű!
Zsolt 27:1-2 [Dávidé.] Az Úr az én világosságom és üdvösségem: kitől féljek? Az Úr az én életemnek erőssége: kitől remegjek? Ha gonoszok jőnek ellenem, hogy testemet egyék: szorongatóim és elleneim – ők botlanak meg és hullanak el.
Miért? Az Úr az én erősségem. Nem kell, hogy féljek semmitől. Mert Isten nagyobb, és Isten velem lakozik. Az Ő szeretete, hatalma és kegyelme vesz körül engem. Kitől féljek?
Zsolt 27:3 Ha tábor fog körül, nem fél szívem; habár had támad reám, mégis ő benne bízom én.
Még jó hogy! Mert ha ismerem, akkor bízom Benne. Mert ez a bizalmam, hogy Ő tényleg az, Akinek mondja Magát. És ez az, amit bebizonyít az életemben, hogy Ő tényleg az, Akinek mondja Magát. És bízom Benne.
Zsolt 27:4-6 Egyet kérek az Úrtól, azért esedezem: hogy lakhassam az Úr házában életemnek minden idejében; hogy nézhessem az Úrnak szépségét és gyönyörködhessem az ő templomában. Bizony elrejt engem az ő hajlékába a veszedelem napján; eltakar engem sátrának rejtekében, sziklára emel fel engem. Most is felül emeli fejemet ellenségeimen, a kik körültem vannak, és én az ő sátorában örömáldozatokkal áldozom, énekelek és zengedezek az Úrnak.
Merthogy lakhassam! 63. zsoltárt a pusztában írta Dávid királyként, amikor Absolon kergette. Azzal foglalkozott, hogy mi van a harccal? Nem, hanem: Láthassam az Ő arcát! Amikor látom az Ő arcát, és körbevesz engem a hatalmával, kegyelmével és szeretetével, akkor kint tombolhat minden, de én rejtve vagyok Őbenne, és Ő harcol. Ő harcol.
Jer 1:4-5 Szóla pedig az Úr nékem mondván: Mielőtt az anyaméhben megalkottalak, már ismertelek, és mielőtt az anyaméhből kijövél, megszenteltelek; prófétának rendeltelek a népek közé.
Így jön hozzánk Isten. Mindig így jön hozzánk. „Én ismertelek téged. Én alkottalak téged. Én mindig is tudtam, ki vagy. Mindig is tudtam, hogy milyen csodálatos életed lesz Énbennem. Mindig is tudtam, hogy mire akarlak elhívni, és elkészítettelek erre. Ismerem minden gondolatod, minden félelmed… mindent, és szeretlek ebben. Bízz Bennem! Mert Én mondtam, hogy gyere. … Azt hiszed, hogy csak úgy mondom?” Olyan érdekes, ahogy Isten teszi, mert hatalmas dolgokat bíz ránk, de néha olyan keveset mond. Csak annyit: „Én ismerlek téged. Menj oda!”
Isten mindent tud, mindenhol ott van, tökéletes a bölcsessége, és tökéletes a szeretete felém; és így beszél. Én mit felelek Neki?
Jer 1:6 És mondék: Ah, ah Uram Istenem! Ímé, én nem tudok beszélni; hiszen ifjú vagyok én!
🙂 „Lehet, hogy ifjú vagyok, de okosabb vagyok, mint Isten, jobban látom, mint Ő, hogy mire vagyok képes, és még az arcába is mondom: Bocsánat, tévedtél!” 🙂 Tudod, te Kivel beszélsz? Nem vált azonnal fáklyává, vagy hamukupaccá. Ebből is látszik, hogy Isten annyira kegyelmes.
Nem hiszed, hogy Isten hatalmas a te életedben? Szerinted az, hogy ifjú, vagy szegény, vagy öreg, vagy értetlen vagy, az számít bármit is? Tudod, kicsoda Isten? Ha Isten azt mondta, hogy erre készített, akkor szerinted Ő nincs tisztában minden részlettel?
Jer 1:7-9 Az Úr pedig monda nékem: Ne mondd ezt: Ifjú vagyok én; hanem menj mind azokhoz, a kikhez küldelek téged, és beszéld mindazt, a mit parancsolok néked. Ne félj tőlök, mert én veled vagyok, hogy megszabadítsalak téged! mond az Úr. És kinyújtá az Úr az ő kezét, és megilleté számat, és monda nékem az Úr: Ímé, az én igéimet adom a te szádba!
„Veled leszek, és az Én Igémet adom. Semmi dolgod. Én leszek veled, Én szabadítalak meg téged, és az Én beszédemet adom. Csak szóld az Én beszédemet! Menj!”
Szerinted a tíz csapásra Mózesnek szüksége volt, vagy sem? Kinek volt erre szüksége? Amikor Mózes találkozott Istennel, nem gondolt túl sok mindent magáról. Volt, hogy sokat gondolt magáról, amikor még fiatal volt, de Isten azt mondta: „Az Nekem nem kell, köszönöm. Nincs szükségem a te erődre. … Ja, hogy jó ötleteid vannak arról, hogy hogyan szabadíthatnánk meg a népet? Hát, jó! Mit szólsz egy negyven éves kiképzéshez a birkákkal?” 🙂
2Móz 3:10-12 Most azért eredj, elküldelek téged a Faraóhoz és hozd ki az én népemet, az Izráel fiait Égyiptomból. Mózes pedig monda az Istennek: Kicsoda vagyok én, hogy elmenjek a Faraóhoz és kihozzam Izráel fiait Égyiptomból? És felele: Én veled lészek! …
Van még sok minden itt, és Isten ad neki dolgokat, mert Mózes kérdez. Elmehetett volna kérdés nélkül is egyébként. Ő kérdezett, és Isten válaszolt. Isten olyan kegyelmes! Elég volt, amit Isten mondott: Menj el a fáraóhoz!
Mózesnek látnia kellett valamit. Azt, hogy Isten hatalmas Isten, elképesztő Isten, szabadító Isten, de valamiért ezt az ő szavára teszi. Isten Mózes szavára cselekedett! Azt a…! Mózes megtanulta a tíz csapásban, hogy Isten hatalmas, és bármit megtehet. Ám itt van egy elképesztően alázatos dolog az egészben. Az, hogy valamiért az Ő puskájának a ravasza én vagyok. Van ebben egy nagyon fontos dolog. Az, hogy soha nem feledhetem el, hogy nem az enyém a hatalom, nem az enyém a bölcsesség. Semmi sem az enyém. Csak hagyom, hogy Isten munkálkodjon rajtam keresztül.
2Móz 33-ban azt mondja Isten: „Bemehettek az Ígéret földjére! Tiétek az áldás, a tejjel és mézzel folyó föld. Elküldöm az angyalomat, és elintéz mindent, hogy könnyen bemehessetek.”; amire lehet a válasz: De én nem megyek! Mondanád-e azt: „Attól én még megyek!”? Mózes azt mondta: Ha Te nem jössz velünk, akkor ne vigyél minket sehova. Megtanulta, és függővé vált egy bizonyos dologtól. Isten csodálatos természete – nem akart enélkül élni. Megtanulta azt, hogy mit jelent, hogy Isten cselekszik, és valamiért ő maga benne van ebben az egészben. Tudta azonban, hogy ez nem az övé.
Itt vagyunk ebben a világban, de nem erre figyelünk. Nem a fügefa, és a búzamező… hanem Ő, a kegyelmes, a szerető és hatalmas! Az, hogy Őt láthassam! Az, hogy lakozhassam az Ő hajlékában! Az, hogy láthassam az Ő arcát!
2Kir 18. Ezékiás uralkodni kezd.
2Kir 18:3 És kedves dolgokat cselekedék az Úr szemei előtt, a mint az ő atyja, Dávid cselekedett volt.
2Kir 18:5 Egyedül az Úrban, Izráel Istenében bízott, és ő utána nem volt hozzá hasonló Júda minden királyai között, sem azok között, a kik ő előtte voltak.
Csodálatos! Mert az Úrhoz ragaszkodott, el nem hajlott Tőle, és megőrizte az Ő parancsolatait. Gyönyörű! Tudod, mi ezzel a baj? Az, hogy valójában nem egészen így volt. Mert bízott az egyiptomiakban. Ézsaiás több fejezetet írt erről: „Mit csináltok? Az egyiptomiakhoz rohangáltok, amikor van Istenetek? Emberben bíztok, amikor Én vagyok az Istenetek?” Amikor jött a fenyegetés, lebontotta az Úr házát, amit ő építtetett fel. Kiszedetett belőle mindent, és odaadta az ellenségnek, félelemből. Az ellenségnek adott onnan mindent, az aranyat… még a fát is. Mindent! Isten azonban így ismerte őt, ahogy 2Kir 18:5-ben olvastuk.
Tudod, mit csinált? Ézs 38. – nagyon érdekes ez a fejezet, mert valójában hamarabb játszódik, mint az előtte lévők. Ugyanis, miközben kinn áll az asszír hadsereg, és támad, ő halálos beteg lesz. Halálosan beteg!
Ézs 38:2 És Ezékiás arczczal a falnak fordulván, könyörge az Úrnak,
Amikor egyedül vagy, amikor egyedül vagy az ágyadban, ismered ezt az érzést, hogy odafordulsz a falnak? Amikor már nincs senki, csak a fal van ott, és nem is látsz semmit, mert csak egy fehér fal van ott… de mégis látsz valamit, mert az a hely az, ahol kiöntheted a szíved az Úrnak. Az Úrnak kiöntheted a szívedet. Nincs ott ember, és senki sem hallja, és nincs ott semmi erősség, csak egyedül vagy az ágyadban a falhoz fordulva, és az Úr hallja. Kiáltasz Hozzá, és sírsz Neki, és az Úr hallja. És azt mondja:
Ézs 38:5b-6 Hallottam imádságodat, láttam könnyeidet, ímé, még napjaidhoz tizenöt esztendőt adok. És az assiriai király kezéből megszabadítlak téged és e várost; megoltalmazom e várost!
„Láttam és hallottam, amikor a falhoz fordultál.” Ezékiás megismerte az ÚR hatalmát a saját bőrén. És bízhatott a csata miatt is Őbenne. Kiterítette az ellenség levelét az Úr előtt. Merthogy az Úrhoz vitte, és az Úr elintézte.
Ézs 38:17 Ímé, áldásul volt nékem a nagy keserűség, és Te szeretettel kivontad lelkemet a pusztulásnak verméből, mert hátad mögé vetetted minden bűneimet!
Annyi minden van! Még annyi minden lenne! Az Úr vezet téged. Az Úr vezet téged a falnál, vezet téged a lépéseidben. Vezet, és megmutatja a kegyelmét és hatalmát az életedben. Hála Istennek! Ezzel menjünk. Mert ember mit árthat nékem?! Amikor erős kősziklám van. Ő az, Aki felemeli a lábamat, és magas helyeken jártat engem, amikor látom az Ő orcáját az Ő templomában.
Ámen.